Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-13 / 86. szám

Gondok és gondolatok - Albertirsán Váratlanul toppantam be az albertirsai községi tanácsel­nökhöz. Váratlanul? Talán mégse, hiszen már a bejárait ajtón láttam kiírva: félfogadás minden délelőtt 12 óráig. Te­hát engem is várt Simó Má­tyás elnök, mint ahogy a többi ügyes-bajos „ügyfelet”. Leg- íennebb nem számított arra, hogy egy újságíró látogatója is akad ezen a március végi dél- előttön. Én azonban nem va­gyok „ügyfél”, nem öntöm elé­be gondjaim kosarát, csupán arra kérem, engedje jelen Ismém a „íó.fogadásokon”. Lássam és hah jam, kik és 'mi­lyen gondjaikkal kopognak be az év egy napjának egy órájában a község első embe­réhez, akinek — vélik jog san a gondjaikat ide elhozok — hatalma, tehát lehetősége van kéréseiket teljesíteni. Hiszen a tanácselnök az államhatalom helyi legfőbb képviselője, mi más vezethetné ide gondjaikkal az embereket, mint a b i z a - 1 o m, hogy ügyükben kedve­zően dönt a tanácselnök? Kü­lönben el sem jönnének, ha nem ilyen bizakodó remények­kel a szívükben nyitnák rá az elnöki szoba ajtaját. Ilyen reményeikkel lépett be Sznopka Jánosné is az elnöki szobába. Kilenc család nevében jött a Feketerészről mintegy üeputációban: megtudakolni, van-e mód és lehetőség arra, hogy még az idén villanyhoz jussanak. Sznoplránéék négy­ötszáz méterre laknak az utol­só villanyoszloptól, a leg- közelebbihez a kilenc közül mintegy háromszáz méternyire ég a villany. Onnan már va­lóságosan koromfekete a Fe­keterész éjnek idején, s csak petróleumlámpa mellett ta­nulhatnak a gyerekek, s olvas- ' hat a család, ügy is mondhat­nám, a kulturálódás technikai előfeltételét kéri most ez a ki­lenc család; fényt, hogy meg­szabaduljanak az évszázadok feketeségétől. Van-e erre lehe­tőség az idén? Ezt mondja meg a tanácselnök — március vegén, amikor már régen jó­váhagyták az éves terveket, mely szerint Albertirsán a harmadik negyedévben csak­nem két kilométernyi távon gyúlnak ki a fények a Szabad­ság telepen. Mii mondhat a tanácselnök a kilenc család asszonyköveté­nek? Mondja azt, hogy — ked­vesem, miért nem ébredtek fel hamarább? Mondjuk, a múlt tavaszai, amikor kezd .ék ki­dolgozni az idei terveket. Ezt hiába is mondaná, hiszen az igény éppen 1966. márciusában testesedett elhatározássá, \z- het, hogy azért, mert ennek a kilenc családnak most volna pénze a villany bevezetésével járó költségekre. Vagy ígér­jen olyat, amiről már eleve tudja, hogy ebben az évben teljesíthetetlen? Ezzel ugyan olcsó áron vásárolhatna magá­nak átmeneti népszerűséget. Az államhatalom helyi képvi­selője azonban nem ígérgethet felelőtlenül, mert azzal első­sorban nem is önmagát, ha­nem annak az államhatalom­nak a tekintélyét járatná le, melynek képviseletére őt ren­delte megválasztásakor a nép­akarat. Azzal pedig felelőtle­nül játszadozni nem lehet. Mit válaszolt az albertirscá tanácselnök a kilenc család követének? Azt, amit évköz­ben----a jóváhagyott tervek i dején — becsületesen vála­szolhatott: az idén nincs rá mód, hogy a kilenc család vil­lanyhoz jusson. Ezzel azonban á maga számára nem zárta le a feketerészi családok fény­gondját. Hátha mégis valahogy ki lehetne gazdálkodni Feke­terésznek is a fényt... társa­dalmi összefogással? Erről azonban a követnek nem szólt, majd ha talál rá valami meg­oldást. Nyugodtabb órákban gondolkozik még ezen a ta­nácselnök. Most erre nincs is mód, mert újra nyílik az ajtó. Promek Pálné lép be. Igazo­lást kér, hogy fia után _ meg­kaphassa az ingyenes gyógyke­zelést. OTI-t mond még ez a hatvanéves szívbeteg asszony az SZTK helyett. Az idők vál­tozását ő nem e nevekkel mé­ri, hanem azzal, hogy felne­velt hét családot, s most a leg­kisebb fiával él és — gyenge. Azért kell az igazolás, amit boldogan szorongatva visz a | kezében, ellátva a tanácselnök aláírásával. Sűrűn nyűik és csukódik az | ajtó. Ignácz Jánosné állami gondozott kislányt kér maguk­hoz. Férje ipari nyugdíjas, van ! egy kis táblán kívüli háztáji. | Jól ismeri őket á tanácselnök, | javasolja is a kérés teljesítő- I séit: jó helyre kerül majd a [ kislány. Csermán Zsuzsanna j arra kéri az elnököt, hogy a ' Köztársaság úti házuk portáját | hagyják meg a most folyó ren- j dezás során a belterületen. | Merthogy nekik így lenne jó. j Erre azonban nem tehet Ígére­tet a tanácselnök. A község i jelenlegi belterületét ugj'an- I is csökkenteni kell, most dol­goznak rajta az ÁFTH szak- ' emberei. Nyílt, világos, PEST MEGYEI HIBLAr KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM 1966. ÁPRILIS 13., SZERDA Majdnem ezer ember nevében: Kétszázötven aláíró kéri a Pesti úti autóbuszjáratot k.ríelés nélküli szavak. Türelmesen meghallgat min­denkit, tanácsot ad szóban és telefonon. Közben aláír kilenc példányban egy formanyom- tatványos jelentést a tűzoltó j gépkocsi első negyedévi üzem- i anyag felhasználásáról. Két j szám van csupán a kilenc pél- j dányú, három különböző mé­retű nyomtatványokon: meg­tett út 120 kilométer és fel­használt üzemanyag 39 liter benzin. A napi húsz-huszon­öt „ügyfél” nem fárasztja, ez a bürokrácia azonban I bosszantja. S az is, hogy olyan igazolások tömegét kell kiál- j Utáni, amelyeknek minden adata benne van a személyi igazolványaikban. " Nem lehetne egyszerűbben az emberek ügyeit? amire ő is és mind­szeretnénk választ Ferencz Lajos I Lapunk március huszonha- , todiki számában részletesen I foglalkoztunk Gyenes István I figyelemreméltó újításával. | amelynek alkalmazása révén — az üzemanyagfelvételre já­ró autóbuszok menetrendszerű indításával — az Öregszőlők irányában végre megindulhat­na az autóbuszközlekedés. intézni Kérdés, nyáján kapni. Megvalósíthatónak tartjuk az újítási javaslatot, amit eléggé érthetetlen módon, a MÁVAUT elutasított, de az újítót felhívta a határozat megfellebbezésére. Az öregszőlőbeliek elolvas­ták az érdekeiket szolgáló újí­tásról szóló tudósítást. Meg­lepte őket, hogy a közlekedési vállalat nem vállalta az újí­tási javaslat bevezetését. Meg­mozdultak az érdekeltek, s ha­marosan aláírásokat gyűjtöt­tek, kérve az újítás szerint el­gondolt módon az autóbuszjá­rat megindítását. Kétszázötven aláíró, két­százötven család nevében Indul a Pionír 25 A Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál sorozatban gyártják exportra a „Pionír 23” útépítő gépóriásokat. A Romániába indított egyik gépegységen az utolsó elfíenőr- zést végzik bevagonírozás előtt Tomcsányi Sándor felvétele Nyársapátról jelentjük: Beköltözött a községbe a tsz központja Két esztendeje annak, hogy a két nyársapáti közös gazda­ság, a Kossuth és a József At­tila egyesüléséből megalakult a mintegy háromezer holdas Aranyhomok Termelőszövet­kezet. A lehetőségekkel megalkud­va körülbelül hat kilométerre a törteli határ közelében le­vő Tábornok-tanyán kapott helyet az új termelőszövetke­zet központja. Távol minden közlekedési lehetőségtől, kul­turális ellátástól és magától a község központjától. Mindenki tudta, hogy csak átmeneti megoldás, és előbb-utóbb be kell telepíteni a tsz központját sokkal jobb és megfelelőbb helyre. Két év után végre a község központjába költözött a ter­melőszövetkezet központi iro­dája. Közel a vasúthoz, a mű- úthoz, orvosi rendelőhöz, is­kolához, s az autóbusz-meg­álló is csak néhány lépésnyire van az új központi irodától. Május elsejére elkészül az ■i épület villamosítása is. A tsz-központ közelében vannak azok a telkek, amiket a községi tanács az OTP-nek értékesítésre átadott. Csak alig néhány hete annak, hogy a termelőszövetkezeti központ beköltözött a községbe, a tel­kek értékesítésében máris fi­gyelemre méltó fellendülés ta­pasztalható. A mai napig nyolc telket vásároltak meg a termelőszövetkezet tagjai és már csak öt telek van, amely gazdára vár, a jelek szerint nem is sokáig. Farkas Lajos, községi ta­nácselnök, örömmel beszél az Aranyhomok Tsz központi irodájának betelepítéséről. — Sosem tekintettük végle­gesnek azt, hogy az Aranyho­mok központja ilyen messze legyen a községtől. Korábban volt egy olyan elgondolás, hogy a község művelődési ott­honát adjuk át a termelőszö­vetkezetnek központi irodá­nak. Ezt a tervet elvetettük, mert a járási tanács ígéri, hogy a művelődési otthont megfelelő támogatással fel­újíthatjuk. (—rk—) szerény számítás szerint is ezer ember, köztük hatvanegy olyan gyer­mek, aki gyalogszerrel jár a több kilométerre levő városi iskolákba. Az első aláíró, Szabó József, a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat minőségi ellenőre így vélekedik: — Olvastam az újságban, hogy mód lenne az Öregszőlő, a Görbe utca és a Téglagyár dűlő irányában autóbuszjárat indítására. A Kátai úti gyár­ban dolgozom. Kerékpáron, motoron el tudom érni a mun­kahelyemet, de főleg azért ér­dekel a dolog, mert feleségem naponta kétszer kerékpározik be a városba, hogy kislányo­mat elvigye a Hámán Kató iskolába. Igen sokan járnak be a városba, piacra, boltok­ba. Ezek az emberek megér­demelnék, hogy végre kor­szerű közlekedéshez jussanak. Nagyon megörültünk, amikor hírét hallottuk a kezdeménye­zésnek, és érthető a felhábo­rodásunk azért, hogy a javas­latot elutasították. Csak a mi utcánkban negyvenen ír­ták alá az ívet, az pedig sze­rény számítás szerint legalább százhúsz embert jelent. — Ketten is járnak tőlünk a Hámán Kató iskolába, mon­dotta Dóczy Károlyné. — Ma­gam is naponta kénytelen va­gyok valamiért bemenni a vá­rosba. Ragaszkodunk a valóban egyszerű megoldáshoz, és kérjük, hogy a gyerekek­re, öregekre és munkába siető emberekre való te­kintettel indítsák meg a közlekedést. — Csak átmenetinek tekin­tem ezt a megoldást, bár tel­jes mértékben egyetértek az­zal, hogy az öregszőlő végre buszjáratot kapjon — mon­dotta szőlőmetszés közben Csernus László, a körzet ta­nácstagja. — Az Öregszőlő né­pessége állandóan szaporodik. A szavazókörzetben három­száz választót tartunk nyil­ván. Ezen túlmenően feltét­lenül helyes lenne az autóbusz­közlekedés megindítása a Pesti úton a cserői cél­gazdaságig, a Budai úton pedig a két termelőszö­vetkezetig. Mindkét vonalon • rengeteg utas jelentkezne. Elismerem, hogy ma már igen szépen ki van építve az autóbuszközle­kedés Cegléden. Szinte a szél­rózsa minden irányában in­dulnak kocsik: Ugyer, Csemő, Nyársapát, Törtei, a Sze­lei út és a Szentmártoni út irányában. Egyedül csak ez a környék mostoha gyerek. De reméljük, hogy nem so­káig. Helyes lenne, ha az ügyünket a városi tanács is támogatná. (—ssi) Csak meghívóval Csütörtök este a Közleke­désépítési Gépjavító Vállalat Dózsa Művelődési Házában Kívülről csak a hangszón' szűnni nem akaró kötelező slágerparádéja hallatszik. A bicikliőr néhány kerék­párt őriz. Gazdáik a kocsmá­ban töltik az időt. Az idő hét óra körül. Ma nincs filmvetí­tés. A könyvtárszobában, a te­levíziós klubszobában a meg­szokott mindennapi vendégeli helyett belvízkárosultak hú­zódnak meg. A nagyteremben néhány fiatal. Ketten ütik a kis fehér labdát, itt közkedvelt az asz­talitenisz. Mások a rugósfo­cival szórakoznak. A színpad leengedett függönye mögül gi­tárzene, dobpergés hallatszik, próbálnak az ifjú zenészek, a gimnázium diákjai. Ilyenkor csütörtökön este a gyár KISZ-istái birtokolják a termet, ők tartanak összejöve­teleket. Egy-egy ilyen alka­lommal harminc-negyven fia­tal is eljön. Pálffy Attila, a klub vezetője elmondja, hogy j néhány hónapja választották meg a három tagból álló klub- I vezetőséget. A vállalat KlSZ-szervezeté- nek csúcstitkára, Dinyák Béla tájékoztatása szerint a koráb­ban beszüntetett szombaton­ként! nyilvános bálokat a jö­vőben más módon rendezik meg. Hét végén a szórakozó fia­taloknak ismét nyitva áll a KGV művelődési háza. Ide azonban csak meghívóval le­het eljönni. Együtt szórakoz­hatnak itt a vállalat és a vá­ros KISZ-ista fiataljai. A táncos összejövetelek ki­egészítéséül szellemi totót és ismeretterjesztő előadásokat terveznek. Talán valami kiala­kul. Időszerű is volna. Lenne le­hetőség a város KISZ-es fia­taljainak a közös szórakozás­ra, ahol tartalommal telnének meg az üres órák, barátkoz­hatnának saját munkatársaik­kal és más munkahelyeken dolgozókkal ezeken a terve­zett szombatonként; zártkörű összejöveteleken. (tamasi) SIMONYI ISTVÁN, a Mészáros Lőrinc általános iskola nyugalmazott igazgató­ja, a Hazafias Népfront városi bizottságának helyettes titkára április 8-án, életének 66. évé­ben rövid szenvedés után el­hunyt. Családja, barátai és tisztelői ma délután két óra­kor búcsúztatják az elhunytat az iskola udvarán, majd innen kísérik a Kálvária temetőbe. SPORT Ceglédi kis tornászok sikere A megyei úttörő tornászbaj- nokságon igen szép eredményt értek el a ceglédi pajtások. A lánycsapatok közül első helyen végzett a Földváry is­kola csapata, egyéni verseny­ben Etédi Anna első, Horváth Erzsébet második, Dávid Ro­zália harmadik lett. Mindhár­man a Földváry iskola tanu­lói. A Mészáros iskolai fiúcsa­pat első helyezést szerzett, egyéniben Sági László szin­tén a Mészáros iskola tanuló­ja, kapott első helyezést. Az egész bajnokság a ceglé­diek fölényes győzelmeivel zajlott le. Eredmények Kézilabda: Ceglédi Építők női—GEAC női 3:8 (2:5). A GEAC lányok ennyivel jobbak voltak. Teke: Debreceni Vasas— Ceglédi Építők 7:1. Dobott fa­arány 2737:2473. Pákozdi 456 fa, Balogh Mátyás 443 fa. Labdarúgás: Ceglédi Vasutas SE II.—Nagykőrösi Kinizsi II. 4:0. Járási bajnokság. Jó: Ká­bák, Liptai. Budapesti Törekvés úttörő— Ceglédi Vasutas úttörő 0:2. Budapest-ba j nokság. Ceglédi Vasutas ifi—Tábor­falva ifi 0:0. A ceglédiek az első félidőben egy 11-est nem rúgtak be. Birkózás: Öcsai Sándor és Reznák János az országos vi­dék birkózóbajnokságon első helyezést nyertek. — Sz — Kétéves hazai veretlenség után a 15. helyen Budapesti Spartacus — Ceglédi VSE 3:1 [1:0) Cegléd, 1500 néző. Vezette: Borzási. CVSE: Hamza — Cseh, Oláh, Császár — Csontos, Tóth — Csurgai, Kökény, Jó- zsa, Laborcz, Markó. A borús, esős idő a vártnál kevesebb érdeklődőt vonzott Cegléd első totómérkőzésére. Gyors ceglédi támadások­kal indult a játék, azonban a Spartacus átvette az irányí­tást, és a rossz felállásban játszó ceglédi csapat sebezhe­tő pontját az első percekben felismerték. A 19. percben a ceglédi védők díszkíséretével Fehér kiugrott, a későn ki­mozduló Hamza mellett a há­lóba továbbított. Nem sokkal később egyenlíthettünk volna, azonban Kökény beadását Csurgai a kapufára fejelte, s a labda a gólvonalra pattant. Sok távoli lövést küldtek ka­pura a ceglédi fedezetek, azonban a jól védő Platthy könnyen hárított. A balsiker kedvét szegte a ceglédi csa­patnak, ettől kezdve a táma­dásszövésbe több hiba csú­szott. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a vendégek támadásnál ás védekezésnél egyaránt fölényt tudtak ki­harcolni, mert a ceglédi csa­pat ezen a mérkőzésen négy fedezettel játszott, akik közül nem egy nem ismerte felada­tát. Szünet után eleredt az eső és a csúszós talajhoz jobban alkalmazkodtak a nagyobb testsúlyú vendégek, mint a ceglédiek. Az 53. és a 64. perc­ben újabb gólokat értek el, így a ceglédi csapat sorsa megpecsételődött. A 81. perc­ben Kökény á 16-os oldaláról szabadrúgást ívelt be és a jó ütemben felugró Csurgai a hálóba továbbította, 3:1. Ezzel a vereséggel a ceglédi csapat a 15. helyre esett visz- sza a tabellán. Utoljára 1964. májusában szenvedett veresé­get hazai pályán bajnoki mér­kőzésen a CVSE, tehát közel kétéves veretlenségi sorozat zárult le. A CVSE teljesen megérde­melten szenvedett vereséget. A vereség oka, hogy a csapat minden taktikai elgondolás nélkül, teljesen ösztönszerűen futballozik. Behunyt szemmel ismeri minden ceglédi a lab­da útját: Cseh, Csontos, Kö­kény, Csurgai. A baloldalt egyáltalán nem foglalkoztat­ják. S mintha a támadás le­hetőségéről eleve lemondaná­nak a vasutas fiúk. Két-három játékos tartózko­dik elől, a többiek védekez­nek, de ezt is tervszerűtlenül teszik Régi szabály az is, hogy középcsatár nélkül nem lehet játszani. Márpedig ne­künk nincs centerünk, mert az mindig a mi tizenhatos vo­nalunknál tartózkodik. Ez pe­dig feltétlenül a támadás ro­vására megy. Ha a ceglédi csapat meg akar kapaszkodni az NB II- ben, akkor sokat kell javítania a játékon. Vasárnap olyan csapattal kerülünk szembe, amely az NB II-ben még nem nyert mérkőzést és semleges pá­lyán, Kecskeméten kerül le­bonyolításra ez a mérkőzés. Kíváncsian várjuk a két se­reghajtó összecsapását. Dr. Kecskeméti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom