Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

Sztárok és gitárok Ha valakinek még aggálya volna, nem telik meg a mű­velődési ház nagyterme, aggo­dalmát eloszlatom. Legutóbb ugyanis — kedden este — megtelt annyira, hogy minden székre jutott vendég. Mi vonzotta a ceglédiek nagy tömegét? — A sztárok és az őket kísérő gitárok. Az Or­szágos Rendező Iroda ez al­kalommal kitett magáért. Le­hozta a pesti égről a táncdal- éneklés csillagait, s az Atlan­tis együttes méltó kíséretnek bizonyult. Murányi Lili ízléses, szelle­mes összekötőszövege, kedves előadásmódja jó bevezetője volt az egyes műsorszámok­nak. Ismert dalok csendültek fel, Mátray Zsuzsa a Nyári délután című slágerrel kezdte, végül Rock and Roll volt a ráadás. A közönség többször visszatapsolta Mátray Zsuzsát, s ő bőkezűen bánt az ismétlé­sekkel, ráadásokkal. Korda György sikere is szűn­ni nem akaró tapsban fejező­dött ki. A Balatoni Lorellei című szám után még sok las­sú és gyors szám következett. A jól sikerült műsor emlé­kezetes számai közé tartozik Gigi Marga román táncdaléne- kesnő fellépése, aki az est kö­zönségét kellemes hangjával nyerte meg. Ho/i Géza paródiái sok jó ötletet tartalmaztak, indiai, texasi, spanyol és moszkvai paródiája után sztriptíz után­zatával nevettette meg a je­lenlevőket. Induló táncdalénekes is fel­lépett a műsorban, a rádióból és eddig megjelent lemezeiről már ismert Babják Márta, aki csupán féléves „múlt”-ra te­kint vissza. Többek között a Nem könnyű félreállni című számot énekelte, s egyben bi­zonyította, hogy nem Volt alaptalan a megbízás, a de­cemberi fellépés a bécsi Col­legium Hungaricumban, sem a csehszlovákiai turné. Egy hónapja az Országos Rendező Iroda műsorában lép fel, s így már a vidéki közön­ség előtt is kedves ismerős. (tamási) PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1966. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK Megkezdődött a járási baromfitenyésztési verseny Jászkarajenő „kesztyűt dobott" Törteinek és Kocsérnak Nagy érdeklődés kísérte azt az értekezletet, amelyet a járás baromfitenyésztési ver­senybizottsága hívott össze a nőtanáccsal és a földműves­szövetkezettel karöltve. A SZÖVOSZ központot Balogh Pál, a MESZÖV-öt Bandur Béla képviselte. Jelen volt az értekezleten Erdélyi Gábor, a járási tanács elnökhelyettese, Kratochvill Edéné, a járási nő­tanács titkára, Halasi János, az FJK vezetője és Retkes Gyula, a járási versenybizott­ság titkára. Az értékelésre meghívták a járás legjobb baromfitenyész­tőit, a felvásárlást legmaga­sabb százalékra teljesítő egyé­ni és háztáji termelőket, a községi nőbizottságok elnökeit, a földművesszövetkezetek ügyvezetőit és felvásárlóit is. A verseny múlt évi eredmé­nyeit Kratochvill Edéné mél­tatta, a nőtanács védnöksége alatt. A versenyben szép ered­ményeket értek el az asszo­nyok. Az értékelés alapján első lett a baromfitenyész­tési versenyben Kecskés Lászlóné, Jászkarajenő, Tetővár 33. szám alatti la­kos, aki 13 kiló csirkét, 360 libát, 10 kacsát, 2500 tojást adott át a felvásár­lóknak. Jutalmul 1200 forintos vásárlá­si utalványt kapott. Ugyancsak vásárlási utalvánnyal a máso­dik helyezett Fazekas Imrénét Jászkarajenőről és a harma­dik helyezett Eszes Józsefnét Kőcserről. Negyedik helyen végzett a versenyben Dirner Józsefné Abony, VI. Kisbala- ton dűlői lakos. Oklevéllel tüntették ki Meggyesi Jánosné Jászkaraje- nő, Ady utca 86., D. Tóth Györgyné Kocsér IV, d. 51., Czagány Józsefné Jászkaraje- nő, Ady út 84, Rapi Pálné Jászkaraj enő, Dózsa György út 8, ifi. Deák Lajosné Kocsér, III. dűlő 34, Törőcsik Mihály- né Kocsér, VIII. dűlő 57, Nagy Károlyné Abony, Kisbalaton dűlő 17. és Pásztor Pálné Kő- röstetétlen, Árpád utca 6. szám alatti lakost. Ugyancsak oklevéllel tün­tették ki a három első közsé­gi, illetve körzeti földműves- szövetkezetet is. A földművesszövetkezetek versenyében első volt a Jászkarajenő és Vidéke, második a Nagykőrös és Vidéke és harmadik az Abonyi Földművesszövet­kezet. Az értekezleten újabb ver­seny szervezése indult 1966. évre. Az első baromfitenyész­tési szerződéseket a múlt évi első két helyezett, Kecskés Lászlóné 100 libára, Fazekas Imréné pedig 120 libára írta alá. Jászkarajenő község ver­senyre hívta ki Törtei és Ko­csér községet, amelyek a ki­hívást elfogadták. (Peresztegi Róza) Az abonyi Felszabadulási Kupa versenyeredményei A kis Ágnes kálváriája Verték, és éhez tették Mus Gézáné, az alsónyárs­apáti iskola nevelője levél­ben kereste meg a gyám­ügyi hatóságot. A pedagó­gus megrendítő tényekben számol be arról, hogy Megy- gyesi István és élettársa, Kubányi Árpádné emberte­len módon bánik a neve­lésre náluk levő Szűcs Ág­nes hétéves kislánnyal. A gyámügyi előadó kiment a helyszínre, ahol teljes va­lóságban kibontakozott a ke­gyetlen házaspár ifjúság el­leni bűntette. Még tavaly húsvét táján történt, hogy Szűcs Ágnes szülei elköltöztek Nyársapái­ról. A tízgyermekes család­ból Ágnest ott hagyták Megy- gyesiéknél azzal, hogy ellá­tásáról, ruházatáról gondos­kodnak. A kislány ennek el­lenében legelteti Meggyesiék jószágait. Volt bőven csirke, akadt pulyka, liba, gyöngytyúk, még galamb is, aminek gon­dozásában részt vett a kis­lány. De a legfőbb feladat volt az — mint a későbbi bírósági tárgyaláson is ki­derült — Ágnesnek kellett a tizenhat sertést legeltet­nie és ő pányvázta ki a te­henet. Amikor októberben a gyámhatóság előadója a hely­színen járt, este fél nyolc táján, vaksötétben hajtotta be Ágnes a tehenet a gyep­ről. Embertelen módon bántak vele. Hideg őszben alsóruha nélkül járatták a gyengén fejlett gyermeket. Ha Megy- gyesiék reggel elmentek ott­honról és csak este tértek haza, akkor Ágnes nem ka­pott sem reggelit, sem ebé­det, de a vacsora is csak nagyon vékonyan járt ki neki. — Ütötték, verték, gyak­ran kék foltokkal a testén ment az iskolába. Félórás késéssel és futva érkezett meg — mondotta Mus Gé­zává, a kislány tanítónője. Máskor a hajánál fogva húzták végig a földön, Megy- gyesi néha az ágy lábához verte a tehetetlen gyerme­ket. A gyámhatóság feljelenté­sére, az ügyészség ifjúság elleni bűntettel vádolta a í kegyetlen házastársakat. Az ügyet a Ceglédi Járás- bíróság büntető tanácsa tár­gyalta és Meggyesi Istvánt egyévi, Kubányi Árpádnét nyolchónapi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. (—ssi) Az abonyi községi KISZ- bizottság, a szakmaközi bi­zottság, valamint a Községi Termelőszövetkezeti Sportkör 1965 elején a községi KISZ- szervezetek részére Felszaba­dulási Kupa versenysoroza­tot hirdetett meg. A kiírás ér­telmében az a KlSZ-szerve- zet, amelyik a felsorolt sport­ágakban (atlétika, röplabda, kézilabda, kispályás labda­rúgás, asztalitenisz, sakk) a legjobb eredményt éri el, el­nyeri a rendező szervek ál­tal felajánlott Minősítési Ku­pát. Az a KISZ-szervezet pe­dig, amelyik a felsorolt sportágakban a legtöbb ver­senyzőt tudja mozgósítani. Tömegesítési Kupát szerez. A KISZ-szervezetek éltek a versenykiírás adta lehetősé­gekkel és a község 14 KISZ- szervezete közül 9 szerve­zet 211 tagja vett részt a ver­senyekben. Rajtuk kívül a versenysorozatba benevezett még 164 KISZ-en kívüli fiatal és idősebb. A községi KISZ-bizottság a társszervek­kel egyetértésben 1966. feb­ruár 4-i ülésén értékelte a verseny eredményeit. Ennek értelmében a Minős*.sí Ku­pát a Kossuth Tsz KISZ- szervezete nyerte 57 pont­tal. Második a József Attila Tsz KISZ-szervezete 44 pont­tal, harmadik a gimnázium KISZ-szervezete 43 ponttal. A Tömegesítési Kupát a József Attila Tsz KISZ­szervezete nyerte 43 ponttal, második a Kossuth Tsz KISZ-szervezete 39 ponttal, harmadik a Gépjavító KISZ- szervezete 35 ponttal. A versenysorozat kiköté­se szerint az egyes sportág igazolt versenyzői ugyanezen sportágban nem szerepelhet­tek. Tekintettel, hogy a kiírt kupák vándordíj jellegűek, az 1966. évi községi asztalite­nisz spartakiád küzdelmei már e versenysorozat jegyé­ben kerültek lebonyolításra. Hat KISZ-szervezet 19 ver­senyzője indult az egyéni küzdelmekben, ezenkívül 6 pár indult a párosok verse­nyében, és 5 csapat a csapa­tok küzdelmében. Eredmények: Egyéni: 1. Kókai László (Sportkör). 2. Retkes Gyula (Sportkör). 3. Kássa Lajos (József Attila Tsz). Páros: 1. Kókai—Ret­kes. 2. Klein—Nagy. 3. Ig- ricz—Dónáth. Csapat: 1. Sportkör i. 2. József Attila Tsz KISZ-szervezete. 3. Kos­suth Tsz KISZ-szervezete. Napi270 mázsa kenyér a ceglédi kenyérgyárban A vállalat ti­zennégy község­ben huszonegy üzemet tart fenn, s összesen hu­szonnyolc községet lát el kenyérrel. Mintegy 210 ezer ember napi ke­nyerét biztosítják így, amely hat va­gon nyi mennyi­ségnek felel meg. Ehhez járul még az a 200 ezer sü­temény, amely naponta elfogy az üzletekben. Azt is kevesen tudják a vásárlók közül, bogy Ceg­léden a Mizsei úti kenyérgyárban a napi három mű­szak alatt 270 má­zsa kenyeret süt­nék a pékek. Fárasztó mun­kájúkat már rész­ben gépesítették. A hagyományos, régi kemencéket kicserélték, s ma már nyolc gázsü­tőteres kemencé­ben sül szőkére, barnára a ceglédi kenyér. Működnek a gyárban auto­mata gépek, mint a tésztafel­dolgozó gépsor. így egyes munkaterületeken az egykori nehéz fizikai munka helyett csak a gépek irányítása a dol­gozók feladata. Jól felszerelt laboratórium­mal rendelkezik a gyár, amelyben mindig mintát vesz­nek a beérkező lisztből, el­végzik a próbasütést, s csak ennek alapján állapítják meg a szükséges gyártáseljárást. Az üzem vezetői elmondot­ták, hogy azt szeretnék, ha bővülne termékeik választéka és javulna a minőség is. Ehhez viszont — úgy mondották — jobb alapanyagra volna szük­ségük, mert csak megfelelő lisztből lehet jó kenyeret süt­ői. A vállalat vezetősége szem előtt tartja a fogyasztók érde­keit, kívánsáigait, s arra tö­rekszik, hogy az eddiginél Tomcsányi Sándor felvétele jobb minőségű kenyér kerül­hessen a családok asztalára. Az elmúlt évben 21,7 nap nyereségrészesedést fizették a sütőipari dolgozóknak. A vál­lalat igazgatója és műszaki vezetője bízik abban, hogy a kenyérgyár dolgozói is még jobb minőség elérésére töre­kednek ebben az évben. Az üzem további bővítése is sze­repel a tervekben, mert meg­lehetősen zsúfoltan vannak a jelenlegi körülmények között. A képeken a kenyérgyári pékek láthatók munka köz­ben, a készülő kenyér bölcső­jénél. Elmarad az „Újvárosi téli esték” ke­retében péntekre hirdetett Téli mulatságok című iro­dalmi est, helyiség hiánya miatt. 'rSSSSSSSSSSS/-SS/SSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSS/SSSj'S/SSSSSSSSSSSSS//SSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSS/SS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSy/SSSSSS/SS/SSfSSSSSS/SSS//SSS//SSSSSSS/SSSSSSn Gondolatok városunkról Amióta fennállásának 600. évét ünnepelte városunk, egy­re inkább a közérdeklődés 'központjába került. Munká­sok, parasztok, de kivált az értelmiség tömegei figyelik a város életét történelmünkben, jelen helyzetünkben, s jövő terveinkben. Ilyen irányú kér­déseikre várnak tőlünk, régi ceglédiektől is elsősorban vá­laszt. Szokatlanul hangzik, de vá­rosunk egyik lényeges jellem­zője az, hogy saját őslakói is­merik legkevésbé. Vagyis vá­rosunk történetével, néprajzá­val, földrajzával, jövőjével ép­pen mi „törzslakók” foglalko­zunk a legkevesebbet. Cegléd történelmét a „be­származott” értelmiség bá­nyászta ki a régi levéltárak és az öreghegyi buckák mélyé­ről, amennyire csak módjában állt. Ez azonban még kevés. Alig tudunk valamit, annak a több mint 600 éves „névtelen” parasztnak az életkörülmé­nyeiről, aki a homokbuckákat széjjellapította és aranybá­nyát varázsolt belőlük, aki ki­vágta a cserjét, hogy ne le­gyen útba az ekének, aki le­vezette az ingovány vizét, és acélos búzát termelt a he­lyén. Hogy a régi ceglédieknek mik voltak az örömei, fájdal­mai, szokásai, mit daloltak, hogy táncoltak, hogy öltöztek, milyen tájszólással beszéltek, avagy milyen néprasszokból keveredtek össze „ceglédi nép­pé”, azzal éppen mi „törzsö- kösök” törődünk legkeveseb­bet. Szinte szégyeljük a rán­cos gatyában járó dédapáin­kat. Bár akad a városunkban egy-egy Nyújtó Ferenc, dr. Szomorú István vagy Pataki Ferenc, akik vissza-visszanéz- nek a törökös faragású fejfák alatt nyugvó jobbágy őseikre, de általában lakosságunk any- nyit sem tud a régi ceglédiek származásáról, vagy szokásai­ról, mint Bércéi, Pilis, Vecsés, Battonya, Elek vagy Orosháza lakói származásairól és régi népszokásairól. Városunk földrajzát szintén nem ismerjük. Határunknak azt a sarkát, ahová tanyáin­kat építettük, sokszor bejár­tuk már munka közben. Jól is termelünk rajta, de már a többi részére a határunknak nem vagyunk kíváncsiak any- nyira sem, mint más foglalko­zásúak. Pedig éppen a mi sze­münkben nem egyhangú a ceglédi táj. Nálunknál senki sem láthatja élesebben, hogy minden táblának más-más az arca, más a termőképessége, a termelőmunka igénye, dom­borzatainak jelentősége a ter­melésre. Mi tudjuk legjobban, hogy szántóinknál, rétjeink­nél ötméteres talajszint ma­gasságkülönbözet legalább ak­kora gazdasági jelentőségű, mint hegyvidéken kétszáz mé­teres különbözet. Eléggé tisz­tában vagyunk vele, hogy ha­tárunkat csak azok láthatják változatosság nélkülinek, unal­masan egyhangúnak, akik a fésűs merinót sem tudják a komondortól megkülönböztet­ni. Talajaink fizikai és kémiai tulajdonságai, a talajvízszint járása annyira kihatnak a nö­vénytermelésre, s annyira meghatározzák az építkezési lehetőségeket, hogy azokat a termelési és építkezési ter­veinknél okvetlenül figyelem­be kell vennünk. Mindennek ellenére sem hiányoljuk a ceg­lédi határ talaj és dombor­zati térképét, amelynek már régen meg kellett volna jelen­nie könyvesboltjaink kirakatá­ban. Ötven-hatvan évvel ezelőtt még a községi elemi iskoláink 3. osztályában külön tan­könyvből tanították városunk­ban Cegléd földrajzát. Ma pe­dig alig néhány sorban emlí­tik fel városunkat tanköny­veink. Cegléd környékének dom­borzati viszonyai, a Gerje-csa- torna vízgyűjtő területének nagysága és a csatorna víz* szállító képessége felől is csak az esetben érdeklődtünk, amikor már az 1881. évi víz- áradat megismétlődése fenye­geti az erre készületlen vá­rost? Csupán az árvíz, avagy a tartós aszály juttatja eszünkbe, hogy határunk ese­ményei is kihatnak sorsunk­ra? Ezt talán mégsem mond­hatnánk. A ceglédi parasztság zöme szerette határunkat. Szépnek is tartotta. De nem tartotta előkelőnek ezzel az érzéssel dicsekedni. Csala István, a ceglédi Petőfi Tsz elnöke (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom