Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
19M. JANUAR 1, SZOMBAT ttcr.iEi <L?£ívlaa Popp László: SZILVESZTERI ENEK Utolsó órád, perceidet éled. Eltűnsz Szilveszter ködös éjjelén. Nos, hát búcsúzzunk, kedves Ó-esztendő, Derék, megvénült obsitos legény ... Most érkezik száguldva jó utódod Délcegen, büszkén kezet fog veled Lehajol hozzád, mosolyogni próbálsz, S úgy restelled, hogy remeg a kezed. ... Éjfél. Harangszó. Fölszárnyal az ének. Országnyi kórust vélünk hallani. Mi vár reánk? Jó volna most az évet Nyitott könyvként kezünkben tartani! ... Az ember mindig többre, szebbre vágyik, Be nem teljesült álmokat remél: Ugye siheder, ifjú {Ijesztendő Te bőkezűbb leszel a többinél? Azt szeretnénk, ha sorsunkhoz szegődnél, S karjára venne minket az Idő És elérkezne hozzánk nagysietve A megtervezett gyönyörű jövő. Ne légy szeszélyes, kiszámíthatatlan, Némítsd el mind a fegyverek csövét, Árassz meleget, fényt azon a tájon Hol még az élet rideg és sötét. Pohárcsengéssel, pezsgődurrogással Dallal köszönt a nép, a nagy család. Csupa forgatag, karnevál az utca Szólnak a. színes papírtrombiták. Kacsintó parancs ma jókedv és mámor Egy kis pityókás, nótás hangulat. Igyunk a bűvös, gyöngyöző pohárból Temessük el a régi gondokat. — , Tizenkét néma, titokzatos hónap! Te most kezdődő, ébredő világ! Csapra verjük ünneplésedre sorba Tokaj, Mór, Gyöngyös, Badacsony borát. A változást emberek csinálják — Vagy három hete, a Púpos dűlőn... Az óföldész hümmögött, aztán elordította magát — Üjkori gan^j! „Nem sült el a dolog! — gondolta ijedten az agronó- mus. — A fene a jó szaglását!” — Már hogy... ezekre tetszik érteni? — Magára értem! — kiáltott az óföldész. — Rabiátus természet vagyok ... Hát most kell idejönni ezekkel? — Hát... az időbeosztás... meg a ... — Meg a, meg a... — így az óföldész. — Mert csak magukkal tudnak törődni. Más forduljon föl... Megint belemerült a vizsgá_______lódásba, s közben n éhány félszava megismertette az agronómussal a helyzetet Kitűnt, hogy az utóbbi években mértéktelenül elszaporodtak az óföldészek. Már minden földtörténeti korszakra, alkor- szakra és periódusra szerveztek főosztályokat, osztályokat, szakértőkből álló csoportokat és adminisztrációt, de még így is tétlenül, beosztás nélkül lézeng jó néhány. Ez viszont szemet szúrt egy-két illetékesnek, akik aztán elég goromba módon szóba hozták a feleslegesnek minősíthető státusok esetleges megszüntethetőségé- ről való elmélkedés netántáni szükségességét. Márpedig nagy kár lenne a csellengő óföldé- szekért, hisz egytől-egyig helyes emberek. Ha azonban ezek a leletek valósnak bizonyulnak, nem csupán lehetséges, de egyenesen kötelező egy Középhegyi Feltenger Osztály létesítése, amely minden bizonnyal hamarost főosztály- lyá nőheti ki magát. Alföldi Altenger Osztály már van, de ez idáig, bár gondoltak rá, konkrétum híján nem merték javaslatba tenni az immár nélkülözhetetlen új állami organizmus, jelesül a Középhegyi Feltenger Osztály létrehívását — Valahogy így gondoltuk mink is — mondta az agronó- mus, aki főleg csak annyit értett a félszavakból, hogy mégis beindul a dolog. — Ásni fogunk maguknál — mondta az óföldész, miközben nagy gyönyörűséggel himbálta szemei előtt az egyik kagylót. — Ha jól ásunk, könnyen kialakulhat egy társosztály is. Bizony, mert ezek a lyukak az Eocénben élt fúróféregtől származnak... — és külön-külön megvizsgálta a Bundás kölykének minden fognyomát — Ergo betervezünk a harmadik negyedre egy alapos ásást. Amekkora az a dűlő, egy hónap alatt elkészülünk vele... — Van itt egy baj — kezdett csatába az agronómus. — Épp az exponált területen augusztus legelső napján meglehetős nagy építkezés indul. — Leállítjuk! — kiáltott harciasán az óföldész. — Azt nem lehet, kérem — tiltakozott az agronómus, és elsorolta, hogy mi minden ok miatt nem lehet az építkezést leállítani. — Hm... — mondta az óföldész. — Akikor is ásunk! E"y hónap kell nekünk, tehát július legelején elkezdjük. Azután építkezzenek, ameny- nyit akarnak... „Csak jöjjön le a búza a dűlőről — gondolta az agronómus. — Azután ássatok, amenny.t akartok...” — És tetszik gondolni, hogy ennyi idő alatt össze lehet szervezni az összes szükségest? Mert például a bürokrácia ... — Megkerüljük — mondta az óföldész. — Maga csak menjen haza, de úgy vigyázzanak a dűlőnkre, mint a szemük világára! A többi a mi dolgunk. Tüstént nekikezdek. Az agronómus hazauta----------------------- zott, az ó földész pedig akcióba lépett. Valahány alkalmatos kollégája volt, azt mind beléptette különféle brigádokba, tiszteletbeli tag gyanánt. Az új brigádtagok tiszte volt a legelső alkalommal elkeseregni, hogy milyen gond gyötri a tudományukat. A brigádtagok persze haladéktalanul fölkarolták az ügyet. Egyikük túlmunkát ajánlott segítségül, a másik a nyári szabadságát kínálta, a harmadik egyebet; csuoán egy húzta ki magát, azzal, hogy reumatikus hajlandóságú és fél, hogy holmi tengerrel való kapcsolat akuttá teszi a nyavalyáját. Közben az óföldészek ügyesen megkörnyékeztek egy hatalommal bíró pénzügyi szakembert. Bemagyarázták a jámbornak, hogy ha sikerül bizonyítani a Miocén korabeli tenger létezését, akkor Magyarország a jogfolytonosság alapján részt kérhet a tengeri halászatból. Az új iránt fogékony szakember színes képként álmodta maga elé a tengeri halászat pozitív gazdasági szerepét, és repeső szívvel utalta ki a szép summát, amit az óföldészek kértek. Így aztán Péter-Pál előtt egy nappal ott volt a Púpos dűlő szélén minden, amire szükség lehetett: sokféle gép, tettrekész emberek és természetesen az óföldészek. Ám ekkor következett a meglepetés: az elnök megmondta, ho'’"" amíg a búza a dűlőről le nem jött, addig semmiféle túrkálásról nem lehet szó, a tagság pedig két héttel odábbra tervezte az aratást, és előbb nemigen hajlandó nekifogni, hacsak... Az oijidészek mint a mentőövbe, úgy markoltak ebbe a hacsakba. Hogy is ne — dőlve érezték minden elképzelésüket — Hacsak — biztatták az elnököt —, na! — Néha azt képzeljük, ha új nevet adunk valaminek, már meg is változtattuk, Tévedés. A szocializmus nem bűvös varázsige. De vajon elég érettek vagyunk-e már arra. hogy szembenézzünk az igazsággal? Hogy ne nevezzük könnyűnek, ami nehéz, fehérnek, ami fekete? Minden körülmények között meg kell mondanunk az igazságot, amelyet felismertünk. A pőre igazság és csakis a pőre igazság szolgálhat kulcsként az emberekhez. Ha nehezen is, de kilábaltak a válságos esztendőből. Hatvannégyre már harminc forintot terveztek, de csak huszonötöt sikerült kifizetni. Még mindig baj volt a tartalékalappal. Anélkül pedig nincs biztonság. — Az idei esztendő hozta,- meg számunkra a nagy fordulatot. Biztos alajyok mellett harminc forintot terveztünk, de előreláthatóan harminchárom forintot fizetünk munkaegységenként. Hat traktorral gazdagodtunk s a közös vagyon eléri a hárommillió■ forintot. Az idén kísérletképpen ezerszáz pulykát neveltünk. Nem fizettünk rá. Jövőre, ennek eredményeként, háromszázezer forintos hitelt nyújt a Baromfifeldolgozó Vállalat. Állattenyésztés, gyümölcstermesztés — erre szeretnénk profilírozni szövet- - kezetünket az elkövetkező esztendőkben.-----------------j nem csvI A fordulat | pán a szö--------------------- vetkezet g azdasági erejének növekedésében jelentkezett. Ezzel szoros összefüggésben, erősödött a pártszervezet is. Három közvetlen tagfelvétel: Simon Ernő elnök, Mészáros István főkönyvelő. Halmos Kálmán traktoros, és két tagjelöltfelvétel: Reiner Sándor takar- mányos és Hula József, aki jelenleg traktoros iskolán tanul — ez is az esztendő mérlege. — Es az is — fejezi be az év végi számvetést Buzora Ferenc —, hogy ha lassan is, de fiatalodunk. Itt van például a főkönyvelőnk. Városból jött ember. Már megtelepedett nálunk. Vagy Csernyák Péter, aki gyárból jött vissza hozzánk, fogatosnak. És a traktorosok is fiatalok. A párttitkár negyvenöt éves. Most fejezte be sikeresen a mezőgazdasági technikumot ö úgy fiatalodik, hogy pótolja azt, amit gyermekkorában — önhibáján kívül — elmulasztott Valami megváltozott Sóskúton. És ezt a változást emberek csinálják. Prukner Pál----------------------. volt taI Három évig | nácselnök----------------------- a falujában. ötvenötben függetlenített párttitkárnak választották Sós- kúton. Átköltözött, letelepedett, azóta itt él De az „itt él" mögött sok nehéz próbatétel áll. — ötvenhétben megszűnt a függetlenített párttitkári funkció. Az egész ország az útkeresés nyugtalan hangulatában élt. Mi lesz velem? Hová menjek? Vissza a szakmámba, bejáró munkásnak? A megújult önbizalomra csak a megszokott környezetben tehet szert az ember... Beléptem a termelőszövetkezetbe. Szeretek dolgozni, szeretem a földet, nem volt idegen számomra a paraszti munka. Háromszázhetven hold, huszonhét ember, huszonkét forintos munkaegység. Ez volt az első esztendő mérlege. Nem vesztette el a kedvét. Egyre csak azt hajtogatta: nem szabad feladni a harcot. Pedig talán neki volt a legnehezebb. Közel húsz éven át alkalmazottként dolgozott. Havi biztos kereset, SZTK... — Miért tettem? — kérdez rá önmagára, s aztán válaszol. — Az embert hajtja belülről valami. Valami, ami cselekvésre készteti. Valami, ami egyre azt hajtogatja: értékes időnkből, amely az életet jelenti, vajon mennyi morzsolódik el, vész el kihasználatlanul. .. Csak egyszer él az ember. Egyszer van csak rá alkalma, hogy olyasmit tegyen, amely nyomot hagy utána.--------------- ötven1 Ha nehéz volt | hétben,------------------------------- még nehezebb lett hatvanegyben, a nagy átszervezés idején. A felszabadulás földet adott a sóskúti embereknek. Földet, melyet már a magukénak tudtak s amelyről most önszántukból kellene lemondani i., Irgalmatlanul nehéz. Lég- főként megválni a szőlőtől és gyümölcsöstől. Ami azonnal is nagy pénzt hoz. — Húsz forintot fizettünk munkaegységenként az első esztendőben — idézi a nem is olyan távoli múltat. — Központi major nélkül kezdtünk. Nem tudtunk helyet biztosítani a felszereléseknek, az állatoknak. Érthető, ha elkeseredett volt az emberek hangulata. Egy esztendő alatt ez váratlanul megváltozott. Már harminc forintot fizettek. — Abból lett a baj. A holnapunkat ettük. Így lett a következő esztendőben a munkaegység tizenkilenc forint Már nem a múltot idézi, inkább csak hangosan gondolkozik. — Hacsak meg nem jön a § kedvük — mondta az elnök, — Azt hiszem, egy kis pénz- S mag meghozná nekik. Ezen nem múlhat — gon- ^ dolta az óföldészek vezetője, ^ és másnap, a legszabályosabb ^ időben nekiállt a tsz tagsága,^ learatni a búzát Segítségükre^ voltak a vendégek. Elhárulván az utolsó aka- ^-------------------dály, az óföldé- ^ s zék feltúratták az egész Pú- s pos-dűlőt, előbb egyenes, majd S átlós vonalak szerint, utóbb ^ pedig összevissza. Az már § az elején kitetszett, hogy ^ sem andezit, sem riolit-láva ^ nem akad a dűlő talajában, ^ de mert enyhe mésznyomok- ^ ra mégis akadtak, a világérts abba nem hagyták volna, mi- s vei a mész is feltétlenül a ^ Miocénre utal. Ez alatt jelen- $ tékeny apparátus foglalkozott ^ azzal, hogv előadások és tudó- ^ mánvos írások özöne útján ^ mindenkinek a fejébe verjék a Miocén korból való Közép- ^ hegyi feltenger túlbecsülhetet- $ len jelentőségét És hiába $ nem került elő több kagvló a ^ Púpos-dűlő mélyéből, az óföl- ^ dészek azzal vonultak el, ^ hogy az ügyek a lehető leg- ^ jobban állnak, s esztendőre sokkal nagyobb hévvel foly- s tátják majd a kutatást. ^ — Megcsináltuk a szeren- $ csénket — mondta az elnök. $ — Már úgy értve, hogy az $ egész tagság szerencséjét. ^ Ezek a jótét népek itt lesznek ^ jövőre is, aztán csak rajtunk^ áll, hogy mi legyen a dolguk, s — Csak ne jöjjön közbe ne- s kik valami — aggodalmasko- § dott az agronómus. — Akkor sincs baj —^ mondta vígan az elnök. — ^ Tudod, hogy sokat adok a ^ tervszerűségre. Beszereztem ^ én egy jó hordó különleges-^ ségi olajat, bent áll a szín- 4 ben. Ha ezeknek közbejön 5 valami, meglocsoljuk a legna- ^ gyobb kukoricatáblánkat az- $ zal az olajjal. Majd csak ^ lesz, aki az iránt is érdeklő- $ dik! § kárnak szegődtek a budapesti Polgári Serfőzdéhez. ötvenbe lépett be a pártba s tanulta ki a talajvízszigetelő szakmát. Két esztendővel később hazahívták szülőfalujába s tanácselnökükké választották a zámori emberek. Töprengő ember. Az a fajta, aki gyakran tekint vissza a megtett útra, hogy ahhoz mérje a jelent, a holnap tetteit. — Ha a múltat vallatom, könnyebben igazodom el a jelen munkájában — tűnődik. — A múlt sokak számára már csak olyan, mint egy távoli, rossz álom. Csak ha mélyebben belegondol az ember, döbben rá arra, hogy egy magunkfajta ember semmire sem vitte volna abban a régi világban. Soha nem lehettünk volna mások, mint voltak apáink-anyáink. És most? István öcsém tanácstitkár. Teréz nővérem a Telefongyár napközi otthonának vezetője. Anna húgom a megyei tanácsnál tisztviselő. Péter bátyám a he- j lyi kőbányában dolgozik. Bori l húgomat leköti otthon a csa- I Iád. János öcsém már nem érthette meg a felszabadulást. ; Negyvennégyben mint sorka- \ tona tűnt el valahol Lengyel- ! országban. \ A fájó emlék barázdát vés § magas homlokára. ^ — Persze, nem volt könnyű $ eljutni idáig. i Felém fordul és rám mered, \ mintha azt fürkészné az arcaimon, vajon megértem-e, mit $ akar mondani. $ J — Amikor ötvenkettőben ^ tanácselnöknek választottak, § féltem. Nem az emberektől i vagy a munkától. A felelősség i súlyától riadtam tússzá. Ho- tudok majd eleget tenni |a rámbízott feladatnak. Hat \ elemivel. Nehéz volt. Istente- \ lenül nehéz. 5 -----------;------j- frissítik a S I Javítják, | százhetven \ ------------------ esztendős há^ zat. Afféle szükségmegoldás ^ ez, a termelőszövetkezet ré- ^ gén kinőtte már az öreg épü- ^ letet, amely egykor a kápta- ^ lani tiszttartó háza volt. De ^ nemcsak ez a ház, a falu is öregen túlnőtt már régi önma- | gán. Uj utca s új házsorok \ jelzik a változást. De vajon ^ mennyit változtak a sóskúti § emberek? S ^ Buzora Ferenc, a Béke Ter- ^ melőszövetkezet elnökhelyet- ^ tese s egyben párttitkára, nem | sóskúti ember. A szomszédos ^ községben, Pusztazámoron •j született s telt el ifjúsága. $ Apja-anyja cseléd volt vitéz ^ Barcza Imre birtokán s cselé- | deskedett velük együtt a hét \ gyerek. S mert Sóskúton sem ^ volt sokkal másként abban az | időben, jól ismeri a falu múlt- $ ját, embereinek életét, akár a ^ tenyerét. Menekült is az ura- | dalomból, amint cseperedett, $ mint annyian mások: rakodó- S nak, kocsisnak, raktári mun- S
