Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
10 fiit «Ecrei 1965. NOVEMBER 28, VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink Lemondhat-e az eltartó a gyermektartásdíjról? Volt férjem nagyobb összeget és ingatlant ajánlott fel, ha lemondok a tartásdíjról. Lemondhatok-e érvényesen a tartásdijra való igényemről? —- kérdezi K. Z.-né abonyi olvasónk. A tartásdíj fizetésének elsődleges célja, hogy a gyermek létfenntartását, ellátását folyamatosan biztosítsa. Éppen ezért a tartásdíjra való jog tulajdonképpen a gyermeket illeti meg és azt az eltartó (szülő) a gyermek érdekeinek megfelelően köteles felhasználni. Ebből pedig következik, hogy a gyermeket megillető jogról egyoldalúan érvényesen nem lehet lemondani, mert az sértheti a gyermek érdekeit. Ahhoz, hogy a lemondás érvényes legyen, a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A gyámhatóság hivatott elbírálni, hogy a tartásdíj egy ösz- szegben és ingatlannal való megváltása mennyiben felel meg a gyermek érdekeinek. Ha a felajánlott összeg és ingatlan biztosítja a gyermek folyamatos ellátását, nincs akadálya annak, hogy lemondjon a további rendszeres tartásdíj iránti igényéről. A kiskorú érdekét szolgálja az a családjogi rendelkezés is, hogy a kiskorút hat hónapra visszamenőleg akkor is megilleti a tartásdíj, ha az eltartó (szülő) saját hibájából mulasztotta el érvényesíteni követelését. Mikor kell visszafizetni a jogtalanul felvett családi pótlékot? Volt munkáltatóm felszólított, hogy a munkaviszonyom megszűnése után a szabálytalanul folyósított családi pótlékot a vállalatnak fizessem vissza. K. M. váci lakos kérdezi, jogos-e a vállalat követelése? Szerinte a vállalatot terheli a felelősség, mivel a munkaviszony megszűnését a társadalombiztosítási szervnél elmulasztotta bejelenteni. A bejelentés megtétele nem a dolgozót, hanem a munkáltatót terheli. Ha pedig a vállalat mulasztása miatt tovább kapta a családi pótlékot, azt ne tőle, hanem a volt munkáltatótól követeljék vissza — írja olvasónk. Abban igaza van olvasónknak, hogy a munkaviszony megszűnését az illetékes társadalombiztosítási szervnél a munkáltatónak kell bejelenteni, nem pedig a dolgozónak. Abban viszont már nincs igaza, hogy a vállalat mulasztása miatt Ön egyáltalán nem felelős a jogtalanul felvett családi pótlékért. A 38/1959. számú kormány- rendelet szerint, ha a családi pótlék jogtalan felvétele a munkáltató mulasztásának következménye, a munkáltató a szabálytalanul kifizetett családi pótlékot teljes egészében megtéríteni köteles. A munkáltatónak ez a felelőssége a társadalombiztosítási szervvel szemben áll fenn, amely leveléből kitűnően érvényesítette is igényét. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának állásfoglalása szerint az a körülmény, hogy a társadalombiztosítási szerv a mulasztó munkáltatóval szemben érvényesítette S igényét, nem szünteti meg a S dolgozónak a jogtalanul fel- § vett családi pótlékért való fe-; lelősségét. A felelősség a tel- j jes összeg erejéig áll fenn. ; A vállalat azonban a sza- ! bálytalan kifizetéstől számi-! tott 30 nap után csak akkor: érvényesítheti sikerrel köve- S telését, ha dolgozója rosszhi- 5 szemű volt. Amennyiben tehát a 30 nap * eltelt, a családi pótlékot a < vállalatnak akkor köteles! visszafizetni, ha a kifizetés ! helytelenségéről tudomása) volt, vagy magatartásával i idézte elő a téves folyósítást, j Kártérítés munkakönyv : visszatartása miatt. A vállalat munkakönyvem! visszatartotta, emiatt máshol! elhelyezkedni nem tudtam, i Követelhetek-e kártérítést? —: kérdezi M. A. olvasónk. A Munka Törvénykönyve ; kimondja; meg kell téríteni a j dolgozó átlagkeresetét, ha a! munkakönyv jogtalan vissza- ! tartása a munkavállalásban ! akadályozta. A munkáltató köteles azt a! dolgozót, akinek a munkavi-! szonya megszűnt — tekintet í nélkül a munkaviszony meg- ! szűnésének módjára — mun- ; kákönyvének átvételére szó- $ ban vagy írásban felszólítani í és a munkakönyvét részére $ kiadni. $ Leveléből kitűnően munka- $ könyvét önnek azért nem $ adták vissza, mert a vállalat- $ tál szemben tartozása volt. A $ munkakönyvét semmilyen cí- $ men — tehát tartozása esetén S — sem szabad visszatartani, $ ha a munkaviszony megszűnt $ A vállalatnak ez a magatartá- $ sa jogellenes, ezért kártérítési $ felelőssége fennáll. A dolgo- J zó azonban nem nézheti tét- 8 lenül a vállalat jogtalan ma- i gatartását, mert elhelyezkedő- 5 sének megkísérlése érdekében $ mindent el kell követnie. $ Esetleg perben igazolnia kell, $ hogy a vállalat magatartása $ következtében nem tudott el- j helyezkedni és ebből kára ke- S letkezett. Ha konkrét elhe- 5 lyezkedési lehetősége nem 5 volt, és csak általában hivat- 5 kozik, hogy a vállalat jogta-J lan magatartása miatt kára $ keletkezett, akkor nincs kel-J lően igazolva a kár bekövet- j kezése. Tapasztalat szerint a dől-! gozó azonban nehezen tudja j ezt a körülményt megnyug- 5 tató módon bizonyítani, hogy 5 elhelyezkedésének megkísér-; lése érdekében a tőle elvár- $ ható gondosságot kifejtette, t Ez pedig nem szolgálhat a! dolgozó hátrányára annál is J inkább, mivel a munkáltató $ jogsértése idézte elő ezt a $ helyzetet. Ezért a Legfelsőbb $ Bíróság az igazság érvénye- $ sülőse érdekében kifejtette azt J az álláspontját, hogy arra kell 8 törekedni, hogy a helyi vi- 5 szonyokat (munkaalkalmakat, $ munkaerőhelyzetet stb.) min- $ dig gondosan figyelembe kell $ venni és nem köteles olyan $ munkát elvállalni, amely a $ dolgozóra nézve jelentős sére- 8 lemmel (nem pusztán az $ anyagi hátrány) jár. Éppen $ ezért azt már a vállalatnak $ kell bizonyítania, hogy a $ dolgozó kellő utánjárás esetén $ megfelelő munkakörben el ^ tudott volna helyezkedni. Dr. M. J. S A negyvenegy éves Pintér Istvánné — konyhalány az abonyi napköziben — mint , mondja, csak akkor j lenne boldog, ha otthon ma- ! radhatna a férje, a három ! gyereke mellett. I Halk, monoton hang; ! — Lenne időm elbeszélget! ni velük. Még varmék is rá- ! juk... 1 Megtörli kezét a kötényéiben, helyére igazítja a fehér jfityulát. Munkahelyén, a nap- íközi otthonban beszélgetünk. ! — Nincsenek maradi vá! gyaim. Nem is indult úgy a ! sorsom, hogy kényelmes bol- ! dogságról ábrándozzak. Ti- jzenegy évesen, amikor liba- I pásztornak szegődtem, tud- ! tam, hogy a munka az élettel > jár. Tudtam, mert az anyám, laki soha nem nevezte magát i dolgozó nőnek, de mindig el- ! járt a kilenc gyereke mellől ! mosni, így tanított, őt meg az I ő anyja tanította így. Tudtam I azért is, mert éhes voltam ... i Később már nemcsak a ke- i nyér miatt, hanem büszkeség- I bői is örültem annak, hogy ; sztahanovista szövőnő vagyok. .Mindaddig, amíg férjhez nem : mentem, és meg nem született az első fiam. Minden hajnalban betolni a pucér gyereket egy üvegablakon? Hát a bölcsődének szültem ? Otthagytam a szövőgépet, nem is dolgoztam ötvenkilencig, hiába mondták itt-ott, hogy egy tsz-párttitkár feleségének, aki maga is párttag, nem illik otthon maradni. Mert én, mivel az apám úgy nevelt, negyvenötben rögtön beléptem a pártba. Azért mondom csal:, nehogy azt higgye, egy amolyan régi nézeteket valló asszony szól be- ; lőlem, ámiért otthon szeret- I nék maradni. ,. Most is községi pártvezetőségi tag és ta- nácstag vagyok. Minden évben politikai oktatásra küldenek. És jó a példa, ha már feljött: sokszor kérdeztem a i jelölésnél, min ek egy ember- j nek annyi feladat? Inkább ; egyet csináljon, de azt teljes j szívvel... Ez lenne a kíván- I ságom a magam életében is. — Most miárt dolgozik? — Mert három gyerekem ! van. Akinek egy van, az meg- í engedheti, hogy amellett ma- j radjon. De akinek három van, az nem engedheti meg. A férjem kétezeregyszáz körül keres, a családi pótlék háromszázhatvan, osszuk el öttel: négyszázkileiícven forint jutna egyre. — Csak ezért? — Csak ezért. Vitába szállók Pintér Istvánnéval. Olyan fogalmakat hívok segítségül, amelyek hozzákapcsolódnak a dolgozó nőhöz. Ezt is: egyenjogúság. — Három gyerek mellett annyi a munka, hogy otthon is egyenjogúnak érezném magam a férjemmel, vagy más- . sál — például azzal á nővel, Varmék rájuk“ a /érje, a gye- hogy dolgozni — Megsínyli rekei élete, jár? — Az enyém sínyli meg azt, hogy a két nagyfiú — az egyik másodikos gimnazista, a másik Ceglédre jár technikumiba — és a férjem, aki szintén tanul este, meleget eszik, rendes otthonban él, tisztán jár. De biztosan az övék is megsínyli, hogy nincs időnk foglalkozni egymással. — S az eredmény, hogy jól élnek, nem hozza meg az örömet, hogy érdemes csinálni azt, amivel a napjait tölti? — Úgy vagyok, miint aki vet, de nem arat. A munkától nem érek rá örülni a családnak. Pedig ha valaki három gyereket szül, ezért is teszi. Szóval, mondom, csak akkor lennék én boldog, ha otthon maradnék. — A kislánya boldogságát hogy képzeli el? — Szeretném, ha nem úgy élne, ahogy az anyám is, és én is. Szeretném, ha egyetemre járna ... Padányi Anna Szemlélet kérdése is Nagy érdeklődéssel olvasom a Pest megyei Hírlap hasábjain a boldogságról folytatott eszmecserét. Ügy érzem, az írások szereplői sok érdekes gondolatot mondanak el, egy dolgot azonban — legalábbis eddig — joggal hiányolok. Nem esett szó arról, hogy a boldogság szemlélet kérdése is. Van ugyanis olyan ember, akinek soha semmi nem elég, nem jó, nem szép és aki éppen ezért a legnagyobb dolgoknak sem tud örülni. Ugyanakkor igen sok embert a legapróbb ajándék, egy-egy széf részlete a természetnek, kedves szó is boldoggá tud tenni. Balzac azt írta: „A boldogság titka nem a lemondás, hanem a vágyak és lehetőségek összhangja.” Ügy hiszem, ez valóban jól érzékelteti, hogy a boldogság elérése szemlélet kérdése is él elsősorban a fiatalokat, ai élet dolgaival most ismerkedőket kell megtanítani arra hogy a boldogság lehetősége minden hétköznapban oti rejlik, csak érteni kell hozzá, hogy megtaláljuk és a magunk számára kamatoztassuk is ezt a lehetőséget. Gammel József Vecsés aki elad, vagy adminisztrál, vagy mást csinál... De kérdezhetek én is? Egy ezer forint körül kereső nő — és az asszonyok nagy része ennyi fizetést kap — egyenjogú a férfiakkal? Hiszen azokat, még ha szakképzetlenek is, jobban fizetik! És azt hiszi, hogy dolgozó, háromgyerekes asszony — itt nem magamról beszélek — nincs kiszolgáltatva, elsősorban az urának, például anyagiak szempontjából? Vagy nincs alárendelve a saját anyai érzésének? Hiába egyenjogú, ha kevesebbet szórakozik, olvas, tanul, mivel a gyerekeivel kell törődnie. Vagy hol az egyenjogúság, ha a férje iszik, üti, veri őt? Ha nincs gyereke az asszonynak, elválik. — Egyet akartam kérdezni, de látja, sokat kérdeztem ... Újabb érvem: a társadalom hasznára végzett munka öröme. — Azt a társadalomnak is csinálom, ha a gyerekeket felnevelem sízargalmas becsületes emberré... De mást mondok. Én ebben a konyhában dolgozom, heten főzünk háromszázötven gyerekre. Hasznos, szép munka, így elmondva. De a gyerekekből, a feladatból csak az elmosni való' edényt, a há- mozatlan krumplit látom. Ezt egy háztartási gép is megcsinálná ... Az otthoni dolgomat azonban nem csinálja meg egy gép, mert az sokkal több, nagyobb dolog annál... Igaz, az ember nyer is vele, ha dolgozni jár, például több dolog érdekli a világból... — és itt meg- iüögA'egy kicsit. — Most, hogy dolgozik, elhanyagolt az otthonuk, rosz- szabb az életük? — Nem, rendben van minden. Mert ötkor kelek, reggelit, tízórait készítek. Délután bevásárolok. Főzök minden este. — Miért nem hideget, vagy készételt esznek? — Drága, és a férjem különben is az én főztömet szereti. — Ma mit készít? — Zöldbabfőzeléket, rántott húst. — És még mit csinál estig? — Hetenként egyszer például mosok. — Nem a Patyolatba adja? — Nincs Abonyban Patyolat, de nem is adnám oda. Inikább kiveszek a kölcsönzőből egy gépet. — Melyik a nap legörömtelibb perce? — Este kilenc, mire ágyba kerülök. — És a hét legjobban várt órája? — Vasárnap délután, amikor ledőflheiteik. A Nők Lapját olvasom. Utána, moziba megyünk. Égy boldogít csak: közeledni Ünnepre terített asztal mellett, összekoccanó poharak zenéje közben hangzik el a kérdés: — Mi a boldogság? A kérdésre csengetés a válasz, majd kopogtatás: tizenkét piros nyakkendős, úttörő kislány lép a szobába, az ócsai általános iskola kamarakórusa. Dallal köszöntik a nyolcvannegyedik születésnapját ünneplő költőt, Falu Tamást Az ismételt kérdésre — miközben a dalosikedvű úttörők már az ünnepi tortákat ülik körül — egy emlékalbum a válasz Az albumot az ócsai Bolyai János Gimnázium diákjai készítették, összegyűjtve benne minden képes és versemléket, ami őket az idős költőhöz fűzi. Csak miután a megye, a járás és a község költő-kö- szönteni érkezett vezetői is végiglapozzák az albumot, hangzik el a válasz: — A boldogság testi-lelki harmónia, a vágyak elérése és a megelégedés. Valahogyan ilyenféleképpen lehetne definiálni. És még valami, ami ezzel kapcsolatos: a boldogság minden korban más. A gyermekkorban az önfeledt játék jelenti a teljes boldogságot. Az ifjúnak a viszonzott szerelem. A középkorú ember számára a maga teremtette, biztos egzisztencia, az öregkorban pedig a vendégsereg, amely nem feledkezik meg arról, hogy az ember még él. — Életének nyolcvannégy esztendeje alatt mikor érezte úgy, hogy boldog? — Például akkor, amikor 1911. január 1-én A hét című lap leközölte első versemet. Vagy 1918-ban, amikor megkaptam közjegyzői kinevezésemet. 1922-ben, amikor Küszöb című regényem elnyerte kétszázötven mű közül a Athenaeum-pályadíjat. És így tovább. Az ember életének minden jelentősebb állomása összekapcsolódik a boldogság fogalmával. Persze az is igaz, hogy más az öröm és más a boldogság. Minden örömet nem lehet boldogságnak nevezni. A boldogság több az örömnél. Színesebb, gazdagabb, tartalmasabb. Valahogy úgy fogalmaznám MUNKÁBAN (Foto: Kotroczó) meg: az ember munkálkodásának a visszhangja emeli boldogsággá az örömet. Vagyis: az, hogy én boldog vagyok, az másokban is boldogságot keltsen. Példával bizonyítom. Az, ha írok egy verset és az véleményem sze- ‘rint jól sikerül, boldoggá tehet. De ez a boldogság csak akkor válhat teljessé, ha a versem másokban is olyan visszhangot vált ki, amely boldoggá teszi őket. Az összecsendülő poharak bizonyítják: a népes vendégsereg egyetért a boldogságnak a költő által megfogalmazott értelmezésével. Valaki csendesen megkérdezi: — Ezek szerint tehát kétféle boldogság van. Az egyén és a közösség boldogsága. — Nem — válaszol a költő. — Nem lehet boldog a közösség, ha benne az egyén boldogtalan. És ez fordítva is igaz. A teljes boldogság az, amikor a kettő kiegyenlítődik és azonossá válik. — Mikor volt életében a legboldogabb? A költő ezúttal verssel válaszol : — Nem boldogság boldognak lenni. egy boldogít csak, közeledni... Egy pillanatnyi értetlenség támad, de a költő mosolyogva magyarázza a maga igazát. — Életemben sokszor voltam már boldog, a legboldogabbnak mégis akkor érzem magam, amikor várom a boldogság beteljesülését. Igen, igen ... így van ez. Mert nagy boldogság így együtt ülni egy ilyen kedves társaságban, de talán még ennél is nagyobb, amikor az ember még csak várja a pillanatot, a boldogság érkezését. — pr —
