Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 15. szám

2 1966. JANUAR 19.. SZERDA Eltemették Korolev akadémikust Moszkvában, a Vörös téren eltemették a január 14-én elhunyt Szergej Korolev akadémikust. Az első szov­jet szputnyikok és űrhajók konstruktőrének hamvait a Lenin-mauzóleum előtt ra­vatalozták fel. A temetésen jelen voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői. A gyásznagygyűlés után gyászinduló hangjai mellett az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői az elhunyt tu­dós ravatalához léptek, a Korolev akadémikus ham­vait tartalmazó urnával a menet elindult a Kreml fa­lához. A Kreml falában, a szovjet állam sok más el­hunyt kiválósága mellett he­lyezték el a tudós földi ma­radványait. Szergej Koroljev ravatalánál szovjet űrhajó sok is díszőrséget álltak. A képen jobbról balra: P. Fopovlcs, V. N. Tyereskova és Bikovszkij 190 ezer főre emelkedett a Dél-Vietnamban bevetett amerikai katonai erők létszáma FIGON Lapzártakor érkezett Gomulka és Cyrankievvicz Budapestre érkezett A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására kedden bará­ti látogatásra Budapestre ér­kezett Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. A kedves vendégeket a Nyugati pályaudvaron Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt KB első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnö­ke fogadta. Ellopták a fővezetéket Több száz telefon vált hasz­nálhatatlanná kedden a szicí­liai Cataniában. Valaki — a rendőrség gyanúja szerint egy 23 éves fiatalember — ellopta a fővezetéket. A hatóságok szerint két napra van szükség az új kábel lefektetéséhez. Tüntetés — tilalom ellenére A Reuter-iroda kedd esti djakartai jelentése szerint öt­száz diák a hatósági tilalom ellenére is, tüntetett a főváros utcáin. A tüntetők először a külügyminisztérium épülete elé vonultak, szidalmazták a kormányzat gazdaságpolitiká­ját, és követelték a felelős mi­niszterek lemondását. A ható­ságok páncélautókat vezényel­tek ki Djakarta utcáira, és páncélautókkal vették körül a külügyminisztériumtól másfél kilométernyire levő elnöki pa­lotát. A párizsi rendőrség bejelen- tette, hogy fürdőszobájában hol­tan találták Georges Figon gengsztert, aki a Ben-Barka üggyel kapcsolatban egy francia lapnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy látta a meggyil­kolt marokkói politikust. A 39 éves Figon a jelentés szerint va­lószínűleg öngyilkosságot köve­tett el és főbelőtte magát, ami­kor a rendőrség le akarta tar­tóztatni. Figon egyike volt azoknak a személyeknek, akik Ben Barkára vártak október 29-én, hogy együtt ebédeljenek és megvitassanak vele egy ter­vezett filmet, amikor Ben Bar­kát elrabolták. Figon álnév alatt tartózkodott rejtekhelyén, ami­kor a rendőrség hétfőn a nyo­mára jutott. A francia nemzetgyűlés kom­munista képviselői csoportja hétfőn követelte, hívjanak össze rendkívüli tilést azzal a céllal, hogy a kormány hivatalosan tájékoztassa a nemzet képvise­lőit és az ország közvéleményét a Ben Barka-ügy vizsgálatának folyamatáról. A neves közéleti személyisé­gekből álló Ben Barka-bizottság hétfőn nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza: az or­szág azt várja a kormánytól, te­gyen meg minden tőle telhetőt, hogy fényt derítsenek Ben Bar­ka sorsára, leleplezzék és meg­büntessék a bűnösöket, bárkik is legyenek azok. A nyilatkozat aláírói között olvasható többek között Aragon, Mauriac és a Nobel-díjas Monod professzor neve. Ghana fővárosában, Accrá­ban rendezik meg a IX. Vi­lágifjúsági Találkozót, ez év nyarán — így döntött a fesztivál előkészítő bizottsá­gának hétfőn este Bécsben befejeződött ülésé. LONDON Figon halálával eltűnt ax a személy, aki legtöbbet tudott a Ben Barka-ügyben. A 39 éves jómódú köztisztviselői családból származó gengszternek viharos múltja volt. Egy rablógyilkos­ságban való részvétel miatt 20 évre ítélték, de bat év után ki­szabadult a börtönből. Figon később „filmválla!kozó”-ként és „könyvkiadódként lépett fel, de fenntartotta kapcsolatait a párizsi alvilággal. Ben Barkát már a múlt év tavaszán Kairó­ban, majd Genfben a marokkói titkosrendőrök kezére akarta juttatni. Október 29-én is ő csal­ta kelepcébe a marokkói ellen­zéki politikust egy „antiimpe- rialista film” ürügyével. Az ügyészség tíz héttel ezelőtt adta ki az elfogató parancsot Figon ellen, letartóztatására azonban nem került sor. Figon ezalatt több francia lapban nyi­latkozott. Az Expressben meg­jelent nyilatkozatában részlete­sen leírta, hogyan kínozták ha­lálra Ben Barkát Boucheseiche gengszter villájában Ufkir ma­rokkói belügyminiszter és a szolgálatában álló francia ban­diták. A Minute című hetilap­nak elmondotta, hogy Bouvier rendőrbiztos, aki a Ben Barka- ügy nyomozását vezette, decem­ber 14-én letartóztatta őt, de né­hány óra múlva — miután 500« frank hallgatási díját kapott — szabadlábra helyezte. Feltehető, hogy Figon ponto­san ismerte, milyen szerepe volt a francia rendőrségnek és a kémelhárító szolgálatnak a Ben Barka-ügyben. A gengszter halála rendkívül megnehezíti a* igazság kiderítését. Mint ismeretes, a IX. VIT- et eredetileg Algírban hívták össze 1965-re, az algériai belpolitikai események azon­ban megrendezését lehetet­lenné tették. EZ ÉV NYARÁN.~ Algír helyett Accra (Folytatás az 1. oldalról) hívják á partizánerőket, áll­janak át a kormányerők ol­dalára. Az amerikai repülőgépek egyidejűleg özönével zú­dítják a menleveleket a sűrűn lakott települések fölé, biztonságot ígérve mind­azoknak, akik a felhívásnak eleget tesznek. A dél-vietnami szabadság­harcosok elsőízben kapcso­lódtak be a röplapkampány­ba: Saigonban angol nyelvű röpiratok terjedtek el, ame­lyek az amerikai katonáknak szólnak ezzel a kérdéssel: „Miért vagytok itt?”. Más, vietnami nyelvű röpiratok felhívják a dél-vietnami ka­tonákat, tisztviselőket, rend­őröket, minden erővel támo­gassák a szabadságharcoso­kat az amerikaiak ellen ví­vott harcukban. Ritsk amerikai külügymi­niszter és Harriman, az Egyesült Államok utazó nagykövete Honoluluba érke­zett. Rusk és kísérete a ter­vek szerint két napot tölt itt, mielőtt folytatja út­ját Washingtonba, Rusk a repülőtéren várakozó újságíróknak, kijelentette: „Nem tartunk sajtóértekezle­tet". Szombaton és vasárnap számos hírügynökségi jelen­tés számolt be arról, hogy Saigonban puccstól tartanak. Ky dél-vietnami miniszter­elnök — mint megbízható források közölték —, nyilat­kozatával most alátámasztot­ta a híreket. Kijelentette, hogy 50—50 főnyi, táborno­kokból és főtisztekből álló csoport arra törekszik, hogy államcsínnyel megdöntse a kormányt A hivatalos vietnami sajtó kedden határozottan cáfolta az államcsíny-kísérletről el­terjedt híreket. Meghűlt Adenauer A CDU szóvivője kedden délután Bonnban közölte, hogy pártjának elnöke, Adenauer volt kancellár előreláthatólag elhalasztja párizsi látogatását. Adenauernak a jövő hétfőn kellene De Gaulle meghívásá­ra a francia fővárosba érkez­nie. A 90 éves nyugatnémet politikus azonban meghűlt, és az állapotában beállott javulás ellenére orvosai ajánlatosabb­nak tartják, ha három naposra tervezett párizsi látogatására csak később kerül sor. Váratlan vendég Sir Hugh Éeadle dél-rhöde- siai főbíró kedden meglepetés­szerűen Londonba érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson az angol kormány vezetőivel a rhodesiai válság legújabb fej­leményeiről. Sir Hugh főbírói tisztségét változatlanul mind az angol kormány, mind a dél-rhodesiai Smith-rendszer elismeri. A főbíró az angol kormány felkérésére utazott Londonba, ahol utoljára novemberben járt, hogy a 12. órában meg­próbáljon közvetíteni Wilson és Smith között Megkezdték a tsz«mérlegek felülvizsgálatát (Folytatás az 1. oldalról) hogy az 1966. évi műtrágya „adag” ismét meghaladja az előző évit. A megyei AG- ROKER-nél ezzel kapcsolato­san elmondották, hogy a nitrogénműtrágya 40 szá­zalékát már kiszállították az ! üzemek. Ezt az őszi kalá- 1 szosok tél végi és tavaszi ! fejtrágyázására használják «majd fel. Az idén a növény­■ védőszerekből is javul az el­■ látás. ! Nemcsak a mennyiség ! lesz nagyobb, de a vá­laszték is bővül. ! Az AGROKER különös gon- ! dot fordít ebben az évben a ! háztáji és házkerti gyümölcs- ! termelők igényeinek a kielé- (gítésére: kis tételekben meg- ; felelő mennyiségű növényvé- ; dőszert hoz forgalomba. ! s. p. !■ :­L áthatatlan táltosok \ (Folytatás az 1. oldalról.) »első napjaiban tudjuk, meny- ! nyi külföldre szánt gépkocsi ; többletünk lesz évzárásig. A S külkereskedelemmel egyetér- (tésben állítottuk össze a lis- j tát. — Mi szerepel rajta? ! — Üzemanyagtartályos ko­! esik Lengyelországnak vámzá- ! ras, tehát zárt szállításokra jalkalmas, 15 tonna teherbírá- ! sú járművek normál rakfe- ; lületű teherkocsik, karosszéria ! nélküli autók. j Nem kevesebb mint 73 Cse- : pel sorsáról döntöttek, és ami ; mindebben örvendetes, hogy | már az előre megállapított ex- : porttételen felüliek sorsáról ■ van szó. A műszaki emberek ; dolga, hogy megkeressék a ; kedvező feltételeket, a példás ! terv kivitelezésére. T. Gy. DEKISS JANOS: SÉTA A BOKROKIG (2) ÉSZREVETTEM, hogy a lány felfigyelt az érdeklődé­semre, s néhány pillantása mintha bátorított volna. Kü­lönös, furcsa pillantások vol­tak ezek, s kicsit meg is ijesz­tettek. Féltem, hogy a fiúk le­lepleznek, és akkor végem. Is­mertem már a heccelődést; „Á, a Jaksinak sikere van”. És rö­högés, mindig, mindenen rö­högés. Máskor magam is így évődöm másokkal a brancson belül. Csakhogy én nem tud­nám olyan fölényesen vissza­verni a támadást, annyi maga­biztonsággal, ahogy Zámbó te­szi velem, ha véletlenül elfog, hogy a többiek közt én is hec­celem. Ide valami ilyen szöveg kell: „Hozzám jöhettek tanul­ni”. De ez nem megy nekem. És milyen nagyvonalúan mondtak le a fiúk a lányról: „Olcsó kis roma ringyó”. Pontosan én kezdjek vele, amikor senkinek sem kell? Nem lehet. A lány rám nézett Elfordultam. Később jó ötletem támadt. Elvetettem magam a síkos, sö­tét színű meleg vízben és né­hány melltempóval arrafelé úsztam, ahol a lány támaszko­dott a korlátnál. Mély léleg­zetet vettem, s csak a szemem volt kint a vízből. így nem lát­hatták, hogy a lányt nézem. Különben is elúsztam a cso­porttól. A fekete szemek figyeltek rám, s csillogni láttam őkét Határoztam. Utolsó leszek a gyúrónál, és sérülésre hivat­kozom. Maradok még azzal, hogy kiáztatom a vádlim, ahol tegnap beletapostak. Egész jól kigondoltam: a fiúk elmennek a klubba kártyázni, én meg itt egyedül megvárom a lányt HA MARAD ADDIG. Ész­revettem, hogy az ígéretes öt­letem egyáltalán nem nyugta­tott meg. Titkon már nem is bánnám, ha a lány nem ma­radna. Elmenne és akkor min­den megoldódna. Azóta, hogy elszántam magam az egészen homályos kimenetelű kaland­ra, mintha csökkent volna bennem a vágyakozás, mely a lány első látására ébredt. A gyomrom vibrált, lüktetett a gyomorszáj táján, tódult a vér a homlokom mögé. Nő.. .. ringyó... az első ... Nem éreztem valami jól magam. Megszáradtam, s amikor a gyúró kis szobájába léptem, már hideg volt a kezem. A többiek elmentek; utolsónak maradtam. Szerettem, ha gyúrtak, bár az egésznek nem láttam sem­mi jelentőségét, hogy az em­bert beszappanozzák és végig- gyümöckölik tetőtől talpig. Et­től még lehet jól vagy rosszul focizni, nem sok múlik a dol­gon. Inkább azt kedvelem, hogy foglalkoztak velem. A gyúró minden hétfőn emléke­zik a vasárnapi mérkőzésre és mint egy orvosprofesszor, úgy bánik az emberrel. — Ugye ide nyomtak bele tegnap? — kérdezi és nagy szakértelemmel tapogatja a combom. — Láttam a gól előtt volt. Várjon csak, a hu­szonötödik percben. Ráhagyom. — Igen. És ha ráhagyom elégedett. Megkezdődik ezzel a különle­ges kezelés. A gyúró gyor­san, egymás után sok apró ütést mér a combomra a ke­ze élével, aztán mintha tész­tát dagasztana egyre erősebb nyomásokkal gyúrja az iz­mot A kis szobában pokolian meleg van és az öreg gyúró leizzad mire végez egy-egy lábammal. Én meg csak fek­szem és néha felszisszenek. Ez az igazi. Ifista koromban mindig azt irigyeltem a na­gyoktól, hogy az egyesület törődik a lábukkal, mert so­kat ér egy játékos lába. S íme. most már az enyém, az én lábam is érték. EZÚTTAL, PERSZE IDE­GES VOLTAM, és túl akar­tam lenni minél előbb a ce­remónián. — Hagyja csak Guszti bácsi — mondtam és nem enged­tem, hogy az öreg sokáig piszmogjon velem. — Mosson le, majd én még áztatom egy kicsit a vádlim. Az öreg tanácsokat adott, de nem érdekelt, hogyan tu­dom magam is masszírozni a lábam, és nem is figyeltem rá. Siettem vissza a meden­cébe. Egy sarokban ültem le, de­rékig vízben, és kerestem a lányt. Megijedtem először, hogy elment, de amint meg­pillantottam ismét elővett az a furcsa szorongás, mintha valami tilosra készülnék. Megszólítom, gondoltam, de észrevettem, hogy ott ólálko­dik körülötte egy kövérkés férfi és méregeti, mintha ru­hát akarna csináltatni rá. A lány, úgy látszott, nem akar tudomást szerezni a kövér­késről. Állt a fűtőtestnek tá­maszkodva. Pedig lehetetlen, hogy ne látta volna a férfit, ott járkált előtte. Most már kevesebben vol­tak. s a gőz is ritkább. A villanyok úgy világítottak, mint ködben az utcai lám­pák Eltelt néhány perc, s a kövérkés egyre közelebb hú­zódott a lányhoz, majd lát­tam, hogy mondott neki va­lamit, a lány azonban alig mozdult, nem is igen szólt, csak lustán elfordult és arra kezdett sétálni, ahol én ül­tem. Meglátott és talán el is mo- solyodott. Megszólítom, gon­doltam újra, de sehogy sem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Ha a vízből felkiáltok vala­mit, meghallja más is. Két­ségtelen, ki kell mászni a víz­ből. De menjek utána? Hogyan kerülök elé? Gyorsan utána sietek, és amikor utolérem, hirtelen megállók előtte. Ne­vetséges. Időbe telt, amíg ki­gondoltam, hogy a medence másik sarkán kerülök a part­s ra és szembe megyek a körbe sétáló lánnyal. Így könnyeb- ^ ben megszólíthatom, valahogy ^ így: „No, nem megy haza?” ^ AMIKOR ISMÉT FELPIL- ^ LANTOTTAM, a lány nem ^ volt egyedül. Most három be- ^ hemót fogta körül azok közül, ^ akiknek szokása, hogy a sa- ^ rokban hencegnek az izmaik- ^ kai. Egész közel húzódtak a ^ lányhoz, mintha mind a hár- s man sugdolózni akarnának S vele. Megállapítottam, hogy $ ismerősök. A lány nem tűnt ^ elutasítónak, egyszer el is ne- ^ vette magát és hagyta, hogy ^ az egyik behamót a vállára ^ támaszkodjék. Elkedvetlení- « tett; vesztettem. Aztán úgy ^ láttam a következő pillanat- $ ban, hogy a lány mégis ki- ^ vált a behemótok közül és ^ határozottan elindult az öltő- ^ zők irányába. Az izomkolosz- ^ szusok a korláton át bevetet- i ték magukat a vízbe. Felálltam és bámultam a $ női öltöző felé. A lány már a ^ kilincsre tette a kezét, de ^ visszafordult és egyenesen a ^ szemembe nézett. Az ujjaim- 5 mai intettem, hogy jöjjön kö- zelebb. Elengedte az ajtót és $ néhány lépéssel felém tartott, ^ majd áthajolt a korláton, tő- ^ lem még mindig elég távol. ^ — Mit akarsz? | Tegez. Én is tegezem. — Ne menj még. § — Gyere te is. INTETTEM, HOGY JÓ, me- | gyek, az előcsarnokban talál- ^ kozunk. A lány eltűnt az öltő- ^ ző ajtaja mögött, én meg gá- ^ zoltam a vízből kifelé. Belül ^ furcsán bizsergett. (Folytatjuk.) $

Next

/
Oldalképek
Tartalom