Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-01 / 50. szám

MST MICYKI 1966. MÁRCIUS 1., KEDD TAVASZ Foto: Gábor Tizenegy ország tizenhat játékfilmjét mutatják be márciusban Érdekes filmújdomságok várják márciusban a film ba­rátait az ország premier-mo- ajaiban. Tizenegy ország mű­vészeinek 16 — egész estét betöltő — alkotását tűzik mű­sorra, köztük számos vígjáté­kot, társadalmi drámát és ze­nés alkotást Három új ma­gyar film szerepel a márciusi bemutató programban. Mű­sorra tűzik a Fekete Gyula re­gényéből forgatott „Az orvos halála” című filmet, amelyet Maimcserov Frigyes rendezett A két főszerepet Bulla Elma és Páger Antal alakítja. El­sőfilmes rendező mutatkozik be e hónapban Novak Márk személyében, aki Galambos Lajos regénye nyomán készí­tette a „Szentjános fejevétele” című alkotást A márciusi filmműsor egyik érdekessége lesz Kollányi Ágoston egész estét betöltő tudományos is­meretterjesztő filmje, az „Örök megújulás” bemutató­ja. A rendező öt világrész tá­jain forgatta filmjét A vígjátékok kedvelői szá­mos új külföldi alkotáshoz válthatnak jegyet. A mozik vásznára kerül az 1965. évi cannesi nemzetközi fesztiválon nagydíjat nyert angol vígjá­ték „A csábítás trükkje” cí­mű szórakoztató történet Meghalt (iino Severini A vasárnapra virradó éjsza­ka Párizsban 83 éves korában elhunyt Gino Severini, világ­hírű olasz festőművész, a fu­turista iskola egyik alapítója. Állattenyésztő fiatalok Az abonyi Kossuth Tsz KISZ-fiataljainak 221 ezer forintos vállalása Az abonyi Kossuth Terme­lőszövetkezet fiataljai közül harmincnál többen tagjai a KISZ-szervezetnek. Munká­jukban nagy fellendülést ígér az idei akcióprogram. Nagy Ildikó KISZ-titkár el­mondotta, hogy programter­vezetüket nagy körültekintés­sel állították össze. Fejlesztik a brigádmozgallmat, s az ifjú­sági brigádok szép feladatra vállalkoztak. Az itatásos borjúnevelők a szocialista brigád címért ver­sengnek. Beneveztek a sertés- hizlalók és a traktorosok is. A felajánlások összesítésé­nél kiderült, a termelőszövet­kezet KISZ-tagjai összesen 221 ezer forint többlettermelést vállaltak. Ez azt jeelnti, hogy ebből a tekintélyes összegből egy fiatalra 6700 forintnyi terven felüli érték jut. Gondot fordítanak az okta­tásra. Mindannyian részt vesz­nek valamilyen tanfolyamon. Gondot fordítanak kulturális nevelésükre is, A járásban még szokatlan, alig második próbálkozás, hogy az irodán dolgozó fiata­lok külön szocialista brigá­dot alakítottak. A fiatalok jól dolgoznak. A zárszámadás azt mutatta, hogy az elmúlt' évben átlag 24—26 ezer forintos átlagke­resettel zárták az évet. Tizen­hatan 28 ezer forint fölötti összeglet kaptak — a prémiu­mon kívül. — A termelőszö­vetkezet vezetősége is saját­jának vallja a „tervezzünk, cselekedjünk együtt” irány­elvet, munkahelyen belül is. Négyezer forint jutalmat tűztek ki a legjobban helyt­álló fiataloknak. Logikus Bordeaux-ban versenyt rendeztek, kinek van a leghosszabb szakálla. A győztesnek, Francois Meu- nier-nek térdét verdeső sza­kálla volt. Amikor meg­kérdezték tőle, miért nö­vesztett ilyen dús szakállt, így válaszolt: Mi mást te­hettem volna? Tizenhat lányom van. Hát bejutha­tok valaha is a fürdőszobá­ba borotválkozni? B. J. — Hűtőszekrénnyel sze­relik fel ez év végéig a da- basi járás valamennyi élel­miszert árusító földműves­szövetkezeti boltját. Kyereményözön a Dunakanyarban Házibuli háromkor Erzsi kosarat kapott Pohár nincs, így üvegből isznak A „fővédnök“ a KISZ-titkár Hugica parókája Bajkai István, a Madách Színház főfodrásza a „haj­szakma” művésze. Nem­egyszer hallottam, mikor egy-egy paróka felragasz­tásakor Bessenyei Ferenc humorral nyugtázta a mes­ter lelkiismeretes, szép munkáját, mondván: — Pistukám, most ugrott be a figura! A jeles színházi fodrász kitűnően fest is. Üllői lé­vén, üllői portrékat, tájké­peket alkot. Persze csak akkor, amikor nem készül bemutatóra a színház. Be­mutató előtt koncentrál, iz­gatott, félretesz minden maszek munkát. Azaz, hogy mégsem: A minap Gulás Anikó, 15 éves nyomdásztanuló ke­reste fel őt. Premier előtt egy héttel! — Bácsi kérem, 14 éves a hugicám. „Elment” a ha­ja, az orvosok nem tudnak segíteni. Szép a hugi, de nyáron is kendőben járjon? Tessék csinálni neki egy jó parókát, hadd menjen a fiúk közé, strandra, meg táncolni! Hadd jöjjön meg az önbizalma! — Van hajatok? — kér­dezte a fodrász. (Ugyanis a haj beszerzése óriási prob­léma.) — Nincs — felelte a kis­lány. — Akkor levágunk a tiédből húsz centit, jó? És abból csinálunk a huginak egy fiús fejet. Gulás Anikó boldog volt. Röpült, vitte a jó hírt hu­ginak. A kislánynak csak ott­hon jutott eszébe: a paró­ka árát elfelejtette meg­kérdezni! Sebaj! Ezúttal Bajkai Pistát sem a pénz érdekel­te ... Galgóczy Imre a hintákat. „Jött azonban egy bácsi a tanácstól, és azt mond­ta, hagyjuk abba már nem kell a park. Ezt a klubhelyiséget is társadalmi munkában hozták rendbe. És vasat gyűjtenek, mert a kapott pénz fele az övék, és abbói vehetnek könyveket, társasj átékokat. — Figyelem! — csapja ösz- sze a kezét a titkár. Kezdődik mindjárt a söprűtánc. Nagy tetszés kíséretében mutatja fel a győztesek díját: egy dobos macskanyelvet. Kedvenc játékuk ez. Tánc közben egy seprű vándorol I körbe. Akinél ott marad, ha I leáll a zene, az kiesik. Kiss János: Kezdődik a játék. Erzsit már hárman is kérik. Nevet- gélés kíséri a seprű vándor­díját. Végre éldől, ki a győztes, taps kíséretében veszik át a csokoládét Egyre jobb a hangulat, a hazaindulók benéznek az ablakon; közülük sokan csat­lakoznak a „házibulizókhoz”. Tánctól kipirulitan jön visz- sza az asztalhoz Galambos Er­zsi. — Csak el ne felejtsem! A kis Maróéi lányt tízre haza kell küldeni. Rám bízta az apja... Benedek B. István Az Észak-Pest megyeieknek kedvezett a szerencse. A leg­utóbbi gépkocsinyeremény- betétkönyv sorsoláson öt, a váci OTP-fiókban váltott könyv tulajdonosa jutott in­gyen autóhoz. Szegedi István Vác, Galamb utcai lakos nem győzte kivár­ni a szerencsét és egy hasz­nált Trabantot vásárolt. Most egy vadonatúj Wartburg-Li­mousin tulajdonosa lett. Pusztaszeri Béla dunakeszi lakos nagy autók vezetéséhez szokott; ugyanis a MÁVAUT- nál • gépkocsivezető. Az ő 502 948-as könyvére egy Moszkvics 408-ast sorsoltak ki. Ezzel majd szabadnapjain utazgat családjával. Egy másik Wartburg-Li­mousin Felsőgödre került, Bencze Istvánhoz. Szűkszavú­an annyit árul el, hogy na­gyon örül. Jogosítványa van, megtartja a gépkocsit. Mihályi Lászlóné a váci GELKA-kirendeltségen dolgo­zik. ö is boldogan fogadta a hírt: nyert egy Skoda 1000 MB kocsit. Nálánál is jobban örül férje, a Fehér Galamb üzletvezetője, akinek munka­ideje az éjszakába nyúlik és most nem lesz probléma a ha­zatérés sződligeti otthonába. Még egy nyereménykocsi került a Dunakanyarba. Ez is Skoda 1000-es. Tulajdonosa: Rotter András Zebegényben lakik. Nagyon nagy gondban van, mert augusztusban — szintén betétkönyvvel — már nyert egy Wartburgot. Napok óta töpreng: melyiket tartsa meg? Hasonló „gondokat” kívá­nunk mindenkinek. Papp Rezső ZÁRÓEST TÁPIÓSZENTMÁRTOmN Nagy érdeklődés mellett tar­tották meg a tápiószentmártoni művelődési házban a TIT téli ismeretterjesztés záróestjét. Hatvannégy előadás, száznegy­venhat ismeretterjesztő film bemutatása és sok-sok érdek­lődő — ez jellemzi az elmúlt négy hónap munkáját. Ugyan­akkor egy teljes fotóalbum őrzi valamennyi előadás kö­zönségének és előadóinak fényképét. A sikert a témák változa­tossága, a folyamatosság és a jó szemléltetés biztosította. Nagyon sóik szellemi vetélke­dőt is rendeztek ezidő alatt. A téli előadássorozatnak ugyan vége, de nem úgy az is­meretterjesztésnek! Szakkö­rökben, tapasztalatcsere-ki­rándulásokban, kiállítások rendezésében és látogatásában folytatódik tovább ez a mun­ka. — Tizennyolcezer csirke kelt ki eddig a gombai tsz keltetőjében. Jelenleg 24 000 tojás van a gépekben, amelyekből március elején bújnak ki a kiscsirkék. Testamentum nélkül — Egy harapást, na .., — Mondom, köszönöm ... Nem erőszakolta tovább, kedvetlenül ébredt és nehe­zére esett a beszéd. — Hát akkor várjon egy kicsit — mondta beleegye- zően —, mindjárt jövök. Kapkodva szedte magára a zakóját, ne álljon itt so­káig a ház előtt a kocsi. A táskájába még az este, a hi­vatalban bepakolta azt a né­hány iratot, amire úgy gon­dolta, szüksége lesz kint a területen, így csak lehajtott egy bögre tejet és indulni akart máris. — Mikor jössz haza? — állította meg az asszony, aki­nek csak be akart kiáltani a szobába köszönésképpen, de kijött közben, ahogy meg­sejtette, hogy végül is csak egyedül van a konyhában a férje. — Nem tudom mikor jö­vünk. — Apádékhoz bemégy? . — Be. — Igyekezz majd! — mond­ta erre az asszony és nyújtotta az arcát, hogy búcsúzóul meg­csókolja a férfi. — Az öreg­nek meg azt üzenem, hogy javulást kívánok. — Jó, megmondom, kaput még be sem tet­maga mögött, a gép­kocsivezető beindította a mo­tort. Beült mellé az első ülésre, a táskáját hátra dob­ta, aztán kezet fogtak. A «1 — Aradvány felé menjünk — mondta. — V Benézünk apámékhoz, aztán ott is lesz dolgunk a tanácsnál. — Hogy van már az öreg? — kérdezte a kocsivezető, amint elindította az autót. — Nincs tán valami baj? — Nem tudom. Tegnap üzentek értem, hogy menjek. — Hány éves az elnök elv­társ apja? — 72. — Akkor még volna ideje — állapította meg a gépkocsive­zető. — Az én apám is felül van hetvenen, de hogy jó órá­ban mondjam, olyan még az öreg, mint a makk, olyan egészséges. — Apámnak se volt eddig különösebb baja — magyaráz­ta az elnök. — A gyomrára igaz, már régen panaszkodik, de nem igen volt még orvos­nál, amióta megvan. Hiába be­széltem neki én is, hogy meg­látja, jó lesz az, nem hallgat rám se. , — Nehéz ezekkel az öregek­kel bánni — nevetett a gépko­csivezető. — Olyanok, mint a gyerek, nem hiába mondják, hogy ez a második gyerekkor. Nem számít nekik még a járá­si tanács elnöke sem. — Ezzel arra célzott, hogy Szikszai, a járási végrehajtó bizottság el­nöke, s ugye, még ő sem tudja az apját meggyőzni. Az elnök nem szólt erre semmit, s hogy nem felelt, a gépkocsivezető sem erőltette tovább a beszélgetést. Hallgat­tak egész a faluig. Amikor az­tán megérkeztek, egy jó fél óra múlva, s megálltak az öreg Szikszaiék háza e’őtt, az elnök azt mondta: — Maga, Karcsi, menjen el a tanácsházára és szóljon a titkárnak, hogy maradjon bent, ne menjen most sehová, mind­járt ott leszek, várjon meg. — Visszajöjjek az elnök elv­társért? — Nem fontos, oda találok. •Az udvaron már jött eléje az anyja, öregesen ringatta ma­gát, ahogy lépett és a jobb ke­zével a szeme a'á fogta a köté­nye sarkát. — Csakhogy itt vagy már, itt vagy már végre — mondo­gatta, amikor lehajolt hozzá a fia, hogy megcsókolja, s egy kicsit megnyugtatta a férfi karján a kezeit, mintha rá akarna támaszkodni. — Ma baj van, anyám? — Beteg apád, Jani — kezd­te mindjárt a siránkozást az öregasszony, ahogy megfordult és hajlottan megindult befelé a házba —nem lesz már abból többet ember, meglásd. — Ne beszéljen már ilyene­ket ... — Mi lesz énvelem, édes is­tenem, mi lesz énvelem, ha itt hagy apátok? — tördelte a ke­zeit. — Nyöszörög, kínlódik csak, hiába mondom neki, hogy „apja”, „apja”, nem szól az már semmit. Az éjszaka kétszer is itt volt nála az or­vos, papírt is hagyott, hogy be kell vinni a kórházba. H irtelenjében nem tudta, mit feleljen, mert megér­tette, hogy több kettőnél. — Nem kell azért megijedni, anyám — próbálta vigasztalni az öregasszonyt, de ő is csak félt, hogy a szobába lépjen, mert ki tudja, milyen állapot­ban lehet az öreg. (Folytatjuk.) Egy käs szőke lány a csípő­jét ringatja a zene ütemére. Még kevesen vannak. Leg­többjük fiatal fiúk, ipari ta­nulók. Már Maglódon is ren­deznek háztbuliikajt, magnóra táncolják a letkiszt, most azonban a gépgyár KISZ- szervezete a házigazda és klubdélutánnak nevezik az összejövetelt. Kocsma helyett — Egyelőre kevesen va­gyunk — magyarázkodik Ál­laga Gyula szerszámkészítő, az új KISZ-titkár. — Sokak­nak csak négykor jár le a munkaidejük, azok csak ké­sőbb jöhetnek. Ebben a községben is sok a kocsma. Más „szórakozási” lehetőség pedig aligha akad. Igaz, sok házban van már te­levízió, de a fiatalok jobban szere­tik a társas összejövetele­ket. | — Ahol táncolni is lehet — 6i,ól közbe egy tizenhét éves ; forma fiú, s aprót húz a sö- < rösüvegbőí. Összeadták a pénzt, abból > vették a szendvicseket és a ! sört. Az utóbbiból nem sokat, j egy-két üvegnél több nem jut ! senkinek. Kis csoportokban ! ülik körül az asztalokat. Még i nem engedett fel a hangulat, ; — Táncoljatok már! — bíz- 5 tatja társait a vöröses h^Jú 5 Galambos Erzsi. Ö vezetőségi s tag, és az a feladata, hogy kör- 1 be hordja a teli tálcát. Men- 5 tegetőzik: Nincs poharuk, arra $ még nem jutott pénz. Miután $ hiába a felhívás, felugrik, $ hogy felkérjen valakit. Mintegy 30 KISZ-fiatal van $ a gyárban — halljuk a titkár- $ tói. Ezt a rendezvényt kísér- $ létnek szánták, és ha be- $ válik minden hónapban $ megismétlik. $ y — Kosarat kaptam — tér ^ vissza Erzsi. Ezt félig tréfá- ^ san, félig panaszosan mondja. ^ „Nem tud a Jóska táncolni!” $ Nyílik az ajtó, három új $ vendég érkezett. Bobby Solo ^ éneke mellet társalognak to- ^ vább. S I Vándorol a seprű í A község közel van Pesthez, ^ sokan élnek azonban a hely- ^ ben adódó munkaalkalommal. 4 A fiatalok is szívesen dolgoznak a gyár- ^ ban, & y hiszen itt szakmát tanulhat- s nak. | Egy pár félénken táncolni % kezd, hamarosan követik őket $ a többiek. Erzsi magyaráz: Kérte a ta- 1 nács, segítsenek játszóteret építeni a nyárfásban. Kimen- § tek, vagy húszán, nagy hideg s volt, de elkezdték felállítani s! M : ár fésülködött, amikor meghallotta, hogy kint az utcán dudál a gépkocsi. Két rövid hang volt, mintha csak elvakkantotta volna ma­gát az autó. Az órájára pillan­tott, és tudta, hogy neki szól a kürt; hét lesz három perc múlva, Karcsi megint pontos, mint mindig, ami­óta ismeri. Nyílt mögötte az ajtó, az asszony jött ki a konyhába. — Itt vannak érted. — Tudom — mondta és úgy, ahogy volt, ingujjban, megindult kifelé. — Csak nem akarod behív­ni? — ijedt meg az asz- szony, s összekapta magán a köntösét, mintha már itt is lenne a konyhában a gép­kocsivezető. — Borzasztó ren­detlenség van ... Nem lá­tod? Legyintett. — Ki nézi azt? Ezzel kiment az udvarra és a kapuból odakiabált a gépkocsivezetőnek. — Jöjjön be, Ka' -si, hara­punk valamit és indulunk. — Nem megyek, elnök elv­társ — tiltakozott a má­sik, aki ugyancsak negyve­nes korú ember volt, de va­lamivel soványabb, mint Szik- szai, a főnök, s bajuszt sem viselt, mint ő, így valami­vel fiatalabbnak látszott. — Nem akarok zavarni —* mondta —, egyen csak nyu­godtan, én már ettem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom