Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-11 / 266. szám
«CO K/iírlan 1965. NOVEMBER 11, CSÜTÖRTÖK VÁLTOK. Foto: Kotroczö TIHANY Halászati múzeum és paraszttájház Az ősi halászfalu, Tihany újabb két idegenforgalmi nevezetességgel gazdagodik. A Veszprém megyei Múzeumok Igazgatóságának a megbízásából az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállíttatja az egykori tihanyi halászcéh házát, és a népi építészetKeresztelő - tűzzel Megnyílt a szőllősi „Gomba cüárda” A Tápiósúly és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet vendéglátó üzleteinek száma eggyel szaporodott. Már harmadik napja, hogy megnyílt Szőllősnyaralón, az állomás mögött egy kis pavilonban az italbolt. A vendégek eléggé sajátságos módon avatták fel az elmúlt vasárnap. Sok gizgazt és venyigét raktak egycsomó- ba, majd meggyújtották. Ennek melege mellett sörösüvegekkel koccintva éltették sokáig a kis üzletet. Az égni' vendég találóan „gomba” csárdának nevezte el. Megjegyezte ugyanis, hogy ez a bolt, mint egy gomba, úgy nőtt ki hirtelen a vasúti töltés oldalából. nak a múlt századtól szinte alig változott remekét, a Varga-féle parasztházat. A halászházban eredeti helyére kerül az egykori céhláda, a hajdani balatoni háló és számos más, régen használt munkaeszköz. A pa- rasztházat szabad köményes konyhával látják el és eredeti formájában állítják helyre a gazdasági célokra használt helyiségeket. A parasztházban is kiállítják a legrégibb bútorokat és gazdasági eszközöket. Virágzik a varázsmogyoró Szombathely határában, a festői szépségű kámoni arborétumban most virágzik egy különleges díszcserje, a varázsmogyoró. Ez a bokor akkor hozza sárga virágait, amikor lombját már elhullatta, termését pedig a következő nyáron érleli. A levéltelen ágakon érdekes látványt nyújtanak az aranyesőhöz hasonló virágok. Nyugdíjas triumvirátus BESZÉLGETÜNK a dunakeszi tanácselnök szobájában. Pillanatonként cseng a telefon. — Névadó ünnepségre kell a zene? Azonnal itt lesz Ku- rucz bácsi, majd elintézi. — Reklamálják a személyfuvarozási díjat? Bakács Károly bácsihoz tartozik, mindjárt „fogad”. — Nyugdíjasok — fordul hozzám a tanácselnök —, de mi csak úgy hívjuk őket: „pót-tanácsalkalmazottak”. — Ötszáz forintos szerződéssel dolgoznak? — kérdezem. — Dehogy. Társadalmi munkában. A harmadik, Forró István bácsi, itt van már, valamelyik osztályon segít. Bejönnek mindennap, rendes időben, mint annak idején, amikor még munkába jártak. REGGELENKÉNT, megbeszélt időben, Bakács Károly már várja műhelytelepi házának kapujában Kurucz Frigyest Aztán együtt ballagnak be a tanácsba. Már az úton arról beszélgetnek: mi lesz aznap? Mit kell majd elintézni? Mosolyogva mesélik, hogy mennyire hasonló az életük. Mindketten a Vagongyárból mentek nyugdíjba két éve, villanyszerelők voltak, régen is szervezett munkások, sőt, szabad idejüket is együtt töltötték: énekeltek a Vagongyár kórusában. Bakács bácsi ma is aktív kórustag, az énekkar vezetőségi tagja. Akkor már mindannyian mosolygunk, amikor kiderül, hogy mindkettőjüknek egy-egy lánya JAVASLAT A GREENWICHI IDŐ ELLEN A liverpooli kereskedelmi kamara egyhangú határozatban javasolta, hogy Anglia módosítsa a nyári időszámítást és ejtse el az ennél egy órával későbbi greenwichi időt, amely nem egyezik meg az európai szárazföld időszámításával. „Legalább egy órával később kezdjük munkánkat, mint európai üzletfeleink és ezzel nagyon sok üzletet veszítünk” — hangzik többek között az indokolás. Nem szűnik meg, csak átszervezik A Ceglédi Ruhaipari Vállalat beolvad a Pest megyei Kézműipari Vállalatba A Ceglédi Ruhaipari Vállalat megszüntetésének hírével kapcsolatban felkerestük az illetékes szerveket. — Szó sincs a vállalat megszüntetéséről — közük a városi tanácsnál — csupán any- nyi igaz, hogy beolvad a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalatba. — Komoly fejlesztési elképzeléseink vannak — mondja Kiss Gyula, a Pest megyei Tanács ipari osztályának főmérnöke. A megyei vállalat központi szabászatát Budapestiről lehelyezzük Ceglédre, s ezenkívül a ceglédi részleghez csatoljuk a Kézműipari Vállalat Dél-Pest megyei konfekció részlegeit is. — A Ruhaipari Vállalat eddigi dolgozói közül senkit nem bocsátunk el, ellenkezőleg — az első ütemben húszharminc, a későbbi fejlődés során pedig jelentős számú új munkaerő belépésére számítunk — mondja a vállalat nevében Konkoly István műszaki osztályvezető. van, egy-egy unokája — s az unokák is lányok. Csak a természetük nem hasonlít. Kurucz bácsi mozgékony, nyugtalan, Bakács bácsi megfontolt, nyugodt. Kurucz Frigyest kérdezem először: miért járnak ide dolgozni? Mások örülnek, hogy végre megpihenhetnek több évtizedes munkájuk után. Frappáns választ ad, azonnal: •— Mi csak a Dunakeszi Vagongyárból mentünk nyugdíjba. Nem a közélettől. — Aztán sikerült is fejest ugrani a közösségi életbe — tréfálkozik a tanácselnök — két éve ők a pénzügyi áb aktívái. — Ha baj van, csak egy üzenet kell, jövünk és segítünk. De üzenet sem kell mindig. Keressük a kapcsolatot, keressük, hol van ránk szükség — teszi hozzá Bakács bácsi. — Megszoktuk, hogy élet van körülöttünk — mondja Kurucz Frigyes —, a húszas években már szervezett vasas voltam, rézműves. Az első adandó alkalommal az utcára tettek, mert egy munkásellenes intézkedés miatt felszólaltam. Szerencsém volt, hogy énekeltem a Pesti Általános Munkásdalkörben — énekkari tagságomnak köszönhettem, hogy felvettek 1926-ban a Vagongyárba, mert alakítottak ott egy munkáskórust, tagokat kerestek. Bekerültem, munkát is kaptam, de új szakmát kellett tanulnom. így lettem villanyszerelő. Bakács Károly hallgat, mosolyog. Aztán cigarettára gyújt. így könnyebb mesélni. — Az Északi Főműhelyben voltam géplakatostanonc. Első munkahelyemről én is hamar elkerültem. A nevemet, kétszáz másik munkás nevével együtt, kiírták a gyárkapura: „Hazafiatlan magatartása miatt..Nagy nehezen én is kaptam munkát, és belőlem is villanyszerelő lett. Nem mondanak többet, csak annyit, amennyit lényegesnek tartanak. A mozgalom? Arról sokáig lehetne beszélni. Mostani munkájuk? Szerényen hallgatnak. NÉLKÜLÜK NEM TUDTUK VOLNA elvégezni határidőre azt a rengeteg munkát, ami a nyakunkba szakadt — mondja Andrási Vin- céné adóügyi csoportvezető. Csak a legfontosabbakat említi, de így is alig győzöm írni. Az adóbefizetések ellenőrzésekor 5—6 ezer tételt egyeztettek, felülvizsgálták a házadóbevallást, dolgoztak a lakásfelméréseknél — ezer lakást néztek meg! — megírták az adóívek felét, a TÜ- ZÉP-nél összeírták a fuvarosokra vonatkozó adatokat. Az új lakónyilvántartási rendszer bevezetésekor igen sok lakót látogattak meg, és számtalan kartonra írtak adatokat. — Kurucz bácsi a lemezfelelős is. Társadalmi ünnepek alkalmával ő állítja össze a műsort — egészíti ki a tanácselnök a felsorolást. — De ha nincs éppen munka, akkor keresnek — mondja Andrásiné —, soha nem ülnek tétlenül. És a triumvirátus harmadik tagja? Forró Istvánt hiába keressük, elment valahova, ahogy ő mondja, „területre”. István bácsi a legidősebb, 72 éves. Csak úgy emlegetik, mint 2. számú tanácselnökhelyettest. Hat éve vb-tag, elintézi egyedül a vízbevezetési ügyeket, az utcai bekapcsolásokat. Hol lehet? — Talán anyag- beszerzés miatt szaladgál — mondja a tanácselnök. — Reggel csak bejön, zsebrevágja a csekk-könyvet, és délre itt van az anyag. Vagy megint valami vitás kérdést tárgyal? Kivéve a birtokháborítási ügyeket, megpróbál minden egyéb problémát megoldani. A HÁROM ÖREG tagja a Dunakeszi Veterán Szakik Társaságának. Olyan nyugdíjasok gyűlnek össze beszélgetni, iszogatni szombatonként, akik öreg korukra sem tétlenek, akik mindig találnak maguknak hasznos elfoglaltságot. — Veterán szakik?! — Csak a nevünk! — Mert nem hagyjuk magunkat — mondják búcsúzóul Kurucz Frigyes és Bakács Károly. Sietnek, egyiküket egy ügyfél várja, a másik orvoshoz meg}', hogy délutánra, a névadó ünnepségre visszaérjen. , Juhász Erzsébet pen száz lottószelvényt töltöttem ki, hogy segítsem az államháztartást <— amikor csöngetnek. Khm — délutáni csöngetés, nem éjjeli csöngetés, csupán a borosüveget löktem az asztal alá, nehogy növeljem az alkoholisták számát — gyanútlanul nyitottam ajtót. Két tökéletesen vadidegen úr lép be — én balga, akkor még úrnak hittem őket — akiket Salgó küldött, hogy megalkudjunk a használt nadrágjaimra■ és se szó, se beszéd, valami igazolványt nyomnak az orrom alá. helyzet a Fény utcában. Kati néni a virágot is odaadja hitelbe, a nyugdíjas, táppénzes, vagy kis pénzű vevőjének. Majd megadja lelkem, mondogatja éppen 32 ’ év óta. Senki sem maradt adósa. Előfordul, hogy valaki több „menyasszonyjelöltnek” vett már nála virágot. Ilyenkor csendben korholja a vevőt, miközben válogat a szebbnél-szebb szálak között: — Pista fiam... ejnye-ejnye, megint új menyasz- szony... — Kati néni... hiszen én csak az igazit keresem ... Még nem hibáztam rá. Szerencse, tiogy a virágok és kertészük diszkrét ember. Kép-szöveg: G. Molnár Edit ( Kati néni Kati néni — a menyasszonyomnak névnapjára ... Kati néni — a doktor bácsink íróasztalára... Fáradhatatlan mosollyal fűzi a csokrokat, válogatja gonddal és szeretettel a virágokat, özvegy Csákovics Istvánná. Tulajdonképpen árus lenne a Fény utcai piacon, illetve őstermelő, mivel valamennyi virág az ő érdi kertjében díszük előtte. Érdekes, karakán a természete örökifjú barátnőmnek. Pszichológusnak mondják manapság az ilyesmit. — Lélekisme- ret ez drágám — magyarázza, csak ránézek az illetőre és kitalálom, valóban örömet akar-e okozni avval a néhány szállal, — amit talán utolsó előtti forintjáért vesz — vagy csupán hízelgés, törtetés a cél. Hitelt az OTP bizonyos tipusú cikkek vásárlásakor ad. Más a És mutatnak egy másik ^ papírt is — házkutatási pa- ^ rancs — közlik, — elnézést, ^ de meg kell csinálni. Dehogy nézek el, juszt is j nézem, mit művelnek, s egy- re nyugodtabban nézem őket, § hiszen a boldog családi élete- \ men kívül aligha találnak ^ mást. Nem is, és egyre bol- ^ dogtalanabb képpel ténfereg- ^ nek a szobában. Egyikük a ^ szőnyeget méregeti. — Duplafalú — adok fel világosítást —, abban tartom ^ a röpiratokat. Hanem nézd csak, nézd \ csak, fütyülnek a szőnyegre, \ az alatta levő parkettát ko- ^ pogtatják, mint a harkály —^ és nahát, nahát, ezt már nem ^ hagyom, egyikük a zsebkés sei feszegeti, fölfeszegeti a ^ két hete beeresztett gyönyö-s rűséget. i Ahogy hallom, ordítok: — Magánparkettsértés, ma- ^ gánparkettsértés, tiltakozom 5 a HKl nevében. De ezeknek smafu a de- ^ mokrácia — hamarosan egy- ^ másnak adogatják a holmi- >5 kát. Harminc kiló gyapjúfo- ^ nal, száz kiló talpbör, csiga- ^ fúrók minden választékban, i táskarádiók « kultúra terjese- > tésére — egy élet munkája, § verítéke a dogmatikus, szék- ^ tás frakciósok kezében. A napi sajtó jut eszembe, ^ a pátosszal telt szavak — fé- $ lelem nélküli élet, állampol- $ gári biztonság. Keserűen mosolygok. Eh. | menjünk uraim, az igazságért mindenkor meg kellett szén- i vedni ... Nagy S. József $ Gazsi! Valamivel jobb, mint a rendőrség, de azért ez sem leányálom. És kérem, amikor már kezdem hinni, hogy talán, talán csakugyan van félelem nélküli élet, csend, rend, béke — mi történik, miképp teszik tönkre az illúziókat! Dolgos napom végeztével tört rám az ellen, midőn épNesze neked, napi sajtó, félelem nélküli élet — két lépést sem tehetek nyugtalanság nélkül! Semmi csoda, hogy otthon sem tudok megnyugodni — csoda, ha az otthonom sem otthon? Hiszen még akkor éjjel mi történik. Hallgatom a rádiót, persze a másik oldalét, hogy ismerjem az osztályellenség hangját, hogy tudjak agitálni az itteni túlkapások ellen — mikor csengetnek. Élesen, velőtrázóan csengetnek a fekete éjjel, hogy szívem azonnal borogatás után tik-takol. Tessék a napi sajtó — félelem nélküli élet! Gyorsan Moszkvába kapcsolom a verklit — nem félelemből teszem, de minek komplikáljam a dolgot! És a csengő őrjöng, őrjöng, az asszony átfonja a lábam, könnyei a bokámat mossák, sírva nyög- décseli: nem vihetnek el, nem, nem, nem! Jaj, dehogynem — mondom —, jaj, dehogynem, nem értesz te a politikához, biztos, amikor a KÖZÉRT-ben beírtam a panaszkönyvbe, hogy három szalámivéget adtak, ott figyeltek fel rám. És már dörömbölnek, rugdossák a sáros rendőrcsizmák az ajtót! Hevesen búcsúcsókolózunk, még az angol borotvapengéimet sincs időm megsemmisíteni, sem amerikai nyakkendőimet — nyitni kell az ajtót. Oh, hányán vannak!' Gazsi bácsi Szatymazról, Ga- zsiné, kis Gazsi, egy még kisebb Gazsi, sőt egy lány Na, na, na, csak ne túlozzunk, a napi sajtó már ismét fantáziái. Azt írják, hogy ma már nálunk félelem nélküli élet van és a becsületes embernek nem kell semmitől tartania. Oh, igen, nem kell félnem, és az micsoda, amikor a jó- mulíkorjában fényes nappal odahív magához a rendőr és kéri a személyi igazolványom. Aha, tudom — így kezdődik, ha makacskodom, képes a helyszínen megláncolni. — Kérem szépen — ud- variaskodik fölöslegesen, hiszen udvariatlanul fejezi be — ön tilos jelzésen ment át, ezért fizet húsz forintot. Aha, ezt már ismerjük, húszat mond és százat gondol. Hát juszt is csak húsz- szal vesztegetem meg, közte öt deka ötfilléressel, hogy tudjon a társaival osztozkodni, s erre odébbállhatok. Gyönyörű! És ha nincs nálam baksis? Ajaj, már azóta kenyéren és vizen morzsolom napjaimat.