Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
/ 1966. MÁRCIUS 1„ KEDD •'CAI NíCVCf Vietnami szolidaritási gyűlés Vácott Hétfőn délután Vácott, a Madách Imre Művelődési Házban vietnami szolidaritási nagygyűlést tartottak a városi pártbizottság, a Hazafias Népfront és a tömegszervezetek rendezésében. A nagygyűlésen részt vettek a Dél-vietnami Nemzeti Felszabad!tási Front budapesti irodájának képviselői. A város dolgozóinak nevében a DNFF képviselőit a nagygyűlés előtt Búzás Istvánná, a városi pártbizottság titkára fogadta. A szolidaritási gyűlésen Réti Ervin, az Esti Hírlap munkatársa tartott beszámolót a vietnami helyzetről. Ma: kezdődnek a tavaszi gépszemlék Pest megye termelőszövetkezeteiben ma kezdik a tavaszi gépszemléket Ezeken egyébként március 20-ig 2500 termelőszövetkezeti erőgépet és a tavaszi munkákhoz szűk- munkagépeket vizsgálják felül. Az idén szigorúbb elvek alapján bírálják el: megfelelően javították-e ki a gépeket a téli időszakban. Természetesen a tavaszi munkákban csak a jól „vizsgázott” gépek vehetnek részt MEGTARTOTTÁK AZ IDEGENFORGALMI VETÉLKEDŐ PEST MEGYEI SELEJTEZŐJÉT A szentendrei József Attila Művelődési Otthonban vasárnap tartották meg a Magyar Televízió, a Hazafias Népfront és az idegenforgalmi szervek közösen meghirdetett vetélkedőjének Pest megyei selejtezőjét. Az érdeklődés igen nagy volt több mint nyolcvanan neveztek be a versenyre, azonban csupán tízen mérték össze tudásukat és tájékozottságukat A selejtező négy menetből állt és a föltett kérdésekre adott válaszok alapján a zsűri pontozással állapította meg az eredményt. A kérdések a versenyzők történelmi, földrajzi, idegenforgalmi tájékozottságának megállapítását szolgálták, de próbára tették általános műveltségüket is. A selejtezőből győztesként az első helyen Szőcs Oszkár gimnáziumi tanuló, második helyen Rétéi Lajos tanár, harmadik helyen pedig Golub István gimnazista került ki, akik részt vehetnek a televízió nyilvánossága előtt tartandó vetélkedő döntőjében is. Egy hét múlva sorsolják az U az V. és a VI. békekölcsönt Az év első békekölcsönsorsolását egy hét múlva, Budapesten rendezi az Országos Takarékpénztár. Március 7-én és 8-án kerül sor az I, az V, és a VI. békekölcsön 1966. első félévi húzására. A kétnapos húzás alkalmával a három békekölcsönből összesen 830 900 kötvényre 132,8 millió forintot kapnak a kötvénytulajdonosok. Felfelé a lejtőn Egzengés, villám, zivatar. Szokatlan természeti jelenség ez februárban. Mint ahogy szokatlan, vagy még inkább végletes dolog volt az is, amikor három esztendővel ezelőtt a dabasi Szikra Termelőszövetkezet egyik tagja gyerekestől benyitott a járási pártbizottság titkárának irodájába és közölte: ott hagyja gyermekét, nincs tovább kitartása. Akkor is zengett az ég Dabas felett: közel kétmilliós mérleghiánnyal zárták az esztendőt. Annál is inkább, mert az emberek emlékezetében még nagyon élénken élt egy másik zárszámadás keserűsége, amikor a mérleghiány négymilliókilencszázezer forintot tett ki. Miért? Ez az egyetlen kérdés foglalkoztatta hetekig, hónapokig az embereket. Okoltak mindent és mindenkit: a rossz földet, a kedvezőtlen időt, a közös megszületésének gondolatát, az elnököt és a párttitkárt, a főkönyvelőt és az agromó- must. — Jogos volt az emberek kifakadása, csak éppen egyoldalú: önmagukról feledkeztek meg — emlékezik egy szál pislákoló gyertya fénye mellett dr. Riger László fő- agronómus. (No, persze nem azért, a gyertya, mert a főag- ronómus romantikus lélek, de a vihar elszaggatta a vezetékeket, nincs áram, hiába van bekészítve a fekete a főzőbe, csak gondolunk rá, milyen jó lenne ilyenkor este pihen- te tőnek és nyugtatónak.) — Nem csupán a régi vezetés követett el hibát, a tagság i fegyelmével, munkamoráljáNappal módos porta- ESTE BÖGRECSÁRDA „Kérem a tisztelt hatóságot, hogy segítsen rajtam és három gyermekemen. Pénzt álig látok a férjemtől, mert iszik. Korcsmában már nem szolgálják ki, azóta házhoz jár inni. Én 900 forintot keresek, eny- nyiből nem tudom a gyerekeket rendesen tartani. Tisztelettel R. Istvánná, Cegléd...” Kusza sorok egy iskolai füzetlapon, gyerekes írással. S a sorok mögött egy családi tragédia. Olyan tragédia, amely a bögrecsárdában kezdődik, otthon folytatódik és — ki tudja, hol végződik! A tisztelt hatóság, amelynek segítségét kérik: a pénzügyőrség. Pénzügyőrökkel és rendőrökkel indultunk el szombat este, körülnézni kissé a mélyvízben. Csakugyan mélyvíz, ahová igyekszünk, hiszen a felszín többnyire tisztes jólétet takar. Idős és középkorú házaspárokat, akik nappal dolgoznak, s tisztelik a törvényt — amit este} megszegnek. Koromsötétben ballagunk Cegléd külvárosában, a külső Jászberényi úton. Messziről látszanak a MÉH-telep fényei. Jöttünket fenyegető csaholás jelzi az éjjeliőrnek, de nem siet kaput nyitni. Odabenn, az egyik öltözőben az asztalon borosüveg, mellette megtöltve két pohár. — Ki van még itt? — Senki, kérem. Egyedül vagyok. Szemügyre veszem: úgysem láttam még olyan embert, aki önmagával szokott koccintani. A rendőrök közben körülnéznek. A fürdő ajtaja mögött lapul valaki: B. András, az ivócimbora. — Honnan van ez a bor? — Áztat én hoztam. Józsi bácsi kérte, hogy vegyünk neki egy litert, oszt’ hozzam el — mondja sietve B. András. Józsi bácsi — a másik szobában — másképp nyilatkozik: — Mit keres itt B. András? — Folyt a vízcsap, s üzen♦ „Búfelejtő“ a MÉH-telepen ♦ Lajoska mindig balszerencsés volt tem érte, jöjjön el megcsinálni. — Vízvezetékszerelő talán? — N... nem. Segédmunkás a Kőbányai Sörgyárban... — A bort ki hozta? — Én hoztam, kérem. Hazulról. A lugason termett egy kevés... — S még februárban is van belőle?! — Hát... száz... százhatvan liter volt összesen ... — Az 800 forint adó. Eny- nyivel tartozik az államnak. S azt tudja, hogy idegent tilos beengedni a telepre? És azt, hogy munkaidőben — sőt: szolgálatban — tilos inni?! önt nem azért fizetik, hogy az öltözőbe zárkózva iszogassa át az éjszakát! Szembesítik őket, s mindkettő megismétli a magáét. Pedig B. András mond igazat: a bort a kislánya vette, bögrecsárdából ... Búvár utca. Magas deszka kapu, mintha egyenest Móricz Zsigmond könyvéből lépett volna elő: mögötte egy hallgatag, befelé forduló, zárt világ. A csengetésre innen is soká jönnek kaput nyitni. A konyhában kártyacsata dúl. Az asztalon kis- és nagyfröccsök: a vesztes fizeti a győzteseknek. A „csapos”, persze, a házigazda: D. István. A pénzügyőrök régi „ügyfele”. Két forintért méri a kisfröccsöt, három ötvenért a nagyot. Literjét, tisztán, 16 forintért vesztegeti. Természetesen — engedély nélkül. — Már megint, D. bácsi? — kérdi szemrehányóan a pénzügyőr. — Rá vagyok szorulva, szemlész úr, higgye el. Vagy adjam tán négy ötvenért literjét? — sajnáltatja magát az öreg. Aztán szótlanul aláírja a jegyzőkönyvet. Pityókás kuncsaftjai meg- illetődötten nézik. A hangulat elromlott, annyi szent! Irány a MÁV-állomás. A söntésben húsz-harminc ember iszogat, jórészt fiatalok. Pedig a Vigadóban bál van ma este. A váróteremben rossz arcú, elhanyagolt külsejű fiatalember üldögél. Csomagja nincs, nem is úgy néz ki, mint aki vonatra vár. Személyi igazolványát elvesztette, az ideiglenes is több mint három hónapja lejárt — Mit csinál itt? — Várom a hétfőt. Tetszik tudni, akkor kapok fizetést. — Honnan? — A Bács megyei Építőipari Vállalattól. Ott dolgoztam 19-ig. — Mennyit fog kapni? — Tetszik tudni, azt mondta nekem a művezetőm: „La- joskám, feltétlenül várd meg a pénzed, érdemes, öt-hatszáz forint jár neked.” összesen hat hetet dolgozott a vállalatnál, de tetszik tudni, már ilyen jóban voltak a művezetővel. Munkakönyvében — az elsőt „elvesztette” — szaporán váltakoznak a bejegyzések. Ez a hat hét volt a leghosszabb, amit egy munkahelyen töltött. — Hol lakik? — Bucsán. Cegléden nincs lakásom. A szállásról kitettek. De a fiúktól kapok enni. Sörözni is meghívtak az imént. Biztos úr kérem, hadd aludjak két éjszakát itt, a váróteremben. Ha megkapom a dohányt, többet nem látnak Cegléden: Tetszik tudni, én egész életemben balszerencsés voltam... Huszonegy eszténdő az egész élete. Csikket kapar elő valahon- vH, s rágyújt. Mert a cigaret- i tát, meg az italt szereti. Csak a munkát nem. Nyíri Éva val legalább olyan bajok voltak. Dr. Riger László fóagronó- mus és dr. Lippay István főkönyvelő két esztendeje került a Szikra Termelőszövetkezetbe. Azokban a napokban, amikor a tagság többségének az volt a véleménye: egy szakember helyett vegyenek inkább négy tehenet... Papíron akkor százötvenkét tagja volt a kétezer holdas gazdaságnak, de dolgozója legfeljebb negyven. A többiek szétszéledtek, az iparban kerestek biztos megélhetést. — A bizalmat kellett először megszerezni, az volt a legfontosabb — mondja a főkönyvelő. — Minden este kijártunk a földekre, fizetni:.. Néhány hét után a tagságnak lett terhes, hogy fél—egy órát kellett kint tölteniük, amíg mindenkinek kifizettük aznapi munkabérét. Ök kérték: fizessünk csak hetenként. Vagyis egy hétre már bizalmat szavaztak nekünk. Azután egy hónapra... A termelőszövetkezet, ha lassan is, de megindult a változás, a felemelkedés útján. Az új vezetés ösztönző bérezési rendszer bevezetésével gyorsította ezt a fejlődést. — A munkaegység nálunk csak névleges értékmérő — állapítja meg a főagronómus. — Valójában hétforintos órabért fizetünk... Azaz, hogy hat forintot — vág szavába a főkönyvelő. — A hetedik forintot, amit mi hűségjutalomnak nevezünk, csak akkor fizetjük ki, ha valaki egész évben becsületesen dolgozik. — Így sikerült megakadályoznunk azt — mondja a fő- agronómus —, hogy éppen a legnagyobb munkák idején hagyjanak cserben minket. Addig ugyanis az történt, hogy a betakarítás idején napszámot vállaltak az emberek, mert azért azonnal pénzt kaptak s nem is keveset. — A másik ösztönző erő — kapcsolódik szavába a főkönyvelő — a nyereségrészesedés. — Hogy ez mit jelent? Aki az esztendőben nyolcvan- százhúsz napot dolgozott, az kétszáz forint alapnyereséget kap. Aki százhúsz-száznyolc- van nap közötti munkát teljesített, az megkapja a kétszáz forintot, plusz a százhúsz naptól kezdve minden ledolgozott napért még hat forintot. Aki száznyolcvan és kétszáznegyven nap között dolgozott egy esztendőben, az a kétszáz forint alap mellé a százhuszadik naptól kezdődően napi nyolc forint nyereségrészesedést kap. Aki pedig kétszáznegyven napnál is többet dolgozott, az a kétszáz forinton felül tíz forintot kapott minden munkában eltöltött napra a százhúszadik- tól kezdődően. Példákkal bizonyítanak. — Vegyük először talán azt a dolgozónkat, aki három esztendővel ezelőtt bevitte gyermekét a járási pártbizottság titkárához — veszi elő a hivatalos kimutatásokat a főkönyvelő. — Ma fogatos a termelő- szövetkezetben. Annak ellenére, hogy több, mint két hónapig beteg volt az elmúlt esztendőben, mégis kétszáznyolcvan napot dolgozott. A hétforintos órabér alapján kerek huszonhétezer forintot keresett, nyereségrészesedésként pedig ezernyolcszázhatvan forintot vitt haza. Azt hiszem, három esztendővel ezelőtt ő sem gondolt volna ekkora változásra. • Péter Mihály tehenész há- romszázhatvannégv napot dolgozott az elmúlt esztendőben. A keresete: harminckilenc- ezerszáznyolcvan forint pltisz kétezerhatszáznegyven forint nyereségrészesedés. A felesége, aki szintén igen sokat dolgozott, háromszázhuszonegy napot, huszonhétezer- kiiencszáztizenegy forintot keresett, és kétezerkétszáztíz fo- riv t nyereségrészesedést kapott. Kettőjük összkeresete tehát hetvenegyezerkilenc- száznegyvenegy forint! Sorolhatnánk még hosszan a példákat, amelyek a változást bizonyítják, de inkább csak két érdekes esetet említünk meg. Két hetvenéves ember példáját. Az egyik: Rim János bácsi, aki a mezőőri tisztet tölti be a termelő- szövetkezetben. Háromszázhatvanöt napot dolgozott az elmúlt esztendőben! A keresete a nyereségrészesedéssel együtt tizenhétezer-kétszázötven forint. A másik Süveges János bácsi példája, aki fogatos volt az elmúlt esztendőben. Kétszáznyolcvankét napot dolgozott, összkeresete pedig huszonhétezerháromszázhúsz forint volt. A szövetkezet százharminc tagja közül ötvenen kaptak nyereségrészesedést az elmúlt esztendőben! Közülük huszonegyen a legmagasabb besorolás szerint! Az elmúlt két év alatt nemcsak a tagság egyéni jövedelme emelkedett jelentősen, erősödött, gazdagodott a közös gazdaság is. Énnek bizonyítására érdekes felidézni a bruttó jövedelem alakulását az elmúlt három esztendőben. 1963-ban 1 383 000, 1964-ben 2 726 000, 1965-ben pedig 3 681 000 forint. Mindez megteremtette a lehetőségét annak, hogy az idei évben hét forintról hét forint ötvenre emeljék az órabér összegét. Bevezetik azt is, hogy ezentúl a nyolcadik naptól kezdődően háromnegyed munkaegységet, vagyis huszonkét forint ötvenet fizetnek ki a rendszerésen dolgozóknak betegség esetén. Tervezik továbbá, hogy felemelik a sokgyermekes családok családi pótlékát. Két esztendő nem nagy idő. Dabason mégis szembetűnő fejlődést hozott. S ez nem csupán az új vezetés, hanem a szövetkezet valameny- nyi szorgalmasan dolgozó tagjának együttes érdeme. Pntkner Pál CSUKOTT AJTÓ Pedig már régen kopogunk rajta. Jó néhány hete. Amióta egyesült as aszódi és a gödöllői járási pártbizottság és a marxista—leninista esti egyétem foglalkozásait az Aszódi Községi Tanács termében tartjuk. Azóta kopogtatunk — hiába. Hol nem kapunk szobát a vizsgára várakozók számára és a drukkolok hidegben toporognak. Hol a zajtól nem lehet tanulni, hol az autóbuszjáratok miatt korábban érkezők nem nyernek az ígért terembe bebocsátást... a tisztaságról, a rendről nem is szólva. Minderről azonban nyilvánosság előtt eddig hallgattunk. Egészen a legutóbbi foglalkozásig. Akkor is a korábban érkezők — szokás szerint — a huzatban várakoztak az utcai bejáratnál. A pontosabbak sem jártak jobban. Aki ugyanis a tanácsnál a teremajtó kulcsát őrzi, tizenkét óra előtt elment ebédelni. Fél kettőkor érkezett csak vissza! Kiderült, hogy a tanácson hagyta a kulcsot, csak senki nem tudott róla. A háromórás egyetemi foglalkozás így fél óra késéssel kezdődhetett — az időt pedig tanulás helyett ideges zúgolódással töltöttük. Hiába szervezték meg Jól az egyetem megyei felelősei a tanítást, gondoskodtak arról, hogy minél többen sajátíthassák el egyetemi szinten a filozófiát, arról már ök sem tehetnek, hogy egy tanácsterem ajtaja többszöri kérés ellenére is ilyen nehezen nyílik az egyetemi hallgatók számára és akadályozója lehet a tanulásnak. (sági) Az ipari tanulók is megszerezhetik az érettségit A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint még ebben az oktatási évben megjelenik a szakmunkás- képző iskolából a dolgozók szakközépiskolájába, illetve a dolgozók gimnáziumába történő átlépés módját szabályozó rendelkezés. A hagyományos szakmunkástanuló iskolából kikerülő fiatalok — a tervek szerint — különbözeti vizsgával folytathatják a tanulmányaikat, az emelt szintű szakmunkásképző iskolákban végzők pedig közvetlenül, időbeszámítással tanulhatnak tovább a dolgozók szakközép- iskolájában vagy gimnáziumában. Ki a legény a korláton? Joggal megkérdezhetik ezt, az éppen bemutatót tartó Varga Jenő nyugdíjas tanártól. A gyerekek csak bámulják, irigylésre méltónak találják azt a friss mozgást, a kitűnő gyakorlatot, amelyet egy 81 éves ember művel a magasban. Sok gyerekek tanított meg életében, hogy kell könnyedén mozogni a korláton, de sosem csapott fel versenyzőnek. Szívesen nyit be a debreceni sportegyesület tornatermébe, hogy a legifjabb generációnak bemutassa: „hogy kell ezt csinálni”. S egy kicsit azt is, hogy egy 84 éves öregember, nem okvetlenül vénember
