Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
f«ST megyei sMMtw 1965. DECEMBER 19, VASÁRNAP (Folytatás a 3. oldalról) luk az ötéves terv időszaka ra tervezett nagy jelentőségű oeruházások hatékonyságát, a mezőgazdaság fejlesztésének .eggazdaságosabb módszereit, is néhány más kérdést. Az új ötéves tervünk előkészítésének megalapozottsálára utal, hogy a legtöbb szocialista országgal már megkötöttük az 1966—1970-re 3zóló kereskedelmi egyezményt. Köztudott, hogy külkereskedelmi forgalmunk mintegy 70 százaléka, mint eddig, a következő időszakban is a szocialista országokkal bonyolódik. KÉRDÉS: A jövő évben — mint ezt az 1966. évi tervről szóló közlemény hírül adja — néhány ár- és bérintézkedésre kerül sor. Ezzel kapcsolatban első kérdésünk: mi indokolja egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási, s köztük néhány termék fogyasztói árának változtatását? VÁLASZ: A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok létrehozásával, és fokozatos megszilárdulásával megteremtődött a mezőgazdasági termelés fellendítésének legfontosabb előfeltétele. A nagyüzemi termelési módban rejlő lehetőségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében ma még hiányoznak az önálló gazdálkodás anyagi-pénzügyi feltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a termelésből elért jövedelmükből a tagoknak munkájuk ellenében juttatott megfelelő részesedésen kívül pótolják az elhasználódott termelőeszközöket, és saját erőforrásból jobban hozzájáruljanak a termelés bővxtésénez szükséges új beruházásokhoz. Ez főleg annak a következménye, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mezőgazdasági termelési költségekhez, mind az iparcikkek áraihoz viszonyítva — alacsony. Miután a jelenlegi árviszonyok mellett a szövetkezetek nem képezhetnek amortizációs alapot, nemcsak a beruházásokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési eszközök pótlásához is hitelt kénytelenek felvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekedne*. Így aztan a szövetkezetek jövedelme mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hitelvisszafizetési kedvezményeket — elengedést, vagy fizetési haladékot — nyújt az állam. Ez csökkenti az anyagi érdekeltséget, nem ösztönöz megfelelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági árszínvonal emelésével változtatni kell. Negatív vonása a jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag éppen azoknak a mezőgazdasági termékeknek az ára a legalacsonyabb, amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak. A mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztéséhez tehát az árszínvonal emelése mellett az árarányok javítása is szükséges. Ezek alapján határozta el a kormány, hogy január 1-től több fontos mezőgazdasági termék felvásárlási árát felemeli. A legfontosabb ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása, a vágómarha-átlagárak kilogrammonként 3 forintos, a te- nyészmarha árának ezzel arányos, valamint a tej fel- vásárlási ■ árának literenkénti 30 filléres emelése. Kisebb, de viszonylag számottevő mértékben emelkedik a hízott sertés, a vágójuh ára és a vágócsirke nagyüzemi felára is. Kilónként 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú félvásárlási ára. A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a kenyérgabona árának 22 százalékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi a mezőgazdaságot, a parasztságot abban, hogy hazai termelésből elégítse ki az ország kenyérgabona-szükségletét. Jelentősen emelkedett a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási óra is. A kenyérgabona árának emelése ellenire, változatlan , marad a kenyér, a péksüte- [ Fock Jenő nyilatkozata a jövő évi feladatokról az új ötéves tervről, a jövő évi ár- és bérpolitikái intézkedésekről mény és a liszt, továbbá a tej felvásárlási árának emelése ellenére, a tej fogyasztói ára. Szükségessé vált viszont a hús és a húskészítmények és a tejtermékek fogyasztói órának felemelése. Ugyanakkor a zsír és a szalonnafélék ára csökken. A hús, mindenekelőtt a marhahús és a tejtermékek fogyasztói árát már az eddigi alacsony felvásárlási ár mellett is csak állami ártámogatással, dotációval lehetett tartani. A marhahús fogyasztói árát kilogrammomként például eddig mintegy 6 forinttal dotálták. Ez a dotáció a vágómarha felvásárlási árának emelésével — változatlan fogyasztói ár mellett — csaknem a kétszeresére emelkedne, s egy kilogramm élőmarha felvásárlási ára már csaknem azonos lenne egy kilogramm csontos marhahús fogyasztói árával. Miután a vágómarhából kitermelhető hús részaránya 50— 55 százalék, nyilvánvaló, hogy a felvásárlási és a fogyasztói árnak ez az aránya nem tartható. Nemcsak azért, mert ez súlyos terhet róna az államkasszára, hanem még inkább azért, mert közgazdaságilag sem indokolt, hogy mikor a kínálat növelésének lehetősége amúgy is korlátozott, a tényleges termelési költségeknek csak viszonylag kis hányada térüljön meg a fogyasztói árakban. A nemzetközi összehasonlítás is azt mutatja, hogy a húsfélék hazai fogyasztói órai viszonylag alacsonyak. Az idegenforgalom növekedése ugyancsak megkívánja, hogy a hazai fogyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvényes árarányokhoz. A hazánkba irányuló turistaforgalom növekedése a népgazdaság számára igen előnyös, de jövedelmezőségét csökkenti, ha a legfontosabb élelmiszereket, a húsféléket az ideutazók az állam számára jelentős veszteséget magában foglaló árakon vásárolják. Ezenkívül — mint ismeretes — sokan a külföldi utazások során az árarányokban meglevő nagymértékű eltéréseket üzletelésre használják ki. A marhahús árának átlagos 50 százalékos emelkedésével szemben a sertéshús árát ennél kisebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emelkedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz viszonyított árarányok. Számottevően csökken viszont a zsír és a szalonna- félék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, legfeljebb némiképp .csökkenti a húsáremelések kihatását. KÉRDÉS: A jövő évben egyéb árintézkedésekre is sor kerül. Kérjük szóljon ezekről is néhány szót. VÁLASZ: Mint a jövő évi tervről szóló közleményből kitűnik, a már említetteken kívül három területen történik árváltozás. Növekszenek a városi helyi közlekedési díjak és szilárd tüzelőanyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai — a gáz- és villanyárak tehát változatlanok maradnak —, viszont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét esetben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A jelenlegi áremelés a tüzelőanyagoknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közlekedésnél pedig 50 százalékkal csökkenti az állami ártámogatást. Nyilván sokan szeretnék tudni pontosan, hogyan alakulnak majd az érintett árak. Az árjegyzékeket, viteldíjtarifákat azonban még ezután fogják kidolgozni. A helyi közlekedés díjbevételét — a mai forgalmat figyelembe véve — a tarifaemelés évi 300 millió forinttal növeli. A tarifamódosítást egyben egyszerűsítésre is fel kell használni. Ilyen egyszerűsítés lehet az átszállójegyek megszüntetése. A tarifaemelés során feltétlenül törekedni kell arra, hogy a dolgozók és a tanulók hetijegyének ára kevésbé növekedjék. A tarifa- emelés valószínűleg csökkenti majd a zsúfoltságot, s így legalábbis a bevezetés utáni első évben az említett 300 millió forintnál kisebb többletbevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj, hiszen a zsúfoltság csökkentésével kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldíjak június 1-től lépnek életbe, van tehát még idő a leghelyesebb megoldás kidolgozására. Azt hiszem, a ruházati cikkek árleszállításának helyességét nem kell különösebben indokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalékkal szállítják le, s ezzel a ruházati cikkek árszínvonala ösz- szességében mintegy 4 százalékkal csökken. Ez a csökkentés évi mintegy 700 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. Az árleszállítással érintett textiláruk, cipőféleségek részletes árjegyzékeit az illetékes szervek ezután állapítják meg. A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedéseket, amelyekre 1966-ban sor kerül. KÉRDÉS: Hogyan befolyásolják a dolgozók életszínvonalát a tervbe vett ár- és bér- intézkedések? VÁLASZ: Ahogy a hivatalos tájékoztató is hangsúlyozza, a Minisztertanács által elhatározott ár- és bérpolitikai, valamint szociális jellegű intézkedések kihatása, ösz- szessógében kiegyenlíti egymást. Az intézkedések célja nem az állami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is növekszenek —, hanem a helyesebb és ösztönzőbb ár- és bérarányok kialakítása, egyes jelenlegi feszültségek csökkentése. A jövedelemnövelő és jövedelemcsökkentő intézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli — egyaránt mintegy 3—3 milliárd forint. Az intézkedések hatása azonban nemcsak az egész lakosságra nézve egyenlítődik ki, hanem ezen belül a munkás és alkalmazott népességre vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazottakat érintő árváltozások egyenlege, valamint az 1700 forintnál magasabb keresetűek nyugdíjjárulékának progresszív emelése ugyanis mintegy 2,8 milliárd forint többletkiadással jár. Ezt azonban összességében visz- szakapják, hiszen a bér- és nyugdíj intézkedések mintegy kétmilliárd forinttal, a családi pótlék emelése pedig mintegy 800 millió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. A parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói árintézkedések, sokkal inkább a felvásárlási árak emelése. Meg kell azonban mondani, hogy a felvásárlási ár emelésének nagyobb része — mintegy háromnegyede — nem a parasztság élet- színvonalának közvetlen emelését szolgálja, hanem a termelőszövetkezetek tulajdonában levő gépi felszerelés saját erőből történő felújításához nyújt fedezetet. Az új felvásárlási árak valószínűleg csak a későbbi években növelik nagyobb mértékben a parasztság életszínvonalát, amikor — a magasabb termelési árak ösztönző hatására — jelentősen emelkedni fog a termelés, különösen az állattenyésztés színvonala. Összegezve tehát: közepes termés esetén a jövő évben a parasztság életszínvonala előreláthatólag ugyanolyan mértékben emelkedik, mint a bérből és fizetésből élő dolgozóké. KÉRDÉS: Mini Fock elvtárs említette, az intézkedések összegszerűen ugyan kiegyenlítik egymást, hatásuk azonban várhatóan eléggé eltérő lesz az egyes családokra, dolgozó rétegekre. VÁLASZ: Ez valóban így van. A béremelési intézkedések következtében a számítások szerint mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentősen nő. Igaz, a béremelés hatását valamelyest csökkentik az árintézkedések, de a reálbér- emelés mértéke ezeknél a rétegeknél így is számottevő, és javítja a bérarányokat. Más munkás-, illetve alkalmazotti családoknál a különböző intézkedések hatása kiegyenlíti egymást, nem kis számban lesznek azonban olyan családok, elsősorban a jobban kereső, nagyobb jövedelmű rétegekben, ahol átmenetileg csökken a reáljövedelem. Az intézkedések kidolgozásánál messzemenően tekift- tettel voltunk az alacsonyabb keresetűek helyzetére. Erre utal, hogy csökkentettük a zsír és szalonnafélék árát: mindkettőnek az alacsonyabb keresetűek háztartásában van nagyobb jelentősége. A ruházati cikkek közül is elsősorban az alacsonyabb keresetűek által vásárolt cikkek árát csökkentjük. A nyugdíjjárulék progresszív emelése viszont a nagyobb keresetűeket érinti. Valószínűleg felvetődik, hogy a magasabb keresetűek nyugdíjjárulékának emelése a keresetek kiegyenlítődése, az „egyenlősdi” irányába hat; s hogy ez összhangban van-e a szocialista bérezés elveivel és a gazdasági irányítás reformjában körvonalazott elképzelésekkel? A szocialista bérezésnek valóban alapvető elve, hogy aki többet ad a népgazdaságnak, az többet is keressen. Mostani intézkedésünk némelyike — statikusan vizsgálva — ezzel valóban nincs teljes összhangban. Figyelembe kell azonban vennünk bizonyos szociális szempontok elsőbbségét, tehát azt, hogy az intézkedések terhei minél kevésbé érintsék az alacsonyabb jövedelműeket. Ugyanakkor a gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban több intézkedésen dolgozunk, amelyek a szocialista bérezés említett helyes elvét messzemenően érvényre juttatják. így a vállalatok nagyobb anyagi önállósága lehetőséget nyújt majd a kiemelkedő teljesítmények fokozott anyagi elismerésére. Az új prémium- rendszer már a jövő esztendőben nagyobb lehetőséget ad e tekintetben a jobb munka elismerésére. KÉRDÉS: Az eddigiekből kitűnik, hogy a Minisztertanács határozatában szereplő ár-, bér- és egyéb intézkedések hatása végső soron kiegyenlíti egymást. A jövő évi népgazdasági terv ugyanakkor a munkások és alkalmazottak reáljövedelmének 3,5, reálbérének 1,5 százalékos növekedését irányozza elő. Hogyan valósul ez meg? VÁLASZ: A jövő évi terv az ismertetett intézkedésektől függetlenül tartalmazza az életszínvonalnak a kérdésben szereplő növekedését. így, az említett kétmilliárd forint bér- és nyugdíjemelésen felül a munkateljesítmények és a munkások, s alkalmazottak számának mintegy 38 ezer főnyi növekedésével összhangban, körülbelül 2,3 milliárd forinttal emelkedik a bérből és fizetésből élők keresete. A különböző szociális juttatások növekedése az 1965 júliusában felemelt családi pótlék egész évi hatása szintén reáljövedelem-növelő tényező. Mindez 3,5 százalékkal, összesen több mint 4 milliárd forinttal növeli a bérből és fizetésből élők reáljövedelmét. A termelékenység gyorsabb növelésével további terven kívüli lehetőség nyílik arra, hogy a központilag elhatáro- zottakon túl, az üzemek bér- korrekciókat hajtsanak végre. Ezt szolgálja az is, hogy a vállalatok a tartós létszám- csökkentéssel megtakarított béralapnak 75 százalékát fordíthatják a dolgozók fizetésének növelésére, valamint jutalmazására, az eddigi 50 százalék helyett. Az üzemek az eddiginél jobban érdekeltek az export növelésében és az import csökkentésében. Ez remélhetőleg ugyancsak azt eredményezi, hogy béremelésre és jutalmazásra is felhasználható terven felüli összegekhez jutnak. KÉRDÉS: A húsárak emelése nyilván módosítja a háztartások étrendjét. Hogyan elégítjük ki a más élelmiszerek iránt várhatóan megnövekedő igényeket? VÁLASZ: A disznó- és a marhahús fogyasztásának várható csökkenését mindenekelőtt több tojás és baromfi fogyasztásával lehet pótolni. Intézkedéseket teszünk, hogy e cikkekből megfelelő legyen az ellátás, és az árak ne emelkedjenek. Jelenleg mindkét cikkből elég jelentős exportunk van. A marhahús a tőkés piacokon jó exportcikkünk. Ha ebből többet tudunk exportálni, a baromfi és a tojás kevésbé gazdaságos exportjának csökkentésével, ez utóbbiakból jobban el tudjuk látni a hazai piacot. Terveink szerint, 1966-ban az ideinél körülbelül 30—40 százalékkal több baromfit juttatunk —a hazai fogyasztóknak. Ami a zöldség- és gyümölcsellátást illeti, joggal reméljük, hogy közepes időjárás mellett az ideinél legalább 30 százalékkal nagyobb lesz a zöldség- és gyümölcs- termelés: ennek következtében az ez évihez képest csökkenni fognak az árak. A hazai ellátás követelményeit a cikkek exportjánál is lényegesen jobban figyelembe vesz- szük, mint ebben az esztendőben. KÉRDÉS: A tájékoztatóból kitűnik, hogy a jövő évi béres árintézkedések zöme csak február 1-től, egy részük még később kerül bevezetésre. Mi indokolja, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően már most nyilvánosságra hozták a tervbe vett intézkedéseket? VÁLASZ: Árintézkedéseknél ez valóban szokatlan. Ügy gondoltuk azonban, hogy helyes, ha éves tervünk nyilvánosságra hozatalakor teljes összefüggésükben a dolgozók elé tárjuk szándékainkat. A . részletes árjegyzékek — ahogy már említettem — csak a későbbiekben készülnek el és csupán a bevezetés napján kerülnek nyilvánosságra. A Központi Bizottság novemberi ülésén. a gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban, már nyíltan szóltunk életszínvonal-politikánk irányelveiről és a nyilvánosságra hozott beszámoló is említi az ár- és kereseti arányok fokozatos megváltoztatásának szükségességét. A ti- szaszederkényi gyáravató ünnepségen összegyűlt több ezer hallgató előtt én már nyíltan beszéltem az ármódosításokra vonatkozó, akkor már jórészt kialakult elképzeléseinkről. Viszont a liszt a kenyér, a cukor, a zsír árának emelkedéséről elterjedt híreket cáfoltam, ■ mer: ezek a híresztelések akkor sol helyen nagymértékű felvásárláshoz vezettek. Mivel határozatok akkor még nem voltak, beszédemnek ez a részr csak rövidítve kerülhetett nyilvánosságra. Az enyhén szólva nem szerencsés rövidítés sajnos, félreértések« adott alkalmat, amelyeke csak most, a döntések közzé tételével oszlathatunk el. Népünk felnőtt, öntudaté erősödött. Joggal bízunk abban, hogy meg fogja érteni intézkedéseink célját, amely e népgazdaság továbbfejlesztését, a dolgozó nép érdekei' szolgálja. A pártnak és a kormánynak az a kérése, hogy járuljon hozzá minden dolgozó jövő évi tervünk hiánytalan megvalósításához, munkája hatékonyságának tokozásával, a termelés újabb sikereivel — fejezte be nyilatkozatát Fock Jenő. Tegnap délelőtt „indult" a Nyugati-pályaudvarról... Mozgó kiállítás Az első megállóhelyek: vidéki nagyvárosok — Végállomás: Kuba A Nyugati pályaudvar Há- mán Kató udvara mellett a posta-csonka vágányra állított két nagy vasúti kocsiban szombaton délelőtt megnyílt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Közlekedési Múzeum mozgó kiállítása, amely " mintegy húsz különböző modellen és több száz képen mutatja be a magyar közlekedés húszéves fejlődését. Dr. Mészáros Vince, a Közlekedési Múzeum főigazgatója méltatta a kiállítást és emlékeztetett a háború rombolásai óta megtett nagy útra, jelentős fejlődésre. Az ünnepségen megjelent dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter. A Nyugati pályaudvarnál január 5-ig naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig tekinthetik meg az érdeklődők a kiállítás anyagát, amelyet a jövő év első hónapjaiban mintegy tíz vidéki nagyvárosban mutatnak be. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének segítségével a kiállítás képei eljutnak maid Kubába is. HAJDÚ HENRIK KITÜNTETÉSE A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hajdú Henrik műfordítónak, eredményes munkássága elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. ROMLÓ ÉLELMISZERT TARTALMAZÓ KARÁCSONYI CSOMAGJÁT LEGKÉSŐBB DECEMBER 21-ÉN ADJA POSTÁRA! KARÁCSONYRA BIZTOSAN MEGKAPJÁK r