Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

MS T HEGYEI if (Mm* 1966. FEBRUAR 4., PÉNTEK ^JÍdSzjl [[eres a(c apón Barátságos iro­dahelyiség egy já­rási tanácson. Mintás függö­nyök, kerámiák, mázas cserepeik­ben bujazöld nö­vények — minde­nütt meglátszol a go-ndos női kezek nyoma. Hiába, csak a nők tud­ják ilyen ottho­nossá varázsolni munkahelyükéi! Az egyik aszta­lon egy doboz ba­bapiskóta. Aka­rom mondani: egy babapiskótái do- ooz. A iete jen keskeny nyílás, mint a kunkori farkú malacperse­lyeken. „Ahá, itt gyűj­tik a Icá'véalapot" — gondolom ma­gamban. s elhatá­rozom. hogy én is beteszem az obu- lusaimat az imén­ti méregerős feke­téért. Ne mond­ják, hogy potya- leső vagyok. Ismervén a dör­gést, miszerint a „házi kezelésben” készült kávé ol­csóbb, mint az eszpresszói, két forintra taksálom a költségeket. Fo­gom a két forin­tot, s be akarom dobni a nyíláson. — Hűha — mondják ketten is egyszerre —, ennyivel egy szó- dús kocsis is meg­válthatná az üd­vösséget! Nem értem. Hogy jön ide a szóclás kocsis? Ta­lán idejár feke- tézni? — Ezért tíz vas­kosai is leltet mondani — told­ja meg az egyik asszony a felvilá­gosítást, mire de­rengeni kezd ben­nem az igazság. Szóval ebben a perselyben nem a kávé ára akku­mulálódik, hanem a „népi kis válá­soké". — Mi csak úgy hívjuk: idegen szavak • szótára. Egy káromkodás — húsz fülér. Fil­léres alapon ját­szunk, így is összegyűl 18—20 forint havonta. Ha zűrös napunk van, átalányban fize­tünk: bedoburJt egy forintot, aztán leháromkodjuk. — Csalás nincs? — tudakolom. — Kizárt do­log! — nyugtat­nak meg. — Szá­moljuk! Kezdődnek a középiskolai jelentkezések Felvételi, pályaalkalmassági vizsgák, tájékozódó beszélgetések Orrszarvúmammut- és cápamaradványok a földalatti gyorsvasát útvonalán Persze, Hiszen a dánsalt... persze, nők pe­ny. é. A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint, az 1S6S—67-es oktatási évben mintegy 66 O0O— 67 CÖO fiatalt vesznek fel a külön­böző típusú középiskolák nappali tagozatának első évfolyamaira. Előreláthatólag a gimnáziumok­ban körülbelül 40 000, a szakkö­zépiskolákban 15 000, a teciiniku- m okban pedig mintegy 10 000 el­sősnek tudnak helyet biztosítani. Az általános iskolák nyolcadik osztályaiban már lezajlottak a pályaválasztással kapcsolatos ér­tekezletek, amelyeken az osztály- főnökök a legfőbb tudnivalókat beszélték meg a szülőkkel. A na­pokban kézhez kapják a nyolca­dikos diákok szülei a jelentkezési lapot, amelyre beírják, hogy gyermekük hol kíván továbbta­nulni. A lapot az általános iskola az első helyen megjelölt oktatási intézményeknek küldi meg, leg­később március 1-ig. A szakmun­kástanuló iskolákban, a művészeti Irányú középiskolákban és a tech­nikumokban felvételi, valamint pályaalkalmassági vizsga tartható. A gimnáziumok matematika, ma­tematika-programozó osztályaiban felvételi vizsgát kell tartani. Azokban a gimnáziumokban és szakközépiskolákban, ahol túlje­lentkezés van —- a helyes kivá­lasztás érdekében — tájékozódó jellegű beszélgetéseket folytathat­nak a jelentkezőkkel. Mindezeket április 10-ig kell lebonyolítani. A technikumok — közgazdasági technikumok kivételével a fel nem vett tanulók jelentkezési lapját április 15-ig továbbítják a második helyen megjelölt isko­lába. A szakközépiskolákban, a közgazdasági technikumokban, s gimnáziumokban, valamint a gép- és gyorsíró iskolákban április 30-ig döntenek a felvételről. A középiskolába fel nem vett tanulók lapjait az illetékes tanács művelődésügyi (Budapesten okta­tási) osztályának küldik meg, má­jus 15-ig. A felvételi kérelmekre a tanács művelődésügyi osztálya június 15-ig ad választ. A Budapest felszíne alatti rétegekben, ott, ahol a föld­alatti gyorsvasát kocsijai gör­dülnek majd, 40—60 méteres rétegekben az utolsó 20 mil­lió év irta meg a maga törté­netét, betűk gyanánt az itt el- temetödött hajdani élőlények maradványait használva fel — állapították meg a szakembe­rek. A leletanyagból ennek a hosszú kornak gazdag állatvi­lága bontakozik ki. A meg­számlálhatatlan mennyiségű csigán és kagylón — amelyek különösen a Hungária úttól keletre kerültek elő — és a Vérmező táján talált halma­radványokon kívül számos ge­rinces csontjai is felszínre ke­rültek. A Hungária körút és a Dózsa György út sarkánál Ba­rabás Antal megtalálta a ma élő rágcsálók egyik ősét is, ami mint őslénytani lelet, európai vonatkozásban is rit­kaságszámba megy. Ugyanitt kerültek elő egy orrszarvú- féle ősi emlősnek a maradvá­nyai. Az egész megvizsgált anyagból tömegesen jutottak napvilágra rákollók, hajdani antilopok, rinoceroszok és del­finek csontjai és fogmaradvá­nyai, sőt cápafogak és a Nép­stadion táján egy 15 centi­méter hosszú, 10 centiméter átmérőjű mammutfog is. — Bejáró dolgozók — kő­bányai dolgozók 5. találkozó­ja lesz február 12-én este 8 órakor a nagykáitai Bartók Béla művelődési házban. Nem volt valami szerencsés intézkedés... Legutóbb a Dabasi Járási Tanács végrehajtó bizottsága a területén levő állami köz­utak állapotával foglalkozott. Ezzel kapcsolatban megyei problémára mutatott rá, s az egész megye útviszonyainak megjavítását célzó határoza­tot hozott. Más megyékben jobbak az utak Czeróczki András, a járási tanács építési és közleke­dési csoportjának vezetője ar­ról tájékoztatta jelentésé­ben a tanács vb-t, hogy a járásnak a Budapesti Közúti Igazgatóság keze­lésébe tartozó úthálózata nagyon sok helyen, igen rossz állapotban van. Példaképpen megemlítette a felsőbabád—ócsai bekötő utat és az Alsópakonyt Gyállal összekötő utat, amelyeken a közlekedés már veszélyessé vált. A közúti ' igazgatóság évről évre elkészíti új kor­szerűsítési és karbantartási tervét, annak megvalósításá­hoz a szükséges anyagi ke­retet is biztosítja. Amióta azonban megszüntették, il­letve az Aszfaltútépítő Vál­lalatba olvasztották a Pest megye területén eddig az utak korszerűsítését, felújí­tását végző Közúti Üzemi Vállalatot, a megyében és különösen a dabasi járásban Nincs állami útjavító vállalat Pest megyében Romlik az utak állapota — A Dabasi Járási Tanács állásfoglalása — Mit mond a megyei tanács építési és közlekedési osztálya ? nagyon kevés történik az út­hálózat jó karbantartása ér­dekében. Az Aszfaltútépítő sok esetben nem vállalja a felújítási munkát. Uj utakat épít másfelé, az egész or­szágban, és a nagy feladatok mellett a kicsikre nem tud kapacitást biztosítani. — Nem tartjuk szerencsés intézkedésnek, hogy Pest me­gyében megszüntették a köz­üzemi vállalatot — állapí­totta meg Czeróczki. — Tapasztaljuk, hogy más megyénkben, ahol ezek a vállalatok továbbra is működnek, lényegesen job­bak az utak, ~ mint nálunk. Igaz, a Köz­úti Igazgatóság igyekszik sa­ját kezelésében megtenni amit tud. Összevonja az út- őröket és azokkal nagyobb javításokat vagy portalaní­tást végeztet. Ezzel azonban elvonja napi munkájuktól az útőröket. Dabas javaslata A járási tanács vb az utak ügyében határozatot hozott. Felhívta ebben építési és köz­lekedési csoportját, terjesz- sze elő a megyei tanács épí­tési és közlekedési osztályán a járás javaslatát: egyetértés­ben a közúti igazgatósággal vizsgálja felül az üzemi vál­lalat megszüntetését Pest megyében. Kimondja továbbá a járási tanács vb hatá­rozata, hogy véleménye szerint a Közúti Üzemi Vál­lalat újbóli megalapítása meg­oldaná. vagy legalábbis nagy­mértékben elősegítené egész Pest megye úthálózatának felújítási munkálatait Az építési és közlekedési osztály véleménye — A dabasi javaslat még nem érkezett hozzánk — köz­li Wächter Roland, a megyei tanács építési és közleke­dési osztályának helyettes vezetője. — Amint kézhez kapjuk, tanulmányozni fog­juk. Addig is megmondha­tom, a Közúti Üzemi Vállalat megszüntetése valóban nagy problémát okoz, a megye útviszonyai azóta romlottak. Nemcsak a da- basi járásban, de például a ráckeveiben is. Ezt saját magam tapasztaltam, ami­kor még ott voltam az épí­tési és közlekedési csoport vezetője. — Amíg létezett az üzemi vállalat, a felújítási, korsze­rűsítési munkák tervét me­gyénkben nagyjából teljesí­tették — mondja Rádi Gyu­la, az osztály közlekedési cso­portvezetője. — Az utóbbi években viszont nagy az el­maradás. A közúti igazgató­ság által előirányzott össze­gekből százezrek maradnak felhasználatlanul, mert a szükséges munkák elvégzésé­re nincs kivitelező kapaci­tás. Az utak tehát romla­nak. Különben már régeb­ben is tárgyaltunk, de ered­ménytelenül erről a kérdés­ről a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztériummal. A dabasi javaslat alapján talán most ismét meg lehetne kísérelni a tár­gyalásokat, hátha a minisztérium ezút­tal rugalmasabban kezelné az ügyet. Annyit minden esetre el kellene érni, hogy az üzemi vállalatot magába olvasztó Aszfaltútépítő Vál­lalatot országos feladatai mel­lett kötelezné, fordítson ezen­túl nagyobb gondot a Pest tneevei úthálózaton elvég­zendő munkákra. Végtére iögWóda a megszűnt Knz- íti Üzemi Vállalatnak és mint ilven, kötelezettségeinek örö­köse is. Sz. E. — Svájci festőművész ■— Hubert Montarier —- ki­állítása nyílik meg február 5-én, déli 12 órakor a Fé­nyes Adolf teremben. Készül a csupaszéin „Sztár“ A székes- fehérvári Villamossá­gi-, Televízió- cs Rádiókészülékek Gyárában sorozatban készül a „Sztár” elnevezésű nagyképernyős televízió, amelynél a hangszínt, a képméretet és a fekete-fehér színt automata szabályozza. Az új „csupaszom” televízió rövi­desen az üzletekbe kerül Kapitány Erzsi a hangszínt ellenőrzi Történt május negyvenben KÖNYVESPOLC Hans Habe: A KÜLDETÉS Szokatlan regény ez. mert hogy regény, az elvitathatat­lan. Szokatlan mégis, mert jegyzőkönyvi idézetek, hírla­pokban megjelent cikkek szö­vegrészei csakúgy szerepelnek benne, mint létező személyi­ségek. Habe — akinek Halál Texasban című műve nagy si­kert aratott a magyar könyv­piacon is — A küldetésben megtörtént eseményt és külde­tést dolgoz fel. 1938-ban — Roosevelt elnök javaslatára — a Genfi-tó partján nemzetközi menekültügyi konferencia ült össze, hogy megpróbálja meg­menteni a Harmadik Biroda­lom által kipuszt Másra ítélt zsidóságot. Erre a konferenci­ára érkezik meg Heinrich von Benda bécsi professzor, hogy — akkor — képtelennek tűnő üzletet ajánljon: 250 dollárért egy-egy német zsidó szabadon- bocsátását. Az ajánlat akkor képtelennek tűnt. Később — és éppen magyar vonatkozásban megtanulhatta a világ, hogy a Reich urai Semmitől sem riad­tak vissza. Benda maga is zsidó. A ná­cik a koncentrációs táborból emelték ki. hogy küldetésével a konferenciára utazzon. Ben­da megkísérelte a lehetetlent: sorstársai megmentését. Siker­telenül. A konferencia részt­vevőinek „rest szíve” megpe­csételte e szerencsétlenek sor­sát. Habe — mint maga is le­szögezi — szigorúan a tényék­hez ragaszkodott, semmit nem tett hozzájuk: mégis izgalmas, s súlyos mondaniva-lójú, való­ban alapvető erkölcsi kérdése­ket feszegető könyvet írt. Ben­da alakjában olyan embert rajzol meg, akinek a maga élete lényegtelen, de annál fontosabb számára a másokon segítés. Milyen világ az. ahol vereséget szenvedhet az ilyen ember, s kik azok, akik — kö­zömbösségükkel — zátonyra juttatják nemes erőfeszítéseit? A választ nem mondja ki ugyan, de az olvasó — az egész könyv ezt sugallja — tudja: azok a vétkesek, akik nem­hogy szembeszegültek volna, hanem éppen támogatták, ösz­tökélték Hitlert. A könyvet "”jda Gábor fordította. (Kos- ?uth Könyvkiadó) (m. o.) Ez, ez elképesztő. A vita már órák óta tartott, s csak nem tudtak meg­egyezni. Mármint a CSIBÉRT műszaki vezetői. S velük együtt a tervező in­tézet illetékesei. Ott ültek, álltak, leültek, fölálltak, járkáltak, s közben temérdek cigaretta- füstöt zúdítottak tü­dejükre. A kaffától feketére pácolt gyomrok kérge ide­gesen remegett. Hát hogyne. Egy többmilliós beruházásról volt szó, ami hogy úgy mondjam, egy fillér hasznot nem hozott eddig. Ráfizetést an­nál többet. Ami per­sze nem volt öröm. A prémiumról már csak annyit tudtak, hogy megtalálható az idegen szavak szótá­rában. A nyereségré­szesedésről leszoktak, mint jó kisfiú a ve­rekedésről. Mert a felelősséget viselni kellett. Az ám, az alól nem le­hetett kibújni. Azt mondani, hogy bácsi kérem, nem én tör­tem be az ablakot hanem egy sas, mert meg akarta fogni c macskát. Vállalni vállalni a telje, anyagi, erkölcsi fele­lősséget. Es az volt a bor­zasztó, hogy mind vállalni akarta. Hiá­ba hadakozott az igazgató, mondván: — De, drága jó kartársaim, nyilván nekem kell vezekel­nem mindezért. Az én műszaki tudatlan­ságom ... Hárman is torká­ra forrasztották a szót. Helyettesét, a jó .öreg Boca bácsit il­lette az elsőbbség, kezét tördelve szipo­gott: — Fiam, miért akarod magad fölál­dozni? Jó lélek, ne­kem tudnom kellett volna, hogy a kis csi­bék beleszorulnak a kapulátorba, hiszen nem én írtam-e a Csirlcekapulálás cí­mű tanulmányt? Ad­játok ki a munka­könyvemet, a többit megbeszéljük a tör­vény előtt. Tanítványa, a da­rabos Gogó Pista, gránitfejét ütemesen az asztallapra verte kínjában. Ezt sok volt neki végighall­gatni. Nem, nem ... — Nekem, a kitün­tetett szakgép-szak- értőnek rá kellett volna jönnöm, hogy a dugattyúk visszafe­lé forognak. Emiét lettek lábatlanok c ■sirkék. Verjetek mc érte, vagy nem b nőm, akasszatok fö Az igazgató föl­emelte hangját: — Vigyázz, anyagi kártérítésről van szó! Gogó olyan volt, mint egy isten, föl lehetett volna festeni a falra. — Nem vagyok gazdag ember, de amim van, odaadom. Legföljebb gyalog járok be Bicskéről Pestre, a szomszéd­ban nézem a televí­ziót, és hét évig víz­ben főtt kását eszem. Mária Terézia lo­vagjai az életükkel és vérükkel elbújhat­tak, ami most tör­tént. A kis Septeiné letépte nyakáról az aranyláncot, karjáról az ötvenköves, bri­liánssal kirakott S chaff hausent, és lelkesen dobta az igazgató asztalára: — Ez is valami, miattam nem tudnak csipogni a csibék. A tervezőiroda fő­mérnöke ünnepélye­sen nyújtotta át be­tétkönyvét: — Nem sok, sport- repülőgépre gyűjtöt­tem, de tudom, azo­kat a vonalakat kissé beljebb kellett volna rajzolni. A jegyzőkönyvet vezető titkárnő a pu­lóverét ajánlotta föl. 'zégyenlősen rebegte: — Hibás vágyói: egy csibekimutatás­ban, a, hogy elé nem tettem vesszőt. Rlég a smuclg Tis- ler is kitett magáért lehúzta a karikagyű­rűjét s e szavakat mondái — Szegény Emí­liám, te megbocsátás: majd, én szerkesz­tettem félre az ifatc vályúkat. Az igazgató zoko­gott, s felajánlotta érdi gyümölcsösét. A főmérnök közölte most nincs helye c luxusnak, minden fö­lösleges pénzt ide kí­ván adni. Mindenki letette c garast, senki sem gondolt magára, csak a másikra. Egy min­denkiért -1— mindenki egyért! Az igazgató mind­azonáltal megjegyez­te: — Természetesen számíthatnak, izé — erkölcsi kihatásokra, vagy éppen ... éppen áthelyezésekre. Harsogott a kicsiny csapat! — Nem érdekes! Ha bűnhődni kell, hát bűnhődjünk. De az igazgató to­vább feszítette a húrt: — Esetleg, esetleg, el is bocsáthatnak egyeseket. Hangorkánba bo­rult a szoba, amely minden megalkuvást, gyávaságot kitépett a szivekből. — Hát aztán! Leg­följebb elmegyünk a nagy építkezésekre segédmunkásnak... Nagy S. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom