Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

1965. DECEMBER 22, SZERDA "xKívlap 3 Ok megtették a magukét... Vendégmarasztaló sárban kaptatok fölfelé a dombon, a maglódi Micsurin Tsz irodájá­hoz. Előttem három menyecs­ke kerülgeti a fényesét, vilá­gos színű félcipőben. Tanács­kozásra hívták őket a jövő évi munkáról, hát kiöltöztek, ahogy illik: divatos télikabát, nylonharisnya, bőrkesztyű. A Gyenes-brigád tagjai. Tavasszal, amikor megkez­dődtek a területvállalások a tsz-ben, húsz asszony odaállt a vezetőség elé, s bejelentette: versenybe indul a szocialista brigád címért. Nagy szó volt ez a Micsurinban, járatlan út! Annyira járatlan, hogy azt sem tudták hamarjában, ho­gyan is kell nekivágni. A vezetők segítettek. A fel­tételeket a Mezőgazdasági Közlöny mellékletében kiadott irányelvek alapján összeállí­tották. A vállalt területet egy tagban kapták, hogy könnyebb legyen megmunkálni. Hanem a brigádnaplónál elakadtak. — Kértük mi a járási párt- bizottságot, hogy szerezzen egyet nekünk, mintának — meséli Rövid Imre főkönyvelő, a tsz párttitkára —, de nem volt honnan. — Az idő sürgetett, nem vártunk hát a naplóra, hanem dolgoztunk — veszi át a szót Gyenes Sándorné brigádveze­tő. — Azt hiszem, nem is rosszul. Szép dolog a szerénység, de engem a részletek is érdekel­nek. Ezekről József Sándor ' tsz-elnök informál, aki né­hány percre „megszökött” a jövő évi tervek vitájáról. Katonás rövidséggel sorolja az adatokat: — A brigád 19 hold para­dicsom megművelését vállal­ta; a terv száz mázsát irány­zott elő holdanként, a válla­lás 120-at, s betakarítottak 165 mázsát. Előhajtatott burgo­nyából a tervezett 30 mázsa, s az ígért negyven helyett, 51 mázsát termeltek holdanként az asszonyok, őszi burgonyá­ból a terv 60 mázsát, a válla­lás 70-et írt elő; az eredmény 80 mázsa lett. Káposztából 120, illetve 150 mázsa helyett 185 mázsát „szüreteltek” holdan­ként! A kukoricánál terület­cserét kellett végrehajtanunk a rossz időjárás miatt, de még a gyengébb minőségű földön is túlteljesítették egy mázsá­val a tervelőírást: 16 mázsát takarítottak be, májusi mor- zsoltban. Az elnök siet, de még meg­toldja: — A legnagyobb dolog nem is az volt, hogy az asszonyok túlteljesítették vállalásaikat, hanem az, hogy minden mun­kában elsők voltak, mindig szá­míthattam rájuk. Ök szórták ki 1200 holdon a műtrágyát; 10 vagon burgonyát tisztítot­tak meg és készítettek elő szállításra; a vállalt 10 vagon helyett 15 vagon gabona sze­lektorozását végezték el. Szor­galomban, munkafegyelemben példát mutatnak a tagságnak. Húszán kezdték, de két bri­gádtagot, akik nem úgy dől- § goztak, mint kellett volna, ki- zártak maguk közül. Azóta ti- zennyolcan vannak, de mind- ^ azt elvégezték, amit húszán vállaltak! ^ Szorgalomból tehát jelesre vizsgáztak a Gyenes-brigádban. De hogy ^ állnak a tanulással? — Sajnos, a szó szoros ér- ^ telmében állunk — pana- > szolja Gyenes Sándorné. — $ Annak idején öten jelentkez- | tünk a hároméves szakmu- § kásképző tanfolyamra. Két § évet el is végeztünk, a har- ^ madik elmaradt. Hiába rek- ^ lamáltunk, nem kaptuk meg ^ a tananyagot, őszintén szól- ^ va, bosszankodtunk is ^ emiatt. Most azt mondják, t januárban folytathatjuk. Szó köztünk maradjon, gon- ^ dosabban kellett volna elő- ^ készíteni ezt az oktatást! Ha tudták az illetékesek, t hogy három évre nem futja : az erőből, miért fogtak hoz- : zá?! ^ — Ha már a panaszoknál ^ tartunk, mondhatok én is va- & lamit? — érdeklődik a párt- ^ titkár. — A szocialista bri- ^ gádvezetők értekezletén a minap, azt mondták a já­rásnál, hogy a szocialista brigád cím odaítélésében — a közgyűlés után — a járá­si versenybizottság mondja ki a döntő szót. Gondolom, ez rendben is van ott, ahol a versenybizottság figyelem­mel kísérte a brigádok mun­káját, s tájékozott az ered­ményeikről. Mi azonban egész évben egyszer sem láttuk szövetkezetünkben a járási versenybizottság tagjait. Ha­csak ... — teszi hozzá óva­tosan — az az elvtársnő a járási népi ellenőrzési bi­zottságtól, aki körülbelül egy hónapja kinn járt, nem tag­ja a bizottságnak ... ? Gyenesné nyugtalanul ha­jol előre a széken: — Az a napló is nagyon bánt bennünket. Elsősorban azt kérték számon. Ugye, az nem lehet, hogy kárba vesz- szen a fáradozásunk? El ne felejtsem, tavaly hat asszony vett részit az időszerű kér­dések szemináriumán. Közös programot is csinálunk, pe­dig mindegyikünknek ház­tartása, gyereke van. Mozi­ba, színházba együtt me­gyünk. Még a Széchenyi fürdőbe is közösen járunk, Budapestre! A névnapokat közösen ünnepeljük, meg­ajándékozzuk egymást. Min­den ősszel rendezünk vala­mit: teaestét, disznótoros va­csorát. Egyszer a nyugdíja­sokat hívtuk meg, máskor az egész tsz-tagságot. Zárszám­adáskor a mi brigádunk sza­ké cskodik az ünnepi vacso­ránál. — Még a tvrt is közösen nézzük, hol egyikünk, hol másikunk lakásán — szúrja közbe Szekeres Józsefné bri­gádtag. — Jelenleg hárman vagyunk párttagok a csa­patban. Vállaltuk azt is, hogy két tagjelöltet neve­lünk a pártnak. Most pedig azt tervezzük, hogy ha vége lesz a munkának, színházba visz- szük a nyugdíjasokat. Igaz, hogy naplót nem vezettünk. Nem tudtuk hogyan kell, de azéA dolgoztunk. Lehet, hogy a napló miatt mégsem leszünk szocialista brigád? Nem, azt hiszem, az nem lehet Hiszen az egész tag­ság tanúsíthatja: megérdem­lik. Nyíri Éva Három tanácstag a 15 éves tanácsokról Tizenöt esztendeje, körülbe­lül ez időben, karácsony tá­ján tartották a novemberben megválasztott új államigazga­tási szervek, a tanácsok első üléseiket. Űj törvény hívta életre ezeket a testületeket. Új, a régi közigazgatástól me­rőben eltérő rendszabályok határozzák meg működésü­ket. Sokan, akiket még 1950 őszén az első tanácsok tagjai­vá választottak, azóta már négy választáson ismételten elnyerték választóik bizalmát, s immár másfél évtizede meg­szakítás nélKül részt vesznek a tanácsok munkájában. Eny- nyi esztendő után vajon mi­lyen tapasztalatokat szerez­tek, mi a véleményük a ta­nácsrendszerről ? A megyei tanácstag Mátyás Boldizsár, a Ganz Vagon volt szerszámlakatosa, akkor községi főjegyző, 1950- ben került be a megyei ta­nácsba. Röviddel később a megye tervosztályvezetője lett, az ma is, csak közben elvé­gezte a Közgazdasági Egyete­met és doktorrá avatták. A nyolcvanmilliomodik Az utasok mit sem sejtve váltották jegyeikett az Engels téri MÁVAUT-pályaudvaron. De a tv filmoperatőre, és a meghívott újságírók már tud­ták, hogy ezekben a percek­ben lép a pénztárablakhoz a 80 milliomodik MÁVAUT- utas — 1965-ben. A fényképezőgép villanófé­nye, filmfelvevő érzékeny filmkockája egymás után rög­zítette a nagy pillanatot. S aztán soron következtek az új­ságírók. — Neve? — Szakács Lászlóné. — Honnan jött? — Tiszaugról a szarvasi vo­nalon. Tizenhét hónapos kislányá­nak akar kabátkát vásárol­ni Pesten. Most hatalmas ital­lal, szemes kávéval megpakolt csemegekosár van a kezében, amelyet a MÁVAUT budapes­ti igazgatóságának képviselője nyújtott át. S hozzá mellékel­te a jegyet, amely nyolcszori ingyenes utazásra jogosít. Ez az ünnepi esemény adott alkalmat arra, hogy sajtófoga­dás keretében mondják el az újságíróknak, mit vég­zett, s milyen feladatra ké­szül az elkövetkezendő idő­ben a távolsági autóbuszforga­lom. — Autóbuszaink 40 millió kilométert futnak ez idén s Utasköszöntés — Budapesten Zsebtelepek Pest megyében az utolsó napig 82 millió utast szállítanak ... Szóba került a Dunakanyar. Jövőre tíz kocsival szeretné erősíteni a budapesti igazga­tóság az ottani járatokat. Pót­kocsis és nagy befogadó­képességű Ikarus 66-os jár­művekre tipizálja a dunaka­nyari ktxsipark»t:"A -“rövid lejáratú terv: Monoron, Szi­gethalmon, Érden viszony­lag olcsó „zsebtelepeket” akarnak létrehozni. Ezek fel­adata az autóbuszok karban­tartása, mosása, gyorsjavítá­sa. A teherfuvarral közösen Vácott is szeretnének ha­sonló üzemet építeni. A távolabbi jövő: a forgalom növekedését úgy ellensúlyoz­zák, hogy az Engels térről a Kosztolányi Dezső téri végál­lomásra terelik át a Dunántúl felé induló járatokat. A budapesti igazgatóság örömmel^ jelentette, hogy Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba és Romániába új já­ratok indítását tervezik. Ér­dekesség még, hogy a MÁVA- ÜT-hoz került a bérelhető személykocsipark. A jövőben hatvan új jármű gazdagítja az eddigi készletet. Tóth György AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ — de csak akkor, ha meg is tartják. A Váchartyáni Gép­javító Állomáson alighanem megfeledkeztek e közmondás igazságáról, mert a vácszcnt- lászlói Aranykalász Termelő­szövetkezetnek az október vé­gére ígért üzemanyagtárolót még mindig nem készítették el. Ez pedig nemcsak bosszú­ságot, de pluszköltségét is okoz a termelőszövetkezetnek. He­tenként ugyanis két alkalom­mal kell fordulnia a traktoros vontatónak üzemanyaggal Gö­döllőről. Ezúton tolmácsoljuk az Aranykalász Tsz vezetőjé­nek az újabb kérését: gyorsít­sák meg és fejezzék be a mun­kát a váchartyániak, mert túl az ígéreten, erre szerződésben is kötelezettséget vállaltak. —sp— — Amikor az első tanács­üléseken egymással és új fel­adatainkkal ismerkedtünk, az államapparátus újszerű szak- igazgatása előtt álló perspek­tívákról beszélgettünk sok re­ménységgel. Bebizonyult ha­marosan, hogy az új rendszer bevált. Különösen az 1954-es választások után, amióta ki­alakított választási körzetek választják meg a megyei ta­nácstagot. Ezáltal a tanácstag és választói között közvetle­nebb lett a kapcsolat. A helyi problémák, bajok megoldásá­ban sokat segíthetünk. Engem 1954-ben a szobi járás három községét, Nagymarost, Kisma­rost és Zebegényt magába foglaló 68. választókörzet ajándékozott meg bizalmával, és azóta is ugyanezt képvise­lem. Mint régi tanácstag, meg­állapíthatom, hogy a tanácsi testület munkája sokat fejlő­dött az eltelt tizenöt év alatt. Megnyilatkozik ez a tárgyalás módjában és a tagok vitakész­ségében is. A járási tanácstag Nyéki Károly Szigetszent- mártont megszakítás nélkül képviseli másfél évtizede a Ráckevei Járási Tanácsban, és a második ciklus óta tagja a végrehajtó bizottságnak is. — Községem közéletében csak a felszabadulás óta ve­szek részt. Tagja lettem a földosztó bizottságnak, majd a községi elöljáróságnak is. Később pedig a járási ta­nácsnak. A tanácsrendszer a lakosság véleménye szerint is jobb a réginél. A tanácstag állandóan érintkezik válasz­tóival, nemcsak a fogadóna- i pokon. így mindig tudja, mi- I lyen közérdekű ügy megoldá­sát várják az emberek, miért kell felemelnie kérő vagy sür­gető szavát. S azt is meg­mondhatom, hogy a tanácstag, amikor az illetékesek előtt felvet valamilyen problémát, nem talál süket fülekre, a ta­nács vagy a vb plénuma mellé áll, segít és el is intéz minden megvalósítható, orvosol min­den jogos panaszt. A községi tanácstag Dulcz Gusztáv, Ráckeve ta­nácsának és végrehajtó bizott­ságának tagja. Húszéves köz- igazgatási múlttal 1945-ben lett a község főjegyzője, majd 1950-től egy időn át a tanács vb-titkára volt, de azóta is szüntelenül tagja a községi tanácsnak. — Amit a múlt rendszer és közigazgatása ötven éven át elmulasztott, azt mi tíz—tizen­öt esztendő alatt behoztuk. Ráckevén vízvezeték épült, járdák, a főutcán szennyvíz­levezető csatorna... Megja­vult az adómorál, s ebben a tanácstagoknak is szerepe van. Felkeressük a hátraléko­sokat, és meggyőzéssel igyekszünk tartozásul: megfi­zetésére bírni őket, a legtöbb esetben eredménnyel. Nem is volt nálunk adó miatt ár­verés 1950 óta, legfeljebb évente uz—tizenöt biztosítási végrehajtás. A dolog ismere­tében állíthatom, hogy a ta­nácsrendszerben egyszerűbb a közigazgatás, mint régen volt. A tanácsházán mégis többen dolgoznak ma. mint valaha a községházán. Igaz, hogy a ta­nácsnak sokrétűbb a feladata is. Sz. E. Autóstop- csuk gépkocsiknuk Járműfrissítő, Gödöllőn Nyitott kapu, üres udvar Gyakori is, sokat vitatott is a gyalogszerrel járók or­szágúti autóstopja. Ám alig hall az ember a járművek számára érvényes autóstop­ról. Gödöllőn egy ilyen új, modem és előreláthatólag jól működő intézmény nyi­totta meg kapuit. Az Autó- közlekedési Vezérigazgatóság műszaki munkatársai ezt mondják az eseményről. — A várossá alakuló köz­ség az új ranghoz méltó ajándékot kap; egy igazán modem teherkocsi-javító, kar­bantartó telepet. így hát igaz az, hogy ez az autó­stop csak gépkocsiknak szól, , amelyik jármű pedig betér i ide, felfrissülve távozik. ; — Technikai lehetőségek? 1 — Négy, egyenként 22 mé­> tér hosszú javítóállást épí- ! tettünk. Egy-egy üyen vo- ^ nalon két-két teherkocsi, S vagy szükség esetén autó- i busz állhat. ít«* — Kocsifürdő? — Természetesen szabad­téri mosóberendezéssel is felszereltük, amely külsejét, karosszériáját 4 atmoszférás nyomással tisztítja meg. Ami még hiányzik, az az alváz­mosó berendezés, ehhez bi­zony igen nagy, 18—20 at­moszféra nyomású gép kelL — Hány jármű fér el a telepen? — Kétszáz. Ez elég sok. Hozzá kell még tenni, hogy ötmilliót költöttünk, az új járműjavító-, karbantartó te­lepre. — A kapu már nyitva, de autókat még nem látni. — A műszaki átvételt kö­vetően most az úgynevezett forgalomba helyezési eljá­rásnál tartunk. Nincs két­ség afelől, hogy a 25-ös Építőipari Vállalat által meg­késve, de igen jó minőség­ben elkészített telep min­denben megfelel a követel­ményeknek. Avatás az év első napjai­ban! KARÁCSONY - NAPSÜTÉSSEL Negyvenezer visegrádi fenyő — Telt ház Lajosíorráson Szabad vizeken A víztükör még tiszta, az út szabad. Visegrád és Nagymaros között menetrendszerűen indul az átkelő kishajó. A hajósok reménykednek az enyhe télben, de bizonyos, ha beáll a fagy, már jégtáblákat is hoz a Duna Foto:' Gábor A vezető majd mindegyik naptári napra ezt válaszolja: „telt ház”, „telt ház”. Most is sok a vendég, de a karácsony—szilveszter közöt­ti időszakban már a legjobb szándékkal sem adhatnának egy üres szobát, vagy akárcsak egy üres ágyat is. A jó koszton kívül csaloga­tó ígéret, hogy míg a fővárost a lapályos vidékek egy részét köd borítottta, fenn a turista­ház környékén ragyogott a nap s a szeren­csés pihenők még le is bámulták a decemberi fényben. Már feldíszítették a húszmé- teres „mindenki karácsonyfá­ját”, amely esténként csillogd fényeivel még hangulatosabb! teszi a csöndes környéket. ^ Nem csattog a fejsze, nem ^ süvít a fűrész — a pilisi erdő- ^ gazdaság favágói levették lá- | bárói az utolsó karácsonyfát is. 5 Az igazgató azt mondja, hét $ végén indították el az utolsó ^ szállítmányt. Hová igyekezett a sok fe- $ nyő? ^ Szentendre, Visegrád, Pilis- í marót vidékéről szüretelték § Saját -statisztikájukban „négy­ig venezer folyóméter” szerepel. ^ Közember — nyelvére fordít- ^ va, ez hozzávetőleg, ugyan- ^ ennyi karácsonyfának felel ^ meg. És lesz miből válogatni ^ a vásárlónak. ^ Karácsonyi hangulat kö- ^ szönt ránk minden utcából, ki- ^ rakatból és a fenyvesek vidé- S kéről is. De elmondhatjuk-e 5 ugyanezt a Szentendre mel- $ letti Ságvári turistaházról, La- ^ josforráson?

Next

/
Oldalképek
Tartalom