Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
1966. JANUÁR 9., VASÁRNAP PEST MEOt'EI kMÚÍOP :* it kap 1966-ban Buda környéke? Az idei beruházásokról kérdeztük dr. Lapusnyik Andrást, a Budai Járási Tanács elnökét — különös tekintettel a terület „speciális” igényeire. — Az utóbbi években 30 százalékkal nőtt a lakosságunk. Legjobban tehát a közellátás sürget. — Bolthálózat? — 13 új, és átépített bolt nyílik. Érden is kevesebb lesz végre a panasz: a „legnagyobb község” új bútor-, ke- ravil-, üveg-műanyag-, illatszer- és élelmiszerboltot kap. — A vendéglátás? — Nem alakul ilyen kedvezően. Űj kisvendéglő nem épül, pedig megkívánná a növekvő idegen- és kiránduló- forgalom is. De néhány éttermet barátságosabbá alakítunk. Pilisvörösvárott több mint egymillió forintért átépítik a Tárnát, s újjáalakítják a pátyi vendéglőt, valamint a budaörsi „késdobálót” is. A mezőgazdasági építkezések közül mi szolgálja a híres Buda-környéki kert:-, gyümölcs- és szölőkultúra további fejlesztését? — Zsámbékon és Tökön csővázas, palatetős gyümölcstároló épül, s a járás területén ezenkívül felállítanak egy 130 ezer forint értékű per- metlé-tornyot is. — A legnagyobb beruházás? — Sóskúton két és fél milliós költségű, 300 férőhelyes kultúrotthon. — És mi az, ami a leginkább „szívügy”? — Balatonfenyvesen 120 személyes úttörőtábor: kis faházak, központi étkező. Járásunk gyermekei számára. (p. a.) BETONOSZLOPOK. 1NG0VÁNY0N Mint a mesében: apró játékkockák a valóban apró házak, a közöttük kanyargó utcácskákon még szekér elé fogott lovak is ritkán ballagnak el. A régi Cegléd egy darabkája ez. A csupaszkarú fákat, lombtalan bokrókat, a sarat még szomorúbbá teszi a távolabbról idelátszó Kálvária-temető sírkőrengetege. Kísérőm, a városi tanács egyik tagja, azt mondja: — Nehéz ember az öreg, nem hiszem, hogy szót értünk vele. © Betonoszlopok, közöttük terméskő aljazat, rajta magasba- szökő dárdákként a vaskerítés. Valaha középbirtokosok udvarházát övezte ilyen, vagy vidékre költözött, nyugdíjas katonatisztekét. Ez a kerítés új. Huszonnégyezer forintba került. Hivalkodik, mintha azt (M*sm/,ssr*sssssMss*ffffsss/wm's*ssmn ./SíAa -kridorz . . * i i *1 ahol az Az masiskolaba, egyetemi éveimet töltöttem, és amelynek mai pallérozottságomat is köszönhetem, nagyon szerettem járni. Hajnaltól — sötét éjszakáig robot, pausa: hétfő— péntek inasiskola. Na, és a vécé, ahová felváltva jártunk dohányozni. Az iskola valóságos oázis volt, ahová a sejk, az iskolamester is fáradtan érkezett élete bág.vadt tevéjén, és másodállásban próbált bennünket jobb belátásra bírni, hasztalan. A leventét nem szerettem, ott mindig becsaptak bennünket. jobbra át! Bálra át! Feküdj!”— ordította az oktató úr. Istenkém, feküdni, de jó is volna! A nehéz munka már vasmarokra fogta ifjonti szivemet és testemet. Enni, aludni, enni, aludni. Vágyaimnak mindössze ez a kétütemű ritmusa működött, s e primitív kis vágyat is megzavarta a napi 12 órai munka, s a leventén a tény, hogy az oktató úr a feküdj vezényszóval gúnyt űzött vágyamból. Valaki kilógott a sorból, nosza, testünket harmincszor a kemény anyaföldhöz vertük, nagy szolgálatot téve ezzel drága hazánknak. Az inasiskola az más volt, Hotel Kikelet. Csak éppen Pluma paplant nem kaptunk. Jött az iskolamester, összehúzta a szemöldökét és addigra a pékinasok már a padokra dűlve szuszogtak, horkoltak. Négyen voltak az osztályban, csendes, jó fiúk. Szemhéjuk állandóan vörös és lecsukva. Éjfélkor kezdtek. Hozták zsebükben az óriáskifliket, adtak nekünk is. A hentesek tepertőt loptak, a fűszeresek csokoládét, szerényen az olcsóbb fajtát. Az első órán mindent befaltunk, s akkor jött az édes álom. Az iskolamester k'CSpottas volt, de elegáns. Sokat kefélt, fényes könyökű ruha, mindig frissen vasalva. Az inge vakítóan fehér, keményelejű. Cipőjén a bőr patinásán repedezett. de ragyog. Emelte megjelenését aranyórája, melyet egy vastag láncon a mellényzsebében tartott. Az iskolamester összehúzta szemöldökét, cigarettahüvelyét finoman hatalmas ezüsttárcájához verdeste, rágyújtott, aztán szétnézett az osztályban. A lélekben sebzett, hervadt emberek együttérzésével nézett ránk. Lecsúszott tanár volt, nagy családdal, az értünk kapott pénzre is ráfanyalodott. Pedig a gimnáziumban tanított. Az úri kaszinóból már réges-régen kigolyózták, mert vállalta ezt az alantas munkát némi óradíj fejében. A gimnáziumban, a szünetekben a tanári szobában félreállva ette zsíros kenyerét, a szép damaszt szalvétából. A fájdalmas rezignáció élő szobra volt. Lassan elfelejtette, hogy munkája hivatás, mert a világ már tudatta vele, hogy nem hívta, nem várta őt. Csendben, észrevétlenül rögeszméjévé vált, hogy ő az életbe nem hivatalosan a nagykapun, hanem suttyomban a cselédfeljárón szökött be. Ezüstnyelű sétapálcával járt, pincs-kalapot és glasszé- kesztyűt hordott és a feleségét magázta. Az úri élethez tartozás tragikomikus szalmaszálai voltak ezek. megsimogatta el1 dónként nagyolt kamaszfejünket és szórakozott, ré- veteg szemmel kitekintett az ablakon. összehúzta a szemöldökét, rágyújtott és azt mondta: — Ma a viselkedésről, az emberségről beszélek nektek. Valamilyen Menenius Ag- rippáról mesélt, aid a római birodalomban egy hegyen kibékítette a plebejusokat a patríciusokkal. A kéz és a láb nem lázadhat fel a gyomor ellen, s fordítva sem — mondotta a római öregúr, aki nagy bölcs lehetett akkoriban. Az iskolamester ezzel a példával oda akart kilyukadni, hogy a kétkezű munkásokra is nagy szüksége van a társadalomnak. — Mi vagyunk hát a plebejusok? — kérdezte az egyik suszterinas és hátrafordulva láttam, hogy már a hentesek is alszanak, mert ők is korán kezdték a vágóhídon. — És kik most a patríciusok? — kérdezte tovább kaján képpel a gyerek. — Hát az értelmiség — válaszolt a férfi. — A tanár úr is patrícius? — A suszterok vihogtak, örültek, hogy ilyen okos, vitatkozó képviselőjük akadt A tanár arca megrándult, de rögtön fegyelmezte magát. Bár úgy érezte, mintha Tihanyban térdepelve imádkozna és gúnykacajként hallaná vissza az áment, azért szépen szólt. — Igen, én is az intelligenciához tartozom, fiam — és jóindulattal nézett a fiú szemébe. Kis szünet után: — Egyetemet végeztem! — ezt egy kicsit büszkén mondta, benne volt a hangsúlyban: szegény vagyok, de iskolázott, okos ember. A suszterokat ki nem állhattam, írtam egy kis cetlit Csömör Jóskának, aki kőműves volt, és melegszívű kenyerespajtás. hogy kérje meg az öreget, beszéljen a horgászásról, mert a múlt órán én kértem, most ő a soros. Jóska nagy, magas gyerek volt, durva arccal, lajhár mozgással, külseje semmit sem sejtetett meleg, együttérző szívéből. Csúnya palóc tájszólással beszélt. Azt mondta a politikus suszterinasnak, hogy: „Ne pofaáz mán ánnyit!” és kérte az iskolamestert, mondja el, hogy a kecsege mire harap a legjobban. • , e nervál t arca kis-^ A tanar fiúsra derült, sze- § me csillogott, már várta a ^ kérdést. Mindig ez volt a ^ mentőöv, de ő is, mi is ad- ^ tunk a látszatra: ezt csak!; félidőben szabad kérdezni és $ mindig másnak. Jóska termé- 5 szetes egyszerűséggel kért ^ egy cigarettát az öregtől, az ^ engem is megkínált, örült, ^ hogy kínálhatott. Már csak öten voltunk éb- ^ ren az osztályban. Tüzet is ^ kaptunk, de cigarettás ke- S zünket a pad alatt tartottuk S illendőségből, meg cinkos- ^ Ságból, ha bejönne valaki. ^ Már nagyon vágytam aludni, ^ de nem akartam megsérteni ^ őt, gyerekesen szerette, ha ^ túlzásait hallgatják. — Nyáron lementem a j Tiszára. Jó fogásom volt. Csak: egyet sajnálok. Az elvitte a i horgot. Becslésem szerint tíz j kilós ponty lehetett. Egy j óráig verekedtem vele, belei is izzadtam. Engedtem a zsi- j nórt, hadd vigye, aztán visz- j sza, aztán megint engedtem, | megint vissza, mégis a dög i lett a győztes. Gyenge volt i a zsinór. Tudjátok, mire ha- i rapott? — hajolt közelébb j hozzánk. — Paprikás kenyér- j re! A főttkukorica, meg a j kérész nem vált be. Nem | baj, jövő nyárra erősebb zsi- j nórt veszek. Csengettek. Mindenki fel- I ébredt. Az iskolamester is i abbahagyta. Bejegyzett va- j lamit az osztálykönyvbe még j és engem meg Jóskát hívott: j menjünk hozzá cigarettát töl- i teni, majd igazolja az időt a j főnöknél. • , , ,,, dohányból! A legolcsóbb töltögettük! a cigarettahüvelyeket, ami-1 kor már sok volt, egy-egy i marékkai zsebre is tettünk, j Közben a másik szobából át- j szűrődött feleségének erélyes j basszusa. — Kérem, magát sohasem j fogja befogadni az intelligen-! cia, mert magának a szuty- i kos inasok, ezek a leprások a ] társaság Maga csak azok kö- | zött érzi jól magát, mert azok j szájtátva hallgatják a maga j bolondságait. Igen, vegye ] tudomásul, maga is leprás, | akit az urak nem engednek 1 testközelbe magukhoz. Nem J tud valami úribb, tisztább 5 foglalkozást keresni? — Blanka, maga tudja jól, j hogy mindent magukért te- j szék. Hiszen maga panasz-1 kodik, hogy kevés a koszt-g pénz. — A, maga egy élhetetlen $ fráter. Ha én nem volnék. $ megennék a tetvek. Ebben a $ korban már minden tanár-g nak földje, szőlője van. És a | feleségük bundában jár, nem í ilyen kopott kabátban, mint I én. Megmondta szegény I anyuci... — Drágám, higgye el, jö- g vére megvesszük a bundát... | már nem hallót- i 1 obbet tunk, zsebretet- i tünk még egy marék ciga-1 rettát és a kerten át kioson- g tunk. I mondaná: ilyen senkinek sincsen. Mögötte a ház már szerényebb valamivel; tornyocska a két sarkán, középütt — mire jó? — manzárd szoba apró ablaka. Négyen lakják: azaz egy ember lakja, három pedig ott tartózkodhat. Holott a négy ember egy család. Apa, anya, két lánygyerekük. Tíz éve építik mindezt, s most, hiába értek a végére, már gyűlölik. Az apát kivéve. Ö lakja az ötszobás házat (!), neki kellett mindez. A ház, a méregdrága kerítés, a manzárd szoba — üres, semmi nincs benne! — minden, amibe tíz év keresetét ölték bele, ami tönkretette felesége, két lánya életét. És vajon neki megadta-e az elégedettséget? Szürkül már, a csengetésre a kapuhoz vezető — két szárnyas, nehéz, kovácsoltvas kapu ez — húsz lépésnyi úton négy lámpa gyúl ki, hunyorogni kezd az ember, akkora a fényesség. A gazda jön ki, a köszönésre kelletlenül felel, s a szűkre nyitott kapuszárnyban áll. Várja, hogy kibökjük, mit akarunk. Mit is? Hol kezdődik tulajdonképpen ez a történet? Ott, hogy adminisztrátor lánya rosszul lett munkahelyén az éhségtől? Sírva, szégyenkezve vallotta be kolleganőinek, hogy nincs pénze az ebéd befizetésére. Otthon az utolsó fillérig el kell számolnia: s már három hete még az ebédjegyre valót sem kapta vissza. Huszonnégy éves! Ott, hogy a feleségnek felírt gyógyszereket — szívbeteg — nem váltották ki, mert bármennyire is olcsó, pénzt kellene adni érte? És minden, de minden pénz az apához kerül. Nem issza el, nem kártya forgandó szerencséjét próbálja, nem más nőket öltöztet belőle, hanem — a házát építi. Megszállottként, minden fillért ebbe ölve. És bár megpróbáltak beszélni vele, többen is, mi értelme, minek ez — az okos szó dühödt visszautasításra talált: senkinek semmi köze hozzá. A családban ő az úr, az történik, amit ő mond, minden úgy lesz, ahogyan ő akarja. A két lány Cegléden, az apa a fővárosban dolgozik. Igen szűkén számolva az ezerkétszáz négyszögöles telekre beinvesztált pénz meghaladja a félmilliót! Tíz év verejtéke, lemondás mindenről. így jó ez? Így helyes? — Az adómat, a törlesztést fizetem! A kutyám megkötve. A járdám rendben. Kéményt söprettem, égettem. Egy tapodtat sem mozdul a kapuból, szava ellenséges, úgy sorolja, mint aki leckét morid fel: előírt kötelességeit megtette. Mi dolga akkor más embereknek vele? Ötvennyolc éves. Valaha Györgyey Illés birtokán görnyedt, apja három holdas kisparaszt, hatan birtokolták íialála után a három holdat. Talán akkori szegénysége, el- esettsége üt most így vissza? Vagy a féktelen magamutogatás? Mi értelme ennek a hivalkodó háznak, kerítésnek, ha benne, mögötte, gyötrött, tönkrement emberek élnek? Minek a ház, ha nem otthon, hanem gyűlölt, feneketlen zsák, amely mindent elnyel, s nem ad semmit vissza? A berendezésről csak hallottam, magam nem láttam, mert a szűkre nyitott kapu nem tárult tágasabbra, a húszlépésnyi, fényesen világított úton nem tehettem egy lépést sem. A hallomás szerint az ötből két szoba — a manzárddal együtt három — teljesen üres. Még nincs benne bútor. A többiben azonban nehéz diófák, csiszolt üvegű szekrények, súlyos, üvegfüggős csillárok. És akkor nincs pénz ebédjegyre .. © Először akkor hallottam róla, amikor lánya rosszul lett. Az üzem vezetői mesélték el, értetlenkedve, még ilyen is lehet? — Nem, én nem mondok semmit, mert apám agyonver. A másik lány sem mondott sokkal többet. Csak annyit, hogy fiú a házba még be nem léphetett. Apjuk szerint „először mindennek meg kell lennie”. A két üres szoba a két lányé lenne. Amit eddig kerestek — egyikük nyolc, a másik hat éve — mind a házba, meg a három szobába ment. A legszükségesebb ennivaló, évente egy ruha — karácsonykor apró, filléres ajándék. Ha elmennek valahová, pénzt nem kapnak. Egyikük huszonnégy, a másak huszonkét éves! Édesanyjukkal nem beszélhettem, bevallom, nem akartam bajba sodorni, hogy akkor menjek hozzájuk, amikor férje éppen dolgozik. Meg mit is mondana? Mondhatna? Ahol uralkodás van, ott hallgatnak az alattvalók... Topogunk a kapuban, enyhén szólva is kínos — kellemetlen percek ezek. Nekünk. Mert a kapuszámyat fogó ember nem érzi ezt. Miért erezné ezt, ha sokkal fontosabbakat, lényegesebbeket nem tapint ki idegeivel? — Nem akartuk mi zaklatni ... — Bngemet nem is lehet. Még jobban megfogja a kapuszárnyat, mint aki attól tart, elragadják tőle, s rákérdez: — Talán küldte valaki ide? Valami rossz emberem? Mert tudom én, sok nekem az iri- gyem. Már majdnem kibukik belőlem a szó’ nincs olyan ember, aki ezt irigyelné, de azután lenyelem. Minek Í6 beszéljek? mm m Halló, halló, Halló, halló! A monori telefonközpont szolgálatos dolgozói fáradhatatlanul hívják, kapcsolják a beszélgető feleket. A nehéz munkában alig várják már a műszak végét. Csak az az öreg kapcsolótábla nem pih en, éjjel-nappal üzemben van Foto: Gábor Köszönünk. Ahogy érkezéskor, úgy most sem nyújt kezet. Gsiiikord'ul a kulcs a kapuban, gyors léptekkel megy be, kihunynak a villanyok, sötét lesz. Nem vagyok babonás, egy pillanatra mégis úgy érzem, mintha halk nyögésekkel, gúnyos hahotával szökdécselnének a Kálvária temetőben a sírkövek közt a — kísértetek ... Mészáros Ottó ^sysssrsssyTyyssss/sssssssssssssssssssss^ | Játék | I a számokkal I s & ^ A Vöröskereszt Pest megyei s ^ titkárságán hatalmas papírja- > pok fedik az íróasztalt. Raj- S S tűk számok tengere. Számok 5 S százon és ezren alul és fölül. ^ S S mind valamilyen eseményt 9 S jelez, legtöbbször áldozatkész, § S tudásra váró emberek össze- x ^ jövetelét. 9 A lap alján pirossal aláhúz- $ S va ez áll: 1136. S Pontosan ennyi előadást 9 S tartott az elmúlt évben — jó- s § részt társadalmi munka segít- x 9 ségével — a Magyar Vöröske- $ S reszt Pest megyei szervezete. § v Orvosok, tanárok, egészség- § S ügyi szakemberek áldozták 9 § fel 1136 estén a szabad idejű* S ^ két, hogy érdekesen, színe- > 9 sen tanítsák embertársaikat S az egészséges életmódra, ön- § S maguk és családtagjaik okuiá- ^ S sára. § § Ha az 1136.ot elosztjuk a2 S § év napjainak számával, kidé- S S rül, hogy ünnepre-hétköznap- ^ x ra egyaránt majd 3.5 előadás x jut. S ha csak száznak vesz- s vj szűk az átlagot, a hányán egy- s ^ egy alkalomma] megjelentek, S 9 akkor Is 113 600 emberhez ju- S S tott el felvilágosító szavuk, a $ x megye összlakosságának 9 ^ 13.5 százalékához. ^ Az előadásokat 354 alkalom- x ^ mai filmvetítéssel tették S S szemléletesebbé, amelyet S S 46 430 ember tekintett meg. í x 39i kisfilmet mutattak be a § § véradás fontosságáról, bet- S ^ venkettőt a tbc elleni véde- 9 9 kezésről. 65 alkalommal nyúj- S S tott a film felvilágosítást a $ S rákbetegségekről, 51 vetítéssel § § harcoltak az alkoholizmus s ^ egészséget, boldog családi éle- x 9 tét romboló hatása ellen. » S A Vöröskereszt előadásai- 3 S nak témtái az élet egész te- ö X rületét felölelték. Nemcsak 9 ^ a betegségekről, s az ellenük s ^ való védekezésről szóltak; S 9 gondoltak a kisgyermekekre, a i S terhes anyákra és a csecse- $ x mőkre. 56 előadássorozaton 9 § „Anyák iskolája’’ címen az s ^ anya- és csecsemővédelemröl, ^ 9 22 faluban pedig arról szól- 3 S taft, hogyan bánjanak a csa- $ S Iádon belül az öregekkel. § A tisztasági mozgalom | ^ újabb tömegeket hódított 9 ^ esetenként több százfőnyi hall- a 9 gatóság előtt, 151 községben 3 S ismertették célkitűzéseit. S Eljutottak a lakosság min-« § den rétegéhez. Esténként vá- X $ rosokbao és falvakban indul-> 9 tak az emberek a művelődésig S házakba, iskolákba, hogy meg- S § hallgassák őket. S ahol ilyen ^ ^ lehetőség nem volt, oda ők 9 n; mentek el. Ráckevén, Tápió-s 9 sze csőn fölkeresték a cigány. ^ S telepeket és kimentek a távo- ^ S li tanyákra. A nagykátai ta- 3 § nyavilágot fiimvetitőkoesikkal 9 ^ járták, hogy az ott élők se S maradjanak ki a tudásból. Ily X s módon $5, filmvetítéssel egy- x bekötött előadást tartottak az 3 § egészséges életmódról. ^ Ezek voltak a Vöröskereszt x ^ önálló ténykedései. TovábbiS 9 40) előadást a Tudományos $ x Ismeretterjesztő Társulat és a? n járási könyvtárak segítségé- 9 ^ vei tartottak. Ha ezek haliga-S tóinak a szászát is hozzávesz- s § szűk az előbbiekhez, még ^ S meglepőbb adatot kapunk, § még inkább kitűnik, hogy § § mennyit tettek az elmúlt év- X ^ ben a korszerű életmód, a ^ § tisztaság és az egészség vé- ^ S delmére. K. M. "sssssssssssssssssssssssrssssssssssssssss.