Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-17 / 40. szám
Sztárok és gitárok Ha valakinek még aggálya volna, nem telik meg a művelődési ház nagyterme, aggodalmát eloszlatom. Legutóbb ugyanis — kedden este — megtelt annyira, hogy minden székre jutott vendég. Mi vonzotta a ceglédiek nagy tömegét? — A sztárok és az őket kísérő gitárok. Az Országos Rendező Iroda ez alkalommal kitett magáért. Lehozta a pesti égről a táncdal- éneklés csillagait, s az Atlantis együttes méltó kíséretnek bizonyult. Murányi Lili ízléses, szellemes összekötőszövege, kedves előadásmódja jó bevezetője volt az egyes műsorszámoknak. Ismert dalok csendültek fel, Mátray Zsuzsa a Nyári délután című slágerrel kezdte, végül Rock and Roll volt a ráadás. A közönség többször visszatapsolta Mátray Zsuzsát, s ő bőkezűen bánt az ismétlésekkel, ráadásokkal. Korda György sikere is szűnni nem akaró tapsban fejeződött ki. A Balatoni Lorellei című szám után még sok lassú és gyors szám következett. A jól sikerült műsor emlékezetes számai közé tartozik Gigi Marga román táncdaléne- kesnő fellépése, aki az est közönségét kellemes hangjával nyerte meg. Ho/i Géza paródiái sok jó ötletet tartalmaztak, indiai, texasi, spanyol és moszkvai paródiája után sztriptíz utánzatával nevettette meg a jelenlevőket. Induló táncdalénekes is fellépett a műsorban, a rádióból és eddig megjelent lemezeiről már ismert Babják Márta, aki csupán féléves „múlt”-ra tekint vissza. Többek között a Nem könnyű félreállni című számot énekelte, s egyben bizonyította, hogy nem Volt alaptalan a megbízás, a decemberi fellépés a bécsi Collegium Hungaricumban, sem a csehszlovákiai turné. Egy hónapja az Országos Rendező Iroda műsorában lép fel, s így már a vidéki közönség előtt is kedves ismerős. (tamási) PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1966. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK Megkezdődött a járási baromfitenyésztési verseny Jászkarajenő „kesztyűt dobott" Törteinek és Kocsérnak Nagy érdeklődés kísérte azt az értekezletet, amelyet a járás baromfitenyésztési versenybizottsága hívott össze a nőtanáccsal és a földművesszövetkezettel karöltve. A SZÖVOSZ központot Balogh Pál, a MESZÖV-öt Bandur Béla képviselte. Jelen volt az értekezleten Erdélyi Gábor, a járási tanács elnökhelyettese, Kratochvill Edéné, a járási nőtanács titkára, Halasi János, az FJK vezetője és Retkes Gyula, a járási versenybizottság titkára. Az értékelésre meghívták a járás legjobb baromfitenyésztőit, a felvásárlást legmagasabb százalékra teljesítő egyéni és háztáji termelőket, a községi nőbizottságok elnökeit, a földművesszövetkezetek ügyvezetőit és felvásárlóit is. A verseny múlt évi eredményeit Kratochvill Edéné méltatta, a nőtanács védnöksége alatt. A versenyben szép eredményeket értek el az asszonyok. Az értékelés alapján első lett a baromfitenyésztési versenyben Kecskés Lászlóné, Jászkarajenő, Tetővár 33. szám alatti lakos, aki 13 kiló csirkét, 360 libát, 10 kacsát, 2500 tojást adott át a felvásárlóknak. Jutalmul 1200 forintos vásárlási utalványt kapott. Ugyancsak vásárlási utalvánnyal a második helyezett Fazekas Imrénét Jászkarajenőről és a harmadik helyezett Eszes Józsefnét Kőcserről. Negyedik helyen végzett a versenyben Dirner Józsefné Abony, VI. Kisbala- ton dűlői lakos. Oklevéllel tüntették ki Meggyesi Jánosné Jászkaraje- nő, Ady utca 86., D. Tóth Györgyné Kocsér IV, d. 51., Czagány Józsefné Jászkaraje- nő, Ady út 84, Rapi Pálné Jászkaraj enő, Dózsa György út 8, ifi. Deák Lajosné Kocsér, III. dűlő 34, Törőcsik Mihály- né Kocsér, VIII. dűlő 57, Nagy Károlyné Abony, Kisbalaton dűlő 17. és Pásztor Pálné Kő- röstetétlen, Árpád utca 6. szám alatti lakost. Ugyancsak oklevéllel tüntették ki a három első községi, illetve körzeti földműves- szövetkezetet is. A földművesszövetkezetek versenyében első volt a Jászkarajenő és Vidéke, második a Nagykőrös és Vidéke és harmadik az Abonyi Földművesszövetkezet. Az értekezleten újabb verseny szervezése indult 1966. évre. Az első baromfitenyésztési szerződéseket a múlt évi első két helyezett, Kecskés Lászlóné 100 libára, Fazekas Imréné pedig 120 libára írta alá. Jászkarajenő község versenyre hívta ki Törtei és Kocsér községet, amelyek a kihívást elfogadták. (Peresztegi Róza) Az abonyi Felszabadulási Kupa versenyeredményei A kis Ágnes kálváriája Verték, és éhez tették Mus Gézáné, az alsónyársapáti iskola nevelője levélben kereste meg a gyámügyi hatóságot. A pedagógus megrendítő tényekben számol be arról, hogy Megy- gyesi István és élettársa, Kubányi Árpádné embertelen módon bánik a nevelésre náluk levő Szűcs Ágnes hétéves kislánnyal. A gyámügyi előadó kiment a helyszínre, ahol teljes valóságban kibontakozott a kegyetlen házaspár ifjúság elleni bűntette. Még tavaly húsvét táján történt, hogy Szűcs Ágnes szülei elköltöztek Nyársapáiról. A tízgyermekes családból Ágnest ott hagyták Megy- gyesiéknél azzal, hogy ellátásáról, ruházatáról gondoskodnak. A kislány ennek ellenében legelteti Meggyesiék jószágait. Volt bőven csirke, akadt pulyka, liba, gyöngytyúk, még galamb is, aminek gondozásában részt vett a kislány. De a legfőbb feladat volt az — mint a későbbi bírósági tárgyaláson is kiderült — Ágnesnek kellett a tizenhat sertést legeltetnie és ő pányvázta ki a tehenet. Amikor októberben a gyámhatóság előadója a helyszínen járt, este fél nyolc táján, vaksötétben hajtotta be Ágnes a tehenet a gyepről. Embertelen módon bántak vele. Hideg őszben alsóruha nélkül járatták a gyengén fejlett gyermeket. Ha Megy- gyesiék reggel elmentek otthonról és csak este tértek haza, akkor Ágnes nem kapott sem reggelit, sem ebédet, de a vacsora is csak nagyon vékonyan járt ki neki. — Ütötték, verték, gyakran kék foltokkal a testén ment az iskolába. Félórás késéssel és futva érkezett meg — mondotta Mus Gézává, a kislány tanítónője. Máskor a hajánál fogva húzták végig a földön, Megy- gyesi néha az ágy lábához verte a tehetetlen gyermeket. A gyámhatóság feljelentésére, az ügyészség ifjúság elleni bűntettel vádolta a í kegyetlen házastársakat. Az ügyet a Ceglédi Járás- bíróság büntető tanácsa tárgyalta és Meggyesi Istvánt egyévi, Kubányi Árpádnét nyolchónapi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. (—ssi) Az abonyi községi KISZ- bizottság, a szakmaközi bizottság, valamint a Községi Termelőszövetkezeti Sportkör 1965 elején a községi KISZ- szervezetek részére Felszabadulási Kupa versenysorozatot hirdetett meg. A kiírás értelmében az a KlSZ-szerve- zet, amelyik a felsorolt sportágakban (atlétika, röplabda, kézilabda, kispályás labdarúgás, asztalitenisz, sakk) a legjobb eredményt éri el, elnyeri a rendező szervek által felajánlott Minősítési Kupát. Az a KISZ-szervezet pedig, amelyik a felsorolt sportágakban a legtöbb versenyzőt tudja mozgósítani. Tömegesítési Kupát szerez. A KISZ-szervezetek éltek a versenykiírás adta lehetőségekkel és a község 14 KISZ- szervezete közül 9 szervezet 211 tagja vett részt a versenyekben. Rajtuk kívül a versenysorozatba benevezett még 164 KISZ-en kívüli fiatal és idősebb. A községi KISZ-bizottság a társszervekkel egyetértésben 1966. február 4-i ülésén értékelte a verseny eredményeit. Ennek értelmében a Minős*.sí Kupát a Kossuth Tsz KISZ- szervezete nyerte 57 ponttal. Második a József Attila Tsz KISZ-szervezete 44 ponttal, harmadik a gimnázium KISZ-szervezete 43 ponttal. A Tömegesítési Kupát a József Attila Tsz KISZszervezete nyerte 43 ponttal, második a Kossuth Tsz KISZ-szervezete 39 ponttal, harmadik a Gépjavító KISZ- szervezete 35 ponttal. A versenysorozat kikötése szerint az egyes sportág igazolt versenyzői ugyanezen sportágban nem szerepelhettek. Tekintettel, hogy a kiírt kupák vándordíj jellegűek, az 1966. évi községi asztalitenisz spartakiád küzdelmei már e versenysorozat jegyében kerültek lebonyolításra. Hat KISZ-szervezet 19 versenyzője indult az egyéni küzdelmekben, ezenkívül 6 pár indult a párosok versenyében, és 5 csapat a csapatok küzdelmében. Eredmények: Egyéni: 1. Kókai László (Sportkör). 2. Retkes Gyula (Sportkör). 3. Kássa Lajos (József Attila Tsz). Páros: 1. Kókai—Retkes. 2. Klein—Nagy. 3. Ig- ricz—Dónáth. Csapat: 1. Sportkör i. 2. József Attila Tsz KISZ-szervezete. 3. Kossuth Tsz KISZ-szervezete. Napi270 mázsa kenyér a ceglédi kenyérgyárban A vállalat tizennégy községben huszonegy üzemet tart fenn, s összesen huszonnyolc községet lát el kenyérrel. Mintegy 210 ezer ember napi kenyerét biztosítják így, amely hat vagon nyi mennyiségnek felel meg. Ehhez járul még az a 200 ezer sütemény, amely naponta elfogy az üzletekben. Azt is kevesen tudják a vásárlók közül, bogy Cegléden a Mizsei úti kenyérgyárban a napi három műszak alatt 270 mázsa kenyeret sütnék a pékek. Fárasztó munkájúkat már részben gépesítették. A hagyományos, régi kemencéket kicserélték, s ma már nyolc gázsütőteres kemencében sül szőkére, barnára a ceglédi kenyér. Működnek a gyárban automata gépek, mint a tésztafeldolgozó gépsor. így egyes munkaterületeken az egykori nehéz fizikai munka helyett csak a gépek irányítása a dolgozók feladata. Jól felszerelt laboratóriummal rendelkezik a gyár, amelyben mindig mintát vesznek a beérkező lisztből, elvégzik a próbasütést, s csak ennek alapján állapítják meg a szükséges gyártáseljárást. Az üzem vezetői elmondották, hogy azt szeretnék, ha bővülne termékeik választéka és javulna a minőség is. Ehhez viszont — úgy mondották — jobb alapanyagra volna szükségük, mert csak megfelelő lisztből lehet jó kenyeret sütői. A vállalat vezetősége szem előtt tartja a fogyasztók érdekeit, kívánsáigait, s arra törekszik, hogy az eddiginél Tomcsányi Sándor felvétele jobb minőségű kenyér kerülhessen a családok asztalára. Az elmúlt évben 21,7 nap nyereségrészesedést fizették a sütőipari dolgozóknak. A vállalat igazgatója és műszaki vezetője bízik abban, hogy a kenyérgyár dolgozói is még jobb minőség elérésére törekednek ebben az évben. Az üzem további bővítése is szerepel a tervekben, mert meglehetősen zsúfoltan vannak a jelenlegi körülmények között. A képeken a kenyérgyári pékek láthatók munka közben, a készülő kenyér bölcsőjénél. Elmarad az „Újvárosi téli esték” keretében péntekre hirdetett Téli mulatságok című irodalmi est, helyiség hiánya miatt. 'rSSSSSSSSSSS/-SS/SSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSS/SSSj'S/SSSSSSSSSSSSS//SSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSS/SS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSy/SSSSSS/SS/SSfSSSSSS/SSS//SSS//SSSSSSS/SSSSSSn Gondolatok városunkról Amióta fennállásának 600. évét ünnepelte városunk, egyre inkább a közérdeklődés 'központjába került. Munkások, parasztok, de kivált az értelmiség tömegei figyelik a város életét történelmünkben, jelen helyzetünkben, s jövő terveinkben. Ilyen irányú kérdéseikre várnak tőlünk, régi ceglédiektől is elsősorban választ. Szokatlanul hangzik, de városunk egyik lényeges jellemzője az, hogy saját őslakói ismerik legkevésbé. Vagyis városunk történetével, néprajzával, földrajzával, jövőjével éppen mi „törzslakók” foglalkozunk a legkevesebbet. Cegléd történelmét a „beszármazott” értelmiség bányászta ki a régi levéltárak és az öreghegyi buckák mélyéről, amennyire csak módjában állt. Ez azonban még kevés. Alig tudunk valamit, annak a több mint 600 éves „névtelen” parasztnak az életkörülményeiről, aki a homokbuckákat széjjellapította és aranybányát varázsolt belőlük, aki kivágta a cserjét, hogy ne legyen útba az ekének, aki levezette az ingovány vizét, és acélos búzát termelt a helyén. Hogy a régi ceglédieknek mik voltak az örömei, fájdalmai, szokásai, mit daloltak, hogy táncoltak, hogy öltöztek, milyen tájszólással beszéltek, avagy milyen néprasszokból keveredtek össze „ceglédi néppé”, azzal éppen mi „törzsö- kösök” törődünk legkevesebbet. Szinte szégyeljük a ráncos gatyában járó dédapáinkat. Bár akad a városunkban egy-egy Nyújtó Ferenc, dr. Szomorú István vagy Pataki Ferenc, akik vissza-visszanéz- nek a törökös faragású fejfák alatt nyugvó jobbágy őseikre, de általában lakosságunk any- nyit sem tud a régi ceglédiek származásáról, vagy szokásairól, mint Bércéi, Pilis, Vecsés, Battonya, Elek vagy Orosháza lakói származásairól és régi népszokásairól. Városunk földrajzát szintén nem ismerjük. Határunknak azt a sarkát, ahová tanyáinkat építettük, sokszor bejártuk már munka közben. Jól is termelünk rajta, de már a többi részére a határunknak nem vagyunk kíváncsiak any- nyira sem, mint más foglalkozásúak. Pedig éppen a mi szemünkben nem egyhangú a ceglédi táj. Nálunknál senki sem láthatja élesebben, hogy minden táblának más-más az arca, más a termőképessége, a termelőmunka igénye, domborzatainak jelentősége a termelésre. Mi tudjuk legjobban, hogy szántóinknál, rétjeinknél ötméteres talajszint magasságkülönbözet legalább akkora gazdasági jelentőségű, mint hegyvidéken kétszáz méteres különbözet. Eléggé tisztában vagyunk vele, hogy határunkat csak azok láthatják változatosság nélkülinek, unalmasan egyhangúnak, akik a fésűs merinót sem tudják a komondortól megkülönböztetni. Talajaink fizikai és kémiai tulajdonságai, a talajvízszint járása annyira kihatnak a növénytermelésre, s annyira meghatározzák az építkezési lehetőségeket, hogy azokat a termelési és építkezési terveinknél okvetlenül figyelembe kell vennünk. Mindennek ellenére sem hiányoljuk a ceglédi határ talaj és domborzati térképét, amelynek már régen meg kellett volna jelennie könyvesboltjaink kirakatában. Ötven-hatvan évvel ezelőtt még a községi elemi iskoláink 3. osztályában külön tankönyvből tanították városunkban Cegléd földrajzát. Ma pedig alig néhány sorban említik fel városunkat tankönyveink. Cegléd környékének domborzati viszonyai, a Gerje-csa- torna vízgyűjtő területének nagysága és a csatorna víz* szállító képessége felől is csak az esetben érdeklődtünk, amikor már az 1881. évi víz- áradat megismétlődése fenyegeti az erre készületlen várost? Csupán az árvíz, avagy a tartós aszály juttatja eszünkbe, hogy határunk eseményei is kihatnak sorsunkra? Ezt talán mégsem mondhatnánk. A ceglédi parasztság zöme szerette határunkat. Szépnek is tartotta. De nem tartotta előkelőnek ezzel az érzéssel dicsekedni. Csala István, a ceglédi Petőfi Tsz elnöke (Folytatjuk)