Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-23 / 302. szám

ti ÜGYEI K-JfMao 1965. DECEMBER 23. CStTTtíRTOK Nemzetközi falitérkép­kiállítás Szerdán a fővárosban meg­nyílt az első nemzetközi isko­lai falitérkép-kiállítás, amely­re 27 ország 41 kiadója küld­te el legszebb, legérdekesebb munkáját, összesen 272 térké­pet. A kiállításon különösen nagy érdeklődést keltettek a csehszlovák, a francia, az an­gol és az olasz domborzati fa­litérképek. Pécsi babamérleg — angol gyerekeknek A Pécsi Háziipari Szövetke­zet évek óta exportál játé­kokat Angliába. A korábbi esztendőkben a fiúk részére szállítottak favonatot, az idén pedig a lányoknak szánt ba­bamérleg a legkeresettebb. A mutatós szép játékokból negy­venezret indítottak útnak Pécsről a szigetország váro­saiba. Pillanatkép a nagykőrösi állomáson INDÍT A BRIGÁDVEZETŐ — Most melyik vonatot in­dítja? — A 773-as számú irány- tehervonatot. — Mit jelent az, hogy irány­vonat? — Azt jelenti, hogy Szeged­től csak Kiskunfélegyházán, Kecskeméten és Nagykőrösön adnak hozzá kocsikat, innen aztán Záhonyig érintetlenül fut végig a vonalon. — Erős forgalom várható az ünnepek alatt? — Nemcsak a személyvona­tok, hanem az áruszállító te­hervonatok is megszaporod­nak. Év vége közeledik. De brigádom minden lehetőségre fel van készülve. — A vasutasoknak sosincs ünnepe. — Nekünk csak a szokásos szabadnap az ünnep, bármi­lyen napra esik is. Nekünk éppen szombatra esik a sza­badnap. Tehát lesz egy kis ün­nepünk is. Vasárnap pedig nappalosok leszünk. A rövid párbeszédet Rostás Tiborral, a háromszorosan kitüntetett szo­cialista brigád vezetőjével folytattuk a nagykőrösi MÁV- állomáson. (fehér) Felkészültek a vakációra az ifjúsági szervezetek A vakáció öröm az iskolás gyerekeknek, de gond a szü­lőknek. Sok dolgozó szülő sze­retné, ha gyermeke biztos he­lyen, hasznos szórakozással 1 töltené a több mint kéthetes téli szünidőt. Az ifjúsági szer­Iparművészeti kiállítás Hat év után ismét országos Seregszemlét tartanak a ma­gyar iparművészek. A Műcsar­nokban rendezett kiállítás jól szemlélteti, hogyan bővült az iparművészet hatóköre, s hogy ma már szerephez jut az élet minden területén. Valamikor jórészt csak a tárgyak díszíté­sét jelentette az iparművész munkája —, ma már egyre in­kább a tárgy nemes formáját, célszerűségét, színeinek har­móniáját alakítja a művész, s nem a dísz, hanem ez a nemes hasznosság teszi széppé mun­káját. A mintegy ötszáz kiállító művész nemcsak kerámiát, gobelint, üveg- és fémtárgya­kat, textilt, ruhát, valamint bútort és más lakberendezési cikket vonultat föl, hanem sok új ipari formamodellt is. A modern embert szolgálják, hoz­zá illenek, öt gyönyörködtetik ezek a tárgyak; öröm a szem­lélődés ezen a kiállításon. Jó volna, ha ez az öröm megkét­szereződne, mégpedig úgy, hogy iparunk és kereskedel­münk összefogása nyomán a kiállításon látott darabokat viszontlátnánk — mégpedig nem évek múltán! — az üzle­tekben. (f. f.) A kiállítás egy részlete A lakásdíszítés modern, mutatós darabjai (Foto; Wormser) vezetek ezért igyekeznek a ka­rácsonyi szünidőt jól kihasz­nálni. A szünidő jelentős esemé­nye a parlamenti fenyőfa­ünnep lesz, ahová minden megyéből 30— 50 gyerek érkezik. Valameny- nyi úttörőcsapat rendez fe­nyőfaünnepséget. Nem kevés­bé izgalmas szórakozás az ajándékcsomagok elkészítése sem, amelyekkel az úttörők mindenütt meglepik majd ki­sebb pajtásaikat. Sok csapat rendez karácsonyi vásárt, ahol cserebere alapon lelnek új gazdára az elolvasott könyvek, vagy régi játékok. Az „Úttö­rők a hazáért” mozgalom ke­retén belül is több esemény­re kerül sor: az őrsök tovább folytatják a hasznos, nemes tettek végrehajtását, például segítenek a felnőtteknek a sí­kos utak salakozásában, vagy magányos, idős embereiket lá­togatnak meg, ellátják a ház körüli munkát. Sportversenye­ket is rendeznek a csapatok, őrsi „Ki mit tud”-vetél- kedőkön versengenek, közösen készülnek a rajbemu­tatókra, megnéznek egy-egy filmet a moziban, műsort a tv-ben, majd vitát rendez­nek a látottakról. Meghívnak egy-egy KISZ-tagot, vagy fel­nőttet, esetleg őrsük tisztelet­beli tagját baráti beszélgetés­re, vagy hogy az őrsöt üzemi, termelőszövetkezeti, színház- látogatásra, kirándulásra vi­gye. Az általános iskolások arra is felhasználják a kará­csonyi szünidőt, hogy az úttö­rőmozgalom 20. évfordulójára készülődjenek. Az elnökségek, az úttörőházak összehívják a tisztségviselőket, hogy megbe­széljék a feladatokat. Az úttörő téli olimpia is szó­rakozást nyújt majd a legif­jabb sportolóknak. Csillebércen december 27 —30 és Sátoraljaújhelyen január 3—6 között rende­zik meg a nagy téli sport- eseményt. A sí- és szánkóversenyre a sátoraljaújhelyi szabad pályán kerül sor, a teremsportokat pedig a budapesti Úttörő Sporttelepen rendezik. Csille­bércen lesz a korcsolya- és jégkorongmérkőzés. A középiskolások és ipari tanulók központi és megyei té­li vezetőképző tanfolyamait a szünidőben rendezi meg a KISZ. A három-öt napig tar­tó tanfolyamokon mintegy két­ezer KISZ-vezető vesz részt. Mindanütt, de különösen a hegyes, erdős tájakon sok ki­rándulást rendeznek. A diák- klubok gazdag programmal készülődnek országszerte a téli vakációra. Kulturális bemutatókat, sportversenyeket rendez­nek, közös mozi-, színház- látogatást terveznek, utá­na vitával. Az országban 56 úttörőház és 150 diákklulb működik, aho­va a vakációzó gyerekeknek csupán kis része fér. A közös programok megvalósítását sok helyen akadályozza a hely­hiány, a szünidőre bezárt, fű- tetlen iskolák, másutt az üres helyiségekkel rendelkező mű­velődési házak vezetőinek me­revsége, vagy a falusi ifjúsági szervezetek elzárkózását az is­kolákhoz tartozó KISZ-tagok közeledésétől. Pedig biztosan sok gyerek vállalná iskolájá­ban a takarítást, kályhás he­lyiségekben a fűtést is, ha megengednék, hogy ott készüljenek a kulturá­lis rendezvényekre, a ver­senyekre, a vetélkedőkre. Ha a művelődési házak veze­tői nem kémek megfizethetet­lenül magas bérleti díjakat egy-egy üres helyiség kölcsön­adásáért, ha néhány tömeg­szervezet is befogadja a szün­idő alatt a gyermekeket, és ha a falusi ifjúsági szervezetek hajlandók igénybe venni a szünidőre hazatérő, más város­ban tanuló diákok segítségét, egyszóval, ha mindenütt jó szívvel fogadják a vakációzó gyerekeket, a dolgozó szülők gondja is csökken és a gyere­kek is jókedvvel, hasznosan tölthetik a szünidőt. V. A. Mit vár karácsonyra az eladó? Az Üllői Fmsz 17-es számú ruházati boltja december 6-án nyílt meg ismét régi helyisé­gében. Az átalakítás után megszépült, fényárban úszik a modern berendezésű üzlet. sMfSZAROS OlTO i BILLENTYŰK Váltó, szóköz, sorköz, s közöttük betűk, betűk. Mar­gó, válasz tó jel:k, száraok. És mosolyogni, igen, igen, értem, persze, hogy értem, azt tet­szett mondani... Nyelni, ha valami ostobaságot mondanak, ne szólj bele, ne szólj bele, nem a te dolgod, semmi közöd hozzá, azért kapsz havonta ezerkétszáztíz forintot, hogy üsd a fekete billentyűket, le­írd, amit mondanak, a többi hem a te gondod. Levél, je­lentés, feljegyzés, összefoglaló, utasítás, körlevél; hány kiló papír lenne az, amit már be­fűzött a gépbe? Hány kiló lenne? Harminc éve! Harminc éve nap mint nap. Papír és billentyűk. Indigó, egy, kettő, három. Minél több, annál jobban ütni a gépet, az Olym- piánál letörik az ember keze, a Haldánál vigyázni, mert ha kicsit megkopott, már ugrál, csak éppen érinteni kell, otyan érzékeny, a jó öreg Under- woodok, azokat ütheti, csé­pelheti, a Continentálok sem rosszak, olykor előbukkan egy-egy Remington is. Milyen érdekes lenne, ha egyszer egy írógép mesélni kezdene! Fel­nevetett, zavartan nézett a férfira, elmosolyodott, igen, értem, s ujjai táncoltatták to­vább a billentyűket, igyekezett elhessegetni a gondolatot, mi lenne, ha egyszer egy gép me­sélni kezdene, s mechaniku­san, mint egy jól olajozott gép, ütötte a billentyűket: „ ... ezért arra kérem telep­vezető elvtársat, szíveskedjék az értékcsökkenési jelentést legkésőbb ..Fél éve kapta ezt a Remingtont, akkor vit­ték el javítani a Continentál- ját, azóta sem látta, hová ke­rülhetett? Pedig milyen rossz megszokni egy új gépet, arról nem szólva, hogy a fenébe is ném tudják egységesíteni, hol legyen a hosszú ó, meg a vá­lasztójel, ha harminc éve veri is a gépet, ha újhoz ül, meg­történik, egy-két napig válasz­tójelet ír vessző, s hosszú ó-t yálasztójel helyett. Ilyenkor restelkedve magyaráz, mint­ha ő tehetne róla, pedig mit tehet ő arról, hogy öregek, kopottak ezek a gépek, fél év­nél, mondjuk egy évnél nem húzza tovább egyik sem, s ak­kor kezdheti elölről az ember. Ha legmélyebb álmából rázzák fel, akkor is elsorolja; második sor alulról a s d f g h j k 1 é á, az első, a harma­dik. Betűk, jelek: mi mindent leírhat a négy billentyűsorral! Az jó volt, igen, az jó, kijött a kórházból, s míg helyet ke­restek neki, az egyik kiadónál beugorhatott, valami regény egy részét adták oda, százöt­ven flekk, nem tudta az ele­jét, s azt sem, mi lett a vége, gondolta, megkérdezi, amikor bevitte a négy példányban le­írt anyagot, de elfelejtette, a könyvesboltban pedig nem kérdezheti, kérem, nekem az a könyv kellene, amiben van egy Anna, akinek a vőlegénye pilóta lett, s a gépével együtt kiszökött az országból, hogy mindez mikor volt, nem tu­dom, mert csak a 71-től a 226 flekkig adták ide a kéz­iratot, és egyáltalán, vajon ki­adták azt a könyvet? Hátul, a kis lyuk, ott kezd­te. Molnár úr szigorú volt, de minden szombaton reggel odatett az asztalára valami kis édességet, s azt mondta: fogyassza el kérem. Ha nem volt gépelni, írni, számlázni valója, régi iratokat selejte­zett, Molnár úr még a nagy­apja üzleti levelezését is őriz­te, minek, talán maga sem tudta, örömmel beleegyezett, amikor mondta neki, kiválo­gatná, mi kell, mi nem? Ami­kor 1945-ben elment a házhoz, törött téglahegyet talált, más semmit sem. Hová lett Mol­nár úr, ki tudja, ő sírt, mert mi lesz most vele? Molnár úr biztos pont volt, tudta, neki oda minden reggel menni kell, s Molnár úrtól minden szombaton megkapja a pénzét. A férje is ebben bízott: ne­ked mindig meglesz a kenye­red, amíg emberek lesznek, addig gépelni is kell. Ki tud­ja, hol esett el, golyó érte, vagy szilánk? 1942-ben esküd­tek meg, fél évet éltek csak. akkor ment el a frontra, s három hónap múlva megkap­ta a nyomtatványt... Azért igaza volt: gépelni mindig kell. Nem fizetnek sokat érte, de mindig ül, leg­alább melegen van, ez is va­lami, s csak aki csinálta, tud­ja, azért nem is olyan könnyű kenyér ez, mert hányszor kel­lett otthon borogatást rakni a csuklójára, kezére, megdagadt a csuklója, megpüffedtek az ujjai, fájtak, kegyetlenül fáj­tak az utolsó ízek a nyolc uj- ján, mert a két hüvelykujj csak lógós, a szóközt pötyög- teti vele az ember. Néha meg jutalmat is kap. Százötven kétszáz forin­tot, kimenni az asztalhoz érte, olyan, hogy úgy érzi ilyenkor, lám, hát mégis érdemes, tisz­tán, szép külalakkal írni, mert megbecsülést kapsz érte. Hány diktálónak kellett ma­gyarázni, nem úgy van az, hogy csak ír, ír, meg kell ter­vezni azt a levelet, szimetri- kus legyen rajta minden, hi­szen hogyan néz az ki, hogy felül összezsúfolódik a szöveg, alul meg semmi sincsen? Ki­nevették érte, ugyan Margit­ka, ne mondjon már ilyet, az a fontos, hogy mi van a levél­ben: kellemes, kellemetlen. Gondolja, ha azt írom benne, hogy teljesítette a prémium- feltételeket, akkor a címzettet a külalak érdekli? Ha meg kellemetlen benne, mond­juk ’’megrendelésüket kapaci­tás hiány miatt”, akkor a pukkadástól az ürgét a szép külalak sem menti meg. Ür­gét?! Azért sok dolgot elhagy az ember, s újak jönnek he­lyette. Mi mindent kellett megtanulnia, s elfelejtenie! Soha nem értette egy időbén, miért kell mindent nagybetű­— Még szebb lesz — mond­ja Zakál Lajosné üzletvezető —, ha véglegesen elkészül. Szakosított árusítás van, külön rövidáru, lakástextil, ruha- és más osztályokkal, próbafülké­vel. — Hol találtak otthonra az i átalakítás három hónapja l alatt? ! — Otthonra?! Egy tűzol tó­; szertárba kellett mindent be- ! zsúfolnunk. Árusítottunk ! ugyan, de a forgalom lecsök- j kent, a készletünk felduzzadt, ! A vevők Pestre, Vecsésre ! mentek vásárolni. A karácso- | nyi szezon elejéről már lekés- ; tünk. A negyedévi készletünk ; nagy része megmaradt. ^ — Tehát bő a választék... $ — A vevőnek ez kitűnő, de í annál rosszabb nekünk. A ne- | gyedéves tervünket már nem 5 tudjuk teljesíteni. December J 6-án, a megnyitás napján 50 ^ ezer forintos forgalmat bo- í nyolítottunk le. Az utána kö- $ vetkező napokon is 20—30 $ ezer forintot forgalmaztunk. 5 Ám itt már a karácsony sem 5 tehet csodákat. Felettesünk $ pedig, a MÉSZÖV nem szí- ^ vesen lát tervlemaradást. Ha 5 nem számítják be a háromhó- $ napos kiesést, nem kapunk $ prémiumot, sem százalékot, 5 sem nyereségrészesedést. | — Most tehát ettől függ a 5 jó karácsony? \ — Nekünk igen. $ Reméljük, a vevők méltá- J nyolják helyzetüket. Különben ^ is karácsony van. Gondoljunk j arra, hogy a MESZÖV-nek is S van szíve. ! ---------------------/ | Hatlábú borjú \ A Tolna megyei Medina \ községben hatlábú borját el- | lett Bencze József tsz-tag ! háztáji tehene. A kisborjú bal ! felső Lapockájából nőttek ki ! a korcslábak. \ vei írni? Mániákus időszak j volt ez, csak kapkodta a fejét, i mert fittyet hányva logiká-! nak, szabályoknak, minden: sorban két-három nagybetű; kiabált; meg a rövidítések, j napokig törhette a fejét, mit i jelenthet? Lassan úgyis oda- j jut, hogy harminc éve üti a ] billentyűket, de nem tudja, i mi a helyes, mi a helytelen? i Pedig ő nem restelli, ezerkét- i százból nem is olyan könnyű, i mégis megvette a Helyesírási i tanácsadó szótárt, s ha ren-; det tett a lakásban, leül, ol­vasgatja. Biztos, ha megmon­daná. kinevetnék érte. Mosolyogni, mindig mosolyogni, mert ezt még Molnár úrnál megszokta, hogy a gép mellett mosolyog­ni kell, s úgy igazítani a szemüveget, hogy ne zavarja vele a diktálót, türelmesen, billentyűkre tett kézzel vár­jon, ne pislogjon sürgetően, mert akkor a diktáló ideges lesz, mond valamit, csak azért, ne hallgasson, legtöbbször ilyenkor születnek meg a sü­letlenségek. Legjobb, ha má- solnivalót kap, szépen beoszt­ja, nem járkálnak mellette, nem fújják arcába a füstöt, nem krákognak a fülébe, s mégis gyorsan megy. Dehát: másolni sem mindig lehet. j Igen... értettem ... leír- i tam... mondja csak... bil- i lentyűk, feketék vagy fehérek, j sokszor, ha lehunyja a sze-; mét, s csak a billentyűk! hangját hallja, nem tudja el-! dönteni, hogy muzsika szól-e,! vagy mint negyvenötben, i fegyverropogás dörömböl a i fülében?

Next

/
Oldalképek
Tartalom