Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

Cegléden ? Bol épülnek OTP-lakások, családi házak PEST MEGYEI üIltlAP KÜLÖNKIADÁSA Tájékoztattuk már olvasó­inkat, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága az el­múlt heti ülésen határozatot hozott a lakásépítés fokozása érdekében is. Az építési osztály előter­jesztése alapján döntés szü­letett a társasház építés üte­mének növelésére. Még eb­ben az évben meg kell kezde­ni egy harminchat lakásos épület kivitelezését a Reggel utcában, a napokban meg­kezdődő állami lakásépítések szomszédságában. Ez a dön­tés rendkívül célszerű, el­sősorban azért, mert így a közművesítés egy költséggel megoldható, s miután az ál­lami lakások gázt is kapnak, ezért természetszerűen a tár- sasházakat is gázfűtésre ter­vezik. A végrehajtó bizottság szerint a legközelebbi két- három évben összesen ket- tőszázharmincnyolc lakást kell építeni a Reggel utcá­ban, továbbá a Jászberényi út mentén, a MÉK és az út­test közötti szabad területen. Két kockaházat terveznek a Rákóczi útra a már fel­épült állami lakások mellé. Ugyancsak az Országos Ta­karékpénztár kapta meg la­kóházépítés céljára a Bajcsy- Zsilinszky térnek a Vízmű fe­löli még nem parkosított ré­szét. Egyemeletes sorház épí­tésére jelölték ki a Csikós- szél Pesti úttól kezdődő ré­szét, ahol ezenkívül még két állami lakás is épül. A vég­rehajtó bizottság a helykije­lölésnél alapvetően arra tö­rekedett, hogy a közművesítés megoldottsága mellett lehe­tőleg ne kelljen meglevő la­kóházakat bontani. A városi tanács tervezetét hétfőn megtárgyalta a Pest megyei Tanács illetékes szak- bizottsága is. A megyei dön­tés is kedvező. Az Építőipari Ktsz úgy nyilatkozott, hogy a kivitelezői kapacitást bizto­sítani tudja, az Országos Ta­karékpénztár vezetői pedig hivatalosan közölték, hogy megfelelő érdeklődés esetén még további lakásépítésre is szívesen vállalkoznak. A me­gyei szakbizottság előtt szó esett a családi házak építésé­ről is. Ceglédnek a jelenlegi tervidőszakban négyszázöt­ven családi ház részére biz­tosítanak kivitelezői kapaci­tást, építőanyagot. D. X. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1966. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK 950 ASSZONY KENYERE Tizenhétmillió forintos termelés korszerűtlen épületekben A Cegléd és Környéke Há­ziipari Szövetkezetnek a vá­ros különböző és eléggé szét­eső pontjain mintegy tizenegy helyen működik részlege. A szép eredményeket és a ma­gas tervet — 17 millió 114 ezer forintot — 113,4 száza­lékra teljesítették az elmúlt esztendőben. A terv forint- összege erre az évre sem vál­tozott, de nem változtak a problémák sem, melyek mind­inkább előtérbe kerülnek. De beszéljen erről a szövetkezet vezetője, Kollár Klára. — A városban és a járás Akik gondjukba vették a világot... Járási asszonytalálkozó Ceglédbercelen A nemzetközi nőnap alkal­mával az idén Ceglédbercelen rendezték meg a járási asz- ízonytalálkozót a községi mű­velődési házban. Az elnökség­ben — a járási és községi tár­sadalmi szervek képviselőin kívül — helyet foglaltak szov­jet asszonyok és a lengyei tiagykövetség képviselői is. A találkozón Csohány Gab- Hella írónő, az Országos Nőta- hács tagja köszöntötte a járás Valamennyi községéből össze­jött asszonyokat. — Szokták mondani, hogy a hők nagyon okosak. Csak az a baj. hogy nem élünk mindig vele és nem mindig jól élünk az asszonyi okossággal! Az egyenjogúságot sokszor össze­tévesztjük az egyformasággal — kezdte beszédét az írónő. Példákat említett arra, hogy Csohány Gabriella írónő beszél hazánkban — és a járásban is — milyen kevés nő van vezető beosztásban, számukhoz viszo­nyítva. Tréfásan jegyezte meg, hogy könnyebb Indiában mi­niszterelnöknőnek lenni, mirt nálunk brigádvezetőnek vala­melyik tsz-ben. — Nagy utat tettünk meg a mai nőtalálkozóig. Ezen a na­pon üdvözöljük azokat az asz- szcnyokat, akik gondjukba vették a világot. Földünk ma nagy veszélyben van, melyet az imperializmus hozott ránk, helyi háborúkat robbantva ki, melyek könnyen világháborúvá változhatnak. Márpedig ne­künk nem kell egy harmadik világháború! — Az asszonyok okossága nagy kincs, óriási erő, élni kell hát vele azon a munkahelyen, azon a poszton, ahová állított az élet. Nem fegyverrel a ke­zünkben harcolunk, a magunk kis posztján kell helyt állni mindenkinek. A mi békét védő erőnk jelképe március nyolca- dika, Csohány Gabriella után a szovjet katonafeleségek képvi­selője és a lengyel követség munkatársnője köszöntötte a jelenlevőket. A férfiak nevé­ben dr. Bencsik Mihály, a já­rási tanács elnöke beszélt. — Ezen a találkozón, mi fér­fiak, kissé találva érezzük ma­gunkat. Tény, hogy járásunk­ban még kevés nő van vezető funkcióban, de jó úton hala­dunk, hiszen minden évben egyre több nő kerül vezető beosztásba. Mi, férfiak nagy­ra értékeljük a nők munkáját. Nem egy termelőszövetkezet­ben tapasztaljuk, hogy jobb munkát végeznek, mint sok férfi. A szocialista brigádmoz­galomban is, de az elnöki tiszt­ségben is — mint a kocséri példa mutatja — jól megállják a helyüket Mi, a járás veze­tői, továbbra is azon fárado­zunk, hogy minél több nő ke­rüljön felelős beosztásba. Befejezésül a járási pártbi­zottság és a járási tanács jó­kívánságait tolmácsolta az asz- szonyoknak — majd úttörők köszöntése következett. A ta­lálkozó részvevői táviratban fejezték ki tiltakozásukat a At úttörők köszöntik as as­szonyokat vietnami háború ellen. A szín­vonalas műsorszámok után a járás asszonyai a késő esti órá­kig együtt szórakoztak a műve­lődési házban. (peresztegi) községeiben kihelyezett fiókjainkban 950 asszonyt foglalkoztatunk, különböző szakmai területe­ken. A lakosság szolgálatában álló javítórészlegeink ugyan kielégítik az igényeket, azon­ban export és belkereskedelmi megrendeléseknél ezt már nem mondhatjuk el. Súlyos épülethiánnyal küzdünk. Nem kell ahhoz kommentár, hogy a városban elhelyezett tizen­egy részlegnek még az ellen­őrzése sem biztosított, nem beszélve a szállítási nehézsé­gekről. Van ugyan egy hasz­náltan vásárolt Moszkvicsunk, aminek évi üzemeltetése 120 ezer forintba kerül. Ez azon­ban csak a járás területén végzi a szállítást. A városban levő részlegekből a raktárak­ba három tricikli szállít. Esős idő esetén a raktárak megközelíthetetlenek, ilyenkor az árut a központi irodák helyiségeiben helyez­zük el, ami hátráltatja mind a termelést, mind az admi­nisztrációt. A legfájóbb az, hogy mindenre van fedeze­tünk — csak éppen épületet nem kapunk. Kapnánk, ha a kijelölt lakóknak lakást tud­nánk biztosítani. S ennek megvalósításában, sajnos, a tanács sem segíthet. — Nem kisebb probléma az sem, hogy az évenként jelentkező ipari tanulókat és a munkát kereső nőket e probléma miatt kényte­lenek vagyunk elutasítani. Nem akarok ígérgetni —, de ha biztosítva lenne egy köz­ponti épület — megnövekedne exportszállításunk és nem utolsósorban több munkát ke­reső nőt tudnánk foglalkoz­tatni. Ilyen körülmények között hogyan tudtak ilyen szép tel­jesítményt elérni? — Erre csak egy mondatban tudok válaszolni — mondja Kollár Klára — becsületes, lelkiismeretes dolgozóink van­nak. Milyen árut és hová szállí­tanak exportra ebben a ne­gyedévben? — Exportszállításunk je­lentős része a Szovjetunió­ba megy, de szállítunk Angliába, Franciaországba és Svédországba is. Igen kelendősek a bébiruhák, a „Mira” kisfiú — és a „Tila- na” lánykaruhák, 36 ezer da­rab zsebkendőt Costa Ricába és nem sokkal kevesebb nor­végmintás kesztyűt Norvégiá­ba szállítunk ebben a negyed­évben. A központi iroda falát nem egy dicsérő oklevél díszíti, de a fő helyet a hímzett vándor- zászló foglalja el, amire na­gyon büszkék a szövetkezet­ben. 1964-ben nyerték és az­óta meg is védték — munká­jukkal, azonban a zászló meg­tartásában — minden törek­vésük ellenére — az idén már nem olyan biztosak. Riválisuk a Budaörsi Háziipari Szövet­kezet — amely sokkal korsze­rűbb körülmények között dol­gozik. Népgazdasági érdek, na­gyobb volumen... nők foglal­koztatása, ipari tanulók fel­vétele ... Érdemes ezen el gondolkozni, még inkább segí­teni. <Cs.) Tanácsülés Albertirsán Albertirsa Községi Tanácsa szombaton délelőtt 9 órai kez­dettel tartja meg márciusi ülé­sét a kultúrotthonban. Főbb napirendi pontok: A mezőgazdasági áb jelentése a tavaszi vetési és növényápolá­si munkákra való felkészülés­ről. A községi tsz-ek 1965. évi zárszámadásáról és az 1966. évi tervekről, valamint az al- bertirsai fiatalság problémá­járól szóló jelentéseket tár­gyalja meg a tanácsülés. A községi tanács végrehajtó bizottsága érdeklődőket is szí­vesen lát a tanácsülésen. A nőket köszöntöttük városunk és járásunk vala­mennyi munkahelyén a nem­zetközi nőnap alkalmával. Vi­rágok, ajándékok, édességek, kedves munkatársi összejöve­telek feledtették néhány perc­re, vagy órára a napi gondo­kat. Cegléden is már az ünnep „előestjén” megkezdődtek a nőket köszöntő, ünneplő ren­dezvények. Asszonytalálkozó volt a városunkban tartózko­dó szovjet asszonyokkal, s csaknem valamennyi ünnepsé­gen kifejezték asszonyaink bé­két védő elszántságukat, hiszen ők érezhetnek együtt a legjob­ban a vietnami édesanyákkal, feleségekkel, akik naponta vesztik el férjüket, fiaikat az imperializmus elleni honvédő háborúban. tek ezen a napon. Itt is aján­dékokkal kedveskedtek az üzem vezetői és a férfi mun­katársak ezen a tavaszeleji na­pon, amikor városunkban nem nyílhatott elegendő virág, mely ne az ünnepelt asszonyo­kat, lányokat köszöntötte vol­na. Megegyeztek írásban, ne­gyedévenként háromszáz fo­rint az árenda, amit a bérlő köteles minden harmadik hó­nap elején postán elküldeni Mariska néni címére. Az első háromszáz forintot az asszony a szerződés aláírásakor meg­kapta. Elmúlt a negyedév. Agócs- nak eszeágában sem volt fi­zetni. A hónap ötödik napján Mariska néni ajánlott levelet kanyarított és vagy öt sorban felszólította a bérlőt a fize­tésre. A levél aljára nagy be­tűkkel odakanyarította: első felszólítás. Agócs a füle botját sem mozgatta s négy nap múlva Mariska néni újabb levelet re­pített, s az írás aljára oda­Az asszonyok nagy figyelemmel hallgatják Csohány Gabriellát Képek; Ottohál Vilmos felvételei Legnagyobb üzemünkben — a Május 1 Ruhagyárban —, ahol hétszáznegyven asszony és lány dolgozik, ugyancsak a vietnámi barbárság elleni til­takozás jegyében tartották meg műszakonként a nőket ünneplő gyűléseket. A szocia­lista brigádok külön brigád­összejöveteleket tartottak. A Szeszipari Vállalatnál négy­százötven nődolgozót ünnepel­A Szabadság Filmszínházban mától vasárnapig a Csak ne­ked című színes, szélesvásznú angol zenés, táncos filmet játsz- szák. nélkül' Nem kellett szégyenkez­nünk Kecskeméten, az NB Il-es labdarúgó-bajnokság múlt szombati nyitányán — annak a kecskeméti csapat­nak ellenében, amelyik az elmúlt évben csak az utolsó mérkőzésen szorult a baj­nokság nagyon is előkelő második helyére. Nagyon jól „beérett” csa­patunk az NB Il-re, meg­győzően igazolták fiaink a zöld gyepen — játékukkal, NB Il-es múltunkhoz illően a legkevésbbé sem voltak el- fogódottak. Támadásaikat át­gondoltan vezették, legfel­jebb a lövőkészséggel elége­detlenkedhetünk. Még rá sem szántuk magunkat a lövésre, amikor a kecskeméti védők már régen beavatkoztak! S hogy ez a beavatkozás nem volt mindig kifogástalan, bi­zonyítja a javunkra ítélt 11-es, amiből vezető gólunkat lőttük. 40 percen át impo­nálóan hárítottunk minden rohamot, minthogy azonban pillanatnyi megingás nélkül alig-alig akad védelem — ami nálunk is bekövetkezett — és máris kiegyenlített a honi csapat. Feltűnt ebben a félidőben, hogy csatársorunk egyre ke­vesebb ideig tudja tartani a labdát s ez a második fél­időben általános visszaesést eredményezett. - Alárendelt szerepeit azonban ekkor sem játszottunk, sőt tragikus ön­gólunk után mi támadtunk fel és Kecskemét esett vissza! E félidő hátralevő részében szinte végig mi támadtunk. És itt kell két dologról szól­nunk, ami nagyon hiányzott: közönségünk biztatása és csa­társorunk játékfelfogásának megváltoztatása! Nem ismer­tük fel, hogy jobb szárnyunk részben fáradtság, részben sérülés miatt nem teljesen ütőképes, nincs lövőerő, mégis mindent erre az ol­dalra játszottunk. Balszár­nyunktól — ha kellő önbi­zalmunk is van — többet várhattunk volna ebben a já­tékrészben. Egy-két váratlan keresztlabdával sokat keres­hettünk volna, de sehol sem­mi... És a másik: ha ebben a játékrészben elismerésre méltóan nagy igyekezettel támadó csapatunk csak egy kis lelkesítést is kap az igen nagy számban jelenlévő és a ceglédi zászló köré csopor­tosuló nézőinktől, szárnya­kat adott volna fiainknak és eldönthette volna a mérkő­zés sorsát is! Na — majd legközeleb... ! V. biggyesztette: második felszó­lítás. Erre sem hozta a postás a pénzt. Ezért ment a harmadik levél azonos szöveggel és az aláírás felett nagy betűkkel: harmadik felszólítás. Miután az asszony hiába várta az árendát, a negyedik levelét expressz küldte. A szö­veg változatlan volt, de a le­vél alján az állt: megyek az ügyvédhez. Harmadnapra megérkezett a pénz távirati­lag. A következő negyedévben pontosan így zajlott le a dolog. Ment egymás után a három levél, az első, a második, a harmadik felszólítás. Aztán ment az expresszlevél is, al­ján a szöveg: ügyvédhez me­gyek. Erre jött is megint a pénz sürgönyileg. öt esztendeje így megy, ahogy írom. Agócs nem fizet, amíg az expresszlevél meg nem érkezik. Mariska néni pe­dig negyedévenként küldi a felszólító leveleket. Mivel azonban a sok írás fárasztja az öregasszonyt, az idén le­egyszerűsítette a levélírást. Az első levél semmi egyéb, csak ennyi: első felszólítás. A másodikban is csak ez áll: má­sodik felszólítás. A harmadik levél szövege: harmadik fel­szólítás. Persze Agócs fütyül a felszólításokra. Negyediknek lódul hát az expresszlevél. Már ennek a szövege is a lé­nyegre egyszerűsödött: me­gyek az ügyvédhez. A bérlő pedig újfent táviratilag küldi a háromszáz forintot. Rik. AGÓCS FIZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom