Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-05 / 54. szám
.-or MEGVEI 1966. MÁRCIUS 5., SZOMBAT 3 1 NEMZETKÖZI FÓRUM ELŐTT: Vándorló kazán-fűtési elsősegély Epül-e atomerőmű hazánkban? Hamueső ellen — villamosság Nemcsak a címek sokatigé- rök. Nyugodtan kijelenthetjük, mindez csak egy töredéke annak a sok közérdekű érdekességnek, sőt szenzációnak, amely rövidesen egy konferencia napirendjére kerül. Az energia-gépgyártás több tekintélyes hazai és külföldi szakembere találkozik Budapesten, a jövő hét szerdáján. Miről szólnak? A sajtótájékoztatón megismertettek néhány témával. Rendkívül érdekesek a vándorló áttelepíthető gőzkazánok. Szerepük mindig elsősegély jellegű. Egy-egy lakótelepítés vagy üzemlétesítés első hónapjaiban még rendszerint nem áll készen a fűtőenergia- központ. Itt tesz jó szolgálatot a néhány hét alatt összeállítható s újabb hónap alatt ismét máshová telepíthető gőzkazán. Napjaink témája az atomerőmű. Kérdés, hogy Magyar- országon épül-e a közeljövőben? A konferencián ezt a témát is érintik, de már mosit nyilvánvaló, hogy már 1970-ben aktuális lehet egy felsőbbszintű döntés. Az ezt követő öt, de legkésőbb tíz év alatt valószínűleg hazánkban is megkezdik, vagy talán be is fejezik az első magyar atomerőmű építését. Mellette szól többek között az is, hogy a jelenlegi háromszorosára növekszik az energia igény. Hagyományos úton előállítva óránként 750 vagon szenet kellene eltüzelni! Az VSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSTSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSF'SSSsJ ilyen mennyiség szállítása még a lelőhely szomszédságában is szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a vasútat. Közvetve ehhez kapcsolódó téma, de mostani hétköznapjainkat is érinti az erőművek rengeteg égési mellékterméke. Pécs környékén, az ott felépült széntüzelésű hőerőmű naponta tonnaszám küldi levegőbe a pernyét, a port. Külföldiek már olyan berendezést ajánlanak alkalmazásra, amely elektro-statdkus úton kiszűri a levegőből a káros, egészségtelen haműesőt. A találkozón a hazai és külhoni konstruktőrök a legmodernebb megoldásokkal ismerkedhetnek meg, ilyen gépek gyártására tö- § rekednek. Meglátogatják töb- 5 bek között Százhalombattát, ^ ahol a legkorszerűbb szabad- § téri építési eljárást mutatják § be a vendégeknek. T. Gy. I _________ A tennivalókat szétválasztva A pártszervezet termelései lenőrző munkájának tapasztalatai a Váci Kötöttárugyárban Pályaiminkások Mikor népesítsék be a vas- és aszfaltpályákat s az útmenti árkokat, ha nem az évnyitó tavaszi időkben. Szentendre felé lépésről lépésre jut előre az árokkanalazó, hogy a főút mentén szabad vonulást biztosítson a Kiegyensúlyozottan dolgozó, jó eredményeket elérő párt- szervezet a kötöttárugyár kommunistáié. Ezt a véleményt hallani a városi párt- bizottságon csakúgy, mint a gyár gazdasági vezetőitől. A termelés ellenőrző munka kétségkívül a legbonyolultabb, legsokoldalúbb feladat. A jó tapasztalat aranyat ér, a kudarc is magában hordhat fontos tanulságokat. Tí7 ülés — 26 határozat Ha statisztikát készítenénk, ezt az eredményt kapnánk. A számok azonban — ez esetben — nem kifejezők. Igaz, tíz vezetőségi ülés napirendjén csakis termelési kérdések szerepeltek, s 26 megalapozott határozat segítette a tovább jutást. A nagy szamok helyett azonban egy példát. Gond volt a minőséggel, a tervezett 89,4 helyett mindössze 84 százalék volt az első osztályú áru aránya. A pártvezetőség három ízben foglalkozott a minőséggel, úgy, hogy a maga alakította brigád felmérte az adott helyzetet, majd a brigád, s az illetékes gazdasági vezetők — termelési osztály stb. — jelentése alapján vitatták meg vezetőségi ülésen a kérdést, s határozataikban szétválasztottál; a tennivalókat. Nem a gazdasági vezetők helyett kívántak cselekedni, de határozattal kötelezték a kommunista gazdasági vezetőket, hogy mit tegyenek. A legnehezebb területek patronálását Galbicsek elvtárs, a gyár igazgatója kapta feladatúi — körhurkoló, festő-kikészítő — a főmérnök, Simó Pál pedig a szabászatot, konfekciót. A fonal minőségének javítására kooperációs szerződést kötöttek a fonodákkal, a párt- szervezet megkereste az ottani pártszervezeteket, s a kötöttárugyár dolgozói részt vettek a fonodák termelési tanácskozásain — Miskolcra például a selejtfonallal felszerelten utaztak ... —, elmondták, milyen gondokkal küzdenek. Három hónap után tértek vissza a témára, most már az eredményeket, tapasztalatokat számba venni. A gyárigazgató nemcsak az anyagot, az embereket is vizsgálta, többek között a művezetők, szakmányvezetők irányítási módszereit. A festőkikészítő üzemben javult a munkafegyelem, ugyanakkor Iszonyú örökség Nyílt levél Veresegyház lakosaihoz az augusztusi gyilkosság ügyében renc elmesélte egy vitáját apjával, összeszólalkoztak —. nevelőapjáról különben mindenki tudja, hogy durva ember —, s ekkor apja segítségért szaladt. A szomszédban lakó rendőrrel tért visz- sza, de Varró Ferenc megállt az ajtóban, kezében egy tőrrel, s elkiáltotta magát: „Aki bejön a szobába, azt leszúrom.” Az ügyész kérdése: „Megtette volna?” „Meg én!” — hangzott a válasz. Ugye érdekli Önöket, micsoda emberek azok, akik úgy képesek ölni, ahogy mások reggeliznek. Engem is érdekel. Egy újságíró mondta, amikor a tárgyalásról vitatkoztunk: „Tulajdonképpen úgy lehet beszélgetni vele, mint akárki mással." Igen, hiszen ő is emberformára született, ö is ugyanazokat a szavakat tanulta. Mégsem a miénkkel azonos szókészlettel beszél, mert iszonyú örökség terhét őrzi agysejtjeiben. A történelemből ő csak a kegyetlenséget örökítette át. De hát kitől örököl az ember? Emberektől. Az ősközösség embere kővel intézte el vitás ügyeit. A rabszolgatartók érve a korbács volt a rabszolgákkal szemben, egymás között pedig fegyver. A kapitalista társadalmi forma nagy embercsoportokat hozott olyan helyzetbe, hogy életük sivárságán érzett dühüket csak egymás ellen fordították. Kocsmai verekedések, ásókkal elintézett viták, bicskás féltékenységi kalandok __ H át ez az örökség, melynek nyomai ma is kísértenek. Ezért történhetett meg a napokban is, hogy amikor egy hentessegéd összeveszett a kártyán fiával, a vita közben szívenszúrta egy késsel. Ezért eshetett meg Szentendrén nemrégiben egy verekedés, melynek során egy férfi súlyos sérüléseket okozott apósának. És most bocsánatot kérek, de az önök községére kell fordítanom a szót. Nem hallottak még a szomszédjuk udvaráról ilyen fenyegetéseket: ' „Ha nem teszed meg ezt vagy : azt, agyonváglak!” Cséphada- i róval, baltával, kapával, ami éppen a közelben van. Az ilyeh fenyegetéseket szerencsére ritkán követi tett. De ha nagyobb a felindulás, vagy a kelleténél többet ivott a fenyegető, akkor felszabadulnak a régi indulatok. most ebből? Semmiképpen sem az, hogy például felmenthetjük tettének súlya alól a bestiális gyilkosságot elkövető Varró Ferencet. Súlyos ítéletnek kell őt sújtania. Az, hogy a kétnapos tárgyalás után sem hozott. még ítéletet a bíróság, úgy történhetett, hogy a büntető tanács tudatában van annak a felelősségnek, ami ítéletével jár. Viszont közrejátszik a tárgyalás elnapolásában, hogy olyan különleges kegyetlenséggel követte el tettét az a húszéves Varró Ferenc, hogy józanul gondolkodva kétségbe kell vonni emberi mivoltát. Az ismételt elmeszakértői vizsgálattól mégsem várok sokat, mert úgy érzem, hogy mindezek ellenére mégsem elmebeteggel állunk szemben, csak egy olyannal, akiből előtört, s ha hagyjuk, ismét csak elő-előtörhet a régi örökség. Ezért nem ellenkezik az előbbi gondolattal az, hogy jogos a legsúlyosabb büntetés. Az „örökséget” általában nem lehet a vádlottak padjaira ültetni, csak azokat lehet és kell büntetni, akikben felbukkant. Saját biztonságunk érdekében, hogy önöknél és más községekben lakó emberek nyugodtan léphessenek az utcára, s önök is nyugodtan hagyhassák el a tárgyaló- termet az ítélethirdetés után. Nem az ítélet feletti elégedettséggel, hanem azzal az érzéssel, hogy a törvény megtorolja az ember ellen irá nyúló szörnyű bűnöket. azonban, erre kérem önöket, gondolkodjanak azon is, hogy maguk mit tehetnek azért, hogy minél kevesebbszer kísérthessen az iszonyú ősi örökség. Benedek B. István selejtgyértésért anyagi felelősségre vonást is alkalmaztak: a legtöbbet az mond, hogy éves szinten az emlí- lített 89,4 helyett 89,8 volt az első osztályú áru aránya, s jelenleg 90,2 százaléknál tartanak! A szemlélet változása A pártszervezet titkára, Kovács Imre elvtárs azt tartja a leglényegesebbnek, hogy tevékenységük nyomán a gazdasági vezetők szemlélete is változott, itt következett be igazi frontáttörés. Feladták a korábban vallottat: csak nagy bajok ne legyenek. Már a kisebb bajokra is jutott figyelem. Hiba lenne ezek után azt hinni, hogy a kötöttárugyári pártszervezet csakis a termelés elvi-általános kérdéseivel foglalkozik. A tennivalók egészséges szétválasztása eredményeként az operatív munka elsősorban valóban a gazdasági vezetésé. Ám a porondra lép a pártszervezet operatív kérdésekben is, ha... ha például — mint év végén történt — az exportáló külkereskedelmi vállalat azt kéri: határidő előtt teljesítsék export- tervüket. Ez valóban társadalmi feladat, s a kérést nem véletlenül címezte a HUNGA- ROTEX is a pártszervezetnek. Természetesen — teljesítették. A súlypontok megkeresése Kovács elvtárs többször is visszatér arra, hogy a termelésellenőrző munkában a leglényegesebb azon súlypontok megkeresése, melyek összesítik valamennyi tényezőt. A minőség és a termelékenység már említett témája mellett — s ez utóbbi még korántsem lezárt ^kérdés, a tervhez mérten csekély elmaradás tapasztalható — ilyen súlyponti ügynek tartják az exportot. Teljes termelésük közel 40 százaléka (!) került exportra 1965-ben, s ez évben mintegy húsz százalékos exportnövekedéssel számolnak! Valóban nagy erőfeszítéseket kívánó „súlypont” ez, de hogy jól foglalkoznak vele, azt a tavalyi eredmények igazolják. Tonnában 106,6 forintban pedig 110,9 százalékra teljesítették exporttervüket! A pártvezetőség tagjai ugyanakkor egyöntetűen hangsúlyozzák; a kölcsönösség jelenti az eredményes munka alapját, az, hogy 8 gazdasági vezetők — s ez alatt elsősorban a művezetőket, főművezetőket, üzemvezetőket értik, mert a gyár vezetőinél már régi álláspont ez — mind jobban igénylik & pártszervezet, a kommunisták segítségét, s nem „számonkérést” látnak az ellenőrző- munkában, hanem biztos támaszt, a gondokra érzékenyen reagáló jelzőrendszert. A Központi Bizottság ülésén elhangzottak a gazdaság irányítási rendszer reformjának kiinduló irányelveiről, a gyárban előtérbe állították a termelésirányítást, s a még nem teljesen befejezett, de igen alapos vizsgálódás a termelésirányítás egészét átfogja, s a közelmúltban lezajlott vezetőségi ülésen kibontakozott vita máris sok tanulsággal szolgált. Megállapították például, hogy nem egy esetben a különböző osztályok, s azok vezetői átnyúlnak a termelési egységek irányítóinak feje felett, s közvetlenül avatkoznak be a napi feladatok végrehajtásába. Néhány jellemzőjét említettük csak a termelés ellenőrzés jelentette bonyolult munkának. Mégis, e néhány jellemző jól bizonyítja, méltán van tekintélye a pártszervezet munkájának, s megérdemlik a nemcsak gyáron belüli, hanem a város pártszervezetei között kivívott elismerést is. Mészáros Ottó Meg vágyók győződve, \ hogy nemcsak önök, a köz- j ség lakói, de minden újság- 5 olvasó emlékszik az esetre. ! Ami augusztus 20-án falujuk- i ban történt, nem mindenna- ! pos ügy, még a sokat látott i bűnügyi szakemberek szá- j mára sem, hiszen többen is I elmondták, hogy gyilkosságot : olyan bestiális kegyetlenség- i gél aligha követtek el, amint I azt a húszéves Varró Ferenc | tette. Tudok arról is, milyen nagy i volt a felháborodás ezután a : községben. Ezt nemcsak a gyilkosság ténye idézte elő, de fokozta az is, hogy értesültek róla: a gyilkos tettének elkövetése után, másnap vállalkozott arra (akkor még nem leplezték le), hogy segít elszállítani áldozatát, sőt, ezt ügy fejezte ki, „feldob a kocsira egy dögöt”. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy Önök közül többen javasolták: kérjék ki a rendőrségtől Varró Ferencet, s népítélet döntsön felette. Persze ez lehetetlen, a bíróság feladata az ítélkezés, így zajlott le az alapos nyomozás után február 23-án és 24-én a tárgyalás a Pest megyei Bíróságon, melyre mindenki eljött a faluból, aki csak tehette. Láttam, gyűlölet és megvetés tükröződött szemükben, amikor két fegyőr bevezette a megbilincselt foglyot. A szökés hajú, vastag nyakú emberformájú alak pislogó szemmel ült le a vádlottak padjára. Ezen a tárgyaláson anyján és védőügyvédjén kívül mindenki a legsúlyosabb ítéletet kívánta, tudták, mást nem kérhet az ügyész sem. Az ítélet kihirdetésére azonban még várni kell, s addig szeretnék néhány dolgot elmondani önöknek. Felháborodásuk érthető, viszont gondolom, választ vártak arra a kérdésre, amit a bíróság elnöke többször is feltett. „Miért tette?” — A vádlott ilyenkor mindig néma maradt. Volt egy kérdése az ügyésznek is. Ez akkor hangzott el, amikor Varró Felchulló csapadéknak. A vasút mentén, Üllő felé hosszúkat füty- tyent a vonat, figyelmeztető jelzést adva a kram- pácsolőknak. Itt is frissítik, javítják a vonatok nagyforgalmú vaspályáit. Ezen a vidéken a betonutakat is kikezdte az idő. A megrongált vonalat most orvosolják a mesterek. Tóth felv.
