Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-03 / 28. szám

rear •fecni 196«. FEBRUÁR 1, CSÜTÖRTÖK Tanúk nélkül A szerkesztőségünkhöz érkező levelek közt akad néha olyan, amely alkalma* nyújt ne­künk, hogy betekintsünk ta­nuk nélkül zajló események­be. HATALMAS KUTYA EMEL­KEDIK FEL A KÜSZÖBRŐL. A külseje félelmetes. Behúzott farokkal elinal mellettem, át­bújik a kerítés alatt és a szom­szédban elvakkantja magát. A konyhában egy tédikabátos férfi mossa a kezét lavórban. Középkorú asszony törülközőt tart mellette. Az asztalon or­vosi táska. A bevetett ágyon öregasszony fekszik. — Keserű Gyulát keresem. — A fiam__— mondja az öregasszony az ágyon. — Nem lakik már itt — mondja az asszony és nyújtja a törülközőt az orvosnak. Az orvos végigmér. — Hát elment a drágalátos fia, Keserű néni? — Elvitte őket végre az is­ten ... — ffeleli az asszony a néni helyett. — Jól kikészítették a szívét — mondja az orvos. — Telje­sen tönkre van... Néhány bíztató szó és az or­vos elmegy. Keserű néni felül az ágyon. — Ide jutottam öregségemre — mondja. — Ugyan anyuka — szód közbe az asszony. — Meg tet­szik majd gyógyulni... — Nem gyógyulok én meg már. — Hány éves. Keserű néni? — Hetvennyolc. Az asszony egyáltalában nem ilyen barátságos. Szótlanul tesz-vesz, aztán megkérdezi: — Milyen ügyben keresi a bátyámat? — Levelet írtak a szerkesz­tőséghez, hogy önök ki akar­ják túrni őket a lakásból. Az asszony egy lépést hát­rál. — Hogy mi?... A szégyen­telen! Az öregasszonynak bepárá­sodik a szeme. Csend van. Duruzsol a tűzhely. Most csend van. Azóta van csend, amióta Keserű Gyuláék elköltöztek a házból. Azt írom: a házból. Ugyanis két egyforma lakás van a házban. Mindkettő szo- bakonyhás. Az egyik lakásban Keserű Gyula családja és Ke­serű édesanyja lakott, a másik lakásban Keserű néni lánya a Bér j ével. A KÉT ASSZONY lassan, töredezetten beszél, az öreg­asszony néha felsír, a lánya csattog. ■— Volt nékik házuk... amikor a férjem meghalt, el­jött hozzám a fiam. Azt mond­ta: „Két lakás van a házban, Elwes&ítemi k&nnyű* wnegs&ere&n i nehesí anyuka. Eladjuk mi a házun­kat és odaköltözünk magához. Legalább együtt lesz a család." Eljöttek. Én örültem, hogy együtt lesz a család. Pedig tudtam, hogy a menyem... — Az első időkben kedves­kedett .., Még meg is főzött lekem, ha éjszakás voltam — izól közbe az asszony. — Én tthon vagyak úgyis, Boris­kám ... így Boriskám, úgy Boriskám... te csak pihenj Boriskám... — Akkor még nem tudtuk, hogy mit tervez. Jaj, istenem, na tudtam volna, hogy mi kö­vetkezik, akkor dehogy mon- iom, hogy jöjjenek csak nyu­godtan, legalább együtt lesz a család. — Először avval gyanúsítot­ta a férjemet, hogy udvarolni akar neki ... Néztük a tévét, a férjem átkarolja a vállát, 3 hogy rokonoknál szokás, hát nem elkezd sikítozni? ... El­rohan az udvarra, ott sivalko- diik, hogy a férjem mit nem akar tőle! — így tervezte ki előre. Az­tán a veszekedések álló nap. Akármit csináltam, minden baj volt, elmondott vén szi- pirtyónak, mindennek. Mond­tam a fiamnak, nem lesz ez így jó Gyuszikám. így bánik az anyáddal... A fiam csak rándított a vállán ... — Mert egy követ fújtak. — A végén kikerültem a konyhába. Nem hagytak bé­kében. Most ide ne üljek, most oda ne tegyék semmit. Azt mondta a fiam felesége, hogy az életére török, hogy ne nyúljak az ételhez, mert biztos mérget keverek bele ... csak ültem a konyha sarká­ban ... — Tessék elképzelni. Ilyen egy anya. Nem szólt nekünk egy szót sem, hogy hogy van­nak. Csak egyszer látom, hogy üldögél a konyha sarkában és sírdogál. Akkor elmondta, hogy mi bántja. Mondom ne­ki, re törődjön vele anyuka, átköltözik hozzánk. Akkor kezdődött a hadd el hadd! A Gyuszi felesége nekem a nagykéssel... — Nem, értem — szólok közbe. — Hiszen ők jól jártak vele, hogy magukhoz költö­zött ... AZ ASSZONY NEVET. — Nem ismeri az ő észjá­rásukat! Azt mondták, csak azért vesszük magunkhoz, hogy a ml nevünkre írassa az anyai örökrészt. — Az anyai örökrészt? — Jól kiszámították. Mert egyharmad rész, az apad rész, a házból a bátyámé volt. Azt akarták, hogy az anyai rész is az övék legyen ... Nem volt aztán sem éjjelünk, se nappa­lunk. Este, ha néztük volna a tévét, a fiuk szerkesztett valami motort, hogy összeza­varodjon a kép... Zörögtek, dörömbölték, csakhogy aludni ne tudjunk! — Kitépték a virágaimat! A menyem gyerekei... Mondtam a Gyuszinak ... Gyuszikám, kicsi fiam, csak reám legyél tekintettel, leg­alább az édesanyádat néz­zed ... — Tudja mit mondott anyámnak? — csattant föl az asszony — „Ha nekünk adja a lakást, hogy elcserél­hessük, akkor békessége lesz!" — Gyuszikám, mondtam neki, nem adom én oda a lakást. Én csak azt szeret­tem volna, hogy öregségem­re... egy kis nyugalmat. — Aztán mégis odaadta. Hadd cseréljék. Így most ve­lünk lakik az anyám. Most csend van. — Keserű néninek van valamilyen jövedelme, nyug­díja? — Nincs. — A tanácselnök kijött hozzánk, mert hogy hire ment a faluban ... Szépen beszélt... „Ha már így eljártak ma­gukkal, forduljon a néni a bí­rósághoz, biztosan megítélik a szülőtartást.” Hiszen nem lehet, hogy minden terhet egy gyerek viseljen. Három­száz forintot ítéltek meg. — A fiam azt mondta, nem fizet értem egy fillért sem. Ügy sem kerülök már any- nyiba a lányomnak ... — Ezt mondta a tulajdon édesanyjáról. Kiteszem az asztalra a le­velet, amelyet a szerkesztő­séghez írt Keserű Gyuláné. Az asszony felolvassa az anyjának. Közben háborog. Az öregasszony csendesen hallgatja. A levélben éppen az ellenkezője áll annak, mint amit ők elmondtak. Fá­radt tekintetét rám emeli az öregasszony: — Én nem hazudok, nekem már mindegy. Ma itt vagyok én, holnap a temetőben. ELBÚCSÚZOM. Az asszony kikísér. A kutya még min­dig a szomszéd kertben áll. Behúzott farokkal. — Milyen félénk ez az ál­lat — mondom, hogy nyugal­masabb témát keressek. — Amikor elköltöztek, úgy megverték, hogv azt hittük nem áll már lábra — mond­ja az asszony. — Kapával kérem... Kapával. Nádas Péter Zárszámadásra készülnek a tápiógyörgyei Zöld Mező Tíz­ben. Kész már a mérleg, a já­rási megerősítő bizottságot várják, hogy ráüsse a pecsé­tet, aztán jöhet a közgyűlés. Meglepetéstől nem tartanak, biztosak abban, hogy munka­egységenként kifizetik a har­minc forintot Sok a harminc forint, vagy kevés? Ezen lehet vitatkozni. A tagok elégedettek vele. A harminc forint ugyan­is nem fejezi ki hűen, a szö­vetkezeti gazdák jövedelmét. Sokkal inkább választ ad ar­ra, hogy miként élnek a ta­gok. Évről évre erősödik a szövetkezet, ugyanakkor je­lentős bevételre tesznek szert a gazdák a háztájiból is. De a háztájiból származó bevétel­nek is a szövetkezet a forrá­sa. A környező termelőszövet­kezetekben most úgy mond­ják: jól megy a györgyeiek- nek. Szívesen cserélnének ve­lük a negyvenforintosak is. Most tényleg jól mennek a dolgok Tápiógyörgyén. Ez egy­úttal azt is jelenti, hogy nem mindig volt ez igy. Két-három évvel ezelőtt bizony nem ér­tette meg egymást a vezetőség és a tagság. A bizalmatlanság, az állandó torzsalkodás jelle­mezte a szövetkezetét. Hibá­sak voltak ebben a vezetők is, akik úgy gondolták, hogy a legcélravezetőbb, ha a „ke­mény kéz” politikáját folytat­ják. Nem értették meg, hogy a tagság tulajdonosa a szövet­kezetnek. Jót akartak ők, na­gyobb gazdasági eredménye­ket, nagyobb jövedelmet, de közben megfeledkeztek a tag­ságról. Voltak, akik kihasz­nálták ezt a helyzetet, szí­tották az ellentéteket, intri­káltak. Ez már a múlté. Bíznak a tagok a vezetőségben, azok pedig megértik, hogy a tagság látni akarja, hogyan áll a szö­vetkezet szénája, a fontos kér­désekben érvényesíteni akarja tulajdonosi jogait. Röviden: következetesen betartják a szövetkezeti demokráciát. A bizalom nem egyik napról a másikra szilárdult meg, de hogy ma ez jellemzi a szövet­kezetét, abban nagy szerepe van az ellenőrző bizottságnak, lelkes tagjainak. A közgyűlé­sen beszámol a vezetőség a gazdálkodásról, a szövetkezeti életről, de a vezetőség mellé rendelt ellenőrző bizottság, nap mint nap belepillanthat a gazdálkodásba, képviseli a választók érdekeit A vezetőség a zárszámadási beszámolón munkálkodik, de készül a terjedelmében ugyan kisebb, de jelentőségében ugyanolyan fontos számadás, az ellenőrző bizottságé. Balázs László, a bizottság elnöke fel­jegyzéseket készít, hogy meg­beszélje a tagokkal a beszá­moló tartalmát, majd végleges formába önti. Mit tartalmaz majd a beszámoló? Balázs Lászlóval beszélge­tünk arról, hogyan látja a szövetkezet gazdálkodását, az ellenőrző bizottság tevékeny­ségét. — Mi úgy látjuk, hogy szé­pen fejlődik a szövetkezet, szorgalmasabbak a tagok, mint korábban — mondja. — Sok nehézséggel kellett meg­birkózni, nem kedvezett az időjárás, de álltuk a próbát. A bizottság munkájára te­relődik a szó. Munkatervet, jegyzőkönyveket mutat, ame­lyekben az év első napjától kezdve nyoma van tevékeny­ségüknek. — Tervünkben négy általá­nos, hat célellenőrzést irá­nyoztunk elő, ezenfelül tervbe vettük az eseti ellenőrzéseket is — ismerteti Balázs László a bizottság tervét, aztán újabb számadatok következ­nek: — Nyolcvan káreseti jegy­zőkönyvet vettünk fel és nyolc lopásról készitettünk jegyzőkönyvet. Kilencszázöt- ven tagunk közül csak hár­man reklamáltak megállapí­tásunk ellen. A beszélgetés, kissé hivata­los hangon indul, de hamar megközelítjük az életet, a mindennapi problémákat: — Milyen a vezetőség és a bizottság közötti kapcsolat? — Jó! Az elnök is, a töb­biek is biztatnak, bátorítanak bennünket, hogy dolgozzunk ellenőrizzük a szövetkezet gazdálkodását. Nem szólnak bele munkánkba, észravéte- leinket megvizsgálják, az in­tézkedésekről értesítenek ben­nünket. A bizottság munkája sokrétű. A négyszeri általános ellen­őrzést megtartották, ugyan­csak teljesítették a tervet az úgynevezett célellenőrzések tekintetében is. Ezalatt azt értik, hogy a gazdaság egy-egy üzemiágának tevékenységét vizsgálják felül. A legkülön­bözőbb, a legváratlanabb idő­szakban tartottak ellenőrzést egy-egy munkahelyen. — A tapasztalatok? ■— Az esetek többségében rendben találtuk a gazdálko­dást, de nem egyszer tettünk észrevételt is. Nyáron például a cséplőgépek után nem taka­rították össze az árpát, vagy egy másik példa: — Traktorosaink az őszi munkák befejezése után sza- naszéjjel hagyták a határban a munkagépeket. : A példák azt mutatják, ; hogy elsősorban a szövetke- ! zeti tulajdon védelme érde- \ kében munkálkodott a bi- i zottság. Valóban, tevékeny- j ségük nagyobb részét ez tette : ki. Ez azonban nem lebecsü- ! lendő. Nem rontja semmi ! jobban a munkakedvet, mint jaz, ha a becsületes tagok : azt látják, hogy egyesek a ! közösben kárt tesznek. Ilyen ! pedig előfordult. Bár a bi- j zottság elnökének ilyen te- ; kintetben nincs szégyellni 5 valója, mégis ő sajnálja leg- 5 jobban, hogy a bizottság 5 egyik tagja is megkárosítot- j ta a közöst. ; — Javaslatunkra a tagság $ visszahívta a bizottságból és ; megbüntette — mondja az 5 esetről. 5, ^ Uj vonás a bizottság munkájában, 5 hogy foglalkozik a termelő- t szövetkezeti tagok panaszos j ügyeivel. A vezetőség kéré- ^ sére a bizottság tagjai vizs- ^gálták meg a benyújtott víz- ^és egyéb káreseteket, ugyan- $ így a háztáji földek ügyé- $ ben benyújtott panaszokat. ^ A vezetőség a bizottság ja­vaslata alapján rendezi eze­két az ügyeket. A tapasz­talat az, hogy a tagság bi­zalommal fordul Balázs Lász­lóhoz és a bizottság többi tagjához, ügyes-bajos dolgai­ban. Nekik pedig jólesik ez a bizalom, hiszen ez egyút­tal munkájuk elismerését is jelenti. Pedig nem könnyű a feladatuk. Nem, mégpedig azért, mert mindannyian egy­szerű parasztemberek, akik bizony nem nagyon értenek a könyveléshez, a nagy­üzem sok-sok problémájá­hoz. Mégis hasznosan tevé­kenykednek, mert jól isme­rik a munkaterületek gond- jait-bajait, hasznos észrevé­teleket tesznek. De nem kis nehézséget okoz az is, hogy a tagok elvárják tőlük; vizs­gálják ki bejelentéseiket, de ugyanakkor azt kérik, hogy a vizsgálat során, ne mond­ják meg, ki tette a bejelen­tést. Igen, a tagok egy ré­sze, még nem tud felül­emelkedni a személyes ér­zelmeken, a rokoni kapcso­latokon. A hibát meglátják, de annak elkövetőjét még nem figyelmeztetik rá. De hát ez is idő kérdése, mint ahogyan időre volt szükség ahhoz is, hogy Balázs Lász- lóék, félretéve az előítélete­ket, a község érdekében kezdjenek munkálkodni. Ma már nem megszólás, hanem megbecsülés, bizalom ennek a jutalma. Bár a termelőszövetkezet vezetőségének munkáját is ellenőrzi a bizottság, ennek ellenére teljes az együttműködés, a bizalom. Keszi József, a tsz elnöke erről azt mondja: — Mi nem félünk attól, hogy a bizottság dolgozik, felfedi a hibákat. Azokat egyébként sem lebet eltitkol­ni, tehát jobb, ha mielőbb észrevesszük azokat, amikor még könnyű kijavítani. Nemegyszer hallani olyan véleményt: az ellenőrző bi­zottságok úgy dolgoznak, aho­gyan hagyják őket. Van eb­ben igazság. A vezetőknek kell e’őször felismerniük, hogy a bizottság a tagságot képviseli, s a tagság jogai­nak megsértését jelenti a bizottság munkájának aka­dályozása. Ellenkező esetben megromlik a tagság és a vezetők közötti bizalom. A bizalom pedig drága kincs, amelyet könnyebb elveszteni mint megszerezni. Tápió­györgyén ma már tudják ezt, azért vigyázn-'t rá anevira. Mihók Sándor Panasz, papírügyben A kisváros kis trafikja az általános iskola melletti ház­ban van. Ezért iskolaszereket) füzeteket, egyéb papírféléket is árusítanak ifct. A hölgy, aki a pult mögött áll, nagyon ked­vesen, türelmesen teljesíti a gyerekek legváltozatosabb és nem egyszer a vásárlás köz­ben is változó, kívánságait. Végignézem a reggeli nagy ro­hamot, és amikor nyolc óra után, kiürül a boltocska, ket­tesben maradunk, szokás sze­rint beszélgetünk. Persze, me­gint panasz. — Bizony, itt az ideje már. hogy az emberek jobban dol­gozzanak — mondja a hölgy. Mert kérem én most csak a papírt említem. Tessék nézni ezt a köteg bankpostát. Es kibont egy nagy csoma­got. Találomra kiemel egy köteget. A fehér tömbből ron­gyos, gyűrött, hasadozott la­pok bukkannak elő. Keserűen felsóhajt: — Tőlem ezeket nem veszik vissza. És hogyan adjam el? Egy papírlap ára hat és fél fillér. Leemel a polcról különböző irkákat, füzeteket. Van olyan kockás füzet, amelynek a lap­jairól hiányzik a kocka. Van olyan is, amelyik kockás he­lyett csak vonalas, vagy telje­sen sima. De nem az egész, hanem a lapoknak csak egy része. Nézem a csomagon, a füze­teken; vajon hol gyártják, készítik mindezt? A nyomta­tott emblémákon jól olvasha­tó: a Fűzfői Papírgyárban. Azt mondja a trafikos hölgy: — Hát tessék mondani; sza­bad így dolgozni? fűzfőn azt hiszik; igen. (h. f. p.) s határozatot hajtottunk végre. Kiss János főmérnökké történt! kinevezése a párt korszerű politikájának a szellemében tör-: tént. És kérem Béla bácsit, hogy bocsásson meg, feltételezé- : semért, de a szavaiból úgy vettem ki: nem ért egyet ezzel az : újszellemű politikával, vagy nem érti azt teljes egészében. — : Az igazgató mégegyszer megtörölte a homlokát, azután leült.! BÉLA BÁCSI megint krákogott, rágyújtott egy büdös szí- « varra és elkezdte rövid mondókéj át. — Egy kérdésemre nem válaszoltál, Jóska — szólította: keresztnevén az igazgatót. — Ebből megértettem, hogy a kom- \ munisták véleményét nem kértétek ki ebben, az üzem szá- i mára húsbavágóan fontos ügyben. Nem baj, ez nincs előír- i va, erre nincs szabály, legfeljebb ez illett volna. Ami a többi : mondókádat illeti, arra a következőket válaszolnám. — Ami, a párt korszerű politikáját illeti, én is ismerem, i Meg ezt a két embert is. És téged is. A párt korszerű politi­kája ellen nincs semmi kifogásom. Ezt a két embert pedig egy­formán szeretem. De Nagy Józsefet többre becsülöm és alkal­masabbnak tartom a vezetésre Kiss kollégánál. És te bocsáss meg, Jóska, ha netán megsértenélek egy figyelmeztetéssel. De meg kell tennem, az elv miatt. Tudod, a kommunista elv miatt, amellyel nem lehet alkudozni. Hát vedd tudomásul édes öcsém, hogy a mi pártunkban eleddig egyetlen vezető sem mondott olyasmit, hogy vezetőposztok betöltésénél pártonkí- vülinek lenni ebben az országban előny. Hogy a kommunista igazgatók a párton kívülieket részesítsék előnyben. Csak azt mondták, csak annyit mondtak — nagyon fontos elv — a párttagság ne járjon semmi előnnyel. De ezt az elvet te a fo­nákjára fordítottad. Mert a te elveid szerint párttagnak lenni hátrány. Javítani akartad a statisztikádat! Hát ez sikerült, de az elv, a helyes elv a te kezeden megbukott. Itt van két em­ber egyforma képességekkel. De az egyiket mi már megta­nítottuk a pártban néhány dologra, többek között a vezetésre is. Ez az ő plusz erénye a másikkal szemben. Hát ezt a pluszt, azt hogy húsz éve párttag, azt büntessük? Gondolom, maga Kiss János kollégám és barátom is kinevezése előtt így gon­dolkodott. És gondolom Nagy József elvtársam és kollégám aspirált legkevésbé a főmérnöki beosztásra. Csakhogy itt nem az a kérdés, ők ketten mire számítottak, hogyan gondolkod­tak, hanem, hogy a gyárnak, az embereknek, az országnak, mi a hasznosabb. SAJNÁLOM, hogy ellent kellett mondanom. A naptár sze­rint most kellett kijönnie a medvének barlangjából. Ti engem úgyis medvének becéztetek, hát kijöttem, remélem nem ron­tottam a klímát. figyelembe veszik a javaslatát. Az igazgató csak a nyugdíjazta­tására figyelt. Azért nem sokáig udvarolt neki, néhány baná­lis szó, néhány elismerés, nagyobb pénzjutalom. Mit csinálja­nak vele, hetvenöt éves, ráfér immár a pihenés. Az öreg ott­hon hallotta meg, hogy mégis Kisst nevezték ki utódjául fő­mérnöknek. Bement az üzembe, teleszívta magát a jó üzemi szaggal, aztán bekopogtatott az igazgatóhoz. Egy óra hosszáig vitatkozott, verekedett, mindhiába. Aztán elment a pártiro­dára, és megkérte a titkárt, ha lehet, hívják össze az üzem kommunistáit, a taggyűlésen ő szeretne beszélni. Az ebédlőben több mint száz kommunista szorongott, köz­tük egy párton kívüli, Kiss János főmérnök is, mert az öreg úgy gondolta, az illem azt diktálja, legyen ott az is, akiről be­szélni óhajt. A PÁRTTITKÁR elmondotta, hogy a taggyűlésnek egyet­len napirendje van a volt főmérnök kérésére. Sőt, a taggyű­lésen Béla bácsi akarja elmondani egyetlen napirendjét, ez­zel búcsúzva az alapszerv kommunistáitól. Az öreg fölállt, egy kicsit krákogott, aztán megkérdezte az igazgatót és a párttit­kárt: milyen elvi meggondolások alapján döntöttek Kiss mel­lett. Vajon megkérdezték-e az üzem kommunistáit? Ha nem is hivatalosan, csak úgy, elvtársi alapon. A párttitkár vála­szolni akart, de az igazgató, talán maga sem vette észre, letor­kolta a titkárt. — Béla bácsi is ismeri a párt új politikáját, a szövet­ségi politikára gondolok — nyomta meg a szót. — Tudja jól, hogy az elmúlt években több vezetőnk is kijelentette ország­világ előtt: a párttagság nem jár, nem járhat előnyökkel. En­nek a nagyon is helyes elvnek a gyakorlati következménye, hogy az országban rendkívül sok értékes és tehetséges párton- kívülit állítottak vezető posztra, kivéve természetesen a párt­funkciót. A mi esetünkben sem pártfunkcióról volt szó, azt pedig ki merné vitatni, hogy Kiss János főmérnök képes­ségei ... Az igazgató itt egy kissé megállt, megtörölte a homlokát, mert beszéd közben rosszul szedte a levegőt és megizzadt. Az­tán újra lendületbe jött. — Igaz, Nagy elvtárs is számításba jött. Béla bácsi is őt javasolta. Az is igaz, hogy Nagy József párttag és tud any- nyit mint Kiss János. De ő öntudatos és megérti ... Higgyék el, elvtársak — fordult az igazgató suta pátosszal a jelenle­vőkhöz — alaposan megrágtuk ezt a kérdést. Nem volt köny- nyű a mi dolgunk, nem volt könnyű döntenünk. Egyről legye­nek meggyőződve az elvtársak: a párt politikáját ezzel a döntéssel nem sértettük meg, sőt, éppen, hogy egy elhanyagolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom