Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-24 / 277. szám

1965. NOVEMBER 34, SZERDA MECVei Akik a virágokról gondoskodnak A falak még mészszagot le­helnek a ceglédi városi ker­tészet új telepén. Januárban lesz egy éve, hogy ideteleped­tek a nagykőrösi útra, a te­mető mögé. — Messze esik a várostól, az igaz — mondja Kovács Béla kertész — dehát mi nem lehetünk a nagytemplom tö­vében. Ott csak a virágaink vannak. Az új kertészet harminc embernek ád állan­dó kenyeret. Jóformán társa­dalmi munkában maguk a dolgozók üvegezték be a há­rom nagy melegházat. Most már otthon érzik magukat benne a kócos aszparáguszok, az előkelő aspidistrák, a fíku- szok, salviák, az óriási mons- terák. — Mi dolga van télen a kertészetnek? — Ki sem látszunk belőle. Készülünk a tavaszra. Ahhoz, hogy ismét százezer tő virá­got tudjunk a városi parkok rendelkezésére bocsátani, egész télen dolgoznunk kell. Palántázunk, hajtatunk, ma- goncokat nevelünk. Dugvá- nyozunk, feljavítjuk a beteg növényeket. Olyan ez itt, mint egy szanatórium, szülészettel egybekötve. — Nem tévedett; százezer virágtövet hol lehetett látni Cegléden? — Pedig ennyi volt idén is. Árvácskával kezdtük, s most azzal fejeztük be, míg le nem esett a hó. Tulipán, kána, muskátli, szalvia, mind a mi­énk. Aprócska egy tő, sok kell belőle, hogy nagy gruppokban mutasson. És amilyenek az emberek! Nézni szeretik a szépet, de vigyázni rá, azt nem! Nem is gondolják, hányszor kell pótolni a kiültetett virá­gokat. Törik-zúzzák őket, ké­pesek éjjel átgázolni rajtuk. A gyerekek labdát dobnak közéjük, mások lopkodják őket A nyáron két nagylányt fogott el a rendőrség, akik J lopkodták az utcai kőedé- j nyékből a növényeket. — Melyik a legdivatosabb virág? — Ilyenkor a ciklámen. Kell a nagy névnapokra, Er­zsébetre, Katalinra. Erre ne­veljük a cserepeseket a vi­rágüzleteknek. — És melyik a legszebb vi­rág? — Csakis a rózsa. A legtö­kéletesebb, felülmúlhatatlan. — A virágkertészkedés na­gyon szép foglalkozás. — Az is. Arról viszont már kevesebb szó esik, mennyi munkával, pepecseléssel jár, hiszen élőlényeket nevel! Pél­dául: hat hétig tart, míg a fíkuszlevélből hajtás gyöke­resedik. Közben tíz percen­ként kell langyos, permettel megszórni. Elég ennyi? A torkot fojtogatja a fenyő, a parafin és valami szesz pá­rolgása. A padlón lépni sem lehet, telve mohakoszorúkkal, fenyőgallyakkal. Asszonyok ülnek két sorban, csokrokat kötnek. — Télen ez hozza a pénzt. Itt a temető, ilyenkor nem élővirágot, hanem zöldet vesz­nek az emberek. Ha megkö­töttük őket, befújjuk folyé­kony viassszal. így lepereg róluk a víz, eshet rájuk az eső, a hó. — Tessék körülnézni — pa­naszolják az asszonyok. — Szép modern kertészet lenne itt, ha a ceglédi építőipari vállalat is úgy akarná. Csakhogy nagyon lassan megy a dolog. Készülget a központi sor, ott lenne a raktár, az iroda, az ebédlőnk és a für­dő. Most minden itt van a fo­lyosón. Egymás hegyén-hátán vagyunk, sem dolgozni, sem enni, sem tisztálkodni nem tudunk. — Van egy kis kulipintyónk irodának — kapcsolódik a be­szélgetésbe a szakszervezeti titkár. — De rendesen feláll­ni sem lehet benne, mert a falon polcokon ott tartjuk a virághagymákat, másutt nincs helyük. Az üvegház meleg, a szabadban elfagynának. Ta­vaszról nyárra, nyárról őszre, őszről télre ígérték a befeje­zést, de jó, ha jövő ilyenkor­ra elkészül az épület. Hát igen. A virágokról a kertészet dolgozói gondoskod­nak, de miért késik a gondos­kodás róluk? Komáromi Magda 'ssssssssssssssssssssssssssssssrsssssssss* MEGHALT GÁRDONYI SÁNDOR Hetvenkilenc éves korában Egerben, elhunyt Gárdonyi Sándor, Gárdonyi Géza fia. Na-K-Ca Ahol tejezik a vizet... + rsss/s/ssssssfsssss/sssssssssssssssssss/* < I .. , i | Összefogás | a kultúráért fi Szada községi tanácsának j s művelődésügyi állandó bízott- J S sága rendkívüli ülésen foglal- fi fi kozott azokkal az újságközle- fi fi ményekkel, amelyek legutóbb s fi a kis község kulturális törek- « § véseit ismertették. If j. Petrák S fi János elnök részletesen ismer- fi $ tette a többi között a Pest me- S fi gyei Hírlap legutóbbi beszámo- fi § lóját a Művészet című folyóirat fi fi közleményéről, amelyben dr. s fi Domonkos Imre elismeréssel S fi állapította meg, hogy az Észté- g § tikusabb életért, címmel meg- 3 § indított országos mozgalomnak fi fi milyen erős visszhangja kelet- fi fi kezett Szadán, Székely Berta- fi fi lan falujában. Bejelentette az S fi elnök, hogy a TIT földrajzi fi fi szakosztálya az országjárás-ve- fi fi zetők számára kiadott forgató- fi fi könyvében külön felhívja a fi- fi fi gyeimet Szada müvészettörté- fi fi neti emlékeire. Laky József § fi tsz-brigádvezető bejelentette, fi fi hogy a szadai tsz-tagok fölis- fi fi merve a kulturális és a gaz- fi fi dasági élet összefüggéseit, kész- fi fi séggel ajánlják fel segítségüket fi fi a község kulturális törekvései- s S hez, iíj. Puskás István a KISZ- fi fi tagok lelkes közreműködéséről fi fi biztosította az állandó bizottsá- fi fi got. Tóth Rezső, mint a Szé- fi § kely Bertalan emlékbizottság fi fi tagja bejelentette, hogy a Pest § fi megyei Idegenforgalmi Hivatal fi fi készségesen támogatja a köz- fi fi ség idegenforgalmi törekvéseit, fi § Szó van arról is, hogy a jó fi fi rajzkészségű úttörők jutalom- \ fi táborozásának színhelyéül Sza- fi fi dát jelölik ki. Az állandó bi- fi fi zottság elhatározta, hogy ja- fi fi vaslatot terjeszt a községi ta- fi § nács elé, kérve a kulturális és fi fi idegenforgalmi vonatkozású § fi kérdések mielpbbi napirendre ^ § tűzését. fi <m. L» $ fi v *SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Róluk miért felejtkeznek el? ben vannak, nyolcig ráérek Ö meg agglegény. A riporter mindezt faarc­cal végighallgatta és addig kétszer lefény­képezte az utcát, a nőt, a buszsofőrt, a sarki új­ságárust, mindenkit aki már arra járt. „Élő riportot aka­rok” — mondogatta magá­ban és odament a kőműves­hez is. Beszélt vele, min­denről amiről két férfi be­szélhet, kattintott közben a gépével, aztán továbbáll t Már nyitott könyv volt előt­te az utca és a nő élete. Ke­veset jegyzetelt, inkább a fe­jével dolgozott. Egy kissé fázott a keze a gépen, miköz­ben bámulta a kőműves mez­telen karján az izmokat. „Szép, romantikus rész lesz ez a kis tiszta, utcai szerelem a riportban” — gondolta, s örült, hogy még a szerelmi téma is az utcán hever. Meghívta a kőművest két deci forralt borra, amit ilyenkor ősz táján már minden korcs­mában főznek. Az rááll! Kérte a csapost, hogy a bor jó fahéj<js és cukros legyen, aztán a kőműveshez fordult. — És mondja csak, bá­tyám, — szürcsölte a hírlap­író a meleg bort — nem rossz így egyedül? — Egyedül? Ne vicceljen elvtársam. Két nagy fiam van. az egyik tanár, a másik ügyvéd. És három unokám. Hát az asszony! Attól ugyan egyszer sem maradtam egye­dül életemben. A farzsebébe nyúlt, elővett egy hatalmas brieftaschnit é* abból kiszedte a családi ké­peket. Elővett egy megsár­gult névkártyát is. — Itt a címem, ha lenne szí­ves a képeket ideküildeni. Tudja, amik kimaradnak 3 lapból. A riporter rágyújtott egy Kossuth-ra. Az­tán a kőműves arcába bámult: „Vén gaz­ember” — gondolta, de csak azért haragudott, mert elron­totta a riport legszebb ré­szét. „Már megint hazud­nom kell” — mormogta ma­gában. ,.A kőműves fiaiért, unokáiért. Hiába: hazudós szakma a miénk.” A riporter a Népszínház utcában készített ri­portot az utcaseprőről. Hogy miért választotta pont a Népszínház utcát? Isten­kém. Hát választhat egy ri­porter? Ezt ajánlották a köz- tisztasági központban. „Ott egy olyan fiatalasz- szony seper” — mondták — „aki elég csinos ahhoz, hogy fényképezni lehessen, és elég okos, hogy el tudja monda­ni munkája lényegét, élete kanyaróit. Harmincéves, el- í hagyott nő, két kisgyermek- I kel. És tanul. Az általános i hetedik osztályát végzi. Már- \ tír, de azért boldog, optimista ; is. Hiszem csinos és csak \ harminc éves”. i Az újságíró korán kelt, ; mert az utcaseprők korán j kelnek. Fényképezőgépét be- I töltötte. A lépcsőházban ész- j revette, hogy lóg a cipőfűző- : je, lehajolt, de elszakadt, i Rossz ómen — gondolta és be- i ült a meleg kocsiba. Reggel i ötkor érkezett a riport szín- i helyére. Az autót a mellékut- i cába állították. Megnézte a j nőt magának, s várta, hogy : ébredjen az utca. A hazafelé i tántorgók nem érdekelték, i Némelyik elvégezte a járda i szélén a dolgát, a nő rájuk ; ripakodott, jött a rendőr és I felírta őket A : z utca első igazi lakója a kőműves volt. Fél hatkor érkezett és i egy kapun át hord­i ta az udvarba a téglát, néha I homokot és me&zet is vitt. öt- ivén éves lehetett, ingujjra ! vetkőzött, maga elé zöld kö- ! tényt kötött. Fején kackiás, ! kis piros svájci sapka volt. I Az egész ember: életerő. És I valami békebeli kisiparosság I áradt belőle I — ö a barátom — mondta ! az asszony. — Vele szoktam i megosztani a bajomat. Há- ; romszor voltam vele mozi- j ban. Cukrot vett és hazakí- j sért. A második alkalommal I megcsókolt, azóta tegezzük i egymást, ötven éves, de el- i bír bármelyik fiatallal, ne- ; kém elhiheti. Holnap is mo- i ziba megyünk. Ö vette a je- ' gyet. Gyermekeim napközi­Na, K, Ca, — Nátrium, Ká­lium, Calcium... először meg­határozott töménységű oldatot helyeznek a lángfotométerbe, majd a vizsgálandó anyag koncentrációját ehhez viszo­nyítva mérik. Épp Zs. Bálint Miklós a Petrik Lajos szocia­lista brigád vezetője végzi a műveletet. Rendszeresen ellenőrzik 3 ? tüzelési pakura kalóriáját is. J A méréshez azonban mégha- 5 tározott hőfok szükséges. A $ Petrik-brigád egyik tagja a íj „melegítőbe” teszi a pakurás ÍJ üveget. $ S Szöveg: Reitter László 5 Fotó: Gábor Viktor S talán nem méltatlan dolog azt kívánni: másként, beosztott­ként, s ne vezetőként bizo­nyítsa, megváltozott, s amit eltékozolt, azt visszaszerzi. Ott még megtörténhet, hogy a termelőszövetkezeti vezetősé­get a közös vagyon óvására intő revizor „önköltségi áron” szerzi be a féldisznót, de fi­zetni is csak akkor fizet, ami­kor a vizsgálat megindul el­lene. Ott még megtörtén­het ... MIFÉLE EMBER AZ, aki nem hiszi, nem követi saját szavait; aki másakat kioktat, aki szenvedélyesen mennydö­rög, aki únos-untalan a köte­lességekre figyelmezteti tár­sait, de maga csak jogokat ismer, s míg a többieket az egyenes útra ösztökéli, ő a mellékutakon, a kertek alatt jár? A hamis szavak tisztességte­len tetteket szülnek, s e tet­tek újra — most már takaró­ként, mentegetőzésként — ha­mis szavakat Körbe-körbe: a szavai szentségét feladó em­ber mind könnyebben vesz szájára olyasmit, ami nem igaz, s mivel mind ritkábbá váló őszinte pillanataiban ma­ga is érzi, hová jutott, milyen mélyre süllyedt, önigazolás­ként a fecsegés leple mögé menekül. Van, aki demagógiá­vá züilleszti a jogról szóló sza­vakat, S van, aki csak má­sokra vonatkoztatja a köteles­ségeket. Van, aki arról szóno­kol az üzemben, a termelési értekezleten, hogy „a vezetés dolga ez is, meg az is”, s ma­ga a nyolcórányi munkaidő­ből hármat-négyet lazsál, s van, aki jogosan bírál, de sza­vait durván visszautasítják; hányféle lehetősége szavak jó í; vagy rossz használatának! § fi A szó eszköz csak: emberi milyenségünk egyik kifejező- í je, céljaink meghatározási 5 módja, tetteink tanulságainak ^ foglalata Eszköz: használható $ jól is, rosszul is. A gyémánt $ elvágja az üveget, a kalapács $ csak tömi tudja. A figyelmes ^ kapás gyomot irt, a figyel- § metlen, a felelőtlen a hasznos § növényt is kivágja. Kézbe való 5 eszközeinket megtanuljuk S mind jobban kezelni, de leg-1 finomabb eszközünket, gondo- $ lataink kifejezőjét, szavaink ^ seregét hányszor használjuk ^ rosszul, gondatlanul, a kö- ^ vetkezményekkel nem törőd-^ ve?! Hányszor hangzik el úgy 5! szó, hogy nem mond semmit ^ — mert üres, mert megalapo- ^ zatlan —, hogy megcsúfolja a & valóságot — mert a tényekkel S szembenézni kellemetlen —, § hogy senki nem hiszi el — § mert tudják az igazat —: kel- ^ lenek-e az ilyen szavak?^ SOKSZOR BESZÉLÜNK | RÓLA, s joggal: a szocialista^ társadalom tiszteli és kibonta- > koztatja az emberi méltósá- $ got. E méltóság egyik alap- $ köve, hogy szentnek tartsuk 5 szavainkat, hogy azt mondjuk, amit gondolunk, s szavaink $ komolyságát, igaz voltát — $ tetteink igazolják! J Mészáros Ottó í •rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. SZAVAK; csendesek vagy szenvedélyesek, dicsérők vagy ostorozok, megállapítok vagy ígérők; sokáig fontoltak vagy könnyelműen kibukók; teg­napról szólók vagy holnapot idézők; nagy horderejűek vagy apró dolgokat eligazítok: mennyi a becsülete, hitele szavainknak? Gondolunk-e rá, hogy a felelőtlenség szent sza­vakat tesz üréssé; a farizeus- ság igazat jelentő szavakat torzít hamissá; a fecsegés de­valválja a szavakat? Mennyi keserűség, csaló­dottság, mennyi düh — sza­vaik miatt! Ugyanaz az em­ber; most „hivatalosain” be­szél, legömbölyítettek, sem­miben el nem akadok szavai. Szép minden: rózsaszín. Tás­kába kerül a toll, a jegyzetfü­zet: a beszélgetés csevegésre vált át, semmivé foszlik a hivatalos, kínos gonddal cir- kalmazott „nyilatkozat”, fok- ról-fokra derül ki, ez sem egészen tökéletes, az sem egé­szen jó, hogy a valóság csak akkor rózsaszín, ha olyannak látja, amilyennek szeretné, s nem — amilyen! Nem zavar­ja, hogy tíz perce, fél órája még mást mondott. Szavak: már-már természetesnek vesz- szük, c 6 a k szavak, miért lenne hát becsületük?! Té­kozlóan bánunk szavainkkal, tékozlóan és felelőtlenül. Té­kozlóan, mert szóhegyekkel jelzünk tettparányokat, s fe­lelőtlenül, mert sokszor ma­gunk sem hisszük el, amit ki­mondunk. „Megnyugtattam” — mondja a munkaügyi osz­tályvezető, szavait indokolván, s a reklamáló munkás úgy megy el, hogy viszi magával a semmit nem érő szavakat. Mert semmit nem érnek: a reklamálás nem jogos, de nem ezt mondták neki, ha­nem „utánanézek”, meg „megvizsgáljuk, mit tehe­tünk”. Az osztályvezető sem gondolta komolyan: jól tud­ta, nem tesz semmit, nem is tehet, törvénytelen lenne, ha cselekedne. A nem eléggé megfontolt szó, a valósághoz rosszul kapcsolódó — zavart okoz, bizonytalanságot kelt: év elején ezt a Váci Kötött­árugyárban, a normarendezés­kor jól megtanulták. Az egye­nes szó, a lényegre sűrített; megértőkre és követőkre ta­lál. Mint a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, ahol azt mondták; rendezni kell a nor­mát, de úgy, hogy ne csök­kenjen a kereset. Állták a szavukat, így történt. Szavak próbája, mérlege a tett, a va­lóság. És bár sokan és sok­szor vallottak kudarcot e pró­bán, nem tanulták meg, és nem is akarják megtanulni: a szavak szentek, kimondásuk kötelez, egy hamis szó tíz igaz hitelét rontja, s száz má­sik becsületét csökkenti. AZ ÖNÁLLÓ GYÁRBÓL gyáregység lett, az igazgatóból a nagyvállalat igazgatója. S ő, aki tegnap még szidta a másik gyárat — mert nem szállítja az alkatrészeket ha­táridőre, mert a leszállított anyagok között sok a selejt — most fényes szavakkal ma­gyarázza, nincs itt semmi hi­ba. Igaz, a tegnap szidott gyár a nagyvállalat központi egy­sége lett... Szavak hitele, be­csülete? Nemcsak az! Eltúloz­zuk-e, ha azt írjuk: politikai kérdés ez, s nem is a kisebb súlyúak közül való!? Szavak és valóság egyezése jelenti hosszú évek óta a „nagy” po­litikát. A kormány elnöke parlamenti beszédében nem hallgatott arról, ami nem si­került. A párt és a kormány vaskövetkezetességgel ragasz­kodik az őszinte szóhoz, a dol­gok nevén nevezéséhez, s a „nagy” politikának ezért lesz mind több az aktív, tehát cse­lekvő támogatója, híve, har­cosa. A „kis” politika azon­ban ... ott még sok minden lehetséges. Ott még megtör­ténhet, hogy a hatalmával visszaélő, törvénytelenséget — törvénytelenségre halmozó kisüzem igazgatóját — aki ugyanakkor egyetlen alkal­mat sem mulasztott el, hogy öntudatról és erkölcsről prédikáljon — elítéli a bíró­ság, de röviddel szabadulá­sa után, ismét vezetőként lát­hatjuk viszont. Ki hiszi el szavait? Egyszer már el­játszotta azok becsületét, s A szavak szentsége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom