Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

rear

MCfll

'xJCu4tw

196«. JANUAR 1., SZOMBAT

I yájas ünnep! ő közönség!

Tisztelettel javaslom, hogy első poharunkat ürítsük az imént tovaröppent óesztendőre. Ügy érzem, mintha tegnap koccintottunk volna 1965-re — vannak, akik alig józanodtak ki azóta —, és íme máris 1966-ot írunk. Hogy repül az idő! Különösen akkor, ha az embernek jól megy a sorsa. Igaza lehet Einsteinnek, hogy az idő relatív ás a sebesség függvénye. Egy fotonrakétában a földi órák csak másodpercek. E közlekedési eszköz persze a dolgozók számára még elérhetetlen, épp any- nyira, mint egy IBUSZ által meghirdetett tengeri társasutazás, de az idő viszonylagosságának bizonyítására akadnak földi példák is. Az idősebbek nyilván egyetértenek velem abban, hogy például az 1944- es esztendő tízszer ennyi ideig tartott. Nem kell ahhoz Einstein, hogy az ember rájöjjön, miszerint az idő lényegesen gyorsabban száll például a nászéjszakán, mint egy fegyelmi tárgyaláson. Mennyivel gyorsabban repül annak az ideje, aki a lakást építi, mini azé, aki egy bútorozott szobában vár az épülő lakásra.

| o®t azt kívánom, hogy a következő év még gyorsabban szálljon. Igaz, hogy így látszólag hamarabb öregszünk, de hát az öregség is relatív. Ennek igazolására beterjesztem Karbucsek Egon szaktársamat, aki abszolút idejét tekintve jókarban levő negyvenes, a munkában azonban törődött hatvanas, a felesége mellett életunt hetvenes, Micike mellett azonban viháncoló huszonnyolcas. De még mekkora huszonnyolcas! Manapság különben sem öregednek az emberek. Legfeljebb a hölgyeknek magasabb lesz a kozmetikusszámdája, a férfiaknak pedig a homloka. Az előbbi a gazdagság, az utóbbi a bölcsesség félremagyarázhatatlan jele.

Gazdagnak és okosnak lenni pedig, egészen elviselhető életforma. Olyannyira, hogy erre inni kell!

HÁT ISTEN-ISTEN! EGÉSZSÉGÜNKRE!

Az óévbúcsúziatás és újévköBzön- tés régi módszere, hogy az ember egyik szemével a biztató jövőbe tekint, míg a másikkal visszakacsingat a múltra. E művelet különösen Szilveszter éjszakáján megy könnyen, amikor az elfogyasztott szeszek hatására az ember szemtengelye már nem ragaszkodik oly csökönyösen a hagyományos párhuzamos álláshoz. Ha az elmúlt évre visszatekintünk, akkor előbb említett okosságunk számtalan jelével találkozunk. Az 1965-ös esztendő ugyanis a nagy viták éve volt. A közismert magyar nótát utódaink már nyilván így éneklik majd, hogyaszondja: Vttáskedvű volt az apám...

ért mindenki és mindenütt vitatkozott. Ezelőtt tíz évvel irigykedve kacsingattunk Londonra, ahol a Hyde Park nevű zöld területen mindenki azt mondott, amit akart Demokratizmusunk kiszélesedése folytán egy nagy Hyde Parkká változott a Nagyalföld, a Kisalföld, a Dunántúl, a Tiszán innen, valamint az összes fővárosi eszpresszó. Viták dúltak a lapokban ás hovatovább az a helyzet alakult ki, hogy az újságokat a vitázök írták, nem- pedig az újságírók. E tény nem minden esetben ártott a magyar sajtó színvonalának.

A végeláthatatlan vitákból aztán még inkább kiderült, hogy mennyire futballnemzet vagyunk. Épp úgy, minit a Népstadionban, e vitákban is a hozzászólók bizonyították, hogy ők mennyire értenek mindenhez és ha ők lennének jobb- szélső, vagy Y. miniszter helyében, milyen jól csinálnák a dolgukat 10 millió drukker ülte körül a Népgazdaságnak elnevezett arénát és állandó bekiabálásokkal próbálták győzelemre vinni az ügyet. És csakúgy, mint egy Fradi-meccsen, ha győz a csapat, akkor ez a kitűnő szurkológárda érdeme, míg ha veszít, akkor rossz a fiúk aranylába.

A hírlapi viták sorában még nem sokat mondhatunk az „És” nagy vitájáról, melynek címe: „Hogyan éljünk”. Sokkal többet beszélhetünk azonban a másik vitáról, mely a presszókban „Miből éljünk” címen, a lapokban pedig a gazdasági irányítás reformjáról folyt. Az emberek már évek óta beszélik, hogy valami baj van a gazdasági életünkben. A többség erre akkor jön rá, ha kiszámítja, hogy egy svéd dolgozó hány pár nylonharisnyát és tranzisztoros rá- t-ót vehet a fizetéséből. A kapott

eredményt összehasonlítja a hazad adatokkal és ilyenkor fölöttébb szomorú lesz. Megállapítja, hogy súlyos bajok vannak. Az összehasonlítások érdekessége, hogy csak nagyon keveseknek jutott eszébe a svéd dolgozó munkaintenzitását és termelékenységét összehasonlítani a magyar dolgozóéval. Ugyanis ennek eredményeként még az is kijöhetne, hogy egyes magyar dolgozók még így is túl vannak fizetve. Sok hozzászóló kifejtette, hogy a kapitalizmusban is vannak jó dolgok, amiket át lehetne venni. Ezek közé tartozik természetesen a fizetés, de semmiképpen nem tartozik ide a munkások hajszolása, a feszített munkatempó és egyéb kifejezetten kizsákmányoló módszerek.

A bajok okait legtöbben természetesen a vezetésben látják. A vezetőket bírálni ma felettébb divatos. Ma már ehhez nem kell bátorság. Sokkal inkább merészség a vezetőket védelmezni. Ezért is teszem én is most ezt, azonban bátorságot merítendő azt javaslom, hogy ne csak mindig igyunk, beszélgessünk is.

KEDVES EGÉSZSÉGÜKRE.

CSIRIÖ!

zóvai a vezetők! Nos példaként felhozom az egyik ismerősömet Sokat bírálják, mint rossz vezetőt Hát kérem, ez kazánt dolog. Az ő vezetői erényeit az elmúlt évtized fémjelzi. Jelenleg tsz-elnök. Igaz, hogy a szövetkezet gyenge. Beszélik, hogy munkaegységenként 50 forintot kellene a tagoknak befizetni. Ez persze csak tréfa. Ezt az állam fizeti helyettük. Ez viszont nem vicc. Na de ebben miért az én elnököm a hibás? ö már számtalan helyen bizonyította, hogy kiváló vezető. Volt már főosztályvezető több helyen. Igazgató a könnyű- és nehéziparban. Vezetett vendéglátóipari vállalatot, művelődési osztályt és lövészszázadot, A minősítési lapja a tanúm, hogy mindenhonnan érdemeinek legteljesebb elismerése mellett engedték el, több helyen sírtak is. Persze könnyű mindenért őt okolni.

A gazdasági mechanizmus vitájában azt is kifejtették, hogy nálunk nem érvényesülnek bizonyos hatóerők. Az árakra nincs befolyással a beléje fektetett társadalmilag szükséges munka, valamint a kereslet és a kínálat Nos, a már megjelent intézkedések éppen ezt célozzák. Ezért a jövőben az állam egyes cikkekért megközelítőleg azt az árat kéri, amibe annak előállítása, vagy megtermelése kerül. Kimondom nyíltan: az áremelésekről kívánok szólni.

ELŐBB AZONBAN EMELEM POHARAM AZ ÁRLESZÁLLÍTÁSOKRA, PROSZIT!

Ha valaki optimista, akkor ezen intézkedésekben is megtalálja, ami jó. Például azt, hogy eddig hiába beszéltek nekünk a tudós orvosok, hogy a mértéktelen húsfogyasztás korai érelmeszesedést, a túlfűtött lakás elpuhultságot és ellenállóképességünk renyheségét eredményezi. Hiába mondták, hogy a szervezetnek szüksége van a kiadós sétákra. Nekünk aztán beszélhettek. Az embereket még az sem tartotta vissza a vajas kenyérben való dőzsöléstől, hogy megjelent a lapokban az orvostudomány legújabb fölfedezése, mely szerint a vaj is ártalmas. Nem vettük észre, hogy a zsúfolt járműveken való utazás milyen káros hatással van idegrendszerünkre. A dolognak ezt az oldalát szemlélve, nyilvánvaló, hogy ezek az áreme..., izé, rendezéseik, életünk meghosszabbítását célozzák. Ennek következtében az emberi kor legvégső határáig vitatkozhatunk még. Egyre több dolgozó, egyre hosszabb ideig élvezi a nyugdíjat. És ebből mi következik? Ami be is következett.

P

ersze, ahogy én magunkat ismerem, egy dekával sem eszünk kevesebb húst, vajat, ugyanígy fűtjük majd lakásainkat és továbbra is fürtökben lógunk a villamosokon. Hogy miből? Ez az, amit sem ón, sem a közgazdászok nem tudnak megfejteni. Mert az elmúlt hónapokban sem hallott az ember mást, minthogy panaszkodtak a népek. Aztán a többrendbeli kiárusításokon és árleszállításokon elvérzett honfitársaink a karácsonyi vásárban olyan rohammal ostromolták meg az áruházakat, amilyenre népünk történelmében a tatárjárás óta nem volt példa. Miből? Erről is kellene már vitatkozni.

ELŐBB AZONBAN DŐLJÜNK HÁTRA! KÉZCSÓKOM, SZERVUSZTOK!

A viták sorában emlékezetes marad a népesedési vita. Rendkívül szenvedélyes és forró érvek csaptak itt össze afeletti aggodalmunkban, hogy az arra illetékesek nem tesznek meg mindent népszaporításunk érdekében. Sok vitatkozó annyira kimerült ezekben a heves szócsatákban, hogy amikor este hazatérvén, neje konkrét javaslatot tett a probléma megoldására, a vitákban elpilledt férj fáradtan a fal felé fordult, hogy erőt gyűjtsön a holnapi eszme- és rögeszrtie-cserékre.

I

P gyesek azt állították — erről C szólt a sikeres „Kicsi vagy kocsi” című kabarénak ál- 1^, cázott szociológiai vita is —, hogy népünk azért nem szaporodik a kívánt mértékben, mert előbb kocsit akar. Nevetnem kell. Olvasom, hogy a Mercur-vállalat- náL, csak 1969-re vesznek fel előjegyzést egy Trabantra. Ehhez képest nagyon is pozitív a helyzet, hisz egy gyerekhez bárki küenchó- napos előjegyzéssel hozzájuthat. Sokkal elfogadhatóbb érvnek látszik a lakáshiány. Ennek enyhítésére a kormányzat mindent elkövet Itt csak az a hiba, hogy az új lakások olyan kicsik, hogy abban a bútor is alig fér el, nemhogy két-három gyerek. Sok az egy- és másfél szobás lakás, amely az említett okok mellett azért is rossz, mert ma már tudjuk, hogy azért nem árt ha valakinek volt gyerekszobája. Sokan felhozták a családi pótlékok alacsony voltát Nos az elmúlt évben két ízben is emelték eme ösztönző erőt hogy imigyen is érdekeltté tegyék a dolgozót a termelésben.- Ezek után rajtunkba- sor, hisz nem várhatunk mindent a kormánytól. E téren nekünk is vannak komoly feladataink. De bennünk megvan a jóindulat és remélem, hogy még sokáig meg is marad.

EZ AZTÁN IGAZÁN OK AZ IVASRA. CSIN-CSIN!

A legszenvedélyesebb viták talán az ifjúságról folytak. A vitá- zók és cikkírók általában azt kutatják, hogy milyenek a mai fiatalok, azonkívül, hogy szemtelen módon fiatalok a mai fiatalok. Ez már elég ok a riadalomra, mely különösen akkor csap magasra, mikor az idősebbek észreveszik, hogy a mai fiatalok mennyire hasonlítanak a mai öregekre. Természetesen a fiatalok azonkívül, hogy hibáikban is követik az előttük borotvaélen járó nemzedéket, rendelkeznek sajátos hibákkal is. Az egy főre eső fiatal zsenik száma meghaladja a sok évi átlagot. Any- nyi köztük az álzseni, hogy az igazit észre sem lehet venni. Ezért van aztán, hogyha Mozart, aki csodagyerekként látta meg a napvilágot, ha ma élne, beíratnák politechnikára, vívószakkörbe, modellezőnek és mindenképpen lebeszélnék arról a komolytalan tervéről, hogy tisztességes felnőtt létére muzsikálásból próbáljon megélni.

egrójuk őket, mert olyan hajat viselnek, mint nagyapáink. Bepárásodott szemekkel gondolunk vissza fiatalságunkra, amikor a Pál utcai fiúk mintájára grundokon csapatokba verődtünk és hatalmas bunyókat vívtunk a szomszédos grund csapatával. A mi csapatunk parancsnoka a Frici volt, aki ezen tisztét annak köszönhette, hogy ő csinálta a legpontosabban hordó csúzlit és ő köpött a legmesszebbre. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de manapság e Frici egyik gyárunk nemzetközileg is ismert főkonstruktőre. A mai csapatok parancsnoka a matematikatanár, aki ezen ténykedését másodállásban látja el.

Anno dacu, a mai felnőttek úgy léptek az életbe, hogy a szakmunkásvizsga, vagy az érettségi után, kaptak egy sétapálcát, némi készpénzt és kollektive elmentek egy olyan házba, melynek nevét manapság már csak egyes raktárak és adminisztrációs osztályok viselik. Őket ma úgy avatjuk felnőtté, hogy megkapják a személyazonossági igazolványt, egy emléklapot, az egészet egy kétórás kultúrműsor követi és kész. Mégis az ő erkölcseiket féltjük.

A

z persze némileg ellenszenves, hogy ezek a taknyosok meg akarják váltani a világot, mely kifejezetten a mi profilunk. De erről majd úgyis leszoknak.

Mint ahogy azt is megtanulják, hogy az élet nem olyan egyszerű, ahogyan azt a tankönyvekből megtanulták. Ma még azt hiszik, hogy az élet csupa vidámság, hogy a gyomorsav és a vérnyomás állandó. Majd rájönnek az ellenkezőjére. De addigra ők is idősebbek lesznek és szövetségesünkké szegődnek a következő generáció építő bírál- gatásában.

EZT A POHÁRKÁT A FIATALOKRA ÜRÍTSÜK. SZIA!

agymértekben fejlődik népünk kultúrája is. Élen járnak ebben is a viták, és vitacikkek. Ezek nyomán ma már minden magyar állampolgár képzett orvos, aki csak azért jár az SZTK-ba, hogy felírassa magának a Buga doktortól hallott gyógyszereket örvendetesen megszűnik a város és falu közötti különbség e téren is. Olvastam egy cikkben, hogy falun is növekszik a különböző sedativumok szedése. Kelendő lett faluhelyen is az An- daxin, a Trioxazin és a hasonló idegcsillapítók. Ezért, ha tavasszal sürget a vetés, nyáron az aratás, ősszel a betakarítás és ez idegesíti a falusi dolgozót, bekap néhány szemet és máris nyugi van. Az ideg- csillapító csak a téli zárszámadások izgalmát nem tompítja, amiből megállapíthatjuk, hogy nemzetközileg elismert gyógyszeriparunknak is vannak még fogyatékosságai.

Óriási viták folynak a tévé szerepéről is. Évekkel ezelőtt a vitatkozók attól rettegtek, hogy a tévé el- kispolgáriasít, elvon a színháztól, mozitól, sporttól és a közösségi élettől. Manapság egyre több olyan véleményt hallani, hogy eme csodadoboz tevékenyen közrejátszik abban, hogy ez embereket kimozdítsa otthonukból. A műsorok ma már nem otthon tartják az embereket, hanem elkergetik őket és ilyenkor képesek még a színházba, vagy a kultúrházba is bemenekülni. Nem beszélve az italboltokról, ahol szintén növekvőben van a forgalom, különösen ha az üzemben nem működik a tévé.

! gyes területeken kezdjük utolérni a fejlett kapitalista államokat Ilyen például az egy főre eső krimitermelés. Állandó vendégünk lett Angyal és Leclair felügyelő, de büszkén megállapíthatjuk, hogy hazai krimitermelésünk is biztató. E krimik erkölcs nemesítő hatása vitathatatlan, hisz a színpadon és a

vásznon, a jó mindig megkapja jutalmát és az imádott lány kezét, míg a rossz elnyeri méltó büntetését Jó volna, ha ez a valóságban is így történne, de persze ezt kívánni ma még maximalizmus, hisz az élet nem krimi.

Hála a sok vitának, örvendetesen növekedett az idegenforgalmunk is. Nyáron a Balatonon több volt a külföldi, mint a hazánkfia. Ebben persze a magyar tenger szépsége mellett, nagy szerepet játszik az is, hogy az árak eléggé magasak, így a szegényebb magyar dolgozó legfeljebb Abbáziában és Olaszországban üdülhetett. Az idén nyárra a végrehajtott árrendezések miatt bizonyos idegenforgalmi csökkenés várható. Hiszen nálunk is olcsóbb lesz a ruhanemű és a húsárak elérik szomszédainkét. Ilyen esetben pedig ki kíváncsi a Tátrára? Persze a presszókban újabb terveken vitatkoznak. Felmerült, hogy Vonyarcvashegyen

egy nudista strandot kellene létesíteni. Szó van egy játékkaszinó felállításáról is. Ezektől természetesen a magyar dolgozókat meg kell óvnunk, de nem gördíthetünk akadályt nyugati látogatóink abbéli szándéka elé, hogy itt is rombolják erkölcseiket, éljék megszokott dekadens életüket és itt veszítsék el azt a néhány ezer dollárjukat, melyeit egyébként kénytelenek lennének Monte-Carlóba cipelni.

NOSZA ERRE IS IHATNÁNK! PROSZIT!

, okát vitatkoztunk arról is, hogy az idén jó néhány hazánkfia szakadt idegenbe. A szám különben nem aggasztó. Én csak nevetek rajtuk. Merthogy kik is disszidáltak. Például jól kereső orvosok. Már előre kárörvendek: rajtuk, mert hamarosan rájönnek, hogy odakint dupla annyi munkával sem kaparnak össze annyit, mint idehaza. Aztán kiment jó néhány hőbörgő, aki azért követte el tettét, hogy odakint nyugodtan szidhasson minket. Ezek is keserű szájjal tanulják meg, hogy a rendszert szidni tulajdonképpen csak itthon esik jól. Odakint ez nem sálak, nem üzlet, nagy benne a konkurrencia, irtózatos a fúrás és valahogyan más íze van egy reakciós viccnek a Nagykörúton, mint a Champs-Élisées-n. Persze én nem aggódom miattuk. A legtöbb disszidemsből előbb-utóbb visszi- dens lesz, amikor rájön, hogy még mindig jobb az SZTK-t és az alacsony nyugdíjat szidni, mint ezekből kimaradni. Ekkor majd szeretettel fogadjuk őket vissza, megcsodáljuk a kocsiját, szivacskabát- ját, állást adunk neki, majd fúrni kezdjük, hogy valóban érezze: hazajött, honfitársai nem zárták ki maguk közül.

IGYUNK A MIELŐBBI VISZONTLÁTÁSRA! ZUM WOLL! KISZTIHAND!

P

ohárköszöntőm végére is ér- ;em. Lassan nehezen mozog i nyelvem és a poháxemel- letéstöl izomlázat kaptam. Oe hát azt nem hagyhatom ki, hogy nyájas előfizetőinknek és olvasóinknak, akik hősiesen átrágták magukat lapunk mind a 308 1965-ös számán, ne kívánjak boldog új évet

Kívánom tehát hogy jövő évi pohárköszöntőmhöz ne találjak hibákat és általában a humoristák, glosszaírók és szatirikusok téma híján kénytelenek legyenek bevonulni az elaggott humoristák otthonába. Kívánom, hogy ez évben érjük el a Holdat, találjuk meg a rák ellenszerét, szerkesszük meg a magyar légpárnás hatos villamost Találjuk fel a határidőre teljesített határidőt, a jól záró ablakot, az olyan üzleti pultot, melynek nincs alja és ahol a hiánycikket a kirakatban tartják.

Kívánom, hogy szűnjék meg a nemzetközi helyzet és a külföldi eseményekkel főleg a sportrovat foglalkozzék. A három laoszi herceg alakítson vokálkórust, a rho- desiai Smith miniszterelnök vállalja el az üdvhadsereg egyik századának vezetését A Pentagonból csináljanak turistaszállót és Dubnában folytassanak sikeres kísérleteket a termonukleáris csikó- sparhelt feltalálására. Szervezzenek önkénteseket a vietnami IBUSZ-utazásokra és a forró dróton legfeljebb Johnsonné pudingreceptjeit olvassák be.

ívánom, hogy néptelened- jenek el a lakáshivatalok és a tanácson a legnagyobb forgalom az anyakönyvvezetőnél legyen. Unatkozzanak a rendőrök, bírák és orvosok, de ne unatkozzanak a tévénézők és újságolvasók. Az új esztendőben szeresse egymást az utas és a kalauz, az ügyfél és a hivatalnok, a vezető és a vezetett, ha nem túlzott kívánság a férjek és feleségek, a fejek és fejvadászok, a ge- binesek és népi ellenőrök. Füröd- jön népünk tejben és vaj... pardon zsírban, Szilveszter éjszakán jusson mindenkinek elég szesz és sült malac. Legyen mindenkinek helye a vendéglőkben és a kijózanítószobákban. És új év hajnalán múljon el tőlünk a keserű pohár és a gyomorégés.

ERRE AZTÁN IGAZÁN INNI KELL. MÉGHOZZÁ EGY NAGY POHÁR PARÁDIT. EGÉSZSÉGÜNKRE!

K