Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

1 1965. DECEMBER 25, SZOMBAT •4ST MIMII Zárszámadás előtt A BieiVC 186 mezőgazdasági------— — tenne! őszö vetkeze­ttben megkezdődtek a zár- számadási előkészületek. Bi­zottságok veszik számba a közös vagyont, hogy alapot szolgáltassanak a számszerű munkálatokhoz. Noha a me­gye termelőszövetkezeti pa­rasztságának ez évi munká­járól, annak eredményéről, teljes és átfogó képet csak a zárszámadások, közgyűlé­sek lezajlása után kapha­tunk, mégsem érdektelen, most az év végén visszate­kinteni, mert az idei sok ta­nulságul szolgálhat, falusi­nak, városinak egyaránt. R öviden talán úgy jelle­mezhetnénk az 1965-ös évet; a nehézség esztendeje. A téli és a tavaszi hónapokban a száj- és körömfájás állította nehéz probléma élé a szö­vetkezeti parasztságot. A szo­katlanul késői kitavaszodás már előre vetítette annak árnyékát, hogy számolni kell a növények, különösen a ka­pások rövidebb vegetációs időszakával és az ezzel együtt jaró terméscsökkenéssel. Az árvíz során a legnagyobb ká­rokat a folyók mentén tele­pült községek lakosai szen­vedték el, de készenlétben kellett állni csaknem min­denütt. A történelem is fel­jegyzi azt a több, mint száz­napos küzdelmet, amelyet az ország lakossága, benne a mi megyénk is, folytatott az elemi erőkkel szemben. Már- már fellélegeztünk, s abban reménykedtünk, hogy az őszi mezőgazdasági munkák idő­szakában felhőtlen lesz az égbolt, de ez a remény is szertefoszlott: november 14-én beköszöntött a tél. Igaz, hogy utána visszavonult, de ez­után rendkívül csapadékos időjárás következett, amely napjainkban is tart. A mezőgazdaságban számolni —— kell az időjárás viszontagságaival, de ennyi elemi kár egy eszten­dőben, szinte példa nélkül áll. Amikor ezt elmondjuk, egyúttal meg kell emlékezni a megye szövetkezeti tagsá­gának helytállásáról, nagy szorgalmáról. Elsősorban ne­kik köszönhető, hogy most év végén, amikor mérleget készítünk, elmondhatjuk: tel­jesítették kötelességüket. Be­takarították a termést, elve­tették a jövő évi kenyérga­bona magját és a körülmé­nyekhez képest elég jelen­tős területen elvégezték a mélyszántást. Igaz, hogy itt- ott a megyében még látni tö­retlen kukoricát, lábon álló kukoricaszárat, örülnénk, ha sikerült volna idejében be­takarítani minden termést. Ebből azonban nem szabad messzemenő következtetést le­vonni. Egyrészt azért nem, mert a megyében mindössze 350—400 hold az a terület, amelyből nem sikerült beta­karítani a kukoricatermést. A vetésterületet tekintve ez nem éri el az egy százalékot. A kukoricaszárnak nem egé­szen 10 százaléka áll lábon. November közepén még több ezer hold kukorica volt tö­retlen, de a hideg esős idő­járás ellenére sem szüne­telt a munka. Erejüket meg­feszítve dolgoztak a szövet­kezeti gazdák és dolgoznak ma is *— néha embertelen körülmények között is — ott, ahol még van betakarítani való kukorica. Rendkívüli időjárás miatt tehát nem elmarasztalni, ellenkezőleg, dicsérni kell a megye szö­vetkezeti parasztságát hősies helytállásáért. Az egész évi szorgalmas munka eredménye, hogy me­gyénk parasztsága teljesítette a népgazdasággal szemben vállalt kötelezettségeit. Elöl­járóban erről csak annyit: jó néhány növényféleségbol, így kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából, burgonyából — többet termeltek megyénk­ben, mint az előző esztendő­ben. És többet is adott a me­gye az ország ellátására, mint tavaly. Az év tizenegy hónap­jának felvásárlási adatai áll­nak csak rendelkezésre, de ezek is sokat mondanak. Ke- I nyérgabonából a tervezetthez viszonyítva 2000 vagonnal többet vásároltak fel me­gyénkben. Burgonyából 49 százalékkal növekedett a fel­vásárlás, hízott sertésből 1988 darabbal teljesítette túl fel- vásárlási tervét a megye, to­jásból pedig másfélmillió da­rabbal. A zöldségfelvásárlás volumene 15,8, a gyümölcsé 24,1 százalékkal haladja meg a tavalyit. A megye parasztsá­ga tehát kitett magáért, ere­jéhez mérten járult hozzá az ország ellátásához. Öt évvel ezelőtt . p*­-------------------------rasztságunk a szövetkezeti útra. Az idén tovább szilárdultak a szövet­kezetek, növekedtek anyagi eszközei s a parasztság öntu­data is fejlődött. Az elmúlt évben még 40 termelőszövet­kezet zárta mórleghiánnyai az évet, az idén a mérleghiányo­sok száma nem éri el a har­mincat. Az idén 54 gyenge termelőszövetkezetet tartottak a megyében nyilván s a jó munka eredménye, hogy ezek­ből mindössze 20 lesz mér­leghiányos. Ma még nem áll­nak rendelkezésre pontos számadatok, de az előzetes felmérések arról tanúskod­nak, hogy jelentősein nőtt az áldó és a forgóeszközök érté­ke. Ezeket az eredményeket annak ellenére érték el a szö­vetkezetek, hogy az elemi ká­rok összege az idén megha­ladja a 100 millió forintot A termelési sikerek a mun­kás hétköznapokon születtek. Igaz, a hétköznapok nemcsak sikereket hoztak, hanem ku­darcok is érték a szövetkezeti parasztságot Az elért ered­mények ugyanis nem téveszt­hetnek meg bennünket Sok még a javítani való a munka szervezésben a termelőeszkö­zök kihasználásában. Nem egy esetben a megtermelt áru egyáltalán nem, vagy csak késve jut el a fogyasztóhoz. Nem vagyunk olyan gazdasá­gok, hogy szemet hunyjunk a patópáloskodás ' felett Ha összevetjük azonban az ered­ményeket és a még fellelhető hibákat, feltétlenül az előbbi javára billen a mérleg s ez további erőt ad a szövetkezeti parasztságnak gazdasága még erőteljesebb fejlesztéséhez. A jövőben még inkább számíta­ni lehet a termelőszövetkeze­tek gazdálkodásának gyorsabb ütemű fejlődésére, mert a Köz­ponti Bizottság december 8-i határozatában jó néhány hi­bára s eddig figyelmen kívül hagyott körülményre ráirá­nyítja a figyelmet, s intézke­déseket tesz a hibák, az aránytalanságok kiküszöbölé­sére. Mindenki előtt ismeretes, hogy az év elején több me­zőgazdasági tennék felvásár­lási árát rendezik, hogy a szövetkezetekben előtérbe lép a fokozott gazdaságossági ala­pon való tevékenység. A szövetkezeti parasztság a közös úton megtett első lé­pései óta érzi, hogy munkás- osztályunk és népünk együtt­érzéssel figyeli erőfeszítéseit. Ez az együttérzés jelentős anyagi támogatásban is meg­nyilvánul. Az új gazdálkodási formát választó parasztság, saját szorgalmával és az állam segítségével teremtette meg a gazdálkodás alapvető feltéte­leit. Sok szövetkezetben azon­ban ennél már előbbre tarta­nak, és éppen ezek példája mutatja, hogy érdemes a me­zőgazdasági termelés fejlesz­tésére áldozni. De meggyőző­désünk az is, hogy nagyobb lehetőségek rejlenek a mező­I gazdaságban annál, amit ed­dig elértünk. Ehhez azonban az eddiginél is nagyobb beru­házások kellenek, több gép, műtrágya, növényvédő szer, takarmány stb. 'Népgazdasá­gunk az elmúlt esztendőkben jócskán áldozott a mezőgaz­daság fejlesztése érdekében, de a szövetkezeti parasztság erőforrásait is figyelembe vé­ve, még nagyobb összegű be­ruházásokra kell, hogy sor kerüljön. Ennek fontosságát Is hangsúlyozza a párt decem­beri határozata, s teszi ezt azért, hogy soha nem látott ütemben növekedjék az áru­termelés. A kormányzat 1966-ban 5—5,5 százalékos termésmö- velést irányoz elő a mezőgaz­daságban. Megyénk szövetke­zeti parasztsága az idén a sok nehézség közepette teljesítette a ráháruló feladatokat, és ugyanilyen lelkiismeretesen kell mind a vezetőknek, mind a tagoknak felkészülniök a jö­vő esztendőre. Mihók Sándor Metamorfózis ECSERI LAKODALMAS ÉS MUZSIKÁLÓ TÁJAK HELYETT MAGYAR RAPSZÓDIA, ILLETVE MAGYAR KÉPEK Tizenkilencedik külföldi turnéjára készül a világszerte sok sikert aratott Magyar Ál­lami Népi Együttes. Fehér István igazgató tájékoztatása szerint eddig 23 ország közön­ségét hódította meg a 100 tagú együttes, s a január—februári észak-amerikai vendégjáték során további két országban mutatkoznak be. Előrelátható­lag hat-nyolc hétig lesznek távol, az előadássorozatot New Yorkban kezdik, fellépnek Északkelet-Amerika több nagy városában, majd Ka­nadában, Torontóban és Montrealban mutatják be műsorukat, a tűmé New Yorkban ér majd véget. Ezúttal ugyancsak komoly fel­készülésre van szükség, hiszen a vendéglátó színházakban „zenekari árok” híján vala­mennyi szereplőnek, a zene­karnak is a színpadon kell produkcióját bemutatnia. Ez a körülmény különleges felada­tot ró a rendezésre, tervezik, hogy januárban a Sportcsar­nokban tartanak egy próbát. A felkészüléshez tartozik az is, hogy tapasztalatcserét foly­tattak a rádió Észak-Ameriká­ban járt gyermekkarának ve­zetőjével, Botka Valériával, s a napokban kikérik a nemrég hazatért Róna Viktor taná­csait is. Az előadásokon két műsort mutatnak be majd, az „Ecseri lakodalmas”-t „Ma­gyar Rapszódia", a „Muzsiká- «ló tájak”-at „Magyar képek” címmel. Arancária A világ háromszáz fajta fe­nyőjét nevelő 43 holdas ká- moni arborétum egyik igen értékes növénye, az arancária nevű dél-amerikai fenyő el­pusztult. A kaktuszszerű, kí­gyózó ágú, szokatlan formájú fenyő ötven évig élt. A vesz­teségről tudomást szerzett a rokonait látogató, Argentíná­ban élő vasi születésű Mandl Zoltán, aki hazaérve aran- cária-magot tartalmazó cso­magot adott fel a kámoniak címére. A szokatlan nagysá­gú, dughagymára emlékeztető olajos magvakból az üvegház­ban hetven csemete fejlődött, amelyeket — ha megerősöd­nek — kiültetnek. Pártaktíva ülések és taggyűlések Pest megyében A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak december 8-i határozatát, amely az 1966. évi népgazda­sági terv irányelveit tartal­mazza — megyei, járási és nagyüzemi pártaktíva ülése­ken —, ezt követően pedig alapszervezeti páifttaggyűlése- ken ismertették. Az aktíva­ülésekre jelentős számban hív­tak meg pártonkívüli állami, gazdasági vezetőket és szak­embereket. A Központi Bizottság és a Pest megyei Pártbizottság ré­széről a következő elvtársak vrsssjysssssmyrssssssssss/ssssssj'ssssfsss. !... hóval lepi be a tél...X | Miklós, beremnek 1300 forintot adtak. Kérdezte is nagy boldogan: „Mi lelte ezeket?” — Nagyobb a becsület? — Azelőtt a vadászat volt a TEXTILANYAG BEVIZSGÁLÓT (meóst) nagy gyakorlattal rendelkezőt FELVESZ a CEGLÉDI RUHAIPARI VÁLLALAT Telefon: 75. — A FENYŐK LASSAN NŐNEK... — AZ ERDESZ EMBEREI VIGYÁZNÁK... t Foto: Gábor > k vettek részt az aktívaülése­ken és párttaggyűléseken: Az Ipari Szerelvények Gyá­rában dr. Szénási Géza, a Központi Bizottság tagja, leg­főbb ügyész. A Csepel Autógyár igazga­tósági pártszervezetének tag­gyűlésén Szerényi Sándor, a Központi Bizottság tagja, a Pártfőiskola igazgatója. A Dunamenti Hőerőműben Cservenka Ferencné, a Köz­ponti Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A CsepeJ Autógyár aktíva­ülésén Szakali József, a me­gyei pártbizottság titkára, i A váci járásban Jámbor ! Miklós, a megyei pártbizott- ! ság titkára. ! A szobi járásban Varga Pé- iter, a párt megyei végrehajtó ! bizottságának tagja, a megyei (tanács elnöke. j A ceglédi járásban Baráth j Károly, a párt megyei végre- j hajtó bizottságának tagja, osz- ! tályvezető. ! A szentendrei járásban Pa- ! lotás Károly, a párt megyei ! végrehajtó bizottságának tag- í ja, a Szakszervezetek Megyei > Tanácsának titkára. ! Vác városban dr. Magyári, ! András, a párt megyei végre I hajtó bizottságának tagja, á 1 Gödöllői Agrártudomány Egye- ! tem rektora. : A monori járásban Arató > András, a párt megyei végre­• hajtó bizottságának tagja, a ! KISZ megyei Bizottságának ! titkára. ! Szentendre városban: Pálfi ! Kálmán, a párt megyei végre- i hajtó bizottságának tagja. | A dabasi járásban Somodi | Gyula, a megyei pártbizott­• ság osztályvezetője. < A ráckevei járásban dr. : Somos András, a megyei párt- | bizottság tagja, tanszékvezető : tanár. j A gödöllői járásban dr. Bl- | ró Ferenc, a megyei párttá- ! zottság osztályvezetője, j Cegléd városban Suha An- ! dor, a megyei pártbizottság ! tagja, a Pest megyei Hírlap !főszerkesztője. ! Gödöllő városban Arató Je- ! nő, a Munkásőrség megyei pa- ! rancsnoka. S Nagykőrös városban Kiss ; Antal, a megyei pártbizottság ! tagja, osztályvezető. : Az aktívaüléseken és a tag- ! gyűléseken számos megjelent i szólt hozzá. Felveszünk egyéves ipari tanulóképzés sei 15—17 éves korú 8 ált. végzettségű lányokat, állandó budapesti bejelen tett lakással vagy közvetlen környékről bejárókat az 1966. febr. 1-én ‘nduló osztályba. Jelentkezés na ponta 8—9 óra között. Pamutfonóipari Vállalat (Lőrinci Fonó) Bp XVIII. ke Gyömrői út 85—91. személyzeti osztályon. | minden. Az erdő, az csak va­lahol a lista végén. Ahogy most hallom, az erdész lesz a gazdája még a vadaknak is. A kettő egy világ s az erdész mindkettőt együtt nézi. Ha így lesz, bizonyos, hogy gazdál­kodni is jobban lehet. S ha hozzá becsülni kezdik az em­bert, akkor igazán mindenre kész ebben a szép mesterség­ben ... Itt-ott tűz pattog, reccsenve emészti a láng a tuskókat. Az erdész emberei vigyáznak az erdőre. — Majd csak ideér az idei tél is, akkor nyugalma lesz. Elneveti magát, kalapját egy kicsit feljebb tolja: — Ugyan már! Most kerü­lünk a kínzópadra. — Mi bajt csináltak? — Még semmit, de előfor­dulhat. Az ünnepek alatt in­dulunk Sopronba a feleségem­mel. Ott vizsgázunk a főisko­lán. Szilveszter napján, ha minden jól megy, délutánig felelünk. Aztán este — ki örömre, ki bánatra — vonul poharazni. Jó néhány esztendő, három gyerek, s egy nagy erdő van Papp Jánosék mögött. Tanu­lásra adták magukat. Kalapot emelek előttük a sűrűn hulló decemberi havazásban, a né­ma erdők hallgató fái között. T. Gy. Olyan a hangulat, hogy aka­ratlanul is a szép-szomorú kuruc nóta kezd muzsikálni a fejemben. „Zöld erdő harmatját Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél...” Ahányat lépünk, annyi cipő­formát mintázunk a fehér .hó­ban. Mert fenn a magas Szentendre vidéki hegyekben nem olvad fekete latyakká a hó. Hullni kezd, egyre sűrűb­ben s félóra sem telik el, már hófehér csodálat a táj. Az erdész tapos utat a szűz hóban. — Az én vidékemen elég nagy a csend. Volt itt fenyő­fánk Is, de igencsak a végén járunk. — Mind kipusztították? — Sok karácsonyfát adtunk. — S ezentúl nem lesz? — Dehogy nem. Újra' tele­pítünk, talán még többet, mint valamikor. Dehát mikor lesz az vágható? Beletelik öt év, amíg nyolcvan centis lesz. A fenyők lassan nőnek ... A Lajos-forrás környéki erdők őrével, Papp Jánossal nézzük irigylésre méltó birto­kát. — Igen, nehéz évnyitó volt ez nekünk. Mert tudható, hogy az erdészetekben október az új esztendő kezdete. Mondha­tom, hogy azóta csak szünte­lenül esett. Nagyon rossz a téL Ha jön, tengelyig ereszkedik a traktor a sárban. Még jó, hogy öreg fából alig kell kivinni valamit — így hát ide fönn változat­lan a világ? — Nem mondanám. Aligha- ^ nem űj idők jönnek. Az idén ^ először kaptunk pénzt: nyere- ^ séget! Azelőtt ilyesmit nem is-^ mertünk. Most az egyik em- í

Next

/
Oldalképek
Tartalom