Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

1965. DECEMBER 12. VASÄRNAP tt.al HEcrei vAi»*í«P Hivatalos személy e a személyzetis? Ajándékból másfél esztendő — Egyél, Erzsi... Az asszony eszik, ölében kis papírdoboz, selyempapír- ban szőlő. Szemezi s törölgeti a szemét. — Egyél, Erzsi... Fénytelen mosoly. A férfi csak nézi. — Tésztát is egyél... — öt percig beszélhetnek. Annyi az engedély... — mondja a fegyőr. — A külső szobában fűtsél. És két napra főzess. Az uno­kámnak meg... Mondjatok el mindent őszintén. Hétéves, úgyis megtudná ... ítéletre várunk. Az ügyvéd arról beszél, hogy talán sikerül a bűncse­lekményt másképpen minősí­teni. Enyhébbre, persze. És nézi az óráját, mert sietne már Monorra. — A többit egyétek meg ti... — mondja Erzsi. — És írjál, írd meg előre, kit akarsz még elhozni a beszélőre. Meghúzza kendőjét — Nálunk minden pontos, katonás. A fegyőrre néz. — Úgy érzem, mintha kis- katona lennék... A fegyőr is enged a szigor­ból. — Rá is férne sok asszony­ra a két év katonaság. A bírósági előszobában meg­enyhül a bűn. — Nemcsak őt ítélik el, ha­nem engem is... — mond­ja a férfi. Két év. Fél ötkor kelek s este kilencig nincs megállás. Nemcsak őt bünte­tik... Az asszony sír. — Ne sírj. Majd letelik. — Majd le... — kapasz­kodik a szóba az asszony. Erzsit Gyarmati Mihályné- nak hívják, ötvenéves. Két felnőtt gyermeke, unokája. Kilenc évig a Ceglédi Vendégr látóipari Vállalat személyzeti előadója volt öt hónapja tar­tóztatták le. Bűne: hivatali működéssel kapcsolatos til­tott ajándék elfogadása. Ti­zenkét olyan esetet sorol fel a vádirat, illetve bírósági jegyzőkönyv, amikor bebizo­nyosodott, hogy pénzt, s kü­lönféle anyagi értékeket foga­dott el vállalatának alkalma­zottaitól. 200—300 forint borí­tékban, de egy-két-három ezer forint is. Porcelánfigura, zsírszalonna, hordó must, kar­digán. A jellemzése nemrég még úgy szólt: megbízható, hű az államrendszerünkhöz. Hat elemije volt s becsületes múltja, amikor a vállalathoz személyzetisnek kinevezték. Ö maga is érezte, hogy szak­mailag, műveltség, tapaszta­lat dolgában, gyenge. „Majd belejössz, mi segítünk” — mondták az akkori vezetők. vimmrsfssssssssssssssssssjysssfjxmm De hol vannak az „akkori” vezetők? Van, ki áthelyezéssel ment, van, ki börtönbüntetés­sel. Gyarmati Mihálynéról el­terjedt a hír: elfogadja, sőt el­várja, hogy „honorálják”. Megvesztegethető. Fizetett, aki tanulónak bekerült a vállalat­hoz, s fizetett a takarítónő, aki a „pult másik oldalára” áhíto­zott. Cegléden az iparban nők részére nem nagy az elhelyez­kedési lehetőség, s különösen csábítóan cseng a szó: „gebin”. De még a „kötött elszámolású” üzletek is gavalléros gesztu­sokra „serkentették” a dolgo­zókat Fizettek a jobb beosztás, vállalati előnyök érdekében. A Ceglédi Járásbíróság jú­liusban már ítéletet hozott: két év szabadságvesztés, politikai jogvesztés, kártérítés. Most a Pest megyei Bíróság dönt jog­erősen. Már elmondta védőbeszédét a védő, s szólt már az ügyész. A vádlott még elmondhatja, ami lelkét nyomja, az utolsó szó jogán. — Beszéljen. Miért tette? — kérdi a bíró. — Ezek az emberek mind régi ismerősök voltak ... Nem gondoltam ... Most már nem tenném... Nyolc éve még becsületes munkásasszony volt. A kor­rupció sokszor benne van a le­vegőben. Miért nem szüntetik meg a vendéglátóipari bérezés ellentmondásait? Mert akik neki adtak, azoknak volt mi­ből, azoknak megérte ... A bíróság ítélete világos. Gyarmatlné az, i kinek éppen küzdenie kellett volna a kor­rupció, a csalások, a visszaélé­sek ellen. Személyzeti előadó­ként államigazgatási feladatot látott el, s ilyen minőségben felelős tetteiért. De figyelembe veszik, hogy kevés műveltség­gel, szaktudás nélkül került munkahelyére, s erkölcsi gát­lása a bűncselekményekkel szemben nem alakulhatott ki elég erősen. Másfél esztendő szabadságvesztésre ítélik. Az ítélet már jogerős. • ötvenéves, szürke és szomo­rú. Szomorú? Talán nem is ér­ti egészen a bűnt és a büntetést. Hiszen ma olyan nagy a hajsza a pénzért. Lehet, hogy arra gondol: ő csak elcsúszott egy narancshéjon. A fegyőrök arca olyan, mint a szobroké. — Menjen! — szól­nak rá. Harag és szeretet nél­kül vezetik. Másfél év harag és szeretet nélkül. Talán, ha az első bűnét je­lentik, megúszta volna egy fe­gyelmivel. Túl sokat beszélünk megelőzésről és társadalmi fe­lelősségről. András László erdei | V an jó, meg még a jó­nál is jobb böllér, s olyan is, akinek messze környéken nagy a híre. Néme­lyik neve fennmarad, holtuk napjáig él nem felejtik az emberek azt, akinek a mun­kája zamatos ízeket varázsolt a szájaikba évről évre. Lám, Dabason még ma is őrzik Ba­logh Pista bácsi emlékezetét, holott idestova harminc esz­tendőnél több is eltelt azóta, hogy az utolsó sertés vérét kiontotta. Ezer szerencse, hogy halála előtt tudományát még általadta a vejének, az meg azután mind a mai na­pig folytatja mesterségét. Da- bason akárkivel beszélek, mindenki azt hajtogatja, nincs jobb böllér az öreg Ba­logh utódjánál, ejnye csak, hogy is hívják Böllér bácsit? Mert a személyisége idők során eggyé vált a mesterségével, ez mutatja leginkább, mek­kora tudója a disznótetemből készült mindenféle előállításá­riak. Azt, hogy a Biksza Miklós utcában lakik, a pos­tától a második házban, bér­lői megmondja, de talán csak BÖLLÉR BÁCSI 5 Udvarias emberek Az udvariatlan elárusító, a „szemtelen” pincér állandó téma. Cikkek, panaszos levelek érkeznek a szerkesztőségekbe, s ezek gyakran nyilvánosságot is látnak. Vajon csupa morcos, udva­riatlan ember áll a pultok mögött? Szentendrén egy kis közvé­leménykutatással és saját tapasztalataink alapján, kerestük föl az alábbi négy udvarias, kedves, szolgálatkész kereskedelmi dolgozót. Faragó Józsefné, a könyvesbolt elárusítója Gancz Sándor, a ruházati bolt vezetője Szobi Ernőné, az édességbolt vezetője Kródel Márton, a Határcsárda vezetője Foto: Gábor ^ 1 Új emblémát kap i i a Corvin Aruház I A Corvin Aruház régóta; esedékes rekonstrukciója jö-; vőre megkezdődik. Elsőnek, a ] jövő év végéig — kihasznál- j va a Blaha Lujza téri föld- j alatti építkezését — az áruház j homlokzatát hozzák rendbe, i A felújítás során az áruház i külső képe annyira megváltó- i zik, hogy új emblémát is kell i majd készíteni. A Corvin \ ugyanis teljesen újszerű, úgy-; nevezett luxaflex homlokzatot: kap, vakolás helyett ezüstös : színű alumíniumlemezekkel j burkolják falait < Kétezer éves erdei bekötő út \ j ( Bakonyszentlászló határé- ! ban, a Cuha völgyében új er- j dei bekötő utat épít a magas- \ bakonyi erdőgazdaság. A: munkálatok során egy régi út; maradványaira bukkantak, ! amelyről a régészek megálla- ; pították, hogy az a római kor- \ ban az erdőséget kötötte ősz- í sze a győri főútvonallal. A § támfalas útrendszer több he- ! lyütt még igen jó állapotban ; van, a faragott kövekből épí- i tett töltések biztos támaszté- 5 kot nyújtanak. Az új erdei! bekötő utat végig a római út- $ maradványokra építik fel. | s a huszadik, hogy a neve Bartha József. A kapuja egész nap zárva, nem csoda, mindig kora reg­gel indul munkába, és csak sötét este jut haza. Mióta özvegy, előbb betér házával átellenben a nővéréhez va­csorára. Ugyan mi lehet a böllér est ebédje? Krumplileves. Unottan ka­nalazza, félig sem fogyasztja el, fólretolja a tányért. A benne főtt, boltban vett fél­pár debrecenihez meg hozzá se nyúl. — El vagyok én telve a hússal, egész nap avval dolgo­zom, nem kell nekem egy ke­vés levesnél egyéb este. Nem, napközben sem eszik sokat. Ügy hat óra tájt érke­zik a helyszínre. Akkor meg­kínálják egy kupica pálinká­val, ez kijár a böllémek, kü­lönösen hideg télen. Aztán leszúrja a disznót és megpör- zsöli. Akkor jöhet már a reggeli — Egy bögre kávé egy kif­livel vagy egy darab kenyér­rel, nem kell több. Néhol főz­nek külön ebédet, nem nagy ;kárt teszek benne, legtöbb- jször a frissen abált húsokból ! eszem pár meleg falatot dél­iben. Kisétkú vagyok, s • I Marasztanák sok helyen j ! estére, a torra, de köszönettel ‘elhárítja a meghívást — Csipegető vendég az asz- i tálnál rontja a hangulatot. : Széles vállú, amúgy nem : kövér, inkább jóizxnú ember. : Rövidre nyírt ősz haján oly- I kor végighúzza a kezét be- ; szélgetés köziben. Meggomdol- í tan beszél. Fáradtan ül az I asztal mellett már hatvankd- lesnc éves. — Két és fél mázsás volt ez a mai, akadt vele elég ten­nivaló. Most már hetek óta minden áldott nap vág, néha kettőt is. — Mert ahol. rendes az asszony a háznál és segítenek is, már délig elintézek egyet, besötétedésig meg a másikkal végzek. Az is előfordul, reg­gel egyik, délután másik ház­nál dolgozom. Méghogy sze­retem-e a böllérkedést? Ha nem szeretném, nem csinál­nám. Mindig mészáros és hentes akartam lenni, tizenöt­ben fél évig inas voltam Stresznyák Mihálynál, onnan vittek el katonának, abbama­radt a mesterség. Tizenkilencben vette el az öreg Balogh, a községi csősz lányát. Balogh István azon­ban a csőszködést csak mel­lékállásként űzte, a legkere- i settebb böllér volt Dabason,; még Gyónra is elhívták. El j is ment és mindenüvé vitte j magával a vejét. — Az urak mind az apóso- i mat hívták, télen-nyáron vá- j gattak. A cselédeknek ki kel- > Slett adni a konvenciós sza-! lonnát, nyáron az aratóknak i is, hát ezért. Apósom leszúrta i a disznót, akkor már szólí-! tották az urak befelé, együtt > reggeliztek, ittak, beszélget- > tek, olyan szivarokat adtak ! neki, hogy na! Rám volt bíz- ! va a többi, én meg hamar be- j lejöttem, mert ha az ember-! nek hajlama van, hát megta- ; nulja. Amikor aztán az apó- j som meghalt, én jöttem. Vagyis megörökölte a kun csaftokat. $ Igaz, a régiek már elmentek i öreg Balogh után, a fiatal $ Bartha József meg ősz hajú $ Böllér bácsi lett közben, de $ az újabb nemzedék szintén ^ hívja. Elmaradtak végkép- ^ pen az urak, ám azért nem ^ lett kevesebb a megrendelő. í Ezidén például már nem tud $ vállalni többet, foglalt még ^ az év utolsó napja is. Csak $ jövő januárra van még né- $ hány szabad napja, de feb- $ ruárra is előjegyeztette ma- ^ gát már néhány család. Azt 5 mondják rá, hogy nagyon ? gyors meg nagyon tiszta és a $ savát, borsát is nagyon jól $ megadja mindennek. — Ismerem a helyeket, tu- $ dom, hol szeretik, ha kevés ^ a foikhagyma a kolbászban, § hol kell erős paprikát bele- ^ keverni, vagy sok borsot, s Nem, dehogy, semmit sem ^ méricskélek, látom hogy mi- $ bői, mennyi kell. Szájíz kell $ hozzá, ez a dolog titka. Vajon ennyi évtized alatt ^ megváltozott-e az emberek ízlése? I — Nem mondhatnám. Vala- $ ha az urak húsoskolbászt meg ^ kenőmájast is csináltattak, ^ na ez jóformán egészen meg- ^ szűnt, de máskülönben csak ^ íz járja, mint régen, kolbász, > hurka, sajt, sonka ... S Hány disznót vágott, életé- § aen? Gondolkodik sokáig, ta- $ Ián számol magában. i — Sokat. 5 Ugyan, hogy is lehetne ^ negolvasni, mennyi disznó szívében forgatta meg bics- iáját közel ötven esztendő $ ilatt? Hát még azt, hogy ez- ^ án hányból csinál még húr- $ tát, kolbászt? Szakoly Endre v

Next

/
Oldalképek
Tartalom