Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

t MONOD »VIDÉKI A PEST MEGYEI HÍRLAP K m&mm VIII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1966. FEBRUAR 1., KEDD 50 FORINT A MUNKAEGYSÉG Zárszámadás Tápiósülyön Csaknem 3000 forinttal növekedett az egy dolgozóra eső átlagos jövedelem Ahol már tavasz van Paprika, filodendron, primula Ébredezik már a monori gimnázium üvegháza. Tóth Sártdor főkertész és Kaszás Erzsébet egész nap az üveg­házban tevékenykedik. Amikor belépünk az üveg­házba — kellemes meleg fo­gad bennünket. — 18—20 fok az optimális hőmérséklet — mondja a fő­kertész. Most egy kicsit több is van, de ez nem is baj, hiszen éjjelre egy kissé le­száll a hőmérséklet. Közben Tóth Sándor ka­lauzol bennünket. Gyönyörű filodendronok mellett visz el utunk. Jónéhány van belőle, de attól nem félünk, hogy nem kelnek el. Máris sok vevő jelentkezett a szép nö­vény megvételére. A „polcon” 3000 paprika­palánta a cserépbeültetésre vár. Utána, mihelyt az idő­járás engedi, a palánták a szabadba kerülnek. Ha nem is lesz primőr a paprika, de már májusban tudnak piacra vinni belőle. A primulákat különösen névnapokra, születésnapokra viszik. Most már „csak” száz darab van belőle. A mus­kátli továbbra is „sztár”. Háromezerötszáz van belőle, s hamarosan a szabadba ke­rülnek kiültetésre. A begó­niákból már 700—800 darab van, pedig induláskor alig volt néhány ... A sarokban vízipálmák ágaskodnak. A főkertész örömmel mondja el, hogy ezek is hamarosan gazdára tajálnak majd. Az üvegház­ban dolgozik Bekkor Edit és Kaszás Erzsébet is. Mind­ketten a monori Kossuth Tsz leszerződött tanulói. Edit most Győrben van iskolán, s Erzsi is hamarosan „to­vábbtanul” szakiskolában. Amikor arról kérdezem őt: szereti-e munkáját? — köz­vetlen egyszerűséggel feleL — Megszerettem a kerté­szeti munkát itt az üveg­házban. Sokat köszönhetek Sándor bácsinak is, aki min­dig mindenben segít ben­nünket Úgy érzem, nem bántam meg, hogy ezt a pá­lyát választottam. A két kislányról még csak annyit hogy munkájukkal mesterük is elégedett Még tél van, de az üveg­házban már inkább tavasz. Ha megjön a jó idő, teljes erővel megindul a kiülte'.és, s ebben már segédkeznek a mezőgazdasági poliiechnikai képzésben részesülő tanulók is. (K. j ) FILMEKRŐL Szegénylegények bepillantani a film: ebbe a nagyon furcsa és titokzatos — mégis emberi világba. A kis színésznőről, akinek az életé­ben eljön a nagy alkalom, hogy férjének, a Nagynak bi­zonyítani tudjon... A Butaságom története jó film — és az igényesen szóra­koztató filmvígjátékok útját járja. (szatti) MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Vízivárosi nyár. Mag­lód: Háry János (szélesvásznú). Monor: Egy amerikai Párizsban. Pilis: Jog és ököl. Tápiósüly: Ar- séne Lupin. Üllő: Folytassa Kleó (szélesvásznú). Vecsés: Butaságom története (szélesvásznú). niszter meleg hangú távira­tát, majd Benkó József tsz- elnök emelkedett szólásra. — Termelőszövetkezetünk 1965-ben mind a megyei, mind a járási szervektől, továbbá a patronáló szemüvegkeret gyár üzemi vezetőségétől jelentős segítséget kapott. Ennek, s nem utolsósorban tagságunk jó munkájának köszönhető, hogy oly nagyot léptünk előre a nagyüzemi mezőgazdaság felé vezető úton. Pártszervezetünk is meg­erősödött. Hat új tagot vettünk fel. Űj párttitkárt választottunk, aki nemcsak pártfeladatait lát- . ja el, hanem egyúttal a gépko­csik gazdaságosabb kihaszná­lásával és irányításával is foglalkozik. — Ami kulturális életünket illeti, tavaly 60 tagunk vett részt kétnapos kiránduláson. Ezenkívül több idősebb tagun­kat 200-tól 1000 forintig szo­ciális juttatásban részesítet­tünk. — Termelőszövetkezetünk 384 tagot számlál, Ebből 184 fő dolgozik rendszeresen. A fő hiba sajnos az, hogy 60 év tag­jaink átlagos életkora. Fiatal munkaerőkre lenne szüksé­günk. Ezért kérjük a fiatalo­kat, hogy minél többen lépje­nek be soraink közé. Bizonyí­tani tudjuk, hogy jobban meg­találják köztünk számításai­kat, mint a pesti üzemekben. Így az állattenyésztésben dolgozók évi munkaegysé­ge 600—1000 között mozog, ami 30—50 000 forint kere­setnek felel meg. Traktorosaink, két személy kivételével, alkalmazotti mun­kaviszonyban állnak. Munká­juk teljesítése után havi 2600 —4000 forint fizetést kapnak. Fogatosaink átlagosan évente 360 munkaegységet érnek el. Ez részükre havonta 1800 fo­rint jövedelmet biztosít. — örömmel jelentem be a tagságnak, hogy egy munka­egység értéke most is 50 fo­rint, akár az előző zárszám­adás alkalmával. Látszatra e két utolsó esztendő egyformá­nak tűnik. Ez azonban való­ban csak látszat Ugyanis 1964-ben az egy dolgozó tagra eső átlagos jövedelem tízezer forint volt. 1965-ben ezzel szem­ben ez a szám 12 805 fo­rintra nőtt. Tehát életszínvonalunk a való­ságban emelkedett. Ezután az elnök részletesen ismertette a növénytermelés és az állattenyésztés eredmé­nyeit. Rámutatott a hiányos- ♦ Ságokra és kitért a munkafe­gyelemre is. Ezt követően megemlítette, hogy a zárszámadás megerősí­tése alkalmával a járási fel­sőbb szervek elismerték a ter­melőszövetkezet eredményes, jó munkáját, ezért mind a ve­zetőséget, mind a tagságot di­cséretben részesítették. Az MNB monori fiókjának képvi­selője kijelentette, hogy a bankfiók a termelőszövetkeze­tet megkülönböztetett hitelel­látásban részesíti. Ezentúl nem kell Monor- ra utazgatniuk, hanem egész évi hitelszükségle­tüket a tápiósülyi posta biztosítja a tsz vezetősége részére. Végül az elnök megjegyezte, hogy minden egyes tag, szer­dán reggel nyolc órától kezd­ve borítékban, részletes kimu­tatás kíséretében kézhez vehe­ti pénzbeni járandóságát Ez alkalommal közel egymillió forint kerül kiosztásra. Zentai Tibor állattenyészté­si felügyelő ezután ismertette az ellenőrző bizottság jelenté­sét. A tagság a beszámolókat tu­domásul vette, a zárszámadást teljes egészében elfogadta, A járási pártbizottság nevé­ben Guba Pál első titkár szólt hozzá az elnöki beszámolóhoz. Megemlítette többek között, hogy jelentősen felemelték a mezőgazdasági termények és állati termékek felvásárlási árait. A lapokban ismertetett árrendezés komoly jövedelmet biztosít a tsz-gazdák részére. A kormány a tehetőséget meg­adta, s ezzel élni is kell. Több szorgalommal és hozzáértéssel minden nehézséget le lehet győzni. Krátky László Nemzetiségi béke-barátság est színhelye volt szerdán és csü­törtökön a pilisi, illetve péteri művelődési otthon. A székso­rok már jóval kezdés előtt zsúfolásig megteltek, s mire a nézőtér lámpái elsötétedtek, sokan már csak a fal mellett szorongva, állva hallgathatták o Hazafias Népfront járási tit­kárának, Neumann Mihálynak a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége kül­dötteit köszöntő szavait. Ezt követően Pilisen Lami István, a szövetség munkatársa, Péte­riben Bielek György, a szövet­ség főtitkára rövid megnyitó­jában a magyarországi nemze­tiségek, a nemzetiségi közsé­gek, települések megváltozott helyzetéről beszélt Arról, hogy a nemzetiségi községek ugyanúgy gyarapodnak, fej­lődnek, mint a magyar falvak, hogy a nemzetiségiek helyet kapnak az államigazgatásban, a kulturális élet irányításában, de megtaláljuk őket az üze­mek, termelőszövetkezetek ve­zetői között is. A hazánkban élő nemzetiségiek jogai sem­mivel sem kevesebbek bár­mely magyar állampolgár jo­gainál. Ezután az előadó néhány külpolitikai kérdésről beszélt. Az egyetemes béke és a vietnami háború elleni tilta­kozás jegyében jöttek a Nem­zetiségi Állami Táncegyüttes tagjai e két községbe, hogy műsorukkal ápolják és előbbre vigyék a népek barátsága, ezen belül a szlovák—magyar barátság ügyét is. A megnyitó után az együttes — amely szlovák, macedón, délszláv, román, német, ma­gyar tagjaival már magában is a testvériség, a barátság demonstrálása — két és fél órás színpompás, nívós műso­rával megnyerte a közönség tetszését és méltán kiérdemel­te a szinte minden szám után felcsattanó vastapsot. A soro­vi, pilisvörösvári, az üveges-, a sári leány-, a háromugrós-, a galgagutai táncok, a botoló, a huszárverbunk, a román népi tánc, a bunyevác kóló, a délszláv dalok, román és ma­gyar népdalok, a cimbalom szóló és a lélegzetelállító, tele­vízióból is ismert Kilencen voltak című táncballada Fili- povics Máté művészeti és Kricskovics Antal zenei vezető igényes munkája mellett az együttes tagjainak sok szabad időt feláldozó, önzetlen és lel­kes munkáját dicséri. A műsor végeztével a közsé­gek vezetői virággal köszönték meg az élményt nyújtó estet, majd mindkét helyen vacso­rával vendégelték meg a más­nap reggel sok százezer dolgo­zóval együtt munkába induló táncosokat Fodor Péter MENNYI KÖNYV! Új sportkör: Vasadi KSK Eltűnt egy fehér folt járá­sunk sporttérképéről. Vasár­nap délelőtt a vasadi ak köz­gyűlésre jöttek össze, és elha­tározták, hogy sportegyesüle­tet alakítanak. Kerekes Ferenc megnyitója után, Hunyadi László, a járá­si TS elnökhelyettese ismertet­te az MTS alapszabályát — a község sportegyesületének fel­adatait. Ezután a jelenlevők határozatot hoztak, amelyben kimondták az egyesület meg­alakulását. Az új sportkör ne­ve- Vasadi Községi Sportkör. Színük: piros-kék. Egyelőre két szakosztályt alakítanak: labdarúgót és asztaliteniszt. Megválasztották a sportkör el­nökségét és számvizsgáló bi­zottságát. A sportkör elnöke: Bágyi Sándor, az elnökség tag­jai, Fodor János, Csellák Re­zső, Horváth György és Ba­logh György. A számvizsgáló bizottság: Kerekes Ferenc, Vi­da György és Szalai László. Hétköznapi tragédiák „Utálom a részeg férfiakat“ Huszonkilenc éves, nagyon csinos fiatalasszony. Már várt. Tudja, hogy a férjénél, a volt férjénél jártam. — Mit hazudott magának? — Azt mondta, hogy nem értette meg a lelkivilágát, ezért vált el. — Lelkivilág? Jó vicc. Ezért nem választottak volna el ben­nünket a bíróságon. Utálom a részeg férfiakat. Nem bírtam tovább. Nem tudok úgy élni valakivel, hogy egy szót se le­hessen váltani vele. — A volt férje azt mondta, hogy ő adta be a válókerese­tet. — Megelőzött. Nekem is szándékomban állt beadni. — Ha még egyszer kezdhet­né az életet, hozzámenne? — Sem hozzá, sem máshoz. Nekem ez egész életre szóló csalódás volt. > — És mi lesz a gyerekkel? — Felnevelem. Édesanyám itthon van, nyugdíjas. Ö gon­doskodik a gyerekről. Este pedig én is vele vagyok. Már kilenc éves. Nézze, milyen ara­nyos. (Fényképet vesz elő.) — A kislány most hol van? — Iskolában. — És mit gondol, jó az, hogy a gyerek apa nélkül nő fel? — Nem jó, de sokkal jobb így élni, apa nélkül, békésen — mint apával állandó vesze­kedésben. Higgye el: jobb így! * „En még mindig szeretem“ Húszéves, nagyon csinos, mondhatni „kislány”. Szeme szomorú, fájdalomról panasz­kodik. — Tudja, én még most is alig akarom elhinni az egészet. Hogy tudhat valaki így ha­zudni — ennyire szerelmest játszani — és utána ilyen ki­ábrándítóan viselkedni. — Nem gondolta, nem érez­te kicsit felelőtlennek, köny- nyelműnek magát, amikor hozzáment? — Nem. Olyan komoly fiú volt. Olyan rendesen viselke­dett velem, olyan szépen be­szélt, hogy nem is gondoltam ilyesmire. Azt hittem, nagyon boldogok leszünk... és ... — És? — Egy évig jól is éltünk. Közben megszületett a gyer­mek. És a szülés után, ahogy hazajöttem, akkor tudtam meg, hogy amíg itthon volt szabadságon, más nőkhöz járt. Aztán be is vallotta, és azt mondta: nem érdekelsz többé. Elváltunk. — Ezek után szereti őt? — ... azt hiszem, igen. Szé­gyellem magam, hogy ezt kell mondanom. „En nem tudok 20 évet kitörölni az életemből“ Negyvenhárom éves, jó erő­ben levő, csinos asszony. — Tudja, ez kényes téma: az ember nem nagyon szereti a nyilvánosság elé tárni. Még névtelenül sem ... így is ráis­mernek. Ha valaki nekem azt mondta volna, hogy húsz évi boldog házasélet után — mint ahogy mi éltünk a férjemmel —, elválunk, kinevettem vol­na. És itt van ... — A volt férje azt mondta, hogy azért vált el, mert unta a féltékenykedését? — Nem voltam féltékeny rá, de megtudtam, hogy van egy nője... a mostani felesége. Szóltam neki, hogyan gondo­lod tovább? Erre kitört, hogy állandóan féltékenykedem rá, mert így meg úgy ... Szóval ez műfelháborodás volt, csak azért, hogy váljunk. — Maga nem akart válni? — Én megbocsátottam vol­na. Húsz évet nem lehet kitö­rölni az ember életéből. Most egyedül járok az unokáimhoz, a „nagyapa” nincs velem. Szalontai Attila (Folytatjuk.) SAKK Járási bajnok: ifjú Molnár Mátyás Vasárnap Monoron rendez­ték meg járásunk 1966. évi fel­nőtt egyéni sakk-bajnokságát. A népes mezőnyben több fia­tal is indult — és meglepetés­re a rutinos, tapasztalt öregek mellett sikerült betörniük az élmezőnybe. Egyikük: az ifjú­sági korban levő Molnár Má­tyás, a bajnoki címet is elhó­dította a felnőttek elől, Kraj- czár Tibor pedig értékes har­madik helyezést ért el. Az idősebbek közül Erdei Antal nyújtotta a legegyenle­tesebb teljesítményt, de szép mérkőzéseket játszott Tóth Lajos, Kiss István, Bugyi Kál­mán és Tóth János is. A végeredmény: 1. ifjú Mol­nár Mátyás (Vecsés), 2. Erdei Antal (Üllő), 3. Krajczár Tibor (Mende), 4. Tóth Lajos (Gyöm­rő), 5. Kiss István (Tápiósüly), 6. Bugyi Kálmán (Gyömrő). — 4831. Hetvenhét éves korában Torontóban meghalt Joe Simmons matróz, aki arról volt nevezetes, hogy testén nem kevesebb, mint 4831 tetoválást viselt, és még a szájpadlása is tetovált volt: állítólag a Miatyánkot teto­válták bele kínai nyelven. A matróz egyébként máso­kat tetovált, és ebből élt Akadt egyszer egy bolond nő, aki 12 500 dollárt fize­tett, amiért 3 méter hosszú sárkányt tetovált körös-kö­rül a testére. 1 Szombat délután három óra körül a tápiósülyi művelődési házban zárszámadó közgyű­lésre, ünnepi ruhában gyüle­keztek a tsz-tagok és meghí­vott vendégek. A 250. tag megérkezése után kezdetét vette az ünnepi közgyűlés. Ifjú Németh István párttitkár elöljáróban felolvasta Loson- czi Pál földművelésügyi mi­Egy délután a szavalóké Vasárnap rendezték meg az országos szavalóverseny egyik megyei elődöntőjét Vecsésen. A jelentős kulturális ese­mény délután három órakor kezdődött a József Attila Mű­velődési Otthon színháztermé­ben. Az egész délutánt betöltő irodalmi műsorban a Jókai kultúr csoport, a művelődési otthon, a gimnázium és az ál­talános iskolák szavaiéi álltak rajthoz, hogy nemes vetélke­désben mutassák meg: ki a jobb, ki érdemes arra, hogy továbbjutva márciusban a szentendrei megyei döntőn lépjen ismét dobogóra. Nehéz feladata volt a zsűrinek, hi­szen majdnem száz induló kö­zül kellett kiválasztania a leg­jobbakat. Fontos esemény volt ez a község kulturális életében, mert ez az első közös rendez- . vénye Vecsés két kulturális centrumának, a művelődési otthonnak és a Jókai kultúr- csoportnak. Az elindulás szép­nek ígérkezik, Varga Ferenc Ha csak a film alkotóinak a névsorát nézi végig a néző, már elégedetten bólint: igen, az patinás névsor. A film ren­dezője: Keleti Márton három­szoros Kossitth-díjas. írója: Gyárfás Miklós, napjaink egyik legnépszerűbb szerzője. A szereplőgárda pedig: Básti Lajos, Ruttkay Éva és Irina Petrescu, hogy csak a fősze­replőket említsem. A Butaságom története — szellemes, jó szórakozást biz­tosító film. Nem kimagasló alkotás — nem kerül be a filmtörténet legjobb filmjei- nék sorába, de — és ez sem kevés — másfél órán keresz­tül — köszönet a mértéktar­tóan ízléses rendezőnek — szellemesen szórakoztat. A színészek világába enged elénk. A kisemmizett, kiéhe­zett, lerongyolódott — önma­gukban is feszültségekkel teli üldözött, hajszolt emberek vi­lága. Drámai képsorok. Tanul­mányokat lehetne arról írni, Jancsó milyen hatásos mó­don tudja felhívni a legap­róbb dologra is a néző figyel­mét. A modem magyar filmmű­vészet egyik — bizonyára na­gyon sok országban feltűnést keltő — alkotását láthatja a néző. Görbe János, Molnár Tibor és a többi szereplő ma- gávalragadó játéka is a Sze­génylegények sikerének bizto­sítéka. Jancsó Miklós már első filmjével is nagy vitát váltott ki a filmszakemberek és ra­jongók körében. Az „Oldás és kötés” emlékezetes alkotás. Űj filmje, a „Szegénylegé­nyek ennél is több. A modem filmművészet erényei, a ha­gyományos filmművészet eredményei — együtt egy ra­gyogó kompozíciót alkotnak. A Szegénylegények nem lát­ványos alkotás. Bizonyára so­kan unalmasnak fogják tarta­ni. Aki újat alkot, annak szá­molnia kell ezzel a lehetőség­gel. Jancsó kiöli a nézőből a „betyárromantikát” — egy másfajta betyárvxLág tárul Butaságom története

Next

/
Oldalképek
Tartalom