Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
1965. DECEMBER 1. SZERDA T/tirtop ;t ,Csak hagyni kéne nőni!" 30ezer held — kihasználatlanul Tanácskozás a maj Szakemberek kiszámították, hogy megyénkben körülbelül 30 000 hold olyan terület van, amely ugyan mező- gazdasági művelésire alkalmatlan, de fásítással hasznosítani lehetne. Dűlőutak szegélyeiről, szövetkezeti majorokról, erodált domboldalakról, legelőperemekről és sívárabb belterületi részekről van szó, ahol a fát „csak hagyni kéne nőni”. A megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának tegnapi ankétjén neves szakemberek, termelőszövetkezeti vezetők és a tömegszerveze- fek képviselői arról tanácskoztak, ^SSSSSSSSSSSAtmSWSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*-^ | Nem mi | (intéztük el( S s S A sajtó bizonyos mértékig S csorbát szenvedett tekintélyét, S S az utóbbi években lassanként ^ § visszaszerzi. Igazmondással, a ^ hibák feltárásával, a jó dicsé- s rétével és a rossz elmaraszta- S Jósával, segítőkészséggel, egy- s s szóval a szocialista társadalom s ^ építőinunkájáUm reá háruló ^ ^ komoly és nagy feladata tel- ^ jesítésével. Nem csoda hát, ha ^ S egyre többen fordulnak felénk S bizalommal, a nyilvánosságtól S S remélve — és az esetek nagy N ^ százalékában meg is kapva — § ^ az orvoslást kisebb-nagyobb ^ személyi, vagy helyi jelentősé- S 8TŰ jogos sérelmeikre, pana- s S szaikra. Apró-cseprő dolgokra s ^ is. § ^ Ha ugyan egyáltalán létezik ^ ^ apró-cseprő dolog. Mert sem- ^ i mi sincs a nap alatt, ami ne ^ S lenne szűkebb vagy tágabb ^ S közösség érdekében álló. Egy s 5 család, vagy egy község ügye s § pedig végeredményben mindig ^ 6 az összességé, az egész társa- § § dalomé is. Mi legalább így ^ ^ fogjuk fel, eszerint mérlegeX lünk minden hozzánk befutó s n panaszt és kérést. ^ Ezt tettük több zebegényi § ^ levél kapcsán, amelyek az ^ utóbbi napokban érkeztek cí- S műnkre az ottani Dunakanyar s S eszpresszó-cukrászdáról. Elpa- s $ uaszolták a helybeli levélírók, S ^ hogy túl szűk ez a jó kávét, § ^ süteményt jól kiszolgáló ven- N déglátóhely és a külseje is s rendkívül elhanyagolt. Hét éve X festették utoljára, függönye is s S rongyos, hogy ne is mondja- S ^ nak egyebet. A „Dunakanyar § ^ régi hagyományokkal büszkéi- ^ ^ kedő üdülőközségében”! — ír- S ják felháborodással, ezzel is s X dokumentálva, hogy nem ma- X § gánügyükben, az idegenforga- X ^ lom szempontjából szólalnak § fel. Mintha a zebegényieknek ^ s nem lenne joga ahhoz, hogy X egy szelet tortát, vagy egy § § duplát kellemes tiszta helyi- X ^ cégben fogyasszanak el. S Mindenesetre elindultunk, § hogy a helyszínen vizsgáljuk § meg Zebegény eszpresszó- ^ problémáját. Gábor Pál közsé- X gi tanácselnök hivatali szobá- c S jába kopogtattunk be először x S és éppen akkor amikor Tóth X fc Andrással, a Váci Vendéglátó- X c ipari Vállalat igazgatójával ^ s tárgyalt a szóban forgó ügyről. X De alig egy perccel utánunk c X berobbant a szobába egy esi- x S nos, szőke, vitalitással teli fia- X § tál hölgy, a télen is működő X zebegényi SZOT-üdülő veze- § S tője. Formás beszédben előad- S ta telente öreg nyugdíjasok — c s egyszerre vagy ötven-hatvan § S nő meg férfi — üdül intézmé- X § nyében, délelőttönként cső- ^ ^ portos sétákat tesznek, meg- ^ pihennének az eszpresszóban, X még ha szűk is valahogy csak s elüldögélnének egy negyed- x S órát, ha nyitva lenne. Redő- X ^ nyél azonban csupán délben ^ húzza fel. Kéri tehát, hogy az ^ eszpresszó tízkor kinyisson, s ^ X kérése nyomban teljesül, az X igazgató sürgős intézkedést § $ kér. § ^ A tanácselnöknek szintén ^ Ígéretet tesz, kora tavasszal § ^ rendbehozatja, meg is nagyob- X bítattja az eszpresszót. Amiatt § X sem szégyenkezniök, benne s X meg összezsúfolódniok nem x § kell többé a zebegényieknek. ^ Az ügy tehát az összes érdé- § keltek megelégedésére legké- X sőbb május elsejéig elrendező- o X dik. Vállalja a határidőt, vál- § § lalata saját építőbrigádja végzi X § ugyanis a munkát. ^ Vagyis elkéstünk, nem a mi ^ ^ követelésünkre teljesül zebe- ^ gényi olvasóink kívánsága. Vi- ^ szont mi sohasem akarunk fe- S jünkre babért fonni abból, ha s X sikerül szavunk támogatásával x S megoldatni valamely jogos pa- X ^ naszt. őszintén szólva jobban X örülünk, amikor a hibák köz- § benjöttünk nélkül tűnnek el, ^ X mert az ügyek intézőinek jó- § X akaratát, belátását sikeres x X közbelépésünknél jobban mél- X § tányoljuk. Csak azért beszé- § £ lünk most a zebegényi esz- ^ S presszóról, hogy példát mu- S tassunk fel. Bárcsak minden c S vállalat, intézmény, meg híva- s S tál ily módon igyekezne ön- S ^ szántából kiküszöbölni a terű- ^ létén jelentkező hanyagságot, s hibát. Még a Váci Vendéglátó- « S ipari Vállalat is — minden s n más esetben szintén. S Sz. E. S § s >/////////✓//. 'SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*! hogyan lehetne legcélszerűbben fásítani a mintegy ezer holdat kitevő termelőszövetkezeti majorokat. Fila József, a Gödöllői Állami Erdőgazdaság igazgatója érdekes előadást tartott a fásítás népgazdasági jelentőségéről, majd ennek kapcsán ismertette a tsz-majorok fásítási tervét. A programot az erdőgazdaság szakemberei — társadalmi mimikában készítették el, megvalósításához az állam ingyen bocsátja rendelkezésre a szaporítóanyagot, a gépi munkát és a szakirányítást. Huszeszten- dős terminust számolva majoronként évi 30—40 ezer forint jövedelemre tehetnek szert ily módon gazdaságok. Persze a legfontosabb feladat egyelőre, hogy a termelőszövetkezetek megértsék és támogassák a majorfásítás ügyét. Dr. Szép Iván, tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Koller Mihály, a megyei pártbizottság helyettes osztályvezetője a fásítás állategészségügyi, emberegészségügyi, esztétikai és gazdasági jelentőségéről beszélt. A jelenlevők egyetértettek az akció célkitűzéseivel és sorra bejelentették, támogatják annak megvalósítását. Sári községben most a fásítást bemutató mintamajort alakítanak ki. Többen javasolták a tanácskozás résztvevői közül; érdemes lenne más járásokban is mintamajorokat létrehozni. A tervek szerint az ezer holdat kitevő majorterületeket két esztendő alatt 1966-ban és 1967-ben fásítják Pest megyében. s. p. 46 ceglédi kisiparos kirándul Bécsbo Eleven KXOSZ-csoport a k ceglédi. A téli időszak sem í eseménytelen náluk. íme né- $ hány hír: öt szakmában to- ^ vábbképző tanfolyamot tarta- $ nak, s ennek keretében gyár- ^ látogatásokra is sor kerül; a ^ 60 főnyi fuvaros szaikosztá- ^ lyuk részére KRESZ-oktatást ^ rendeznek és a KlOSZ-szerve- § zet 46 tagja az osztrák fővá- ^ rosba látogat el az őszi-téli | idényben. A Duna-kanyar bal partján is van még tennivaló Tausz János belkereskedelmi miniszter a szobi járásban | s A hét elején a szobi járás tanácskozótermében mintegy százan gyűltek össze, hogy megvitassák a járás kereskedelmi hálózatának és .munká- ' jának helyzetét. Járási, községi pártmunkások, tanácsi dolgozók és kereskedelmi vállalatok képviselői vettek részt az ankéton, melyet a Hazafias Népfront szobi járási bizottsága rendezett. Megjelent a tanácskozáson Tausz János belkereskedelmi miniszter is, megyénk országgyűlési képviselője, Vajda Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztálya vezetőjének kíséretében. A tanácskozáson, melynek vezető beszámolóját Rasmann István szobi járási tanácselnökhelyettes tartotta, nagyon sok alapvető és részletprobléma került felszínre. A kép és a törekvés végül is egységes. A szobi járás kereskedelmi hálózata eléggé korszerűtlen, az ellátás rendkívül lassú. A távoli falvak boltjai ^ nem egy helyen magánhá- ^ zakban, „szükséglakás- | ban” vannak. A reggeli kenyér sok helyre^ csak délután, a reggeli zsöm-§ le, kifli pedig csak este ér- ^ kezik. A vendéglők, s a ven- ^ déglátó udvariasság szintén ä nem állnak a rangosodó „du- % nakanyari” színvonalon. A «S „bal part” sajnos ezen a vi- § déken mostohább körűimé- ^ nyék közt él s működik, mint ^ a „jobb”. ^ Szóba kerültek a beruházd- $ sí kérdések, s hogy ez a járás § kereskedelmi téren nagyobb ^ törődést igényel. A miniszter $ természetesen § s nem Ígérhetett varázsla- § tos átalakulást, hirtelen ^ csodaszert. S De úgy is, mint a Dunakanyar $ Intéző Bizottságnak a tagja, § ígéretet tett rá, hogy többet $ segítenek a legégetőbb fel- § adatok megoldásában. ELMONDANÁM A KONGRESSZUSON... “ 99 A tanya még nem is látszik, ott lapul valahol a hó- borította dombok között, de a libák már harsány gágogással jelzik jövetelünket gazd asszonyuknak. Házőrzőlibák. — Ügy is hívják ezt a fajtát; gági hattyú — magyarázza Mudrik BáHintné. — Lehet, hogy szakszerűbb neve is van, de azt errefelé nem ismerik. Az „errefelé” Alsógöd-pusz- tát jelenti, a vasúton tűk ta- nyavilágot. Hófehér világ ez ilyenkor. A tanyák fehér hálósipka alól pöfékelnek kémény-pipájukkal, s az eresznél lecsüngő jégcsapok csipkéje rendszerint tavaszig megmarad. Az Egyesült Dunamenti Tsz tagjai lakják a tanyákat. Közéjük tartozik — néhány esztendeje — a Mudrik.házaspár is. — ötvenhatban léptünk be tsz-be, az ország másik részén: Császlón. Apró község az, a román határ közelében. Ott sem éltünk rosszul, csak a vidéket nem bírtam megszokni — meséli a háziasz- szony. ^ — S hogy kerültek erre a tájra? — Dolgoztak itt néhányan, császlóiak, azok beszélték, milyen világ van errefelé. Dicsérték a tsz-t, hogy erős, s aki jól dolgozik, annak jól fizet. Mi sosem féltünk a munkától, felkerekedtünk hát, s eljöttünk. Hat esztendeje ennek. Nem bántuk meg: sokat dolgozunk, — a férjemmel együtt állatgondozók vagyunk, — de megéri. — Tavaly mennyit kerestek? — A tavalyi év gyengén sikerült számunkra. A férjem traktoros iskolán volt, csak áprilisban kezdte a munkát, én pedig kórházban feküdtem: operáltak. Azért így is kitett 29 400 forintot az évi jövedelmünk. Idén már eddig több mint huszonnyolcezret kerestünk. Szorgalom és anyagi ösztönzés: ez titka a tsz-tagság jó keresetének. Egy-egy állatgondozára 13 tehén jut. Az elszámolás teljesítménybérben történik: egy tehén gondozásáért havi 50 forintot, a kifejt tej minden literjéért 50 fillért, egy borjúért 500 forintot, kapnak. — Hány asszony dolgozik a tehenészetben? — Kevés: velem együtt három. Nehéz ez a munka asz- szonyoknak, és sok elfoglaltsággal jár. Kézzel fejünk, etetünk, itatunk, kézzel almozunk. A harminc férőhelyes új istállónkban már önitató könnyíti a munkát. Most épül a borjűnevelő is, hát gépesítéssel még várni kell egy kicsit. Odakinn zuhanás hallatszik, az ajtó is beleremeg. — Jól lebecsültem, hallottad, anyu? Kicsi lány viharzik be a konyhába, arcát pirosra csípte a fagy: Rózsi ka, a kisebbik Mudrik-lónyka. Más gyerek most sajnáltatná magát, ekkora esés után. Ez a csöppség fel sem veszi. — Szedjek gallyat, anyukám? — ajánlkozik a kicsi. — Jó volna, — biztatja az anyja, azitán el panaszai ja: — így még sosem jártunk, mint az idén. Megjött a tél, és nincs tüzelőnk. — Hogyan?! — Az előző évekiben a tsz vette meg a tagság tüzelőjét, egy tételben. Idén azt mondták, hogy mi is kapunk tüzelő- utalványt, legyünk nyugodtak. Nyugodtak voltunk. Aztán leesett a hó, s közölték: a Pénzügyminisztérium nem engedélyezte a termelőszövetkezeti tüzelőakciót, mindenki szerezze be, ahogy tudja Sajnos, a múlt havi fizetésünk másra kellett: télikabátra, tréningruhára a gyerekeknek. A tüzelőbeszerzés decemberre maradt. Addig csak a konyhát fűtjük, giz-gazzal, ami a ház körül akad. Hirtelen ötlet, de megkérdezem: — Ha — tegyük fel — küldött lenne a nők országos kongresszusán, mit mondana a felszólalásában? — Két dolgot — mondja rövid tűnődés után. — Egy panaszt, meg egy bíztatást. A panaszom úgy hangzana, hogy Képek az új városról A fővárostól 30 kilométerre él és dolgozik egy új város: Gödöllő. Lakosainak száma után is megillette a tegnapi községet a megtiszteltető mai rang: város. És megadták az alapot e ranghoz a település üzemei, az agráregyetem, és a középületei A nem régen épült Plazmagyár Az új iskola Élelmiszerház Gödöllőnek talán országos viszonylatban is a legnagyobb az autóbuszforgalma Foto: Mészáros Géza adják meg a tsz-tagoknak is; azokat a szociális juttatásokat, | amelyeket az ipari munkások- : nak biztosítanak. — A tüzalőutalványna gon-1 dől? — Arra is — bólint. — Meg : az SZTK_ra. Sajnos, volt mó- i dóm rossz tapasztalatokat sze- j rezni. Két kislányom van, öt: és tizenegy évesek, meg egy i kilencéves fiam. A kisfiú har- | madik éve súlyos beteg: epi-! lepsziás. Hiába vittem az! SZTK-ba, nem tudták megái-! lapítani, mi baja Akkor pri-! vát orvoshoz fordultam. Igen-: ám, de privát receptre sokba; kerül a gyógyszer: több száz; forintba! Nemrégiben újra el-; vittem a gyereket az SZTK-; ba. Rövid úton elintéztek: azt! mondták, vigyem oda, ahová! eddig. Csak azt szeretném tud-! ni: miért fizetem akkor az: SZTK-t?! Nem indulatosan mondja,! pedig azon sem lehetne csodál-! kozni. — Felszólalásom második; felében elmondanám: ha min-! den szövetkezetben úgy dől-; goznának az asszonyok, mint! nálunk, sosem lenne mérleg-! hiány, meg adósság! Tavaly 40! forint 85 fillér volt nálunk egy! munkaegység. Idén negyven; forintot terveztünk, meg is; lesz. Van nálunk egy állatgon-; dozó, özvegy Koppel Mihály-\ né, két és fél, háromezret ke-j rés havonta! Igaz: megdolgo-! zik érte, derekasan. Éjjel há-! romkor kél — akárcsak én —,! s fél négykor már a havat ta- i possa az erdőn keresztül, az is-; tóllóig. Róla is beszélnék a; kongresszuson. Meg azokról az| asszonyokról, akik vasárnap is j gyűjtik a lucernát, szénát, haj vihar fenyeget. A mi szövet- j kezetünkből nem kívánkoznak! el a fiatalok az iparba, inkább j visszajönnek, mint a Szabó; fiú a MOM-ból. Ma már ta- i nyán sem olyan az élet, mintj régen volt. Esténként újságot, j könyvet olvasunk, televíziót i nézünk, idehozza nekünk a j nagyvilágot. Ezt is elmondanám a kongresszuson, hadd lássák: tanyán is lehet művelődni, szórakozni, ha van miből. S rajtunk múlik, a szorgalmunkon, hogy legyen. Nyíri Éva
