Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

I960. FEBRUÁR 4., PÉNTEK ““k/CÚÍOP Megalakult a Pest megyei Népművelési Tanács A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága legutóbbi ülésén határozatot hozott a megyei népművelési tanács megalakításáról és tagjainak kinevezéséről. Ennek értelmé­ben még e hónap során meg­kezdi munkáját a tanács, amelynek feladata lesz a me­gye területén a különböző ta­nácsi és társadalmi művelődé­si szervek munkájánál!: össze­hangolása és támogatása. En­nek megfelelően a népművelé­si tanács tagjai között az ösz- szes érdekelt szervek képvisel­tetik magukat. Elnökévé Sza­bó Sándort, a megyei tanács elnökhelyettesét nevezték ki, titkárává pedig Hargitai Ká­roly megyei művelődési osz­tályvezetőt. Rövidesen sor kerül a járá­si népművelési tanácsok meg­alakítására is. Túlórák - állásidőben Tavasz a Gundelben Ankét a bejáró munkások művelődéséről A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa fontos, nagy je­lentőségű kulturális kérdés megvitatását tűzte napirendre. Február 9-én az üzenni és köz­ségi szakszervezeti, valamint népművelési aktívák részére ankétot rendez Mező Imre úti székházában. A vitaindító be­számoló a fővárosi üzemekben dolgozó, bejáró munkások kul­turális helyzetét, művelődési problémáit és az ezzel kapcso­latos feladatokat öleli föl. Népes küldöttség érkezett nemrégiben szerkesztőségünk­be a Telefongyár Bugyi köz­ségben levő telephelyéről. Az asszonyok csendes felháboro­dással panaszolták, hogy pénz­zel tartozik nekik a gyár. De­cemberben ugyanis a CB sze­relőszalag 90 dolgozóját fel­kérte az üzem és a műhely vezetősége, hogy túlórázzanak, mert különben „veszélyben a gyár tervteljesítése, s nem utolsósorban több ezer dolgo­zótársuk nyereségrészesedése is.” Ösztönözte a dolgozókat az is, hogy a rendes túlóradíjon felül még célprémiumot is ígértek. 12 órát nem könnyű ledolgozni egy nap, de meg­tették: s ha fáradtak voltak, arra gondoltak, hogy január 11-én a szokásosnál vastagabb lesz a boríték. Nem így történt. Pénzről lévén szó, persze szaladtak nyomban magyarázatot kérni. Ekkor kapták a pofonként ható választ: nem is jár nekik túlóradíj, a jutalmat pedig majd kifizetik. — Persze — fakadt ki a szerkesztőségben járt asszony­küldöttség egyik tagja. — ígérgetnek, mi dolgozunk, az­tán ha fizetségre kerül a sor, akkor... Társnője még ráduplázott — Egyszerűen letagadják azt amit ígértek. Pedig hal­Egy zavarosnak látszó ügy a Telefongyár B-egységében A vezető és beosztottjai Üzemekben járva megkérdeztem néhány gazdasági veze­tőt, mit tart munkájában legfontosabbnak? A többi közt eze­ket mondták: — Elsősorban az a feladatom, hogy biztosítsam a termelés feltételeit, kiadjam a munkát és ellenőrizzem, hogy időben és jó minőségben elkészüljön. — A vezető tudjon utasítani és számonkérni. Ennek felté­tele^ hogy tartson mindig három lépés- távolságot beosztottjai­tól. — Alapelvem, hogy csak a termeléssel törődjek és ne árt­sam bele magam mások vitáiba. — Rend és fegyelem legyen a műhelyben. Nem tűröm, hogy a kiadott munkáról bárki vitatkozzon velem. Mit kifogásolok az idézetekből? A választ adó vezető és beosztottjai közti emberi kapcsolatok hiányát. Nem elég, ha a vezető csak kiadja és ellenőrzi a munkát. Meg is kell magya­rázni, sőt ha szükséges, meg is kell mutatni, hogyan végezzék azt el a munkások. Nem esik le az aranygyűrű egyik vezető ujjáről sem, ha nemcsak „utasítani és számonkérni” tud, ha­nem barátibb kapcsolatot Is képes teremteni társaival. A har­madik idézet hamissága még nyilvánvalóbb. Rossz vezető az, aki kizárólag a termeléssel törődik. Az emberek magánélete, gondjaik, bajaik hatással vannak a napi munkára, s ha felet­tesüktől segítségre számíthatnak, jobban helytállnak a terme­lésben is. A negyedik válasz a vakfegyelem igényével lép fel, ezzel pedig együttjár a gondolkodás nélküli cselekvés, az ön- állótlanság, a minden emberben élő nemes alkotóvágy gúzsba­kötése. A válaszok a kapitalista vezetés módszereit tükrözik, amelyek elvetendők a szocialista üzemekben, mert nem ve­szik számításba az embert, a munka célját és értelmét. Szocialista vezetés stílusának feltétele a nagy szakmai tu­dás, sok pedagógiai érzék, végtelen önfegyelem, bizalom, em­berszeretet, s mindezen túl kellő határozottság. Ügy irányít­son a vezető, hogy rendet és fegyelmet tartson, de közben mélységes emberi, elvtársi kapcsolatot is teremtsen beosztott­jaival. Ilyen körülmények között jó hangulatban dolgozik a munkások zöme és felszabadultan élhet az emberi önállóság, alkotni vágyás és alkotni tudás. Illuzórikus elképzelés az Ilyen eszményi ember — mond­ják és magyarázzák sokan. „A vezetőnek nincs ideje, hogy rendszeresen segítse, nevelje és oktassa beosztottjait, hiszen az adminisztrációáradat, a sok értekezlet, a temérdek egyéb munka még azt is lehetetlenné teszi, hogy elég időt töltsön a munkások között” — hallottam többtől. Tények ezek, s min­denképpen indokolt lenne az üzemek gazdasági vezetőinek munkájáról a felesleges sallangokat levagdosni. (Az új gaz­dasági irányításnak ez lesz egyik igen nehéz feladata.) Mégis állítom, hogy a mai feltételek mellett is módjában áll minden vezetőnek javítania munkastílusán. Szép számmal ismerek olyan művezetőket, üzemvezetőket, igazgatókat, akik rendel­keznek és élnek a jó vezető sok-sok képességével. A Csepel Autóban így érvelt egyikük: — Igaz, hogy soha nem elég a munkások között tölthető idő, de ez a kevés is elégséges, hogy megismerjem a dolgozók szakmai és emberi gondjait, segítsek, vagy legalább tanácsol adjak nekik. A munkás nem a szavak embere, magyarázatul legtöbbször egy-két mondat is elegendő. És szívesebben veszi, jobban is igyekszik, ha így ellenőrzőm: „minden rendben van, szaki?” — mintha ezt hallja: „mutassa kérem, ellenőrizni aka­rom”. Ügy éreztem, ebben a módszerben minden benne van, az emberség, a segíteni tudás és az önállóságra ösztönzés egy­aránt. A szoros emberi kapcsolatok nem zárják ki az utasítást, a számonkérést és szigorú fegyelmet. Gyakran szükség van kemény fellépésre egyesekkel szemben, az indokolt szigorúság azonban tetszik a munkások többségének, hiszen igazságérze­tükkel egybevág és ítéletük azonos a határozott vezetőével. Üj gazdaságirányítási rendszerre készülünk, a népgazda­ság fejlődése, az élet követeli ezt. További sikereink igénylik, hogy szocialista vezetői stílus érvényesüljön üzemeinkben, kö­zelebb kerüljenek egymáshoz irányítók és beosztottak, hogy a vezetés és a munka a dolgozók mindennapjaihoz kapcsolód­jon. Kovács András lotta azt nem húsz ember, an­nál is sokkal több. Azonnal tájékoztatást kér­tünk a Telefongyár igazgató­jától. „Nem újságtéma“ Eltelt pár nap, mire a vá­lasz megérkezett. A titkárság továbbította az üzenetet: — Nem újságcikktéma ez — mondták —, hiszen elintéző­dött az ügy, már meg is kap­ták a pénzüket az asszonyok. Azért óvatosságból felhívtuk telefonon az ügyet kivizsgáló törzsgyári üzemgazdasági osz­tály vezetőjét is. — Igen, elintéződött — hal­lattuk isimét. Kivizsgálták az ügyet, a pénzt már kifizették, s fegyelmi indult a gyáregy­ség vezetője, valamint főmér­nöke ellen. — Várjon az elv­társ egy pár napig, kérték az újságírót — ha befejeződött a vizsgálat, akkor pontos tájé­koztatást adunk majd. Pár napot vártunk volna, csakhogy pár órával később ismét látogatók érkeztek hoz­zánk a gyártelepről. — Hogy megkaptuk volna a pénzünket?! — néztek ránk csodálkozva. — A célprémiu­mot igen, 170 forintot, de a túlóradíjról hallani sem akar­nak. Szerencsénk volt Fél órán belül sikerült találkozni a vé­letlenül Pesten tartózkodó Szabó Bélával, a gyáregység üzemgazdasági osztályának vezetőjével. — Igen, tudok a dologról — ismerte el. — A célprémium kiadására én adtam engedélyt, azt ki is fizették. — És a túlóra? — Azt csak megígérték. Ál­lítólag. írás ugyanis nincs ró­la. Különben is: többet kap­tak az asszonyok, mint ameriy- nyi jár nekik. Többet kaptak, nem kevesebbet“ Kérdő pillantásunkra papírt, ceruzát fogott és úgy magya­rázta el a következőket A szalagon darabbérben dolgoznak. Ha nyolc óra alatt megvan a száz százalék, akkor kapják meg alapórabérüket, ami azon a szalagon átlagosan hat forint. Negyven túlórát teljesített egy-egy asszony. Ha tizeinkét órát dolgoznak, ak­kor természetesen arányosan többet kell készíteniük: a nycúc óráihoz képest százötven százalékot. A darabbért ki is fizették a tizeinkét óra alatt végzett teljesítmény alapján, s ha „ígéret is lett volna a túlórára, akkor is csak nyolc­van forint járna egy-egy dol­gozónak”. — Kaptak fejenként 170 fo­rint jutalmat — emelte fel a ceruzát. — Mit alkarnak ak­kor? A magyarázat logikusnak látszott. Azt azonban nem ér­tettük sehogyan, hogy történ­hetett meg: tizenkét órás mű­szakban alig készült el több darab, mint nyolc óra alatt. Mielőtt erre visszatérnénk, fel kell figyelni még néhány érdekes dologra. Szabó Béla jegyzőkönyvet vett fel, melyben a dolgozók panaszait rögzítették. Az asz- szonyok egybehangzóan mond­ták el, hogy nem csak célpré­miumot, de túlórát is ígértek nekik. No, meg azt is, hogy érthetően kevesellték a később kifizetett pénzt, hiszen a le­töltött órák alapján többre számítottak. — (5k, mivel szalagon dol­goznak — magyarázta Szabó Béla — nem tudják, hogy hány darabot készítenek el. Alacsony volt a teljesítmé­nyük, hiába! Feltettük az utolsó kérdést. — Elmagyarázta nekik ugyanazt, amit most mi hal­lottunk? Hiszen abból világo­san megértették volna a hely­zetet. Mit tavasz! Már a nyárban jártak a Luxus Áruház ma- nekenjei. Igaz, hogy ' ok a Gundcl dísztermében, miköz­ben felvonultatták a telet felváltó meleg és forró év­szak divatkollekcióját. Az elegáns modelleket kis szé­riában árusítja a Luxus Áruház. Asszonytanácskozás Szigetszentmártonban Együttes ülést tartott a szigetszentmártoni községi nő­tanács és a helyi Szigetgyön­gye Termelőszövetkezet nő­bizottsága. A megbeszélésen hosszabb időre szóló felada­tokat vitattak meg az asz- szonyok; köztük az idén vég­ző általános iskolások pá­lyaválasztási problémáit, az­zal a céllal, hogy minél több fiatal jöjjön dolgozni közé­jük a termelőszövetkezetbe valamint az idei baromfite­nyésztési verseny feladatait. A PÁRTTITKÁR Széttárt karok letét kísérik fele­nőd ve. — Nem könnyű a dol­gom, de nem is nehezebb, mint másnak. Kétezemyolc- száz holdas a gazdaságunk, eb­ből ezerikétszáz hold a szántó­terület Lennénk hozzá négy- százhetvenhatan ... papíron. A valóságban a rendszeresen dolgozók száma mindössze százhuszonhárom. Ez feltétle­nül visszahat a munkára, a jö­vedelmek alakulására. S ami az elmúlt esztendőt még to­vább nehezítette: az ezerkét­száz hold szántóból négyszáz került belvíz alá. Nagy ki­esés .. Ennek ellenére, aki becsüle­tesen dolgozott, megtalálta a számítását a termelőszövetke­zetben. Példák sora bizonyítja ezt özvegy B. Hegedűs Jó- zsefnének — aki — növényter­mesztésben és a baromfitele­pen is dolgozott —. ez évi ke­resete tizenhétezer forint. An­tal József állatgondozó hatvan­kilencedik életévét tölti, nyug­díj előtt áll, évi keresete még­is meghaladta a tizennyolc- ezer forintot. Zoboki János fo- gatos tizenkilencezernyolcszáz- negyven forintot keresett. Egy másik fogatos, Szabó László pedig huszomkilencezerhétszáz forintot Várkonyi József ba- romfigandozó évi keresete hu- szonegyezerhár ams zá zhatvan forint Illés György taikarmá- nyosé harmincöteZerhárom- százhatvan forint — Vannak egészen végletes példák A nagykőrösi Hunyadi Ja­ws Termelőszövetkezet ko- /ácsmúhelyéből messzire hal- ik a vas csengő zenéje. Hu­llják Mihály kovács táncoltat- ia az üllőn kalapácsát. Szépen szól a taktus: hármat mindig a bíbor vasra vág, a negyedik­re meg. amíg a tüzes vasat megfordítja, az üllő hátán muzsikáltatja a kalapácsot Segítője is akad: kucsmás, zömök, középkorú ember. Túri József. A terme­lőszövetkezet párttitkára. Szót váltani jött a műhely kovácsá­val, de mert munka közben találta éppen, munkához lá­tott maga is. Míg Hugyák Mi­hály az új patkót formálta, ő hozzáfogott, hogy az elkészült­tel megpatkolja a türelmetlen­kedő lovat. Később, bent az irodában meséli Túri József. — Apám napszámosember volt itt, a körösi tanyavilág­bam. Én is cselédemberként kezdtem, amikor egy nap megszólított a helyi kovács­mester: jönnél-e hozzám inas­nak. fiú? Mentem örömmel-, így tanultam ki a kovácsmes­terséget. S ha már egyszer ki­tanultam, nem állhatam az ácsorgást a kovács műhelyé­ben, ha meghallom az üllőn a kalapács ismerős zenéjét. Meg a beszélgetés is jobban esik, ha közben nem tétlenkedünk, csak végezzük tovább a ma­gunk dolgát... Máskor, kinn a határban, traktorról fogadja üdvözlése­met. — Mert traktoros is lennék... — magyarázkodik mosolyogva. — Még negyvennyolcban kós­toltam bele ebbe a mesterség­be és dolgoztam a gépen nyolc hosszú esztendőin át. Hozzám- nőtt, vagy én hozzá, nem tu­dom. De jó barátságban va­gyunk egymással ma is és ha a szükség úgy kívánja, felülök rá. Még ma sem tud levetni a hátáról... Túri József két esztendeje párttukána a Hunyadi János Termelőszövetkezetnek. Szeretik és becsülik .'inberek. — Előtte Kocséron, az Vj ?l3t Termelőszövetkezetben '•'.lőttem be ugyanezt a tiszt- <t 'get. Onnan jöttem haza szü­lővárosomba — mondja eltű­is — mutatja az évi összesí­téseket a párttitkár. Csak kettőt szeretnék megemlíte­ni a sok közül. Az egyik iff. Tóbi László esete. Erős, egészséges fiatalember. En­nek ellenére az elmúlt esz­tendőben összkeresete: ki­lencvennégy forint. A másik példa: Illés Ambrus állat- gondozó évi keresete hat­vanhétezer forint! Pedig ő már közelebb van az ötven- hez, mint ifj. Tóbi László a harminchoz. Valóban végletes és meg­hökkentő mindkét példa. Sem egyik, sem másik nem jellemző a gazdaságra. De el­gondolkoztató. •— Sok mindent megteszünk azért, hogy az emberek a sa­játjuknak érezzék a szövet­kezetei — gondolkozik han­gosan Túri József. — Egyet­len példát szeretnék idézni csupán. Két esztendővel ez­előtt a szociális és kulturá­lis alap majd teljes össze­gét arra fordítottuk, hogy létrehozzunk egy klubot, ahol öreg és fiatal egyaránt kel­lemes estéket tölthet. A ki­sebbik helyiség az öregeké s mindennap délután kettőtől este kilencig az idősek ren­delkezésére áll. Kártyázhat­nak, elpolitizálhatnak, be­szélgethetnek a meleg, vilá­gos, otthonosan berendezett szobában a nyugdíjasok. Hu- szonöten-harmincan ott ta­nyáznak minden este. A nyolcvanhárom éves Járó Jó­zsi bácsi ma már törzstagnak számít csakúgy, mint Fehér Laci bácsi vagy Kiss Józsi bácsi. A klub nagyobb ter me a fiataloké. Hetenként kétszer, szerdán és pénteken tartják rendezvényeiket a KISZ-esek. A programban a politikai ok­tatástól kezdve a pingpongo­záson keresztül a táncolásig sok minden szerepel. A klub­nak saját kis zenekara van, de van lemezjátszója és te­levíziója is. A televíziót ak­kor is nézik, ha nincs klub- foglalkozás. Hetvenen-nyolc- vanan ülnek előtte esténként A gazdaság központi ma* jorjában is működik egy tele­víziókészülék, hogy a tanyá­kon lakó emberek' is találhassák a maguk kozását. A törődés, a gondoskodás természetesen nem csupán az esték hasz­nos eltöltésének segítésében mutatkozik meg. Abban is lemérhető, hogy a legjobbak a párt sorait erősítik. így például Tóbi István trakto­ros és Tóth B. László trakto­ros tagjelöltté, Papp Ambrus gépcsoportvezető és Halasi József kertész párttaggá lé­pett elő az elmúlt esztendő­ben. Még zord a tél, a határ nép- telen, a hideg beszorítja az embereket a házakba, az iro­dákba, a műhelyekbe. De az emberek most sem tétlenek. Az idei esztendő munkáját tervezik s várják, nagyon várják a tavaszt. S a tavasz­várók között is talán a leg­lelkesebb ember Túri József A szövetkezet párttitkára. Prukner Pál meg­szóra­— Még nem magyaráztam ^ «■ | Nem szeretik a vezetők... $ 5 Mert az értelmes, és főleg $ őszinte beszédet mindenütt ér- $ tik nálunk. Szabó Béla azon- $ ban akarva-akaratlanul vala- $ mit elhallgatott előlünk. Azt, $ hogy a túlóra alatt álláside- 5 jük volt a szalag dolgozóinak. ! Ezért nem tudták megtermel-> ni a szükséges mennyiséget,> nem azért, mert lustábbak ä lettek volna, miint máskor. : Ismerve a gyárak levegőjét, ; sok mindenről hallottunk; már, olyan eset azonban hi- ; hetetlenül ritkán fordul elő,; hogy akkor is túlóráztassanak! egy szalagot, amikor nincs j alkatrész talán még a nyolc > óra munkaidőre sem. Megtud-! tűk, hogy a B-gyáregység tze-: relőszaiagján nem szeretik aj vezetők az állásidőket. Ez $ még nem is lenne baj, de ezt; ott Úgy értelmezik, hogy a; munka nélkül töltött órákat! nem jelentik be. Lehet, hogy j így a gazdasági vezetők pré-! miuma nincs veszélyben,, de : hát a munkások még az állás- j időre járó törvényes bért sem) kapják meg. A kuszának látszó ügy te­hát teljesen világos. Szerepel benne az egyik oldalról: fele­lőtlen ígérgetés, állásidők el­hallgatása, valamint a dolgo­zók félrevezetése. És a másik oldalon? Ott jelenleg nagyon nagy a felháborodás. Ezt pe­dig nem elég csak tudomásul venni. Benedek B. István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom