Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

ms r seem 1965. NOVEMBER 21, VASÁRNAP Szorít a határidő! Látogatás a tsz-épUkezéseknél AZ ŐSZI SZÁNTÁS, vetés, betakarítás után az áttelelte- tés gondja nehezedik a szö­vetkezeti gazdák vállaira. Könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel ott, ahol van elegendő férőhely, s az istál­lók védelmet nyújtanak a zi- mankós időjárás ellen. Szeren­csére, a szövetkezeti gazdasá­gok többsége, már rendelke­zik ilyen istállókkal. Néhány szövetkezet tagsága abban a reményben kezdte az évet, hogy mire beköszönt a tél, korszerű istállókba kötheti az állatokat. Az állam ugyanis másfél millió forint hitelt adott ezeknek a gazdaságok­nak. Hol tartanak az építkezé­sekkel? Ezzel a kérdéssel ko­pogtattunk be három terme­lőszövetkezetbe. Mindhárom­ban a Ceglédi Építőipari Vál­lalat dolgozik. A FARMOSI ÜJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET­BEN Szajkó János elnökhe­lyettes vezet végig az építke­zésen. Száz férőhelyes, modern istálló épül itt. A tetőszerke­zet és a hullámpala fent van már az épületen, tehát kívül­ről nézve biztató a kép, de az elnökhelyettes szavai kétséget támasztanak afelől, hogy egy­hamar fedél alá kerülnek az állatok: — Az első átadási határidő november húszadika volt, a mostani szerint december ti­zenötödikére kellene átadni. Mi azonban nem bízunk ben­ne. A falakon belül teljes a káosz. Az elnökhelyettes szavait megerősíti a brigádvezető és Bede János művezető is, aki éppen itt tartózkodik: — Talán-talán január else­jére átadjuk, de nem biztos. Kevés a szakember és a se­gédmunkás. — Nagyon kellene az istálló — mondja Csák István ÍÍ5- állattenyésztő, aki ugyancsak az építkezést jött megtekinte­ni. — Zsúfoltak az istállóink, de még így sem tudtuk fedél alá tenni valamennyi állatot. A borjak fészerben vannak, s ugyanígy ki vannak téve az időjárás viszontagságainak a hét-nyolc hónapos vemhes üszőink is. Az építkezési naplóba piros tintával két-három naponkint a műszaki ellenőr jegyzi be észrevételeit. Nincs olyan be­jegyzés, amelyből hiányozna a sürgetés: — Kérjük, hogy a vállalat több embert állítson be! A művezető az elnökhelyet­test kéri, adjon a tsz embere­ket. ígéretet kap, hogy más­nap 5—6 tsz-tagot küldenek, akik ' földmunkát végeznek majd. o AZ ŰJSZILVÁSI KOSSUTH rsz-BEN Józsa János főagro- nómus tájékoztat az építke- eés helyzetéről: — Vontatottan kezdődött az építkezés, majd egy kicsit jobban belelendültek. Az utóbbi hetekben ismét lassult a munka. Hiányzik a hullám­pala. A szövetkezet vezetősége, amellett, hogy állandóan sür­gette az építkezést, segítséget is adott ahhoz. — Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Az állatokat szük- ségistáilókban helyeztük el, de olyan hidegek, hogy hat fokos hidegnél megfagy az ivóvíz is — folytatja tovább az ag- ronómus. Kint az építkezésen: Az épületről hiányzik a te­tő. Belül a földmunkákat végzik, hozzá sem kezdtek a betonozáshoz. Bakos Ferenc brigádvezető elmondja: — A hullámpala hiánya miatt az épületen belül sem tudunk dolgozni. Nagyon örü­lünk, ha februárban átadhat­juk. , — Hányán dolgoznak az építkezésen? — Nyolcán! • A CEGLÉDI KOSSUTH TSZ-BEN először Dőry Miklós főállattenyésztő mondja el vé­leményét: — Már nem is merünk gon­dolni arra, hogy január else­jére átadja a vállalat az is­tállót. Pedig nágyon kellene. Állataink össze vannak zsúfol­va, le sem tudjuk kötni őket Tokaji elvtárs, a tsz elnöke testes dossziét húz elő íróasz­talából, amely az istálló ügyé­ben lefolyt levelezést és jegy­zőkönyveket tartalmazza. — Néhány héttel ezelőtt fel­tették a hullámpalát, de az is­tálló egyik végén a falat még nem húzták fel. A betonozást meg sem kezdték, nagyon las­san halad a munka — mond­ja és egy jegyzőkönyvet mu­tat. A jegyzőkönyvet október hatodikén vették fel, amikor is a Magyar Nemzeti Bank Pest megyei Igazgatóságának szakemberei vizsgálták az építkezést. Ilyen megjegyzé­seket talál a jegyzőkönyvben: Piros Benő, az építőipari vállalat termelési osztályának vezetője mondja: — Sem anyag- sem munka­erőhiány nincs. A határidőre való befejezéssel kivitelezési probléma nincs. A bank emberei megállapí­tották: — A teljes építési időszak alatt — a kezdéstől a vizsgálat napjáig — a maximális lét­szám a napi 10—12 főt nem haladta meg, de átlagosan 2— 3 kőműves és 2—3'segédmun­kás dolgozott. Ugyanakkor 20 —25 fős brigád kellene az építkezésre. Végül egy korántsem meg­nyugtató megállapítás: — Az építkezés 1966 júliu­sára sem fog elkészülni. csolatosan így vélekedett az iroda vezetője: — A vállalat vezetői egész évben nem hivatkoztak lét­számhiányra, amikor mi sür­gettük az építkezéseket. En­nek ellenére tárgyaltunk á járási tanácsok vezetőivel, hogy a termelőszövetkezetek nyújtsanak segítséget a mun­kaerőhiány megszüntetésére. A vállalatnak ezt a lehetősé­get jobban ki kellett volna használnia. — Tudjuk, hogy a tanácsi építőipari vállalatok anyag- ellátása nehézkesebb, mint az állami építőipari vállalatoké, de az is igaz, hogy a ceglédi vállalat sem tett meg min­dent az anyagbeszerzés érde­kében. Amikor szükség volt rá, mind a megyei tanács il­letékes osztályai, mind pedig irodánk a legmesszebbmenő segítséget nyújtotta — folytat­ta Müller Endre, majd hoz­zátette: — A mi véleményünk az, hogy a szervezési hibák nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy napjainkban a le­maradás ilyen nagy mérvű. MEGHALLGATTUK a ter­melőszövetkezeti építkezések­ben érdekelt feleket. A hely­zet bizony nyugtalanító. Az istállók már most kellenének, de a tbrmel őszöve ékezetek ve­zetői és tagjai örülnének, ha a vállalt határidőre rendelke­zésükre bocsátanák az istálló­kat. Mindenesetre december 31-án mi újabb látogatást te­szünk a termel ősze vetkezeti építkezéseken. Mihók Sándor MEGJELENT AZ ÚJSÁGOLVASÓK ÉVKÖNYVE A Kossuth Könyvkiadó évente csokorba gyűjti az esz­tendő kül- és belpolitikai eseményeinek krónikáját — azaz megjelent az Újságolva­sók Évkönyve 1966-os köte­te. Megtalálja benne az olvasó az év eseményeinek pontos ismertetését és értékelését, időrendi és abc sorrendben, a legfontosabb nemzetközi szervezetek üléseinek napi­rendjét és határozatait, gaz­dasági, kulturális és szociá­lis vonatkozású adatokat a vi­lág minden tájáról, az év jelentősebb tudományos és technikai felfedezéseinek ma­gyarázatát; nemzetközi és hazai sporteredményeket; sze­mélyi adatokat politikusok­ról, állami és művészeti dí­jakkal kitüntetettekről. Sok érdekes összeállítás, táblázat és térkép teszi e kis könyvet minden újságolvasó számára hasznossá. Az ízléses kivitelű, mű­anyagfóliával kötött, 15 Fi­ba kerülő Újságolvasók Év­könyve megrendelhető min­den alapiszervezet politikai irodalom terjesztőnél, vala­mint a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségein. Novemberben — pálmák között ÁLLATKERTI ÚJDONSÁGOK: Odakint a víz­tócsákat már jég­réteg fedi, s ha­vasak a hegyek. Annál üdítőbb a látvány, amikor belép a látogató az állatkert pál­maházába. A tró­pusok végtelen gazdagsága fogad: a tűzpiros miku­lásvirágok, az orchideák pa­pucsformájú vi­rágai, s az első hajtatott piros­sárga tulipánok. A nemrég ér­kezett zsíráfpár jól érzi magát. Barátságosak, hozzászoktak új otthonukhoz. A napokban érde­kes hibrid bárány született. Apja karakul kos, főleg Ázsiában található. Nagy méretű, dús feke­te gyapjú borítja. Anyja Kelet-Af- rlkából való szo- máli fajta. Fe­kete fejű, fehér testű. Hogy a kis hibrid mit örököl, az csak akkor de­rül ki, ha sikerül felnevelni. A madárházban egzotikus pintyek fészkelnek. A nagy tavon fehér hazai gólyákat lát a csodálkozó: jó élelmezéssel, megfelelő takar­mányösszeállí­tással elérték, hogy a vándor­madarak nem kel­tek útra ez idén sem. A trópusi akvá­rium gyöngyha­lakkal gazdago­dott. A terrá­Mikilásvirág, hibridbárány, kígyó, gólya, krokodil riumban kockás óriáskígyó ütött tanyát. Délkelet- Ázéiában ősho­nos, s ha felcse­peredik, elérheti a 6—8 méter hosszúságot is. A terrárium lakója lett a félméteres kis páncélos kro­kodil: Afrika dzsungeljében lá­tott napvilágot. Több újdonság­gal, s a régi ér­dekességekkel várja a Budapes­ti Állatkert lá­togatóit; reggel fél 9-től délután fél négyig. U Az első „bűvészóra“ Budapesten a Fazekas Mi­hály gyakorló iskola nap­közi otthonában nem min­dennapi foglalkoztatás-t ve­zettek be. A gyerekek a bűvészet alapfogalmait sajátítják el, termé­szetesen nem azért, hogy hivatásos bűvészek legyenek, hanem első­sorban azért, hogy egymásnak és a családjuknak kedves szórakozást szerezzenek. Az általános iskolásokat Kútvölgyi Kálmán amatőr bű­vész képezi ki „bűvészinasokká”. A képen Kútvölgyi Kálmán legügyesebb bűvszinasának mutatja be a zsinórcsomózás mesterfogásait. Gödöllői festőművész kiállítása Franciaországban Egy hónapja utazott Fran­ciaországba Gödöllőről Rem- sey Jenő festőműpész, hogy december elsején Mantonban megnyíló kiállítását előkészít­se. A most kiállított képeket Gödöllő műértő közönsége már nagy tetszéssel megszem­lélte. A mantoni kiállítást a helybeli polgármester nyitja meg, s a monte-carlói rádió is tudósítja, ami különösen nagy megtiszteltetés az idős, nyolc­vanéves művész számára. Csiba József tudósító A járási titkár azért is nagy------------------------bajban volt, m ert azzal marcangolta magát, nem segítenek eleget az öreg­nek. Meg azután akkor is tud­ták, hogy nem szakember, mi­nek rakták oda, lelkesedésből? Akkor most is bírják ki. Azzal nyugtatta lelkiismeretét, hogy ebbe az üzembe jóval többet járt, de nyögött a súly alatt. A munkatársai már ferde szemmel néztek rá, a megyén több­ször is számonkérték a gyár sorsát: — Csináljatok valamit Ferencz elvtárs, abban a gyárban — mondogatták, és ő bólogatott. Ezeket ezerszer végiggondolta, álmatlan éjszakáin az asz- szony először azt hitte, a gyomra kínozza, aztán az új, fiatal, csinos titkárnőre gyanakodott, hogy amiatt sóhajtozik az em­bere. Meg is mondta neki. Ezen jót nevetett: — Kovács elvtárs, a fiatal titkárnő! Nem rossz! — Nagyobb fáról van itt szó, fiam —, szólt feleségéhez. Nem lehet, nincs szívem ezt a fát kidönteni. Én is az ő ter­mést hozó ágán termettem, az ő gyümölcse vagyok. Most vág­jam ki az öreg Kovácsot? — Szegény — mondta akkor az asszony. — Hát róla van szó? — s örömében, hogy nem a titkárnőről, tiszta szívből saj­nálta a férjét és Kovács elvtársat. „Ezek a férfiak ...” — mor­mogta, és elaludt, mint ártatlan kisgyermek. Behozták a feketét. A titkár gondolataiból semmit sem árult el, várta, hogy a másik beszéljen. — Nem is tudom, hol kezdjem, Talán ott kell kezdenem mi is hozcjtt ide. Miért jöttem magamtól, miért nem vártan meg, amíg ti... Tudod, titkár elvtárs, voltam én már nag ember ötvenhat előtt is, nagy tekintély. Akkor ledöntötte! . Mindegy, hogy kik, de a barátaim, elvtársaim is közöttük vo! tak. Talpraálltam, de nem akartam többé szobor lenni. Tudoc te jól, nem a hitemmel van baj, legfeljebb magamban nem hi­szek. Akkor ötvenhat után ti visszaállítottatok a magaslatra, a piedesztálra. De én egy elfuserált szobor vagyok csupán. Nem. nem titeket akarlak vádolni, tudom én, hibát hibára halmo­zok, s nem akarom megvárni, hogy újra ledöntsenek. Ti kí­méletesek vagytok, mert jó elvtársnak tartotok. De nem értek a gyárhoz. És már nincs is időm megtanulni a vezetés mű­vészetét. — Itt megállt az öreg, hogy egy kissé összeszedje ma­gát, aztán megkönnyebbülve folytatta: — Mondják, írja a sajtó is, nehéz nálunk az egyéni érde­ket a közérdekkel összehangolni. Szerintem azért nehéz, mert bennünk, kommunistákban is sok az álhumanitás, túlságosan figyelembe veszünk egyéni erényeket, érdemeket és kevésbé a hibákat. Mert ugye, ti is humanitásból hagytatok ott a gyár élén, hadd éljen jól az öreg Kovács, a nagy igazgatói fizeté­séből, megérdemli, mindig kiállt. De gondoltatok-e a lelkiisme­A járási első titkár kiszólt, főzzenek két feketét, és most --------------------------------jenki se zavarja őket. Aztán leült szem­be, ,a megtörtnek látszó ötvenéves férfival, és bíztatta: „Be­szélj, hát Kovács elvtárs, szívesen hallgatlak, egész délutánra szabaddá tettem magamat, minden tárgyalásomat lemondtam”. — Nem akarok többé igazgató lenni, titkár elvtárs. Le­mondani jöttem... — Micsoda? Elment a jódolgod, elvtársam? Csak úgy le­mondani? Mi ütött beléd? A titkár nem mondott igazat. Nem a szívéből jöttek a sza­vak. Évek óta azon gondolkodik, hogyan lehetne leváltani ezt az embert, kecske-káposzta alapon, hogy a gyár is jól járjon, és az öreg se sértődjék meg. Kovács János igazgatónak nagy tekintélye van a járásban. Munkásmozgalmi múlt, becsületes, a legnagyobb vállalat igazgatója és még nem is túl koros, te­hát nyugdíjaztatni sem lehet. A káderminősítésével sem volt addig baj, míg ezeket kellett leírni. Á toll ott kezdett remegni : és- döcögni, amikor a szakértelmét, vezetői képességét kellett ; volna méltatni. A kommunista kézben a toll itt mindig meg- ; alkudott és évek óta odaírták: „megfelelő, de javasoljuk, ké- : pezze tovább magát”. Igen, Kovács elvtárs mindenki példaképe volt. Negyven- i ötben is, ötvenhatban is. Igazgató, tagja a pártbizottságnak, i munkásőr, nem is lehet tudni, hogy bír ki ennyit egy ember. : Ilyen embert nem szabad leváltani, pedig a gyárban állandó ; volt a baj, úsztak a milliók, füstölögtek az emberek. De a papír | szenvtelenül tűrte, hogy a temérdek hibát, a sok emberi kese- | rűséget, a gyenge keresetet és az elpocsékolt pénzt egy olcsó | mondattá degradálja az írás: a gyárban sok a probléma és I ezeket meg kell, mint ahogyan meg is lehet oldani. De mik : ezek a problémák? Mekkorák? És miért vannak? És kik áll- ; nak mögötte? A titkár mindezt tudta, sokat járt az üzembe, I mégsem volt szíve megmondani. Ez az ember nevelte őt is, i ettől hallotta először a szót, hogy kommunista, hogy önfelál- i dozás, hogy párthűség. Ez fogta meg a kezét negyvenötben, : amikor ő még gyerekember volt és ez segített a lelkén ötven- ; hatban. Igen, nem szégyelli. ő, a járási pártbizottság első tit- i kára ötvenhatban félt. Kovács Jani bácsi viszont nem félt. Azt : mondta, hogy fogjunk fegyvert, ne féljetek, jönnek a szovje- ; tek. Sokan azt mondták, hogy nagy szektás, marha, aztán 'mégis megjöttek a szovjet elv társak. A CEGLÉDI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Sőreg. Pál főmérnököt kérdeztem meg: mi az ő véleményük, mikor adják át az épületeket? — Vállalatunk kapacitásá­nak 96 százalékát a termelő­szövetkezeti építkezések kötik le. Nyársapáién, a. közelmúlt­ban adtunk át egy gyümölcs- tárolót, Nagykőrösön ugyan­csak gyümölcstárölót építünk és rövidesen átadjuk. Betart­juk a határidőt a ceglédber- celi Egyetértés Tsz-nél épülő sertéshizlaldánál, a ceglédi Vörös Csillag Tsz tejházának építésénél is — mondotta elöljáróban. Négy szarvasmarha-istálló elkészítése, illetve átadása szerepel a vállalat tervében, az eddig ismertetett tsz-ekben és a kakucsi Lenin Tsz-ben. A főmérnök beszélt a vállalat s; nehézségeiről, amelyeket há- $ rom pontban foglalt össze. $ Az egyik az anyag — főként 5 a hullámpala — hiánya, a má- $ sik a munkaerőhiány, s végül $ az a tény, hogy a vállalat 5 későn kapta meg a tervdoku- $-entációt, így az anyagot is 5 későn rendelhette meg. . Végül a következő párbe- $ széd zajlott le: — Átadják-e határidőre az 5 épületeket? — Igen! — December' 31-én jelen le- t szünk az átadásnál! ^ — Jó, de csak akkor tudjuk $ átadni, ha az időjárás nem 5 fordul rossz"H-"a!? • A BERUHÁZÁSI IRODA $ amely a tsz-építkezések fel- $ ügyeletét gyakorolja — veze-$ tője Müller Endre mondotta:; — Mi nem vagyunk olyan í derűlátók, mint a vállalat fő- t mérnöke. Az építkezés nehézségeiről, $ amelyre a vállalat főmérnöke 5 hivatkozott, a következőket 1 mondotta: — A vállalat eredetileg 1966 ; közepére vállalta az építkezé-; sek befejezését. Tekintettel a $ sürgősségre, a megyei tanács ; végrehajtó bizottsága határo- $ zatban kötelezte a négy is- j tálló év végi átadására. Vé- $ leményem szerint a vállalat- 5 nak elegendő idő állt rendel- $ kezésáre ahhoz, hogy felké-! szüljön az építkezésekre. Igaz, ; hogy a tervdokumentációt feb- ä ruárban, márciusban kapta: kézhez, de mire már a múlt * év decemberében átadtuk az ; adaptálatlan terveket, hogy > idejében gondoskodhassanak > az anyag megrendeléséről. A > tervek hiánya tehát nem aka- > 'lá'vozta a vállalatot. A munkaerőhiánnyal kap­

Next

/
Oldalképek
Tartalom