Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
1965. DECEMBER 25, SZOMBAT ‘"^MívSan 11 — Kisautót szeretnék — mondja Sándor Ferkó fogadott testvérének, Szabó Marika negyedik osztályos gyermekvárosi tanulónak Persze a „Tigrisek” és egyéb számú óhaj után, mint a jegesmedvék. A „Jegesmedvék”’ kis csapata tehát korcsolyázni akar. Nyilván azért lett aktuális az óhaj, mert a gyerekváros tavacskáin már a jég fénylik. (A vágyat, a gyermekvárost harcias nevű szervezetek is felsorakoznak a korcsolya- kívánság mögé. Egyébként lázasan pucolják a cipőt — Ez már karácsonyi cipő- pucolás — mondja Garywihegyí GyusM. Megható ünnepi — Aztán hová kászgfoz, Gyuszi fiú? — Pestre. Megyek a patronáló apukámhoz, ö darus. Remélhetőleg nemcsak darus, hanem szerető apuka is lesz. A Fóti Gyermekvárost nemcsak ajándéktárgyakkal, drága felszerelésekkel, gépekkel patronálják, hanem közvetlen s egyénre irányított emberszeretettel is. Darai Imre otthonvezető megsúgja, hogy Rigó Anti A „város” rengeteg új könyvei kapott. Képünkön a könyvtár egyik kis társadalmi munkása könyvrendezés Közben Pestről, a Mártonhegyi úti iskolából kap karácsonyi csomagot Egyébként itt jniiyj^/ilgi kap, „személyi" ajándékot. S mellette persze ott vannak a közös örömök. Vagy tizenöt fenyő, ünnepi díszben, a könyvtárban új könyvek serege, s a kicsinyek most kapják meg a televíziót. A nagyobbaknál a tv ugyanis már mindenütt az élet természetes tartozéka. A heti tervekbe, melyeket a gyermekek s nevelők együtt készítenek, s melyekben megtakarítás, tanulás, kirándulás mind-mind lelkiismeretesen benne szerepel: állandó helyet kapnak a tv műsorszámai. Karácsonyi feladatul kaptam: írjak a gyermekvárosról. Nemcsak karácsonyi feladat, egyben karácsonyi ajándék is ez Úgy érzem magam, , mint aki a városból rengeteg ajándékkal tért meg. Az első belépés felejthetetlen élmény az ezer gyermek birodalmában. A kapu tárva-nyitva. A portásfülkében hivatalos sapkájú ember, mellette csöppnyi lány. — Te a portás vagy, kicsi tündér? — Á, dehogy. Én maszekgyerek vagyok, ö a papám — és a portásra int. Félek továbbmenni. Milyen rossz ízű szó! Hát más itt a maszek és más az intézeti gyerek? Még az sem vigasztal: milyen furcsa dolog rákenni a gyermekáldást a társadalomra? Kis csukott lófogat baktat^ ülőkéjén tízéves forma fiú. — Az is maszek-gyerek — mondja kísérőm, -v Az igazgató saját fia. Az ebédet viszi a kocsin, az egyik otthonba. Szenvedélyes kocsis. A gyanakvás alaptalan. A háromszáz alkalmazott gyermeke nemcsak maszek, hanem egyenjogú intézeti lakó, itt a gyermekvárosban. S többet van társai, nevelői közösségé- b?n, mint szüleivel. Foton nevelőnek lenni na- - 'óbb feladat, mint másutt. De szebb. Itt több munka- energiát és több szeretetet kell naponta kisugározni. Hároméves kortól tizennyolc évesig, alig beszélő gyermekektől már-már felnőtt if jakig, tart a nevelői munkaskála. Olyan itt dolgozni, mint valami életre- szóló, perzselő érzés kohójában égni. * — Lehet-e ezt szépen, örömmel csinálni? Darai Imre otthonvezetőtől kérdezem. Azt mondja: lehet. A titka? .............. — Mi 'itt állandóan kísérletezünk. És úgy kísérletezünk, hogy sose sérüljön meg a kísérleti anyag: a gyermek. Mindig új módszerek, új feladatok, új szórakoztatás. Változatosság, hogy távol maradjon gyermektől, s nevelőtől az unalom. És ezt csak örömmel lehet jól csinálni. Ide nem „helyeznek” senkit. Ide saját kérésükre kerülnek a nevelők. És igen ritka eset, hogy valaki itthagyja a fóti „várost”. Egy arc az asztalosműhelyből. Bucskó József tizenkilenc asztalosígéretet fabrikál. „Nekem nincs gyermekem otthon. Ezt a tizenkilencet szeretem úgy, mintha enyém volna.” S végigszalad pillantása a fiúkon, kik a kicsik játékait varázsoljak újjá éppen karácsony estére. Burza Emil az autómotor szerelő műhelyből. Tisztatekintetű, fiatal férfiarc. „Én azért jöttem ide, mert valamikor én is állami gondozott voltam.' És a feleségem is...” A zeneteremben Lenhardt Kornélia Orpheusból fuvolaszámot játszik. „Én hazamegyek karácsonyra, de utána hazajövök ide...” A város híre átszáll a falu határán. A múltkor egy kisfiú messzi faluból fáradtan érkezett, hogy a város polgára szeretne lenni. Elszökött hazulról a Fóti Gyermekvárosba. Mint álomkép él e város a gyermekek szívében. És talán nem az? Mi tetszett legjobban? Mi az, amit nem felejtesz el? — tettem fel magamnak itthon a kérdést Gondolkoztam, s kerestem a választ. „Azt a szelíd fényt melyet ott láttam minden gyermek szemében. S a pillanatot mikor egyik nevelő megsimogatta s megcsókolta a hozzáfutó gyermeket”. Gulyás Piri „intézeti”, gyér- meknevelőnőnek készül. Kará csonyi program: este mesé mond majd a kicsinyeknek, az tán másnap: tévéklub, tánc é tanulás, sok tanulás András László Foto: Nádas és Wormser t * I — Mit saeretnétek karácsonyra? Blaha elkurjantja magát, hogy korcsolyát s a kívánságok úgy cammognak az elsőpaíronáló ütemek, társadalmi szerveknek tolmácsolom: van belőlük hálisten elég: betölt- hetik Karácsony Apó időszerű szerepét.)
