Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

1965. DECEMBER 19, VASÁRNAP «rear MEGYEI KMírfttP Milliókkal sem mérhető segítség Tudomány a gyakorlatban — Mérleghiány helyett nyereség — Az Agrár- tudományi Egyetem és a közös gazdaságok gyümölcsöző kapcsolata Őriznek Gödöllőn egy zász­lót, amelyet Esze Tamás kései ivadékai ajándékoztak az ősz- szél — hálából — az Agrártu­dományi Egyetemnek. Jelkép ez a zászló, szimbóluma a ta­nári kar és a tarpai Győze­lem Tsz jó kapcsolatának. Egyben bizonyíték is: mire ké­pes a tudomány, ha jó „ter­mőtalajra” talál. Tarpán 1962-ben három és £ól millió forint mérleghiány, 12 forint 90 filléres munka­egység nehezítette a szövetke­zeti kibontakozást Ezután ajánlotta fel segítségét az egyetem — s a múlt évet már 48 forint 35 filléres munkaegység­gel, plusz 2 és fél millió forint tartalékkal zárta a szövetkezet. Saját üdülője van már a gaz­daságnak, rendes évi szabad­ságot, külön nyugdíjat kapnak a tagok. Faggyas Jenő tarpai tsz-elnök a zászló ünnepélyes átadásakor kijelentette: az eredmény az egyetemi komp­lexbrigád érdeme is, amely évek óta segíti, támogatja a tarpai közős gazdaságot. Egyenletes fejlődés A példa csupán egy a sok közül, mert se szeri, se száma annak a gyümölcsöző kapcso­latnak, amely létrejött és újakkal gyarapszik szerte az ország különböző termelőszö­vetkezetei, állami gazdaságai és a gödöllői egyetem kutatói között. Ahogy dr. Dajka Ba­lázs, a termelésfejlesztési osz­tály vezetője is tájékoztatott róla, megyénk mezőgazdasága is nagy hasznát veszi az Ag­rártudományi Egyetem segít­ségének. Pest megye termelőszövet­kezetei— ha nem is maradék­talanul — egyenletesen fej­lődtek az elmúlt öt esztendő alatt Többségük megerősö­dött, megteremtette a nagy­üzemi gazdálkodás alapjait Ehhez pedig ugyancsak hoz­zájárult és jelenleg is haté­kony segítséget ad az Agrár- tudományi Egyetem. Tavaly például 23 gazda­Lengyelországból érkezett A közelmúltban Vácott, a Finompamutfonó és Cémázó Gyárban lengyel tisztítógépet szereltek fel. A 3 millió 200 ezer forintos gépkolosszus egy 1900-ból származó kiselejtezett gépet pótol. Foto: Gábor „Elindult“ a parlamenti karácsonyfa A soproni tanulmányi erdő- gazdaság brennbergi erdejé­ben szombaton reggel kivág­ták a Parlament kupolacsar­nokába szánt háromnegyed százados óriásfenyőt. A 18 méteres karácsonyfát daruk kai emelték teherautóra, majd a pályaudvarra szállították, ahol a megfelelően felszerelt platokocsi várta. ságilag meg nem erősödött termelőszövetkezet patro- nálását vállalták me­gyénkben az egyetem ok­tatói. 5—10—15 főből álló brigádo­kat szerveztek, s megvizsgál­ták, milyen segítségre szorul az illető gazdaság, hogyan alakítsák ki a támogatás, ta- j nácsadás és az esetleges ellen­őrzés formáit Főképpen 15 termelőszövetkezetnek nyúj­tottak e munkák során figye­lemre méltó segítséget. Az eredmény — noha az intézke­dések végső hatása majd csak később mutatkozik meg — máris érezhető. A 15 gyönge gazdaságban 9 és fél millió forintról 800 ezer forintra csökkent a mérleghiány. Ugyanakkor az állóeszközök értéke 111,8 millióról 148 mil­lió forintra gyarapodott — míg az egy tagra jutó jövede­lem a hét és fél ezer forint­ról 8 ezer 650 forintra emel­kedett. Megduplázódott a tar­talékalap is. Hogyan sikerült ezt elérni? A patronáló brigádok el­készítették a gazdaságok üzemtervét, segítettek kialakítani a körül­ményekhez legjobban alkal­mazkodó profilt, részt vettek a földrendezésben, feltárták a talajerőhasznosításban rejlő lehetőségeket, tanácsokat ad­tak a rét- és legelőgazdálko­dás rekonstrukciójához. El­terjesztették a vegyszeres gyomirtás, a kemizálás egyéb és más hasznos eljárások módszereit, stb. A váci Kossuth példája A vád Kossuth Termelő- szövetkezet sokáig a járás leg­gyöngébben gazdálkodó tsz-ei közé tartozott. Dr. Füredi Já­nos és dr. Buczolics Ödön egyetemi adjunktusok brigád­ja szorgalmasan látogatta a gazdaságot, tanulmányozta a sikertelenség okait, fölhívta a vezetés és a járás figyelmét a megoldás legjobb lehetőséged­re — aztán közösen alakítot­ták ki a legcélszerűbb gazdáJL- kodási irányt. 1963-ban még 3 és fél milliós veszteséggel zárt a gazdaság, tavaly sike­rült kigazdálkodnia a mérleg­hiányt A dömsödi Dózsa Tsz- ben ugyancsak a szaktanácsadó brigád vizsgálta felül a tervet, kidolgozta a bérezés új ösz­tönző rendszerét Kistarcsán nagyon sok kárt okoz a Kossuth Termelőszö­vetkezetnek a talajerózió. Itt sem maradt el az egyetemiek segítsége, részt vesznek a ta­nárok a vízrendezési, és a ta­lajerózió elleni védekezés ter­vének az elkészítésében. Dr. Lőrincz Gyula brigádja, a mo- nori Kossuth Termelőszövetke­zetben a távlati fejlesztési ter­vet állítja össze. Jellemző a jó együttműködésre, hogy az egyetemről Lánczi Kornél megy ki a szövetkezetbe főme­zőgazdásznak, ugyanakkor az egyetem végzős hallgatói kö­zül többen is Monoron töltik gyakornoki idejüket. A dányi Magvető Tsz-ben Dienes Ká­roly és munkatársai a takar­mánytermesztés és az állatál­lomány fejlesztésével foglal­koznak. A szaktanácsadó brigádok múlt esztendei eredményes munkájuk után az idén is be­kapcsolódtak, és most is részt vesznek a termelőszövetkeze­tek patronálásában. Az Állat- tenyésztéstani Tanszék •■kisál- lattenyésztő csoportja a pátyi Petőfi Termelőszövetkezetben, a pusztazámori, Tolbuchin és a kiskunlacházi Petőfi Tsz-ben a sári Fehér Akác és a jászkara- jenői Üj Barázda Termelőszö­vetkezetben szervezte meg a nagyüzemi lúdtenyésztést. Az egyetem több tanfolya­mot tartott, amelyen a nagyüzemi lúdtömőgép ke­zelésének ismereteit sajá­títhatták el az állatte­nyésztők. Központ: Gödöllő Döntések és fokozatok A NÉPGAZDASÁGI TER­VEZÉS szerkezetének alapve­tő megváltoztatása a gazda­ságirányítási rendszer reform­jának döntő része. Érthető, hogy hosszú évek gyakorlatá­ban máshoz szokott szakem­berek, de a kérdés iránt ér­deklődők is az erre vonatkozó intézkedéseket értetlenül, vagy bizalmatlanul fogadják, illet­ve aggodalmuknak adnak ki­fejezést. Mi körüli sűrűsödnek a vélemények? „Vajon nem jelent-e anarchiát, »mindenki azt csinál, amit akar« alapon nyugvó gyakorlatot a tervgaz­dálkodás feladása?” A kérdés megfogalmazója, egyik köny- nyűipari üzemünk terv- és munkaügyi osztályvezetője a maga munkájából említett több példát arra, hogy miért volt nem megfelelő az igen részletes tervutasítások rend­szere, mégis, több tekintetben indokolatlan, s megfogalmazá­sában is hibás álláspontot fog­lalt el kérdésével. Próbáljuk legombolyítani a fonalat: azt ő sem vitatja, hogy a rugalmatlan, a változó tényezőket számításba nem vevő, lényegében az admi­nisztratív utasításokra hagyat­kozó tervezési rendszer ma már elavult. Ugyanakkor fi­gyelmen kívül hagyja, hogy a tervgazdálkodás módszereinek változtatása nem egyenlő a tervgazdálkodás „feladásával”. Sőt, e módszerek alkalmazá­sa éppenhogy a szocialista tervgazdálkodásban rejlő eíő- nyök eddigieknél lényegesen jobb kiaknázását segíti elő! HA NÉMILEG EGYSZE­RŰSÍTVE IS, de a lényeget jelölve, úgy fogalmazhatjuk meg . tervgazdálkodásunk je­lenlegi módszereit, mint bele- temetkezést a részletekbe, s ugyanakkor a nagy összefüg­gések, a távlatok elhanyagolá­sát. Emlékezzünk csak: — egy időben a tervgazdálkodás le­szűkített értelmezése miatt el­uralkodott olyan törekvés, hogy „lebontani a tervet egé­szen a munkapadokig". Ennek következményeként a minisz­tériumoktól egészen műhelye­kig, valóban , mindenki a „le­bontással” foglalkozott, s lé­nyegében adminisztrált; ugyanakkor jelentős feladatok megoldására nem jutott ener­gia, szellemi kapacitás. Igen sokszor apró ügyekben is a tervhivatal hozta meg a dön­tést, sokszor úgy, hogy nem ismerte — mert nem is is­merhette — az adott kérdés összes tényezőit, s azok, akik a helyes döntésekhez szüksé­ges összes információval ren­delkeztek, csak tudomásul vették és végrehajtották a fel­sőbb verdiktet Ez — többek között — csökkentette a kez­deményezőkészséget a dön-! tésekért viselt felelősséget ki- deríthetetlenné tette, s lénye­gében a felsőbb utasítások végrehajtásának fogaskerekei­vé — nem pedig önálló ható­körű, s felelősségű irányítók­VÁRAKOZÚK Foto: Nádas ká — változtatta a gazdasági vezetőket. A Központi Bizott­ság november 18—19—20-i ülésén Nyers Rezső elvtárs előadói beszédében — igen szókimondóan fogalmazva — ezeket mondotta: „A terve­zésben nem megfelelő a köz­ponti szervek és a vállalatok kapcsolata. A központi terve­zés jelenlegi módszerei túlsá­gosan szűk határokat szabnak a vállalati döntések számára, nem ösztönzik a vállalatokat megfelelően a gazdasági haté­konyság növelésére, a piaci igények jobb kielégítésére. A vállalati tervezés ilyen kö­rülmények mellett gyakran szűk látókörű, elmaradott színvonalú.” IGAZ, AZ ELMÜLT ÉVEK­BEN több jelentős változtatás történt tervezési rendszerünk­ben: csökkent a kötelező terv­mutatók száma — s 1966-ban tovább csökken — lehetőség nyílt a bérpolitika rugalmas­ságának fokozására, sor ke­rült a termelő árak rende­zésére több területen, beve­zették az eszközlekötési já­rulékot, ez évben jelent meg a prémiumrendelet módosítá­sa stb., mindez azonban csak a tervezési rendszer egyik­másik módszerének jobbítá­sát, s nem a tervezés egészé­nek korszerűsítését jelentet­te. A gazdaságirányítási rendszer reformja a szocia­lista tervgazdálkodás egészé­nek tökéletesítését, korszerű­sítését tűzi ki célul, valóban alapvető változtatások végrehajtásával. Ismét csak egyszerűsítve; a tervgazdálko­dás szerkezetének megváltoz­tatása azt jelenti, hogy a dön­tések és a fokozatok szinkron­ba kerülnek, minden döntést ott hoznak meg, ahol az ah­hoz szükséges információk teljes egészükben rendelkezés­re állnak. A népgazdasági ter­vezésnek a társadalmi összér- dek érvényesülését kell biz­tosítania; megszabva a fej­lesztés fő irányait és azok megvalósításának módját, a különböző ágazatok közötti arányokat, ennek alapján a beruházási r eszközök csopor­tosítását stb. Ugyanakkor — ellentétben a jelenlegi gya­korlattal — a vállalatok nem kapnak kötelező tervmutató­kat, hanem maguk dolgozzák ki éves és több éves tervei­ket, határozzák meg gyárt­mányfejlesztési feladataikat, bér- és létszámgazdálkodásu­kat, állóeszközeik legcélsze­rűbb felhasználását, azaz a so­kat hangoztatott vállalati ön­állóság nemcsak érvénye­sülhet, hanem kell is, hogy érvényesüljön a gyakorlatban. Látszatra ez az aggodalmas­kodó osztályvezetőt igazolja: „Mindenki azt csinál, amit akar”. Vagy mégsem? AZ ADMINISZTRATÍV ÜTŐN — tehát utasításként — kiadott tervmutatókat úgy felfogni, mint a szocialista tervgazdálkodás egyetlen esz­közét — tévedés. Az állam­nak — mint tulajdonosnak, s mint irányítónak — eszközök sokfélesége áll rendelkezésé- ahhoz, hogy akaratát — a társadalmi összérdeket — ér­vényesítse. A szocialista gaz­daság fejlődésének kezdeti időszakában — az ún. exten- szakaszban — sokféle té­nyező indokolta a tervutasí­tásokkal való irányítást, a hi- ánygazdálkodás fenntartását § bizonyos területeken, a vál- & lalatok önálló gazdasági el- ^ számolása elvének korláto- $ zott érvényesülését. Gazdasá- ^ gi fejlődésünk jelenlegi — ^ intenzív — fejlődési időszaká- ^ ban a tervutasításokat a köz- ^ gazdasági ösztönzők, irányító $ — befolyásoló eszközök vált- $ ják fel, s ezzel együtt meg § kell szüntetni a hiánygazdál- § kodást minden területen, meg- ^ teremtve a kiegyensúlyozott ^ gazdasági növekedést — tehát ^ kereslet és kínálat egyensú- ^ lyát — többek között éppen ^ a vállalatok önálló gazdasági $ elszámolása elvének nagyfo- ^ kú érvényesítésével. ^ Melyek ezek a közgazdasági í irányító eszközök? Például 5 a nyereségelvonás mértéké- nek alkalmazása, a hitelpoli- $ tika, a devizagazdálkodás, a ^ helyes árpolitika alkalmazá- * sa stb. Mindez úgy biztosítja ;> a központi irányítás érvénye- § sülését, hogy a vállalatok ön- ^ állóságán — majdani önálló- ságán természetesen, nem a mostani, alig jelentősen — nem esik csorba, sőt éppen ezt az önállóságot segít fo­kozni a közgazdasági irányító eszközök helyes alkalmazása. Ugyanakkor — s a gazdasági eredmények mellett ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni — a közgazdasági ösztönzők ug­rásszerűen növelik a termelői kollektíva felelősségét, s ter­mészetesen — hasznát is! A KŐTELEZŐ, központilag meghatározott — s éppen ezért az esetek többségében rugalmatlan, a gazdasági élet gyors változásait figyelmen kívül hagyó, a bizonytalansá­gi tényezőkkel nem számoló, ezért tartalékokat sem képe­ző — résztervék felváltása a közgazdasági irányító eszkö­zök alkalmazásával nemcsak a nehézkes és lassú „átállási” folyamatokat szünteti meg, hanem módot ad arra is, hogy a döntések decentralizálásá­val az irányító gazdasági szervek — a tervhivataltól a minisztériumokon át a trösz­tökig — valóban a gazdaság­politika irányítói legyenek _ a maguk területén. Az elmúlt éveikben több megyei üze­münknél került sor jelentős összeg felhasználásával re­konstrukcióra. Ezzel foglalko­zott a szó szoros értelmében — mindenki. Holott példák bizonyították — többek között egyik gyárunk új, hatalmas műhelycsarnokának három­szori (!) átterveztetése —, hogy helyesen dönteni a kellő fokozaton, azaz ez esetben — az üzemben lehet. Bármeny­nyire is a jószándék vezette a minisztérium illetékes mun­katársait, tevékenységük a visszájára fordult: az üzem helyett igyekeztek megol­dani kérdéseket, holott a szükséges ismeretekkel csak az üzem vezetői rendelkez­tek. A gazdaságirányitásí rendszer reformja, a tervezés szerkezetének alapvető meg­változtatása éppen az ilyen és ehhez hasonló hibák újrater­melődését akadályozza meg: «.■döntést a kellő szintre bíz­za. Az országos hatáskörű szervekre az iparágak közötti arányok kialakítását, a tröszt­re, hogy meghatározza, hol kell végrehajtani a sok mil­liós rekonstrukciót, 6 végül az üzemre, hogy a kapott anyagiakat a termelés opti­mális feltételeinek megterem­tésére hogyan használja fel, A KELLŐ FOKOZATOK érvényesülésének biztosítása ugyanakkor lehetővé teszi azt is., hogy az éves tervek he­lyett az országos hatáskörű szervek az ötéves tervekkel, illetve a távlati tervek kiala­kításával foglalkozzanak. A Központi Bizottság ülésén Nyers Rezső elvtárs joggal állapította meg: „ ... háttérbe szorul, időhiányban szenved az ötéves és a hosszabb lejá­ratú tervek készítése. A fő fejlesztési problémák, a nép- gazdasági ágak perspektivi­kus fejlesztése, a népgazdasá­gi arányok jövőbeni változása nem éves természetűek, s ezért háttérbe szorulnak.” Holott éppen ez dönti el a szocialista tervgazdálkodás hatékonyságát! E háttérbe szorulás következménye volt, ! hogy — például — több terü­leten jelentősen elmaradtak a gyártmányfejlesztéssel, mert az éves tervek készítésekor látókörön kívül maradtak e problémák, s ugyanakkor ne­hézkessé vált az éves tervek készítése is, mert hiányzott az iparági általános és átfogó távlati terv, azaz, a válasz arra a kérdésre, hogy: ho­gyan és merre. A tervezés szerkezetének alapvető megváltoztatását minden oldalról megvilágíta­ni, következményeit, várható hatását felvázolni egy cikk keretében lehetetlen. Az el­mondottak azonban mégis vá­laszt adnak a cikk elején fel­vetett, s nemcsak az említett osztályvezető által megfogal­mazott aggodalmakra. Sem­miféle változás nincs abban — nemhogy „feladás” —. hogy a szocialista gazdálko­dás tervgazdálkodás, hogy a népgazdaságot központilag irányítják; de változás van. mégpedig alapvető e tervgaz­dálkodás megvalósításának eszközeiben. Mészáros Ottó * * A daságok. Az egyetem a jövő­ben sem zárkózik el a segítség- adástól — sőt szorosabbra akarja fűzni a termelőszövet­kezetekkel kialakult kapcso- i la tát, hogy teljesebbé váljék a gyakori élet és a tudományos kutatás közötti együttműködés. Súlyán Pál Ma már a mezőgazdasági szaktanácsadás Pest megyei központja is Gödöllőn van. Az egyetem termelésfejlesztési osztálya az öntözéses gazdálko­dás, a takarmánytermesztés, a rét- és legelőgazdálkodás, a növényvédelem és baromfite­nyésztés legkorszerűbb mód­jait igyekszik megyénkben el­terjeszteni. Nem lenne teljes a * felsorolás, ha kihagynánk dr. § Magyari András, az egyetem ^ rektorának, a magasabb tej- $ termelés érdekében folytatott $ magyartarka—kosztromai ki- ^ sérleteit. Megyénk jónéhány $ gazdaságában tartanak már a $ keresztezés során létrejött utó- 5 dókat. Dr. Baskay Tóth Berta- ^ lan egyetemi tanár, három $ éven keresztül vizsgálja 134 $ legelőn a legelőgazdálkodási $ módokat. 5 s Főként Valkó, Vácszent- 5 lászló, Zsámbok, Nagy tar- $ csa és Aszód termelőszö- t vetkezetei kapnak tőle ér- 5 tékes segítséget. Dr. Baintner Károly, egyetemi $ tanár tagja a megyei mezőgaz- $ dasági állandó bizottságának, s $ tanácsaival ugyancsak értékes 1 segítséget ad állattenyésztő- ä sünk fejlesztéséhez. Túl egy-egy gyöngébben, í vagy éppen sikeresen gazdái- 5 kodó termelőszövetkezet pat- í ronálásán, az egyetem tanárai 5 egész járásra kiterjedő szak- ! mai segítséget is adnak a me- 5 zőgazdaságnak; a gödöllői já-$ rásban például kidolgozták a $ talajerózió elleni védekezés; tervét. Az egyetem tanárainak, ku-; tatóinak a közreműködésével; már eddig is, milliókban szin- $ te ki sem fejezhető eredmény- i javulást értek el a közös gaz-»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom