Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

mr HECYf.l k/C(i4tm 1966. MÁRCIUS 26., SZOMBAT A szocialista építés nagy tartaléka Demokrácia: a kifejezést sokféleképpen értelmezik. So­kak szemében egyszerűen csak választási rendszert je­lent. Nem erre gondolunk, amikor a demokrácia erősíté­séről — bővítéséről beszélünk. Lehet-e szó igazi demokráciá­ról ott, ahol a javak többsége a kizsákmányolók, egy szűk réteg kezében van, ahol a ha­talom legdurvább eszközeit alkalmazzák, amint a mono- polisztikus hatalom a legki­sebb mértékben is veszélybe kerül? Mi a szocialista demokrá­ciára gondolunk: arra a tár­sadalmi rendszerre, ahol a de­mokratizmus fejlődésének legfőbb gátja, a tőkés kizsák­mányolás már a múlté, ahol a dolgozók érvényesülésének osztálykorlátok nem állják út­ját levő törvényes rendelkezések, szabályok hatékonyabb alkal­mazásával, mind pedig új, e célt szolgáló rendelkezések­kel. Érvényesítem kell a vá­lasztás — beszámolás és bí­rálat — esetleg visszahívás — hármas elvét, egyszóval a vá­lasztók alapos ellenőrzését a választottak fedett. A válasz­tottak szavának megfelelő sú­ly^ legyen; valóban ők szabják meg az apparátus tevékenysé­gének irányát, elvi alapjait. Annak, hogy a dolgozók élni tudjanak ezekkel a jogokkal, szintén feltételei vannak. Meg­felelő keretekben biztosítani kell folyamatos tájékoztatásu­kat elsősorban helyi —, de nemcsak helyi — ügyekben. Meg kell teremteni vélemény- nyilvánításuk lehetőségét — hathatós bátorítással — és fő­ként: tényekkel kell meggyőz­ni őket arról, hogy érdemes véleményt mondani; az meg­hallgatásra talál. Az elsoroltak szerves részei annak, amit szocialista de­mokratizmusnak nevezünk, de persze a szocialista demokra­tizmus nemcsak államigazga­tási közigazgatási kérdés. Sok a teendő az üzemi demokratizmus tekintetében is. Demokratikus keretekben itt sincs hiány. A termelési tanácskozások, az üzemi tanácsok, a szakszerve­zet és nem utolsósorban: az üzemi pártszervezetek, bőséges lehetőséget nyújtanak arra. hogy a dolgozók elmondják észrevételeiket. Hiba lenne azonban csak a munkásokra hárítani a felelős­séget, ha például a termelési értekezletek gyakran formáli­sak. A felelősség elsősorban az üzemek vezetőinek vállán nyugszik. Nekik kell — kitar­tóan és leleményesen — kutat­ni annak útját, hogyan ébresz- szék, erősítsék az aktivitást. Nem titok, hogy vannak olyan gazdasági vezetők, akik ide­genkednek mindettől, felesle­ges terhet, „beavatkozást” lát­nak abban, ha a munkások a termelés és irányítás kérdéseit vitatják. Holott éppen ez a munka egyik lendítőereje, a kollektív bölcsesség forrása. Szólni kellene társadalmunk demokratizmusának olyan fontos alkotóeleméről is, mint a termelőszövetkezeti demok­rácia, vagy az igazságszolgál­tatásiján — az ülnöki rend­szerben — megnyilvánuló de­mokratizmusról. A példák sza­porítása azonban felesleges, mert az elmondottakból is vi­lágos, hogy míg a tőkés rend országaiban a dolgozók elke­seredett harcot folytatnak a demokratikus jogokért, addig nálunk ezek adottak. Az említetteken kívül is még sokféle —, múltban és jelen­ben rejlő — oka van annak, hogy még nem mindenütt és nem mindenben teljesedtek ki a szocialista demokratizmus nyújtotta lehetőségek. Az élő jogok akkor válnak valóban hatékonnyá, ha áthatják az érdekeltek minden rétegét. Odáig pedig még a felvilágo­sítás — és esetleg intézkedé­sek — hosszú folyamata áll előttünk. A feladat fokozatos megol­dása szükségszerű, hiszen a szocialista társadalom formá­lásának, a szocialista építés meggyorsításának nagy tarta­léka. Farkas Sándor Akusztikai födém - Nem nyikorgó székek Renoválják a nagykőrösi művelődési házat Napokon keresztül kordon övezte Nagykőrösön a műve­lődési ház környékét. Vako­lat hullott, cserépdarabok röp­ködtek. A járókelők teker­gették a nyakukat, lesték az égi áldást. Javítják a művelődési há­zat. A tetőn kezdték. Üj ké­ményeket építettek, megja­vították az ereszeket. Mind­ez csak kezdete a ház teljes javításának. Fokozatosan az egész épületet felújítják. Eh­hez természetesen idő kell. A tetőjavítást a tanácste­rem, a TIT-klub és az előcsar­nok javítása követi majd. Később sor kerül a szín­házterem átalakítására is. Itt nemcsak egyszerűen renovál­nak, hanem kibővítik a szín­padot és akusztikai födém­mel látják el, amely kitűnő­vé teszi a hallási viszonyo­kat. Kicserélik a berendezést is, a nézőteret új, nem nyikor­gó székekkel 500 néző befoga­dására teszik alkalmassá. A szovjet íróküldöttség látogatása a Művelődésügyi Minisztériumban Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter pénteken délben fo­gadta a hazánkban tartózko­dó szovjet íróküldöttséget, amelynek vezetője Mihajlo Sztyelmah ukrán író. Magyar művészek a vidámság filmfesztiválján Bécsben csütörtökön este Franz Jonas köztársasági elnök jelenlétében megkez­Hat évszázad miniaturái Társadalmunk demokratikus kereteire nem lehet panaszunk. Dolgo­zók százezrei vesznek részt a különféle önigazgatási szer­vekben, a közügyek intézésé­ben. A szakszervezetek mun­kájában mintegy 150 ezer vá­lasztott bizalmi működik köz­re. A helyi tanácsok különfé­le állandó és szakbizottságai­ban csaknem 200 ezer állam­polgár tevékenykedik. Az üze­mi tanácsoknak 29 ezer vá­lasztott tagja van, bíróságaink mellett mintegy 20 ezer népi ülnök fejt ki közhasznú mun­kát. Ha ehhez hozzávesszük más szervezetek aktivistáit — a demokratikus berendezke­dés valóban széles társadalmi hálózata bontakozik ki előt­tünk. Miért nem lehetünk még­sem elégedettek? Közéletünkben megtalálha­tó a bürokratizmus, a túlad- minisztrálás, a felelősségtől való irtózás. Több helyen pél­dául, ahol a választott szerv­nek kellene meghoznia a dön­téseket, átengedik azt a végre­hajtással megbízott tisztség- viselőknek. Ilyen körülmények között pedig csökken a köz­életi érdeklődés. A szocializmus teljes felépí­téséhez, s ami ezzel együtt jár, a dolgozók életkörülmé­nyeinek javulásához az út a fokozódó társadalmi aktivitá­son keresztül vezet. Mennyire más lenne egy-egy város, ke­rület közéleti képe. ha a vá­lasztott tanács és a végrehajtó apparátus valóban kihasznál­ná a demokratizmusnak min­den lehetőségét. Mindez elér­hető — ha nem is egyszerre, nem is könnyen. Nálunk ugyanis az a sajátságos hely­zet áll fenn, hogy a demokra­tizmust, a dolgozók fokozot­tabb beleszólását, közremű­ködését a közügyekbe — el-^ lentétben a polgári állammal^ — az alkotmány biztosította? jogokon túl, éppen az állam § vezetői szorgalmazzák. $ Kétirányú nevelőmunkát $ kell végeznünk. Egyrészt: a $ dolgozó tömegeket rá kell $ szoktatnunk törvényadta jo- $ gaik gyakorlására; újabb in-J tézkedésekkel, rendelkezések- 5 kel is elősegítve azt. A Mi- $ nisztertanács és a SZOT kö- $ zös rendelkezése például a $ múlt év januárjában kötelezte j az üzemek vezetőit a munká- ! sok javaslatainak érdemi el- 1 intézésére, á az erről szóló tá- ! jékozta tásra. Másrészt: nevelőmunkára 1 van szükség a végrehajtó ap- : parátus tagjainál, akik közül: jó néhányan megelégednek az j ügyintézés nemegyszer forrná- j lis módjával, nem igénylik a; választott szervek közreműkö- ! dését. Meggyőző, felvilágosító! munkára van szükség, de i nemcsak arra. Az elmúlt i években jelentősen nőtt a ta- : nácsok önállósága, de ugyan- ; akkor még mindig sok az olyan ; kerékkötő az államhatalom és j államigazgatás helyi szervei- j nek munkájában, mint az el- j avult rendelkezések, a felesle- : ges előírások stb. A feladat tehát sokrétű és i nem rövidlejáratú. Milyen le- ; hetőségeink vannak arra, hogy j az állami ügyvitelben fokozol- ; tan érvényesítsük a szocialista tendenciákat? Növelni kell a társadalom szerepét az államügyekben, igazgatási kérdésekben, mind a már meg­A Szépművészeti Múzeum kiállítása 100. grafikai kiállításához érkezett a Szépművészeti Mú­zeum. Méltóképpen ünnepli ezt a ritka jubileumot új tárlatával. A könyvdekoráció és -illusztráció, amely egy­idős magával a könyvvel, sajátos, szép, de elég isme­retlen művészet. A kézzel írott könyvek (kódexek) dí­szítései, művészi illusztrációi megérdemlik a velük való tö­rődést, a közönség figyelmét. Aggházy Máriának, a ki­állítás rendezőjének ritka és nagyszerű anyagot sikerült összeállítania. Minden túlzás nélkül állítható, hogy ez a gyűjtemény egyedülálló a műfajában. Az itt látható féltett kincsek művelődés- történeti és művészi értéke felbecsülhetetlen. A kiállí­tott kódexek, miniatúrák, önálló iniciálék, címerleve­lek legnagyobb része rendes körülmények között elérhetet­len a nagyközönség számá­ra, mivel rendkívüli érzé­kenységük és kényességük miatt sötét pincékben, pán­célszekrényekben őrzik őket. Ez a kiállítás is csak a leg­nagyobb budapesti könyvtá­rak és az esztergomi főszékes­egyházi könyvtár összefogá­sával jöhetett létre, s nyújt­hat a művészetkedvelő kö­zönségnek kivételes élményt. A gyűjtemény 6 évszázad könyvművészetének remekeit mutatja be a XI. századtól a XVII-ig. A tág időbeli és Eszakolasz iniciálé az 1500-as alakjával évekből, Dávid király tőén modernek, sokatmondók a ma embere számára is. Allegóriák, szimbólumok, je­lenetek váltakoznak a lapo­kon és mindegyiknek meg­van a sajátos hatóereje, lí­rai szépsége. A képek tech­nikája fejlett, évszázadok alatt nem halványodtak el a vonalak, ma is „élnek” a színek, a nézőnek az az ér­zése, hogy most kerültek ki a művész keze alól. Értékes, szép kiállítás, megérdemli a színvonalához méltó érdeklődést. E. J. dődött a Biennale, a „vidám­ság filmfesztiválja”. Az osztrák főváros filmhetén idén 15 ország 28 játék- és rövidfilm­je szerepel. Rangsorolás nincs, a Biennale csak bemutató jel­legű. Bruno Marek, Bécs polgár- mestere üdvözölte a díszelő­adás vendégeit, akik között megjelent Sebes István, ha­zánk ausztriai nagykövete, valamint Keleti Márton Kos- suth-díjas, akinek „Butaságom története” című filmjét hét­főn mutatják be a fesztivál színhelyén. Ruttkai "Éva, a film női főszereplője a be­mutatóra ugyancsak Bécsbe érkezik. Befejeződött a KGST növényvédelmi munkacsoportjának ülése Pénteken befejeződött a KGST mezőgazdasági állandó bizottsága növényvédelmi munkacsoportjának budapesti ülése. A tanácskozás aláírt jegyzőkönyve több fontos megállapodást és javaslatot tartalmaz. 3Ípgkoadódött a halak ívása a Balatonon A magyár tenger vizének hptnérséklete elérte a 6—7 fo­kot, megkezdődött a halak ívása. A Balaton halállomá­nyának gyarapítására a Sió­foki Halászati Vállalat dolgo­zói hozzáláttak a fészkek kira­kásához. Ezekben a napok­ban több mint nyolcezer, egyenkint 50—100 méter hosz- szúságú kötelekre erősített hálóbolyból és borókából ké­szített fészket helyeznek ki a tóba. Amikor ezek megtel­nek ikrákkal, fölszedik őket és az ikrákat Balatonudvari- ban kikeltetik. Becslések sze­rint mintegy 3—4 milliárd süllőikrát tudnak összegyűjte­ni. KÖNNYŰ ÉLET szen ez Lazsnak Pisti, aki­vel együtt jártak iskola mel­lé. Milyen szépen indult, s tessék, ide jutott. De azért el- kajáltotta magát: — Pistiül Lazsnak Pisti! EGYMÁS NYAKÄBA BO­RULNI egy pillanat műve volt. A dalnok megállás nél­kül hajtogatta; — Egykomám, hej, egyko- mám. így volt, ő is egy koma, má­sik egy koma, összesen ket­tő. Pista gyorsan beszámolt, milyen sikereket ért el az életben. Van felesége, fia, biciklije, két macskája, kis kert, benne kukacvirággal, s reménye, hogy kap elsején 50 fillér órabéremelést. És te? — érdeklődött Gurigától, aki kissé följebb húzta nyak­kendőjével összehurkolt nad­rágját. ö is reményteljes dol­gokról számolt be: — Most szigorlatozom a bölcsészkaron. Témám: appen- ditis a szocialista realizmus­ban. De párhuzamosan nyel­veket is tanulok. Szanszkrit, mongol, meg ami jön. — Hünye — esett Pisti álla lejjebb. Mindig bámulta a tudományt. De Guriga még nem fejezte be. — És írok verseket is. Jól­lehet, nem közük, mert pik­kel rám az Illyés Gyula. Hát így élek... Pisti csóválta a fejét. Ver­seket írni, az már valami. De miért nem közük? Hát ez a demokrácia? Az üldözött le­gyintett. — Kibírom. De izé, te ki­bírnál holnapig egy húszas­sal segíteni? Majd az ösztön­díjból megadom, de most sürgősen meg kell venni a héber nyelvkönyvet. AZ ÜTBURKOLÓ kicsit ogmógott, úgyhogy Guriga vé­gül csaknem visszautasította segítségét, mindenesetre elég hidegen vált el tőle. Lenéz­te a kicsinyes embereket — egy húszasért ennyit pará­dézni? Két-három órai mun­ka és megvan, amellett túl­órázhat is, ezek az utak na­gyon sürgősek. Szükség van a többletmunkára. És alap­jában véve az utóbbi időben Guriga már szenvedett. Élete ugyan jó, de akadnak keserí- tők bőven. Vegyük csak rög­tön a feleségét. Erős, jól meg­termett asszony, akár két műszakot is vállalhatna s egyszercsak azt mondja: — Édes fiam, én ugyan nem dolgozom rád tovább, inkább visszamegyek az anyámhoz. — Mit, hogyan? — hagyta abba a fölösleges legyek fog- dosását, hát ez lett a nagy sze­relemből? De milyen nagy szerelem volt! Húszezer forint készpénz­zel társult be a hitves a há­zasságba, meg a családi éksze­rekkel. S Guriga bár könnye­dén élt, a fényűzést útáTta. Nem, nem, el a hideg csillo­gással, a kispolgári életre jel­lemző bankbetéttel. És most, hogy elfogyott a pénz, világos, hogy otthagyja az asszony. VAGY OTT VAN az unoka- testvére, a Berci. Szabályos, vér szerinti rokon, még a sze­mük sarka is egyforma. Vala­mikor együtt gyártottak pipis­két a homokban és mi törté­nik, mikor becsönget hozzájuk. A társas cég másik tagja ki­nyitja az ajtót, aztán ordít és becsapja. — Nem vagyok itthon! — Hóohogyan? — képedt el. Otthon van és mégsincs ott­hon? S akkor a szomszédok előtt tovább gyalázza. — Ezt a lélekrontást. — Hallotta egy hétéves lányka is. — Tolvajnak nem vagyok itthon. Sérült szívvel, ám emelt fejjel távozott. Egy lapos er­szényért ekkora hacaca. Egy nyomorult, politúrtól bűzlő asz­talos begerjed, mert már nem volt neki kedve további aláz- kodásra, kérincsélésre, inkább vállalta a kockázatot. MINDEZ NÉHA MEGKESE­RÍTETTE. A tenyere még sima volt, de a lelke már felhólyag­zott. Egy öreg nyugdíjas isme­rőse, mikor tíz percre kért tőle egy tízest, mit is mondott ne­ki? Felidézni is félelmetes. — Igazán, inkább elmehet­nél dolgozni. S ezt ő mondja, aki már évek óta nyugdíjban van, s most keresztrejtvényt fejt vagy ultipartikra tékozolja idejét. Nem is szólt rá semmit. Inkább egy vadidegenhez for­dul. — Uram, ön sem ingem, sem gallérom, mégis bízom, hogy fölkarol. Zsebtolvajok jártak a kabátomban, s még nekem ma Pécskára kell men­ni. írják, anyám beteg, sze­gény, szegény ... Nem tudta folytatni, csak szipogott, mint a gyerek. S így is csak a hatodik idegen állt kötélnek. Teljesen belefásult, ha ez így megy tovább, sejtet­te, rossz vége lesz az egésznek. Még nem tudta, hogy mi, de gyanította, borzalmas lesz, ir­tózatos, öngyilkosság vagy va­lami hasonló. De azért darab ideig élni akart Nagyon sze­rette a bablevest csülökkel, s ott, ott lent, tudta, elég rossz a kiszolgálás. Mégis végső stádiumában, amikor rájött a pillanatnyi pénz- és elmezavar, s rámutat­tak a szenesvagonra, amelyi­ket ki kell rakni, megborzon­gott. Ráadásul brikett volt, por, por, csupa por — és mi­csoda lapáttal körítve. A többiek már" őrjöngve tobzódtak, érezte, lassan meg kellene mozdulni. Még egy utolsó pillantás az égre, de az ottaniaknak nem tetszett, hogy évek óta nem imádkozik, nem dobták le a százast. — Mindenki, mindenki el- hágy — suttogta fázósan maga elé. — Csak te maradtál, ke­serű barát, s lapátját kisebb komplikáció után bosszúállóan beledöfte a szénkazalba. DE TÚLÉLVE A VAGONT, este alvás közben kisimultak a lélek megkínzott redői. Álmodott. S nem is csúnyá­kat. Azt álmodta, még egyet­len éjszakát kell aludni a nyugdíjig. Nagy S. József térbeli határok viszonylagos i teljességet tesznek lehetővé. I A néző megismerkedhet a bi­zánci, ir-angolszász, olasz, francia, németalföldi, né­met, cseh és nem utolsó­sorban a magyar kódexmű­vészet remekeivel. A több­nyire kezdőbetűkbe ágyazott miniatúrák témaköre igen széles, a lágyan festett egy­házi képek mellett megta­lálhatjuk a vidám, egyszerű, hús-vér figurákkal teli pa­raszti élet ábrázolásait is. Művészi eszközei, kifejezés- ] módjai sokszor meghökken- | AH, GURIGA CSAK HÜ- LEDEZETT, ahogy elnézte a népeket. Hogy törik ma­gukat, hogy igyekeznek gyár­ba, műhelybe, irodába — megfoghatatlan. Mintha ha­rapós kutya üldözné őket. Dehát minek ez a nagy föl­hajtás? Tépelődött az embe­rek sorsán, példaképe a me­zők lilioma volt, semmi stra­pa és mégis urasan megél. Guriga is imádta a könnyű életet, amit nem nehezítenek meg malterosládák, eszterga- padok, vaskalapácsok és ha­sonló melléktermékek. Csak úgy járkálni a nagyvilágban, figyelni, hogy sarjad a ve­tés, füstölnek a gyárkémények, a nyugdíjig még van negyven éve, ráér finiselni az utolsó tízben. Persze, addig is volt életcélja, a világ tanulmá­nyozása kötötte le minden energiáját. Tessék, állt meg elképedve egyik nap is az útburkoló munkások mellett, hogy törik tagjaikat. Bele- tenyerelnek a lepedékes kát- ránytócsába és még van ked- ! vük nevetni. Az a nagy me- : Iák ráadásul énekel is, ahe- | lyett, hogy balsorsát zokog- i ná el. Mint valami természeti : csodát bámúlta a köveket ci- ; pelő tenoristát. Szörnyű. Ret- j tenetes, mibe kerülhet ez a de- | ráknak. És a csőre egyre jár. i — Taradidi, taradidi, dudu... > Aztán gubanccal koszorú- : zott fejéhez kapott — de hl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom