Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

mr

HECYf.l

k/C(i4tm

1966. MÁRCIUS 26., SZOMBAT

A szocialista építés nagy tartaléka

Demokrácia: a kifejezést

sokféleképpen értelmezik. Sokak szemében egyszerűen csak választási rendszert jelent. Nem erre gondolunk, amikor a demokrácia erősítéséről — bővítéséről beszélünk. Lehet-e szó igazi demokráciáról ott, ahol a javak többsége a kizsákmányolók, egy szűk réteg kezében van, ahol a hatalom legdurvább eszközeit alkalmazzák, amint a mono- polisztikus hatalom a legkisebb mértékben is veszélybe kerül?

Mi a szocialista demokráciára gondolunk: arra a társadalmi rendszerre, ahol a demokratizmus fejlődésének legfőbb gátja, a tőkés kizsákmányolás már a múlté, ahol a dolgozók érvényesülésének osztálykorlátok nem állják útját

levő törvényes rendelkezések, szabályok hatékonyabb alkalmazásával, mind pedig új, e célt szolgáló rendelkezésekkel. Érvényesítem kell a választás — beszámolás és bírálat — esetleg visszahívás — hármas elvét, egyszóval a választók alapos ellenőrzését a választottak fedett. A választottak szavának megfelelő súly^ legyen; valóban ők szabják meg az apparátus tevékenységének irányát, elvi alapjait.

Annak, hogy a dolgozók élni tudjanak ezekkel a jogokkal, szintén feltételei vannak. Megfelelő keretekben biztosítani kell folyamatos tájékoztatásukat elsősorban helyi —, de nemcsak helyi — ügyekben. Meg kell teremteni vélemény- nyilvánításuk lehetőségét — hathatós bátorítással — és főként: tényekkel kell meggyőzni őket arról, hogy érdemes véleményt mondani; az meghallgatásra talál.

Az elsoroltak szerves részei annak, amit szocialista demokratizmusnak nevezünk, de persze a szocialista demokratizmus nemcsak államigazgatási közigazgatási kérdés. Sok a teendő

az üzemi demokratizmus

tekintetében is. Demokratikus keretekben itt sincs hiány. A termelési tanácskozások, az üzemi tanácsok, a szakszervezet és nem utolsósorban: az üzemi pártszervezetek, bőséges lehetőséget nyújtanak arra. hogy a dolgozók elmondják észrevételeiket.

Hiba lenne azonban csak a munkásokra hárítani a felelősséget, ha például a termelési értekezletek gyakran formálisak. A felelősség elsősorban az üzemek vezetőinek vállán nyugszik. Nekik kell — kitartóan és leleményesen — kutatni annak útját, hogyan ébresz- szék, erősítsék az aktivitást. Nem titok, hogy vannak olyan gazdasági vezetők, akik idegenkednek mindettől, felesleges terhet, „beavatkozást” látnak abban, ha a munkások a termelés és irányítás kérdéseit vitatják. Holott éppen ez a munka egyik lendítőereje, a kollektív bölcsesség forrása.

Szólni kellene társadalmunk demokratizmusának olyan fontos alkotóeleméről is, mint a termelőszövetkezeti demokrácia, vagy az igazságszolgáltatásiján — az ülnöki rendszerben — megnyilvánuló demokratizmusról. A példák szaporítása azonban felesleges, mert az elmondottakból is világos, hogy míg a tőkés rend országaiban a dolgozók elkeseredett harcot folytatnak a demokratikus jogokért, addig nálunk ezek adottak.

Az említetteken kívül is még sokféle —, múltban és jelenben rejlő — oka van annak, hogy még nem mindenütt és nem mindenben teljesedtek ki a szocialista demokratizmus nyújtotta lehetőségek. Az élő jogok akkor válnak valóban hatékonnyá, ha áthatják az érdekeltek minden rétegét. Odáig pedig még a felvilágosítás — és esetleg intézkedések — hosszú folyamata áll előttünk.

A feladat fokozatos megoldása szükségszerű, hiszen a szocialista társadalom formálásának, a szocialista építés meggyorsításának nagy tartaléka.

Farkas Sándor

Akusztikai födém - Nem nyikorgó székek Renoválják a nagykőrösi művelődési házat

Napokon keresztül kordon övezte Nagykőrösön a művelődési ház környékét. Vakolat hullott, cserépdarabok röpködtek. A járókelők tekergették a nyakukat, lesték az égi áldást.

Javítják a művelődési házat. A tetőn kezdték. Üj kéményeket építettek, megjavították az ereszeket. Mindez csak kezdete a ház teljes javításának. Fokozatosan az egész épületet felújítják. Ehhez természetesen idő kell.

A tetőjavítást a tanácsterem, a TIT-klub és az előcsarnok javítása követi majd.

Később sor kerül a színházterem átalakítására is. Itt

nemcsak egyszerűen renoválnak, hanem kibővítik a színpadot és akusztikai födémmel látják el, amely kitűnővé teszi a hallási viszonyokat.

Kicserélik a berendezést is, a nézőteret új, nem nyikorgó székekkel 500 néző befogadására teszik alkalmassá.

A szovjet íróküldöttség látogatása a Művelődésügyi Minisztériumban

Ilku Pál művelődésügyi miniszter pénteken délben fogadta a hazánkban tartózkodó szovjet íróküldöttséget, amelynek vezetője Mihajlo Sztyelmah ukrán író.

Magyar művészek a vidámság filmfesztiválján

Bécsben csütörtökön este Franz Jonas köztársasági elnök jelenlétében megkezHat évszázad miniaturái

Társadalmunk demokratikus kereteire

nem lehet panaszunk. Dolgozók százezrei vesznek részt a különféle önigazgatási szervekben, a közügyek intézésében. A szakszervezetek munkájában mintegy 150 ezer választott bizalmi működik közre. A helyi tanácsok különféle állandó és szakbizottságaiban csaknem 200 ezer állampolgár tevékenykedik. Az üzemi tanácsoknak 29 ezer választott tagja van, bíróságaink mellett mintegy 20 ezer népi ülnök fejt ki közhasznú munkát. Ha ehhez hozzávesszük más szervezetek aktivistáit — a demokratikus berendezkedés valóban széles társadalmi hálózata bontakozik ki előttünk.

Miért nem lehetünk mégsem elégedettek?

Közéletünkben megtalálható a bürokratizmus, a túlad- minisztrálás, a felelősségtől való irtózás. Több helyen például, ahol a választott szervnek kellene meghoznia a döntéseket, átengedik azt a végrehajtással megbízott tisztség- viselőknek. Ilyen körülmények között pedig csökken a közéleti érdeklődés.

A szocializmus teljes felépítéséhez, s ami ezzel együtt jár, a dolgozók életkörülményeinek javulásához az út a fokozódó társadalmi aktivitáson keresztül vezet. Mennyire más lenne egy-egy város, kerület közéleti képe. ha a választott tanács és a végrehajtó apparátus valóban kihasználná a demokratizmusnak minden lehetőségét. Mindez elérhető — ha nem is egyszerre, nem is könnyen. Nálunk ugyanis az a sajátságos helyzet áll fenn, hogy a demokratizmust, a dolgozók fokozottabb beleszólását, közreműködését a közügyekbe — el-^ lentétben a polgári állammal^ — az alkotmány biztosította? jogokon túl, éppen az állam § vezetői szorgalmazzák. $

Kétirányú nevelőmunkát $ kell végeznünk. Egyrészt: a $ dolgozó tömegeket rá kell $ szoktatnunk törvényadta jo- $ gaik gyakorlására; újabb in-J tézkedésekkel, rendelkezések- 5 kel is elősegítve azt. A Mi- $ nisztertanács és a SZOT kö- $ zös rendelkezése például a $ múlt év januárjában kötelezte j az üzemek vezetőit a munká- ! sok javaslatainak érdemi el- 1 intézésére, á az erről szóló tá- ! jékozta tásra.

Másrészt: nevelőmunkára 1

van szükség a végrehajtó ap- : parátus tagjainál, akik közül: jó néhányan megelégednek az j ügyintézés nemegyszer forrná- j lis módjával, nem igénylik a; választott szervek közreműkö- ! dését. Meggyőző, felvilágosító! munkára van szükség, de i nemcsak arra. Az elmúlt i években jelentősen nőtt a ta- : nácsok önállósága, de ugyan- ; akkor még mindig sok az olyan ; kerékkötő az államhatalom és j államigazgatás helyi szervei- j nek munkájában, mint az el- j avult rendelkezések, a felesle- : ges előírások stb.

A feladat tehát sokrétű és i nem rövidlejáratú. Milyen le- ; hetőségeink vannak arra, hogy j az állami ügyvitelben fokozol- ; tan érvényesítsük a szocialista tendenciákat?

Növelni kell a társadalom szerepét

az államügyekben, igazgatási kérdésekben, mind a már megA Szépművészeti

Múzeum

kiállítása

100. grafikai kiállításához érkezett a Szépművészeti Múzeum. Méltóképpen ünnepli ezt a ritka jubileumot új tárlatával. A könyvdekoráció és -illusztráció, amely egyidős magával a könyvvel, sajátos, szép, de elég ismeretlen művészet. A kézzel írott könyvek (kódexek) díszítései, művészi illusztrációi megérdemlik a velük való törődést, a közönség figyelmét.

Aggházy Máriának, a kiállítás rendezőjének ritka és nagyszerű anyagot sikerült összeállítania. Minden túlzás nélkül állítható, hogy ez a gyűjtemény egyedülálló a műfajában. Az itt látható féltett kincsek művelődés- történeti és művészi értéke felbecsülhetetlen. A kiállított kódexek, miniatúrák, önálló iniciálék, címerlevelek legnagyobb része rendes körülmények között elérhetetlen a nagyközönség számára, mivel rendkívüli érzékenységük és kényességük miatt sötét pincékben, páncélszekrényekben őrzik őket. Ez a kiállítás is csak a legnagyobb budapesti könyvtárak és az esztergomi főszékesegyházi könyvtár összefogásával jöhetett létre, s nyújthat a művészetkedvelő közönségnek kivételes élményt. A gyűjtemény 6 évszázad könyvművészetének remekeit mutatja be a XI. századtól a XVII-ig. A tág időbeli és

Eszakolasz iniciálé

az 1500-as alakjával

évekből, Dávid király

tőén modernek, sokatmondók a ma embere számára is. Allegóriák, szimbólumok, jelenetek váltakoznak a lapokon és mindegyiknek megvan a sajátos hatóereje, lírai szépsége. A képek technikája fejlett, évszázadok alatt nem halványodtak el a vonalak, ma is „élnek” a színek, a nézőnek az az érzése, hogy most kerültek ki a művész keze alól.

Értékes, szép kiállítás, megérdemli a színvonalához méltó érdeklődést.

E. J.

dődött a Biennale, a „vidámság filmfesztiválja”. Az osztrák főváros filmhetén idén 15 ország 28 játék- és rövidfilmje szerepel. Rangsorolás nincs, a Biennale csak bemutató jellegű.

Bruno Marek, Bécs polgár- mestere üdvözölte a díszelőadás vendégeit, akik között megjelent Sebes István, hazánk ausztriai nagykövete, valamint Keleti Márton Kos- suth-díjas, akinek „Butaságom története” című filmjét hétfőn mutatják be a fesztivál színhelyén. Ruttkai "Éva, a film női főszereplője a bemutatóra ugyancsak Bécsbe érkezik.

Befejeződött a KGST növényvédelmi munkacsoportjának ülése

Pénteken befejeződött a KGST mezőgazdasági állandó bizottsága növényvédelmi munkacsoportjának budapesti ülése. A tanácskozás aláírt jegyzőkönyve több fontos megállapodást és javaslatot tartalmaz.

3Ípgkoadódött a halak ívása a Balatonon

A magyár tenger vizének hptnérséklete elérte a 6—7 fokot, megkezdődött a halak ívása. A Balaton halállományának gyarapítására a Siófoki Halászati Vállalat dolgozói hozzáláttak a fészkek kirakásához. Ezekben a napokban több mint nyolcezer, egyenkint 50—100 méter hosz- szúságú kötelekre erősített hálóbolyból és borókából készített fészket helyeznek ki a tóba. Amikor ezek megtelnek ikrákkal, fölszedik őket és az ikrákat Balatonudvari- ban kikeltetik. Becslések szerint mintegy 3—4 milliárd süllőikrát tudnak összegyűjteni.

KÖNNYŰ ÉLET

szen ez Lazsnak Pisti, akivel együtt jártak iskola mellé. Milyen szépen indult, s tessék, ide jutott. De azért el- kajáltotta magát:

— Pistiül Lazsnak Pisti!

EGYMÁS NYAKÄBA BORULNI egy pillanat műve volt. A dalnok megállás nélkül hajtogatta;

— Egykomám, hej, egyko- mám.

így volt, ő is egy koma, másik egy koma, összesen kettő.

Pista gyorsan beszámolt, milyen sikereket ért el az életben. Van felesége, fia, biciklije, két macskája, kis kert, benne kukacvirággal, s reménye, hogy kap elsején 50 fillér órabéremelést. És te? — érdeklődött Gurigától, aki kissé följebb húzta nyakkendőjével összehurkolt nadrágját. ö is reményteljes dolgokról számolt be:

— Most szigorlatozom a bölcsészkaron. Témám: appen- ditis a szocialista realizmusban. De párhuzamosan nyelveket is tanulok. Szanszkrit, mongol, meg ami jön.

— Hünye — esett Pisti álla lejjebb. Mindig bámulta a tudományt. De Guriga még nem fejezte be.

— És írok verseket is. Jóllehet, nem közük, mert pikkel rám az Illyés Gyula. Hát így élek...

Pisti csóválta a fejét. Verseket írni, az már valami. De miért nem közük? Hát ez a demokrácia? Az üldözött legyintett.

— Kibírom. De izé, te kibírnál holnapig egy húszassal segíteni? Majd az ösztöndíjból megadom, de most sürgősen meg kell venni a héber nyelvkönyvet.

AZ ÜTBURKOLÓ kicsit ogmógott, úgyhogy Guriga végül csaknem visszautasította segítségét, mindenesetre elég hidegen vált el tőle. Lenézte a kicsinyes embereket — egy húszasért ennyit parádézni? Két-három órai munka és megvan, amellett túlórázhat is, ezek az utak nagyon sürgősek. Szükség van a többletmunkára. És alapjában véve az utóbbi időben Guriga már szenvedett. Élete ugyan jó, de akadnak keserí- tők bőven. Vegyük csak rögtön a feleségét. Erős, jól megtermett asszony, akár két műszakot is vállalhatna s egyszercsak azt mondja:

— Édes fiam, én ugyan nem dolgozom rád tovább, inkább visszamegyek az anyámhoz.

— Mit, hogyan? — hagyta abba a fölösleges legyek fog- dosását, hát ez lett a nagy szerelemből?

De milyen nagy szerelem volt! Húszezer forint készpénzzel társult be a hitves a házasságba, meg a családi ékszerekkel. S Guriga bár könnyedén élt, a fényűzést útáTta. Nem, nem, el a hideg csillogással, a kispolgári életre jellemző bankbetéttel. És most, hogy elfogyott a pénz, világos, hogy otthagyja az asszony.

VAGY OTT VAN az unoka- testvére, a Berci. Szabályos, vér szerinti rokon, még a szemük sarka is egyforma. Valamikor együtt gyártottak pipiskét a homokban és mi történik, mikor becsönget hozzájuk. A társas cég másik tagja kinyitja az ajtót, aztán ordít és becsapja.

— Nem vagyok itthon!

— Hóohogyan? — képedt el. Otthon van és mégsincs otthon? S akkor a szomszédok előtt tovább gyalázza. — Ezt a lélekrontást. — Hallotta egy hétéves lányka is.

— Tolvajnak nem vagyok itthon.

Sérült szívvel, ám emelt fejjel távozott. Egy lapos erszényért ekkora hacaca. Egy nyomorult, politúrtól bűzlő asztalos begerjed, mert már nem volt neki kedve további aláz- kodásra, kérincsélésre, inkább vállalta a kockázatot.

MINDEZ NÉHA MEGKESERÍTETTE. A tenyere még sima volt, de a lelke már felhólyagzott. Egy öreg nyugdíjas ismerőse, mikor tíz percre kért tőle egy tízest, mit is mondott neki? Felidézni is félelmetes.

— Igazán, inkább elmehetnél dolgozni.

S ezt ő mondja, aki már évek óta nyugdíjban van, s most keresztrejtvényt fejt vagy ultipartikra tékozolja idejét. Nem is szólt rá semmit. Inkább egy vadidegenhez fordul.

— Uram, ön sem ingem, sem gallérom, mégis bízom, hogy fölkarol. Zsebtolvajok

jártak a kabátomban, s még nekem ma Pécskára kell menni. írják, anyám beteg, szegény, szegény ...

Nem tudta folytatni, csak szipogott, mint a gyerek. S így is csak a hatodik idegen állt kötélnek. Teljesen belefásult, ha ez így megy tovább, sejtette, rossz vége lesz az egésznek. Még nem tudta, hogy mi, de gyanította, borzalmas lesz, irtózatos, öngyilkosság vagy valami hasonló. De azért darab ideig élni akart Nagyon szerette a bablevest csülökkel, s ott, ott lent, tudta, elég rossz a kiszolgálás.

Mégis végső stádiumában, amikor rájött a pillanatnyi pénz- és elmezavar, s rámutattak a szenesvagonra, amelyiket ki kell rakni, megborzongott. Ráadásul brikett volt, por, por, csupa por — és micsoda lapáttal körítve.

A többiek már" őrjöngve tobzódtak, érezte, lassan meg kellene mozdulni. Még egy utolsó pillantás az égre, de az ottaniaknak nem tetszett, hogy évek óta nem imádkozik, nem dobták le a százast.

— Mindenki, mindenki el- hágy — suttogta fázósan maga elé. — Csak te maradtál, keserű barát, s lapátját kisebb komplikáció után bosszúállóan beledöfte a szénkazalba.

DE TÚLÉLVE A VAGONT, este alvás közben kisimultak a lélek megkínzott redői.

Álmodott. S nem is csúnyákat. Azt álmodta, még egyetlen éjszakát kell aludni a nyugdíjig.

Nagy S. József

térbeli határok viszonylagos i teljességet tesznek lehetővé. I A néző megismerkedhet a bizánci, ir-angolszász, olasz, francia, németalföldi, német, cseh és nem utolsósorban a magyar kódexművészet remekeivel. A többnyire kezdőbetűkbe ágyazott miniatúrák témaköre igen széles, a lágyan festett egyházi képek mellett megtalálhatjuk a vidám, egyszerű, hús-vér figurákkal teli paraszti élet ábrázolásait is. Művészi eszközei, kifejezés- ] módjai sokszor meghökken- |

AH, GURIGA CSAK HÜ- LEDEZETT, ahogy elnézte a népeket. Hogy törik magukat, hogy igyekeznek gyárba, műhelybe, irodába — megfoghatatlan. Mintha harapós kutya üldözné őket. Dehát minek ez a nagy fölhajtás? Tépelődött az emberek sorsán, példaképe a mezők lilioma volt, semmi strapa és mégis urasan megél.

Guriga is imádta a könnyű életet, amit nem nehezítenek meg malterosládák, eszterga- padok, vaskalapácsok és hasonló melléktermékek. Csak úgy járkálni a nagyvilágban, figyelni, hogy sarjad a vetés, füstölnek a gyárkémények, a nyugdíjig még van negyven éve, ráér finiselni az utolsó tízben. Persze, addig is volt életcélja, a világ tanulmányozása kötötte le minden energiáját. Tessék, állt meg elképedve egyik nap is az útburkoló munkások mellett, hogy törik tagjaikat. Bele- tenyerelnek a lepedékes kát- ránytócsába és még van ked- ! vük nevetni. Az a nagy me- : Iák ráadásul énekel is, ahe- | lyett, hogy balsorsát zokog- i ná el. Mint valami természeti : csodát bámúlta a köveket ci- ; pelő tenoristát. Szörnyű. Ret- j tenetes, mibe kerülhet ez a de- | ráknak. És a csőre egyre jár. i — Taradidi, taradidi, dudu... > Aztán gubanccal koszorú- : zott fejéhez kapott — de hl-