Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-11 / 59. szám
nai Meere« 196«. MÁRCIUS 11., PÉNTEK Kati különszobája használni. Emiatt — érthetően — a tulajdonosok közül többen nem költöztek még be. A már ottlakó „bátrak” számára bizony nagyon is kényelmetlen ez a helyzet. Mindannyian remélik azonban, hogy a városi tanács gyors segítségével, hamarosan megszűnik ez az állapot, és az épületet — szaknyelven szólva — bekötik a víz-, illetve a csatornahálózatba. (Kép—Szöveg: Gábor—Hetesi) VASALJÁK A FÓLIÁT Tíseser négy set méter re hatssásesser táphenger A nagykőrösi Szabadság Termelőszövetkezetben az idén 10 ezer négyzetméter területen fóliatakaró alatt termelnek korai salátát, karalábét, paprikát és paradicsomot. A palánták elhelyezésére több mint egy hónapja gyártják a gyors növekedést biztosító, földkeverékből készülő „táphengereket”, összesen 600 ezer darabot. A kertészet dolgozói a régi hollandi ágyak rendbehozása és az újak készítése mellett hozzáfogtak a fóliaágyak megalapozásához is. A fóliaágyak felállítását nehezíti, hogy az idén nem kész takarókat szállít a gyár, hanem hosszú végekben, mázsás tételekben küldi az anyagot. A termelőszövetkezet dolgozóin ez nem fogott ki. Sz. Tóth László főagronó- mus és Illés Gyula brigádvezető elmentek Soroksárra, a fóliatakarók nagyüzemi ragasztásának és összeállításának tanulmányozására. Útmutatásuk alapján aztán a termelőszövetkezet ácsai elkészítették a ragasztáshoz szükséges állványokat, a lakatosok és a kovácsok az összefogó vasakat. Az Alszegi-klub nagytermében az Illés-brigád ügyes asz- szonyai megkezdték a nagy munkát, a fóliatakarók összeállítását. Több mint 16 mázsa anyagot dolgoznak fel. A takarókat 3 darabból kell összeragasztani. A 15 méter hosszú ragasztási felület Tóth Al- bertné munkacsapatvezető boszorkányos ügyességgel végigvasalja villanyvasalóval, s így a fóliaszeletek egybeolvadnak. Kora reggeltől késő estig dolgoznak. Sietni kell, hogy minél hamarabb fel lehessen állítani a fóliaágyakat, s minél hamarabb megteremjenek alattuk a primőr zöldségfélék. KÖNYVESPOLC A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában nemrég megjelent mű a Nagy Honvédő Háború második szakaszának (1942 novemberétől 1943 decemberéig), a szovjet—német háborúban bekövetkezett döntő fordulat időszakának alapvető politikai, gazdasági és katonai eseményeit tárgyalja. ★ A kötet első részének középpontjába a szerzők a kommunista pártnak, a szovjet kormánynak, az egész szovjet népnek és hadseregének azt a hatalmas erőfeszítését állították, amellyel a Volgánál feltartóztatták és felmorzsolták az ellenség hatalmas csoportosítását, s egy Új berendezések a Kossuth, a Petőfi rádió és az URH-adások korszerűsítésére Több hónap óta tartó előkészületek után március 31-én az Elektromechanikai Vállalatnál központosítják a rádió, a tv és a szolgálati adóberendezések gyártását, csupán a hordozható adók készítése marad a Budapesti Rádió- technikai Gyárban. Ezzel a Magyar Adócsőgyárban, de a BRG-ben is jelentős terület szabadul fel más célokra, s lehetővé válik az egy kézbe kerülő adóberendezések tervszerű fejlesztése. A legfontosabb feladatot a Kossuth rádió két új 150 kilo- vvattos adójának gyártását már át is vették a Magyar Adócsőgyártól, 1968-ban már ezek a berendezések váltják fel összesen 300 kilowattos teljesítménnyel a mostani 135 kilowattos lakihegyi adót. Folyamatban van öt, egyenként ötkilowattos adó gyártása is, ezek már jövőre elkészülnek, s mint reléállomások a Petőfi rádió hatósugarát bővítik. Nagy fejlődés előtt állnak az URH-adók is, az eddigi egy- kilowattos helyett jövőre már három, 1968-tól pedig tíz- kilowattosokat gyártanak, köztük olyanokat, amelyek sztereóműsorok sugárzására is alkalmasak. A tv-adók eddig is az Elektromechanikai Vállalatnál készültek, ők gyártották a kékesi, a kabhegyi, a tokaji berendezéseket és a budapesti tartalékadót is. Nagy sikert értek el azzal, hogy az osztrák rádió és tv-társaság az angol Marconi-cég ajánlata ellenére tavaly magyar gyártmányú ötkilowattos tv-adót vásárolt. Elégedettségük kifejezéseként újabb ötkilowattos adót rendeltek, amit az Elektromechanikai Vállalat március végén ad át. ^ rs 4 t. ll £j ÍRÁS Lassú eső. Már harmadik napja. Ilyenkor üres az utca. A vendéglős unottan törölgeti a poharakat, ásíto- zik. Vendég alig akad. Az öreg hátratolja a kalapját és belép a kocsmába. Arcát selymes ősz szakáll borítja. Haja ezüstfehér. Odaáll a bádogpulthoz és vár. — Kisfröccsöt — mondja kürtén. Gyorsan nyeldekel, megtör- li a bajszát, mint aki végzett, de nem mozdul. — Kisfröccsöt — ismétli meg a rendelést. — Meg adjon egy csomag meghóttat is, egy katula gyufával. A vendéglős ránéz, kék szeme már előre hunyorog a tréfának. „Az öreg mindig kitalál valamit.” — Meghóttat, Gábor bácsi? — kérdi. — Van magának elég ... — De hát milyen meghóttat adjak? — Kossuthot. — Hogyan? — Meghótt már, nem?! A vendéglős nevet. Az öreg még csak el sem mosolyo- dik, iszik. A vendéglős kijön a söntéspult mögül és megfogja az öreg törékeny vállát. — Mi a baj Gábor bácsi? — kérdezi komolyan. — Esik, az a baj, — morogja az öreg és leteszi a poharat. — Kell ez a kis eső! — Kell, csak nem a nyakamba, — feleli az öreg és széket húz maga alá. A vendéglős tréfát sejtő szeme szögletében összefutnak a ráncok. — A nyakába...? — Oda. — Nem kell alá állni. Az öreg fölveti a fejét, még hátrébbnyomja az ócska kalapot és csak néz a vendéglősre. — De ülni csak kell valahová! — Csak nem ült ki az esőre, Gábor bácsi? — Az eső jött be hozzám. — Hová? — A konyhába. — Az ajtón? — A pallóson. A vendéglős már nem mosolyog. Látja, hogy az öreg komolyan beszél. Elhúzza a kezét és zsebrevágja. Visszamegy a pult mögé. Magának is tölt egy pohárka pirosat. — Meg kéne javítani — mondja. — Meg, — feleli az öreg és a szájához emeli a poharat. Ádámcsutkája gyorsan futkos vékony nyakán. A vendéglős leül az öreg mellé. Az elővesz egy papírt, tele hivatalos pecséttel és lerakja az asztalra. A vendéglős halkan, morogva olvassa: — „Értesítjük, hogy a Múzeum a fentnevezett lakóházat műemléknek nyilvánította. Az idegenforgalom nemzetközi adatai Az elmúlt évben világszerte 117 millió 700 ezer ember hagyta el hazáját, hogy hosz- szabb-rövidebb utazást tegyen külföldi országokban. Ez a szám az előző évihez képest hetven százalékkal. 1958-hoz képest pedig kereken száz százalékkal emelkedett. Az idegenforgalom következtében a különféle országok bevétele 11 460 millió dollárt tett ki, tizenkét százalékkal többet az előző évinél. Az idegenforgalmi bevételek tekintetében Európa áll az első helyen, ahol 87 millió turista „forgott”, ezt követi Észak-Amerika 19 millióval. Szőlőtefapftés a Balaton környékén A Balaton-part történelmi vidékein, a déli lejtők felmelegedett talajain megkezdték a szőlő telepítését. Badacsony, Balatonfüred környékén az idén újabb 200 holdon ültetnek oltványokat. Az eddig hagyományos olasz- rizling helyett főleg zöldszilváni, rizlingszilváni kap helyet az új ültetvényekben. — Tovább bővítik a hortobágyi pásztormúzeum anyagát. A debreceni Déry Múzeumban már elkészült az a tablósor. amely felvételben mutatja be a pásztorkodás ősi és jelenlegi állapotát. Honvédő Háborúja 3. kötete olyan ellentámadást készítettek elő, amelynek két és fél hónapja alatt az ellenség több mint 800 ezer katonát, 2000 harckocsit és rohamlöve- get, 10 000-nél több löveget és aknavetőt, 2000 harci- és szállítórepülőgépet, s körülbelül 70 ezer gépkocsit vesztett Az első rész a volgai világtörténelmi jelentőségű győzelem katonai-politikai következményeinek alapos elemzésével zárul. Ennek során a szerzők bírálják és leleplezik a legismertebb nyugati katonai szakíróknak a volgai csatáról írt munkáit és hamisításait is. Tényekkel, számadatokkal bizonyítják, hogy a szovjet csapatok tüzérségi és harckocsifölénye a Volgánál jelenféktelen volt (1 millió 5 ezer szovjet katonával, 894 harckocsival, 13 500 löveggel és 1115 repülőgéppel, 1 millió 11 ezer német katona, 675 harckocsi, 10 300 löveg és 1216 repülőgép állt szemben). ★ A 3. kötet második része mindenekelőtt a kursziki csatát írja le és értékeli. Ennek során nemcsak a katonai okokat tárja fel, hanem valamennyi olyan tényezőt is, amely lehetővé tette a szovjet csapatok győzelmét. A szerzők a kurszki csata tárgyalása előtt felsorakoztatják azokat az okokat, amelyek a hitleri hadvezetést az 1943-as nyári támadásra késztették (a hadászati kezdeményezés ismételt megragadása, döntő hadászati siker elérése, revans a volgai vereségért, Németország nemzetközi és belső helyzetének a megszilárdítása stb.). A „Zitadella” elnevezésű hadművelet végrehajtására a németek 900 ezer katonát, 10 ezer löveget és aknavetőt, 2700 harckocsit és rohamlö- veget és 2000-nél több repülőgépet összpontosítottak. De a hitleri hadvezetés ezúttal is tévesen értékelte az 1943 nyarára kialakult helyzetet és túlértékelte haderejének támadó lehetőségeit. A hadműveletet a hagyományos sablon szerint tervezte — egy kiszögellésből két irányban mért csapással akarta megsemmisíteni a szembenálló szovjet csapatokat. Ez megkönnyítette a szovjet hadvezetésnek, hogv felismerje az ellenség hadműveleti elgondolását, megtegye a szükséges ellenintézkedéseket, s erős hadműveleti-hadászati tartalékokkal szétzúzza a támadókat, s haladéktalanul ellentámadást indítson. A szerzők a kurszki csata jelentőségét, kihatásait is részletesen ismertetik: bemutatják a megszállt országok ellenállási mozgalmát, a fasiszta tömb további gyengülését. Egy-egy fejezetben értékelik a második világháború más arcvonalainak katonai eseményeit, a szovjet partizánok harcát és a szovjet nép hősi munkáját a hátországban. ★ Befejezésül néhány bíráló szót a kötetről, ügy tűnik, a szovjet szerzők és szerkesztők nem követtek mindig egységes elveket a következtetések kifejtésében. Például, egy sor alapos következtetést vonnak le az első fejezetben a szovjet hadművészet fejlődésére a Volga menti ellentámadásban, ám a következő hadműveletek értékelésekor sokkal szűkszavúbbak, nagyvonalúbbak voltak. A szovjet hátország sikereiről és a szovjet fegyveres erők megerősödéséről szóló 3. és 4. fejezet túllépi az első rész kereteit, mivel tartalma nemcsak a háború második szakaszának első feléhez, hanem egészéhez kapcsolódik. Ugyancsak e meggondolásból indokolatlan a 8., 9., 11., 12., 13. fejezet beillesztése a kötet második részébe, mivel tartalmuk az 1943-as év második feléhez illik. Sörös Lajos Az első osztályos kis Fekete Kati a kezét nyújtja és boldogan vezet bennünket saját birodalmába. A jó beosztású, kényelmes, összkomfortos lakáshoz ugyanis a két egymásba nyíló napfényes szobán kívül, még egy külön kis szobát is terveztek. Ebben a szép, korszerű házban 24 két és fél szobás lakás épült. A Szabadság téren emelkedő derűs, színes ház, Gödöllő első idén elkészült létesítménye. Az öröklakások tulajdonosai — Fekete Gábor gépész- mérnökhöz hasonlóan — kedvező fizetési feltételekkel jutottak új családi otthonhoz. Főként a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet és a Ganz Árammérő Gyár dolgozóiból, építőközösség alakult, amely maga választotta ki az igazán szép, korszerű típustervet. A 155 ezer forint értékű lakásokhoz, az igen kedvezményes előleg lefizetése után, az OTP biztosította a hosszú lejáratú állami kölcsönt. A kivitelező, a Gödöllői Járási Építőipari Ktsz dolgozói is megérdemlik a dicséretet; jó minőségű, lelki- ismeretes munkát végeztek. Az elismerő szavak mellett azonban egy nagy hiányosságot is megemlítünk; a lakóházban nincs víz, s a mellékhelyiségeket sem lehet Ennek értelmében a házat lebontani nem szabad és javítását is csak a mi engedélyünkkel eszközölheti... Eredics ... sk... — Nahát — teszi le az írást. — Látja Gábor bácsi, megbecsülik a régieket. Műemlék — ízelgeti a szót. — Műemlék. Nincs is olyan ház a környéken ! — De a víz a nyakamba csorog. Meg hová jöjjön nyáron a család? Az emlékműbe? Kell a fenekarikának az ilyen emlékmű! — dühöng az öreg, és begyűri zsebébe az írást. — Szép az — csitítgatja a vendéglős. — Szép a csillagos ég is, azt mégsem jó lakni alatta. — Legyint. Nem tetszik neki a vendéglős. Elfordítja a fejét, kinéz az ablakon. — Kérvényezze, aztán javíttassa ki! — Javítsa a nyavalya. Épülni kéne. — Újat? — Azt. — Hány éves maga Gábor bácsi? — nyugszik bele a vendéglős, és iszik a pirosból. — Nyolcvanba léptem az őszön. Kisfröccsöt — teszi hozzá kis idő után. — Nem lesz kicsit sok? — gyámkodik a vendéglős. Inkább beszélgessünk kicsit, Gábor bácsi. A régiekről. Hogy is volt, amikor megverte az uraságot? — Rég volt — inti le az öreg. — Adjon inni! A vendéglős nem tágít. — Meg amikor másodszor nősült, hogyan volt a pappal? Az öreg kibontja a cigarettás- csomagot és rágyújt. Szeme élénk lesz. Eregeti a füstöt, aztán belekezd. — Vasárnap volt, délelőtt. Legeltettem a két csikót. Jön ám a pap, lengedezik a csuhája, törölgeti az izzadságot, és már messziről kiabál; „Mi lesz Gábor? Hát ott van már a násznép, és maga sehol?! Jöjjön, de gyorsan!” Én csak ülök tovább, nyugodtan. Hellyel kínálom az esperest, ott, magam mellett, és gondolkodom: Miért kell nekem ott lenni a saját mennyegzőmön? Kérdem is tőle; „Mondja esperes úr, nem lehetne úgy megoldani, hogy én addig kint legyek a csikókkal, amíg maguk elintézik benn a dolgot?” Szőmyülködik a csuhás, kapkodja a levegőt: „Hogyan mondhat ilyet, Gábor? Nem lehet! Gábor, neked ott kell lenni!” A vendéglős hosszan nevet, és csapkodja az öreg térdét. Az öreg csak komor marad. A vendéglős torkán is megragad a nevetés. Hallgatnak. — Épülni kéne — mondja az öreg, újra és kinéz az ablakon — ... zsindelyeset, piros cseréptetőst, sárgára mázolnám. A vendéglős hümm'g és visszamegy a pult mögé. A bádogot törölgeti. — Esik — állapítja meg. — Csak ne tartson sokáig — tódít az öreg. Ledobja a csikket a lába elé és eltapossa. Nádas Péter
