Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

«ST HEGYEI ^JCfrlap 1966. JANUAR 22., SZOMBAT AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT 45 ÉVES Az Olasz Kommunista Párt pénteken ünnepelte megala­kulásának 45. évfordulóját. Az Unitá vasárnap, ja­nuár 23-án külön kiadást jelentet meg az évforduló alkalmából, január 24-én pe­dig Rómában felavatják Pal- tniro Togliatti múzeummá alakított egykori dolgozó- szobáját. ÜLÉST TARTOTT AZ INDIAI KORMÁNY: Taskent szellemében A pakisztáni vezérkari iónok Indiában Üj-DelhL Az indiai hírügynökségek je­lentése szerint pénteken Del­hiben Nanda elnökletével ülést tartott az indiai kor­mány. Lapzártakor érkezett: j\ Ben Barka agy újabb fejleményei A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyi­latkozatot adott ki, amelyben aláhúzza, hogy francia titkos­rendőrök segédkezet nyújtot­tak a Marokkóból szervezett merénylethez, a kormány pe­dig igyekszik elkendőzni a magas állású személyiségek felelősségét. A FKP Politikai Bizottsága a rendőrség meg­tisztítását sürgeti. Georges Figonnak, a Ben Barka-ügy első számú szem­tanújának halála ügyében közzétették a boncoló orvosok jelentését. Ebből kiderül, hogy a gengszter halálát oko­zó revolverlövést nagyon kö­zelről adták le, a fegyver csöve azonban nem érintette az áldozat koponyáját. A je­lentés nem állapítja meg az öngyilkosság tényét, sem a halál beálltának időpontját. A Minute című hetilap sze­rint Figon egy órával halála előtt egy ismeretlen férfi kí­séretében tért haza lakására. De Gaulle köztársasági el­nök a kémelhárító szolgálat vezetőjének leváltása után utasítást adott, hogy a rend­őrséget is szervezzék át. A feladattal Leon Noéit, a fran­cia alkotmánytanács volt el­nökét bízta meg a kormány. Leszavazták a Moro-kormányt Kóma Aldo Moro középbal koalí­ciós kormányát csütörtök es­te leszavazták az olasz kép­viselőházban, amikor 250 sza­vazattal 221 ellenében el­vetették az állami gyer­mek-, illetve napközi ott­honok törvényjavaslatát. A jelenlevő 474 képviselő kö­zül 250-en szavaztak a kor­mány ellen, 221-en mellette, hárman tartózkodtak. Mivel nem bizalmi szavazásról volt szó, a kormánynak nem kell automatikusan lemondani. A szavazás — mint a hír- ügynökségek megállapítják — komoly csapást mért Moro kormányára. Emiatt — mint újabb hírek közük — a Moro-kormány lemondott Vita a Közös Piac válságáról Strasbourg. Csütörtökön egész napon át tartott az Európa-paríament és a Közös Piac miniszteri ta­nácsának együttes vitája. Az ülésen Spaak belga külügymi­niszter figyelmeztetett arra, hogy a Közös Piac válsága a közösség létét veszélyezteti, ha a válság még hosszabb idő­re elnyúük. A legnagyobb mértékű jószándék szükséges mindenki részéről — mondot­ta —, hogy Franciaország és partnerei között a problémák megoldódhassanak. Az ülésen megvitatták a taskenti nyilatkozatot és a megvalósításával kapcso­latos kérdéseket. Az ülésen részt vett Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szony, Szingh külügyminisz­ter, Csáván honvédelmi mi­niszter és más hivatalos sze­mélyiségek. India és Pakisztán között megegyezés jött létre a légi­erők ama tagjainak kicseré­léséről, akiket a fegyveres konfliktus idején fogságba ej­tettek. A foglyul ejtett indiai re­pülők szombaton érkeznek Delhibe pakisztáni repülő­gépen. Az India és Pakisztán között a kapcsolatok normalizálásáról létrejött megegyezés napról napra gyakorlatibb jelleget ölt. Pénteken az indiai—pa­kisztáni konfliktus kiala­kulása óta először átre­pült India területe felett a pakisztáni légitársaság re­pülőgépe, amely Calcuttában leszállást hajtott végre üzemanyagfel vé­tel céljából. Az összindiai béketanács ha­tározatot fogadott el arról, hogy februárban az egész or­szágban megrendezik Tas­kent hónapját. A Taskent-hónap megtartása azt a célt szolgálja, hogy az indiai nép körében megszilár­dítsa Taskent széliemét. Pénteken az indiai fővá­rosba érkezett Nusza Khan tábornok, a pakisztáni hadsereg vezér­kari főnöke, hogy megkezdje tárgyalásait a kölcsönös csapatvisszavoná­sokról a taskenti megállapo­dásnak megfelelően. Siiiw látogatása Podgornijnál és Kosiiginnél Szovjet—japán egyezmény Moszkva Siina japán külügyminisz­ter péntek reggel megbeszé­lést folytatott a Kremlben Podgomijjal, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnökével. Majd látoga­tást tett Koszigin miniszterel­nöknél is. Pénteken különben Moszk­vában Siina japán külügymi­niszter két fontos egyezményt írt alá. Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel aláírta az 1966—70. évi keres­kedelmi egyezményt, amely kétmilliárd 250 millió dollár összegű forgalmat irányoz elő. Patolicsev az aláírás után ki­jelentette, hogy ezt az ősz­szeget a gyakorlatban növei ni is lehet. Jevgenyij Loginov polgár légiforgalmi miniszter Siiná- val aláírta azt az egyezményt, amely megteremti a Moszkva —Tokió légijáratot. A közvet­len járaton TU—114 mintájú szovjet turbólégcsavaros gé­pek látják él a forgalmat; a 11 órás út a legrövidebb Európa és Japán között. Az egyezmény egyelőre két évre szól. A felek a későbbiekben japán repülőgépek alkalma­zásának lehetőségét is meg­vizsgálják. A nagy jelentőségű egyez­mények aláírása után Siina külügyminiszter megkoszo­rúzta Lenin-mauzoleumot. MADRID Tovább kutatnak a negyedik atombomba után A 11 tagú személyzetből heten vesztették életüket, amikor hétfőn Dél-Spanyol- ország térségében összeütkö­zött egy nukleáris szerkezete­ket szállító B—52-es stratégiai I bombázógép egy KC—135-ös 1 típusú tartálygéppel. A sze­mélyzet életben maradt négy tagját spanyol halászok men­tették ki a Földközi-tenger­ből. Tovább folytatják a negye­dik „békeidőre vonatkozó készültség állapotában” levő atombomba keresését A ku­tatásban részt vevő 250 ame­rikai tiszthez és közlegény­hez 70 spanyol polgári járőr csatlakozott. Az érintett te­rületen lakók száma mind­össze néhány százra tehető, kilakoltatásukra nincs szük­ség, de mindnyájukat figyel­meztették, hogy ne érintsék a repülőgéproncsok egy darab­ját sem. A UPI amerikai hírügy­nökség a katasztrófa kapcsán ismerteti azt a 12 nukleáris incidenst, amely 1958. január­ja óta az amerikai légierőn belül történt. ULEST TARTOTT AZ NDK NÉPI KAMARÁJA Az NDK népi kamarája pénteken tartotta 19. ülését az új berlini Kongresshaüe- ban. A napirenden az 1966. évi népgazdasági terv és költségvetés vitája szere­pelt, _______ Tömegverekedés Az Antara indonéz hírügy­nökség jelentése szerint csü­törtökön este, közvetlenül Su­karno elnök beszédének el­hangzása után, a djakartai el­nöki palota előtt indonéz diákcsoportok között tömeg- verekedés tört ki. A vereke­dőket katonai alakulatok osz­latták szét. Megkezdte tanácskozását az MSZBT kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió iparunk, mező- gazdaságunk fejlődését, majd az MSZBT tevékenységéről beszélt, és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az el­múlt években Budapesten és vidéken odaadőan mun­kálkodtak a magyar— szovjet barátság elmélyí­tésén. — Társaságunk úgy véli — s ebben a Szovjet—Magyar Baráti Társaság is egyetért velünk —, hogy a két nép kö­zötti barátság elmélyítésének egyik legfontosabb formája a közvetlen személyes kapcso­latok kialakítása és fejlesztése — mondotta, és emlékeztetett arra, hogy ennek érdekében rendszeresebbé vált a tu­ristaforgalom, a kölcsönös rendezvények, a küldöttsé­gek cseréje. A delegációkat mindkét or­szágban rendkívül őszinte ba­rátsággal és vendégszeretettel fogadták. A két országot immár nem­csak az államközi szerződések, a közös célok, nemcsak a bel­ső berendezkedés hasonlósága és a külpolitikai érdekazonos­ság fűzi össze, hanem a dol­gozó emberek közvetlen kap­csolatának számtalan láthatat­lan, de erős szála is. Kristóf István ezután arról beszélt, hogy az elmúlt évek­ben tovább fejlődött és erősö­dött az együttműködés a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság­gal. A kapcsolatok jók és sok­oldalúak, rendkívül barátiak és közvetlenek — mondotta, majd a társaság jövő felada­tairól beszélt Egyebek között elmondta, hogy 1967-ben az egész haladó emberiséggel együtt ünne­pelhetjük a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulóját Ahhoz, hogy e nagy esemény politikai jelentőségét kellően méltassuk, minél nagyobb tö­megekhez kell eljutnunk, en­nek első lépéseként még szo­rosabbra kell fűznünk kapcso­latainkat, még konkrétabbá kell tennünk együttműködé­sünket a tömegszervezetekkel és tömegmozgalmakkal, abból az elvből kiindulva, hogy a magyar—szovjet barátság az egész magyar dolgozó nép ügye. Kristóf István ezután arról beszélt hogy a társaság szo­ros együttműködésben végzi munkáját a Hazafias Népfront­tal. A nagy tapssal fogadott be­számolót szünet követte, majd megkezdődött a vita. A vita során a többi között felszólalt Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Harmati Sándor, a i Hazafias Népfront Országos i Tanácsának titkára, Trencsé- : nyi-Waldapfel Imre akadémi- ikus, Carai Gábor, a Magyar ; írók Szövetségének titkára, j Erdey-Grúz Tibor akadémikus, j Babies Antal akadémikus és | még sokan mások. | | Veszélyben a vad j (Folytatás az 1. oldalról) \ latos feladatokról tárgyal­! tak ! „Nyitány“ Lórévei» ! Befejezéshez közelednek ! megyénkben a zárszámadási I előkészületek, több közös | gazdaságban már jóvá is ä hagyták a járási szervek a ! múlt esztendő gazdálkodásá- ! nak mérlegét. A zárszámadási ! közgyűlések „nyitányára” ma 5 kerül sor Lóréven. A Duna­imenti Termelőszövetkezet dél- | után 3 órakor tartja mér- 5 legzáró közgyűlését. Hétfőn 5 reggel 9 órakor a rádi Uj ! Élet Termelőszövetkezet tag- ! jai jönnek majd össze, hogy | megvitassák az elmúlt esz­tendő tanulságait. Kedden az ! örszentmiklósi Béke Terme- 5 lőszövetkezet mérlegzáró köz- 5 gyűlésére kerül sor. ! Lapzártakor kaptuk a hírt, ; hogy a tököli Vörös Csil- J lag Termelőszövetkezetben ! ugyancsak ma tartják a zár- 5 számadási közgyűlést. | S. P. DEKISS JANOS: SÉTA A BOKROKIG — Álljunk meg egy SZÓRA. Kérem, micsoda vi­selkedés ez, elvégre — elcsuk­lott a hangom, hiába kaptam levegőért újra: — Elvégre ... — mintha egy hordóból be­széltem volna; rekedten, erőt­lenül. A hosszú, behemót mereven nézett: — Öcsikém, te ne avatkozz ebbe bele — mondta oJyan hangon, olyan nyugodtan, mintha jóindulatúan figyel­meztetne, hogy kellemetlen dologba ártom magam, ami­ből bajom származhat. Közben a másik kettő is visszajött mellém. Mind a hárman idősebbek voltak ná­lam. De a széles pofájú, fel­fésült hosszú sem volt sokkal magasabb, mint én. A társai meg jóval alacsonyabbak. A hosszút kérdezték. — Mi van? — Mit akar? A hosszú intett, hogy hall­gassanak. Nem mozdultam, de most már nem is szóltam. Hozzám fordult és a hangja türelmetlen volt: — No, mi lesz? Tűnsz már? csak Álltam, a hosszú szeme oldalra villant. Az egyik mokány egész közel lé­pett hozzám és a fél lábát ki­nyújtotta mögöttem. Mint a villám szaladt át az agya­mon: gáncs. Emez itt elölről meglök és hanyatt esem a mokány lábán. Pillanat alatt kellett cselekednem. Félre szöktem, és a talpammal be­letapostam félűiről a nyújtott térdbe, mielőtt meglökhettek volna. Reccsent, a mokány felordított és a földön ült. Ezután én kaptam egy ütést, alighanem a másik kisebbtől. Már nem fordulhattam el, az ütés az arcomat érte. Nem zárta eléggé az öklét, és in­kább oldalról csapott. Nem felütés volt, nem is egyenes, tenyérrel talált el. Sajgott, de nem fájt. Még egyet ugrot­tam hátra. A tüdőm zilált, a két öklöm magam elé tartot­tam, mint a bokszolok. A fe­jem folyton járt, kétfelé fi­gyeltem. A mokány éppen feltápászkodott és a térdét szorította, közben káromko­dott. A másik kettő ugrásra készen közelített. Hátráltam. Most hallottam meg, hogy közben a lány vég nélkül ordítozik, de hogy mit kiabál, nem értettem. így méregettük egymást, csak egy pillanat lehetett az egész, amikor mindnyájunkat elvakí­tott valami reflektor fénye. Az út felől jött a fény. A szemem elé kaptam a karom. Előbb csattanást hallottam: valaki kinyitott egy gépkocsi­ajtót, majd bevágta. Aztán egy erőteljes férfihang: — Mi történik ott? A lány válaszolt, ahogy a száján kifért, gázolt át a bok­rokon az út felé. — Három briganti megtá­madott bennünket az utcán és verekednek. Jöjjön, segítsen, vagy szaladjon el a sarokra rendőrért. A FÉNY NEM SZŰNT MEG. A sofőr éppen ránk ál­lította a reflektort, a kocsi így oldalt állhatott az úton. Nem tudtam eldönteni, hogy azért állt-e meg, mert a kanyarból ide látott, avagy mert meghal­lotta a lány ordítozását. Mind­egy, nagy baj most már nem lehet. Egyikőnk sem lépett, de a harcias állást feladtuk. Új­ra hallottam a férfi hangját. — Menjenek onnan a fené­be, nem hallják! — kiáltotta. Közben a lány felért az útra és mondta tovább, ugyanolyan hangosan, mint az előbb. — Jönnek utánuník, nem hagynak békét a rohadt stri­cik, verekednek, mint a bar­mok. — Hagyja, mert most már tényleg oda megyek a kurbli- vassal — mondta a sofőr és néhány lépést előbbre jött. — Hallják! Mozgás! — Magának nem osztottam — szólt vissza a vörös, — Majd osztok én mindjárt — felelt a sofőr és úgy tett, mintha menne a kurbliért. — A fene az ilyen csavargókat... Már megszoktuk a fényt és összevillant a hosszúval a te­kintetünk. — Még találkozunk — mondta a vörös. — És veled is, te kurva — fenyegetőzött a mokány, aki engem megütött. Köptem és elfordultam. A sofőr a lányt biztatta: — Menjenek nyugodtan, el­küldöm erre a rendőrt. — Börtön kell az ilyennek mindnek — állapította meg a lány. Nem szóltam semmit. EUn- dultam és most éreztem, hogy minden tagom remeg, de azért mégis valami féktelen boldog­ság, öröm bujkált bennem. Tudtam, hogy nem támadnak meg többet aznap este. A kö- zeli villák ajtajai kinyíltak, többen eljöttek a kapuig és ki­kémlelitek, hogy mi volt a ki­áltozás, a lárma. A kanyar­ban feltűnt a villamos is, jött velünk szemben. Visszafelé fordultam és láttam, hogy a lámpt alatt arrébb, ott men­nek a behemótok. Az egyik sántát, a többiek hadonásznak. Nyilván vitatkoznak. KIFELÉ TARTOTTUNK to­vább. A lány jött mellettem. — Ez nagyon szép volt tőled — mondta halkan, — Meg­ütöttek? — Még jó, hogy elismered, hogy szép volt — feleltem. — Különben semmi... Nem lát­tad, hogy kikészítettem az egyiket? Az megnézheti hol­nap a térdét. — Megverhettek volna. Hár­man mentek rád. — Engem, megverni? Ugyan. Ismerem a módját. Szétrúgom mindet. Focista va­gyok. Nem hallottad a ne­vem? Jaksi. A lány megfogta a kezem. — Miért tetted, hiszen nem is ismersz? Letértünk egy mellékutcába, ahol itt-ott volt egy ház messzire egymástól, és nem járt senki. Megenyhültem, ta­lán mert a lány fogta a ke­zem. — Meg akartam mutatni, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, akik lefektetnek. Ezért tettem. Álltunk és néztük egymást. A sötéten át is láttam, hogy a lány szája szélesre húzó­dik, de nagyon kedvesnek ta­láltam így. Hunyorított. — Nagyon erős vagy... Jaksi. Megint kezdődött a lázam. A lány a vállamra tette a kezét, a tekintetét az arco­mon tartotta és a teste hoz­zám tapadt. Éreztem meleg leheletét. — Én is ilyen vagyok. Volt egyszer egy szerelmesem, azért loptam. De az nem ve-^ rekedett miattam, és még $ senki sem verekedett miat- $ tam, csak te. Elfordította a fejét, de én ^ az ujjaimmal gyöngéden fel-;? emeltem ismét az állát. — Csak nem sírsz? ^ LEHUNYTA a SZEMÉT. A$ homlokára hajoltam és oda ^ nyomtam a szám. A lány a ^ nyakam köré kerítette a kar- ^ ját. Lehúzta a fejem és ősz- ^ sze talál kozott a szánk. Egy « pillanat volt csak, felszisz- $ szent. — Fáj? — kérdeztem, mert ^ eszembe jutott, hogy megütöt- ^ ték a száját. — Nem baj — mondta —, | ne törődjünk vele. A mellemre hajtotta ismét § a fejét, mintha pihenne. — Engem Marának hívnak, ^ Jaksi. Újra összecsókolóztunk, de ^ most már nem engedtük el> egymást. A kezem gyakorlat-« lanul keresgélt a testén, és $ amikor a tenyerembe fogtam ^ a rugalmas tele mellét, erősö-^ dött a szorítása, és éreztem, ^ ahogyan a szája forrósodik. ^ Az ujjaim megindultak a ru- ^ hák alá amíg az eleven test í természetes gömbölyűségét $ nem érintették. Ekkor a lány $ kibújt a csókból. — Ne itt — mondta. — $ Meglátnak. Vitt magával be az erdőbe, ^ át a síneken, át az úton a ^ fák közé. Csend volt, a ned- i vés őszi avar puhán süppedt $ a lábunk alatt. Ahogy bel- $ jebb értünk az erdőbe, mind $ lassabban lépkedtünk szóró- $ san egymás mellett. Majd J megálltunk: innen távolabbra^ voltak a fekete kérgű fák. le- > veletlen bokrok fogtak körül $ egy tenyérnyi, sötét tisztást. $ AZNAP ÉJSZAKA olyan ^ mélyen aludtam otthon, hogy ^ nem is álmodtam semmit. ^ (Vége.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom