Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-22 / 301. szám
1965. DECEMBER 22, SZERDA "xKívlap 3 Ok megtették a magukét... Vendégmarasztaló sárban kaptatok fölfelé a dombon, a maglódi Micsurin Tsz irodájához. Előttem három menyecske kerülgeti a fényesét, világos színű félcipőben. Tanácskozásra hívták őket a jövő évi munkáról, hát kiöltöztek, ahogy illik: divatos télikabát, nylonharisnya, bőrkesztyű. A Gyenes-brigád tagjai. Tavasszal, amikor megkezdődtek a területvállalások a tsz-ben, húsz asszony odaállt a vezetőség elé, s bejelentette: versenybe indul a szocialista brigád címért. Nagy szó volt ez a Micsurinban, járatlan út! Annyira járatlan, hogy azt sem tudták hamarjában, hogyan is kell nekivágni. A vezetők segítettek. A feltételeket a Mezőgazdasági Közlöny mellékletében kiadott irányelvek alapján összeállították. A vállalt területet egy tagban kapták, hogy könnyebb legyen megmunkálni. Hanem a brigádnaplónál elakadtak. — Kértük mi a járási párt- bizottságot, hogy szerezzen egyet nekünk, mintának — meséli Rövid Imre főkönyvelő, a tsz párttitkára —, de nem volt honnan. — Az idő sürgetett, nem vártunk hát a naplóra, hanem dolgoztunk — veszi át a szót Gyenes Sándorné brigádvezető. — Azt hiszem, nem is rosszul. Szép dolog a szerénység, de engem a részletek is érdekelnek. Ezekről József Sándor ' tsz-elnök informál, aki néhány percre „megszökött” a jövő évi tervek vitájáról. Katonás rövidséggel sorolja az adatokat: — A brigád 19 hold paradicsom megművelését vállalta; a terv száz mázsát irányzott elő holdanként, a vállalás 120-at, s betakarítottak 165 mázsát. Előhajtatott burgonyából a tervezett 30 mázsa, s az ígért negyven helyett, 51 mázsát termeltek holdanként az asszonyok, őszi burgonyából a terv 60 mázsát, a vállalás 70-et írt elő; az eredmény 80 mázsa lett. Káposztából 120, illetve 150 mázsa helyett 185 mázsát „szüreteltek” holdanként! A kukoricánál területcserét kellett végrehajtanunk a rossz időjárás miatt, de még a gyengébb minőségű földön is túlteljesítették egy mázsával a tervelőírást: 16 mázsát takarítottak be, májusi mor- zsoltban. Az elnök siet, de még megtoldja: — A legnagyobb dolog nem is az volt, hogy az asszonyok túlteljesítették vállalásaikat, hanem az, hogy minden munkában elsők voltak, mindig számíthattam rájuk. Ök szórták ki 1200 holdon a műtrágyát; 10 vagon burgonyát tisztítottak meg és készítettek elő szállításra; a vállalt 10 vagon helyett 15 vagon gabona szelektorozását végezték el. Szorgalomban, munkafegyelemben példát mutatnak a tagságnak. Húszán kezdték, de két brigádtagot, akik nem úgy dől- § goztak, mint kellett volna, ki- zártak maguk közül. Azóta ti- zennyolcan vannak, de mind- ^ azt elvégezték, amit húszán vállaltak! ^ Szorgalomból tehát jelesre vizsgáztak a Gyenes-brigádban. De hogy ^ állnak a tanulással? — Sajnos, a szó szoros ér- ^ telmében állunk — pana- > szolja Gyenes Sándorné. — $ Annak idején öten jelentkez- | tünk a hároméves szakmu- § kásképző tanfolyamra. Két § évet el is végeztünk, a har- ^ madik elmaradt. Hiába rek- ^ lamáltunk, nem kaptuk meg ^ a tananyagot, őszintén szól- ^ va, bosszankodtunk is ^ emiatt. Most azt mondják, t januárban folytathatjuk. Szó köztünk maradjon, gon- ^ dosabban kellett volna elő- ^ készíteni ezt az oktatást! Ha tudták az illetékesek, t hogy három évre nem futja : az erőből, miért fogtak hoz- : zá?! ^ — Ha már a panaszoknál ^ tartunk, mondhatok én is va- & lamit? — érdeklődik a párt- ^ titkár. — A szocialista bri- ^ gádvezetők értekezletén a minap, azt mondták a járásnál, hogy a szocialista brigád cím odaítélésében — a közgyűlés után — a járási versenybizottság mondja ki a döntő szót. Gondolom, ez rendben is van ott, ahol a versenybizottság figyelemmel kísérte a brigádok munkáját, s tájékozott az eredményeikről. Mi azonban egész évben egyszer sem láttuk szövetkezetünkben a járási versenybizottság tagjait. Hacsak ... — teszi hozzá óvatosan — az az elvtársnő a járási népi ellenőrzési bizottságtól, aki körülbelül egy hónapja kinn járt, nem tagja a bizottságnak ... ? Gyenesné nyugtalanul hajol előre a széken: — Az a napló is nagyon bánt bennünket. Elsősorban azt kérték számon. Ugye, az nem lehet, hogy kárba vesz- szen a fáradozásunk? El ne felejtsem, tavaly hat asszony vett részit az időszerű kérdések szemináriumán. Közös programot is csinálunk, pedig mindegyikünknek háztartása, gyereke van. Moziba, színházba együtt megyünk. Még a Széchenyi fürdőbe is közösen járunk, Budapestre! A névnapokat közösen ünnepeljük, megajándékozzuk egymást. Minden ősszel rendezünk valamit: teaestét, disznótoros vacsorát. Egyszer a nyugdíjasokat hívtuk meg, máskor az egész tsz-tagságot. Zárszámadáskor a mi brigádunk szaké cskodik az ünnepi vacsoránál. — Még a tvrt is közösen nézzük, hol egyikünk, hol másikunk lakásán — szúrja közbe Szekeres Józsefné brigádtag. — Jelenleg hárman vagyunk párttagok a csapatban. Vállaltuk azt is, hogy két tagjelöltet nevelünk a pártnak. Most pedig azt tervezzük, hogy ha vége lesz a munkának, színházba visz- szük a nyugdíjasokat. Igaz, hogy naplót nem vezettünk. Nem tudtuk hogyan kell, de azéA dolgoztunk. Lehet, hogy a napló miatt mégsem leszünk szocialista brigád? Nem, azt hiszem, az nem lehet Hiszen az egész tagság tanúsíthatja: megérdemlik. Nyíri Éva Három tanácstag a 15 éves tanácsokról Tizenöt esztendeje, körülbelül ez időben, karácsony táján tartották a novemberben megválasztott új államigazgatási szervek, a tanácsok első üléseiket. Űj törvény hívta életre ezeket a testületeket. Új, a régi közigazgatástól merőben eltérő rendszabályok határozzák meg működésüket. Sokan, akiket még 1950 őszén az első tanácsok tagjaivá választottak, azóta már négy választáson ismételten elnyerték választóik bizalmát, s immár másfél évtizede megszakítás nélKül részt vesznek a tanácsok munkájában. Eny- nyi esztendő után vajon milyen tapasztalatokat szereztek, mi a véleményük a tanácsrendszerről ? A megyei tanácstag Mátyás Boldizsár, a Ganz Vagon volt szerszámlakatosa, akkor községi főjegyző, 1950- ben került be a megyei tanácsba. Röviddel később a megye tervosztályvezetője lett, az ma is, csak közben elvégezte a Közgazdasági Egyetemet és doktorrá avatták. A nyolcvanmilliomodik Az utasok mit sem sejtve váltották jegyeikett az Engels téri MÁVAUT-pályaudvaron. De a tv filmoperatőre, és a meghívott újságírók már tudták, hogy ezekben a percekben lép a pénztárablakhoz a 80 milliomodik MÁVAUT- utas — 1965-ben. A fényképezőgép villanófénye, filmfelvevő érzékeny filmkockája egymás után rögzítette a nagy pillanatot. S aztán soron következtek az újságírók. — Neve? — Szakács Lászlóné. — Honnan jött? — Tiszaugról a szarvasi vonalon. Tizenhét hónapos kislányának akar kabátkát vásárolni Pesten. Most hatalmas itallal, szemes kávéval megpakolt csemegekosár van a kezében, amelyet a MÁVAUT budapesti igazgatóságának képviselője nyújtott át. S hozzá mellékelte a jegyet, amely nyolcszori ingyenes utazásra jogosít. Ez az ünnepi esemény adott alkalmat arra, hogy sajtófogadás keretében mondják el az újságíróknak, mit végzett, s milyen feladatra készül az elkövetkezendő időben a távolsági autóbuszforgalom. — Autóbuszaink 40 millió kilométert futnak ez idén s Utasköszöntés — Budapesten Zsebtelepek Pest megyében az utolsó napig 82 millió utast szállítanak ... Szóba került a Dunakanyar. Jövőre tíz kocsival szeretné erősíteni a budapesti igazgatóság az ottani járatokat. Pótkocsis és nagy befogadóképességű Ikarus 66-os járművekre tipizálja a dunakanyari ktxsipark»t:"A -“rövid lejáratú terv: Monoron, Szigethalmon, Érden viszonylag olcsó „zsebtelepeket” akarnak létrehozni. Ezek feladata az autóbuszok karbantartása, mosása, gyorsjavítása. A teherfuvarral közösen Vácott is szeretnének hasonló üzemet építeni. A távolabbi jövő: a forgalom növekedését úgy ellensúlyozzák, hogy az Engels térről a Kosztolányi Dezső téri végállomásra terelik át a Dunántúl felé induló járatokat. A budapesti igazgatóság örömmel^ jelentette, hogy Csehszlovákiába, Lengyelországba és Romániába új járatok indítását tervezik. Érdekesség még, hogy a MÁVA- ÜT-hoz került a bérelhető személykocsipark. A jövőben hatvan új jármű gazdagítja az eddigi készletet. Tóth György AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ — de csak akkor, ha meg is tartják. A Váchartyáni Gépjavító Állomáson alighanem megfeledkeztek e közmondás igazságáról, mert a vácszcnt- lászlói Aranykalász Termelőszövetkezetnek az október végére ígért üzemanyagtárolót még mindig nem készítették el. Ez pedig nemcsak bosszúságot, de pluszköltségét is okoz a termelőszövetkezetnek. Hetenként ugyanis két alkalommal kell fordulnia a traktoros vontatónak üzemanyaggal Gödöllőről. Ezúton tolmácsoljuk az Aranykalász Tsz vezetőjének az újabb kérését: gyorsítsák meg és fejezzék be a munkát a váchartyániak, mert túl az ígéreten, erre szerződésben is kötelezettséget vállaltak. —sp— — Amikor az első tanácsüléseken egymással és új feladatainkkal ismerkedtünk, az államapparátus újszerű szak- igazgatása előtt álló perspektívákról beszélgettünk sok reménységgel. Bebizonyult hamarosan, hogy az új rendszer bevált. Különösen az 1954-es választások után, amióta kialakított választási körzetek választják meg a megyei tanácstagot. Ezáltal a tanácstag és választói között közvetlenebb lett a kapcsolat. A helyi problémák, bajok megoldásában sokat segíthetünk. Engem 1954-ben a szobi járás három községét, Nagymarost, Kismarost és Zebegényt magába foglaló 68. választókörzet ajándékozott meg bizalmával, és azóta is ugyanezt képviselem. Mint régi tanácstag, megállapíthatom, hogy a tanácsi testület munkája sokat fejlődött az eltelt tizenöt év alatt. Megnyilatkozik ez a tárgyalás módjában és a tagok vitakészségében is. A járási tanácstag Nyéki Károly Szigetszent- mártont megszakítás nélkül képviseli másfél évtizede a Ráckevei Járási Tanácsban, és a második ciklus óta tagja a végrehajtó bizottságnak is. — Községem közéletében csak a felszabadulás óta veszek részt. Tagja lettem a földosztó bizottságnak, majd a községi elöljáróságnak is. Később pedig a járási tanácsnak. A tanácsrendszer a lakosság véleménye szerint is jobb a réginél. A tanácstag állandóan érintkezik választóival, nemcsak a fogadóna- i pokon. így mindig tudja, mi- I lyen közérdekű ügy megoldását várják az emberek, miért kell felemelnie kérő vagy sürgető szavát. S azt is megmondhatom, hogy a tanácstag, amikor az illetékesek előtt felvet valamilyen problémát, nem talál süket fülekre, a tanács vagy a vb plénuma mellé áll, segít és el is intéz minden megvalósítható, orvosol minden jogos panaszt. A községi tanácstag Dulcz Gusztáv, Ráckeve tanácsának és végrehajtó bizottságának tagja. Húszéves köz- igazgatási múlttal 1945-ben lett a község főjegyzője, majd 1950-től egy időn át a tanács vb-titkára volt, de azóta is szüntelenül tagja a községi tanácsnak. — Amit a múlt rendszer és közigazgatása ötven éven át elmulasztott, azt mi tíz—tizenöt esztendő alatt behoztuk. Ráckevén vízvezeték épült, járdák, a főutcán szennyvízlevezető csatorna... Megjavult az adómorál, s ebben a tanácstagoknak is szerepe van. Felkeressük a hátralékosokat, és meggyőzéssel igyekszünk tartozásul: megfizetésére bírni őket, a legtöbb esetben eredménnyel. Nem is volt nálunk adó miatt árverés 1950 óta, legfeljebb évente uz—tizenöt biztosítási végrehajtás. A dolog ismeretében állíthatom, hogy a tanácsrendszerben egyszerűbb a közigazgatás, mint régen volt. A tanácsházán mégis többen dolgoznak ma. mint valaha a községházán. Igaz, hogy a tanácsnak sokrétűbb a feladata is. Sz. E. Autóstop- csuk gépkocsiknuk Járműfrissítő, Gödöllőn Nyitott kapu, üres udvar Gyakori is, sokat vitatott is a gyalogszerrel járók országúti autóstopja. Ám alig hall az ember a járművek számára érvényes autóstopról. Gödöllőn egy ilyen új, modem és előreláthatólag jól működő intézmény nyitotta meg kapuit. Az Autó- közlekedési Vezérigazgatóság műszaki munkatársai ezt mondják az eseményről. — A várossá alakuló község az új ranghoz méltó ajándékot kap; egy igazán modem teherkocsi-javító, karbantartó telepet. így hát igaz az, hogy ez az autóstop csak gépkocsiknak szól, , amelyik jármű pedig betér i ide, felfrissülve távozik. ; — Technikai lehetőségek? 1 — Négy, egyenként 22 mé> tér hosszú javítóállást épí- ! tettünk. Egy-egy üyen vo- ^ nalon két-két teherkocsi, S vagy szükség esetén autó- i busz állhat. ít«* — Kocsifürdő? — Természetesen szabadtéri mosóberendezéssel is felszereltük, amely külsejét, karosszériáját 4 atmoszférás nyomással tisztítja meg. Ami még hiányzik, az az alvázmosó berendezés, ehhez bizony igen nagy, 18—20 atmoszféra nyomású gép kelL — Hány jármű fér el a telepen? — Kétszáz. Ez elég sok. Hozzá kell még tenni, hogy ötmilliót költöttünk, az új járműjavító-, karbantartó telepre. — A kapu már nyitva, de autókat még nem látni. — A műszaki átvételt követően most az úgynevezett forgalomba helyezési eljárásnál tartunk. Nincs kétség afelől, hogy a 25-ös Építőipari Vállalat által megkésve, de igen jó minőségben elkészített telep mindenben megfelel a követelményeknek. Avatás az év első napjaiban! KARÁCSONY - NAPSÜTÉSSEL Negyvenezer visegrádi fenyő — Telt ház Lajosíorráson Szabad vizeken A víztükör még tiszta, az út szabad. Visegrád és Nagymaros között menetrendszerűen indul az átkelő kishajó. A hajósok reménykednek az enyhe télben, de bizonyos, ha beáll a fagy, már jégtáblákat is hoz a Duna Foto:' Gábor A vezető majd mindegyik naptári napra ezt válaszolja: „telt ház”, „telt ház”. Most is sok a vendég, de a karácsony—szilveszter közötti időszakban már a legjobb szándékkal sem adhatnának egy üres szobát, vagy akárcsak egy üres ágyat is. A jó koszton kívül csalogató ígéret, hogy míg a fővárost a lapályos vidékek egy részét köd borítottta, fenn a turistaház környékén ragyogott a nap s a szerencsés pihenők még le is bámulták a decemberi fényben. Már feldíszítették a húszmé- teres „mindenki karácsonyfáját”, amely esténként csillogd fényeivel még hangulatosabb! teszi a csöndes környéket. ^ Nem csattog a fejsze, nem ^ süvít a fűrész — a pilisi erdő- ^ gazdaság favágói levették lá- | bárói az utolsó karácsonyfát is. 5 Az igazgató azt mondja, hét $ végén indították el az utolsó ^ szállítmányt. Hová igyekezett a sok fe- $ nyő? ^ Szentendre, Visegrád, Pilis- í marót vidékéről szüretelték § Saját -statisztikájukban „négyig venezer folyóméter” szerepel. ^ Közember — nyelvére fordít- ^ va, ez hozzávetőleg, ugyan- ^ ennyi karácsonyfának felel ^ meg. És lesz miből válogatni ^ a vásárlónak. ^ Karácsonyi hangulat kö- ^ szönt ránk minden utcából, ki- ^ rakatból és a fenyvesek vidé- S kéről is. De elmondhatjuk-e 5 ugyanezt a Szentendre mel- $ letti Ságvári turistaházról, La- ^ josforráson?
