Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

’■‘É/€íHap 196«. MÁRCIUS W1-, VASA KW AP KVITl/MimÓNlKA Darázs Endre: Vöröskatona VÖRÖS SIVATAG Michelangelo Antonioni fur­csán monoton filmjeinek fő­szereplői mindig nők: érzé­keny, leggyakrabban intellek­tuális, a világban lényeget kutató őszinteséggel közleke­dő nők. A világhírű olasz rendező alkotásainak témája legtöbb­ször a párválasztás. (Vagy in­kább újraválasztás.) Antonioni valóban választás elé vi­szi a szereplőket, — de ami­kor a hős igent, vagy nemet mond, nemcsak a szerelmi lehetőség, hanem az élet ál­talánosabb kérdései felett is dönt Mert hiszen semmi nem véletlenül elhelyezett ennél a rendezőnél, aki a filmművé­szetben eddig példátlan tö­kélyre fejlesztette a matema­tikai kiszámitottságot A válasz legtöbbször eluta­sító. Antonioni hősei nemet F I LM és technika A legkülönfélébb tárgyak — Vízcsapok, mosdókagylók, csengők és kilincsek, háztartá­si kisgépek, reklámgrafikák, műanyagtálak, étkészletek és üvegholmik — sorakoznak egymás társaságában az angol ipari forma kiállításon; mind­egyik mellett feltüntették a formatervező iparművész ne­vét Egy ipari formatervező tö­rekvését nehezebb szavakkal méltatni, mint mondjuk egy festőét. Míg az önálló műalkotás­ban, az irodalmi, zenei, képző- művészeti munkákban a tar­talom, a mondanivaló fonódik össze a formával, fejeződik ki abban — addig az iparművé­szeti forma a tár gy funk­ciója, az anyag és a technika függvénye. Egy műanyagtálat azért nagy tévedés kristályt utánzó TARLAT díszítéssel ellátni, mert ennek sem a tárgy rendeltetéséhez, sem a plexi alapanyaghoz, sem a készítési módhoz nincs semmi, de semmi köze. Ugyanilyen tévedés — tech­nikai és esztétikai tévedés ez —, mint amilyenbe tizenöt évvel ezelőtt esett építészetünk: fel­épült a ház acélból és beton­ból, majd mindent elkövettek, hogy ezt eltitkolják: szemér­mesen elborították az egészet vakolataszlopakkal, meghatá­rozhatatlan ihletésű ornamen­tikákkal és cizellált vasrá­csokkal. Korunk stílusát technikája — az automatizált nagyipar szabja meg, hiszen ez a stílus, mint minden koré, anyagi ter­mészetű, a termelés jellegé­ből fakad. Számomra a szá­zad stílusát nemcsak például a kötetlen verselési forma, de felsősorban egy modern acél-üveg-betonépület, egy lökhajtásos repülőgép, vagy egy áramvonalas versenyautó juttatja eszembe. Amit vesztett az iparművé­szet — így a nagyiparé is — a külső díszítés elvetésével, azt megnyerte azáltal, hogy felfedezte a ma alkalmazott anyagok, az acél, a beton, az üveg, a színesfémek, a mű­anyag és a technikából faka­dó nagyvonalú egyszerűség önálló szépségét. Ennek a ra­cionálisan egyszerű stílusnak, korunk stílusának gazdag le­hetőségeiből nyújtott sokat az Ernst Múzeum kiállítása. — P — Sokáig dugdosta nőném a fényképet. Hogy senki se lássa, Se szomszéd, se gyerek. Mindig rejtegette, Hogy ne lássa mása A fonnyadt gépész se, aki bizony más volt A törött fényképen, Hol egy repülő állt csillagos sapkában, Háta mögött éggel. Pedig, ha kiteszi vékonyka keretben A szoba falára, Akkor se tudják, ki. Már nem hasonlított. Sehogy se, hiába A hajlott kis ember. Csak a szeme volt, mély Hégi fénnyel égett És kettős csillagként világlott keresztül Csendőr-sötétséget. Egy tv-játék apropóján Wiedermann Károly ren­dezte a tv múlt csütörtö­kön’ bemutatott Viola 4 cí­mű bűnügyi filmjét amely­ről nemcsak azért írok szí­vesen, mivel elhihetően iz­galmas, és légkörében ér­zékletesen eltalált, tehát jó krimi volt, hanem a rende­ző egy olyan „tette” miatt is, mely újszerű. Sajnos. Mivel lekéstem az 1945 utáni évek nagy bűnügyeit felelevenítő sorozat csütörtö­ki közvetítését, s nem lát­tam a narrátor Bárány Fri­gyes bevezetőjét sem, azt hittem, szinkronizált fran­cia, vagy angol krimit su­gároznak: csupa ismeretlen arc tűnt fel a képernyőn. Néhány perc múlva persze kiderült, hogy magyar fil­met látok, s ez okozza a félreértést: a rendező eltért a sablontól, és X szerepét nem Kovács Péter kétsze­res Kossuth-díjasra, Y-ét nem Nagy Pálra, a Nem­zeti Színház örökös tagjára, a tíz másodpercre feltűnt kis­lányét nem az agyonfény­képezett hazai filmcsillagra osztotta. Vette magának a meglepetéstől szörnyethalt — vélte egy öreg­asszony. — Valakinek meg kell mondani — tette hozzá az éltes Kezes Ferenc. Szabó Péterre, a fiatal katonaviselt, har­minc év körüli emberre esett a választás. Neki kerékpárja is van. — Csak igyekezz, mán, mert elébb ér ax iskolához, mint te! — sürgették. A gidres-gödrös dűlőúton egy-kettőre utol­érte. — Jónapot kívánok — kezdte, s leállt — Jónapot — felelt vissza a tanító, s ő is megállt. — Szabó Péter vagyok, a Kis-Gál Rozi ura ... Tán tetszik még rám emlékezni? — Ügy halványan... De hiszen katona volt maga is ... — Ki nem vót az... De erre gyött a csa­pattestem, oszt leléptem... — Túl vagyunk rajta. — Túl. — A fő, hogy élünk. Aztán elhallgattak, s nagy koratavaszi csend telepedett közéjük. Szabó Péter pedig izzadt, mert nem tudta, hogyan is lyukadjon ki arra a bizonyos dologra. — Maga hová igyekszik? — törte meg Be- ke tanító a csendet. — Hót erre... errefelé. — Akkor együtt megyünk az iskoláig... — Lehet. — Működik már? — Nem járok arrafelé... De tán nem. — Nem?... Csak nem érte találat? — Nagyobb nem... Csak nincs, aki ta­nítson. — Nincs?... Hát a feleségem?... Csak nem beteg? — Mán nem szegény... Nem lesz ő mán beteg soha ... A tanító rámered, arcát meglepetés, s hir­telen kín önti el. — Mi van vele?... s szinte ordítja. — Hát az úgy vót... — Meghalt?... Mondja már, mit gyötör! Szabó Péter némán bólint. — És a kisfiam, Marci? — Az is... Egyszerre érte őket az akna... Mer itt vót az iskolában a német parancs­nokság ... Oszt ők mellette, a nagy bunkerba húzódtak meg... Oda csapódott be. — Hová temették őket? — szakadt fel a tanítóból. — A faluba... az új temetőbe... Két kedves képet őriz Beke Gábor igaz­gató az új tanítói lakás egyszerű íróasztalán. — Ök voltak — mutat rájuk, s a vendég felé fordul. A tollforgató barát némán bólint, s mit is mondhatna 21 év után? Beszéljen talán a gyógyító időről?... — Az új otthon melegé­ről? A megbecsülésről? Tudott dolgok ezek... s már a fájdalom sem hasogat. Csak az emlék... a láthatatlan árnyék, mely tulajdonosával együtt él, s különösen akkor jön elő, ha a fanyar koratavasz köze­ledik ... Balogh Béni KÖNYV MILO URBAN: ^ Az élő ostor Az élő ostor jelképes cím, a háború pusztítását szimbo­lizálja. Az első világháború vérgőzős éveiben játszódik a regény cselekménye, szín­helye egy isten háta mögöt­ti kis Árva megyei falucs­ka, Ráztoky. A háborúról hosszú ideig csak elképze­léseik voltak az itt lakó em­bereknek, a hírek, amelyek ide eljutottak, elvesztették bántó élüket. Nem ismer­ték az ágyút, sem a géppus­kát, a bombát összetévesztet­ték a srapnellal. A ráztokyak sokáig azt hitték, hogy a go­lyók csak a gonosz embere­ket ölik meg, csak a lejtő útjára került városokat rom­bolják le. Aztán egy na­pon a háború eleven húsuk­ba vágott: eltűnt a liszt, drá­gultak az árak, a férfiak szá­ma hónpról hónapra fogyott, PARDl ANNA: Ének három szólamra Megérkeztünk hát, tereltjei a közös-ól-időknek: a húszévesek felzárkózó, felnőttségbe érő sora a lét-arénák folytonosság, emelkedő padjaiba. Virrasztónak körülöttünk figyelmeztető sercegéssel a közelmúlt emlékezet-ravatal gyertyái egy meghalt apa, vissza nem tért fivér hunyt szemsugara áldozat vámszedős kámzsáiban borzalmak országútja, a szüléink átélte — s hagyományozta súlyos örökség teher: de a mi utunk már a béke füttyös erdősávjainál kanyarog a szilárduló rend forrongó, izzó katlan-kráterében. világ Csillag halmazok képlet számai bennünk, eredetünk a bizonyosság fókuszába vetített s a nyelvkészlet terebélyes, zöld lombkorona fája naponta hajtja új szóösszetétel leveleit az ismeretek táruló határ, friss jövevényeiként s a megteremtett technikai- tudományos szervezettségű Jónás cethal húsa rég lerohadt, a csont-rés-közegekből kitörünk a határozódó tudat térképező bástyái mögül Holdat fényképező agyunkkal az Ür ostromlott, megnyíló valóságába Csitt, üzen az egyszerűség. Cselekvésben rendeződik az igazság: a munkára lendülő karok kinyilatkoztató erejében, az állam testén szétoszló funkciókban, a földek terülő abroszán szövődjék mintái az egyetértésnek s míg vesződik Nyugat morbid szajháival dolgozunk mi, s értelmes, földgolyónyi szemünkben, kiteljesedik lassan a győzelem. mondanak a szerelemre, el­utasítják a családi életet, el­utasítják a magányt feloldó kapcsolatokat A Vörös sivatagból ugyan­az a nem hangzik ki, mint a szerző előző filmjeiből — de még határozottabban. A főszereplő szép, fiatal nő, férjjel, gyerekkel. Az asszonyt kényszerképzetek üldözik egy autóbaleset óta. Fantáziája — mely saját szorongását vetíti a látványokba — ijesztő tar­talmat fedez fel egy ipari te­lepülés elgépiesedett környe­zetében: a tíz emelet magas radarerdőkben; egy nádas ola­jos, halott vizében, a gyárké­ményekből kilövellő sárga lángban, a gőzölögve haldok­ló szürke öntödei hulladék­ban. A főszereplő betegsége fel­tehetően nem gyógyíthatat­lan. Legnagyobb baja, hogy magányos. S még nagyobb baja, hogy ebből ki sem akar gyógyulni. Sok ideje van. Túl sok ideje, magát magyarázni. S a csak befelé néző szemnek végtelen perspektívát tár az emberi lélek. De veszélyes ez az egyirányú végtelenség. A Vörös sivatag a környe­zetükből kiragadott emberek és a környezetükből kiraga­dott látványok filmje. Éppúgy értelmes funkciójától elszakít­. 5 va látjuk valóban szuggesztív^ és nyugtalanító képeiben egy- 5 egy ipari organizmus részle- $ tét, mint aho^ tevékenységé- $ tői, megvilágítatlanul hagyott $ emberi kapcsolataitól elkülö- $ nítve mutatják be nekünk aj hősnőt A szerelmi lehetőségre mon- ; dott nem itt is elhangzik: aJ főszereplő elutasítja azt a se-! gítséget, nevezzük szerelem- > nek, amit férje mémökkollé-! gája nyújtana számára. Antonioninak az életre, aj világban való értelmes elhe-i lyezkedésre, az érzelmi ki-; teljesedésre mondott elutasító; válássá a film végén válik; egyértelművé. A főszereplő a kikötőben sétál éjszaka. Egy idegen matróznak magyaráz: ha őt megsebzi valaki, azt egy másik ember nem érzi! A matróz ismeretlen nyelven vá­laszol: nem értik egymás sza­vát Antonioni filmje, amely azt akarja bizonyítani, hogy a dolgok között és az emberek között nincs, nem lehet értel­mes és előremozdító kapcso­lat szép, fájdalmas, és téves alkotás. (padányi) jöttek a rekvirálások, a halót-! ti jelentések ... Szinte egyik 5 napról a másikra arra ébred-; tek: benne élnek ők is a há-J borúban. A könyv lapjain elvonulnakJ az olvasók előtt a régi ma-$ gyár élet vidéki basái és a sze-) gény, szolgasorban élő falusi $ nép, amely hősies küzdelmet J vív elnyomóival, mígnem Iá-J zadásban tör ki. Egy katona-J szökevény, Adam Hlavaj ve-! zeti a zendülést akinek fia- J tál feleségét a háború nyomo-j ra és a vidéki jegyző brutális $ szenvedélye a halálba kerget-$ te. $ Adam Hlavaj alakja hőssé ^ nő a regényben: forrongásba! hozza és diadalba vezeti a 5 falu népét. Felgyújtják a falu$ kocsmáját, amely megmérgez-$ te életüket, és elűzik elnyo-; máikat 5 ! „bátorságot”, hogy a PécsettJ forgatott filmet a pécsiJ Nemzeti Színház színészei-J vei játszatta. S mi, tv-né-! zők egy sereg modem és ér- : dekes színészarcot, egy sereg S fiatal és tehetséges, vala- ; mint kevésbé fiatal, de te- : hetséges színészegyéniséget ; fedezhettünk fel. Az öröm- 5 be némi bosszankodás is; vegyült, mert úgy gondol- $ tűk, milyen jó lenne régóta J ismemi őket, ha máshonnan $ nem, a filmről. Azt hiszem, érezhető, hogy ; e sorok túl szeretnének $ menni egy negyvenperces tv- $ krimi méltatásán. Valóban je- $ lentősebbnek érezzük az J egyébként kitűnő „Viola 4”-J nél e megismert színészek $ országos bemutatkozását. 5 Hadd írjuk ide a nevüket: J Bakos László, Baranyi $ László, Csányi János, Fülöp ; Mihály, Iványi József, Ka- $ rikás Péter, és akit talánJ először kellett volna emlí- $ teni, Győri Emik P. A. $ ! Amikor a kicsiny tanyai állomáson leszállt, szinte egy ismerőst se látott. Hűvös volt a koratavaszi reggel, kicsit megborzongott, mégis jólesett a nyers nyir­kosság, hiszen egész éjjel fülledt vagonban utazott... Kétszer is megállt a szerelvény a légiriadó miatt. A megvert német hadsereg gépei még vissza-visszatértek, s elkeseredetten bombáz- i tak mindent, ahol csak értek, i Mégis sikerült hazaérnie, s most itt van... [Mintha álmodná az egészet: a megérkezést, a [fanyar márciusvégi tavaszt, az égbenyúló [nyárfák picinyke újzöld lombjait, s a halo- iványkékkel átázott szürke távolban a pará- jnyi tanyákat. I Két évig élt közöttük. Itt kezdte a munká- iját, itt alapított családot. • — Vajon mit csinál most Kati... És Marci, ! a kislegény ... Két év alatt bizony sokat • nőhetett. Egyéves volt, mikor ki kellett men- !nem a frontra... Talán meg sem ismer? ! Jó kedve kerekedett, fütyörészni kezdett j „Majd a háború után, ! Boldog leszek én is teveled ...” > — Igen, boldognak kell lennünk, hiszen • még alig éltünk együtt... Valószínű, tanít is ! már, hiszen úgy hallottam, errefelé már meg- !nyíltak az iskolák... Ha nem, akkor meg- [ nyitjuk... Előbb azonban alaposan kimosa- ! ködöm. i Hamarosan a Lapulj nevű kiserdő követ­Jkezett. Kis akácos, s a hajdani betyárvilág- ! ban a szegénylegények ideig-óráig tartó bú- ! vóhelye. ! De lám, futőárkok is vannak a szélén. ; — Szóval, itt is volt egy kis csetepaté — ! gondolta. Máris fáradt, pedig alig jött meg. • A kiserdőn túl 4—5 tanyai ház fehér fala • villant elő. Ez az úgynevezett Kis-Hosszú- |árok. Emögött van a Nagydomb, a Hosszú­járok dűlő közepe, a kéttantermes tanyai is- J kólával... Innen még nem látszik, de az ! utolsó háztól már szépen kivehető. ! A második tanya egészen az út mellett áll. J Udvarán valaki egy ekevas szerelésével bí- Jbelődik. Odaköszön neki. ! — Aggyisten — felel az vissza mogorván, ! és fel sem néz. Száraz, hosszú asszony lép !ki a ház ajtaján, kezében vödör, s a kúthoz ä igyekszik. Szeme a kopottruhás vándoron J akadt meg. Meglepetve csapta össze a kezét. • — Tejóságosszűzanyám — szólott, s rohant • az urához: Jani, képzeld meggyött a tanító ! úr ... Beke tanító úr... Ö, szegény... De [megmondták mán neki? ! A férfi felegyenesedett, s vállat vont > — Mit tudom én? • — ó, te, te, te keményszívű ember... s • azzal máris rohant át a szomszédba. [ Hamarosan két asszony beszélgetett a [kertben. Gesztikuláltak, sápítoztak. Nem- I sokára az egész dűlő tudta... Tanakodtak, •mit tegyenek? ■ — Hallottam, hogy vöt mán olyan, aki a 1 t I 'ssssssssssssssssssssssssrssssssssrssssssssssssssssssssssssssssssss.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom