Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 18. szám
«ST HEGYEI ^JCfrlap 1966. JANUAR 22., SZOMBAT AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT 45 ÉVES Az Olasz Kommunista Párt pénteken ünnepelte megalakulásának 45. évfordulóját. Az Unitá vasárnap, január 23-án külön kiadást jelentet meg az évforduló alkalmából, január 24-én pedig Rómában felavatják Pal- tniro Togliatti múzeummá alakított egykori dolgozó- szobáját. ÜLÉST TARTOTT AZ INDIAI KORMÁNY: Taskent szellemében A pakisztáni vezérkari iónok Indiában Üj-DelhL Az indiai hírügynökségek jelentése szerint pénteken Delhiben Nanda elnökletével ülést tartott az indiai kormány. Lapzártakor érkezett: j\ Ben Barka agy újabb fejleményei A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben aláhúzza, hogy francia titkosrendőrök segédkezet nyújtottak a Marokkóból szervezett merénylethez, a kormány pedig igyekszik elkendőzni a magas állású személyiségek felelősségét. A FKP Politikai Bizottsága a rendőrség megtisztítását sürgeti. Georges Figonnak, a Ben Barka-ügy első számú szemtanújának halála ügyében közzétették a boncoló orvosok jelentését. Ebből kiderül, hogy a gengszter halálát okozó revolverlövést nagyon közelről adták le, a fegyver csöve azonban nem érintette az áldozat koponyáját. A jelentés nem állapítja meg az öngyilkosság tényét, sem a halál beálltának időpontját. A Minute című hetilap szerint Figon egy órával halála előtt egy ismeretlen férfi kíséretében tért haza lakására. De Gaulle köztársasági elnök a kémelhárító szolgálat vezetőjének leváltása után utasítást adott, hogy a rendőrséget is szervezzék át. A feladattal Leon Noéit, a francia alkotmánytanács volt elnökét bízta meg a kormány. Leszavazták a Moro-kormányt Kóma Aldo Moro középbal koalíciós kormányát csütörtök este leszavazták az olasz képviselőházban, amikor 250 szavazattal 221 ellenében elvetették az állami gyermek-, illetve napközi otthonok törvényjavaslatát. A jelenlevő 474 képviselő közül 250-en szavaztak a kormány ellen, 221-en mellette, hárman tartózkodtak. Mivel nem bizalmi szavazásról volt szó, a kormánynak nem kell automatikusan lemondani. A szavazás — mint a hír- ügynökségek megállapítják — komoly csapást mért Moro kormányára. Emiatt — mint újabb hírek közük — a Moro-kormány lemondott Vita a Közös Piac válságáról Strasbourg. Csütörtökön egész napon át tartott az Európa-paríament és a Közös Piac miniszteri tanácsának együttes vitája. Az ülésen Spaak belga külügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy a Közös Piac válsága a közösség létét veszélyezteti, ha a válság még hosszabb időre elnyúük. A legnagyobb mértékű jószándék szükséges mindenki részéről — mondotta —, hogy Franciaország és partnerei között a problémák megoldódhassanak. Az ülésen megvitatták a taskenti nyilatkozatot és a megvalósításával kapcsolatos kérdéseket. Az ülésen részt vett Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szony, Szingh külügyminiszter, Csáván honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek. India és Pakisztán között megegyezés jött létre a légierők ama tagjainak kicseréléséről, akiket a fegyveres konfliktus idején fogságba ejtettek. A foglyul ejtett indiai repülők szombaton érkeznek Delhibe pakisztáni repülőgépen. Az India és Pakisztán között a kapcsolatok normalizálásáról létrejött megegyezés napról napra gyakorlatibb jelleget ölt. Pénteken az indiai—pakisztáni konfliktus kialakulása óta először átrepült India területe felett a pakisztáni légitársaság repülőgépe, amely Calcuttában leszállást hajtott végre üzemanyagfel vétel céljából. Az összindiai béketanács határozatot fogadott el arról, hogy februárban az egész országban megrendezik Taskent hónapját. A Taskent-hónap megtartása azt a célt szolgálja, hogy az indiai nép körében megszilárdítsa Taskent széliemét. Pénteken az indiai fővárosba érkezett Nusza Khan tábornok, a pakisztáni hadsereg vezérkari főnöke, hogy megkezdje tárgyalásait a kölcsönös csapatvisszavonásokról a taskenti megállapodásnak megfelelően. Siiiw látogatása Podgornijnál és Kosiiginnél Szovjet—japán egyezmény Moszkva Siina japán külügyminiszter péntek reggel megbeszélést folytatott a Kremlben Podgomijjal, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökével. Majd látogatást tett Koszigin miniszterelnöknél is. Pénteken különben Moszkvában Siina japán külügyminiszter két fontos egyezményt írt alá. Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel aláírta az 1966—70. évi kereskedelmi egyezményt, amely kétmilliárd 250 millió dollár összegű forgalmat irányoz elő. Patolicsev az aláírás után kijelentette, hogy ezt az őszszeget a gyakorlatban növei ni is lehet. Jevgenyij Loginov polgár légiforgalmi miniszter Siiná- val aláírta azt az egyezményt, amely megteremti a Moszkva —Tokió légijáratot. A közvetlen járaton TU—114 mintájú szovjet turbólégcsavaros gépek látják él a forgalmat; a 11 órás út a legrövidebb Európa és Japán között. Az egyezmény egyelőre két évre szól. A felek a későbbiekben japán repülőgépek alkalmazásának lehetőségét is megvizsgálják. A nagy jelentőségű egyezmények aláírása után Siina külügyminiszter megkoszorúzta Lenin-mauzoleumot. MADRID Tovább kutatnak a negyedik atombomba után A 11 tagú személyzetből heten vesztették életüket, amikor hétfőn Dél-Spanyol- ország térségében összeütközött egy nukleáris szerkezeteket szállító B—52-es stratégiai I bombázógép egy KC—135-ös 1 típusú tartálygéppel. A személyzet életben maradt négy tagját spanyol halászok mentették ki a Földközi-tengerből. Tovább folytatják a negyedik „békeidőre vonatkozó készültség állapotában” levő atombomba keresését A kutatásban részt vevő 250 amerikai tiszthez és közlegényhez 70 spanyol polgári járőr csatlakozott. Az érintett területen lakók száma mindössze néhány százra tehető, kilakoltatásukra nincs szükség, de mindnyájukat figyelmeztették, hogy ne érintsék a repülőgéproncsok egy darabját sem. A UPI amerikai hírügynökség a katasztrófa kapcsán ismerteti azt a 12 nukleáris incidenst, amely 1958. januárja óta az amerikai légierőn belül történt. ULEST TARTOTT AZ NDK NÉPI KAMARÁJA Az NDK népi kamarája pénteken tartotta 19. ülését az új berlini Kongresshaüe- ban. A napirenden az 1966. évi népgazdasági terv és költségvetés vitája szerepelt, _______ Tömegverekedés Az Antara indonéz hírügynökség jelentése szerint csütörtökön este, közvetlenül Sukarno elnök beszédének elhangzása után, a djakartai elnöki palota előtt indonéz diákcsoportok között tömeg- verekedés tört ki. A verekedőket katonai alakulatok oszlatták szét. Megkezdte tanácskozását az MSZBT kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió iparunk, mező- gazdaságunk fejlődését, majd az MSZBT tevékenységéről beszélt, és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az elmúlt években Budapesten és vidéken odaadőan munkálkodtak a magyar— szovjet barátság elmélyítésén. — Társaságunk úgy véli — s ebben a Szovjet—Magyar Baráti Társaság is egyetért velünk —, hogy a két nép közötti barátság elmélyítésének egyik legfontosabb formája a közvetlen személyes kapcsolatok kialakítása és fejlesztése — mondotta, és emlékeztetett arra, hogy ennek érdekében rendszeresebbé vált a turistaforgalom, a kölcsönös rendezvények, a küldöttségek cseréje. A delegációkat mindkét országban rendkívül őszinte barátsággal és vendégszeretettel fogadták. A két országot immár nemcsak az államközi szerződések, a közös célok, nemcsak a belső berendezkedés hasonlósága és a külpolitikai érdekazonosság fűzi össze, hanem a dolgozó emberek közvetlen kapcsolatának számtalan láthatatlan, de erős szála is. Kristóf István ezután arról beszélt, hogy az elmúlt években tovább fejlődött és erősödött az együttműködés a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal. A kapcsolatok jók és sokoldalúak, rendkívül barátiak és közvetlenek — mondotta, majd a társaság jövő feladatairól beszélt Egyebek között elmondta, hogy 1967-ben az egész haladó emberiséggel együtt ünnepelhetjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulóját Ahhoz, hogy e nagy esemény politikai jelentőségét kellően méltassuk, minél nagyobb tömegekhez kell eljutnunk, ennek első lépéseként még szorosabbra kell fűznünk kapcsolatainkat, még konkrétabbá kell tennünk együttműködésünket a tömegszervezetekkel és tömegmozgalmakkal, abból az elvből kiindulva, hogy a magyar—szovjet barátság az egész magyar dolgozó nép ügye. Kristóf István ezután arról beszélt hogy a társaság szoros együttműködésben végzi munkáját a Hazafias Népfronttal. A nagy tapssal fogadott beszámolót szünet követte, majd megkezdődött a vita. A vita során a többi között felszólalt Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Harmati Sándor, a i Hazafias Népfront Országos i Tanácsának titkára, Trencsé- : nyi-Waldapfel Imre akadémi- ikus, Carai Gábor, a Magyar ; írók Szövetségének titkára, j Erdey-Grúz Tibor akadémikus, j Babies Antal akadémikus és | még sokan mások. | | Veszélyben a vad j (Folytatás az 1. oldalról) \ latos feladatokról tárgyal! tak ! „Nyitány“ Lórévei» ! Befejezéshez közelednek ! megyénkben a zárszámadási I előkészületek, több közös | gazdaságban már jóvá is ä hagyták a járási szervek a ! múlt esztendő gazdálkodásá- ! nak mérlegét. A zárszámadási ! közgyűlések „nyitányára” ma 5 kerül sor Lóréven. A Dunaimenti Termelőszövetkezet dél- | után 3 órakor tartja mér- 5 legzáró közgyűlését. Hétfőn 5 reggel 9 órakor a rádi Uj ! Élet Termelőszövetkezet tag- ! jai jönnek majd össze, hogy | megvitassák az elmúlt esztendő tanulságait. Kedden az ! örszentmiklósi Béke Terme- 5 lőszövetkezet mérlegzáró köz- 5 gyűlésére kerül sor. ! Lapzártakor kaptuk a hírt, ; hogy a tököli Vörös Csil- J lag Termelőszövetkezetben ! ugyancsak ma tartják a zár- 5 számadási közgyűlést. | S. P. DEKISS JANOS: SÉTA A BOKROKIG — Álljunk meg egy SZÓRA. Kérem, micsoda viselkedés ez, elvégre — elcsuklott a hangom, hiába kaptam levegőért újra: — Elvégre ... — mintha egy hordóból beszéltem volna; rekedten, erőtlenül. A hosszú, behemót mereven nézett: — Öcsikém, te ne avatkozz ebbe bele — mondta oJyan hangon, olyan nyugodtan, mintha jóindulatúan figyelmeztetne, hogy kellemetlen dologba ártom magam, amiből bajom származhat. Közben a másik kettő is visszajött mellém. Mind a hárman idősebbek voltak nálam. De a széles pofájú, felfésült hosszú sem volt sokkal magasabb, mint én. A társai meg jóval alacsonyabbak. A hosszút kérdezték. — Mi van? — Mit akar? A hosszú intett, hogy hallgassanak. Nem mozdultam, de most már nem is szóltam. Hozzám fordult és a hangja türelmetlen volt: — No, mi lesz? Tűnsz már? csak Álltam, a hosszú szeme oldalra villant. Az egyik mokány egész közel lépett hozzám és a fél lábát kinyújtotta mögöttem. Mint a villám szaladt át az agyamon: gáncs. Emez itt elölről meglök és hanyatt esem a mokány lábán. Pillanat alatt kellett cselekednem. Félre szöktem, és a talpammal beletapostam félűiről a nyújtott térdbe, mielőtt meglökhettek volna. Reccsent, a mokány felordított és a földön ült. Ezután én kaptam egy ütést, alighanem a másik kisebbtől. Már nem fordulhattam el, az ütés az arcomat érte. Nem zárta eléggé az öklét, és inkább oldalról csapott. Nem felütés volt, nem is egyenes, tenyérrel talált el. Sajgott, de nem fájt. Még egyet ugrottam hátra. A tüdőm zilált, a két öklöm magam elé tartottam, mint a bokszolok. A fejem folyton járt, kétfelé figyeltem. A mokány éppen feltápászkodott és a térdét szorította, közben káromkodott. A másik kettő ugrásra készen közelített. Hátráltam. Most hallottam meg, hogy közben a lány vég nélkül ordítozik, de hogy mit kiabál, nem értettem. így méregettük egymást, csak egy pillanat lehetett az egész, amikor mindnyájunkat elvakított valami reflektor fénye. Az út felől jött a fény. A szemem elé kaptam a karom. Előbb csattanást hallottam: valaki kinyitott egy gépkocsiajtót, majd bevágta. Aztán egy erőteljes férfihang: — Mi történik ott? A lány válaszolt, ahogy a száján kifért, gázolt át a bokrokon az út felé. — Három briganti megtámadott bennünket az utcán és verekednek. Jöjjön, segítsen, vagy szaladjon el a sarokra rendőrért. A FÉNY NEM SZŰNT MEG. A sofőr éppen ránk állította a reflektort, a kocsi így oldalt állhatott az úton. Nem tudtam eldönteni, hogy azért állt-e meg, mert a kanyarból ide látott, avagy mert meghallotta a lány ordítozását. Mindegy, nagy baj most már nem lehet. Egyikőnk sem lépett, de a harcias állást feladtuk. Újra hallottam a férfi hangját. — Menjenek onnan a fenébe, nem hallják! — kiáltotta. Közben a lány felért az útra és mondta tovább, ugyanolyan hangosan, mint az előbb. — Jönnek utánuník, nem hagynak békét a rohadt stricik, verekednek, mint a barmok. — Hagyja, mert most már tényleg oda megyek a kurbli- vassal — mondta a sofőr és néhány lépést előbbre jött. — Hallják! Mozgás! — Magának nem osztottam — szólt vissza a vörös, — Majd osztok én mindjárt — felelt a sofőr és úgy tett, mintha menne a kurbliért. — A fene az ilyen csavargókat... Már megszoktuk a fényt és összevillant a hosszúval a tekintetünk. — Még találkozunk — mondta a vörös. — És veled is, te kurva — fenyegetőzött a mokány, aki engem megütött. Köptem és elfordultam. A sofőr a lányt biztatta: — Menjenek nyugodtan, elküldöm erre a rendőrt. — Börtön kell az ilyennek mindnek — állapította meg a lány. Nem szóltam semmit. EUn- dultam és most éreztem, hogy minden tagom remeg, de azért mégis valami féktelen boldogság, öröm bujkált bennem. Tudtam, hogy nem támadnak meg többet aznap este. A kö- zeli villák ajtajai kinyíltak, többen eljöttek a kapuig és kikémlelitek, hogy mi volt a kiáltozás, a lárma. A kanyarban feltűnt a villamos is, jött velünk szemben. Visszafelé fordultam és láttam, hogy a lámpt alatt arrébb, ott mennek a behemótok. Az egyik sántát, a többiek hadonásznak. Nyilván vitatkoznak. KIFELÉ TARTOTTUNK tovább. A lány jött mellettem. — Ez nagyon szép volt tőled — mondta halkan, — Megütöttek? — Még jó, hogy elismered, hogy szép volt — feleltem. — Különben semmi... Nem láttad, hogy kikészítettem az egyiket? Az megnézheti holnap a térdét. — Megverhettek volna. Hárman mentek rád. — Engem, megverni? Ugyan. Ismerem a módját. Szétrúgom mindet. Focista vagyok. Nem hallottad a nevem? Jaksi. A lány megfogta a kezem. — Miért tetted, hiszen nem is ismersz? Letértünk egy mellékutcába, ahol itt-ott volt egy ház messzire egymástól, és nem járt senki. Megenyhültem, talán mert a lány fogta a kezem. — Meg akartam mutatni, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, akik lefektetnek. Ezért tettem. Álltunk és néztük egymást. A sötéten át is láttam, hogy a lány szája szélesre húzódik, de nagyon kedvesnek találtam így. Hunyorított. — Nagyon erős vagy... Jaksi. Megint kezdődött a lázam. A lány a vállamra tette a kezét, a tekintetét az arcomon tartotta és a teste hozzám tapadt. Éreztem meleg leheletét. — Én is ilyen vagyok. Volt egyszer egy szerelmesem, azért loptam. De az nem ve-^ rekedett miattam, és még $ senki sem verekedett miat- $ tam, csak te. Elfordította a fejét, de én ^ az ujjaimmal gyöngéden fel-;? emeltem ismét az állát. — Csak nem sírsz? ^ LEHUNYTA a SZEMÉT. A$ homlokára hajoltam és oda ^ nyomtam a szám. A lány a ^ nyakam köré kerítette a kar- ^ ját. Lehúzta a fejem és ősz- ^ sze talál kozott a szánk. Egy « pillanat volt csak, felszisz- $ szent. — Fáj? — kérdeztem, mert ^ eszembe jutott, hogy megütöt- ^ ték a száját. — Nem baj — mondta —, | ne törődjünk vele. A mellemre hajtotta ismét § a fejét, mintha pihenne. — Engem Marának hívnak, ^ Jaksi. Újra összecsókolóztunk, de ^ most már nem engedtük el> egymást. A kezem gyakorlat-« lanul keresgélt a testén, és $ amikor a tenyerembe fogtam ^ a rugalmas tele mellét, erősö-^ dött a szorítása, és éreztem, ^ ahogyan a szája forrósodik. ^ Az ujjaim megindultak a ru- ^ hák alá amíg az eleven test í természetes gömbölyűségét $ nem érintették. Ekkor a lány $ kibújt a csókból. — Ne itt — mondta. — $ Meglátnak. Vitt magával be az erdőbe, ^ át a síneken, át az úton a ^ fák közé. Csend volt, a ned- i vés őszi avar puhán süppedt $ a lábunk alatt. Ahogy bel- $ jebb értünk az erdőbe, mind $ lassabban lépkedtünk szóró- $ san egymás mellett. Majd J megálltunk: innen távolabbra^ voltak a fekete kérgű fák. le- > veletlen bokrok fogtak körül $ egy tenyérnyi, sötét tisztást. $ AZNAP ÉJSZAKA olyan ^ mélyen aludtam otthon, hogy ^ nem is álmodtam semmit. ^ (Vége.) i
