Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-26 / 279. szám
»BST •nr. if. ( 1965. NOVEMBER 26, PÉNTEK 3 Tíz év eredménye, hibája a mérlegen Szombaton lesz a Pest megyei társadalmi bíróságok tanácskozása A Pest megyében jelenleg működő 149 társadalmi bíróság értekezletet tart szombaton. Az értekezleten, illetve tanácskozáson, részt vesznek a SZOT, SZMT, a Pest mérvéi szakszervezeti bizottságok, üzemi SZB-k, képviselői, de meghívót kapott rá a megyei főügyészség, megyei bíróság és több jelentős megyei gyárüzem igazgatója is. A tanácskozás a társadalmi buoságok 10 esztendős múltjára tekint vissza, igyekszik hű képet adni az eredményekről és feltárni a bíróságok munkáját gátló körülményeket, fogyatékosságokat, lehetőséget adva azoknak felszámolására. Az érdekes, fontos tanácskozás színhelye az SZMT budapesti tanácsterme lesz, SZTK épületében. December 1-re elkészül az ácsai orvosi rendelő Már az utolsó simításokat végzik rajta és — a terv szerint — december 1-re átadják rendeltetésének az ócsai orvosi rendelőt Régi kívánsága teljesül ezzel a község lakosságának, megjavul a gyógyellátás, a körzethez tartozóknak nem kell messzire gyalogolniok. A helybeli lakosság egyébként tekintélyes értékű társadalmi munkával járult a korszerű orvosi rendelő felépítéséhez. A Vidám Színpad új bemutatója kapcsán A Vidám Színpad — egy kis túlzással — őfelsége a néphatalam „hivatalos ellenzéke”. Arcunkra lisztet kenünk, fejünkre csillogó fényes sapkát rakunk és a rivaldafényben, kezünkben csörgővel kedves fintorok, grimaszok közben mindent megmondhatunk — magunknak. Megmondhatunk, de nem mondunk. Nem mondunk, mert valahol a színpad vezetésénél baj van a fintorokkal, a grimaszokkal, vagy ami ehhez kéne: a bátorsággal. Űj műsoruk a Nehéz a választás is ezt bizonyítja. Elemző, méltató kritika helyett (amellyel egyébként a magyar sajtó nem fukarkodott) megpróbálom állításomat bizonyítani. Szóval: nem jelent bátorságot a mai politikai légkörben, Dobi István nevét a színpadon kiejteni még akkor sem, ha csibész kacsintással, de mindenképpen az ő kontójára viccelődünk. Ez önmagában sem jót, sem rosz- szat nem jelent. Senkit semmire sem tanít, még kritikai érzékünket sem fejleszti. Jó, elismerem, az igazgatókat már erősen bíráljuk. De ehhez sem kell nagy bátorság, hiszen egy ország sajtója feni rajtuk pennáját. Megasztán: amiért és ahogyan bíráljuk őket. A külföldi vendéggel együtt isznak, mint ilyen szituációkban t—tenni szokott, butaságokat kérdeznek tőle. Vagy: jót mondanak az „eladásra” szánt káderről, csak „vegyék” meg az új cégnél, vagy... A jelen „Demokratikus kabaré” számtalan esetben már régen túlhaladott és sokszor ismételt témákat csépel. Sőt, egyazon téma a műsorban különböző tálalásban többször is terítékre kerül. Azután két igazgató „kicsontozása” között, azt is megtudjuk, hogy Amerikában jobban élnek az emberek, mint nálunk. Szóval azért találjuk bátortalannak a műsort, mert nem az ország, a nép fontos ügyeibe szól bele. Ez a műsor nekünk nem ellenzék. Ez a fél arcú, csak az igazgatók felé grimaszoló kabaré, kissé anakronisztikus már. A néphatalom mi is vagyunk, tessék egy-két fintort ránk is áldozni, a fizető közönségre. A lógó munkásra, a nem mindig tiszta kezű maszekra. A hivatását időnként elmulasztó értelmiségre stb. Csak ekkor, ha ezt megteszik, lesz demokratikus a kabaré. A z új profilhoz tisztázni kéne a régit. Hátat fordítani a polgári kabarénak és azt mondani: éljen a politikai szatíra. Együtt elegyítve a kettő nem megy (ősz Ferenc szellemes keretjátékába, hogy illenek a Huligánok és a Jogos félelem című jelenetek?). Néhány fiatal új tehetséget is szívesen látnánk a színpadon. És bátorságot, modernséget a színpadtechnikai megoldásokban is. Nem utolsósorban sok jó humorú szerzőt. Suha Andor „Mi vagyunk az A furcsa, de lényegében találó mondatot — kérdőjel nélkül — az egyik ceglédi kisipari szövetkezet elnökétől kölcsönöztem: ő jelölte így a javító-szolgáltató tevékenységet. „Mi vagyunk az időjárás: mindenki szid bennünket, de kénytelen elviselni. Ha napos idő van, azaz, ha jól dolgozunk, az természetes, de ha valami nem stimmel, akkor a fejünkre húzzák a vizes lepedőt.” Szavai bizonyítására sok dolgot elsorolt: azt is, amiről valóban nem tehetnek, mégis őket szidják érte, s azt is, ami rajtuk múlik. Évek óta gondokat jelző téma a javítás-szolgáltatás: ott szerepel a községi tanács ülésének napirendjén csakúgy, mint a járási tanács végrehajtó bizottságának megtárgyalandó anyagai között, a megyénél, az országos szerveknél. Világméretű gond A szolgáltatás — az egyszerűség kedvéért jelöljük egyetlen szóval a sokrétű tevékenységet — világméretű gond. A szolgáltatások iránti igény ugrásszerűen nőtt, de a jelenlegi szint még mindig jelentősen elmarad a gyakorlatban mutatkozó szükségletektől. Egyetlen országos adaton is jól lemérhetjük ezt: a tanácsi vállalatok teljes termelésének mindössze 2.2 százaléka, a kisipari szövetkezetek termelésének 15.3 százaléka volt a közvetlen a lakosság számára végzett munka! A megyében etekintetben nem is rossz helyet elfoglaló monori járás kisipari szövetkezetei évente százmillió forintot meghaladó termelési értéket produkálnak, mégis; a szolgáltatási igények jórésze kielégítetlen marad. Az említett példa egyben a gondok fő forrását mutatja: az eredendően a lakosság .szolgálatára életrehívott _váL. l alatok és kisipari szövetkezetek zöme ma már üzemszerűen termel, s tevékenységének jelentéktelen hányada csak — némi maliciával úgy is fogalmazhatjuk pusztán az „illendőség kedvéért” csinálják — a lakosságnak végzett munka. A szervezés rövidzárlatai Oldalakat töltenének meg azok a panaszok, amelyek a szolgáltatás alapvető fogyatékosságaira vonatkoznak. Közismert gond, hogy hány településen nincs fodrász, hiányzik a cipész, lehetetlen összegekért az építtetők egymástól csábítják el a kőműveseket stb. Tanácsaink, a KISZÖV, a KIOSZ erőfeszítése: az elmúlt években ugyan enyhítettek a gondokon, de a lehetőségeket jobban kihasználva. előbbre tarthatnánk. Sajnos, a „több kéz — több hibalehetőség” itt is megtalálható. Van, ahol a kisipari szövetkezet részleget létesítene, de a tanács nem ad — mert nem tud adni — helyiséget. Van, ahol helyiség lenne, de ott nincs pénz a részleg berendezésének biztosítására ... így például a monori járásban ez évre tervezett kisipari szövetkezeti részlegeknek csak a felét sikerült létrehozni, különböző akadályok miatt. Nem sokkal különböznek a problémák a tanácsi vállalatoknál sem: elsősorban a vegyes javító vállalatok tevékenysége igényel általános rendezést, az alapvető elvek meghatározását, nem is megyei, hanem — országos méretekben! Bizonytalanná és esetlegessé teszi e vállalatok tevékenységét a jelenleg. érvényben levő anyagkiutalási rendszer, s ugyanakkor — az érem másik oldala — rendkívül laza a munkafegyelem, feltűnő a gondatlanság a szakmunkáknál, elsősorban az építkezéseknél. A szervezés rövidzárlataira mutat az is, hogy rendkívül bizonytalan az utánpótlás. Nincs kellő felmérés, s ennek következménye, hogy igen sok szakmában mindig utólag igyekeznek kellő létszámot biztosítani, amikor a lakosság már az ajtókon dörömböl. Hozzájárul ehhez a szolgáltatóipari szakmák torz megítélése — fodrászat —, de az is, hogy nincs kellő felvilágosító — ismertető tevékenység. (Erre jó példa —, de pozitív értelemben — a nagykőrösi helyiipari tanulóiskola, ahol évek kínlódása után, kellően agilis emberek vették kezükbe a kőművestanulók ügyét, s kiderült: van elég jelentkező!) Sajnos, a legtöbb helyen az ajtókra kifüggesztett tábla — kézzel írt sorok a papíron — az egyetlen útbaigazító: „tanulót felveszünk”. És még az is hozzájárul, az idegenkedéshez, hogy sok esetben a tanulókat hosz- szú ideig segédmunkára használják, „fuss ide, fuss oda” alapon, ahelyett, hogy minél jobb szakembert kívánnának nevelni belőlük. Az export fontos... Húsankét Cegléden Ki hitte volna, a húsellátottságából igazán lehetett még néhány hónapja sem következtetni rá, hogy eljön az az idő, amikor Pest megye területén hetenként mintegy három vagon hús megmarad. Nos, jelenleg már itt tartunk. Húsbolthálózatunk ilyen nagy mennyiségben küldi vissza hétről hétre a húst a megyei Húsipari Vállalathoz. Hogy ennyire megjavult húsellátásunk, arról mindenki a saját szemével is meggyőződhet. Még kisebb falvak húsboltjaiban nemcsak szombatonként éppen hogy akad, de úgyszólván egész héten át sorbanál- lás és várakozás nélkül vásárolható. Azért mégsem ez a nagy bőség az oka annak, hogy ttárom vagon megmarad. Nagyon sok helyen szombatonként üres a húsbolt, mégpedig éppen ott, ahol nem vették át, hanem visszaküldték a Szállítmányt, mert fagyasztott volt. Ez ügyben tanácskoztak minap a megyei Húsipari Vállalat ceglédi üzemében rendeseit ankéton, amelyre meghívták a húsboltvezetőket és megye nem kell a fagyasztott? Van az olcsónál olcsóbb csont is a vállalati ellenőröket. A boltvezetők kifejtették, nem veszik a fogyasztók a fagyasztott húst, sem a sertést, sem a marhát. Sokan oktalan előítélettel viseltetnek iránta, még többen azonban nem is idegenkednének tőle, csak a küllemét kifogásolják. Azt, hogy a lehűtött hús gyakran nem éppen tetszetős állapotban kerül a boltokba, a Húsipari Vállalat szintén elismerte, de hangsúlyozta, akkor is alkalmas a fogyasztásra. Hiszen ami visszajön, abból nagyon ízletes felvágottat készít, azt aztán szívesen megveszik és elfogyasztják az emberek. Nincs elegendő hűtőkocsi, leginkább egyszerű teherautón szállítanak, így azután még idő előtt felenged, néha el is színeződik a fagyasztott hús. Megígérte viszont a vállalat, igyekszik minél előbb hűtőautókat beszerezni, hogy többé ne legyen kifogás. A zavartalan húsellátást azonban másként nem garantálhatja a jövőben sem, csak ha a húsboltokba bizonyos mennyiségű fagyasztott árut is küld. Külföldön is mindenütt így van és ez igaz. Amint az is, hogy a fagyasztott húsból épp olyan ízletes étel készülhet, akár a frissből. Ezt az ankét minden részvevője szintén elismerte. Nincs azonban hús csont nélkül. Erről is szó esett. Jelen volt ugyanis az értekezleten a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség is és megragadta az alkalmat, hogy valamire, amit a húsboltok eládói oly gyakran elfelejtenek, felhívja a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy nemcsak három hatvanas csont van. Létezik olyan is, aminek kilónként 3 forint 30 fillér, meg egy forint tíz fillér, sőt hetven fillér az ára. (Jelentkezzen sürgősen az a fogyasztó, aki ezt tudta, vagy aki már kapott húsboltban 70 filléres csontot!)-y -e ceglédi építőipari szövetkezet te-'ékenységét, de másutt ugyanakkor bosszantó apróságom miatt esik el egy-egy szolgáltatástól a lakosság. Az egyik járási székhelyen például a fényképész részleg megnyitását hosszú ideig az késleltette, hogy — minden más megvolt! — hiányzott a vaku... Másutt, ahol a frizurák gondozója után áhítoztak, azért nem jutottak dűlőre, mert „csak” egy lányt kaphattak volna! Mintha a huszadik század második felében eretnekségnek számítana, ha lány nyírja a férfiak haját! A szolgáltatás javításának útja az is, hogy jobban szervezzék a munkát a vállalatoknál, kisipari szövetkezeteknél. Nem egy vegyes javítónál például a rossz ügyvitel, a bizonylati fegyelem lazasága eleve lehetetlenné teszi a gyorsabb, jobb minőségű munkát, s hasonló a helyzet nem egy járási szolgáltató kisipari szövetkezetnél is. Erre nyomatékosan figyelmeztetnek az emelkedő rezsiköltségek és a megrendelők reklamációi... Alapos felmérést A gyóni tanács megtárgyalta a szolgáltatás helyzetét._.. a járási pártbizottság ülésén napirendi pontként szerepelt... társadalmi bizottság vizsgálja felül... — megyénk legkülönbözőbb részeiből érkeznek hasonló hírek. A „cipő szorítását” jól érzik mindenütt: a felmérések mégse váljanak Kívánságlisták összeállításá- v.' Anyagi lehetőségeink korlátozott volta közismert, éppen ezért a felmérés akkor lesz valóban alapos, ha nem a holnaputánnál, hanem a ’elennél kezdi. Mit lehet az adott körülmények között megvalósítani, mi az, ami jelentősebb anyagiak nélkül is jobbá teszi a munkát. Több járásban végeztek ilyen felmérést, sajnos, nem mindenütt kellő alapossággal, csak arra korlátozódva, mi kell. Igaz, a szolgáltatás kicsit valóban „időjárás.” És a hasonlatnál maradva, a nyári zápor ellen véd a jelentős költséggel épu t tető, de — az esőkabát is. Ezt az „esőkabátot” megkeresni — nemcsak a szolgáltató iparban dolgozók feladata, hanem mindenkié. Hissen mindenkit érintő dolog ez, aligha van olyan állampolgár, aki ne lenne érdekelt a szolgáltatásban, mint — megrendelő. Mészáros Ottó Árkalkuláció, szépirodalom Pest megye kisiparosai- a napokban határozatot hoztak, hogy tovább terjesztik a „Kisiparosság a lakosság szolgálatában” mozgalmat. Evégből a legkisebb javítási munkákat is a legjobban végzik el. Szakmailag segítik az új iparigazolvánnyal ás működési engedéllyel dolgozó társaikat. A KIOSZ mindenütt tart tájékoztató adó-, ár-, és kalkulációs előadásokat. Ezenkívül a szépirodalmi és szakmai könyveket is terjesztik maguk között. Külkereskedelmi mérlegünkben jelentős tétel a kisipari szövetkezetek, sőt, az egyéni kisiparosok termelése. Joggal öregbítik a magyar termékek hírét ezek az árucikkek, például a tápiószelei faipari kisipari szövetkezet évente mii- Hókat jelentő laboratóriumi § bútorai, a pomáziak faiparig termékei stb. Ugyanakkor el- ^ gondolkoztak), hogy nem egy ^ esetben az export növelése a ^ lakosság számára végzett szol- ^ gáltalás rovására történt, s^ nem a kettő arányainak meg- ^ tartása mellett, sőt, ma már ^ nem egy olyan szövetkezet a van, amely csak exportra dől- a gozik. A helyes arányok meg- § találása, s azok betartása — § betartatása! — nem könnyű.^ Példa azonban van erre is, ^ csak egyet említve; a vecsési^ fehérneműkészítő kisipari sző- ^ vetkezet, ahol a jelentős ex- ^ portszállítások mellett eleget i tesznek a belső piac támasztot- ta követelményeknek is. A javító- szolgáltató tévé- ^ kenység kiterjesztésénél több ^ határozat is rendelkezik, s hi- ^ ba lenne elhallgatni, hogy e | határozatok nyomán sok min-¥ den történt. Jelentősen fejlő-S dött például a földművesszö-^ vetkezetek kölcsönző hálózata, ^ valamivel jobb lett az elekt- ^ romos háztartási készülékek ^ javítása, több helyen megöl- ^ dották a „Patyolat-akciót” —, ^ de a tovább élőrehaladás egyik ^ feltétele, hogy biztosítani kell ^ az elvek, a fejlesztés céljainak tisztázását, világos meghatáro- ^ zását, és azok — végrehajtását. ^ § ... de az apróság is | Igen sokan dicsérik a nagy- ^ körösi Nívó Kisipari Szövet- ^ kezet munkáját — ruhák, or- | kánkabátok készülnek itt — as MEDITÁCIÓ (Foto: Kotroczó) \<fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS*f4 § I FURDAL i A LELKIÖSMERET | $ ^ ^ nem annyira, mint Raszkolnyi- ^ $5 kovot az öregasszony megölé- ^ § se miatt, de íurdal, eléggé je- X x lentékenyen. A múltkor egy § S megyei tanácskozáson voltam X $ szerény krónikást minőség- X X ben, s hallom, mikor mondja s ^ az illusztris előadó, hogy X § Pest megye elnyerte a takaró- § S kos megye címet, mert min- X S den családra Jut szűkebb X X pátriánkban immár ötezer to- X X rint átlagos OTP-betét. Jó- X ^ ságos úristen, csaknem meg- S ^ dermedt kezemben a bűntu- x X dattól a ceruza. Mivel én, be ^ X kell vallanom, semmi akti- S X vával e téren nem rendel- 5 S kezem, sőt passzíváim túl- X S szárnyalják az ötezer forin- s ^ tos átlag-családi normát. S X Holott mégcsak nem is csa- X S Iád, hanem haszontalan ma- § ^ gánzó vagyok. X Mit is kéne tennem, hogy X X megjavítsam, de legalábbis ne g S rontsam az OTP-betétstatiszti- X § kát? S Lehet, hogy benősülök egy § g gazdag, OTP-betéttel ren- * X delkező családba? I I (al) § ¥ § Vsssrssssssss/rsmsssrs/'fsssfsssMSxmti Alsónémedi: Megmentik a karfiolt A minap adtunk róla hírű hogy az alsónémedi gazdák-, ha az időjárás kedvez, december közepéig szedik a másodnövényként termesztett értékes karfiolt. Az időjárás azonban közbeszólt, sőt várható, hogy az elkövetkezendő napokban tönkre is teheti a még száron levő karfiolfejeket az erősebb hideg. Most az alsó- némediek minden erejüket latbavetve mentik a termést, egyelőre kupacokba szedik, s aztán behordják. Nagy tapasztalatuk van már, hogyan lehet megóvni az értékes zöldségfélét a tél váratlan támadásától is.
