Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
WOT. MÁRCIUS 20., VASÄRNAP Semmi sem történt (Epigrammák t ... nyolc óra- ós I Mindjárt | én várom a----------------- jól ismert kiáltást „Marcsa alszol-e még?" Hogyan is aludnék, hiszen itt az este és éjszakások vagyunk, tíz perc múlva indul a vonat Most tavasz van és már harmadszor kiabált a Nagy Imre. Segített neki az öregebbik fiatal Kovács is, pedig ez nem szokása. Lassan megyünk az ál’omás felé. A micisapkás Kovácsnak és a télen is kigombolt ingben járó Nagy Imrének úgyis hiába mondanám, mit akarok. Azután, hogy közrefogtak, rám sem figyelnek már. Velünk szemben sétálók, hazasietők haladnak el, bár hűvösödik a levegő, azért mélyen magamba savóm a .szél szagát Bizony, most nagyon hajtják az embert a művezetők — mondja Kovács és előkotorja cigarettás csomagját ,-----------------------f kibámuI Dörög a vonat, | iok az------------------------- ablakon, m it nézzek az ismerős arcokon. Csak hangok jutnak el hozzám, most Nagy Imre lassú szavai. — Ugyan mit beszélsz — böki meg társát — A nagykemencénél óránként váltják az embereket Emlékszem, amikor tíz óra volt egy műszak, úgy kidöglött még a legerősebbje is, hogy őt aztán este hiába várta otthon az asszony. Sika Eta hangját hallom hirtelen, arrafordulok, most jött be a kocsiba. Erzsivel van, kiöltözötten hangosan nevetgélnek. Átkiáltok hozzájuk, erre mondják, hogy holnap szabadnaposok, menjek az Emkébe táncolni. Szeretnék felugrani, odaülni hozzájuk. — Hát a Zombor Pistát is hiába várja — szól Kovács. Az aztán melózik, kell nekik a pénz, házat építenek. A kigombolt inges Nagy Imre elröhögi magát. — Azért a múltkor is kima- radozott a büfésnővel. Túlórázott. Ügy berúgott éjjel, hogy másnap csak téblábolt az oszlopok között. De ritkán iszik, s különben tud dolgozni ez igaz. Sika Etáék is nevetgélnek a túloldalon. Az Emke az egy csudajó hely, annyi a fiú, hogy csak úgy szaladgálnak az asztalok között. Ha reggel orvoshoz mennék.,. Azt csak elhiszi ha azt mondom, hogy fáj a hasam. — Ugyan miket beszélsz — emeli fel most Kovács a hangját. Megijedek, de nem hozzám szól, ők csak mondják a magukét. Most meg arról vitatkoznak, hogy milyen ember is a kövér Lajos. — Az a disznó! — hamuzik a szoknyámra Nagy Imre. — Tudod mit reggelizett tegnap is? Krumplit meg lekvárt Gyereknek való az. — Szédeleg is a fáradtságtól a feleségével együtt Imre bólint — Inas volt a fia, de két évre kivették az iskolából. Most segédmunkás, mert úgy szeretik a pénzt — Rohadt egy alak — toldja meg Kovács is. Gyűjtenek a negyedik házra, hát ne is za háljanak akkor, csak téglát | Nem bírom tovább. | ug------------------------------ rok é s elindulok Erzsiék felé. Hová mész? — kérdezi Imre, de Kovács letorkolja: több lesz nekik a hely. Odaülök a lányokhoz. Irigyen nézem Eta haját, fodrásznál lehetett délután. Én bezzeg nem mehetek, csak szombaton, mert ott fenn száll a gőz, meg a por, mire lejövök, nézhetem magam a tükörben. — Mit gondolsz, ott lesz? — kérdez most Eta. — És ha nem — rándít Erzsi a vállán — még nézelődni is jó az Elnkében. Ügyet sem vetnek rám. Nézelődni? Én bizony nem azért mennék most oda. Ha látni akarok, lenézek a daruról. Különösen akkor, amikor arrébb lódítom azt a nagy üstöt, vagy ahogy a melósok mondják: fazekat. Csurog a forró vas, hányja a szikrákat és már megszoktam az égett homok szagát is. — Figyeld — szól Erzsi. — Az a nyurga fiú hogy bámul. — Már jó régóta bámul — nyugtázza elégedetten Eta. Csak ülök kettőjük között, ők fecsegik a magukét. Engem nem szoktak bámulni, csak felkiabálnak hozzám, ha akad egy szabad perc a kemence körül. Ilyeneket: jó- szagú a kölnim. Belátni úgysem láthatnak, csak röntgennel, kölnivel meg kenhetném magam literszámra, úgysem érződne az ott, ahol a vas olvad. — Éjszakás vagy? — kérdezi Erzsi, ahogy felállók. — Ez nem valami jó — teszi hozzá és elfordul. — Ezek a mostaniak — emeli fel Kovács a hangját. — Csak válogatnak, semmilyen munka sem jó nekik. Az a taknyos Sebők Feri is. Három hónapja szabadult, de már elkívánkozik az öntödéből. Hogy a Martinnál érdekesebb. Nem cirkusz a meló, hogy érdekes legyen. —=——— már eltűntek a rizsiek tömegben. — Azért a Martinnál is kell dolgozni — zárja le a vitát Nagy Imre, aztán elhallgat, mert szaladni kell a villamos után. Ezen is «utazunk vagy tíz percet. Munkába megyünk, közrefog a két ember; a micisapkás Kovács és Nagy Imre, aki télen sem gombolja be az ingét Benedek B. István Látogatás Szeberényi Lehelné nyeim megjelenése óta számítom kői munkásságomat. Úgy érzem, ezekben találtam meg egyéni hangomat — mondja az író. A következő kötetében novelláit gyűjtötte össze, Kárhozat küszöbén címmel. Ezekben az írásokban újra és újra bebizonyítja, hogy a munkás és paraszti világ, a munkás és paraszti lélek jó ismerője. Az új életkörülmények közé került, formálódó embereket kíséri figyelemmel. Hétköznapi emberek ezek, sorsukon keresztül állítja szembe a régi és az új erkölcsöt. A múlt igen sok meddő részt hagyott érzésvilágukban, amelyek hosszú ideig visszatartották az új sejtek növekedését. Nemcsak magatartásukban, hanem lélektanilag is hitelesek Szeberényi hősei. Egyetlen írásán sem érződik mesterkéltség. Szeberényi Lehel 1962 óta Leányfalun él. — A legkülönbözőbb emberek laknak itt, s valamilyen formában érintkezésbe kerültem velük. Egyik-másikuk barátom, és van akitől mint tanácstag tudom meg gondját, örömét. Ugyanazokat az embereket látom mindig, de mindennap mást tudok meg róluk. Kiválasztandó hőseim lényeges vonásai így alakulnak ki előttem. — Az előbb a tanácstagi munkát is megemlítette, ezek szerint közéleti tennivalója is akad bőven. Megélénkül, kissé előredől a székben: — Igen fontos kérdés foglalkoztat minket, a Dunakanyar kulturális életét szeretnénk elevenebbé tenni. A vendéglátóipar fejlesztése mellett kulturális vonatkozásban is gazdagítani kell ezt a vidéket. Nem lesz könnyű feladat. S nem lehet máról holnapra megvalósítani sem, de itt az ideje, hogy hozzákezdjünk. Tamás Menyhért jrssssssssswssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssswsssss. TIZENHAT MONDAT A hazai tájra földesúri pillantást vet minden nincstelen ember is. Ha az időjárást szidjuk, saját magunkkal vagyunk elégedetlenek. Az önmagának dúdolgató embert az emlékezés dicsfénye ragyogja körül. A körülményeket mindig alkalmassá lehet tenni a cselekvésre. Az egyszerű embernek jóízű falatozás közben jönnek meg a gondolatai : de épp ezért ilyenkor sofern beszél. A hirtelen beálló csend idegesítőbb, mint a váratlan zaj. A testvérek, ha hasonlítanak egymásra, mindegyik a másik félresikerült mása. Tiszta haszonnak azt nevezhetjük, ha cselekedeteinkben önzetlenséget tételez fel a világ. Aki a csendet szereti, még nem biztos, hogy csendes ember. A fájdalmat éppúgy kell elviselnünk, mint az örömet. Aki elfelejti, hogy él: az él igazán. Ne hagyd zavartatni magad az emberektől, s ők zavarodnak meg. Az udvariasság, csak akkor helyén való, ha önuralmunkba kerül udvariasnak lenni. Az álmodozás, ha tömegjelenség: akkor tett. Ha valakinek bizalmába akarsz férkőzni, kérd ki véleményét oly dologban, melyhez nem ért; palástolni fogja tudatlanságát s ostoba válaszát elfogadva, örök hálára kötelezed. Kedves olvasóm, mi a véleményed e fenti tizenhat mondatról? A. B. X. J ó dolog újságírónak lenni. Íme, három kérvény után megkaptam as engedélyt, hogy lapunk tisztelt olvasói számára interjút kérjek Tavasz kisasszonytól. A véget érni nem akaró fagyos téli - éjszakákon sokszor elképzeltem ezt a találkozást. Tavasz kis- S asszony... legszívesebben tündérnek nevezném, de ez ellen- ^ kezik materialista hitemmel. Különben is az Időjárást Szerve- ^ zö és Programozó Iroda — miután megszüntette az évsza- ^ kok spontán munkáját és Tavasz kisasszonyt is állományba s vette —. határozatot hozott, hogy a jövőben évszakvezető titulussal illetendő. Szóval beszélhetek vele ... Igen .. Pehelykönnyű selyem és tüll borítja majd karcsú alakját, haja mint az ünnepi zászló meglebben az enyhe fuvalomban, szeme csil- ^ log, ajka nedvesen és puhán megnyílik és hangjában a rétek § sejtelmes susogása, a pacsirták trillája, az újjászülető természet győzelmes hozsannája csendül. — Szabad — hallottam egy érdes, fáradt hangot, amikor ajtaján kopogtattam. — Tavasz tündért... akarom mondani évszakvezető kar- § társnőt keresem... — motyogtam a szobában levő lastexnad- \ rágós hölgynek, aki hatalmas tervrajzok és kimutatások fölé § hajolt. Rövid hajat viselt, cigarettázott és feketéjét konyak- 5 kai hütötte le. — Én vagyok... Mit akar?... Na, bökje ki, nem lopom én az időmet... s — Izé ... egy nyilatkozatot lapunk olvasóinak.. . most, I hogy itt a tavasz előestéje... néhány biztató szót... — nyöszörögtem. , — Biztató szót? Hát az van... Ha ez a maga olvasóinak !§ elég. Kérdezzen! — Szórxil, hogy ... mikor tetszik jönni ... Március 21. holnap van. — Na és? Mit gondolnak maguk? Azt talán elfelejtik, hogy február végén két hétig helyettesítettem Tél kartársat? A túl5 órát nem fizetik, most csúsztatok! Nem beszélve arról, hogy | még nincsenek készen a tervek. — Tervek? Minek ehhez terv? Ez már szinte rutinmun- ^ ka. Évezredek óta azonos feladatok: madárcsicsergés, virág- ^ zik a mandulafa, a barack, a szilva, a cseresznye és a ko- ^ nyak. Lágy szellő, meleg napfény ... Mit kell ezt tervezni? — Maga. egy idealista pancser! Mi már véget vetettünk % a spontaneitásnak. Ma a tavasz nem költői nyavalygás, hanem § tervszerű munka. Tudja maga milyen nehéz dolog megszervezni a jó kooperációt. Itt van mindjárt a Fuvalomkiszerelö ^ Művek! Most értesítettek, hogy nincs a raktáron enyhe tava- § szí fuvalom. Kénytelen vagyok ezért szezon végi leértékelt ^ áron télről visszamaradt zimankót rendelni. — Tavasszal, zimankót? — Most mit demagógizál? Húsz évvel ezelőtt annak is S[ örültek! De nem ez a legnagyobb baj. Én rendeltem néhány \ garnitúra hófehér bárányfelhőt. Hát nincs. Elment exportra. ^ Helyette kapok sötétszürke hófelhőt! Ez van, ezt kell szeret- § ni! Nehogy azt higgye, hogy a_ meleggel jobban állunk Ami- ^ kor helyettesítettem, a keretből jelentős mennyiséget igénybe S vettem. Kaptam egy fegyelmit, de nem kaptam tervmódosí- | tást. Most értékesítjük a tél elfekvő készleteit... — Es mi lesz a fecskékkel? S — Olvastam, hogy javítják a minőséget — mondta nevet- ve és rágyújtott egy Kossuthra. — Ami pedig a fecskemada- s rakat illeti, miattuk ne aggódjon, ök nem sietnek. Ismerik a 5 dörgést. | — Na, de a szerelmesek! Rájuk nem gondol? — Majd jobban összebújnak. — Es a mezőgazdaság? — Hálásak lesznek. Mindent rám lehet fogni. Késett a tavasz. Olyan objektív nehézség ez, hogy megnyalják utána mind a tíz ujjúkat. — Arra nem gondol, hogy az embereknek kifogyott a téli tüzelőjük? — Most még olcsó, nem úgy, mint az én időm. Kérem, ne 3 tartson fel. Éppen most készítem elő a tervmódositási javas- $ latot, mely szerint az idén a tavaszt objektív okok miatt ké- ^ sőbb kezdjük. * — Mikor? — Err°l nem nyilatkozhatom. A terv még csak a javaslat ^ stádiumában van. Eltelik legalább két hét, amíg jóváhagyják. Forduljon a feletteseimhez. A viszontlátásra — mondta és na- ^ -jyot húzott a konyakos feketéjéből, majd a papírjai fölé ha- ^ jolt jelezve, hogy a kihallgatás véget ért. \ Szomorúan vánszorogtam ki. Az utcán hideg szél sepert s végig, az égen hófelhők gomolyogtak. Fáztam. Mellettem egy S fiú és egy lány ment el. A fiú magához húzta a lányt és sze- | relmesen súgta a fülébe: — Szívem... Itt a tavasz... Érzed? — l...i...gen — vacogta a lány és a fiú kabátja alá bújt. Szegények... Ok még nem tudják.,. (Kotroczó István felvételei) |------------------------------------------5 Kevés írónak volt ilyen $ izgalmas, kemény pályakezdése: szemtanúja a történe- $ lem legmozgalmasabb ese- $ ményeinek, a felszabadulást $ követő küzdelmes éveknek ... s $ Az első időszakban Fekete $ Gyulával együtt szerkesztette 5 az Északi Szabad Szót, majd 51947-ben Budapestre került. $ 5 A Szabad Szó riportere lett. $ j — Azokban a napokban $ ismertem meg az országot $— emlékszik vissza. A szép- $ irodalommal is akkor kez- $ dett komolyabban foglal- $ kozni. 1951-ben két regénye $ jelent meg, a Napkelte, valamint A hegyek elmozdul- 5 nak. Nem sokkal később ^ $ Hét nap címmel írt újabb ^ ^ regényt. Ahogy múltak az ^ $ évek, úgy vált egyre erő- ^ 5 teljesebbé írói karaktere: ^ J nem elégedett meg a felszí- ^ ^ nes ábrázolással, hanem — ^ j: hol halványabban, hol erő- ^ ^ teljesebben — a társadalmi ^ $ jelenségek erővonalait is meg- & ^ rajzolta. | $ — Szalmácska és a Lép- ^ * csők a felhőbe című regé- § Szerelem | EGT FÜZFÄSRA [ Kiégtél, mondod. Nem veszem zokon: i te pénzt keresel s úgy hiszed, hogy írsz. EGY SENKINEK Hajlékony vagy és sima, mint a kígyó, s mindig sziszegsz üres, ócska lom, nem gondolod, hogy meghálálni kéne, folyónkban, hogy úszol, szabadon? MEGINT NEKI Te föld nyálkája: nem kaphattál szárnyat s giliszta csak gilisztául láthat. A DÖRZSÖLTRE : Heccelsz mindenkit „legfrissebb” hírekkel, ite nagyon elmúlt, egyik, legutolsó, : próbálj majd holnap jót is j tenni tán, ihihessem, hogy ember leszel, te pondró. SZINTÉN HOZZA, BEFEJEZÉSÜL ; Sok verset írhatnék rólad, de az i fölösleges — őszintén — nem igaz? Papp Miklós
