Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-11 / 59. szám
196«. MÁRCIUS 11„ FENTEK »II 3 MÁRCIUS 11-12: Tanácskoznak a fiatal mezőgazdászok Fiatal mezőgazdasági szakemberek részvételével kétnapos tanácskozás kezdődik ma Budapesten a MEDOSZ- székházban a KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ, az Agrártudományi Egyesület és a Földművelésügyi Minisztérium rendezésében. Az országos tanácskozáson megyénk termelőszövetkezeteiből és állami gazdaságaiból is részt vesznek a fiatal mezőgazdászok. Ma este: Rab Zsuzsa és Csanádi Imre Nagykátán Az elmúlt év őszén szerény plakátok adták tudtul, hogy a járási könyvtár munkatársai öt előadásból álló irodalmi est sorozatot indítanak Nagykátán. A sorozatra 95 bérlet kelt el, de az érdeklődők száma ennél minden alkalommal több volt Különösen sokan gyűltek össze Berkesi András irodalmi estjén, meghallgatni a szerzőt, és Bárány Frigyes színművészt, aki részleteket adott elő Berkesi: Húsz évesek című regényének színpadi változatából. Jellemző az érdeklődésre, hogy a KISZ-bizattság külön vitaestet tervez a fiatalok számára, annak a magnószalagnak a segítségével, amelyen a könyvtár előrelátó munkatársai rögzítették az író szavait és az előadást követő élénk vitát. A mai napon — a sorozat negyedik előadásán — Rab Zsuzsa költő és műfordító, valamint Csanádi Imre költő találkoznak a nagykátai irodalombarátokkal. Müveikből Jancsó Adrienne és Bodor Tibor adnak ízelítőt. TÁBORNYITÁS: június 26-án Országszerte megkezdődtek a jelentkezések a KISZ nyári önkéntes ifjúsági építőtáboraiba. Az alapszervezetekben ezekben a napokban fiatalok ezrei töltik ki a kérő lapokat. Az előző évekhez hasonlóan, idén is gondot okoz a kérelmek elbírálása, mert a munkára kész lányok és fiúk egy részének tudnak csupán helyet biztosítani. Újdonság a korábbi évekhez képest, hogy idén már csaknem 15 000 fiatalt állandó jellegű épületben szándékoznak elhelyezni — a sátorvárosok helyett. Izsákon, Kiskunhalason, Villányban, Kutason, Kiskorpádon, Balatonbogláron és Nagykőrösön több mint 10 millió forintos költséggel összesen 4800 fiatal számára emelnek állandó lakóépületet. — Feltéve, ha az építőanyagipar segítségünkre siet — szúrja közbe Száraz György, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársa. A Nagykőrösi Állami GazPest megyében négy mezőgazdasági tábor várja az ifjú önkénteseket ♦ Sátor helyett lakóház — ha elkészül daság leánytáborát ugyanis az a veszély fenyegeti, hogy nem készül el a tábornyitás idejére. Hiába az állami gazdaság áldozatkészsége, s az építkezéshez szükséges anyagi fedezet, az építőanyagipari vállalatok nem tudták vállalni az építőanyagok leszállítását. Ezért is fordult a KISZ Központi Bizottsága azzal a kéréssel a kivitelezőkhöz, hogy ha kell, a formaságok mellőzésével is tegyenek meg mindent az állandó jellegű táborok június 26-ára tervezett megnyitásának sikeréért. — Pest megyében hány Ifjúsági építőtábor nyílik az idén, és hol? — összesen négy. Az egyik, mint már említettem, a Nagykőrösi Állami Gazdaságban, középiskolás lányok számára. Minek nézik a világot? Van egy fiatal lány Po- mázon, a Gyapjúmosó- és Szövőgyár gyáregységében, aki már minden részlegben megfordult, de sehol nem felelt meg. Volt már a kivarróban, a szövődében, a fonodában, a fonóelőkészítőben. A szó szoros értelmében a végső határig próbálkoznak vele, hátha sikerül jobb belátásra bírni. Az egyik szocialista brigád vállalta, hogy segíti, patronálja, de a lány — enyhén szólva — nem fogadta el a felkínált segítséget. A munkaidő tetemes részét a mellékhelyiségben tölti, ott cigarettázik. Ha már maga is úgy érzi, hogy tűi „feltűnő”, amit csinál, orvoshoz megy. Itt Is fáj, ott is, mindenhol fáj, de főként az fáj, hogy dolgozni kellene... A szakszervezeti bizottság kedves asz- szonyvezetője jogos méreggel mondja: „Minek nézi ez a világot?” Nemcsak pomázi ügy ez. Es nemcsak gyári ügy. Mindenütt vannak, akik — minek? — bolondnak nézik a világot, s úgy vélik, csak egy dolguk van vele: amit lehet, megszerezni tőle. Tenni meg semmit érte. Vannak, akikért tízszer nyúl a segítő kéz, s tízszer lökik el. Vannak élősködők. Apró élősködők, nem hasonliíhatók a töke uraihoz, hacsak abban nem, hogy mindkét típus mások munkája által kívánja biztosítani a maga boldogulását. Utób- I biak — a tőkések — szerencsére kivesztek társadalmunkból, s a gazdasági talajt is kihúztuk alóluk. Előbbiek — a kisstílű munkakerülők — azonban nem könnyen adják meg magukat: egyikük-másikuk munka „undoritisze” már- már gyógyíthatatlan. A közveszélyes munkakerülőket, a csavargókat a rendőrség lefüleli ámde mi tör- ‘énik azokkal, akik — a pomázi lányhoz hasonlóan — a szemünk láttára lopják a napot, nézik ostobának a kollektívát, s baleknak szocialista társadalmi rendünket? Vannak, akik azt mondják: „még nincs meg a magához való esze”. Egy tizennyolc éves ember nem tudja, hogy a fizetésért dolgozni kell? Egyszerű a kérdés: miért nem teszik ki a szűrét a gyárból? A válasz azonban nem ilyen egyszerű. Hasonló esetben már megtették ezt, eredménye azonban az lett, hogy egycsa- pásra mozdult mindenki és minden, antihumanitást s hasonlót kiabált, végül a gyár alig tudott kikeveredni belőle. Kétszer is meggondolják, mig még egyszer ugyanígy tesznek. Es most — bár tudom, nem kap tapsot a kérdés sokaktól — hadd kérdezzem meg: vajon mi a humánusabb? A végtelenségig pátyolni az ilyen embert, vagy — s ez a lényeg! — megakadályozni, hogy a kilenc becsületes keresse meg a tizedik kenyerét? Vajon nem éppen az az antihumánus. ha a tisztességesen dolgozók nyakán ilyen, s hozzá hasonló lógósok ülnek? Mig a többiek a kivarróban, a fonóban, vagy akár a szerszámműhelyben dolgoznak, addig ő cigarettázgat, fecseg, sétálgat, mert úgy hiszi, a munka kötelessége másoké, neki ahhoz semmi köze?! Minden gyárnak — a korábbi létszámrendezések ellenére — van néhány ilyen embere: a kárt elsősorban nem a hiányzó termelési értékkel kell mérni. hanem a magatartásuk okozta züllesztéssei. Es gondolom, nem vagyunk annyira gazdagok, hogy még fizessünk is azoknak, akik bomlaszt iák. rontják a munkafegyelmei... M. O. Ide kéthetenkénti váltással egyszerre 200 leányt várnak a gazdaság vezetői. A másik tábor, ahová szintén csak a Pest megyei KlSZ-alapszer- vezetek toboroznak fiatalokat, a Soroksári Állami Gazdaság péterimajori üzemegységében nyílik, ahová egy-egy turnusban 150 fiú mehet. A szigetmajori leánytáborban Hajdu-Bihar megye KISZ-es lányai, a Szentmártonkátai Állami Gazdaság leánytáborában pedig budapesti fiatalok fognak dolgozni. Mind a négy táborban gyümölcs- és zöldségszedésben, szőlőkötözésben és növényápolásban segítenek majd a fiatalok. — Ipari jellegű építőtábor nem nyílik az idén a megyében? — Nem, mivel ilyen irányú igény nem- jelentkezett Az ország más részein — természetesen — idén is lesznek ipari építőtáborok, üsz- szesétr 32 '! központi' és hét' egyetemi építőtábor tartja „premierjét” június 26-án. Az augusztus 20-i finisig országosan több mint 43 000 fiatal kamatoztathatja bennük segítőkészségét. A mezőgazdasági jellegű munkákon kívül — összesen húsz táborban — a balatoni műút építésén, különböző csatomaépítkezéseken, s a budapesti, a gödöllői, a miskolci, a pécsi és a veszprémi egyetemek beruházásain dolgoznak majd a fiatalok. ny. é. Jelentés helyett Bel- és talajvízveszély Öcsén. Erről akartam tudósítani. Tizennégy ház dőlt össze. Fényképeztem az összedőlt házakat. Harmincnégy megrongálódott. A tanácselnökkel és a járási építésszel jártuk a községet, öt családot elhelyeztek már, négyet még el kell helyezni. Lehet, hogy azóta már többet. Kiszól a tornácról egy asz- szony. — Ezt fényképezze le! — Mit? — Jöjjön. Átvezet háza udvarán, el a disznóólak mellett, ott kis faajtó nyílik a szomszédos portára. Első pillantásra csak egy rozzant viskót látok. — Ebben tartja a tulajdon édesanyját! — mondja az asz- szony. Később veszem csak észre — a nádtetős viskó tisztességes, tornácos, újonnan épült téglaépülethez támaszkodik. A régi és az új együtt. — Ki tartja itt az édesanyját? — A szomszéd. Varga Károly. Nem mertünk aludni sem az éjjeleken, most hogy esett. Egyszer még rászakad. Tessék csak benézni az ablakon. Biztosan alszik a néni. Már vagy két hete beteg. Benézek az ablakon, a vetett ágy üres. — Nincs itt senki. — Akkor a konyhában lesz, tessék elhinni rá se nyitották az ajtót, míg beteg volt. Mondtam is a menyének, most az elébb: „Hát Ilona, hát miért nem nézel rá, hát rátok hagyta a házat, hogy enni adjatok neki.” Tudja mit felelt? „Nem vagyok én Varga Károly, nem rám hagyta.” Hát te hogyan gondolkodói? Ezt kérdeztem tőle. Erre csak rándított a vállán. Benézünk a konyhába. Ez a nagy ház konyhája. Tisztára meszelt, rendes konyha. Az asztalon fazék, mellette tányér, a tányérból ettek, a kanál az asztalon fekszik. Vékonyka öregasszony emelkedik fel a tűzhely mellől. — Mennyi idős a néni? — Nyolcvanat töltöttem az őszön. — Hány gyereke van a néninek ? — Három. Két fiú, egy meg lány. Megnézzük a szobát. A szomszédasszony kalauzol. A meny- nyezet gerendázata vészesen domborodik. — Becsorog ide már az eső... — mondja a néni. — De ki nem engednék a konyhába... — Nem engedi azt a menyem — mondja a néni úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Egyszer úgyis rámszakad, aztán vihetnek a temetőbe ... Honnan-honnan nem, megtudván, hogy vendég érkezett, megszállják a szomszédok a konyhát. Pattognak a vádak. „Oda se néznek az anyjukra”, „Kicsikarták tőle a házat, aztán egy tányér levessel sem kínálják”. Egy nyomorék asz- szony is bejön a konyhába. Botra támaszkodva, nehezen jár. Aki beszél, rámutat: — Ha ez a lánya, az Eszti nem lenne, már éhen is halt volna szegény, ö tudja, mi az, ha nincs valakinek tehetsége az életre. Azért segít. De ezek... Varga Benjáminná, a nyolcvan éves néni is tűzbe jön a vádak hallatán. — Még annyit sem, édesanyám, hogy érzi magát, még annyit sem kapok... Hogy mi dolgot leadtam, hogy megkeressem a magam kenyerét. A kényszerűség rávitt. Megfőztem én nekik ... Addig jó voltam ... — Az unokái sem törődnek a nénivel? Értetlenül néz. a szomszéd- asszony megismétli hangosabban: — Az Ili, meg a Karcsi bevetődnek magához? Legyint és folytatja. — És mennyit dolgoztam végettük, és nem gondoltam, hogy a gyermekeim ... Eszti, a nyomorék lány szinte felsikít: — Én ezt nem érdemeltem meg magától. Miért közösít a többiekkel? Az öregasszony ismét apa- tikus némaságba süllyed. Mielőtt indulnék, megkérdezem még: — Mit evett ma a néni? Ravaszkásan rám hunyorít. — Hogy elment... ettem egy kis krumplilevest. Kimegyünk. Megkérdezem a szomszédasszonyt, csak úgy véletlenül, hová ment Varga Károlyné. Pestre. Bevásárolni. Ruhát, meg cipőt. A tizenöt éves Ilinek. Az öregasszony utánunk csoszog. Hunyorog a napsütésben. N. P. A kétarcú „remete" Az irodalomtörténet csak az „egyik” Gárdonyit ismeri. Az Egri csillagok, A láthatatlan ember, az Isten rabjai stb. művek szerzőjét, aki az autodidakta akarásával, későn szerzett, széles körű műveltségévelymesteri kézzel írta történeti levegőjű regényeit. Vagy milyen nagyszerűek Gárdonyi Géza Az én falum című művében, lassú beszédű parasztjai ... ? Lelkűk mélységéből törnek fel mondanivalóik, érzéseik. Mily nagy veszteség, hogy többnyire csak ezt az „egyik” Gárdonyit ismerjük, míg a másikat, a lelki vívódásait takargató, az önmaga szerelmeit mélyen titkoló embert, a metafizikus hallgatag embert alig. Fesztyné azt írja, hogy Jókai Mór dolgozószobája előtt felesége, Laborfalvi Róza állt őrt, hogy senki ne zavarja. Csiky Gergely felköltözött Becsbe egy hotelszobába, ha dolgozni akart. Gárdonyi Egerben, a Hóhérparton, a városszéli Királyszéknek is nevezett darázsköves dombvonulaton találta meg azt a nyugodalmas és zavartalan helyet, amelynek elvonultságában teremteni tudott. Itt álmodozott a legszebb, legvonzóbb női ideálról és, hogy mennyire ismerte a női lelkeket mutatja; elvonult „remete”- ségében is oly tökéletes nőalakokat tudott teremteni. A láthatatlan ember Emőkéje megbánást érez, hogy a kezét csókkal illető rabszolgának. Zétának arcába csap merészségéért. És részvéttel lesz hozzá Ezekután megértőbben bánik Zétával. Meglátogatja, amikor beteg. És amikor Attila temetésén Zéta feladja Emőkére a fekete kámzsát, azt mondja Zétának: — Csókolj meg... Tudom, mit szenvedtél .., Az Isten rabjaiban Margit királylányhoz viszi közel a paraszt kertészfiúból baráttá cseperedett Jancsit, aki szerelmi érzelmeitől indíttatva tesz-vesz a királylány közelében. A reménytelenül szerelmes Jancsinak álmában jelenik meg a már ravatalon fekvő királylány, hogy elmondja, miért választotta az embertelen önkínzást, szenvedéseket... Az Egri csillagokban Czeczey Évát gyermekkorától féltjük a megpróbáltatásokon és sok kalandon át. Furfang, csel és bátorság, a Bornemissza iránt táplált szerelemtől hajtva, mindig sikerre viszi szándékát. A bátor lelkű, hős Emőke meghal Attiláért, Margit királylány a romlott nemzetért vezekel és áldozza életét, Czeczey Vica hősiesen harcol a törökök ellen. Gárdonyi kiváló ismerője volt a női nemnek. Egy alkalommal, amikor Fesztyné Egerben meglátogatta Gárdonyit, az író lakosztályának falain elhelyezett női portrékon akadt meg tekintete. — Mégis csak fura egy ember maga, Göre — nevetett Fesztyné. Gárdonyi kérdőn rátekintett, nem értette a megjegyzést enyhítő kacagást. — Ügy tesz, mintha nem értene. Most én ugyanazt gondoltam, amit maga ... Arra, hogy mennyire gyűlöli a nőt teóriáiban, a nőt, mint fogalmat és amellett olyan bűbájosán ír a szerelemről könyveket, és amellett üres óráiban folyton csak az örök nő foglalkoztatja. — A nő olyan, mint a virág, megszépíti az ember életét. Ha nem volna virág a földön szegényebb lenne az emberiség, szürkébb, egyhangúbb volna az élete... Én mesterségemnél fogva foglalkozom mindkettővel: a nővel is, a virággal is. És csakugyan. Gárdonyit már harmadikos gimnazista korában megérintette Mars és Venns fia Ámor, a szerelem istene. Másodikos prepa korában írja az „elérhetetlen” egri Hám Rózsikának: „Szereti a fű a csillagot De a csillag messze fönn ragyog". Mint devecseri tanítót Pék Katica (Gergely Katalin) tartja izgalomban. Gárdonyi szívében „nagy vihar dúl”. Ez volt az „első” és „egyetlen” igazi lelki szerelem. És amikor vége szakadt, Gárdonyi vigasztalhatatlan. Ez a szerelem örökre megperzselte, erről soha sem tett említést, de sohasem felejtette. Aztán jött Dabrony és a szerencsétlen házasság a tizenhat esztendős Csányi Molnár Máriával, aki sem termetre, 6em lélekre nem volt hozzávaló. Győrött házasodtak össze 1885 őszén a dabronyi plébánossal kötött üzleti megállapodás alapján. Muraközy József plébános, iskolaigazgató elengedte tanítójának eddigi összes tartozását és hozzáadta unokahúgát. ★ Nemrég kerültek elő Gárdonyi Géza devecseri tanítványának, Horváth Gizellának levele volt tanítójával. A levelek 1884—85—86. esztendőkben íródtak. Kedves kis Gizellám! Édes kis lelkem! Édes Angyalkám! bizalmas megszólítással íródtak Dabronyból Devecser- be Horváth Gizella kisasszonynak, aki gyakran megörvendeztette volt tanítóját kedves soraival. Gizella többek között volt tanítója fényképét kéri, amelyet a levél szerint az író tartogat is számára. De megjegyzi, hogy ő is szerette volna mindig Gizella fényképét bírni. Várjunk mind a ketten. Ami késik, nem múlik. És Gárdonyi a Csányi Máriával kötött házasságának tizedik hónapjában, 1886. július 30-án elküldte fényképét: „legkedvesebb tanítványának, Horváth Gizella kisasszonynak (Gárdonyi) Ziegler Géza”. Ekkor hagyta el Dabronyt, feleségét és foglalta el Győrött a Hazánk c. lap fő- munkatársi székét. Okos Miklós
