Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
1966. MÁRCIUS 13., VASÄRNAP PERMETEZETT TAKARMÁNY Dúsított harapni való A takarmányozás korszerű módszereinek alkalmazása előfeltétele a korszerű állat- tenyésztésnek. Egyik alapvető kérdés, amelynek megoldására mindig gondolnunk kell: a takarmányok fehérjedúsítása. Zöldtakarmányaink és a sílózás útján belőlük készült szilázsok egy része — keményítőértékükhöz mérten — kevés emészthető fehérjét tartalmaznak. Pótlásának többféle módja van. Elterjedt szokás, hogy a fehérjeszegény takarmány etetésekor más fehérjegazdag abraktakarmányt is adunk a jószágnak. A másik mód pedig az, ha fehérjében szegény zöldet vagy szilázst már az etetés előtt dúsítjuk. A fehérjehiány ellensúlyozására felhasználható a (levegőben kb. 78 százalékban levő) molekuláris nitrogén is. Magyarországon is régóta ismert a fehérjékben szegény és gazdag takarmánynövények együttes, keverékben történő termesztése, gondoljunk elsősorban a zabosbükkönyre. Külföldön egyre többféle keveréket termesztenek. Franciaországban például a napraforgót borsóval Végül érdemes megjegyeznünk, hogy az utóbbi évek tapasztalatai bebizonyították: a kérődzők képesek fedezni a fehérjeszükségletüket a nem-fehérjeszerű egyszerű nitrogénvegyületekkel is. E vegyületeket — dúsítás céljából — a legelőfűre permetezhetjük, hozzáadhatjuk a zöldtakarmányhoz vagy a szi- lázshoz, illetve együtt silózhat juk. Arra kell törekednünk, hogy minden eljárást, minden kísérletet figyelemmel kísérjünk, ami elősegítheti állattenyésztésünk, állattartásunk korszerű fejlődését. Új bélyegek A Posta-vezérigazgatóság közli, hogy a Luna 9 szovjet holdraikéta sikeres holdraéré- sének emlékére március 12-én két- és háromforintos értékből álló bélyegsorozatot bocsátott forgalomba. Ugyancsak március 12-én jelent meg a hat értékből álló, védett virágokat ábrázoló „természetvédelmi" elnevezésű bélyegsorozat. Elektronikus kontroll Már az is bosszantó, ha a hagyományos és a közszájon forgó mondat elhangzik az üzleti mérlegelésnél: „Lehet-e egy kicsivel több?’’ Hát még akkor mit szóina a kedves fogyasztó, ha kérdéssel, vagy anélkül ugyanez állna a háztartások elektromos fogyasztás mérőjére? Lehetne bármilyen udvarias a kérdés: — „Lehet-e a villanyszámla egy kicsivel több?” — kézzel-lábbal tiltakoznánk. Pedig ha nem jár pontosan az óra, ha siet, szükségképpen nagyobb lesz a számla is. Hogy ilyen veszély ne fenyegessen Gödöllőn az Árammérő gyárban elektronikus műszerrel hitelesítik, szabályozzák az egyes mérőműszereket. A fénysugár rávetííődik a körbenforgó korongra, és annak forgási sebességét összeveti az elektronikus berendezés a fogyasztással. Ha a kettő egyezik, szabad az út, minden rendben Gábor felv. együtt. Így 40 százalékkal olcsóbban nyernek a zabosbükkönynél kétszeresen táplálóbb takarmányt. Az olasz mezőgazdaságban pedig igen bevált az édescirok és a szudáni cirokfű együttes termelése szójával, csakis sílózás céljából. Sajnos nálunk még nem megoldott kérdés a cirokféléknek és a kukoricának hüvelyesekkel történő fehérje- dúsítása. Külföldön jó eredményt értek el kukoricának megfelelő takarmánybabbal való együttes termesztésével, ami különösen a szarvasmarhatartásban jár haszonnak Ne gondoljuk, hogy ez csak a jól gépesített kis- vagy középüzemű mezőgazdasággal rendelkező országok problémája. A fejlett nagyüzemi mezőgazdaság is megköveteli, hogy minél inkább hasznosítsuk a gépeket Fokozza a kérdés megoldásának a szükségességét a mezőgazdaságban mutatkozó munkaerőhiány is. A traktorok további fejlesztésénél alapvető célkitűzés, hogy ne csak vontatóként, hanem a mezőgazdaságban többféle művelet és többféle termény vonatkozásában is használhatók legyenek. Külföldön végzett kísérletek bizonyítják, hogy a traktorvezető — megfelelő gépekkel — el tudja látni egyedül a talajművelés, a trágyaszórás, a növényvédelem; továbbá a gabona- és takarmányfélék vetésénél, művelésénél és betakarításánál felmerülő munkákat. Toronymentés: „acélbumerán^al“ A pisai híres ferde torony — amelynek építését 1174-ben kezdték s 1350-ben fejezték be — minden évben néhány milliméternyivel dől. 54 esztendő óta minden június 19-én a pisai egyetem egy tanára reggel 5 órakor megméri a torony dőlését és a mérések szerint a torony helyzete egyre veszélyesebb. Már 1838— 39-ben is dolgoztak a torony alapjainak megerősítésén — tartós eredmény nélkül. A város persze igyekszik megmenteni a tornyot — de ferde állapotban — mert óriási az idegen- forgalmi jelentősége. Hiszen évente 3 millió turista keresi fel Pisát, s ez legalább 600 millió líra bevételt jelent.’ A legkülönbözőbb ötletek merültek fel a torony megmentésére. Volt aki kötött léggömbbel akarta a tornyot tartani, volt aki mozdonyokkal kívánta visszahuzatni a tornyot, 1934—35- ben a talajt cement-injekciókkal erősítették meg — de a kívánt eredmény elmaradt. Újabban két olasz építésztanár, azt javasolja, hogy emeljék meg a tornyot, készítsenek új, tartós alaprészt, amelyre a tornyot visz- sza lehet engedni. Egészen más, újszerű megoldást javasol Dávid Malkov szovjet építész. Valóságos „acélbumerángot” akar a toronyba beleépíteni, amelynek másik végét a talajban erős alapozás rögzítené. Hyen módon a ferde torony — mai ferde állásában — szilárdan megállna. A talaj művelés során igen fontos szempontnak tekintették, hogy a gépek minél ritkábban menjenek végig a szántóföldön. Egy menetben elvégezhető volt például a műtrágyaszórás, a szántás és a talajegyengetés vagy a sorközi művelés, a fejtrágyázás és a porozás. Fokozni tudták így a munkatermelékenységet, aminek záloga a traktor vonóerejének jobb kihasználása volt. Különösen jelentős az univerzális gépekre való áttérés a trágyaszórás és növényvédelem, a vetés és betakarítás gépeinél. Gondoljuk meg, hogy az arató-cséplőgépek évente 14—16 napnál nem dolgoznak többet, Illetve az már elmaradást jelez, ha ez az idő meghosszabbodik. Arra kell törekedni, hogy más, kiegészítő berendezésekkel például hüvelyesek, illetve a kukorica betakarításánál is alkalmazhatók legyenek. Tabletta la bar a tórium Az uráli erdészeti technikumban Leonyid Vigorovnak, a biológiai tudományok kandidátusának vezetésével kidolgozták a talaj vegyelemzésé- nek expressz módszerét. Ez a módszer arra szolgál, hogy gyorsan megállapíthassák a talaj termékenységét és a növény trágyaszükségletét, különösen ott, ahol a növények táplálkozásának feltételei gyakran változnak. A berendezés rendkívül egyszerű, az egész készlet elfér egy táskában. A vegyelemzés ezzel a készülékkel mindössze 30 percig tart. Elvégezheti minden agronómus, erdész, kertészeti szakember, anélkül, hogy különösebb kémiai szakképzettségre lenne szüksége. A módszer lényege: a folyékony kémszereket tablettákkal helyettesítették. A mezőgazdasági gyakorlatban elterjedt vegyelemzések általában a növényi táplálék hat összetevőjét állapítják meg- az ammóniákot, a salétromot, a foszforsavat továbbá a kálium- és kalcium- (mész) szükségletet. Az expressz módszer ugyanezt mutatja ki: — Most megtudjuk, hogy mivel és hogyan táplálkozik az akácfa ott az ablak előtt — mondja Leonyid Vigorov. A laboráns talajpróbát vesz és gyorsan elkészíti a vizsgálható mintát. Az oldatba bekerülnek a talajban lévő anyagok. Az asztalon hordozható állványon hat skálabeosztásos kémcsőben világos áttetsző kivonatot láttunk, és mellette néhány különböző 6zínű tablettát. A laboráns a tablettákat egymásután a kémcsőbe helyezi és gondosan feljegyzi a reakció kezdetének időpontját. A kémcsövek hamarosan a szivárvány valamennyi színében pompáznak. A vegyelemzés legfontosabb kritériuma ugyanis a színá • yalat. A sötétkék oldat azt jelenti, hogy a talajban sok a foszfor. Következésképpen minél kevesebb a foszforsav, annál halványabb a nynta. Egész pontos választ a szabvány színskáláról kapunk, amely megmutatja, hogy mennyi nitrogén, foszfor és káliumtrágyát kell a talajba vinni, hogy a növény megkapja a szükséges táplálékot. Egy-egy reakció öt perc alatt zajlik le. Harminc perc múlva a laboratórium vezetője előtt van az eredmény. Kiderült, hogy az akácfának foszforra, bizonyos mennyiségű káliumra és nagy meny- nyiségű mészre van szüksége... Az expresszvegyelemzés már kilépett a laboratóriumi keretek közül. A tabletták mintáit és a használati utasításokat már szétküldtük a fontosabb mezőgazdasági intá zetek talajkutató és agroké miai tanszékeinek. Li. B. Alig néhány hónapja, hogy a sikeres Mars-fényképezés nyomán kiderült: titokzatos bolygó szomszédunk felszínét a Holdéhoz hasonló, jelentős méretű kráterek tarkítják. E felismerés óta az eddiginél is nagyobb figyelemmel fordulnak a kutatók a bolygók felszínén található kráterképződmények vizsgálata felé. Nem kétséges, hogy a Föld felszínén található, meteor eredetű kráterek vizsgálati eredményei bolygónk fejlődéstörténetével kapcsolatos kérdésekkel hozhatók összefüggésbe, csakúgy, mint a Hold vagy újabban a Mars esetében. Földünknek ezek a különös, meteor ütötte sebei a nagyközönség előtt meglehetősen ismeretlenek. Különös örömömre szolgált, hogy amerikai körutam során a közelmúltban sikerült felkeresnem a Föld legnagyobb meteorkráterét, a híres arizonai meteorkrátert, vagy ahogy az ottaniak egyszerűen nevezik: a „Nagy Krátert”. Arizona végtelenbe nyúló félsivatag és homokkő fennsíkján, jégkorszakbeli sziklák és hegyhátak környezetében, a világ legnagyobb kanyon vidékének, a Canon Diablo szomszédságában fekszik, egy olyan környezetben, ahol generációk hosszú sora még sohasem látott vizet a növényekkel benőtt egykori folyómedrekben. Dél-Arizóna óriási kiterjedésű fennsíkját az USA egyik legkorszerűbben kiépített útján szeltem át. Az út lassan, de fokozatosan emelkedik. A kráter pereménél már 450 méterrel voltunk a 66-os út szintje felett. Soha nem feledhető élményben volt részem. Meglepetésszerű mélység tátongott előttem. A meredek oldalfalak, a belső irányban csaknem kétszáz méter mélységig siklatják az emberi szemet. A túlsó oldal 1300 méter távolságban fekszik. A színek csodálatosak: a környező síkság különös rozsdavörös, heFémbánfa a kráter mélyén Arizonai útijegyzet lyenként aranyszínbe átcsapó és enyhén lilával kevert színpompáját a sivatag homokjának, kőrengeteinek és rozsda vörös bozótjainak színei okozzák. A kráter belseje különös, arany színben játszik. Délután csaknem a kráter közepéig vetítődik a nyugati perem éles, sötét árnyéka. Ilyen képet csak a Hold nagyobb krátereit távcsövén át vizsgálva ■ láttam eddig. Délnyugati irányban, meglehetősen messze, különös, káptalan, lapos tetejű furcsa hegyvonulatok koszorúja zárja a látóhatárt. Ennek a kráternek két története van. Az egyik a múltba vész: születésének története. A másik azon a napon kezdődött, amikor D. M. Barringer philadelphiai bányamérnök legelőször nézett azzal az ámulattal a kráter mélyébe, amely- lyel általában az itt megálló látogatók szoktak nézni: 1902-őt írtak akkor. Akkoriban. ki tudja mi okból a krátert a tudósok zöme vulkáni eredetűnek tartotta. Csak elvétve találkozhatunk abban az időben néhány véleménnyel a kráter meteorikus eredetét illetően. Ez annál is inkább furcsa, mert 1900-ra már több vasmeteort találtak ezen a környéken mint bárhol az egész világon együttvéve. Barringer szinte pillanatok alatt határozott: a krátert és környékét megvásárolta. és azzal a szándékkal fogott munkához, hogy bebizonyítsa: a krátert meteor becsapódás hozta létre. Egymillió tonnányira becsült óriás vastömeg keresésére szánta el magát. A kráter megközelítően kör alakjáról arra következteted hogy a meteor tömegnek i kráter középpontja alatt Hagy mélységben kell feküdnie. Fúrótornya, gőzkalapácsa és tartozékai ma is ott állnak a kráter közepe tájékán. Hét évi kísérletezés eredménye mindössze 28 nagy mélységű fúrás volt, és talajvíz, talajvíz. Háromszáz méter mélységben különféle rétegekhez tartozó szikladarabok kevert elegyén kívül mást nem talált. Ez mindenesetre bizonyította, hogy a krátert kívülről, fentről lefelé ható erő hozta létre. Kísérletező jelleggel a kráter külső pereme alatt kezdett ezután fúrásokat Bizonyos jelek nyomán arra a meggondolásra jutott, hogy a meteor esetleg ferdén csapódott be és így nem a középpont, hanem a perem alá csúszva található. Huszonöt esztendős kutatás után elfogyott a pénze. Röviddel ezután, 1929-ben hirtelen meghalt. Három évtizedes munkája eredménytelen maradt. Csak a második világháború után sikerült a legmodernebb műszerekkel a kráter déli pereme alá csúszott 200 méter mélységben fekvő 1,7 millió tonnányi fémanyagot kimérni. Tudományos körökben ma már nem fér kétség ahhoz: az arizonai óriás krátert hatalmas meteor becsapódása okozta. Szénizotóp módszerre! végzett kormeghatározási eljárások szerint az esemény 20—22 000 évvel ezelőtt történt. Ugyanakkor keletkezet: a szomszédos Texas állambeli krátercsoport is. A krátert egy másodpercenként kb. 20 kilométeres sebességgel bevágódó mintegy kétmillió tonnányi, csaknem 100 _ méter átmérőjű vas sűrűségű test hozta létre. Anyagának legnagyobb része elgőzölgött. A kráter ma idegenforgalmi nevezetesség. A jogutód Meteor Crater Enterprises Inc a szerződés értelmében a 2157. évig bérli a területet és köteles a látogatóknak magasszintű kulturális élményt és felvilágosításokat nyújtani. Némi túlzással igaza volt S. Arrhenius svéd tudósnak, aki itt állva kijelentette: „This is the most interesting spot on Earth” — vagyis: „Ez a Föld legérdekesebb pontja.” Schalk Gyula az Uránia Csillagvizsgáló Intézet munkatársa Egy géppel - sok akció
