Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

1965. NOVEMBER 28, VASÄRNAP *”k/Cü*Iod 11 Hír: Hőbölgő Sándor zűri lakos e hó elején többrendbéli be­töréses lopást követett el. A kár 50 ezer forint. Előzetes letartóztatásba helyezték és az -eljárás megindult ellene. Rendőrségi hír: 50 ezerért lopott. Bíróság előtt hőbölög Hő­bölgő. Hőbölgő Sándor zűri lakos — büntetett előéletű — több­rendbéli lopást-követeitt el a közelmúltban. A tettes sze­mélye kezdetben egészen bi­zonytalan volt, s többek kö­zött lakosság áldozatkész se­gítségének köszönhető, hogy napvilágra került az alvilág Sanyója. Tettét kezdetben tagadta, s azt állította, merő véletlen, hogy a házkutatás alkalmá­val több pénzzel bélelt szal­mazsákot találtak nála. Állí­tása szerint szenvedélye a szalmazsákgyűjtés. Amikor azt kérdezték tőle, miért tart otthon száz karórát, a tíz te­levíziós készülékről nem is beszélve, azt válaszolta, jobb száz óra, mint egy sem. Meg kell említenünk, hogy a szomszédok tanúvallomása szerint Hőbölgő iszákos, trá­gár - beszédű személy. A ga­rázda elemet előzetes letar­tóztatásba helyezték, s hama­rosan a bíróság előtt felel cselekményéért. S miután Sanyo felelt, meg­rohanta a sajtó, s addig írták a lelkét, a múltját, a jövőjét, míg glória nem kezdett de­rengeni garázda feje körül. Íme: Egy ember csalódott (Érzékeny riport sok vissza­fojtott könnyel) Csíkosban volt. Egészen csí­kosban. És szomorúan nézett. Mind a két szemével. A szeme kék volt. Az egyik kékebb, mint a másik. A kékebb sze­mében titok volt. Ezt akarom megfejteni. Nézem a kezét. Átlagkéz tíz ujjal. Egyik kezén is öt van, a másikon is öt. Csend van. Mély gondolatok ör­KERESZTREJTVENY TOLSZTOJ vénylenek. Nézem. Hallgat, és ő is néz. Egyik szemével a csíkosra, másikkal rám. És szomorú. — Miért csinálta? — tö­röm meg a csendet. — Csak — válaszolja és el­hallgat. — Mit érzett, amikor csi­nálta? — mondom és a han­gom megsimogatja. — Féltem — mondja egy­szerűen. Félt. Négy betű, s mennyi mindent kifejez. A bűntudat rezdülő izgalmát, a lelkiismeret kiáltó félelmét, a megtí&nás keserű ízű rettene­tét. — Mitől félt? — kérdezem, s a hangsúllyal azt mondom neki: mondd csak, és tudom, érzem előre a válaszodat. — Féltem, hogy jönnek — mondja elfúló hangon. Micso­da szimbólum! Félt, hogy jönnek a lelkiismeretfurda- lástól terhes éjszakák, jönnek az álmok: megelevenedett szalmazsákokkal, s a karórák, egymás szíját fogva, mint az óvodások. — Mitől félt? — ismétlem meg a kérdést és mélyen a szemébe nézek. — Hogy jönnek a hekusok — válaszolja és a kék szeme tele van rettenettel. És az­tán jöttek a hekusok, s azóta csupa fuldokló keserűség a szeme Hőbölgő Sándor bün­tetett előéletű, csalódott az emberekben. De én megtanultam olvasni a két szemében. A két kék szemében. Én, Hőbölgő Sándor (Egészen modern és teljesen érthetetlen riport.) Színpad. Megvilágítja a pa­rányi rácsos ablakon beszivár­gó napfény. Kockás fény a csíkoson. Ember, csíkos em­ber. Beleáll a fénybe, feldü­börög a zene. Agresszív zene. Az embernek csak a szája jár, hangot nem lehet halla­ni, elnyomja a zene, amit szintén nem lehet hallani. Egy bakancs lép be. Koppan. Kezek. Sok-sok mohó kéz. Aztán érzem a vas hidegét. s valami csattan. A száj fáj- £ dalmaaan lekonyul, s sötét ^ lesz. Az ember beszélni kezd. £ Kong a hangja egészen mé- ^ lyen. ^ „ .. . tudtam, hogy jönni ^ fognak. De nem hittem. Az- ^ tán jöttek, nem szóltak sem- ^ mit, csak néztek rám, és én ^ mentem velük. Csak annyit í mondtam: elvégeztetett. Ha < jönnek, általában ezt szoktam £ mondáni. Azóta rácsok szűrik ^ nekem a fényt, s csak néhány ^ fénynyaláb lopja be magát. ^ Fény megjelenik, csíkcean. ^ Csak az egészen merész su- garak lépkednek be a rácsok 6 között. Csíkos rabsugarak, g Aztán minden csiendes lesz g és énekelni kezdenek a suga- ^ rak. | Nem ismerem a dalt, nem í ismerem a sugarakat, de ez g nem is lényeges, hiszen ed- ^ dig sem ismertem és értettem ^ semmit. í Ne hagyjuk elveszni \ í (Vonalas riport sok bűntu- f dattal) ^ Megtévedt egy ember, akit í Hőbölgő Sándornak hívnak. Megtévedt, mert elfelejtette J mivel tartozik a társadalom- nak, mely embert faragott be- ^ lőle. Kezével, mellyel észter- J gályozhatott, hegedülhetett, £ verseket írhatott, gyermeket ^ nevelhetett volna — lopott. í Szörnyű szó, de nézzük mi j van mögötte. Nézzük az em- ^ bért, kik a felelősek érte, kik- £ nek kell. hogy bűntudat ter- J helje a lelkét amiatt, hogy £ Sanyi lopott. í — Törődtek magával a ^ szülei? Akkorát sóhajt, hogy 't/ majdnem megreped a szíve. £ Persze, hogy a szeret«tét áhí- ^ tóttá ez az egyszerű fiatalem- g bér. — Esj. az ^iskolában? Mond-J ták magának, hogy nem sza- ^ bad lopni? . — Nem mondták — vála- ^ szolja durcásan —, nekem j ezt nagyon régen mondták, még hittanórán. Azóta senki. | Hőbölgő Sándor kilépett az ; életbe, anélkül, hogy valaki £ félrevonta volna akár egy- \ szer is, és megsimogatva a j fejét, szeretettel mondta vol- J na neki: Sanyika, lopni nem 5 szabad! Ha kiszabaduk mindany- í nyiunknak, akik jóéi őre fi- ! gyelmeztethettük volna, akik ; időben a keblünkre vonhat-! tűk volna — meg kell fog- \ nunk a kezét. Markol juk meg í egy emberként, s ne enged- \ jük el soha. Végül még egy kérdés: j — Mi a terve, mit szeretne ; I csinálni, ha kiszabadul? i — Leginkább azt csinál- \ nám, amit eddig. Tetszik tud- i ni, otthon vagyok ebben a ; szakmában, meg az ügyessé- | 5 gém is megvan hozzá. Majd ! ^jobban fogak vigyázni. ^ Hőibölgő tehát dolgozni ^ akar. Megértéssel, türelemmel ^ segítsük, hogy elérje célját, |s nyugodtan munkálkodhassék ^ mindaneyiunk hasznára. S ^ hogy ez sikerül-e neki, ez | nagyrészt rajtunk múlik. Deli Mária S 55 évvel ezelőtt halt meg Lev Tolsztoj, a világirodalom egyik legnagyobb írója. Rejtvényünk­ben egyik leveléből idézünk: „Örvendetes tudni, hogy az em­ber hatással van másokra, mert.. .” (Folytatása a vízszintes 1. és a függőleges 14. számú sorokban.) VÍZSZINTES: 1. Lev Tolsztoj idézet (zárt betűk: C, R, H, H). 14. Kikötőváros a Szovjetunióban, az Azovi-tenger partján. 15. Nagy francia fizikus, az első négyzet­be személynevének kezdőbetűjét írjuk. 16. Verés. 17. Készpénz röv. 19. Nívó, színvonal. 20. Da­rabokra tör. 22. Névelő. 24, Hir­telen feleszmélésnél használt ki­fejezés. 25. Vércsatorna. 26. Az elmondottak, előadottak összes­sége. 29. Váltópénz neve északi államban. 30. Afrikában élő állat, ízletes húsáért vadásszák. 32. Ka­száló. 33. Csak becsukott szem­mel láthatjuk. 35. Határrag. 36. Növények szaporításának egyik módja. 37. A tartalom és forma sokféleségével gyönyörködtető. 38. Kiejtett betű. 40. Molibdén vegy- jele. 41. A vidámság tükröződése az arcon. 44. Község Szolnok me­gyében. 46. N. T. 48. Halászó szer­szám. 49. Község a füzesabonyi járásban. 50. Égtáj rövidítése. 5L E. A. C. 53. Kedvelt dísz- és szo­banövény. 54. Római 501. 55. A Garam szlovák neve. 57. J. I. 58. A felsőfok képzője. 59. Buenos. .. 61. Te és én. 63. Spanyol költő és drámaíró. (1562—1635). 64. Női ruha díszítése lehet (névelővel). 66 . A réz és horgany ötvözete. 68. Becézett Ilona. FÜGGŐLEGES: 2. Naprendsze­rünk hatodik bolygója. 3. Köt­szer (névelővel). 4. Kaptár. 5. A. N. 6. Jugoszláviához tartozó szi­get. 7. Elnyűtt. 8. O. G. 9. GY. P. (az első négyzetbe kettős betű). 10. Fiatalabb fiútestvér. 11. A madár, házi szárnyas emésztőszervének része. 12. Vigyázó. 13. Hegység- rendszer a Balkán-félszigeten. 14. A vízszintes 1. folytatása (zárt be­tűk: N, Z, Y.) 18. Férfinév. 21. A Szovjetuniót több szocialista ál­lammal összekötő hatalmas kő- olajvezeték neve. 23. Becézett Zol­tán. 27. Repedés. 28. Népköztársa­ság Belső-Ázsiában. 31. Nem hasz- ;nált. 34. M. E. 39. Dicsfény, sugár- ; korona. 40. Lassan, kényelmesen jmegy. 42. Indulatszó. 43. Zsíros I tapintású folyékony anyag. 44. ; Talán, rövidebben. 45. Kiejtett be- !tű. 47. Díjszabás. 49. Növényvé- ; delmi szerként használt készít- ; mény. 52. Francia festő (1796— \ 1875). 56. Finom ital. 58. Erősen \ szembe ötlik. 60. Etelt ízesít. 62. íA levélre válaszolt. 63. Egyik me- \ gyénk. 65. R. G. 66. Kén és urán \ vegyjele. 67. G. I. \ A NOVEMBER 14-1 KERESZT- \ REJTVÉNY HELYES MEGFEJTÉ- j SE: Társadalmi, történeti, mate- \ matikai — és fizika^, biológiai, or- Jvosi. Műszaki, kémiai. Arany. Te­leki. Bartók. í KÖNYVJUTALMAT NYERTEK \ Raj Ferencné Cegléd, Bem u. 21 \ — Piffkó Jánosné Dobogókő, Is- ' kola. — Sárik Lászlóné Cegléd J Rákóczi u. 62—64. — Herczeg Fe- * rencné Dunaharaszti, Uzsoki u 19. — Sziklai Tamara Vác, Egye­sült Izzó. — Kulimák Oszkár Ma­VARAZS Az íróasztal csodálatos dolog, nem holt fa, nem bútordarab, ha­nem varázslatos tulajdonsággal rendelkező valami, amely olykor pillanatok alatt megváltoztatja annak az embernek a jellemét, aki mögéje ül. A jó barátból né­melykor gőgös vezető lesz, a jó emberből rossz, a szívélyességet ridegséggé formálja. Itt van például Murányi, aki régebben jó barátom volt. Sokáig nem láttam, és amikor újra talál­koztunk, alelőadó volt a Vegyes­forgalminál. Amikor elmondtam neki, hogy unokahugom pont a Vegyesforgalmihoz akar kerülni, megígérte, hogy beszél a főelő­adóval, az nagyon jóban van az igazgatóval, és reméli, hogy lesz M ert az ember ne kiabáljon ki semmit. Azazhogy..: Nagy T. Mihály felszúrt egy katonányi kenyeret, rá egy fojtogató nagy szalonnát, végül egy karika paradicsomot a mennykő nagy bicska hegyére és behunytam a szemem —, de nem lett semmi baj. A haránt hintázó bajusz azt igazolta, hogy Nagy T. Mihálynak meg sem kottyan egy ekkora falat. Nagyot nyelt: — ... mert ugye, dolgozni mindig kellett. Uraságnak, ma­gamnak, most meg az elnöknek... — De hát az elnök — akarnám megvédeni a szövetkezeti demokráciát, egyben rávilágítván a régi uraság és a mostani nagyüzem közti társadalmi és gazdasági különbségre, de az öreg közbeint... — Nem kell éngem agitálni. Az uraság az uraság volt, az elnök meg elnök. Az uraságot leváltani nem lehetett, az elnököt igen... Az uraságban sose bíztunk, azzal tudtuk, hányadán állunk — vett egy nagy fordulatot a bizalom hátán, ö uraság volt, mi napszámosok. Az elnök az más. Az mifélénk. Az, ha becsap, félrevezet, az más dolog ám, kérem... — Hát olyan ember az elnökük? — Ez nem. Ez nem olyan. De — tartja fel a bicskát — olyan is lehetett volna. S akkor hogy néznénk ki. Sehogy. Mert beszélnek az emberek, néha buták, mint az ángyom kotlósa, de a végén mindenki tudja, hogy mi függ az elnöktől... Megsza­kadhat az ember, aztán mégsem jut valamiről valamire, ha­nem csak a valamiről semmire... Az elnök nekem ne kapál­jon, hanem gondolkodjon. Azért elnök, nem igaz? A z úton autók suhannak el. Mint valami furcsa, zúgó, de Yí sokszínű sereg. — Jönnek és rohannak tovább. Több az autó, mint ló volt valamikor, istenuccse több. — Irigyli őket? — Irigyli a kórság. Csak loholjanak. Meg aztán egy se báró ezekből, vagy uraság ... A vejemnek is van kocsija... Felicia... vagy mi a... Szép kocsi. De nem tetszik neki, valami Tannuszért, vagy hogyhívjákért töri a nyavalya. Engem olyan koromban egy bicikliért vert meg az apám, igaz, hogy még nem voltam a magam embere, de nem is kaptam meg ű biciklit... Ö meg autóért nyavalyog. Ide a kést a nyakamra, hogy meglesz az az izé ... — Hát magának? Tfám néz, hogy ugratom-e, de 'komoly arcot vágok, pedig JA éppenhogy ugratni szándékozom az öreget. — Hogy nekem? Azt kérdi? Hát éppen nekem is lehetne autóm ... Olyan olcsóbbforma is megtenné ... De nem lehet. — Pénz nincs, igaz? — Pénz? — méltatlankodik az öreg — pénz, az csak len­ne. De hát — hajol közelebb hunyorgó szemmel, hogy most én nem tudom, tréfál-e, ugrat-e az öreg'engem, vagy komolyan mondja —, mégsem lehet. Tudja, még azt mondanák, hogy jól megy az emberfia dolga ebben a szövetkezetben. Hát ezért nem. Mert az ember ne kiabáljon ki semmit. Főleg, ha men- degél a sorsa. Azt ne! — hajolt egész közel, hogy jól megért­sem a tanácsot. Gyurkő Géza a dologból valami. ö nagyon igyekszik majd. Harmadnap kö­zölte, hogy a főelőadó kiesett az igazgató kegyéből és rettenetesen sajnálja, de ő, aki olyan kis pont, nem tehet semmit. Egy idő múlva unokahugom el- panaszolta, hogy még mindig a régi helyén van és változatlanul szeretne a Vegyesforgalmlnál dol­gozni. Újságolta azt is, hogy Mu­rányi barátom egy év alatt szé­dületes karriert futott he. Előbb főelőadó, majd igazgatóhelyettes lett, két hete pedig ö a Vegyes­forgalmi igazgatója. Rohantam Murányihoz, de csak a titkárnőig Jutottam el. Beje­lentett, majd sajnálkozva közölte, hogy az igazgató eftben a hónap­ban nem fogadhat. Három hét akkor talán adhat terminust. Erre írtam neki egy érzelmes, szemrehányó levelet, hivatkoztam gyermekkorunkra, fiatal éveinkre, kirándulásainkra és későbbi ba­rátságunkra is. Murányi azt válaszolta, ponto­sabban válaszoltatta, hogy bár­mennyire sajnálja, de ebben az évben egy perc időt sem tud szá­momra biztosítani. Lett volna ugyan öt szabad perce november­ben, de azt is fontosabb ügyre kellett beütemeznie. Próbáljam meg egy-két év múlva — java­solta. Tegnapelőtt a Filodendron esz­presszóban találkoztam Murányi­val. Legnagyobb csodálkozásom­ra megölelt, megcsókolt és határ­talan örömének adott kifejezést, hogy ilyen régi jó baráttal, mint én, beszélgethet. Elmondta, hogy megfúrták és áthelyezték a se­gédhivatalba. Azután megkérdezte! — Mi van az unokahugoddal? — Még mindig a régi helyén van. Sajnálkozva jelentette ki: — Milyen kár, hogy a segédhi­vatalba kerültem és semmit sem tehetek az érdekében. A mos­tani igazgató azelőtt rendes ember volt, de képzeld, most vissza se köszön. Mióta az én volt Íróasz­talomnál ül, az a ronda alak még a legjobb barátját sem akarja megismerni. Palásti László Monor, Baross Gábor u. 30. G YERMEKREJTVENY PAJTASOK! Száznegyvenöt év­vel ezelőtt, 1820. november 28-án született a tudományos szocializ­mus egyik megalapítója. Nevét a rejtvény vízszintes 7. sorában ta­láljátok. GYÜM01CSÉRT VÍZSZINTES: 1. Frisskeletű. 4. Kaszáló. 8. Mássalhangzó ahogyan kiejtjük. 9. Szájaskodik. 11. Te — német nyel­ven. 12. A madarak királya. 13. ifjúsági rövidítve. 15. Valamiből kettő, mint összetartozó. 16. A legkisebb folyóvíz. 17. Erős sze­szesital. 19. Védelmez. 20. Méhla- kás. 21. A gyűszű belseje?!? FÜGGŐLEGES: L Község a monori járásban. Z. Édesanya becézve. 3. Cselekvést fejez ki. 5. Cukrozott. 6.' Évszak. 10. Tejtermék. 13. I. A. L. 14. Hosszmérték. 15. Díszes tollazatú házi szárnyas. 16. Díszes. 17. ízelt­lábú állat. 18. A rovarnak szem és láb nélküli lárvája. PAJTASOK! A megfejtett nevet írjátok le egy levelezőlapra és 1965. december 6-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A helyes megfejtők részt vesznek a novem­beri jutalomsorsolásban. Az 1965. november 14-i rejtvényünk helyes megfejtése: MONET.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom