Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-03 / 28. szám

Mir Micrci

kJCMod

1966. FEBRUAR 3„ CSÜTÖRTÖK

A huzavona hosszabb, mint az egész patak!

Nem tudom, az egyiptomiak mennyi ideig készültek a Nílus szabályozására, de nem hiszem, hogy annyi hercehurcát kellett megérniük, mint a budai járás alább szóbanforgó lakosainak.

Pedig mindössze egy patakocskáról van szó, amely valahol Fejér megyében ered, s átszelve a budai járás déli részét, Tárnok és Érd között torkollik a Bentába. Zámori pataknak hívják „békeidőben”, amikor szelíden csobog a medrében — Tárnok veszedelmének, amikor megárad és szennyes hullámai védtelen házakat fenyegetnek.

Márpedig

gyakran megárad.

Szinte minden olvadáskor, nagyobb esőzések idején. 250—300 hold szántót tart állandóan víz alatt. 1964-ben harminc lakóházat kellett kiüríteni az ár miatt Tárnokon, s több mint ezer hold megművelt területet öntött el. E pillanatban is helyenként a házak küszöbéig ér a víz, s a partmentiek joggal rettegnek egy hirtelen olvadástól.

Sok évtizedes gond ez, amelyet a Budai Járási Párt- bizottság megpróbált leküzdeni. Nem tudta, mit vállal! Több mint két éve folyik a szívós harc a bürokráciával — a zabolátlan kis patak megzabolázásáért.

De kezdjük az elején. 1962. novemberében a járási párt- bizottság javasolta az illetékeseknek: tisztítsák ki a Zámori-patak medrét, hogy elejét vegyék a további áradásoknak. A javaslat megértésre talált, — ha nem is azonnal: 1964-ben a megyei tanács a termelőszövetkezeti beruházási keretből 550 ezer forintot biztosított a patak pusztazámori és a tárnoki tsz-ek közötti szakaszának rendezésére. A két termelő- szövetkezet is felajánlott 80 ezer forintot és tagságának társadalmi munkáját. Elkészültek a tervek is. Ám ekkor kiderült, hogy kivitelező híján, 1964-ben nem leket a munkát elkezdeni.

Eljött az 1965-ös esztendő. Megvolt a pénz, a jó szándék és a terv. Illetve, az utóbbiról kiderült, hogy hiányos: a torkolati szakaszt nem öleli fel. Márpedig, a munkát csak alulról, a torkolattól szabad elkezdeni; ellenkező esetben nemcsak Tárnokot, de még a 7-es számú műutat is elöntené a víz. Mindezt ugyanaz a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság állapította meg, — 1965 nyarán! — amelyik előzőleg jóváhagyta a hiányos tervet...

Ami ezután következett,

tanulságos fejezete lehetne a Bürokrácia vadhajtásai, avagy a hivatal padkázása című gyűjteményes kötetnek.

Azzal kezdődött, hogy a torkolati szakasznak nem akadt gazdája. A két érdekelt intézmény, amelynek közös területén folyik a pataknak ez a része, egymásra tukmálta a tulajdonos — s ezzel az anyagi felelős — szerepét. S amíg a két szerv vitatkozott, az egész ügy megfeneklett.

Ismét a járási pártbizottság lépett közbe. Megbeszélésre hívta össze valamennyi érdekelt szerv képviselőit, aholis az alábbi döntések születtek. Először: a vitatott szakasz költségeit az érdi Búzakalász Tsz vállalja magára; másodszor: sürgősen el keli készíttetni most már az egész patak rendezésének terveit; harmadszor: a megyei vízügyi igazgatóság jelenlevő képviselői ajánlanak megfe- ialő mérnököt, aki a terveket sürgősen elkészíti.

Ügy látszott, a patak ügye ' á mederbe terelődött. A "'-ügyiek állták a szavukat,

■ csakhamar jelentkezett egy

mérnök, aki a terveket el is készítette. A megyei tanács illetékes osztálya, s a megyei vízügyi igazgatóság jóváhagyta a tervet. Hogy gazdája is legyen az ügynek — amint illik — 1965. október 5-én megalakult a Budakörnyéki Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. A társulat a jóváhagyott tervet vízjogi engedélyezés végett felterjesztette a Vízügyi Igazgatósához, majd — ennek birtokában — hitelmegnyitás céljából, a Magyar Nemzeti Bankhoz.

Innen visszaküldték azzal, hogy a társulat vezetői igazolják aláírásukkal, hogy a tervet maguk készítették. Csakhogy ez egyet jelentett volna a plágiummal, mások szellemi termékeinek eltulajdonításával! A tervezők a társulat segítségére siettek: amint megkapják a munkájukért járó bért — ígérték —, beleegyeznek, hogy a társulat sajátjaként kezelje a terveket. A munkabér kifizetését azonban csak az Országos Vízügyi Főigazgatóság engedélyezheti. Felterjesztették hát a kérést, s rövidesen megkapták az elutasítást. Indok: állami beruházásra — magánszemélyekkel nem lehet tervet készíttetni! (Érdekes, hogy ezt a Vízügyi Igazgatóság szakemberei nem tudták, amikor magán- személyt javasoltak a terv elkészítésére?!)

A patak ügye

ismét zsákutcába

került Szerencsére, a tervezőkben több volt a megértés és a jó szándék, mint az illetékesekben: írásban nyilatkoztak, hogy minden anyagi követelésükről lemondanak, s a tervet átadják a társulatnak. Most már csak le kellett másolni, s mint a társulat sajátját benyújtani. December 27- re ez is megtörtént. A második tervtárgyalásra ez év januárjának elején került sor. S ekkor lecsapott a mennykő: a tervet a szakemberek műszakilag hibásnak találták! Ugyanazt a tervet, amelyet egyszer már jóváhagytak.

Semmi kétség, a kifogásuk jogos: a javasolt átvágással 150 000 forintot lehet megtakarítani. A kérdés csupán az: miért nem vették észre ezt az első tervtárgyalásnál?!

Mit volt mit tenni, a társulat vezetői harmadszor is átdolgozták a tervet, s január 28-án ismét felterjesztették vízjogi engedélyezésre.

A többi már gyerekjáték. Megvárják az engedélyt, azután újra kérnek hitelmegnyitást a banktól, kivitelezőt keresnek, megkötik a szerződést, s végül, ha az idő engedi, megkezdik a...

Nem merem leírni. Olyan szép, hogy nem is lehet igaz!

Nyíri Éva

Honvédelem és véradás

A közelmúltban tartották Szobon a Magyar Honvédelmi Sportszövetség járási értekezletét Az elmúlt év eredményeit is megbeszélték. Többek között arról is szó volt: tavaly jó együttműködést teremtett meg az MHS a többi társadalmi szervezettel. Különösen a Vörös- kereszttel sikerült a kapcsolatokat javítani. Ennek egyik szép eredménye, hogy az MHS 470 tagja közül a járás területén 140-en jelentkeztek önkéntes véradásra. Idén — többek között —, a TIT járási szervezetével karöltve, 34 honvédelmi témával foglalkozó előadást rendeznek, amelyek keretében filmeket is vetítenek.

A sugárvédelem szolgálatában

Az idén elkészül az első KGST-hajó

A Magyar Hajó- és Darugyár export szempontjából továbbra is az ország egyik legfontosabb iparvállalata, termékeinek majdnem 80 százaléka az idén is külföldi rendelésre készül. Az 1966-ra terve- . zett mintegy másfél milliárd $ forint értékű exportárunak $ nagy részét a Szovjetunióba ^ szállítják, a többi között 1200 ^ tonnás tengerjárókat, 1340 és ^ 2000 lóerős tolóhajókat, öt- és § száztonnás úszó- és öttonnás ^ portáldarukat. A két ország^ szoros együttműködése lehető-^ vé teszi, hogy a gyár hosszú^ évekre előre tervezze export- ját, az idén például két olyan § hajó mintapéldánya készül el,$ amelyekből a következő évek- $ ben már nagy sorozatot gyárt- § hatnak a Szovjetuniónak.

Egyik ilyen új tengerjáró az 1500 tonnás KGST-hajó, ez ^ méreteiben, korszerűségében ^ túlhaladja a jelenlegi 1200 ton-^ nást. A hozzávaló motorokat^ Jugoszlávia szállítja majd. Az 5 első 1500 tonnás tengerjáró az ? idén készül el, s a sorozatgyár- § tás fokozatos bevezetése után $ 1968-ban teljes egészében ki- § szorítja a mostani 1200 tonná-^ sokat. A Szovjetunió részére ^ az idén készül el a 2000 lóerős ^ tolóhajó új változata is, ame- ^ lyet a szibériai viszonyoknak ^ megfelelően képeznek ki.

A Szovjetunión kívül egész í sor más országból is érkezett rendelés különféle vízijármű- ^' vekre. Svédországba például $ Egy göteborgi cégnek 1650 ^ tonnás áruszállítót, Bulgáriá- ^ nak 100 tonnás úszódarut, §-------------------------------------[

LékeEik

ts fa&rs&dls irisekf. jéeppásneéEíái ||

A Bodrog holtágaiban | már „pipálnak a halak" § ]

Borsod megyében több mint $

0 napja jég fedi a folyók és $ avak felületét, a vízben levő ^ >xigén nem elegendő a halak- $ iák. Ezért a Tiszán, a Hemá- ^ Ion és a Bodrog holtágain *!

1 horgászok és a halászok ed- S

lig mintegy 3000 léket vág- 5 ak. A Tisza és a Hemád § nenti halászok megfigyelése $ zerint a vizeken általában $ nég nem jelentkezett oxigén-!;' liány. A Bodrog holtágain :> zonban már mutatkozik ez -5 '.tető elem hiánya, mert a jé- í :en vágott lékhez sűrű rajok- ^ >an tódulnak „pipálni” a S ialak. 5;

Csehszlovákiának 1300 tonnás Duna-tengerjárót és 150 személyes vízibuszokat, az Egyesült Arab Köztársaságnak önjáró uszályokat szállítanak.

Barlangjárás a Várhegyen

A Hazafias Népfront Budapest I. kér. Bizottsága rendezésében február 6-án, uo- sárnap délelőtt 10 órától 12 óráig a Magyar Karszt és Barlangkutató társulat a Várhegy belsejében díjtaUen vezetést rendez. Bejárat 1. kerület, Űri utca 9. szám alatt. A csoportok félóránként indulnak.

M ikszáth-könyvek Moszkvában

A moszkvai szépirodalmi könyvkiadó 1966—1967-ben

hatkötetes Mikszáth-váloga- tást bocsát közre. A magyar prózairodalom kiválóságának válogatott művei most először jelennek meg orosz nyelven.

Az utóbbi esztendőkben ugrásszerűen emelkedett az ionizáló sugárzásokkal foglalkozók száma Magyarországon. Az orvostudományon kívül az ipar, a mezőgazdaság és csaknem valamennyi tudományág bekapcsolódott az ionizációs sugárzások felhasználásába. A sugárvédelem érdekében fokozottan ellenőrzik a dolgozókat érő sugárzás mennyiségét. Ebben az évben megindult — helyi mérések helyett — a központi dózismérő szolgálat, amelyet a Frederic Joliot Curie Sugárbiológiai Intézet lát el. Az ionizáló sugárzásokkal foglalkozók munkaruhájukon fiimdozimétert hordanak, ezt egy hónapban egyszer ellenőrzik: a benne elhelyezett film előhívása után megállapíthatják a dolgozót esetleg ért sugárzás mennyiségét.

Az egyéni dózismérőt szivarzsebben hordják, mint egy töltőtollat. Képünkön: rádium gamma sugárzással hitelesítik a Gamma Optikai és Finommechanikai Gyárban készített egyéni dózismérőket

HANKÓCZI SÁNDOR:

Kornél érettségije

Az első kísérlet, hogy találSegédmunkások

©

tot. S bár Kornél esetében nem jelentkeznek ilyen élesen, ennyire tisztán megfogal- mazhatón a gondok, mégis érződik rajta. Mert belekóstolt.

Merőn nézi a bakancsát:

— Az az igazság, hogy ostoba voltam.

Olyan világosan, annyira egyértelműen tudja, hogy miért Kihasznált egy helyzetet, élt a „lehetőséggel'’ kilenc évvel ezelőtt. Akkor elsős gimnazista volt, fogékony, de kevés szorgalmú gyerek, aki csak a rendszeres tanulást és a matematikát tartotta ellenségnek.

— A szüleim akkor váltak el. Viták, veszekedések, állandó feszült légkör odahaza. Nem figyelhettek arra, mit csinálok. És én ezt tudtam.

Tudta, s kapott az alkalmon. Nem járt iskolába, „lógott” a haverokkal; mozi, tér, cigaretta. Duma-parti, kimaradozá- sok késő estig. Az „áldott” tétlenség, a senkitől sem függés, a csellengés, a kama&zos j „bulik” időszaka ez. A szülők j saját gondjaikkal elfoglaltan nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget annak, hogy a fiú kimaradt a gimnáziumból. Akkor még Kornél sem. Túlságosan fiatal volt, s nem izgatta, hogy nem tud felelni a kérdésre; „te mit csinálsz?" Évek múlnak el és egyszer csak azt veszi észre; a valamikori barátok nagyon „elhúztak”. Feléled a hiúsága, s követeli, mutass valamit! Nem tudott felmutatni semmit. Nyugtatni próbálta magát az olvasással, de hamarosan ráébredt: ez önmagában kevés.

Dolgozott rendszeresen, mert a kettészakadt családnak kellett a pénz. Munkakönyvébe bekerült a feljegyzés: segédmunkás.

— Szégyelltem. Nem taga dóm, nagyon szégyelltem.

Látja, hogy mondani akarok valamit a szégyennel kapcsolatban. Nem hagy szóhoz jutni.

— Ne értsd félre. Tudom, szükség van segédmunkásokra, és hogy ez is tisztességes munka. Mondták már ezt sokszor nekem is. De hát az ember nem elégedhet meg eny- nyivel.

Arról beszél, hogy sokat gondolkozott a kérdésen. Több minden lehet a segédmunkásból. Aki többre hivatottnak érzi magát, de nem tesz semmit az előbbrejutásért, azt hiúsága és szégyenérzete még a bűnözésre is képessé teszi.

— Honnan tudod?

Csend. Rám néz, tiszta és rebbenés nélküli a tekintete.

— A magam esetéből. Ostoba perceiben az ember va- gánykodik. Hatvanegyben, az egyik haverral „elkötöttem" egy kocsit. Másfél órát kocsi- káztunk, aztán letettük, de rájöttek. Amikor a bíróság előtt álltam, nem is hallottam, mit beszélnek, csak azt ismételgettem magamban: „Kornél, elég volt! Vagy megáUsz, vagy belepusztulsz.”

Megállt. Tanulni kezdett az esti gimnáziumban. Sokkal nehezebb körülmények között és más emberként, mint tizenöt éves korában.

— Nappal trógerolás, este suli — ajkát összehúzza, mintha ezzel is ki akarná fejezni cselekedete komolyságát. Kicsit büszkén, most már felszabadultan mondja:

— És leérettségiztem.

Hallgatunk. A szavak nem

fejezhetik ki azt a Küzdelmet, mely végül sikert hozott Kornélnak. Ezzel a mondattal lezárult egy korszak az életében. Még akkor is, ha munkakönyvében ugyanaz a bejegyzés segédmunkás.

Nyugodt. Nem töri le, hogy sem vették fel közgazdasági egyetemre:

— Sportszerű volt. Nem feleltem meg a felvételen. Különben is nem ez az életcélom.

— Mi akarsz lenni?

— Elvégzem a felsőfokú mezőgazdasági technikumot. Aztán vidékre megyek és csinálok valami okosat.

Beszél. És úgy beszél, mintha már ott járna.

Kizökkentem:

— Tanulságos eset a tied.

— Az. — És sóhajt.

Kornél leérettségizett és valami „okosai” akar csinálni később. Átmeneti állapotnak tekinti a mostani helyzetét, olyan állapotnak, amelyből ki kell másznia, mert az szerinte „mélypont”! Más ember akar lenni, több, de az a baj, hogy ezt csak formálisan teszi: egy fehér köpeny, egy íróasztal, egy cím jelenti számára a „valakit”. Egy cseppet sem érzi, hogy az a munka, amit most végez, nagyon is fontos és nagyon is tiszteletre méltó.

Hiba lenne azonban feketefehér alapon beszélni e kérdésről. Észrevenni, főleg tudatosítani kellene ezt a változást, mely mai állapotában a segédmunkát jellemzi. A korábbi „trógeroláshoz” viszonyítva minőségben lett más, melyet, hogy csak egy példát említsek, az elektromos targonca megjelenése is jelez. Megint valamiféle kiegyenlítődés segéd- és szakmunka között, hiszen a tömeggyártásban az „okos” gépek szükségtelenné teszik, hogy valaki egy munka elvégzésének minden fázisához értsen.

Mégis valós a segédmunkás- probléma. Csak nem úgy, ahogyan egyesek hiszik, akik a bérezés kérdését feszegetik elsősorban. A tudati vonatkozások azok. melyekről egy kicsit megfeledkeztünk, s ezért jelentkezik ma emberi problémaként.

Nem tehetünk és nem is teszünk különbséget munka és munka között, minőségi sorrendet sem állítunk, hiszen ez a foglalkozások fajelméiete lenne. Szükség van segédmunkára és segédmunkásokra. De kell, hogy ők is megbízható ismeretekkel rendelkezzenek a világról. Mert a segédmunkások, s rajtuk keresztül a fizikai munka megbecsülése egr kicsit tőlük is függ.

Vége

S l*VV// él. I All ■ VUvj ildll mí v*

! Még egyszer elolvastam le- ; veiét, melyben tömören ír sa> ját dolgairól. Kicsit irónikus, ! néhol szellemes, s végül ezzel ! a mondattad fejezi be: „Ennyit 5 ér az én huszonnégy évem, \ amelyből néhánynak kevés ér- ! telme volt”. Ügy tűnt, soha- ! sem tudom meg, máért volt

> olyan kevés értelme, mert a

> fiú nem akart színre lépni.

1 Végül másképpen történt, j Felhívott telefonon.

! — Most kicsit ledobjuk a

! kocsit és összejöhetünk.

: Nem tudtam, mennyi az a i „kicsit”: tíz perc vagy másfél jóra? Vajon ez az idő elegendő ; lesz-e ahhoz, hogy megbízható [ismereteket kapjunk Komél- \ ról? Mindegy. Még diákos I jegyeket viselő betűire, értel- |mes mondataira gondoltam s | ez döntött. Látnom kell a i fiút.

i Megviselt, viharvert vatta- ; kabát; térdénél csillag for- í mára szakadt ceignadrág,

: rövidre nyírt, barna csapzott |haj. Az arcát sokat verheti a szél: vörös és cserzett. Tekin- . tete élénk, mintha nevetés i bujkálna benne. Tenyerét a i nadrágszakadásra teszi meg- i kérdezi:

i — Ugye jó a szerelésem?

— Nekem tetszik. Akár cse- \ ^élhetünk is.

! — Nem hinném.

| Ezt már komolyan mondja, i És annak már semmi köze a ; humorhoz, ahogyan folytatja:

: — Mert engem egy kicsit eli keserít ez a ruha. Szeretnék : szabadulni tőle. Csák nem ; megy olyan könnyen.

: Egy pillanatra úgy tűnik, j mintha fáradt lenne. Nem fizikai fáradtság ez, hanem valami egészen más. A sikerte- ; tenség, a hiába való küzdelem ■szül ilyen „mindegy” hangula-