Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-31 / 308. szám

Jelszavunk: Aki a hu­mort szereti — rossz ember nem lehet! BÚCSÚZUNK AZ ÓÉVTŐL Hetek óta riportjaink egy része már az óévtől való bú­csúzás szellemében íródott. Az esztendő végéhez közeledve, az emberek elgondolkoznak azon, hogyan is telt el az év, mik valósultak meg az elmúlt újévi elgondolásokból, tervekből. Ezek a hetek a számvetés je­gyében teltek el mind a ma­gánéletben, mind a közössé­gek: az egyes termelőüzemek, gazdaságok, intézmények éle­tében. Közgazdasági nyelven szólva: a gazdasági számvetés, az év végi mérlegek elő­készítésének napjai ezek. A számszaki szakemberek fel­mérik a termelés pénzügyi eredményeit, az üzemekben meg — szokás ilyenkor — „rá­vernek" a munkások, műsza­kiak. Ez az év végi „hajrá”! Befejezni, „letermelni“ azt, amit még lehet mindabból, amit az éves tervben előirá­nyoztunk, de még nem gyár­tottunk le. S ha nincs is lema­radás: gyerünk, emberek, tel­jesítsük túl a tervet!... Az óesztendő utolsó napján azonban — néhány közszolgál­tatást végző üzem vállalat ki­vételével — leállnak a gépek, két napra becsukódnak a gyá­rak, vállalatok, hivatalok ka­puk A több ezer éves szokás szerint szilveszter estéjére ünneplőbe öltöznek az erű- berek, a családi otthon­ban vagy nyilvános szó­rakozóhelyeken vidám hangu­latban vesznek búcsút az esz­tendőtől. Éjfélkor pillanatra lehunynak a fények, utána „boldog új évet" kívánunk egy­másnak, kifejezve szóban is vagy csak magunkban „hoz­záértve": több sikert, több sze­rencsét az újban, mint amennyi volt a régiben, össze­koccannak a poharak — és folytatódik talán reggelig is a tánc, a szórakozás, kedvderítő szelíd borokat kortyolgatva az újesztendő hajnalán. Vidáman akarunk hát mi is búcsúzni az óévtől, ezzel is segítve a hangulati „megala­pozást” a szilveszteri vidám­sághoz. Jól ismerve az emberi természetet, hogy mindig job­ban esik más hibáin nevetni: a humort elsősorban önma­gunkra öntjük, így készítve el lapunk „vidám mérlegét”. Ha pedig az öncsipkelődés közben a humor néhány cseppje más­ra is hull — ne haragudjék meg senki miatta. Fogadja el ma mindenki a mi jelszavun­kat: aki a humort szereti.. ■ (ferencz) PEST MEfiYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 308. SZÁM 1965. DECEMBER 31, PÉNTEK — válaszolta Széli Ernőné. — Fűződik-e még babona a kéményseprőkhöz? Farkas Pál mosolyogva vá­laszolt: — Ma már nem annyi, mint régebben, de még most is elő­fordul, _ hogy reggel a korai járókelő a gombjához kap. Múltkoriban a járásbíróság előtt lépett hozzám egy is­meretlen férfi, s egy pohár sörre hívott. „Most válók a felesé­gemtől, így talán sze­rencsém lesz” — mondta. — Sokan a lottószelvényü­ket is velem töltetik ki, s Ígérik, hogy jutalomban ré­szesítenek, ha nyernek, de vagy nekik nincs szerencsé­jük vagy nekem, mert eddig még ajándékkal senki sem je­lentkezett. (tamasi) SZILVESZTER, avagy mit kell tenni, ha férjet és egyéb jót akarsz magadnak Jámbor atyámfia! Ha ma éjfélkor kolompolást, lánc- csörgetést, durrogtatásokat, vagy egyéb zajt hallasz, ne ess kétségek közé. Csak — egy-két ősi babonát őrző atyafi mesterkedik, hogy a „gonosz szellemeket” a zajjal elűzheti. Az eladó lányok egykor ilyen szilveszteri hó- kusz-pókuszra kaptak taná­csot: Amikor az óra éjfélt mutat, szaladj ki a disznóólhoz és rugdosd meg az oldalát. Ahá­nyat röffent a disznó, anyi év múlva mégy férjhez. Az álom is megmondja, ki a férjjelölt. Öesztendő éjsza­káján mosd meg a fejedet egy teknőben. Utána tedd be­le a bontófésűt és a törülkö­zőt s az egészet tedd fejed fe­lől az ágy alá. Megálmodod, ki lesz a jövendőbeli. Ha mindezt elfelejtetted szilveszterkor csinálni, ne ve­szítsd el a reményt. Újév haj­nalán gyorsan söprögess. Mi­kor a szemetet kiviszed, fi­gyeld meg, merről hallasz ku­tyaugatást vagy kakaskukoré­kolást. Arrafelé visznek férj­hez. A legények Végre is: hogyan irtunk? Szemelvények munkatársaink cikkeiből lünk csupa vályog minden, kivéve azokat, amiket nemré­giben emeltek s emelni fog­nak. Különben is: nem Szók­ratész lakott hordóban, ha­nem .. Azám, Szókratész eme füllentését senki észre nem vévé. Lebukni azért le­bukott- , - (ferensz) A szép lábú menyecske ÍGY ÉPÜLT 1965-BEN a ceglédi új gimnázium, dőben Több sikert kívánunk az új eszten- Ottohál Vilmos felvétele Kossuthné hintája Mondta volna nekem az öreg ceglédi paraszt, a néhai. Apját ugyan nem ismerte, nagyapjára is úgy emléke­zett vissza, mint akit már az apja sem ismert. Ebből az ősi szájhagyományból tu­dom, hogy az a hintó, amelyik napjainkban a mesterséges megtermékenyítő állomás ud­varán olyan nagyon elha­gyatva támaszkodók időette vascsontvázával a falnak, mondom, ez a felismerhetet- lenségig széthullott alkotmány volt — nem Kossuth, hanem: — Kossuthné hintája. Hiába emelem fel szómat e nemzeti ereklye érdekében: nem, nem akad gazdája, aki rendbehozassa, nem bizony ... (hidrégi) Ml LESZ VELED, JÚLIA? Ült csak ült közönyös láb­ikrával a rendőrtiszt előtt. Na­gyon néma volt s csupáncsak ezért nagyon szótalan. A rendőrtiszt türelmes magya­rázkodására végre, mint aho­gyan egykor majdan a ceg­lédi víztoronyból az ivóvíz: — Na és? ... ... a lelkicsapok bezárultak. (cséné) Szilveszteri távirat Abonyból: CEGLÉDI HÍRLAP SZERKESZTŐSÉGÉNEK CEGLÉD Szerkesztőségi helyiségek ügyében Cegléden lépést se to­vább! Stop! Sajtópalotát épí­tünk. Stop. Addig is költözze­nek Abonyba. Stop. Abony—Ceglédi Hírlap szervező bizottsága Év végi mérleg A ceglédi borkatakombában Kereskedelmi palackpostánk külföldi üze­neteinek átszállóhelye, idegen országokba ké­szülő árudiplomatáink legnevezetesebbjeinek hotelje, bort kedvelő jóemberek álmainak ne­továbbja a borkatakomba, az Állami Export Pincegazdaság ceglédi pincészete. A csempézett falú és boltozatú mélység fő- és mellékutcáiban bolyongva — minként a szentek fülkéi — sorakoznak a különféle táj­jellegű finomságokat szállásra befogadó lak­osztályok. Azt hiszem, minden túlzás nélkül nevezhetem ezeket a tíz méter hosszú, öt mé­ter széles, négy méter magas ciszternákat a borfejedelmek tranzit hoteljének. A főrangú vendégek egymást cserélik a 450 tartályvagonnyi bormennyiséget befogadó pincében, s évenként többször kiürül és újra megtelik az ország minden részéből érkező és északi, keleti és nyugati államokba utazó bo­rokkal a pince. Ilyenkor mindegyik vendég fehér alapú, zo­máncozott táblán díszelgő, fekete számmal jelzett hajlékot kap, s csupán a szerényebb, vagy csak álruhás, udvartartás húzódik meg a fahordókban — o pince műemlék részében. Itt lakik a föld alatt a ceglédi visszhang is: egy-egy ciszternába, alsó nyílásán bekiáltva, hosszan morajló hangot hallhatunk. S ha a szobányi bortárló előtt a házigazda borral kí­nál, nem is szerénytelen a vendég, ha így szól: — Csak egy ujjnyit kérek! A magasba nyúló, hitelesített mérce ugyan­is egy ujjnyi magasságon ezer liternyi bort mutat. Szilveszter éjszakáján, szerte a világon, az éter hullámain köszöntik egymást a rádióama­tőrök, napokkal előbb hajók és vonatok vi­szik az üdvözlőlapokkal teli postazsákokat. A távolba küldött jókívánatok mellett rokonok és ismerősök közös szórakozással búcsúznak az óévtől, köszöntve az újat. Finn, norvég, szovjet, keletnémet, lengyel és osztrák emberek koccintanak sokfelé a vilá­gon a tőlünk utazó borral töltött poharakkal. (ta—ta) MECÉNÁS KERESTETIK Fennen harsonáztam, j ugyanannyira modem hang- ] szereimmel, hogy leomlottak j Jerikó falai. Ceglédé azonban ! nem! Azok állnak rendíthe- : tétlenül. A Kossuth Műve-: lődési Ház Ódry Árpád Iro- j dalmi Színpadának viszont | ma sincs Mecénása. Működ- > ni azért működik, kell hát < akkor nékie Mecénás? (iatamás) : VIRÁGVÁROS CEGLÉD j v Nem város az a város, mely- • nek nincsennek virágai. Eb-; bői a felismerésből kiindul- > va elhatároztuk, hogy virá- J got ültetünk minden ház te- \ tejére, s ha a közvélemény ■ úgy kívánja— virággal vet-: jük be az egész határt. El­végre itt van az ideje, hogy Ceglédből virágvárost teremt­sünk. Hadd emlékezzenek a kései utódok ... Hogy mit csinálnak esős reg­geleken az utcaseprők? Hát mit is csinálhatnának szegé­nyek ilyen esőben: seprik a vizet az útszéli pocsolyák­ból. Hogy magától is lefoly­hatna a víz, ha ... Ugyan ké­rem, ez az elmélet elavult már a mi virágvárosunkban. (dózse) | A MOSOLYGÓ JUHÁSZ A birkafarkincási juhászhoz pontosan déli tizenkettőkor érkeztem ki a pusztára, ami­kor éppen delet kongattak az aranyos birkák nyakán a ko- lompok. Észrevétlenül köze­ledtem volna feléje, ha az is­tenverte szemfüles pulija ... No de végül is köszönésközel- be érve, amolyan juhászosan ráköszöntem: — Tviszt, atyámfia, tviszt! Az én juhászon mosolyogva mosolygott. Egyre mosolygott. S aztán is csak mosolygott — juhásztömörséggel. Csupán csak azt nem értem, hogy mi­ért mosolygott... Vagy ez is lényeges? (rossfi) ALKOTÓ VITÁT Sokaknak feltűnhetett, hogy a Ceglédi ősz rendezvényeivel kapcsolatban nem nyilatkoz­tam. Értek ugyan támadá­sok, rosszmájú megjegyzé­sek, de én — ugyebár? — nem pazarolhatom időmet és ener­giámat ilyen — nem alkotó vitákra. Különben belátom, több hibát is lekövettünk a műsor összeállításában, de — mentségemre — én valami na­gyon, de nagyon őszceglédit akartam ... vita nélkül. Róla most csupán csak ezért szól­tam tán. (szolttán) sem maradtak jó tanács nél­kül: Öesztendő estéjén húzd le a cipődet, de mezítláb a földre ne lépj. A harisnyát tedd a fejed alá. Reggel se lépj mezítláb a földre. Újév napjának éjjelén álmodban megjelenik a jövendő felesé­ged. Ki mit egyék? Malacot vagy disznóhúst — mert befelé túrja a házba a szerencsét Semmiesetre sem tyúkot mert az a szerencsét hátrakaparja. Ezután jöhet minden, ki mit szeret s amit egész éven át enni akarunk: torta, édesség, gyümölcs, stb. De vigyázat — mondták az öregek —, sok diót ne tör­jünk, mert az új esztendőben sok tányér összetörik a ház­ban. Aki éjfélkor születik Azt tartották a régi öregek: aki szilveszter és újév között pontosan éjfélkor születik, abból gazdag ember lesz. — Az idén csakugyan szeren esés az ilyen újszülött: kap a OTP-től 20 ezer forintot! Tüsszentsen legalább egyszer a kedves olvasó, miközben e sorokat olvassa, ha nem akar az új évben meghalni. Mert ha nem tudná, régen csak azok haltak meg, akik újév napján elfe­lejtettek tüsszenteni. Befejezésül pedig töltsünk hát a pohárba a jó ceglédi ezerjóból, s koccintsunk mindnyájunk egészségére s arra, hogy mindenki kívánsá­ga teljesüljön az új esztendő­ben. — SIN — Dokumentum Lencséi» raj&a Igazolásul arra, hogy nem s szilveszteri hangulat áldozat» ez az útjelző tábla Jákob felvétele Ezúton mondunk köszönetét ro­konainknak, ismerőseinknek t mindazoknak, akik Lugosi Jáno temetésén megjelentek, részvétü­ket nyilvánították, sírjára kosz­rút helyeztek. A gyászoló család Hálás köszönetemet fejezem k mindazoknak a rokonoknak, j ismerősöknek, a Húsipari VállalK vezetőségének és dolgozóinál . szomszédainknak, akik szeretet jó nevelőapám, Herczegh Mihál temetésén megjelentek, tragikv elhunyta alkalmából részvétük: nyilvánították, sírjára koszorú' helyeztek. Marticsek Jánosné és férje Mindazoknak a rokonoknak é ismerősöknek, akik szeretett j< édesanyánk, nagyanyánk és test­vérünk, özv. Zsámberger Pálno szül. Latóczki Magdolna temeté­sén megjelentek, sírjára koszorút helyeztek és részvétükkel bána­tunkban osztoztak, fogadják hi lás köszönetünket A gyászoló család Köszönetünket fejezzük ki a Tanácsi Építőipari Vállalatnak. Ceglédi Fűtőház fiókmühely, gyógyszertári dolgozóknak, Talaj­javító Vállalatnak, Kísérleti Inté­zetnek, TÜZÉP Vállalat dolgozói­nak, Ceglédi Sport Egyesület Ve­zetőségének. labdarúgó-szakosz­tálynak és mindazoknak, akik szeretett jó férjem, édesapánk, nagyapánk és fiam Pintér Imre temetésén megjelentek, részvé­tükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút helyeztek. özv. Pintér Imrén* és családja ) 4 Hánj kémény van Cegléden? lfoí/í*rn ff4»sitiéIkottás » rer/i estshötsök Válóper előtt *'//.*/ pohár sör A Pest megyei Kéménysep­rő és Cserépkályhaépítő Vál­lalat ceglédi irodájában Szél1 Ernőné, a kirendeltség vezető­je adott tájékoztatást a kör­zetükbe tartozó tizenhárom kéményseprő munkájáról. — Részekre osztottuk a vá­ros bel- és külterületét, és minden dolgozónknak városi- és tanyai körzetet jelöltünk ki — mondotta. Az irodába lépő Farkas Pál még „fiatal” a szakmában, mindössze tizenhét éve ké­ményseprő. Széli Ernő vi­szont, harminckilenc évi szol­gálatával, a szakma idősebb nemzedékét képviseli. — Az utóbbi évtizedek nem sok változást hoztak a szak­ma- és a szerszámok fejlődé­sében nálunk. Ügy halljuk, Pesten már vannak újabb próbálkozások, de nálunk Cegléden, még minden a hagyományos módon történik. — Szerszámaink változatla­nul a karikasöprű, csőkefe, kaparóvas, a kéményégető, a golyó és a kötél, meg a töb­bi hagyományos eszköz. Azért a munkafeltételek még­is javultak — jegyezte meg Farkas Pál. — Ma már a leg­több kéményt a padlástérből megközelíthetjük, csak ritka esetben kell a tetőre mász­nunk. A kirendeltség vezetője el­mondotta, hogy 1965-ben is teljesítették a tervüket. Dol­gozóik havonta egy alkalom­mal végigjárják a házakat, s kitisztítják a kéményeket. A kémények időnkénti égetése — és újabban a füstnyomás­próba is feladatuk. A kémények átvizsgálása­kor megállapítják, nincs-e be­épített tárgy, faszerkezet, át- szivárgás a hiányos vakolat miatt, vagy rossz kéményfej nem akadályozza-e a tüzelést. Ugyancsak a kéményseprők végzik a díjak beszedését is. Hány kéményt tartanak szá­mon a városban? —A legújabb összesítés sze­rint 22 314 kéményt tisztítunk a városban i Rám hír tart rémületben... I ,. , .. ; És eljőve Szókratész váro- j sunkba — lebukni. Leleplezé- 5 se szerfelett könnyű vala: | azt állította magáról, hogy * hordóban lakik. Na, ezt jó he- ! lyen mondta magáról. Nálunk ; nincsenek hordólakások,- ngr Kint, ahol nyílik a golya- hír és hallani a csalogányok bibicelését, odakint a határ­ban, a kedves dűlőúton kari- káztam azon a bűvöletes ta­vaszi napon. Láttam: előttem karikázik piros kerékpárján a szép lábú menyecske. Az­tán ősszel is arra karikáztam azon a kedves dűlőúton. S ak­kor előttem karikázott piros kerékpárján a szép laou me­nyecske ... Igen ám, egy szép napon a menyecske nem karikázott azon a szép piros kerékpáron. Gyalog ment csupán a porban — Uram, soha többé ilyen lá­tomást! — a menyecske ak­kor is karikázott lábával a porban. S azóta olyan szomo­rú vagyok, hogy ... (zomorú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom