Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
MST MEcrei 1965. DECEMBER 12, VASÁRNAP '\ OKOM ES VROM: Csodavárók A csoda ideje 1968. január elseje lenne. Ha lennének csodák: de nincsenek. Még akkor sincsenek, ha napjainkban sok is a csodaváró. Akik azt hiszik, hogy a gazdaság- irányítási rendszer reformja — amely különösen a Központi Bizottság november 18—19—20-án tartott ülése óta még inkább a közérdeklődés középpontjába került — egy- csapásra megold mindent, s ma már nincs más dolgunk, mint — várni a csoda bekövetkezését. Csodák nincsenek; a gazdaságirányítási rendszer reformja sem csodaszer. Már csak azért sem az, mert nem több, —, igaz, nem is kevesebb —, mint új eszközök ösz- szessége a korszerű termelés biztosításához, a megváltozott termelési szerkezet megkívánta módosítások végrehajtásához. Ennek felismerése elengedhetetlen. Csakis akkor lehet reálisan, a tényékhez való szigorú ragaszkodással vitatkozni a reform részletein, erőteljesen támogatni, vagy ellenérvek felsorakoztatásával a még jobb megoldás keresésére ösztönözni, ha szakemberek és érdeklődők egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a reform eszköz, sőt, még inkább lehetőség a többhöz és jobbhoz, de alkalmazása, kiaknázása az embereken múlik, tehát nem „önmagától” valósul meg. Ennek felismerése ugyan nem nehéz, de a csodavárás sokkal kényelmesebb. Kényelmesebb, mert a semmittevésre, a tétlen várakozásra, a dolgok állandó elhalasztására ad látszatindokot; elodázza a felelősségvállalást, az új utak keresésének többletterhét, sőt, alibit teremt a mai sikertelenségekhez, mulasztások szülte kudarcokhoz, mondván — majd akkor, majd ha a reform megvalósul... A csodavárók álláspontja ezért veszélyes, ezért kell felvenni a harcot ellene, okos szóval megmagyarázni, hogy mint mindig, ez esetben sem lakhatnak jól azok, akik szájukat tátva várják a sült galambot. Mint általában minden eszközt, a gazdaságirányítási rendszer reformja jelentette eszközöket is kétféleképp lehet felhasználni: jól vagy rosszul. Önmagában ugyanis az új rendszer nem jelenti azt, hogy lehetetlenné válik a hibás gyakorlat egy-egy vállalat, vagy akár tröszt vezetésében, sőt, azt sem, hogy megoldja a fegyelmezetlenségből, lógásból, a technológia be nem tartásából stb. eredő, jelenleg is meglevő gondokat. Mindezt csak akkor akadályozza meg, ha jól alkalmazzák az új irányítási rendszer jelentette eszközöket, ha élnek a reform biztosította lehetőségekkel, azaz — ha némileg leegyszerűsítve is a gondolatot — akkor, ha úgy fogják fel, hogy „megcsináljuk”, s nem úgy, hogy „megcsinálja” a reform — helyettünk... A csodavárók egyik tévedése ez: a célok és eszközök ösz- szekeverése. A másik, nem kevésbé fontos terület, ahol a csodavárók csodát remélnek: az eredmények azonnali jelentkezése. Nem kevesen vannak olyanok — s nemcsak a laikus érdeklődők, hanem a szakemberek között is — akik úgy vélik: 1968. január elsejétől a „minden nagyon szép, minden nagyon jó” időszaka köszönt ránk. Hogy ettől az időponttól kezdve már csak jó eredmények lesznek, már csak az állandóan fejlődő műszaki színvonalról kell beszámolni, új és új gazdaságossági eredményjavulást regisztrálni stb. A csodavárás e fajtája már csak azért is veszélyes, mert hamis illúziókat teremt, indokolatlan reményeket kelt, elhallgatja a nehézségeket, a részterületeken bekövetkezhető átmeneti kudarcok lehetőségét, s főként arról nem beszél, hogy mi az, amit az eredmények fokról fokra való emelkedéséért tenni kell! Az életben általában, de a gazdasági életben különösen nem érvényes az éles határvonalak elmélete. A gyakorlatban soha nem jelentkeznek olyan tisztán a kérdések, a problémák, mint ahogyan azokat megfogalmazhatjuk elméletben; átszűrő- dések, átfedések, keveredések bonyolítják a valóságot, s így érthető, hogy az említett dátum sem jelent olyasfajta határvonalat, hogy „eddig rossz volt”, s most „ettől kezdve jó lesz”. Ahogy nem igaz az, hogy jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünk „rossz” volt —, hanem a megváltozott valóság elavulttá tette — olyannyira nem igaz az, sem, hogy az új gazdaságirányítási rendszer azonnal „jó” lesz. A gazdasági élet bonyoluUsága nem ismeri a fekete—fehér párhuzamot, sokkal inkább a sokféle árnyalatot, s csakis minden esetben az adott, tehát a konkrét körülmények döntik el, mi a fehér, mi a fekete, azaz, mi az elvetendő, s mi az, ami célhoz vezet. Felelőtlenség a közvéleményben olyan illúziókat kelteni, hogy a reform megvalósítása már január másodikán nagyszerű eredményekkel jelentkezik, hogy akkor már nem okozhat gondot egy rossz vezető téves intézkedése, hogy akkor már a felelőtlen munkás nem gyárthat selejtet, hogy akkor már minden árucikk kiváló minőségű lesz. A csodavárók — akarva — akaratlan — ilyen illúziókat keltenek. Éppen a gazdasági élet az, ahol a legkevésbé létezhetnek mítoszok, s a gazdaságirányítási rendszer reformjának teljes félreértése lenne mitikus csodavárással kísérni megvalósulását. A kísérni kifejezés kiemelése nem véletlen: a csodavárók véleményének újabb veszélyes hatására utal. Ahogy hiba összekeverni célokat és eszközöket, ahogy tévedés azt hinni, egy mágikus dátumhoz való hozzákötés a helyes, úgy melléfogás — s az említettektől fontosságban nem marad el — az is, hogy a reform megvalósítását kísérni kell, a cselekvő, azt már ma előkészítő részvétel helyett! Nyers Rezső elvtárs, a Központi Bizottság novemberi ülésén elmondott beszédében hangsúlyozta: „Igen fontos, hogy a reform előkészítése hatékonyan segítse időszerű gazdasági problémáink megoldását”. Azaz a reform előkészítésének ideje alatt sem „szünetel” a fegyelmezetlenség elleni harc, a lógósok felelősségrevonása, a rugalmasabb és gyorsabb döntések szqrgalmazása, a munka termelékenységének követése, sőt: éppen a reform kellő előkészítése — üzemi szinten — ezek fokozását kívánja meg. A gazdaságirányítási rendszer reformja azt jelenti, hogy változatlan céljaink elérése érdekében felcseréljük — eszközeinket^ A reform kiinduló irányelvei nyomán megpezsdült a vitaszellem, üzíjpii szakemberek, az ipar- irányításban dolgozók, a kérdésben nem érintett, de aziránt mégis érdeklődők döntő többsége egyetért a reform szükségességében, s hogy a vita valóban egészséges, tehát termékeny legyen, nem szabad szem elől téveszteni a csodavárás abszurdságát, a csodavárók nézeteinek tarthatatlanságát sem. Csodavárás helyett arra van szükség, hogy mindenki világosan lássa: csodák nincsenek, hanem jó eszközök, s hogy nem várni, hanem napról napra cselekedni kell. Mészáros Ottó ______________________________________________________„ SZÍNES CSIPKEFÜGGÖNY A győri Gardénia Csipke- függöny Gyárban kidolgozták a színes beszövésű függönyanyagok gyártási technológiáját. Még ez évben elkészülnek az első színes szövésű végek. A négy különböző színű fonal az anyagban hol eltűnik, hol előbukkan, s így modern mértani minták alakulnak ki. 1750 négyzetméteres rajt A Budapesti Nemzetközi Vásár területén megkezdődtek az építkezések a jövő évi májusi nyitás előkészítésére. A 21-es Építőipari Vállalat dolgozói a 4-es és az 5-ös számú pavilont 750 négyzetméter, a 8-as számút pedig több mint 1000 négyzetméter alapterületű új épületrésszel bővítik. Épül Gödöllő vasútállomása 3,5 millióból: 75 m hosszú, 4,5 m magos — Lehetett volna szebb is! A legutóbb tartott utasszámlálás alkalmával kiderült, hogy a gödöllői vasútállomás peronjának forgalma meglepően nagy. Tizenhétezer ember fordult meg rajta a számlálás napján. A magyarázat kézenfekvő: a MÁV-nak itt tőszomszédja a HÉV, és itt van az autóbuszok állomása is. Szemben pedig az Agrártudományi Egyetem, amelynek igen sok a bejáró hallgatója. Ezen felül; máris több nagyipari üzem működik a városi rangra emelt község területén és környékén. A MÁV igazgatósága, évekig tartó húzavona után, végre elhatározta a gödöllői vasútállomás — az ország egyik utolsó romos állomásépületének felújítását. A munkát a volt királyi váróterem rendbehozása vezette be, majd megkezdték a romos főépület felújítását. Az építkezés igen nagyarányú, költsége meghaladja a három és félmillió forintot. Márfi József mérnök tájékoztatója szerint a felújított állomás hossza hetvenöt méter, magassága pedig csupán négy és fél méter. A munka most is gyorsan halad s ha jól megy, a nyáron befejeződik. Ez az épületrész lesz az állomás forgalmi és üzemi épülete és lesz benne egy tágas, közel száz négyzetméter alapterületű oktató-kultúrterem. A gödöllőiek természetesen örülnek, hogy végre eltűnik a második világháborúnak ez a romos emléke, de örömükbe üröm is vegyül. Szerintük — és ezt a véleményüket nagyon sok szakember osztja — az új állomás egyáltalán nem lesz méltó festői szép környezetéhez, alacsonyra nyomott homlokzatával megbontja a táj harmóniáját és azt az érzést kelti a szemlélőben, mintha félig a föld alá süllyedt volna. Kétségtelen, hogy itt az ország egyik legforgalmasabb vasúti fővonalán, Budapest határában, a városi rangra emelt Gödöllő nagyobb igénnyel megtervezett állomást érdemelt volna. (m. 1.) Fenyő vágástól - gyertyagyújtásig Még mindig csapkodnak a fejszék? A Budavidéki Erdőgazdaság már ledöntötte az utolsó fenyőfát. December elején csapott le először az éles favágó szerszám, azóta 15 ezer karácsonyfát terített földre, hogy aztán tovább indíthassák piacra, vásárra. Valamennyi szép termetű fia Pest megyében keres gazdát, a földművesszövetkezetek elárusítóhelyein. És egy lépéssel közelebb az ajándékozás nagy napjához. Ez itt a gyermekálmok világa, a játékok birodalma. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat üzleteiben is megjelentek az óraműves, elektromos és lendkerekes játékok. Legsikeresebb a TU 104-es repülőgép, a kis akadálykerülő dodzsem és a holdrakéta, amely vízszintesen startol, aztán — ha akadálynak ütközik — felemelkedik s lebocsátja a lépcsőt a lejáratban megjelenő űrhajósnak. Az előrelátó és pénzzel fontolva gazdálkodó nagymamák szükségesebbnek s prakKétmillió lekerült a taccsvonalról „Kétmillió a taccsvona- ion” című cikkünkben még október harmadikén szóvá tettük a váci sporttelep építésének ügyét. Az Építésügyi Minisztérium által kijelölt építési vállalat a munkálatokat ez évben már semmiképpen sem fejezheti be — anyaghiány, kevés munkaerő és az építőiparban már megszokott egyéb objektív akadályok miatt. A minisztérium viszont nem hajlandó az általa ez évre biztosított hitelkeretet jövőre is fenntartani. Vagyis a megye fizetheti, más munkáktól vonhatja el a pénzt a sporttelepre, amelynek megépítését a DCM-mel kapcsolatban éppen az Építésügyi Minisztérium kezdeményezte. Nem így lesz. Ami hosszas előző tárgyalások során nem, cikkünk megjelenése után mégis sikerült. Megegyezés jött létre. Most vettük kézhez az Építésügyi Minisztérium hozzánk intézett erre vonatkozó értesí ését, amelyből megelégedéssel idézzük: „A váci sporttelep felépítéséhez szükséges, de 1965-ben fel nem hasziv~'lt hitelkeretet zárolják, illetve átviszik 1966-ra. Ily módon az építés folytatására és annak finanszírozására a város vagy a megye 1966. évi költségvetésének érintetlenül hagyásával nyílik lehetőség.” Kulcs a kocsihoz így lehet autót szerezni három ötezres és két tízezres nyereménybetétbe helyeztem. A novemberi húzáson megszületett a Moszkvics... A szerencse hozzám szegődött, kétszer is megsegített, biztos, hogy ezentúl én sem hagyom cserben... A Ganz Árammérő Gyár munkatársa, Bencze Béláné egy telefont kapott: — Férjem szokás szerint megnézte a reggeli újságot, és ott olvasta, hogy a mostani húzáson gépkocsit nyert. Én már csak akkor hittem el a szép Wartburg de Luxe-ot, amikor a gödöllői fiók is megerősítette... Üj életet indítunk, a nyereménybetét to^ vábbra is az OTP-ben marad, és elkezdünk gyűjteni lakásba. • 8 S a nyolc ._ei szerencsés 5 közül még egy. Megint csak ^irigylésre méltó eset. ^ — Azelőtt otthon rakosgat^ tam össze a pénzemet, s az ^ OTP-fiókvezatő beszélt rá, ^ hogy jobb az a bankban. Így ^került az ötezer forint autó- ^ nyeremény betétkönyvbe. 5 A ráckevei pék Serényi Lajos 8 három hónap múltán már nem ^ vonta kétségbe a „bankem- $ bér” igazságát. A már koráb- ^ ban megvásárolt és hűsége- ^ sen szolgáló Wartburg társat ^ kapott, s a gazda már egy ^Trabant tulajdonosának is ^ mondhatja magát, ^ — Mi lesz ezután? — A kocsit eladom, és is- ^ mét csak jobbik énemre hall- $ gatok: gépkocsibetélekre vál- ^ tóm. Végül is van két lás nyom... T. Gy. V 4 i t i 5 Hogy is lehet? ! Olyan, ember mellett állok, Jaki egymás után kettőhöz ju- J toitt! Érdemes nagyon odafi- S gyelni. A szigetcsépi Rimer j Magdolna ezt mondja: ; — Mint kispénzű ember, ! KST-gyűjtéssel kezdtem. Ad- S dig-adddg, hogy összejött öt- ! ezer forintom. Ezt váltottam ! át a legdivatosabb betét- ! könyvre, gópkocsinyeremény- : re... És május közepén Tra- ! ban tot nyertem, i — S a második? > — Az élet közbeszólt, s í úgy alakult, hogy eladtam a «kiesd kocsit. De nem hagyott í nyugodni, hogy már a zse- ! bemben volt a hajtási jogo- ! sítvány. A pénz egy részét tikusabbnak vélik a ruhaajándékot. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat sok bébiholmija, gyermekruhája ad válogatni- valót, a nagyszülőknek.
