Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
1965. DECEMBER 25. SZOMBAT fis) megyei 13 Davies: A tél szépsége Ugye, szép a tavasz, mikor rügy születik, s madár dalol? S ha dalunk némul, szép, ugye, nyáron a méh- s virág-zene? s nem szép, ha elmúlt a nyár, hogy a levél, lehullva már, cipőnk orránál kavarog vagy sarkunkban ireg-forog? Most tél van, beállt a patak; sétálgatok a fák alatt: öles hóban áll mindegyik, odvukban mókus aluszik, s bármily kicsiny az ág, a gally, mindent fehér szirom takar. Köszöntlek, tél! te szépíted, nagy virággá te építed ezt a fát, ötven fekete karját fehérrel vonva be, míg a gallyakra millió kis fehér keztyűt húz a hó. TÜNDÉRKERT + Morgenstern: t , iblso fao Ezüstszürke háttérből karcsú őz jön, téli fák alatt, az erdőn, és puhán lépegetve, míg itt-ott elidőz, óvatosan vizsgálja a havat. S te jutsz eszembe, gyönyörű leány. + Wordsworth: A gyermek téli játékai Es fagy idején, mikor szállt a nap s a szürkületben, több mérföldnyire, átgyúltak a házak ablakai, hiába intettek: boldog idő volt ez mindnyájunk számára — nekem mámor ideje! Tisztán s hangosan csendült a harang —, én büszkén s vadul száguldoztam, mint fürge paripa, mely nem is gondol haza. Vas-cipőnk közös játékban és suhanva vitt a sima jégen: vadászatot és erdőt játszottunk: utánoztuk a kürtszót, a falkát, az űzött nyulat. Röpdöstünk a hidegben és homályban S hang nem maradt rest: torkunkkal vígan feleseltek a domboldalak; a lombtalan fák, s minden jeges orom vasként csendült; lármánkra idegen s bánatos hang is felelt, távoli hegyeké; s míg tisztán szikráztak a keleti csillagok, nyugat felé tovahalt az est narancs-szín ege. Szabó Lőrinc fordításai szontalan dög lehet, nem mondom. Ne is törődjünk azzal a Hedviggel. Inkább lássunk munkához. Akkora hóembered lesz, hogy még a Kugler Öcsinek is megmutathatod az ablakból. — Lesz akkora feje, mint ennek a bácsinak? — kérdezte a fiú és Beethoven szobrára mutatott. — Na hallod! Másképp el se kezdeném. Akarsz cukrot? Látszott a gyerek sóvárgó szemén, hogy nagyon akar, de bizonytalanul szabadkozott: — Nagymami haragudna érte. Azt mondta, senkitől se szabad semmit elfogadni. — Nem bánom, de én szeretem a cukrot — ravaszkodott a férfi. Elő is vette a nylonzacskót, föltépte és a szájába dobott egy szem savanyú cukrot. — Finom!... Kérsz? A gyerek bizalmatlanul bólintott: — Igen ... Megkapta az egész zacskót. — Ugye, templomban van a nagyanyád? — Honnan tudja a bácsi?!... — Hát... a nagymamák szeretnek templomba járni. És te miért nem mentél vele? — Ifiért sírtam! — jelentette ki a fiú büszke nyomaték- kai. — A templomban hideg van. Mindig rám szól a nagymami, hogy ne mozogjak any- nyit. Most azt mondta, hogy el ne menjek innen a szobortól, mert akkor a Jézuska nem hoz semmit. — Az pedig öreg hiba lenne — mondta a férfi nagy komolyan. — Anyukád is templomba ment? — Anyukám? ... Nincs is itthon. Régen elutazott. Nagymami azt mondta, hogy az ünnepekre már nem is jön haza. — Hát apukád? A gyerek tágra meresztette nagy barna szemét, a cukor a fogaihoz zördült, ahogy mondta: — Az rossz ember! Meg nincs is apukám. A férfi túl harsányan felkacagott. Tetőtől talpig rázta a nevetés, majd fokozatosan visszahalkult egészen a szomorúságig. — Az rendben van, hogy nincsen apukád, de az orrodat azért megtörüljük. Na, tartsd szépen a galambházadat. Megint leguggolt a gyerek elé. Zsebkendőt vett elő, s ügyetlenül buzgolkodott. Miután a kelleténél tovább szöszmötölt a gyerekkel, a karjára ültette és a magasba emelte. — Na látod. Így egészen csinos legényke vagy. Tudod mit. Hagyjuk a hóembert. Inkább szánkázzunk egyet. — Jó! — rándult meg a gyerek a karján. — De csak hangulatot. Nem termett más benne, csak száz kötetnyi írás. A kert első épülete egy kis sufni volt, amelyet az apjával együtt készített. A ház építéséhez egy esztendővel később kezdett hozzá, 1912. június 24-én. Két hét alatt felhúzták a falat, s augusztus 28-án már beköltözött a teljesen kész leányfalui házba, családostól. A ház egyszerű volt és takaros. A kicsi, csapottfedelű tornác parányi előszobára nyílt, balra konyha, hátra kis dolgozószoba, jobbra nagy lakószoba. Kékre festett, eslingeni Hózivatar redőnyös ablakok, oszlopok. A kék szín meghökkentette a leányfalui embereket. Ezen a házon kívül valamennyinek zöld volt a zsalugátere. Nem érdekelte. Mint ahogy az sem volt fontos neki, ami a kertben termett, hanem a sok szó, ami a termelést kísérte. Sose úgy válogatta kerti munkásait, hogy azok jó dolgosak legyenek, hanem hogy jó beszédesek. Minden kertész úgy ment el tőle, hogy házat vett magának. Nem bánta. Cserébe sok kis rajzot, tárcát, novellát írt a leányfalui kerti munkások beszélgetéseiből. feszül a fellegekben. Szele száguldoz, füttyögve mesél tovább. Tizenkilenc nyarán, egy forró napon, két csendőr jött végig a kaputól a fák alatt a házig és néhány perc múlva az író, úgy ahogy volt, nyári ruhában, ment a feltűzött szuronyok előtt. Mikor a börtönből hazajött, hónapokig nem mozdult ki Leányfaluból. Az esős őszben a kertben dolgozott feleségével s olvasott, örökké olvasott. A házból, amely egy éve kapott emeletet, még csak az alaprész volt használható, de a nagy szobában remek kályha égett s a konyha volt a család nappali tartózkodási helye. Rengeteget aludt. Egész napokat, kibontott ágyban. Aludt és tűnődött, nagyon komoly, nagyon komor volt. Ember nem látogatta, még rokon se, csak a lapok hozták a híreket. Halottak napján ment be először Pestre. Ady sírjára vitt virágokat. Ekkor kezdte írni Dózsa György drámáját. Kézzel írta, mert gépe elromlott. Papírja sem volt, régi kéziratlapok hátlapjára írt, meg frissen érkezett levelek üres szeleteire s kibontott borítékaira. Dózsa éppen annyi idős volt 1514-ben, mint ő 1919-ben — negyven éves. Csak az első fejezettel készült el. Aztán félre tette Dózsa György történetét és elővette a magáét. Megállt tizenkét éves korában, a debreceni kollégiumban. így született a Légy jó mindhalálig. Nyilas Misi története nemcsak egy kisgyermek meséje, hanem fájdalmas következménye annak a kornak, amelyben akkor az író élt. Ez volt az egyetlen karácsony, amelyet Leányfalun töltött. Ha bántotta valami, a kertjéhez menekült. Ha sikereket ért el, a kertjére fordította minden pénzét. Huszonhétben a Athenaeum tíz kötetben adja ki műveit. Addig a kert vadregényes rendetlenségben élt, csak éppen a ház körül volt egy kis csin, de a földön, az öreg fák alatt lucerna és gaz termett. A tíz kötet árából utakat építtetett, gruppok nőttek a pázsitkockákban. Tavasszal még csak a fehér rózsakarók virítottak, de a nyár elejére csak margaréta volt vagy háromszáz négyszögöl. A verandától a kert túlsó, távoli végéig az út szegfűággyal volt beszegve, tíz- és tízezer szegfű virított mesebeli pompával. S lovat vett, vizhordónak. S újabb ötszáz négyszögölet a ház mögött. Itt kezdte el írni harminc- kettő május 26-án a Boldog embert. Egyetlen hét alatt hetvennégy oldallal készült el. Június 19-ig pedig már ‘kétszáz oldalra nőtt a kézirat. Hangulat és mámor — ezt adta munkájához a leányfalui kert. És modellek — kerti munkások és mesteremberek, akikre neki mindig csak a készülő mű tervezésénél volt szüksége, s akiknek sokszor minden szavát, mondatát lejegyezte. _______ - közepén A tündérkert | áiió ház----------------— ma múz eum. Akik szerették az írót s szeretik ma is ízes, emberséges írásait, kora tavasztól késő őszig zarándokolnak ide. Járják a kertet, a ház szobáit, nézik az ezernyi könyvet, a soksok relikviát. Megállnak a két hatalmas kandalló előtt, amelyet Hódmezővásárhelyen esi-1 riáltatott az író, s amelynek minden egyes csempéjét írókával cifrázták ki a kifogyhatatlanul gazdag fantáziájú író- asszonyok. Ágasbogas, levele« szűrmintára emlékeztető virágok kerültek a csempék cserepeire. Ö is tudott ilyen írókával rajzolni. Egyszer Pécsett, egy cserepesműhelyben kicifrázott három csészét aljával s ráírta három gyereke nevét Janka, Virág, Gyöngyike. Valamelyik gyerekét akarta kertésznek, de egyik sem ment. Kivitte hát magával örökbefogadott Csibéjét — kertészinasnak. Harminchéttől “ haláláig maga is itt élt télen- nyáron. S itt akart meghalni a kert ölelte házban ... Már nem élte meg azt az új világot, amely után vágyott, amelyért egész életében munkálkodott. De boldog lenne, ha látná, hogy Leányfalun egy napra nem lehet napszámost kapni, egy széket nem lehet megszögeztetni, mert aki él és mozog, az gyárba jár, vagy a termelőszövetkezetben dolgozik, férfiak, asszonyok egyformán. Boldog lenne, ha látná, hogy a régen mocskos, éhes, tüdővészes gyerekek apraja nagyja az egyik villa legszebb kertjében játszik, a nagyobbja már három házat tölt meg iskolával, s a még nagyobbja, egészségesebb, jobban öltözött és boldogabb, minit voltak egykor a nyaralók. Ha valaki Léányfalun jár. ne kerülje el Móricz Zsigmond házát. Prukner Pál « úgy, ha a bácsi húz! — Az csak természetes. N em sokkal később már messze voltak. Zajtalanul siklott a szánkó, a gyerek boldogan kapaszkodott, csikorgóit a hó a férfi talpa alatt. Itt is sokan levegöztek és a férfi megremegett, amikor rákiáltottak: *— Hé, Gyuszi!... Hát te hogy kerülsz ide?! Az egyik kollegája volt a tervezőintézetből: jóindulatú ember, keret nélküli szemüveggel, kesztyűben, fülvédőben. Nagyobbacska lányait hozta ő is szánkázni. : ------r—------; olyan, minti A téli kert | ha tündér> ------------------ tanya volna. < S a ház benne kristálypalo< ta. A fákon fehér virág: ! zúzmara. És csend, csend ! mindenütt. Csak a szél fu- | volázik a zörgő, fagyos fák S között. Aki jól odafigyel, ; igaz mesét vél felfedezni a $ varázsos muzsikában. Mesét $ az íróról, aki szerelmes volt ^ házába, kertjébe, őszinte és $ igaz szereleóimel. S készült $ rá egy életen át, hogy meg- ^ írja leányfalui', kertje regé- ^ nyét. Soha nem írta meg, ^ mint ahogy soha sem vál- 5 tóttá valóra a kerthez fű- % zött ábrándjait. ^ „Mikor húsz év előtt a S kertet vette, az egy puszta \ hegyoldal volt, valami elha- \ nyagolt szőlő volt rajta, de ^ már csak minden tizedik tő- ^ ke élt. Neki nagyon tet- ^ szett, mert az ő vidékükön ^ ilyenek voltak a kertek, hegy- ^ part, szőlő, szép kilátás. Mi- ^ kor kisfiú volt, mindig irigy- ^ kedett a gazdag emberekre, % hogy a szép hegyoldalon \ pincéztek. ök viszont bent § laktak a kisváros legszoro- ^ sabb zugában, annyi udva- ^ ruk volt, hogy egy dézsa ^ leander alig fért el benne. ^ Nagyon büszke volt a te- | lekvásárlásnál s már látta a § szép jövőt, hogy nagyszerű % pincét épít, borházzal s el- ^ határozta, hogy össze fogja ^ vásárolni az egész hegyol- ^ dalt, amely abban az idö- ^ ben mind eladó volt. öreg ^ korára, gondolta, lesz egy ^ kis tusculámuma, ahova visz- i szavonulhat s híres szőlé- S szete.” ^ így írt leányfalui kertjé- | hez fűzött ábrándjairól húsz ^ esztendővel annak birtoklá- | sa után az Elfújja a szél a § szöget című novellájában. | Rózsahegyi Kálmán, aki % akkor még a kisJegényt ját- J szotta a Sári bíróban, vit- ^ te ki először a csöppnyi Du- $ na menti faluba. A hírét S ^ ismerte már addig is, még 5 kisújszállási diák korából, a § Gyulai Pál leányfalui kert- | jében termett almák ízéből. $ Érthető, ha az első látásra ^ szerelmes lett a tájba s még ^ aznap felkereste a leányfa^ lui lakás- és telekközvetítőt, 5 Langer bácsit, egy kis öreg, $ görbe, tenger járt hajós em- ! bért, mutatna neki vásárfás- 5 ra alkalmasat. De hiába jár- J ták a falut, az egyik muta- 5 tott sem tetszett. Már-már ^ indult volna Pestre, csaló- 5 dottan, amikor véletlenül S 5 meglátott egy hatalmas dió$ fát egy sík kertben, i J Beleszeretett a diófába s 5 néhány nap múlva megvá- J sárolta a kertet, amely az 5 Osztrák—Magyar Bank igaz- $ gatójának tulajdona volt De i ez a kert nem szőlőt termett, ; ahogy megálmodta, csak má- í mórt; nem gyümölcsöt, csak í — Csak úgy ... dolgom volt 5 erire ötölt-hatolt a férfi. ; — És hol vetted ezt a le- $ génykét? \ — Loptam. J > Kacagott a fülvédős. — Micsoda vicc! Csak nem a s tiéd? j — De igen — bólintott za- i vartan a férfi. Enyhe kínosság támadt kö- \ zöttük. Távolabb össze-vissza \ bukfencezett a havas mezőn a! gyerekek zsivajgása. A fűivé- \ dős nyájasan igyekezett segí-; teni a helyzeten: — Büszke lehetsz. Es per- $ sze boldog is. Látom, ragasz- \ kodsz a gyerekedhez. Térmé- S szetesen, ugye minden va- \ sárnap meglátogatod? — Nincs egészen így — 5 mosolygott a férfi, visszanyer- \ ve csendes magabiztosságát. § — A gyereket négy évig dug- 1 dosták előlem. Csak messzi- \ ről láthattam. A volt felesé- \ gém még az ősszel disszi- \ dúlt, a gyereket pedig az \ anyja nyakán hagyta. Hát mit \ tehetnék? ... Igaz, a törvény \ a néhai nejnek ítélte, hiába $ pörösködtem vele éveken át. 5 csak neki lett igaza. Most $ meg: á, hagyjuk. Kiszökött \ nyugatra valami pasassal. A fülvédős megint félszoba- $ dultan viselkedett. Együttér- \ zön csillogott keret nélküli $ szemüvege. — De milyen jól tetted. Hu- § szárosan csináltad, annyit \ mondhatok. Szívből gratulá- 5 lók! — Bácsi, menjünk már, ki- $ kapok a nagymamitól — pa- § naszkodott a gyerek a szán- \ kőn. A férfi a gyerekre nézett. I Oly aprót bólintott, hogy alig \ rezdült a feje. Ügy szólt, hogy \ alig hallatszott a hangja: $ — Megyünk életem. Me- $ gyünk... S E lindultak. Senki semmi \ rosszat nem gyaníthatott; róluk. A férfit nézhették § orvosnak, tanárnak fon- $ tosabb tisztviselőnek — % és persze apának, aki ebéd \ előtt szánkázni vitte a lurkó- \ ját, amikor olyan szép és me- \ seszerű a város, mint a téli $ képeskönyv. 5
