Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

4 MST mr.c re» 1965. DECEMBER 22, SZERDA Van helyük otthon... A nagytarcsai asszonyok át­mentek a szomszéd faluba, egy kis baráti beszélgetésre. Hívták tisztességgel a kerepe- sieket és a csömörieket is, de hogy, hogy nem, azok elma­radtak. Pedig nekik sem esett volna messzebb Kistarcsa. A találkozó mégis jól sike­rült. Mert arról beszéltek, ami nagy gondot jelent ma minden községben. A gyerekekről. Felállt Kizur Istvánná és kimondta: maradjanak gyer­mekeik a faluban, folytassák az ő mesterségüket, szeljék a tsz kenyerét. — Mert miért kelljen sze­gényeknek hajnali négykor- ötkor kelni, sötétedés után hazatalálni? Bejárjanak a vá­rosba azért a kis pénzért, amit az ilyen suttyó legény­kék, lánykák a gyárban meg­keresnek? Nem jobb lenne, ha az öregek helyett, akiknek már nehezen hajlik a dere­kuk s nehezebben szokják az újmódit, őket ültetnék majd a gépekre? Példának felhozta Fényes Gyurit, aki a nyolc általános elvégzése után ment trakto­rosnak. Ugyanannyit keres mint az apja, pedig még a ka­tonakor előtte van. Kizurné elgondolását min­denki jónak találta. Különö­sen a lányok maradjanak ott­hon — vélték a legtöbben. — Dolgozzariak az anyjuk keze alatt, megkeresnek otthon is annyit, amennyi kell férjhez- menetelükig. A nagytarcsai termelőszö­vetkezet jó eredménnyel foglalkozik a baromfitenyész­téssel. Ma négyezer darabos állományról gondoskodnak, s két fiatalt máris bevehetné­nek. Ha kifejlesztik a hat­ezres törzsállományt — mint ahogy szeretnék —, még több gondozóra lesz szükségük. — Szoktatni kell a gyereket a munkára — vélte egy másik asszony. — Régen mi hatéve­sen libaőrzéssel, gyomlálással kezdtük — emlékezett vissza. — Tíz—tizenkét évesen befe­jeztük a gyerekkort. Ma sok­kal tovább iskolásak a gyere­kek, és így van ez jól. De ha végeztek, jöhetnének hozzánk. Eleinte csak pár órás munká­ra és nem is a legnehezebbre. — És az iskolában se azzal ijesztgessenek a tanítók — hogyha nem tanulsz, mehetsz a tsz-be, mert másra úgy sem leszel jó — tiltakoztak töb­ben, mert az ilyesmi igazán nem kedvcsináló. Kizurné, Venczelné és a többiek kérték a járási nőtit­kárt, tartsanak több előadást az iskolákban a szülőknek, hogy milyen pályát választhatnak gyermekeiknek. Ma alig párat ismernek olyat, aminek falun is hasznát vehetik. — Pedig — emelkedett szó­lásra Mészáros Lajosné — ma a gépesítésé a jövő a termelő- szövetkezetben. Biztosan van­nak olyan szakiskolák, ahol a fiúk-lányok magas fokon ilyesmit tanulhatnának. Ak­kor biztos kenyér lenne a ke­zükben s a falutól sem sza­kadnának el. Amelyik asszonygyülekezet ilyesmiről tárgyal, az már másképpen gondolkozik a jö­vőről, mint akár néhány év­vel ezelőtt. K. M. 115 ÉVES RÉSZVÉNYEK Az ózdi múzeumbarátok kö­rének tagjai évek óta szorgal­masan gyűjtik az északi ipar­városra és főként a kohászati üzemekre vonatkozó adatokat, dokumentumokat. Legutóbb megtalálták az óz­di kohászati üzemek első, ala­pító részvényeinek öt példá­nyát. Az 1850. február 4-i kelte­zésű részvények Wálzel A. F. pesti nyomdájában készültek, nyomdatechnikailag, tipográ­fiailag szép, díszes kivitel­ben. A magyar címeres, alatta bányászjelvénnyel ellátott ok­mányok újabb értékes adattal gazdagították az ózdi mú­zeumbaráti kör gyűjteményét. UJ NOVENYSZTAR AKALI-69 Hosszú évek kísérletei so­rán 1500 különböző leven­dulafajta olajtermését hason­lították össze a balatonakali kísérleti telepen, hogy meg­állapítsák, melyik az a faj­ta, amely a Balaton-parti Könyvek az ifjúságnak hegyvidéken a legnagyobb olajtermést adja. A 15 jónak bizonyult fajta közül az idén választották ki a továbbtermesztésre legalkal­masabbat, az „Akaii 69”- est. Ennek hozama még az idei ' kedvezőtlen időjárásban sem csökkent, olajtartalma két­szerese a Balaton-parton most honos levendulának. A legszebb ajándék a könyv. Nos, a Móra Ferenc Könyv­kiadó gazdag választékkal ké­szült fel az idei karácsonyra, gyerekeknek és fiataloknak, fiúknak, és lányoknak egy­aránt sok érdekes könyv kö­zött válogathatnak — a szülők. Kezdjük talán a legkiseb­bekkel. Üj, gazdagon illuszt­rált kiadásban jelentették meg a Grimm meséket. Mindany- nyian — mi felnőttek — jól emlékszünk még lebilincselő történeteire, hasonló élmény­nyel gazdagítja majd a mi gye­rekeinket is. A másik, örökif­jú meséskönyv, az Ezeregyéj­szaka. Színes mesevilágából két kötetre valót jelentettek meg az idei karácsonyra, az egyik Az ébenfa ló, a másik Az ál ruhás kalifa. S ami szintén biztos, hogy kedvence lesz a gyerekeknek, a Cifra palota, amelyben a ma élő költők gyermekverseinek szine-javát Ülést tartott az Agrártudományi Egyesület országos választmánya A Magyar Agrártudományi Egyesület országos választ­mányi ülést tartott kedden a Technika Házában. Az ülé­sen dr. Soós Gábor földműve­lésügyi miniszterhelyettes, az egyesület elnöke tartott be­számolót, ismertetve a me­zőgazdaság második ötéves tervének eredményeit és har­madik ötéves tervének leg­fontosabb céljait. György Károly főtitkár előterjesztése alapján az országos választ­mány jóváhagyta az egye­sület vidéki szerveinek új ügyrendi szabályzatát. gyűjtötte össze a kiadó, játé­kos rajzokkal illusztrálva a szép kiadású kötetet. A nagyobbaknak évről évre kedvenc könyve a Fiúk Év­könyve és a Lányok Évkönyve. Mindkét kötet gazdagabb, sok­színűbb válogatást nyújt mint eddig bármikor: irodalom és történelem, földrajz és tudo­mány, sport és technika, útle­írás és képes riport, vers és tárca váltja egymást mindkét kötetben. A nagyobb fiúk körében bi­zonyára sokan várták már a Nagy indiánkönyv megjelené­sét, amelyben együtt találhat­ják meg Cooper valamennyi közkedvelt regényét. De érdek­lődésre tarthat számot Vino­kurov: Felszáll a repülőgép cí­mű kötete is, amelyben egy pi­lóta tennivalóival ismerteti meg a repülés iránt érdeklődő­ket. S ugyan melyik fiatalt ne érdekelné ma, a huszadik szá­zad második felében a repü­lés? Ami a lányokat illeti, Ker­tész Erzsébet: Vilma doktor­kisasszony című kötete az el­ső magyar orvosnő, Hugonnai Vilma életével, s kora társa­dalmával, embereivel ismerteti meg a lányolvasókat. A másik, szintén nekik íródott könyv Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona cí­mű regénye, amely II. Rákóczi Ferenc anyjának állít méltó emléket. A kiadó egy esztendeje in­dított Kozmosz-sorozata az if­júságnak szól. Ebben a soro­A villamoson találkoztak, Kertész valami csomagot cipelt. — Patyolatból hozom — magyarázta félszeg mo­sollyal — az ingeim... Tulajdonképpen sajnálnia kellett volna Kertészt, de ön­elégült káröröm lett belőle — lám ilyen az elvált emberek sorsa: inget cipelnek. És biz­tosan Népbüfében ebédel a Kertész vasárnaponként, pa­pírból vacsorázik, didereg — húszéves házasság után így képzelte a magányosok sorsát. Olyan érzés volt, mint ami­kor egy jól befűtött szobá­ban valaki kibgmul az abla­kon — hogyan sietnek az em­berek felgyűrt gallérral, fá­zósan hazafelé, öt ugyanis meleg szoba várja, mikor hazamegy, az ingei sorban rakva a szekrényben, egy ránc sem a galléron. Kertésznek is jó háziasszony volt a felesége, egyszer vacsoráztak náluk, ki­tűnő vesevelő volt ha jól em­lékszik ... , Osztálytársak voltak vala­mikor Kertésszel, aztán egy környékre kerültek lakni. Nem túl szoros a kapcsola­tuk, különösen mióta el­vált. — Szerbusz... hogy vagy... — most ennyi az egész. Kérdezősködni nem akar, az tapintatlanság. Kertész most cipel. Ügy hallotta, valami fiatal nője van, amiatt vált el Kertész, amiatt hagyta ott az összkom­fortot és keresett magának egy albérletet. Mintha az a nő pótolni tudná mindazt, amiben neki része volt — a töltöttkáposztás vasárnapi ebédeket, a biztonságot, hogy ha hazamegy, ugyanazon a helyen találja meg a papu­csát, és a fotelon csipketerí- tők. K ertészt most lenézte egy kicsit, de az nem vett észre semmit. Nem látszott túl vidámnak, de szomorúnak sem — borotválatlan volt. Szom­bat van. Mit csinálhat szom­baton egy ilyen Kertész? Ö hazament és azonnal fel­húzta a papucsát. A gyerek még nem jött meg az iskolá­ból és így nyugodtan elol­vashatta az újságjait. — Halat csinálok estére... — szaladt be egy pillanatra az asszony kipirultan és lelke­sen. — Jó ... — bólintott, bár az utóbbi időben a hal árt a gyomrának. Érdekes, pedig azt mondják, könnyű étel. Az asszony a konyhában szöszmötöl, idebenn szól a rá­dió, halk zene — módszere­sen nyugodt élet. Ha elolvas­sa az újságot, ledől egy kicsit a rekamiéra, később majd behoz egy kávét az asszony — kitűnő kávét főz és egyál­talán nagyon jó asszony. Elé­gedett vele, bár az utóbbi idő­ben a haját elhanyagolja egy kicsit, figyelmeztetni kellene. Később felállt és odament az ablakhoz. Csizmás lányok mentek a járdán nevetve, bukdácsolva — mit tudnak annyit nevetni ezek a lá­nyok? Kertész jutott az eszébe. A csomaggal. Az most talán borotválkozik, előveszi az egyik Patyolat-inget, készül a fiatal nőhöz. Színházba mennek vagy vendéglőbe. Esetleg nem mennek sehová, de az se rossz. Ök már régen voltak színházban, nem kí­vánkozik. Erzsi se szereti. Van egy horgolása, ő meg felolvas neki. B ejön Erzsi, hozza a kávét, aggódó az arca — jó-e? Kortyol egyet, bólint és ez elég. Erzsi már megy is ki­felé, hagymaszagot hozott be és az ittmarad. Később hazajött a gyerek, vacsoráztak — étvágytalan volt, az asszony észre is vet­te, kérdezte nem beteg-e. Gondoskodó asszony. Ha influenzás, limonádét csinál neki, aszpirinért szalad, vi­zes borogatást tesz a fejére. És sohasem zsörtölődik. Nem prézsmitál. Ragaszkodó. De legyen is, mert ott a Ker­tész, aki egyszerűen otthagy­ta a feleségét egy fiatal nő miatt, ő is megtehetné vég­eredményben, ha nem is ilyen végletesen, de egy kis kalandba belemehetne, nem öreg még. De nem teszi. Az ő korához méltatlan a buj­kálás. Elgondolkodva csavargatta a rádió gombját. Televízió­zatban jelent meg például Ro­ger Martin du Gard: Jacques Thibault-ja, s most a napok­ban Ludvik Askenazy: Az el­lopott hold című felnőtteknek is szóló, tanulságos meseregé­nye. A választékot Gerő János: Útlevél a másvilágra, Hegedűs Zoltán: Az angyaloknak nin­csen szárnyuk és Kolozsvári Grandpierre Emil: A burok cí­mű regénye egészíti ki. — Elbírálta a zsűri azokat a pályaműveket, amelyeket a Budapesten felállítandó Madách-szoborra küldtek be a művészek. A bizottság ki­vitelezésre alkalmas pálya­művet nem talált. Felkérték Kőfalvi Gyula, Marton Lász­ló, Tarr István, Unghváry Lajos, Vasas Károly, Varga Imre és Vilt Tibor szobrász- művészeket újabb kompozí­ciók készítésére. 800 ELŐAD AS Újabb külföldi útra készül az ország legjobb bányász tánccsoportja Nyolcszázadik előadását tar­totta a napokban a Komárom megyei Tarjánban-a Tatabá­nyai Bányász Együttes. Az együttes 1949-ben alakult, s mindjárt az első években a megyei együttesek között az első helyre került. 1955-ben méglcapták a „Szocialista Kul­túráért” érdemérmet. 1958-ban a III. Országos Bányász Feszti­válon a „legjobb tánccsoport” címet nyerték el. Az együttes műsoraival felkereste a megye falvait, sikeresen vendégszere­peit az ország nagy városai­ban, több alkalommal, Buda­pesten, s művészi körúton járt Csehszlovákiában is. Később nagy nemzetközi si­kerek következtek: 1962-ben kéthetes dániai vendégszerep­lés. 1963-ban a nizzai táncfesz­tiválon a második helyre ke­rültek, majd olaszországi tur­nén vettek részt. 1964-ben a nyugat-németországi Neustadt- ban a nemzetközi fesztiválon holtversenyben az első helyen végeztek. A 40 tagú együttesben fiatal munkások, bányászok, diákok, háziasszonyok, hivatali dolgo­zók táncolnak. Az együttes törzsgárdája már esztendők óta együtt szerepel és tudásu­kat, a tánckor hagyományait, örömmel adják át a kezdő fia­taloknak. A bányász táncosok most is szorgalmasan gyakorolnak és készülnek az új feladatokra. A nyáron ismét hosszabb külföl­di útra, Angliába készülnek. Képeink ízelítőt adnak a ki­válói öntevékeny együttes mű­sorából. G. 1. juk még nem volt. Erzsi át ^ szokott szaladni a szomszéd- ^ ba néha, ő nem. Itt az egész ^ este még — kicsit üresen, A gyerek a sarokban szösz- s mötölt, farigcsált, Erzsi mo- § sogatott. ^ Megint az ablakhoz állt. ^ Csendes, téli az utca, Az § emberek szobákban vannak, ^ vagy vendéglői asztalok mel- ^ lett. Miért jut eszébe me- S gint a vendéglő? Ha a társai 5 hívják, sohasem megy. Kinn a konyhában Erzsi 5 már a követ törölte, ráné- § zett — egy kicsit megörege- ^ dett az utóbbi időben. A hóm- ^ loka öregedett meg — ér- § dekes. ^ — Nem mennénk el vala- & hová? i Az asszony ránézett, cső- í dálkozva, de engedelmes be- ^ leegyezéssel. — Ha akarod... Nem akarta. Már abban a ^ pillanatban sem akarta, ami- ^ kor kimondta. Vissza is ment ^ a szobába, szó nélkül. Végig- | feküdt a rekamién. Lehamu- & zott a szőnyegre. Később, az ágyban hosz- ^ szán bámulta a mennyezetet. ^ Az asszony békésen szuszo- i gott mellette, nyugodt lelki- s ismerettel. Tulajdonképpen § nagyon rendes asszony. A szomszédból zeneszó szű- | rődött át. Halk zeneszó. ^ Kertész papírból vacsorázott, ^ de most valahol táncol. Volt s bátorsága jogot szerezni még $ egy kis táncra. Sóhajtott. Ol- $ dalára fordult és aludni pró- ^ bált. És egy pillanatra, égé- ^ szén rövid pillanatra, amit ^ reggelre úgy is elfelejt vagy ^ letagad — mélységesen, ki-1 mondhatatlanul és elkesere- ^ detten irigyelte Kertészt. § Szatmári páros. Táncolják: Lajos Mária és Csorba György Moldvai legényes I i | Karácsony, | ünnep, ajándék | ^ Döntöttem. Gondoltam any- ^ ^ nyira önkritikusnak kollégái- ^ mat, hogy már magukban va- lám ennyien elhatározták: s S „Úgysem tudok már semmi s S újat kipréselni agyamból a S ^ karácsonyróL Inkább nem § § írok semmit, minthogy önma- ^ gamat, vagy ami még rósz- S szabb, másokat ismételges- s S sek!” Szóval, gondolom, hogy s S a nagy többség így vélekedik. § § Én viszont megtréfálom őket, ^ azért is karácsonyról írok. ^ S Még tényleg nem tudom, hogy S mit, de majd csak belejövök, s S Itt a presszóban előttem ül S ^ egy férfi. Füzet simul aszta- § ^ Iára, kezében ceruza. Számol. ^ Nagy szögletes betűket, szá- mókát ír, könnyen olvasha- s £ tóm. „Anyuka 150 Ft (Anyuka s n nagy betűvel: ez csak az ^ § édesanyja lehet), anyuka 50 Ft ^ ^ (anyuka kis betűvel, csökken- ^ tett keret: minden bizonnyal S az anyós). Cicuskám ... és s S egy nagy kérdőjel. (Még nem s S döntött.) Sanyi 250 Ft, vil- § S lanyvonat. (Elmosódottan fir- ^ ^ kál tovább: büdös kölyök!) ^ ^ Béláék . . . ami marad. S Mindenki tervezget, minden- s S ki árgus szemekkel figyeli a S S kirakatokat valami újdon- $ Ságért. ^ 5 A feleség, abba a két éve S padláson porosodó televízió s S dobozba igyekszik elrejteni a s S férjének vásárolt meglepetést, § ^ amelybe előző nap a férje ^ dugta a feleségnek szánt aján- 5; § dékot. s Már előre töröm a fejem s S azon a csodán, amely sok elő- S § ző ünnephez hasonlóan min- ^ ^ den bizonnyal karácsony este ^ is foglalkoztatni fog. Telve S lesznek a színházak, a szóra- s S kozóhelyek, s ha végigséíá- S S lók akármelyik zajos körúton, § § vagy csendes utcában, csak ^ ^ azt láthatom, hogy valameny- ^ nyi lakás ablaka világos. § S Hogy hogyan csinálják ezt a s g pestiek?! Tóth István ^ ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^

Next

/
Oldalképek
Tartalom