Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-26 / 72. szám
1966. MÁRCIUS 26., SZOMBAT vicar UEcrei &Ctrlap 3 AHOL AZ EMBEREK NEHEZEN MOZDULNAK MAJOR ÉS KULTÚRA Szigetmajor Csepelen fekszik, a fővárostól harminc kilométerre. Jelenleg kétszáz ember él az egykori királyi birtokon, amely ma a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Soroksári Gazdaságának egyik telepe. A major iskolából, a volt cselédházakból, a gazdasági épületekből és egy munkásszállóból áll. Egy napot töltöttem itt: az érdekelt, amire a címben is utaltam. A málladozó iskolát, amely valaha a tiszttartó háza volt, ma is - kastélynak nevezik. Régen erdő vette körül: a fákat 1945 után kivágták. Amikor benyitok, a felszabadulásról szóló olvasmányból kérdez a tanítónő. — Miért volt rossz régen a népnek? — Mert pincében lakott! — próbál hűnek maradni az olvasottakhoz egy csutakfrizurát és fülbevalót viselő, édes arcú kislány. — Kiknek dolgoztak régen az emberek? Maguknak? — Az uraknak! — A grófoknak! A báróknak! A tanítónő próbál bevonni a beszélgetésbe minden negyedikest. Közben a mögöttük ülő harmadikosok számtanpéldát fejtenek. Előttem két elsős kisfiú szavakat körmöl, hátrább a másodikosok mondatokat. A szünetben, amikor egyedül maradunk Szabó Tibor- néval, megtudom, hogy 3,5 a tanulmányi átlag. De mihelyt átkerülnek a gyerekek a szomszéd Szigetcsép felső tagozatába, esik az osztályzatuk. (Ott már megelőzi őket a rossz hír: majoriak.) Az itt lakó iskolások nagy része ma sem végzi el a nyolc általánost. Továbbtanulóra alig akad példa. — Megoldás? A tanítónő idegesen megsimítja hosszú, szőke haját, a körülményekről beszél, és arról, hogy ő itt az osztályban mindent megtesz. Húsz évvel ezelőtt még többet is tett. Valamikor énekelni tanult, s még azután is, hogy 1947-ben a majorba került, Pestre járt a Zene- akadémiára. Közben opera- látogatást, közös népdaléneklést, zenedélutánokat rendezett a majorbelieknek, akik ezt hálásan vették. Huszonnégy éves volt a tanítónő, amikor idekerült, most negyvennégy. Férjhez ment egy mérnökhöz. Kisfiúk született és nemrég vettek egy autót Ök ma is az egyetlen értelmiségi család az itt lakók között. Az épület túlsó oldaláról bevezet a tágas lakásukba, teát melegít, kenyeret, kolbászt tesz elém Elpanaszolja, hogy nem szeretik: a múltkor két hétig beteg volt, de senki sem nyitott rá ajtót. Elővesz egy albumot, amelybe az egykori színpadi fellépések fotóit, sajtóbeszámolóit ragasztotta. Csak az első oldalakig tellett. Azt mondja, ha fellapozza, arra gondol, hogy volt így élete. A régi cselédházak belül változtak: villany, bútorok, sok helyen televízió. Megmutatják, melyikben találom az egyik legnépesebb szigetmajori dinasztiát Óriási fazékban bab fő a kályhán: a nagy család. Nagyanya, nagyapa, a két lányuk, az egyik fiúk, egy sógor és négy unoka tölti meg most is a konyhát. Van, aki itt lakik, van aki csak benézett az egyik szomszéd lakásból. A gyerekek hozzámtörlesz- kednek és csillogó karkötőmet babrálják. A felnőttek is kedvesek, befogadnak gondjaikba is, mert gyászba érkeztem: az egyik felnőtt lányuk férjét néhány héttel ezelőtt halálra szúrták a szomszéd falu kocsmájában. Később az életük változásairól kérdezek. A sámlin ülő, batvariegy- néhány éves, szinte inaira száradt öregember legyint egyet. — Régen is felneveltem kilenc gyereket. Most is fel fogják nevelni a gyerekeim a fiaikat A faluból az orvos nem jön ki. Pedig reumás vagyok, — szólal meg a felesége. Szeretnék rákiáltani az öregemberre, hogy húsz évvel idősebbnek látszik a koránál; hogy ezt annak a nem is olyan rossz réginek köszönheti. De ehelyett a gyerekeiről kérdezek. Csak egy végezte el a nyolc általánost, a legkisebb, a tizenhatéves: belőle karosszérialakatos lesz. Váratlanul jön a következő kérdésem: — Sokat isznak itt az emberek? — Megitták mindig, megisszák ma is. A földszöv-bol- tos hitelbe is ad. A gazdaság irodájában találom meg Bogdanov Péter kertészmérnököt, aki két hónapja vezeti a telepet. Fiatal ember, tele reális lelkesedéssel. A téma, amelyről kérdezem, őt is foglalkoztatja. — Fontos lenne, hogy képzett, kulturált emberekkel dolgozzunk. De ezt máról holnapra... Nehéz. Ez a major valóban olyan volt, mint a neve: sziget. Be sem jutott semmi — iskola csak közvetlenül a felszabadulás előtt létesült, — ki sem került senki: éltek itt olyan öregek, akik még soha nem jártak Pesten. A családok egymás között házasodtak. A kitörés szándéka ugyan megmozdult néhány évvel ezelőtt az emberekben, de kudarcba fulladt — az iparban is a képzettebbeket keresik. Maradt a helyben változtatás le-r hetősége. Szeretnének is változtatni: beadtak egy csomó lakáskérelmet! Mivel emberemlékezet óta a járandóságot szokták meg ... — Lakásépítési akció indult. De csak az OTP közreműködésével tudunk telket eladni, és onnan ötven forintért árusítják négyszögölét. Mi tízért adnánk, ha lehetne. Ezen a ponton meg is rekedt az akció. írja meg, talán segíthet. — Mi a véleménye az iskoláról? — Hogy ez így nem tartható: négy osztály egy szobában. Az óvodásokat a jövő héttől autóval szállítjuk a szomszéd községbe. Előbb- utóbb ez a célunk az iskolásokkal is. — Felnőttoktatás? s — Ketten esti általános ls-ij kólába járnak. Ezenkívül ön-^ töző és fűtő szakmunkásképp zés folyik. S $ A munkásszállás $ — éles kontraszt a település^ egészében. Kívülről merész >5 hatású, modern, hosszúkás, ^ földszintes épület, öt-hat év- > vei ezelőtt épült, s persze, be- % lülről azóta már megkopott. $ De örömmel járom szobáit:^ tudom, hogy viszonylagos tisz-i5 taságot, kultúrterme televí- ^ ziót, zuhanyozója napi für- ^ dést, kazánja állandó mele-s get biztosít, s tudom, hogy ez ^ felemelkedés például annak a tanyai lánynak az ^ ittlakó nyolcvan fiatal köp zül, aki otthon huszonhét ^ úttalan kilométerre lakott a ^ vasútállomástól, és hetenként ^ egyszer vitte az újságokat § hozzájuk a postás... Ezt a példát egy fiatalem- ^ bértől hallottam, aki barát-^ ságból, törődésből utazott^ el ahhoz a lányhoz. Szabó ^ Andrásnak hívják. Öntöző- s szakmunkás, párttitkárhelyet- ^ tes, volt KISZ-titkár.. Személyes kérdéssel kezdődött a beszélgetés. — Magának milyen iskolai végzettsége van? — Nem végeztem el a nyolc általánost. De az apám ma is keresztet ír a neve helyett: hogyan kívánhatott volna tőlem annyival .többet? Én már többet fogok követelni a gyerekemtől. — Színházba jár? — kérdezem találomra, miközben eszembe jut az öregember legyintése: „én is felneveltem a kilenc gyerekemet, azok is fel fogják nevelni a fiaikat.” — Kétszer láttam a Csárdáskirálynőt. Most a My Fair Lady-hez szervezünk, protekcióval. Nézem az üveges polcot a klubszobában. Vándorkönyvtár — félévenként cserélik a mintegy kétszáz kötetet. És minél több könyveimet olvasok el, annál jobban felszökik bennem a düh. Néhány Solohov, Gorkij, Szabó Pál, Lenin, Móricz kötettől eltekintve — csupa ismeretlen név. Az ötvenes évek ma már érdektelen, elfelejtett szerzői! Elszégyellem magam: hát mit akartam én számonkérni attól az elfásult öregembertől, ha az a könyvtáros, aki az egyetem padjaiban az irodalomra nevelést vállalta, úgy elszürkült, hogy a selejtet küldi oda, ahol az első könyvet kell az emberek kezébe adni? Vagy úgy gondolja, úgy meri gondolni, ide ez is jó?!!! — Milyen a KlSZ-szerve- zet? — kérdezem Szabó Andrástól. Amit megtudok, nem látványos — de biztató, folyamatos és határozott tenniakarást tükröz. Három-négy év óta, ahogy mondani szokták, „jól működik a KlSZ-szervezet”: a mintegy negyven KISZ-fia- tal összefogása az összes fiatalra kisugárzik. Beavatkozik például a KISZ az erkölcsi-etikai magatartásba is. Nem parancsszóval, hanem a közösség formáló erejével. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindaz, amit kultúra szón értünk, legalább a fiatalokhoz eljutott már a művelődési lehetőségek különböző csatornáin erre a Pesttől harminc kilométerre eső, mégis olyan távoli településre. Hiszen csak öntudatlanul fogalmazódó igények első megnyilvánulásairól van szó. Arról, hogy valami — a két évtized alatt szinte láthatatlanul — beérett. S ennek „felülről” való ápolására — épp azért, mivel ezek az igények még megfogalmazatlanok — nagy szükség van. A szocialista társadalmaknak történelmileg bebizonyított belső törvénye a tömegek szellemi felemelése — s erre elérkezett az idő végre ebben a szigetszerű majorban is. Padányi Anna LEVELÜNK NYOMÁN... Rossz üzlet a bögrecsárda — Lacházán is! Nappal módos porta — este bögrecsárda címmel, riportot közöltünk lapunk március 1-i számában. Március 2-án „Egy lacházi édesanya” aláírással levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelynek írója hasonló problémára hívta föl figyelmünket, intézkedést sürgetve. Megírta, hogy Kiskunlacházán is sok család nélkülözésének, sőt tragédiájának okozója az a zugkocsma, amelyet Bak Antal, Dózsa % is lehet... Az ügy, amiről röviden szót ejtünk, igazán nem nagyhorderejű. Mondhatni: a köz szempontjából már semmiféle jelentőséggel nem bír. Mégis... a hivatalos döntést olvasva ... elgondolkodik az ember. A jelentéktelennek tűnő eset a következő. Érden, a Gellért utca 2. szám alatt levő üzlet- helyiséget még 16 évvel ezelőtt övként felajánlotta a ház tulajdonosa, névszerint Mészáros Lajos, a földművesszövetkezetnek. Azért tette ezt, hogy elősegítse a nagy kiterjedésű község e részén a jobb áruellátást. Meg is nyílt itt egy vegyesbolt, amely a Nyugat- Pest megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat fiókjaként a legutóbbi időkig a helyiségben árusított. A múlt évben azonban, Mészárosék családi házából, a vegyesboltot áthelyezték egy új épületbe. Ekkor a tulajdonos beadvánnyal fordult a Budai Járási Tanács igazgatási osztályához: kérte, hogy engedélyezzék az üzlethelyiség átalakítását lakássá, mert arra családjának szüksége lenne. Kérését két fórumon, a budai járás és a megyei tanács közigazgatási osztályán — el- 'ülasítötták. Mégpedig azzal áz indokolással, hogy a- bérlő kiskereskedelmi vállalat, szüksége lévén rá — nem hajlandó a helyiségről lemondani. De Mészáros Lajos ezután is úgy gondolta; neki van igaza és kérése jogos. Ezért panasszal fordult a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságához. Az ügy így került még egyszer, s egyben utoljára — kivizsgálásra. Akkor azután kiderült — szó szerint idézzük —, hogy „sem a bérlő kiskereskedelmi vállalat, sem pedig a megyei tanács kereskedelmi osztálya nem tud, a jelenleg üresen álló, üzlet- helyiség újabb berendezésére és üzemeltetésére vonatkozóan érdemben nyilatkozni.” Ezek után született meg a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén az a megfellebbezhetetlen döntés, amely az üzlethelyiséget a ház tulajdonosának saját használatára visszaadta. Megnyugtató, sőt jóleső, a mostani döntés.' Lám, így is lehet. § (hetesl) S György út 135. szám alatti lakos, termelőszövetkezeti bognár tart fenn a lakásán. „Reggel pálinkaméréssel kezdődik, majd egész nap a bort mérik, s a napi forgalom megközelíti az fmsz italboltokét. Az fmsz szikvíz- üzeme úgy szállítja ide, ládaszámra a szódavizet, mint a többi kocsmába... A vendégek kártyáznak, nótáznak, a kapun belül és kívül annyi a kerékpár, hogy elkelne egy megőrző... Fáj ez nekünk, családos anyáknak, hogy férjünk odaviszi a fizetése jelentős részét, odahaza pedig egész hónapban nélkülöznek a gyerekek és áll a veszekedés...” így szólt a levél, amelynek nyomán illetékes 'szervek március 23-án este „látogatást tettek” Bak AntaléknáL Minden egyezett. A kerékpárúk az udvaron, s a vendégek a söntésnek berendezett műhelyben; a falnál ültek, lócákon, kezükben füles korsókhan a fröccs vagy a három deci tisztán. A sarokban nyolc láda szódavíz... A vendégkoszorú, persze tagadott. Az egyik kapálni járt Bak Antalhoz, s fröccsben kapta a munkabért... A másik napszámosmunkát végzett, s most „leitta” a napszámot ... A harmadik deszkát hozott, bérfűrészelésre, s most itta az áldomást... Lassanként — amint ez már lenni szokott — azért minden kiderült. Kiderült, hogy a nagyíröccs 3,60 forint, a bor literje 16. Kiderült, hogy Bak Antal borkészlete három hét alatt csaknem háromszorosára szaporodott. Március 2-án ugyanis, amikor a pénzügyőri járőr készletleltározást tartott nála, 189 litert talált. Most pedig — 505 litert! Ez — ha leszámítjuk azt a 25 litert, amit a házigazda szerint családtagjai három hét alatt megittak — 341 liter többlet, magyarán adózás alól elvont bor! Az adója 1705 forint... Szó, ami szó, sokba kerül ez a dolog Bak Antalnak. Először is, meg kell fizetnie az adót. Másodszor, az adózás elmulasztása miatt pénzügyi szabálysértési, az engedély nélküli italmérésért igazgatási szabálysértési eljárás indul ellene. Ami pedig a bérfűrészelést illeti, azt a Ráckevei Járási Tanács vb illetékesei figyelmébe ajánljuk... ny. é. Új magyar dráma született Azt a sablonos kérdést, hogy drukkol-e, fel sem merem tenni. Gondolom, az utóbbi napokban jó néhányan megkérdezték tőle — feleslegesen. Hát persze hogy drukkol, hogy ideges, hogy szeretne már túllenni rajta és mégis halasztaná még egy kicsit, ha lehetne, a premier napját. Dr. Bágyoni Attila, a Pest ■megyei KÖJÁL munkatársa ma, szombaton este mint szín- j padi író mutatkozik be a szegedi Nemzeti Színházban. Drámájának címe: „A Bottlár- ügy”. — Sokan csodálkoznak — mondja mosolyogva —, hogy orvos létemre színdarabot írtam. Én ebben semmi különöset nem találok, sőt. Alig hiszem, hogy valaki annyi tragédiát, vígjátékot, happy endet és köny- nyes befejezést látna, mint az, aki betegekkel foglalkozik. A bemutatásra kerülő dráma a fiatal orvos első próbálkozása és mindjárt eredménynyel. Nagy öröm ez természetesen és nagy felelősség. Néhány vers, novella után próbál a közönségnek mondani valamit s reméld, meghallgatásra talál. — Sokáig voltam körzeti orvos, munkáslakta területen. Innen a téma, a színdarab hősei. Egy munkás halála nyomán próbáltam feltenni a kérdést: elégséges-e, ha valaki jól dolgozik, ha saját munkáját jól végzi és mással nem törődik, vagy kell valami más, valami plusz is. Azonnal feleltem is rá: igennel. S hogy mennyire fontos ez az igen, azt maga a Bottlár-ügy bizonyítja. Premier előtt jóslatokba bocsátkozni nem lehet, nem is érdemes. Néhány próbán részt vett, a rendezővel nagyon elégedett, a szereplők nagy részével, s a díszletekkel is. A többi kiderül este. Az orvos szerző azonban az eredménytől függetlenül máris új tervekkel foglalkozik, novellaciklust készül írni: Betegekről — prózában — címmel. Foglalkoztatja egy másik dráma terve is, a közösségben élő ember helytállásáról — amely úgy látszik — gondolataiban visszatérő motívum. Elsősorban azonban most is orvos, a KÖJÁL munkatársa. S mint ilyen, egy község szociográfiáját készíti most el, egészség- ügyi problémákkal foglalkozó vizsgálatát terjeszti majd az illetékesek elé. <b. i.) § Vasbeton és üveg Az Agrártudományi Egyetem neobarokk épülettömbjét már új, korszerű épületcsoportok — valóságos kis város — veszik körül. Közvetlenül mellette dolgoznak az építők egy hatalmas komplexumon: a jelenleg Budapesten szorongó mezőgazdásági gépészeti kar új hajlékán. A betonváz emeletről emeletre fokozatosan nő. Ha az új vasbeton és üvegpalota elkészül, hosszú idő ulá<n végre egy helyen, itt Gödöllőn, folyik majd minden szakágban a mezőgazdasági mérnökök képzése (Kép—szöveg: Gábor—Hetesi)
