Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-09 / 57. szám

1966. MÁRCIUS 9., SZERDA mert) i&fáriap 3 Tr-h*h'z>t'fiíi*ís a nőuralantról** Külföldi asszonyvendégek - Kitüntetés • • a jé munkáért - Ünnepségek a nemzetközi nőnapon A nemzetközi nőnapon, március 8-án megyeszerte megemlékeztek az asszonyok­ról. Ki&kúnlacházára szovjet nő­küldöttek jöttek vendégség­be, Foton a Vörösmarty Tsz hívta meg szombat délutánra a tsz nőtagjait. Virággal, szórakoztató előadással ked­veskedtek nekik, amelyet majd hatszázan néztek vé­gig. Jól sikerült a gyömrői nők napja, akárcsak vasárnap az érdi és a budakeszi ünnep­ségek. Itt a férfiak fehér kötényben, virágcsokorral fogadták az asszonyokat. A négyszáz vendég előtt Len­gyel Sándor gimnáziumi igaz­gató tartott előadást. Tápiósülyre német vendé­gek jöttek és nagy tetszéssel nézték végig a kis óvodások szereplését. A küldöttség ellá­togatott Budaörsre is, ahol ők is felköszöntötték az asz- szonyokat. Hétfő délután Nagykovácsi­ban gyűltek össze a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet és a falu asszonyai, akiket ked­ves emlékkel — brosstűvel — ajándékoztak meg ez alka­lomból. A törökbálintiak ünne­péről — mivel a rossz­nyelvek szerint ott nő- nra-lom van — a televízió adott helyszíni közvetítést. Ürömön bolgár asszonykül­döttség vett részt a kedves megemlékezésen. Felsőgödön és Ceglédbercelen lengyel vendégek jártak, Üllőn pedig csehszlovák küldöttek üdvö­zölték a község asszonyait. Március 8-án adták át a megye termelőszövetkezeti asszonyainak a „Kiváló dol­gozó” jelvényeket és a föld­művelésügyi miniszter dicsérő oklevelét. „Kiváló dolgozó” jelvényt kapott: Kárteszi Jakabné baromfite­nyésztő, a százhalombattai Rákóczi Tsz nőbizottságának vezetője, Csontos Pálné, az albertirsai Dimitrov Tsz szar­vasmarha-gondozója, Bozsó Lászlóné, a zsámboki Petőfi Termelőszövetkezet növény- ; termesztési brigádvezetője és Benyó Jánosné, a kávai Ha- j ladás Tsz fejőnője. Elismerő oklevelet Varga i Istvánná növénytermesztőnek, ;a tápiószentmártoni Üttörő ;Tsz, Idei Józsefné gyiimölcs- \ termesztőnek, a ráckevei Ár­ipád Tsz és Gölöjös Jánosné j baromfigondozónak, a vámos- ; mikolai Vörös Csillag Terme- I lőszövetkezet tagjának nyúj- < tottak át. i : _________________________ S enki sem gondolta, amikor a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a húszezer lakosú, egye­temmel, több fontos és nagy­ipari üzemmel, egyéb országos intézménnyel rendelkező Gö­döllőt városi rangra emelte, hogy ez önmagában, azonnal, meg is oldja az összes gondo­kat. Sok idő, hosszú évek terv­szerű munkája szükséges még ahhoz, hogy valóban megte­remtsék a városi színvonalhoz szükséges előfeltételeket. Ennek a munkának talán a legfontosabb része az a nagy­arányú és költséges építkezés, amely egész Gödöllőt átfogva, a csatorna- és a vízhálózat ki­építésének lehetőségét teremti meg. Enélkül ugyanis, nem le­het igazán város a város. Hi­szen a vízvezeték-rendszer ma már kis községekben is meg­épülő valóság. Városi színvo­Nincs recept a honvédelmi nevelőmunkára! Alkotmányunk kimondja, hogy a haza védelme minden állampolgár kötelessége. A haza védelme azonban fejlett haditechnikát, az pedig kor­szerű hadsereget, magasan képzett katonákat követel. A honvédelmi ismeretek meg­szerzését, éppen ezért, már nem lehet csupán a katonai szolgálat idejére korlátozni. Ez tette szükségessé, hogy a fiatalokat erkölcsileg- politikailag már a bevonu­lásuk előtt felkészítsék a rájuk váró kötelességekre. A honvédelmi nevelés ter­mészetesen nem szorítkozhat csupán a bevonulókra, sorkö­telesekre; ki kell terjednie a katonaviselt személyekre, tartalékos tisztekre is. A szobi járás tömegszerve­zetei a honvédelmi nevelő- munka összehangolásához ép­pen ezért egy esztendőre szó­ló együttműködési munkater­vet készítettek. Megvalósítása közös gondja lesz a határőr­ségnek, a járási pártbizottság­nak, az MHS Pest megyei El­nökségének, a megyei tanács művelődési osztályának és a KISZ Pest megyei Bizottsá­gának. A munkaterv azt kívánja elősegíteni, hogy a szobi járás­ban — széleskörű társadalmi együttműködés alakuljon ki a lakosság hazafias nevelése, a határőrség és a lakosság A szobi járásiak terveiből Vonzó program az úttörőknek, KISZ-eseknek még szorosabb kapcsolatának megteremtése érdekében. Szinte kalandosan érdekes, 1 vonzó programot kínál a mun­katerv az úttörőknek: izgalmas játékokat, romantikus tábor­tüzeket, találkozókat. A járás­ban egymás után alakulnak meg az úttörő határőr-őrsök, amelyeknek működéséhez a határőrség is segítséget nyújt. A középiskolákban és a köz­ségi KISZ-szervezetekben megkezdik az ifi határőr cso­portok szervezését; a határ­menti területeken megrende­zésre kerülő KISZ-es úttörő- és MHS-táborok, az ifjúsági és honvédelmi napok programját honvédelmi műsor fogja ki­egészíteni: haditechnikai kiállítások, harcászati bemutatók, jár­őr gyakorlatok formájá­ban. A sorköteles fiatalok elő­képzését az MHS és a határ­őrség együttesen biztosítja. Az eddiginél gazdagabb tematika várja majd az érdeklődőket: a lőkiképzés mellett a fiatalok katonapolitikai előadásokat hallgatnak, filmvetítéseken vesznek részt, megismerked­hetnek a határőrségnél alkal­mazott tájékozódási eszközök­kel és módszerekkel, a határ- védelemmel kapcsolatos tud­nivalókkal. A kalóriavadász A csatorna tengelyvonalának betonelemeit őt és fél méter mélységben illesztik egymáshoz a mélyépítők ij Fiatal ember a fiatal erőmű- Sben, lassan mégis az öregek 5 közé számítódik. A Dunamenti ^ Hőerőmű gazdagodó történel- ^mében azok, akik már kezdet­ekor itt voltak, vagy legalábbis e nem sokkal azután jöttek, ho- s va tovább kiérdemlik a veterán 6 jelzőt. Vágó Aladár 1963-ban e jött Százhalombattára. Mi hoz- Sta ide? § Összekötőből törzstag e — Az Április 4. Gépgyárban e dolgoztam, a szerkesztésben, e Tápház építéssel foglalkoztunk, & sokat jártam kinn, azaz itt, az § erőműnél. Technikus voltam, | akkor végeztem az esti egyete- e met. Tetszett, amit itt láttam, e összekötőként — a gyár és az e erőmű építkezés között — sok & mindennel megismerkedtem. ^ És 1963-ban azt kérdeztem: ha & jönnék, felvennének? Azt vá- § leszólták: igen. Hát jöttem. § A látogató ittragadt hát. Az ^ egyetemen erőgépész-szakon 5 végzett, nem hitte volna, hogy § kazános lesz. A kazánosztályra | került, ott üzemmérnök. ^ A pillanatnyilag üres tanács- ^ teremben ülünk, az ablakon át k a mind impozánsabb erőmű a látképe tölti be a tájat. Üj, í nagy, 150 MW-os egységek ké­szülnek. A fiatal erőmű még I ifjabb blokkjai. A meglevők - | nél, a dolgozóknál már ott a ^kalória-vadász. Vágó Aladár ^ egyik feladata, hogy a mind 1 gazdaságosabb üzemeltetés le- I hetőségeit keresse, a maga te- | rületén — a kazánoknál — csökkenjen az egy megawattra | jutó költség. t| A munka vonzotta? Az is. 'S Érdekesebb, sokágúbb, mint l^amit az Április 4. Gépgyárban | végzett. És még valami. Fia- ^ tál házas volt, ,s itt lakást ígér- | tek. Fél év után meg is kapta, ^ akkor jött utána a felesége, s ^ most már rövidesen megérke- fzik a trónörökös is, az ifjú $ százhalombattai polgárok S újabb ja, akiket már képtelen befogadni a bölcsőde, s most, kalorikus-számítások mel- ^ lett, ez sem kisebb fejtörés. 'S Mi legyen majd a csemetével? Találnak-e valakit, aki elvál- i| lalja, vagy feleségének — aki !| a szomszédnál, azaz a Dunai ^Kőolajipari Vállalatnál dolgo­zik — abba kell hagynia a ^ munkát? — Sok ilyen napi gond köt . , § le energiákat Az túl szép len­Elkeszult mar a varoson túli vízgyűjtő előtt, a szennyvíz- 8 ne, ha az embernek csak azzal 'S kellene törődnie, ami idebenn (Kép—szöveg: ^ van. Nemcsak a bölcsőde. Az Gábor—Hetesi) is, hogy három éve ugrálunk a derítő nagy betonépülete is száguldó teherautók elől, mert nincs rendes út, ellep mindent a sár, a gépkocsivezetők meg sportot csinálnak belőle, kit fröcsköljenek le jobban. Az el­látás sem valami fenejó... Bizottság és átmenet — A kazánosztályon ket­ten vannak mérnökök, Trom- posch Ferenc, a főnöke, és 6. A napi üzemelés adta gon­dokon kívül a már említett fejlesztő, vizsgálódó munka. Azután az építés alatt álló egységeknél részvétel az ún. bejáró bizottságokban, a be­ruházás gépészeti felügye­lete — az Erőmű Beruházó Vállalattal közösen — viták azon, mit kellene még most, építés-szerelés közben job­ban csinálni, s amire az épí­tők nem mindig hajlandók... s mindezt az átmenet körül­ményei közepette, a sok még nem, már nem tudomásul vé­tele, mert az áramtermelés­nek zavartalannak kell len­nie, de ugyanakkor teljes fi­gyelem kell a holnapra is, a 150 megawattos blokkokra. — Az átmenet kétségtelen plusz feladatokat jelent, az hogy üzem is van, meg épí­tés is van, nem mindig il­leszkedik zavartalanul, s az új berendezéseknél is kiug­rik ez — az. Kérdezem, volt-e olyan, ami zavarba ejtette őket? Amikor először csak a fejüket va­karták, ez mi lehet? A laikus­nak az erőmű csőkígyói, gömb­jei, gőzfelhői a titokzatossá­got jelentik. — Ilyen azért szerencsére nem volt. Gondok azért akad­tak, például az a cirkulációs zavar... Elhallgat, majd bocsánatké­rő mosollyal ugyan végig­mondja a mondatot, de — egy szót sem értek belőle. — Sajnos, „magyarabbul” nem megy, inkább hagyjuk — mondja. Hatásfok méréseket végeztek különböző terhelé­seknél, 89—90 százalékos ha­tásfokkal dolgozó berende­zéseikkel országosan előke­lő helyen állnak, persze, az olajtüzelés etekintetben — a hagyományos fűtőanyagokat számítva — verhetetlen. Most is számolgat, kimutatások, számok, grafikonok várják az asztalán. Sótartalomról be­szél, s arról, hogy naponta Ott lesznek a határőrök az MHS-alapszervezetekben folyo utóképzési szakkörökben, s a polgári védelmi tanfolyamo­kon is, hogy tájékoztatást ad­janak a határőrség feladatai­ról, a lakossággal való együtt­működés lehetőségeiről. Módszertani segítséget nyújtanak az MHS-nek a lövészetek, harci túrák, ka­tonai játékok és honvédelmi jellegű sportrendezvények elő­készítéséhez, a tartalékos tisz­tek továbbképzéséhez. Ennyit — ízelítőül — a szobi járás munkatervéből. Nem kis feladat egy esztendő­re. De jó együttműködéssel so­kat lehet elérni! ny. é. Húszezer forintot is megta­karíthatnak a meleg ági táp­lálással. Ehhez viszont a na­gyon precíz karbantartás kell, mert különben átkap­csolhatnak hideg ágra, s oda a húszezer forint. Dehát ez megint csak a szakemberek­nek mond valamit, akárcsak az égők tökéletes porlasztá­sa. A művíztől a rutinig Evezzünk hát ismerősebb vizekre. Az ivóvíz itt nem tartozik közéjük: ritka ven­dég. Nemcsak megfelelő ku­tak, s a lakótelep a nap jó­részében — a csúcsfogyasz­tási időben — az erőműtől kap művizet. (Azaz mesterségesen szűrt Duna-vizet.) És ilyen­kor derül ki, hogy a víznek is íze van. A művíznek éppen az a baja, hogy — íze nin­csen ... Megbánta tehát, hogy otthagyta Pestet? A kétszobás lakásban szé­pen berendezkedtek, 2800 fo­rint a fizetése, prémium még jöhet melléje. Most kíváncsi, az új prémiumrendelet mit hoz személy szerint: többet, kevesebbet? Külföldi utazá­sokról esik szó, arról, hogy voltak már kinn a Szovjet­unióban tőlük a nagy blokkok működését tanulmányozni, ő Bécsben járt, megnézett egy osztrák erőművet, majd — gyors váltással — azt sorolja, mi minden kell ahhoz, hogy az ember lépést tarthasson a szakmával. — A rutin sokat számít, de csak a rutin — kevés. A vil- lamosenergia-termelés világ­méretekben rendkívül gyor­san fejlődő iparág, s a költsé­gek leszorítása, még gazdasá­gosabban működő berendezé­sek megalkotása mindenütt adott feladat. Nálunk is erre törekszünk, s úgy hiszem, ahogy nő az erőmű kapacitá­sa, úgy válik sokrétűbbé, iz­galmasabbá az én munkám is. Sóhajt, hogy nyelveket kel­lene tanulni, e nélkül boldo­gulni már szinte lehetetlen. Tervezőkről beszélgetünk, akik néha furcsa dolgokat csi­nálnak asztaluk mellett: a mennyezetre kerül például az armatúra, mintha karbantar­tani soha nem kellene. Az itt- levőknek bosszúság, gond. A mondatmozamokból las­san meglesz a kép: mit írhat­nánk alája? Ügy hiszem, ez lenne a legtalálóbb: egy mű­szaki hétköznapjai, Százha­lombattán, 1966-ban. Mészáros Ottó Beszélünk, de értjük-e egymást? A história nagyon szo­morú; két apró gyerek ha­lálát lelte. Postások dol­goztak a szentendrei vona­lon s úgy kötözték oda ideiglenesen a lelógó két vezetéket. Gyerekek jöttek s mi sem természetesebb, mint hogy elkapták a „madzag” végét s jó ala­posan megrángatták. A drót kilazult helyéről s a közelben vonuló magas- feszültségű vezetékhez csa­pódott. Néhány pillanat — két halálos áramütés ... Nemcsak a város, de a megye is napokig beszélt róla, A Budapestvidéki Postaigazgatóság vezetőjé­vel jóformán napokig nem lehetett beszélni. Asszony, aki tudja, mit jelent egyik percről a másikra elvesz­teni élete szebbik felét. A kis halottakat elsirat­tuk, de — mint minden tragikus eset után — most is életre kel a kérdés: mi­ért kellett így történnie? A munkálatok vezetője kétségkívül súlyos mulasz­tást vétett. Amikor kisegí­tőként, soron kívül vállal­ta ezt a munkát, dehogyis gondolt arra, hogy abból saját életének is nagy tra­gédiája lesz. Ám nem men­tesíti a felelősség alól az, hogy meggondolatlanul járt el, nem volt elég kö­rültekintő ... Utólag könnyű okosakat mondani, ez igaz. De az is legalább ennyire igazság, hogy szinte éjjel-nappal hangzik, látszik a figyel­meztetés emberi életek vé­delmében. Lehet, hogy már-már fárasztó s azért történik meg számtalan al­kalommal, hogy a legalap­vetőbb életvédelmi rend­szabályokat is felrúgjál: Égbekiáltó felelőtlenségso rozat tanúi lehettünk a le­pergett évek alatt. Sohr nem felejtem el a Csepel Autógyár nagykalapácsán szétlapított munkás tragé­diáját. A Váci Hajógyár­ban a lemezegyengető sor mellett történt szerencsés kimenetelű, de lélegzet­elállító eset; az egyik fia­talember kesztyűjét akarta beengedni a befelé forgó hengerek közé. A gép nem tett különbséget, kézzel együtt rántotta be a játék­szert. Csak a gyors közbe­avatkozás és a hengerek közötti viszonylag nagy távolság mentette meg a fiatalember karját, talán az életét is. És közben szólnak a hangszórók, elhangzanak a balesetvédelmi előadások, plakátokat ragasztanak és színes brosúrákat nyomtat­nak. Mikor ezeket látjuk, azt hisszük, minden rend­ben van. Szomorú történe­tek figyelmeztetnek rá, hogy nincs ok a nyugalom­ra. Beszélünk, beszélünk, mindnyájunk javát akarva, s oly szomorú látni, hogy hányszor nem értjük egy­mást. Tóth György nalú fejlesztés pedig csatornák nélkül, akár az üzemek, intéz­mények zavartalan működé­sét, akár emeletes lakónegye­dek építését nézzük — elkép­zelhetetlen. Éppen ezért, a helyben leké és a látogató egyaránt, nagy örömmel nézi Gödöllőn a már évek óta folyó csatomaépítke- zéseket. A munkálatok a Hu­mán Oltóanyagtermelő és Ku­tató Intézet épület-komplexu­mának megvalósításával egy időbén kezdődtek, s még min­dig folynak. Elsősorban ennek a hatalmas, és népgazdasági, egészségügyi szempontból nagy jelentőségű létesítménynek a működéséhez épült a csatorna gerincvezetéke. De kettészel­ve a várost, egyúttal megte­remtette egy korszerű csator­na- és vízhálózat kiépítésének előfeltételeit is. Ami Gödöllőt várossá teszi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom