Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-23 / 302. szám
1965. DECEMBER 23, CSÜTÖRTÖK MST attcrrt k/Círlap 3 „Paradicsomértekezlet“ Kocséron A kocséri Üj Elet Tsz irodájában, ahol éppen arról beszélgetünk, hogy ma este nincsen a fajúban esemény semmi, beperdül három szépen fejlett palánta. Az egyiknek lábszárán fekete, másikén piros, harmadikén pedig zöld színű nájlon. — Hát ti mit kerestek itt? ■— kérdi egy estére maradt könyvelő. — Csak átszaladtunk a szomszédból, a paradicsomértekezletről. Nahát, értekezletet paradicsom műfajban még sohasem ettem. Át is ballagok utánuk, szürke nájíonban. (Bokafix!) Barabás Ferenc kertészeti ágronómus beszél. Ismerteti az elgondolást, felcsillantja a lehetőségeket. — Kilencezer munkanapot terveztünk be a közös kertészetre. Úgy számolok, hogy kétmillió és 540 ezer forint értékű árut termelünk. Ebből a pénzből 944 ezer forint értékű tiszta bevételen az állandó kertészeti brigád osztozik. Az emberek gondolkoznak. Számolnak. Kocsis Ferenc pedig részletezi az elgondolást. 50 állandó brigádtag és 20 időszakos. — De nem egészen úgy lesz, mint az idén. Kicsit rendesebben kell csinálni az egészet. Mi is az új rend? Az, hogy az állandó brigádtagokkal szerződést kötnek, s azok vállalják a folyamatos, szervezett munkát. Ez másképpen nem megy. Fejenként legalább 200 munkanap, igazolatlan hiányzás pedig semmi. Igazolt is legfeljebb egy vagy kettő lehet hetenként Különben felborul a számítás. — Pedig a számítás jó — mondja Barabás. — Az idén vízkár volt, szervezetlenség is néha, s mégis teljesítettük, amit magunk elé tűztünk terv gyanánt. A közös brigád a tsz II milliós nyers bevételi tervéből több, mint 2 és fél millió forintot jövedelmezett 1:5 700 forintot hoztunk ki egy- tegy holdból. Papírt vesznek, s ceruzát: ha a szerény tervek jövőre megvalósulnak, havonta több mint másfélezer forintot keres fejenként a közösből a kertészeti állandó brigád. Nem rossz. Az ágronómus hozzáteszi: a jövedelem nyolcvan százaléka havonta fix. — Ezt akkor is megkapják, ha nem lesz munka, és ott csücsülnek az üvegházban. De a munkáról gondoskodom. Aki kilép vagy igazolatlanul keveset dolgozik, annak a 20 százalékja bent marad s osztozik rajta a többi. És lesz prémium is. Fejenként 800—1000 forint. — Ahogy dolgozunk, illetve ahogy maguk dolgoznak. Az én munkám a szervezés, meg a tipp. Na jó. De felszólal egy aszszony.- Valamit mondanék, Ferike! Azt kéne megcsinálni, hogy mindenki azon a földön vigye végig a .munkát, ahol kezdte. „Ferike” szerint ennek semmi akadálya. Most már megvan a lehetőség náluk arra, hogy a magvetéstől a paradicsomszüretig kövesse valaki a munkafolyamatot és egész évben érezze munkájáért a felelősséget A felelősségről pedig eszébe jut, hogy állandó jellegű szerződést pedig csak azokkal köt a tsz, akikre eddig is lehetett számítani. Néhány név is szóba kerül. Nincs ellenük kifogás, de nem bíznak benne, hogy megfelelnek az állandó brigádba. — Aztán, ha itt tartunk, Barabás elvtárs, hogy nincs hiányzás, azt kérdem, nem le- hetne-e fizetett szabadság nálunk. Mondjuk 14 nap. Furcsa, de egyébként logikus kérdés. Az ágronómus fejét vakarja: a kertészet nem csinálhat a tsz-ben külön államot. Először markoljunk kevesebbet, aztán többet. Ha jól dolgozunk, több pénzt kapunk. És ez felér a fizetett szabadsággal. A tervezett fix jövedelem csak szerény számítás. Hiszen jártak idén Szentesen, s meggyőződtek róla, hogy ott 28 ezer forintot is keresett évenként az állandó kertészeti dolgozó. Szétosztják a szerződés- nyomtatványokat, készülődnek hazafelé. — Micsoda paradicsomértekezlet? — kérdem az agronó- must. — Hiszen nem is esett szó a paradicsomról! — Ja, ez nem paradicsom- értekezlet volt ám, hanem a kertészeti küldöttek gyűlése. A múlt héten volt a paradi.- csomankét... Szemrehányóan nézek a tovatűnő fekete, piros és zöld nájlon után ... andrás SOSZTAKOVICS ELUTAZOTT Szerdán elutazott hazánkból Dmitrij Sosztakovics, a világhírű szovjet zeneszerző, aki részt vett Katyerina Izma jlova című operájának nagy sikerű budapesti bemutatóján. Rozi néni száz lakodalma Esküvője csak egy volt, még 1936-ban, amikor házasságot kötött Balogh Józseffel, akinek azóta is hűséges életpárja, de lakodalma, az épp most, karácsony hetét előző szombaton volt a századik. Mert ahová elhívják, mind az övé, valamennyinek úgy örül, néha talán még a menyasszonynál is jobban. Hogyne, amikor ahány vendég csak körülüli az ünnepi asztalt, mind Rozi nénit magasztalja, mihelyt kifogytak már a mátka személyének, küllemének, viselkedésének és ruhájának dicséretéből. A szép menyasszonyon különben is csak a szemét legeltetheti az ember, Rozi néni azonban az egész násznép testi jólétéről gondoskodik, lévén lakodalmi szakácsnő. Inárcsi Rozi néni utóda kakucsi Rozi néni ÍJ GÉPEK- KÖNNYEBB MUNKA - TÖBB TERMÉK A Váci Finompamutfonó és Cérnázó fonodája 1957-ben még 980 kiló árut termelt, idei termelésük meghaladja a 2 tonnát. Ezt elsősorban a műszaki átcsoportosításnak, valamint egy sor régi gép kicserélésének köszönhetik. Kakucson lakik, de hívják Inárcsra, Ujhartyánba, sőt idén először még Dabasra is elment lakodalomba. Any- nyi dolga, mint ebben az esztendőben különben sem volt soha, augusztusban két, az ősszel meg tizenhárom lakodalomban sütött-főzött, sőt két eljegyzésen is, ami Kakucson afféle kislakoda- lom, sokszor negyven-ötven vendéggel. Kétségkívül nagyon nemes a mestersége, kérdezzük csak meg tőle, hogyan lesz valaki lakodalmi szakácsnő? — Hát, hogy más hogyan lesz, azt nem tudom, de én úgy lettem, hogy ötvenháromban Surman Jakab nagybácsim elhívott főzni, amikor Magdi lánya eljegyzését tartotta Macák Pállal. Aztán meg a lakodalomra is. Sehogysem akartam elvállalni, mondtam félek, hogy felsülök, meg nem szeretek kiszolgálni, szégyenlek annyi nőt, férfit kínálni. A nagybácsim csak erősködött, muszáj volt. Jaj, hogy izgultam, hetekig álom nem jött a szememre, százötven emberre sütni-főzni borzalmas nagy dolog az. Akkor aztán Inárcsra mentem Győri Rozi A napokban beállított új olasz perzselőgép nemcsak Povazsán Margit munkáját könnyíti. A termelést is növeli (Foto: Gábor) nénihez, aki az én lakodalmamon főzött, s különben sem akadt nála hírnevesebb szakácsnő messze környéken. Két éve halt meg, ötven esztendőn át nyolcvanéves koráig volt szakácsnő sok-sok lakodalomban. Tőle kértem és kaptam néhány tanácsot. Elmesélte milyen arányban kell venni ebből- abból a süteményekhez így már bele mertem fogni és sikerült. De azután két évig nem hívott senki, ötvenötben azonban mindjárt nyolc lakodalom futott be nekem, így lette-m most már tíz esztendeje szakácsnő, és értem el idén a századik lakodalmamat. A Garajszky fiú esküdött Juhász Veronikával. Szerény menü A lakodalom szombatra esik mindig. Szerdán egy-egy disznót ölnek az örömszülők. Kell a hurka, meg a sajt az előkészületek napjaira. Csütörtökön reggel korán kezdődik a sütés, két kemencében péntek estig ki nem alszik a tűz. Jönnek a meghívottak, hoznak tyúkot, kacsát, lisztet, cukrot, tejfelt, vajat, esznek a hurkából néhány falatot, isznak egy korty bort. aztán elmennek. Csak a legközelebbi rokonság asszonyai, lányai segítenek a szakácsnőnek, a menyasszony azonban soha. — Októberben volt a szomszédék kislányának, a Hor- nyák Marikának az esküvője Balogh Lászlóval. Marika volt az első menyasszony, aki segített nekem, csakhogy ő is szakácsnő, most jutott túl a tanulóidőn az Utasellátó pesti hidegkonyháján. Meg is látszott a munkáján, hogy jól érti a dolgát — az idősebb konyhaművész nem fukarkodik a dicsérettel, értékeli a fiatal szaktudását. Szombaton reggel először a déli pörköltet készítik el, meghámoznak, megfőznek 50—60 kiló krumplit is hozzá.1 A baromfit már előző este levágták, megpucolták, most újra begyújtják a kemencéket, sütik a pecsenyét. A tűzhelyen készül a tyúkleves, meg a „savanyú”, zúzából és májból. Savanyútüdő módjára csinálják, tejfelesen adják fel. A vacsora persze levessel kezdődik, utána viszont — ahány ház, annyi szokás — vagy a savanyú zuzát-májat, vagy az 50—60, levesben főtt tyúkból készült rizses-húsos A RENDELET... A NEMRÉG TATAROZOTT MŰEMLÉK HÁZ, különös ismertetőjelével, a kovácsolt elefántcégérrel a váci főtéren áll. A város egyik legszebb épülete. Igényes polgári ízlésre vall a lépcsőház és az emeleti folyosó is, amelynek legvégében találom meg Stemplerék lakását. Reggel 9 óra, Stempler Ferenc hegesztő már elment otthonról. A fiatalasszony nyit ajtót. Máskülönben ő is dolgozik, üzletvezető az egyik élelmiszerboltban. De most szülési szabadságon van: három héttel ezelőtt látta meg a , napvilágot Brigitta, aki ápol- tan fekszik a dívány és a villanytűzhely közé beállított gyerekágyban. A fiatalasszony elnézést kér a rendetlenségért. — Nincs is rendetlenség — felelem és szétnézek. Minden új. A falfestés, a bútor, a televízió. A függöny, amely kettéválasztja a szobát; mögötte vaskályha, villanytűzhely, száradó fehér babakelengye. — Ez az,egész? — kérdezem Végül. — Ez minden. A folyosóról nyílik egy mellékhelyiség, az is hozzánk tartozik. — Maguk írták a levelet a szerkesztőségbe a lakás miatt? — Az egyik rokonunk. Van írógépe, és jobban is fogalmaz. Megkérem azért, hogy fogalmazza meg ő is a saját szavaival panaszukat. Papírt, ceruzát vesz elő és lerajzolja a két szomszédos lakás fekvését. — Itt a mi szobánk. Ami utána jön: egy spájz, egy köves szoba, egy konyha, majd a másik oldalon két szoba és egy fürdőszoba — az mind a szomszédunké. Nem igényeltünk mi semmit tőlük, amíg ketten voltunk. De amikor állapotos lettem, megkértük a tanácsot, csatolják a mi lakásunkhoz a köves szobát és az éléskamrát, ne kelljen mosni, főzni is ebben az egy szobában. Az lehetett a baj, hogy két helyiséget kértünk. Elutasítottak. örülnénk, ha legalább a szomszédos éléskamrát kiutalnák. Konyhát csinálnék belőle. — Mivel indokolták az elutasítást? — Mindig mással. Nézze. KIRAKJA AZ ASZTALRA A LEVELEZÉST. Júniusban kérték először a váci tanácsot, csatolják a lakásukhoz a szomszédos szobát és éléskamrát. A válasz még az érdektelent is bosszantja kissé. Íme. Első levél: „... ugyanis szomszédjuk két szoba fürdőszobás lakással rendelkezik, amelyből a szoba nem választható le, mert...” (Már hogy is lenne leválasztható az a szoba, amelyről a tanács itt ír, amikor vagy öt helyiség választja el a kérelmező lakásától 1 És miért erről ír a tanács, amikor a kérelmező másról beszélt!) A levél második indokként mintegy mellékesen ugyan kitér a kérelem valódi tárgyára — a két köves helyiségre —, mint amely műszakilag nem csatolható Stemplerék szobájához. (Miért nem? Vékony oldalfal választja el attól.) A következő levél ismét nem a kérvényre válaszol, hanem közli, hogy Stempleréket felvették a lakásigénylők listájának a harmadik kategóriájába. Érdemben csak a megyei tanács adott feleletet hónapok múlva. (Lehet, hogy ezért kerül a megyei tanács vb fórumáig annyi tengernyi lakásügy?) A panaszt egyébként elutasítja a 15/1957. kormány- rendelet Vhr 5. §./I. értelmében. Ez már világos beszéd. A fenti paragrafus szerint: a bérlő igényjogosultsága a mellékhelyiségek száma tekintetében nincs korlátozva. Tehát Stemplerék szomszédja annyi mellékhelyiséget bérel továbbra is, amennyi neki tetszik, ha a lehetőség eredetileg adott, mint ebben az esetben. — Hát, a törvény, az tör- vény — búcsúzom el a fiatal- asszonytól. ★ ELMENÖBEN azért bekopogok a szomszédók lakásának egyik szárnyába. Itt is csak az asszonyt találom otthon. Száraztésztát készít a súrolt konyhában. Egy pillantás meggyőz, hogy ennek az egyedül élő idősebb házaspárnak a lakás, a négy fal a mindene. Azaz, hogy precízek legyünk, 24 fal. Majdnem sírva fakad, amikor meghallja, mi érdekel. Kérem, ne idegeskedjen. Csak arra az egyre válaszoljon, hogy a jogoktól, és paragrafusoktól eltekintve, most, hogy megszületett a szomszédban a gyerek, nem jutott eszükbe maguktól felajánlani legalább az éléskamrát? Van két szobájuk, egy fürdőszoba, egy konyha, még egy kőpad- lós szoba, és az éléskamra. Nem jutott eszükbe? — Ha ők dolgoznak annyit. mint én egész életemben, akkor lesz nekik is lakásuk. Gyűjtsenek! — és bedobja a tésztát a levesbe. — Mire használják például ezt a szobát a konyha mellett? — Semmire. De most már jön oda az albérlő. Hogy ne zaklassanak. Hazaérkezik a férje is, ebédszünet van az üzletben, ahol boltvezető. Nála már igazolnom kell magamat, de ő sem mond mást. Csak még ennyit: — És vigyázzon, mit ír. Én a törvényes jogommal élek. Megtehetem. És nekem is van összeköttetésem. ★ RÖVID INTERJŰ, a városi tanács igazgatási osztályán dr. Lovász Szabó László előadóval. Újságíró: — Az állam, amely tulajdonos, 100 ezreket költött a szó- banforgó műemlék házra. Még sincs annyi joga a tanácsnak, mint az állam képviselőjének, mint gazdának, aki birtokon belül van, hogy egy éléskamrát leválasszon? Előadó: — Nincs. Én egyéniles» ha tőlem függne, a kérvén; mellé állnék. De a rendelet Padányi Anna tálakat teszik az asztalokra. Amelyik étek a kettőből elmarad vacsoráról, azzal éjfél után kínálják meg a vendégeket. Néhol még sült kolbász- szál is. Az estebéd harmadik fogása a sült, a kemencében ropogós pirosra szépített 50—60 kacsa, s a két disznó kirántott karaja, meg ha sok csirkét hoztak a vendégek, még rántott csirke is savanyúsággal és kenyérrel minden egyéb nélkül. Kenyeret sem fontos hozzá enni, lakjon csak jól hússal mindenki. Végül jön egy tucatnál is többféle sütemény, meg a számtalan díszes torta. — Ami marad, abból bőven jut reggelire, meg vasárnap ebédre is — nyugtat meg Rozi néni. — Délutánra, legkésőbb kora estére mindig eloszlik a násznép, nálunk a lagzi sohasem tartott napokig-hetekig. Mifelénk mindig és ma is nagyon szerény a lakodalom. Amit különben az elmondottakból bárki megállapíthat. Fáradhatatlan a szakácsnő — Ami engem illet, én reggel hat óránál tovább nem maradok. — Persze, hiszen a háromnapos sok munka után nagyon fáradt lehet. — Fáradt?! Még mit nem?! — Talán táncol is a lakodalomban ? — Miért ne? — nevet jóízűen. — Nem vagyok én még öreg. Mindig felkérnek, és dehogy adok kosarat, amikor szeretek táncolni. Megigazgatja barna fejkendőjét — tavaly ajándékozta meg vele egy lakodalmi vendég. Olyan kacéran igazgatja, hogy lássuk barna haját, melyben legfeljebb itt-ott ütközik ki egy-egy ősz szál, de az is korán, szinte véletlenül még. Mostantól fogva különben csak egyedül a férjének főz, aki esténként az otthoni jó kosztra éhesen jön meg a munkából. Pestről. Jövő augusztustól ellenben megint mások tűzhelyénél, kemencéjénél lesz dolga. Mert amíg a házasság nem megy ki a divatból, addig a lakodalom sem. Lakodalom meg... — hát olyat már feljegyzett a krónika, hogy a vőlegény meg a menyasszony nem ment el az esküvőjére, de lakodalmat, ahonnan a szakácsnő elmaradt volna — olyat még soha. Szokoly Endre Min képes a háztáji? — kistilm Kőcserről 1958-ban alakult a kocséri Uj Élet Termelőszövetkezet sok. sok apró tanyával, szétszabdalt, homokos területeken. Az itteni gazdák nehezebb körülmények között teremtették meg a nagyüzemi gazdálkodás alapjait, de a fáradozásuk nem volt hiábavaló. Évről évre gyarapszik, erősödik a szövetkezet. A háztáji gazdálkodásban rejlő lehetőségeket sem hanyagolják el a tagok, pulykát, csirkét, libát nevelnek, sertést hizlalnak, tejet adnak el az államnak. A kocséri eredményes háztáji gazdálkodásról készítettek tanulságos kisfilmet, amely bemutatja, hogy a szövetkezet okos irányítása mellett, hogyan szolgálhatja a közös érdeket a háztáji gazdálkodás. A „Mire képes a háztáji” című kisfilmet több filmszínház műsorára tűzte. Négy nyelvű negyedik és ötödik kötet Megjelent a székesfehérvári István király Múzeum évkönyvének 4—5. kötete. A két vaskos kiadvány az 1962—64- es évek munkáját értékeli, s számos képpel illusztrálja a beszámolókat. Megismerteti az érdeklődőket a különböző tudományágak új kutatási eredményeivel, a megyei múzeum legújabb szerzeményeivel. A kötet négy nyelven — ivarul, angolul, németül és franciául — tájékoztatja a múzeumbarátokat I i
