Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 18. szám
1966. JANUAR 22., SZOMBAT ^tMírlaP 3 Monor hóban A vasutasok nyakába felelősség is zúdult. Itt a hó. Hogy is fogjuk fel? Hótakaró a vetésnek? Dísz az ágakon? Könnyű, gyors út a szánkóknak? Jó tréfa az iskolás lányok nyakában? Közlekedési akadály? A gyerek ránevet a fehér hóra, a felnőttnek ráncba fut a homloka. Két nap alatt minden a feje tetejére állt a monori utcákon. A postás a hátán viszi a kerékpárt, büszke úrvezető belevörösödve emeli a kocsija farát, s az út közepén, ahol ezelőtt harsányan ránk dudáltak, valami csilingel mögöttünk. Már azt is kétlem, hogy jogos az a szóhasználat: „veri, mint szódás a lovát”, mert a keményebb hidegben egyedül a szódás lován láttam takarót Monoron, most meg úgy jön suhanva, csilingelve, mint egy jó tündér. Mert míg a TEFU-lo- vak izzadnak az elakadó kerekekkel, a szódás már szánra cserélte kocsiját S igaz, hogy a csengettyűt a KRESZ követeli meg, mégis egyszerre csoda hangulatos lett ez a foglalkozás: Csingi-lin- gi, itt a szódavíz. (Kép az első oldalon) Most aztán senkit sem kell biztatni, hogy: „söpörjön csak kend a maga portája előtt”. Ki az, aki ilyenkor a más portája előtt söpör? Még a magáé előtt sem szívesen. Sok monori ház előtt láttam térdig érő havat. Igaz, hogy az emberek nem számítottak erre, későn kaptak észbe, s most seprűért szaladgálnak. A rendes ember venne, ha lenne. A háztartási boltban csak cirokseprű van, az bizony kismiska a félméteres hóbuckákhoz. Nyírfaseprűt hiába rendel a boltvezető, nem kap. Az utcán jönnek-men- nek a cirokseprűs asszonyok. Aztán jön egy hótoló lapát. Tömegek bámulják: ni csak, de jó dolog! Amott meg egy nyírfaseprű! Egy öregasszony büszkén húzza maga után. — Hol vette? — A Gombai úton, egy maszeknál. Ez igen, az ügyes maszek meglovagolta a seprűt... illetve a seprűhiányt. A hó miatt késnek a vonatok. A vasutasoknak a legnehezebb. A vasutasok nyakába a hóval együtt felelősség is zúdult. A váltók acéljai között kőkeményre verik a behulló havat a vonatkerekek. A következő szerelvény kerekei már kiugrálnak, ha nem vigyázna a vasutas. A monori állomáson nyolc ember tisztítja a váltókat. Kiássák a hó alá bújt síneket. Nagy szükség lenne még munkaerőre, de közmunkaerőt nem tud adni a tanács. A vasutasok virrasztanak és „harminc- hatóráznak”. Minden váltózárat, minden elágazást gondosan át kell vizsgálniok, újra és újra. Öröm is, gond is a hó. A gyerekek ránevetnek, de a felnőttnek ráncba fut a homloka. Ez a havazás azért már sok volt. Foto, szöveg: Dozvald Ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága rű, körültekintő, takarékos gazdálkodással minden lehetőség megvan tehát arra, hogy az előirányzatokat túlteljesítsék vállalataink. Elsőrendű cél a minőségi mutatók teljesítése, a költségszint csökkentése, a termelékenység növelése, a termékek minőségének, korszerűségének fokozása és a gazdaságos export növelése. Ösztönzőleg hat a takarékos gazdálkodásra, hogy az idén a béralap-megtakarításból származó összegek 50 százaléka helyett 75 százalékát tarthatják vissza a vállalatok. A kollektívák tehát az eddiginél érdekeltebbek abban, hogy feltárják a létszámgazdálkodásban rejlő gazdag tartalékokat. Büszkén húzza maga után. Prémium és felelősség Tudom: volt idő, amikor sokat ismételtünk; s a szavak értékét devalválták a tettek. Pedig igaz; a legfőbb érték az ember. Az ember, aki földet művel, szabályozza a folyók vizét, falakat emel, acélt önt és űrhajóval ostromolja az eget. Az embert óvni kell, hogy alkotni bírjon. Óvni erejét, munkaképességét, egészségét. Vajon megtettünk-e mindent ennek érdekében? Sokat tettünk — és mégsem eleget. Még mindig akadnak — sajnos, nem is kevesen —, akik megszegik a munka- védelmi törvényeket, s ezzel saját vagy beosztottaik testi épségét veszélyeztetik. Hanyagságból? Gondatlanságból? Rosszul értelmezett takarékosságból? Mindegy. A következmény mindig ugyanaz; sérült szem, összeroncsolt kéz, égési seb, súlyosabb esetekben: halál... A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 16 megyei üzemben felülvizsgálta a munka- és balesetvédelem helyzetét. íme, a szomorú mérleg; tavaly három hónap alatt 560 baleset történt, közöttük egy halálos. A kiesett munkanapok száma megközelítette a 8100-at. Négy dolgozó egész életére csonka maradt, negyvenhatan 30 napon túl gyógyuló sérülést szenvedtek. Miért kellett ennek így történnie? Rendelet írja elő, hogy az újonnan felvett vagy más munkakörbe áthelyezett dolgozókat balesetvédelmi oktatásban kell részesíteni. Megszegik talán a rendeletet? Nem! Az oktatást általában megtartják. De azt már nem ellenőrzik, hogy a dolgozó megértette-e, mire kell vigyáznia munka közben. Rendelet írja elő, hogy minden üzemrészben, műhelyben havonta munkavédelmi szemlét kell tartani, a hiányosságokat jegyzőkönyvben rögzíteni, megszüntetésükre határidőt kitűzni. Nos, a szemléket általában meg is tartják, mindenütt. Csak... A zsámbéki Gombgyárban, a Szerszám és Gépelem Gyárak Porkohászati Gyárában „elfelejtettek” határidőt szabni a balesetveszély kiküszöbölésére. Több üzemben hónapról hónapra ismétlődnek a kifogásoló bejegyzések. Mi ez, ha nem formális munkavédelem?! Rendelet írja elő, hogy az egészségre ártalmas munkakörökben csökkenteni kell a munkaidőt. A rendeletet azonban az eltérő munkakörülményektől függően értelmezik. Van üzem, ahol rövidített munkanapot, s van. ahol csökkentett munkahetet vezettek be. Az utóbbi helyeken tehát a napi munkaidő semmivel sem csökkent. Arra is volt példa, hogy azonos munkahelyen dolgozók közül egyik kapott munkaidő-kedvezményt, a másik nem. A Szentendrei Kéziszerszámgyárban a csiszoló vízköszörűsök és a nitrofestékkel dolgozók munkaidejét csökkentették, segítőikét nem. Általános tapasztalat, hogy a szociális és kommunális beruházások háttérbe szorulnak az ipari beruházásokkal szemben. A zsámbéki Gombgyár például évenként átlagosan 2 millió forintot kapott ipari beruházásokra, de szociális és kommunális fejlesztésre — semmit. A ceglédi Egyesült Villamosipari Gépgyár megfelelő pénzfedezettel, tervdokumehtációval rendelkezik ebédlő, mosdó és öltöző építéséhez. Nem talál azonban vállalatot a kivitelezéshez. A váci Könnyűipari öntödében értékhatár feletti beruházást hajtottak végre, az üzemegészségügyi létesítmények azonban nem épültek fel. Mi a balesetek közvetlen oka? Legtöbbször a munkahelyek viszonylagos túlzsúfoltsága. Kirívó a helyzet e téren a zsámbéki Gombgyárban, a PEMÜ-ben, a ceglédi Egyesült Villamosipari Gépgyárban, a Szentendrei Kéziszerszámgyárban, és Papírgyárban, s a Maglódi Gépgyárban. A túlzsúfoltságra vezethető vissza, hogy — a tizenhat üzem tapasztalatait véve alapul — a legtöbb baleset anyagmozgatás, szállítás közben történik. Végül beszélnünk kell a balesetek miatti felelősségre vonásról. A NEB feltárta, hogy a felelősséget legtöbbször a balesetet szenvedett dolgozókra hárítják, s nem keresik a közvetett felelősöket. Ez ugyanis együttjárna a vezetők prémiumának megvonásával. Több üzem igazgatója arra hivatkozott, hogy felelősségre vonás esetén az üzem- vagy művezető elhagyná a vállalatot, ami fokozná az amúgyis súlyos munkaerőhiányt. Mások azért hárítják a dolgozókra a felelősséget, hogy a vállalatot mentesítsék a kártérítési kötelezettség alól. Mindkét nézet összeegyeztethetetlen a munka- és balesetvédelem írott, és a szocialista humánum íratlan törvényeivel! Az ember egészsége, testi épsége felbecsülhetetlen érték. ny. é. Kár, hogy az emberek elfelejtettek sétálni Laci bácsi élete percekben — Kaukázusi titok: Ráckevén Megpróbáltam figyelemmel kísérni élete ritmusát, követni őt napi beosztásában. Kifulladtam. Én alig hagytam el a második ikszet, ő a hatodikat. Reggel 7 óra 40 percre kellett mennem Ráckevére, hogy találkozzunk, de csak szombaton sikerült, mert három percet késtem Budapestről a megbeszélt napon. — A percek drágák, nemcsak az órák ha céllal él az ember. Érdemes erre már fiatal korban is gondolni. Higgye el, az élet megkétszereződik. No, de mehetünk, a gyerekek őrhelyükön vannak. Húsz percünk van. Bőséges idő, hogy elbeszélgessünk. Még egy pillantást vet a nagy forgalmú piaci napokon szolgálatot teljesítő közlekedési úttörők forgalomirányító munkájára. Állása: a 4. sz. Építő Vállalatnál. Hol „nyol- cazik” hol 24 órát teljesít, egyszer nappal, másszor éjszaka dolgozik. A többi idejében különböző társadalmi funkciókban tevékenykedik. Ez a „hobby”-ja. Tárgyal, harcol, nevel, oktat Villany- szerelő, munkapszichológus, nyelvtanár, önkéntes rendőr- csoportparancsnok, véradószolgálat szervező, és mint vállalata természetjáró szakosztályának vezetője, rendszeresen túrázik. — Miért fontos a nevem? Nem elég az, hogy Laci bácsi? Így ismernek a ráckevei gyerekek is. — Ügy hallottam, valami baleset érte? Mi történt? — Magas létráról estem le, kis agyrázkódással megúsztam. Elég szégyen, hogy leestem, én, aki amatőr ejtőernyős voltam. Sok mindenhez ért, sokat vállal, soha még nem késett sehonnan, bár sok helyen működik. Egy hónapra előre, percekre beosztott terv szerint él. — Mi ebben az érdekes? Elég öreg vagyok, hogy néhány dologhoz konyítsak. Csak annyit vállalok, amit el is tudok végezni, és csak úgy tudom elvégezni, ha magam is beprogramozom az életemet. Tudja, ha az emberek rájönnének, hogy nemcsak egy országnak vagy vállalatoknak létalapja a tervezés, de az egyénnek, „ családnak is, kiderülne, hogy egy reális terv mindenre ad időt. A legnagyobb baj. hogy az emberek állandó időzavarral küzdenek, ahogy esik, úgy puffan. Kapkodva élnek, még szórakozni is rohannak. Elfelejtettek sétálni. Kár. Az iskolaépülethez érünk, itt lakik feleségével, aki pedagógus. Kedves kis lakás, ketten élnek benne. — A mi gyerekeink már kirepültek. ,az ország különböző vidékeire. De nekem ezer gyerekem van itt Ráckevén. Mi, önkéntes rendőrök, a közlekedésiek segítségével, értük is dolgozunk, oktatjuk őket Minden halálos gyermekbaleset nemzeti gyász. A jövőnk- ből talán egy Bolyai, Liszt Ferenc vagy József Attila. Vagy egyszerűen csak egy állampolgár. Lehet itt tétlenkedni a felnőtteknek? Naplót vesz elő. Ráckeve életének mindennapi eseményei. Nincs restancia, napra kész. Amit itt lát. tapasztal, közlekedési és kulturális eseményeket, észrevételeket, rögzíti a naplóban. Másik nagy füzet kerül elő. Híres időbeosztási terve. Egy bejegyzés: orvosi könyvtár, kutatás. — Rendszeresen járok ide is. Régi kedvencem a munkapszichológia, amely számos területen kapcsolódik az orvos- tudományhoz. örülök, hogy már nálunk is komolyan foglalkoznak ezzel, nélkülözhetetlen a modem életben. Legutóbb magam is cikkben foglalkoztam az Építők Lapjában hasonló témával, a „Munkásszállások lélektanával”. Kár, hogy ez elég elhanyagolt terület. Nagyon izgalmas feladat pedig. — És ez a bejegyzés: Skori- ca Máté, megbeszélés múzeummal — mi ez? — Hát nem vele tárgyaltam — tekintve, hogy ő a török időkben volt Ráckeve első pedagógusa. Foglalkoztat egy kis helyi pedagógusmúzeum gyűjteményének összeállítása. — Kerestem pénteken a Széchényi Könyvtárban... — Tévedett, akkor a műszaki könyvtárban voltam. Szakmámban is tovább kell képeznem magam, mindig van valami új és érdekes, nem szeretnék nagyon elmaradni. A Széchényi Könyvtárban egyébként olvasgatom a régi közlekedési cikkeket, híreket, tanulmányokat. Foglalkoztat a gondolat, hogy itt Ráckevén, ahol a megyei Balesetelhárítási Tanács oly magas színvonalon tudta megszervezni a gyermekbalesetek megelőzésének módszertanát, kis KRESZ-múzeumot állítunk össze. KRESZ-múzeumot. Tanulságos lesz gyerekeknek, felnőtteknek is. — Szabadságát tavaly hol töltötte? — Feleségemmel bratislavai rokonainknál. Összeismerkedtem Jan Spisiak járási köz- biztonsági előadóval, érdekes tapasztalatcserénk volt. Nála olvastam a „Hét” című lapban, hogy csallóközi árvízkárosult magyar gyerekeket üdültet a Klement Gottwald gyár. Már írtam is nekik. Az én gyerekeim itt, Ráckevén majd folytatják a baráti levelezést. — Szóval jól sikerült a szabadság? — Igen. Nagyon szép volt. — Mikor alszik? — Nekem elég napi háromnégy óra. — Hogyan bírja? — Az étrend a legfontosabb. Régi hindu tanács: „Reggelidet edd meg duplán, ebéded felét add a barátodnak, a vacsorát az ellenségednek.” Vagyis bő reggeli, egy tál étel ebédre és este 6 órakor eszem utoljára, fél liter saját készítésű kefirt Ez erőm titka. — Mi az, hogy saját készítésű kefir? — A kaukázusi pásztorok között igen sokan száz éven felüliek.' Csehszlovák orvosok is tanulmányozzák életmódjukat, s így szereztem tudomást egy tej gomba tenyészetről, amiből ők a kefirt készítik. Ebből a gombából én is szereztem, s azóta magam készítem. Ötfilléres nagyságú gombát teszek a tejbe és meleg helyen 24 órát hagyom erjedni. Tovább nem szabad. Utána leszűröm és az erjedésben megnőtt gombából másnapra elteszek. A többit barátaim és ismerőseim kapják. Már több mint száz család ezt fogyasztja. Nem érzem, hogy elmúltam 60 éves. — Nyugdíjidő? — Nem érdekel. Sok a dolgom. — Mit csinál ma éjszaka? Szolgálatban van? — Nem, holnap németet tanítok, arra készülök egy kicsit — És reggel? — Itt lakik Ráckevén 84 éves édesanyám és idős nővérem. Minden reggel átmegyek, fát vágok nekik és vizet hordok, miután idehaza is elvégeztem. — De — ne haragudjon, most már mennem kell. Ma még van egy, s más. Megnéztem az órát. Éppen 20 perc múlt el. Ahogy tervezte. Ifj. Szitnyai Jenő I ! 1965-ben az iparvállalatok I összesen több mint 7 milliárd [ forint értékű elfekvő készle- I tét tártak fel, s ebből mintegy j 4 milliárd forint értékű ter- | méket, árut hasznosítottak — «jelentette be az ipari bizott- ! ság pénteki ülésén Kardos Gé- ! za pénzügyminiszterhelyettes. ! A bizottság tanácskozásán az ! ipari tárcák, valamint a Köz- jlekedés- és Postaügyi Minisz- ! térium, a Munkaügyi Minisz- jtérium és az Építésügyi Mi- ; nisztérium 1966. évi költség- ! vetési tervezetét vitatták meg. ! A pénzügyminiszterhelyettes ! áz ülésen vázolta az ipar előtt i álló idei legfőbb feladatokat. | Hangsúlyozta, hogy a terv- ; előirányzatok szolidak, éssze-
