Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

MSI HEGYEI &CéHap 1966. MÁRCIUS 13., VASÄRWAF Bűnügyi Körmédiát vártunk, amikor beültünk a Madách Színház Kamaraszínházának nézőterére, nevetni szerettünk volna jókedvűen és felszaba­dultan, de ez nem sikerült Müller Péter Szemenszedett igazsága, nem az, amit a szán- lap ígért. Nem egyszerűen ko­média, több, mélyebb gondo­latokat ébresztő. S éppen ez benne az, — amilyen gondola­tokat ébreszt — ami megkese­ríti akaratlan nevetésünk. A történet a XVIII. század elején játszódik a franciaor­szági Bresse városában. Egy képzelt gyilkosságról szól, de valójában az áldozat csak el­ájul az ütéstől s később teljes életnagyságban újra megjele­nik, csakhogy addig az igaz­ságosnak mondott igazságszol­gáltatás mér végrehajtott egy halálos ítéletet. így a rend hivatott őrei a rendetlenség és igazságtalanság elősegítőjévé válnak. Hiába játszódik a történet több, mint kétszáz esztendő­KVITI/RÁLMÓNIKA Szemenszedett igazság Rádiószereplés, klub- ^ délután, irodalmi est 1 Eleven, sokszínű a nagyma- % rosi művelődési ház élete. So- § kan és szívesen keresik fel ^ rendezvényeit, elsősorban a \ fiatalok. Érthető. A művelődé- ^ sá ház vezetősége mindent ^ megtesz annak érdekében, i hogy a nagymarosiak második \ otthonuknak érezhessék a mű- ^ velődési házat. A márciusi gazdag grogra- ^ mot ifjúsági klubdélután nyi- s tóttá meg. Szerdán a művelő- § dési ház férfikórusa a rádió- $ ban vendégszerepeit. S y Ma délután három órakor i kezdődik a művelődési házban § az úttörő kulturális szemle he- $ lyi bemutatója. Ugyancsak ma § az ifjúsági klub vezetősége % Kósgallagra látogat, ahol min- ^ ta-klubdélutánt rendeznek a \ vetélkedő is szerepel. | Az elmúlt esztendőben nagy $ sikert aratott a művelődési ház $ rendezte szabás-varrás tanfo- % lyam. Holnap, hétfőn újra $ megkezdi működését, de már ^ haladó fokon. Március 20-án újabb ifjúsá- $ gi klubdélutánt rendeznek a ^ művelődési házban. Két zene- \ kar, a Kék Csillag és a Dako- . ta-együttes játszik majd fel-1 váltva, s a tánc szünetében 5 szellemi totót rendeznek — $ háztartási ismeretekből! Nem- $ csak a lányok, hanem a fiúk $ számára is! Március 27-én délután a $ nagymarosi művelődési ház- i ban kerül sor a szobi járás $ Duna-menti községeinek KISZ \ szellemi vetélkedőjére. Szob, $ Zebegény, Márianosztra, Kós- \ pallág, Szokolya, Verőce, Kis- 5 maros és Nagymaros három- 5 három fős csapata vetélkedik \ majd azért, hogy közülük me- \ lyik Három jut tovább az áp- \ rilis közepén sorra kerülő já- $ rási versenyre. A változatos márciusi prog- \ vamot a harmincadikán este \ megtartandó zenés irodalmi $ est zárja. A természet a zené- $ ben és a költészetben címmel i Nagy József tanár tart elő- \ adást. A műsorban közremű- \ ködik Mafkó Katalin és Szabó \ Sándor — szavalat. Békeffi $ Júlia — ének és P. Szabó Ani- $ kó — zongora. — Lustig: A sötétnek nincs ár- \ nyéka), és az emberi szolida- $ ritás csodálatos példáját tárja $ az emberek élé... Ilyen és $ ehhez hasonló egyszerű törté- $ nések keretében vall a kötet ^ nyolc írója a maga életfelfo-5 gásáról és művészi meggyőző- 5 dóséról. $ S Szemléletbeli egységükön 5 kívül az is közös sajátsága a . kötet nyolc írásának, hogy i rendkívül olvasmányosak. 5 Akár gyorsan pergő epizódso-! rozatokat tartalmaznak, akár 5 pedig jóformán csak szemlélő- ; déssel közelítik meg vizsgáló- ; dásuk tárgyát, olyan művészi; eszközökkel dolgoznak az; írók, amelyek felkeltik, és 1 mindvégig ébren tartják az 5 olvasók érdeklődését ! vei ezelőtt, az író mondandó­ja a mai kor felé irányul. De vajon valóban ilyen lenne a kor, amelyben ma élünk? Vagy csupán az író által vélt valóság az, amelyet megraj­zol? Csak ez utóbbi feltevés lehet az igaz. Mert ha vannak is hibák, s van is bizonyos fajta rendetlenség — mint minden átmeneti korban —, nem általános érvényű az. Eltorzított korképet tár nézői ölé az író s ez nagyobb hibá­ja, mint darabjának szerkezeti gyengeségei. A rendező, Lengyel György, csak fokozza az írói hibát: rendezői elképzelése még in­kább erősíti a mű negatív ki­csengését. Egyedül a kitűnő színészi gárda — Pécsi Sándor, Garas Dezső, Zenthe Ferenc, Körmendi János — ellensú­lyozza ezt azáltal, hogy játé­kukban inkább a bohózat-eie­rn eket hangsúlyozzák. őszintén meg kell monda­nunk: csalódást keltett Müller Péter harmadik darabja. Bizonyára még sokan és kellemesen emlékeznek Fanfan la Tulip-re, a vidám és rettenthetetlen hősre, aki nemcsak a csatákban, de a gyengédebb nemmel vívott ütközetekben is mindig felül maradt. De nem csupán a mindvégig kalandos és mulattató történetekre emlékezünk szívesen, hanem Fanfan alakítójára, az akkor még pályája kezdetén álló népszerű és nagyon tehetséges fiatal színészre, Gérard Philipe-re, akit pá­lyája csúcsán váratlanul ért utói a halál. A Királylány a feleségem április hónapban kerül újra a mozik műsorára. Senki sem fog nevetni tett vonatok), és közben, mint­egy mellékesen, életét áldozza az ellenállási harcban. Egy leányanya faképnél hagyja gyermeke apját az esküvőjén (Jan Trefulka: Boldogságeső), mert ezt diktálja lelkiismere­te, hiszen a fiú csak kénysze­rűségből váltja valóra ígére­tét. Két fiú megszökik a kon­centrációs táborból (Arnost A most megjelent kötetben a mai cseh irodalom nyolc jel­legzetes képviselőjét mutatja be a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó egy-egy kisregénnyel vagy elbeszélésseL A szerzők között már nálunk is ismert — Frantisek Hrubin — és még ismeretlen írók műveivel ta­lálkozhatunk, köztük első­könyves szerzőkkel, mint Ale­na Vostrá, aki a prágai szín- művészeti főiskola dramatur­giai szakának hallgatója var- Vladimir Párái, aki ma is ve­gyészmérnökként dolgozik. Valamennyi szerző egymástól élesen elhatárolt egyéniség, és ennek megfelelően rendkívül változatos műveik műfaja és csélekményanyaga. Ami még­is közös nevezőre hozza írásai­kat: az emberben való hit, és az élet értelmének tudatából táplálkozó szemlélet. A kötet írásai a közelmúlt és napjaink zajló életének egy-egy epizódját ragadják meg. Egy könyvtáros haza­megy szülőfalujába, hogy „el­lenkező irányba induljon el, mint huszonnyolc évvel ez­előtt” (Frantisek Hrubin: Aranyranett), bár hiábavaló ez a próbálkozása, mégis jó alkalom egy elrontott élettel való számvetésre és talán új elhatározásokra is. Egy vas- utasgyakomok szerelmi ku­darcát akarja jóvátenni (Bo- humil Hrabal: Élesen kőve­Anatolij Vinogradov: Rózsa és kereszt A rózsa és kereszt jegyében köszöntötték egymást a meg­annyi misztikus elemmel te­leszőtt, titokzatos szabadkő­műves mozgalom tagjai világ­szerte. Ennek a mozgalomnak egyik tevékeny részvevője az ifjú Nyikolaj Turgenyev, a re­gény központi alakja, a múlt század eleji orosz értelmiség képviselője, aki a dekabrista mozgalomban való részvételé­vel írta be nevét a történe­lembe. Kalandos életútja so­rán bejárta egész Európát, ta­lálkozott az akkori szellemi élet legnagyobbjaival: Stend­hallal, Prosper Meriméevel, Victor Hugóval és más írók­kal, gondolkodókkal, forradal­márokkal, akik mindnyájan jellegzetes alakjai voltak a XIX. századi forrongó Euró­pának. Nagyszabású, hiteles törté­nelmi tabló Vinogradov kitű­nő regénye. A históriai ada­tokat az író teremtő képzelet­világával eggyé ötvözve ad képet egy izgalmas történeti szakaszról, mely sok tekintet­ben a ma emberének is tanul­ságul szolgák Sokan és sokszor meghúz­ták már a vészharangot az ön­tevékeny színjátszó mozgalom felett Először akkor, amikor a televízió megkezdte térhó­dítását: ugyan, kinek kell a falusi színjátszó csoport, ami­kor a Nemzeti Színház együt­tesének játékát is a szobám­ban láthatom. Azután akkor, amikor az irodalmi színpad mozgalom kezdte országosan bontogatni szárnyát: ez a jö­vő útja, a színjátszás elavult, senkinek nincs többé szüksé­ge rá. Mindez számokban is le­mérhető. öt esztendővel ez­előtt megyénkben — eltekint­ve a kulturális szemléken je­lentkező alkalmi csoportoktól — negyvenhárom rendszere­sen működő színjátszó együt­test és két irodalmi színpa­dot tartottak számon. Hatvan­háromban — ez volt a krízis esztendeje — egy kézen meg lehetett számolni a rendsze­resen működő színjátszó cso­portokat, de az állandó jel­leggel működő irodalmi szín­padok száma sem emelkedett © A hatvanöt-hatvanhatos népművelési évad a helyes arányok kialakulásának esz­tendeje. Harminc—harmincöt olyan együttes van ismét a megyében, amely rendszere­sen működik: színdarabokat és irodalmi műsorokat egy­aránt játszanak! Ezek közül is a legkiemelkedőbb a Vecsé- si Fmsz Jókai Mór együttese, amely novemberben részt vett a kapuvári színjátszó feszti­válon is. A napokban öt sza- valójuk indult a nyíregyházi országos versenyen, ahonnan második-harmadik díjjal tér­tek haza. Ugyanezen a napon az együttes egy másik cso­portja az Építők Irodalmi Presszójából Kisfaludy Ká­roly műveiből adott irodalmi műsort, egy harmadik részleg pedig a pestlőrinci rendőrka­pitányságon. A húszéves ju­bileumát ünneplő együttes szeptember óta tizenhárom műsorral tizennégy alkalom­mal lépett színpadra. A har­minctagú csoportot, amely mellett önálló ifjúsági rész­leg is működik — így bizto­sítják az utánpótlást! — Kiss István vezeti. Ebben az évadban ugyan­csak dicséretes teljesítményt nyújtott már eddig is a tápió- szecsői művelődési ház együt­tese, amelyet Ofella Sándor vezet. Nemrég mutatták be Abay—Horváth: Kiskirálynő című zenés vígjátékát, most pedig irodalmi műsorra ké­szülnek, amelynek keretében Sárközi: Dózsa drámájának egy részletét is előadják. Vi­dám szórakoztatás és elgon­dolkoztató mondanivaló így VÉSZHARANG HELYETT ötvöződik eggyé tevékenysé­gükben. Természetesen nem csupán ez a két együttes végzett jó munkát az elmúlt időszakban. A többiek is. Elsősorban azért, mert egyre inkább tért hódít együtteseinkben az a helyes törekvés, hogy mindegyik cső-- port a saját érdeklődésének, a saját közönsége igényeinek és a tagok képességeinek meg­felelően alakítják ki műso­raikat © Az irodalmi színpadok mes­terségesen növelt előretörését nagyban segítette az a műsor­választási gond, amely színját­szó csoportjainknak ma is köz­ponti problémája. Ez lényegé­ben ugyanannak vetülete, ami hivatásos színházaink műsor­politikájában is tükröződik, csak az öntevékeny együttesek esetében fokozottabban és szembetűnőbben érvényesül. Azok a kiadványok, melyek hivatva lennének színjátszó csoportjaink műsorválasztását megkönnyíteni, szinte teljesen hiányzanak. A tavalyi eszten­dőben például a Játékszín-so­rozatnak — a színjátszók mű­sorait tartalmazó legkereset­tebb kiadvány — egyetlen kö­tete jelent meg, melyben mind­össze három, egész estét betöl­tő műsor és néhány Csehov dramatizálás kapott helyet. A Népművelési Intézet kiadvá­nyai között ebben az időszak­ban műsorra tűzhető három- felvonásos mű egyáltalán nem szerepelt. Mire kényszerülnek a mű­sorválasztásnál az öntevékeny színjátszó csoportok vezetői? Három lehetőségük van. Az egyik: bevált, sikeres darabo­kat emelnek ki a közelmúlt, vagy a régmúlt homályából, Ó6 ezt akarják műsorra tűzni, mint például a csömöriek a Mágnás Miskát. A másik: előveszik a pesti színházak valamelyik si­keres produkcióját — például Taksonyban a Vígszínháznak ma is műsoron szereplő darab­ját, a Szegény Dánielt, tanul­ták be — amelyet sikerrel re­mélnek megvalósítani a saját gárdájukkal is. A harmadik lehetőség: a csoport vezetőjé­nek merész és igényes, önálló kezdeményezésű választása, amely néha találkozik a csoport tagjainak igényeivel, de már sokkal kevésbé a közönségével. Ugyanakkor a választott mű előadása meghaladja a csoport tagjainak képességeit. Ezt bi­zonyítja többek között a duna­keszi Radnóti Miklós Irodalmi Színpad két produkciója is. Tennessee Williams: Letört petúniák esete című egyfelvo- násosának Miss Simple alakí­tója épp úgy nem tudta hite­lessé tenni szerepét, mint Sa­muel Beckett: Az utolsó te­kercs című egyfelvonásosában Krapp figurájának megíormá- lója. Mindkét szerep magasabb képességeket igényel. © A darabválasztás helyesség* valahol ott kezdődik, hogy egy lépéssel a közönség igényei előtt és egy lépéssel a rendező saját törekvései mögött járjon. A célkitűzés — a színjátszó csoportoknál és az irodalmi színpadoknál egyaránt — ket­tős. Az egyik: o csoport tagjai megtalálják saját szórakozá­suk kiélési formáját, eközben ízlésük és világnézetük fejlőd­jön s ugyanakkor elsajátítsák a színjátszás mesterségének alapvető ismereteit. A másik: a közönség érdeklődési köré­nek és igényeinek figyelembe vételével szórakoztassák és ne­veljék nézőiket. Prukner Pál ■sssssssssssssssssssssssssssssx/ssxmvxrm f^fipszhauer Pétiké szemrehányóan nézett f -w- háromesztendős szemével édesapjára. Minden oka megvolt rá, hiszen apuka az utóbbi időben erősen elhanyagolta csemetéjét. Egyik értekezlet a másik után, azokra készülni, felszólalni, mert mit szólnak, ha ő nem szólal fel. Rásütik a bélyeget, hogy passzív. A gyermek szemrehányó pillantásai azonban meggyőzték őt súlyos mulasztásáról, és este odatelepedett kisfia ágya mellé. — No, ma este veled foglalkozom — mondta meleg atyai szeretettel. — Elmesélem neked a Piroska és a farkast. A gyerek lelkendezett, majd kiugrott a bő­réből örömében, s aztán kiváncsi tekintetét apjára szegezte, hogy a szép meséből ne mu­lasszon el egyetlen szót sem. S a papa belekez­dett: — A történet korántsem problémamentes — mondta a „hol volt, hol nem volt" helyett — s ez abból fakadt, hogy Piroskát nem készítették fel megfelelően erre az útra. Súlyos lazaság volt, nem világítottak rá egyértelműen, hogy útközben találkozhat a farkassal is. Ez a fo­gyatékosság vezetett azután oda, hogy Piros­ka nem mérte fel az adott helyzetet, letért ar­ról, a világos, egyenes, következetes útvonal­ról, amely a nagymama felé vezetett. De ob­jektív nehézségek is beleszóltak az ügybe. Az egyik ilyen objektív nehézség volt, hogy az er­dőben szép virágok nyíltak. Piroska, ahelyett, hogy a farkas véle­ményét kellő bírálattal fogadta volna, ahe­lyett, hogy felfedte volna a benne rejlő fon­dorlatot, kritikátlanul azonosította véleményét a virágok szépsége dolgában a farkassal. Olyan közös platform jött ezzel létre, amely a való­ságban antagonisztikus ellentétben gyökerezik. Mint majd később rámutatok, ezzel a farkas­nak sikerült ferde vágányra ninni a problé­mát. M ély lélegzetet vett az atya és a gyermek legnagyobb álmélkodására tovább folytatta a mesét. — Nos, a farkasnak ez a célkitűzése aztán szubjektíve is gátolta Piroska tisztánlá­tását, főként az összefüggések kérdésében, é% igy juthatott el a farkas, a nagymama házá­hoz jóval korábban, mint annak bekövetkezé­sére esetleg Piroska számíthatott volna. Ott gyorsan leküzdötte a felmerült nehézségeket, és mély dinamizmustól áthatva helyezte a nagymamát jóhiszemű bizalmával együtt a gyomrába. — És Piroska a nagymama házához érve el­követte a másik súlyos hibát. Nem ellenőrizte kellőképpen, hogy a kiáramló horkolás a nagymama alvásából fakad-e, vagy más té­nyezők idézik elő?! E helytelen felmérés egye­nes következménye, hogy az éberség mellőzé­se folytán Piroska szintén a farkas gyomrába került. — Nos, a vadász szerepe nem elhanyagolha­tó ebben a kérdésben. Kiemelendő, hogy ö vág­ta fel a farkas bendőjét és tőle származott Pi­roska és a nagymama kiemelése a farkas ben- dőjéből. Amikor pedig kővel helyettesítette az imént kiemelt személyeket, ezzel éppen a far­kas nehézségeit növelte. A nehézség növekedé­sére jellemző, hogy a forráshoz is alig tudott elmenni. Holott máskor ezt a problémát köny- nyűszerrel megoldotta, más alkalommal nyil­ván simán eljutott ehhez az objektumhoz. Vé­gül is a nagymama és Piroska, de főként a va­dász jó kooperációja következtében sikerült a farkas-problémát felszámolni. Pétiké furcsán nézett édesapjára. — No, mi az, nem tetszett a mese? — De tetszett, csak nem nagyon értettem. — Hogyhogy nem értetted? A kisfiú feljebb húzta a paplant és san- /I dítva mondta:-XJ_ — Azelőtt olyan jól szoktad elmonda­ni...? — Jól? — Hát... olyan... magyarul...! Sasvári György

Next

/
Oldalképek
Tartalom