Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

1965. NOVEMBER 11, CSÜTÖRTÖK ft 'f 'I 9 Htl.it I lap Gazdagon tizet a kukorica a monori Kossuth Termelőszövetkezetben is. A vártnál jóval nagyobb mennyiséget takarítanak be a földekről, és már a tárolás sem okoz gondot. Mire jó a még felhasználatlan betonoszlop és drótkerítés? Szükség-górét lehet belőle építeni, jövő tavaszra pedig a majort kerítik körüL Befejezés előtt áll a gépszín is, amit az idén ugyancsak felhasználnak kukoricatárolásra. (Gábor-foto) Korszerűbb boltok, nagyobb forgalom A dömsödi földművesszö- veükezet évről évre bővíti, korszerűsíti kiskereskedelmi bolthálózatát. Az idén ősszel például egy önkiszolgáló ház­tartási boltot és egy automa­ta gépekkel is felszerelt tej- boltot terveztek átadni a for­galomnak. Az automata gépekkel fel­szerelt tejbolt már egy hó­napja üzemel és nagy siker­nek örvend. Azt tervezték ugyanis, hogy havi negyven­ezer forintos forgalmat ér­nek el, de az első hónap for­galma ennek a dupjája lett. A tei'vben szereplő má­sik boltot tegnap adták át a forgalomnak ünnepélyes keretek között. Kinőtt iskola A szigetszer! tmiklósi Jó­zsef Attila telep 1955-ben ka­pott iskolát. A tizenkéttan- terxnes épület akkor 350 gye­reknek volt második otthona. Akikor! Azóta tíz év telt el, s közben a telep népessége rohamosan növekedett. A Jó­zsef Attila telep kinőtte a régi iskolát. Ma már 1050 gyerek szorong a tizenkét tanteremben. A hátrányosan megváltozott helyzeten csak új iskola segíthet. Készül is már. Nyolc tan­termes lesz, s a tervek sze­rint ez év végén adják át. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Az építésügyi m‘- nisztet az árvíz okozta épü­letkárok helyreállításáról tett jelentést. A kormány a jelen­tést megvitatta és elfogadta. Az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság vezetője és az igazságügyminiszter a kor­mány elé terjesztette a víz­gazdálkodási társulatokról szóló törvényerejű rendelet­nek és a végrehajtási kor­mányrendeletnek a tervezetét. A Minisztertanács úgy ha­tározott, hogy a törvényerejű rendelet tervezetét az Elnö­ki Tanács elé terjeszti. A Központi Statisztikai Hi­vatal elnöke az adatszolgálta­tások felülvizsgálatáról tett jelentést. A kormány a je­lentést megvitatta, elfogadta és határozatot hozott. A fővárosi tanács vb-ebiöke az. 1966-ban kezdődő és a vá­rosképet jelentősen fejlesztő budapesti építkezésekről tá­jékoztatta a kormányt. A kor­mány a tájékoztatót tudomá­sul vette. A pénzügyminiszter előter­jesztése alapján a Miniszter- tanács módosította a földadó­ról szóló kormányrendeletet. A közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alap­ján a kormány elfogadta a légi fuvarozási szabályzatot A Minisztertanács Tanács­szervek Osztályának vezetője tájékoztatta a kormányt a me­gyei tanácselnökök októberi értekezletéről, s javaslatot tett a tanácselnökök novem­beri értekezletének összehí­vására és napirendjére A kor­mány a jelentést illetve a javaslatot elfogadta. A jó könyvtáros is... ha nem is holtig, de tovább tanul. Hároméves könyvtáros továbbképzést indított a me­gyei könyvtár. Ezen me­gyénk valamennyi főhivatá- 1 sú könyvtárosa részt vesz. GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDD sz E m IK gjgKaism El BSB ID i^Uüüiiüü! ES rSKäilSä El üSühhS A gazdaságirányítás fejlődése hazánkban III. Már 380házat Pest megyében a dunai ár­víz következtében 14 ház dőlt össze és 513 épület rongáló­dott meg. Az elemi csapás a szentendrei és a szobi járás­ban okozta a legnagyobb kárt, iiV'tÖbti " Wint " 450 ' VüiShaz helyreállításáról kell gondos­kodni. A megyében a megrongáló­dott épületek közül eddig 380- at állítottak helyre s az ösz- szedűltek helyébe épülő házak közül nyolc már tető alatt áll. Az építők ígérete szerint ezekbe hamarosan beköltöz­hetnek a tulajdonosok. A szakemberek megállapítása szerint sokkal gyorsabb len­ne a megrongálódott házak helyreállítása, ha ezeken a területeken nem állna még mindig magasan a talajvíz szintje. A talajvíz miatt ugyanis a házak átnedvese­dett falai igen lassan szárad­nak ki. A megyei tanács kezelésé­ben lévő nyári gátak közül a dunabogdányi, a kismarosi, a dunakeszi, a tököli és a ráckevei védvonalak szenved­tek súlyosabb kárt. Az össze­sen 20 kilométer hosszúságú nyári gátak helyreállítására a mégye 4 rrííllió forintot költ. A terv az, hogy az átvágásokat, a megroskadt részeket de­cember 15-ig az árvíz előtti magasságoknak megfelelően helyrehozzák. Később, ahol szükséges, tovább emelik a nyári gátak magasságát. Az ehhez szükséges számításokat a VIZ1TERV szakemberei vég­zik el társadalmi munkában. Uta%ó halastó Űj típusú élőhalszállító ko­csi készült el a székesfehér­vári járműjavító vállalatnál. A külsőre is tetszetős vagon valóságos „utazó halastó”, A gazdasági irányítás komp­lex, összefüggő rendszerének reformját azért határozta el a párt, mert az elmúlt években hazánk termelőerői — (az iparban, a mezőgazdaságban) — és termelési viszonyai — elsősorban a mezőgazdaságban — jelentősen fejlődtek, s mert a nemzetközi munkamegosz­tás, a műszaki-technikai for­radalom eredményeinek hasz­nosítása, gazdaságfejleszté­sünk intenzív fejlesztése meg­követeli a gazdaság irányí­tásának fejlettebb módszereit. Az elvek, amelyek e reformok alapját képezik, már korábban kiala­kultak és a munkás-paraszt forradalmi kormány 1957. évi nyilatkozatában is megtalál­hatók. Megvalósításukért az elmúlt években sok erőfeszítés történt, melyeket jelenlegi tennivalóink helyes megítélé­se céljából érdemes röviden áttekinteni. Gazdaságirányítá­si rendszerünk lényeges mó­dosítását jelentette a mezőgaz­daságban a kötelező termény­beszolgáltatás megszüntetése és helyette a szabad árufelvá­sárlás bevezetése. Ezt követő­en bevezették az új, egységes mezőgazdasági árrendszert, s s ez elősegítette a mezőgazda­ság szocialista átszervezését, érdekeltebbé tette a termelő­ket az árutermelés foltozásá­ban. Ez a lépés számottevően fokozta a piac és a piaci mód­szerek jelentőségét, gazdasági útra terelte több olyan fontos feladat megoldását — például az árutermelés növelését —, amelyeket korábban utasítá­sokkal akartak végrehajtani. A gazdasági eszközök kiter­jedtebb alkalmazását és ezzel egyidejűleg a vállalatok ön­állóságát növelte tervezési rendszerünk fejlesztése, a kö­telező tervmutatók számának csökkenése. Ezt követően be­vezették az értékesítési irá­nyok — külkereskedelem, be­ruházások — szerinti terve­zést, amely fokozta a tervben kitűzött célok és a szükségle­tek összhangját. A tervezés­ben — egyre szélesebb körűen — alkalmazásra kerültek a különféle gazdaságossági szá­mítások. Igen lényeges a vállalati gazdálkodás fejlődése is a nyereségrészesedési rendszer­től a mai devizaérdekeltségig bezárólag. Fontos lépés volt a termelői árak rendezé­se, amikoris megszüntették a gazdasági tisztánlátást zavaró és pazarlásra módot adó szubvenciókat Magyarorszá­gon talán éppen az árképzés­ben értük el a legnagyobb eredményeket. Jelzi ezt az is, hogy több iparágban — pél­dául a műszer-, a gyógyszer-, a műanyagfeldolgozó-iparban — rugalmas árképzést vezet­tünk be, s áraink a ráfordítás­arányokon túl a használható­ságot, a műszaki színvonalat is figyelembe veszik. Fokozott gyártmányfejlesztésre ösztö­nöz a gyártmányfejlesztési ár- kiegészítés és az árkiegyenlí­tési forgalmiadó. Jelentős lé­pés volt az eszközlekötési já­rulék bevezetése. Fogyasztói árrendszerünk is lényegesen rugalmasabb (lásd: az alkal­mi árleszállításokat, áremelé­seket), a divatcikkek piacra- dobásra ösztönöz, (divatfelár stb.) A munkaügyi gazdálkodás­ban az 1957 előtti béralapel­lenőrzéssel szemben előreha­ladást jelentett az átlagbérel­lenőrzési rendszer és ezzel egyidejűleg a különböző bér­formák rugalmas alkalmazása. Szinte évről évre módosult, fejlődött a prémiumrendszer, a legutóbbi minisztertanácsi határozatot erről éppen a kö­zelmúltban közölte a sajtó. Az anyag- és készletgazdál­kodás korábban merev rend­szere is rugalmasabb lett, nőtt a raktári kiszolgálás köre és aránya, egyes területeken egy­szerűsödött a megrendelési rendszer, differenciált hitel­és kamatpolitikát alakítottunk ki. Ebben az évben pedig tel­jesen szabad kereskedelmi módszereket alkalmaznak a feleslegessé vált készletek hasznosítására, E tények felsorolása is elegendő bizo­nyíték arra, hogy: a) 1957-ben gazdasági irá­nyításunkban gyökeres válto­zások történtek; b) a gazdasági irányítás — gyorsabb-lassúbb ütemben —, de állandóan fejlődött, tökéle­tesedett. Egyesek felvethetik, miért nem vezettük be már annak idején azokat a módszereket, amelyekről most szó van? Nos, azért, mert a felismerés: folyamat, a fejlődés eredmé­nye, a gyakorlati tapasztala­tok általánosítása. Természete­sen van más oka is, mégpe­dig az, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt mások voltak gazda­sági viszonyaink (szétaprózott, egyéni gazdálkodáson alapuló mezőgazdaság, kevésbé fejlett ipar stb.) és — nem utolsósor­ban — gazdasági vezető káde­reink képzettsége és gyakor­lata is más színvonalon állt. Most, a megváltozott körül­mények lehetővé és szüksé­gessé teszik, hogy a gazdasági irányításnak ne csak egyes elemeit, hanem egészét to­vább fejlesszük, tökéletesít­sük. Most sem azzal az igény­nyel, hogy „tökéleteset” alkos­sunk. Az állandó fejlődés ki­zárja az „abszolút tökéletes" irányítási rendszer létrehozá­sát. A lényeges: olyan mód­szerek kialakítása, amelyek előrelendítik a fejlődést és ha­tékonyabbá teszik egész gaz­dálkodásunkat. Dr. Varga György Titattony, teretem... ra tapadt. A földre tepertők, erősen fogták, de már sok­kal határozottabban, mint az előbb. Ez nem Lacika — gon­dolta. Szájába rongyot töm­tek, semmit sem látott, hiá­ba erőlködött. Szívét smirgli- papírral simogatták, hányin­gere volt. Azt érezte, hogy a föld hideg, hogy pálinká­tól, szivartól bűzlik az a száj, amely arcától millimé­terekre liheg. Tudta, hogy egyszer már ezt a szájat el­lökte magától. Megértette, hogy most mi történik. Nem sok ereje volt, de nem adta meg magát. A zsebkendőt nagy üggyel-bajjal nyelvével kilökte szájából, sóhajtott, si- koltott. Lacika eddig bamba vi­gyorral nézte, mit csinál a másik férfi. Semmit sem ér­tett abból, ami előtte zajló- dott. Azt különösen nem ér­tette, hogy az ő kontójára történik itt a borzalom. A sikoltásra balga értelmében valami pislákolni kezdett. Lomha teste megmozdult, torkát artikulátlan hangok hagyták el, százkilós súlyá­val a férfire vetette magát. Keze a másik arcát kaparász­ta, megakadt a szájában, az­tán a torkára siklott, állati félelmében és féltésében uj- jai görcsbe ugrottak, a másik férfi holtan hullt a fűre. Lacika vigyorgott és any- nyit mondott: — Titattony, teretem Apolló modi lett az enyém. : 1 Suha Andor Az osztályban német óra volt. Magda felelt amikor az ablakban megjelent az idióta bambán vigyorgó képe és a félre nem érthető szövegű tábla. — Liebe dich, az annyit tesz, mint szeretlek téged — mondotta a lány, mert ép­pen ezt kellett fordítania, amikor az osztály meglátta az ablakban a különös ké­pet. Az osztály röhögött. A tanárnő kiabált. Magda sírt. A pincemester egy hétíg folytatta a könnyűlovassági hadjáratot. Közben mamák üzentek mamáknak, papák üzentek papáknak, párbajra hívták egymást, de mit lehe­tett venni egy bolondon? A hátteret senki sem ismerte. A második héten nehéz­tüzérséggel folytatta bosz- szú hadjáratát a pincemester. Este kilestók a lányt Laci­kával. Magdáék ott laktak fönt a Kálvária parton, ahol már a lámpák sem pislákol­nak, csupán néhány új ház jelzi, hogy ez még itt a vá­ros. Jött Magda szép szőkén, mit sem sejtve, amikor a bo­lond ráugrott és nyálas pu­szikkal borította az arcát. Dulakodás közben felismerte a fiút és szépen kérte: „La­cika nem szabad, Lacika te jó kisfiú vagy...” Az őrült bambán vigyor­gott és lihegve azt suttogta: — Titattony, teretem... A lány sikított, akkor egy erős határozott kéz a szájá­mikor nyitják már az Apolló mozi előcsarnokát, mert ott Csobolya Lacika olyan in­gyen cirkuszt rendezett, fel­ért a legizgalmasabb filmek­kel. Mégis megtörtént a baj. müi­ler Magda szép szőke gim­nazista lányba beleszeretett egy idősebb férfiú. Müllerék- nek fűszerüzletük volt, a fér­fi pincemesterként dolgo­zott a szeszgyárban. Rangbéld differencia nem is nagyon lett volna, csupán az egyszem lánynak más jövőt szántak a szülei. A nagyobbik baj: a lány sem szerette a férfit A kiutasítás fölöttébb kínosan és kellemetlenül történt, mert a férfi nem akart hinni a fü­lének. Bosszúvágya azonos erejű volt kínjával. Ki tudná ma már megmon­dani, mi adta az ötletet ne­ki? Tény, hogy bosszúja esz­közéül a város szerencsétlen flótását, használta fel. Először csupán kompromit­tálni óhajtotta a kegyetlen lányt. Nagy papírtáblára rá­festette a lány nevét, mellé ragasztotta fényképét, né­hány sikamlós mondatot pin- gált a szerelemről, aztán a hülye kezébe nyomta a táb­lát. Odamentek a gimnázium épületéhez, felsegítette a fiút a fal párkányára és elszaladt. figuráknál történni szokott, mindenki céltáblájává vált. Amikor már nagy szőrös fiú­vá érett, felfedezte a másik nemet. Az ilyenféle felfedezés általában nagy detonációk­kal jár, képzelhető Laciká­nál. Közveszélyessé vált. A Főtéren, ahol sokan sétáltak, mozik előcsarnokában, ahol vasárnap délutánonként fia­tal cselédlányok adtak egy­másnak találkozót, fel-fel- tűnt Lacika, elefánt a por­celánboltban. Meglátta a lá­nyokat, szeme elhomályosúlt, térde remegett. Odament hoz­zájuk, meghajolt és azt#mond- ta: — Titattony, teretem. Nee- tem lett autó. Titattony, ta- bad ed tandót? Jót nevettek először, aztán elzavarták. A világban sohasem a bo­londok csinálják a bajt, ha­nem a félbolondok. Lacika évekig űzte a lányokat meg­hatóan együgyü szerelmi val­lomásaival. Időnként a szö­vegből kihagyott valamit, vagy éppen finomított rajta: — Titattony, enyém lett a Apolló modi — aztán megint a tangó és hogy szeretem, de mindezt ártatlanul mondta eL A gyerekek, kiknek nem jutott pénz mozira, minden vasárnap, epedve várták, hogy Borgőzben, szomorúságban fogant, mégis mindig fülig ént a szája. Ha sírt is, vi­gyorgott Ügy hívták, Lacika, Gsobolyó Lacika. Embrionális fej, de kövér és ettől még bizarrabb. Két hatalmas lapátfül és pici orr, állandóan vörös, áttetsző. Szája nedves. Sosincs zárva. Kis vaksi malacszem, fény­telen, az értelem elől lehúz­ta a rolót a teremtő. Be­szédhibás, dadog. Minden groteszk, amit mond. Legfur­csább mégis a teste. Száz- nyolcvan centis porhüvely, leányosan keskeny, sörösüveg csapásé vállak, asszonyos széles csípő, nagy fenék, negyvenhatos lúdtalpak. Ele­fántmozgás. Különös kont­raszt volt ez az alak,, mert finom jó ruhákba öltöztet­ték, buta fején drága velúr­kalap ült, jobb családból származott, akire egyetlen hozzátartozója sem volt büszke. „Szegény”, mondták az ide­genek. „Hülye!” — mondták a rokonok, de azért enni-inni kapott Lacika. Egyetlen osz- tálvt sem végzett. Az apja doktor volt, ügyvéd. Testvé­rei is. Ahöjjv nőtt, belenőtt a város képébe, a város különös színfoltja lett. Ahogy ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom