Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-20 / 274. szám

1965. NOVEMBER 20, SZOMBAT MECVEI ^/Lírtap :i A pomázi doyen A legrégibb ember a gyár­ban, de nem a legöregebb. Negyvenkilenc éves csak, de harmincegy éve — 1934 óta — dolgozik itt. Élete első munkahelye, s — mint mond­ja — reméli, az utolsó is. Innét szeretne nyugdíjba menni: hat éve van addig. Mi az már a harmincegyhez mérten? 1929-ben jöttek Pomázra lakni. öröm. nagy öröm volt, hogy öt esztendő múlva — egy ismerős segítségével — sikerült az UVAG Magyar Szövőgyár RT pomázi gyárá­ba bejutnia. — Gyurián Pálné vagyok, a kivarró művezetője. Kivarró; a textilüzemekben nem ismerős, minták kivarrá­sára gondol. Nem az. A szö­vés-, kötéshibákat itt ütik helyre; amit rontott a gép, jóváteszi az ügyes asszonyi kéz, kivarrja a hiányzó szá­lat, eltünteti a pici lyukat Figyelem kell hozzá, gondos­ság, türelem, Noppolóként került a gyár­ba, majd kivarró lett; 1943- ban művezető — s azóta is az. — Ritkaság? Nem tudom. Igen, huszonkét éve a kivarró művezetője vagyok: bizony olykor soknak érzi az ember. Nem az esztendőket, hanem a velük járt gondokat, bajo­kat. Néha azon kapom ma­gam, hogy fogytám a türel­mem: öregszel, mondom ilyenkor magamnak, múlnak az évek, megkopnak, az em­ber idegei. A Gyapjúmosó- és Szövő­gyár pomázi gyáregységének ő a doyenje: mint legrégeb­ben itt dolgozó. Nevet rá, hagyjuk ezt a diplomatáknak. Haját megszürkítette az idő, ám szeme fiatalosan csillog, keze mozog, pillanatonként mozdul, villanásnyira sem pihen, mintha hosszú évek ritmusát lenne képtelen nél­külözni, s ha nem is tűvel, de a kivarró asztalnál be- idegzett mozdulatokat ismétli. — Igyekezni kellett, köny- nyen dobálták az embert, volt helyette tíz! Nem aka­rom, nem tudom, nem bí­rom? Holnap már más jött helyette. Teljesítménybérben dolgoztunk, napi tíz órát. Ám nem raktárra, csak rendelés­re: ha volt rendelés, még a tíz óra is meghosszabbodott, s volt, hogy tizenhatot kellett egyvégtében megcsinálni. Nem tetszik? Mehet. Volt egy olyan igazgató... német, mert a cég is valami német érde­keltség volt, hát szóval az igazgató nagy hajcsár volt, igen könnyen lökte ki az em­bert, nem érdekelte, lesz-e mit ennie — mehet. Dehát ezen — ha olykor szóba ke­rül — csak nevetnek a ki­varróban levő fiatalok... Az UVAG-ban 16 fillér volt a tanuló órabére, Gyu- riánné is ennyivel kezdte: négy zsömlét ért. Ma órán­ként 3 forint húsz fillért kap­nak a tanulók. Ha még zsömlében számoljuk, akkor sem rossz dolog a szocializ­mus ... Ha volt rendelés — volt munka. Ha nem — mehettek haza. Persze, az otthon töl­tött napokra, hetekre egy fil­lér sem jutott, ha a rendszer nem tette, miért pont az UVAG tisztelte volna a mun­kához való jogot? Amikor 1943-ban művezető lett, 38 ember dolgozott a keze alatt. Mindenes volt, mint művezető árut vett át, csinálta a bérelszámolást, ha perc ideje volt,' le kellett ül­nie az asztalhoz, ugyanúgy dolgozni, mint a többi kivar­rónak. — Ma hány embere van? — Száztizenhat. Nem köny- nyű ám: ennyi asszonnyal. Magamról tudom... Persze, mosolyog. „Magáról tudja”, nem könnyű ennyi asszonnyal, de „ilyen öreg bú­tor, mint én” már könnyeb­ben boldogul. Nemcsak azt tudja, ki az ügyesebb, ki a gyengébb, azt is, mi a baj, mi az öröni otthon. Tanácsot ad a fiatalasszonynak, akit ottha­gyott a férje, s most ismét új­rakezdenék, ha ... Segít a gye­reknevelésben, vitatkozik a szövődével, ha gyengébb a mi­nőség, figyeli az anyagot, s ha ugyanarról a gépről többször kerül le hibás, jelenti. Volt olyan, aki nem bírta: átment a szövődébe, ott kiváló dolgo­zó lett. Mert csak aki nem ismeri, az gondolja, semmi munka az. Legalább két hó­nap kell, hogy az alapokat megtanulja. És ltét-három esz­tendő, hogy a jobbak között lehessen. Vannak, akik nyolc­száz forintot keresnek, s van­nak, akik 1500-at visznek ha­za. Méter és anyagfajta, hiba­féle — ez szabja meg a forin­tot Van „jobb" és „rosszabb” munka: tapintat, ügyesség, körültekintés kell hozzá, hogy senki ne érezze becsapottnak magát, ne gondolja, másokkal kivételeznek. Öltöző, ebédlő? „Minek mondjam, mindenki tudja, ho­gyan lett volna. Kézből et­tünk, kapkodva, a kivarró- asztal mellett.” Most meg... dehát minek mondjam? Ti­zenkét tanuló van a kivarró­ban, ám ha erről hallanak, olvasnak, nevetnek. Régen volt, talán igaz sem volt. Ne­vetnek. Nincs igazuk? Az államosításkor tétovaság, félénkség lepte el az embere­ket örültek, meg féltek is: hogyan lesz? Hetek alatt el­oszlott az oktalan ijedelem, s annál nagyobb hévvel vetet­ték magukat az újba, jónak, szépnek találták, hogy tisz­tességgel dolgoznak, pedig senki nem áll úgy a hátuk mögött: a kapura mutatva: mehet Hogy nemcsak a mun­kához van joguk; másféle jo­gaik is lettek. A megváltozott körülmé­nyek között is voltak nehéz időszakok: amikor már-már úgy érezték, mintha visszajött volna a z az igazgató... Gyu- riánnénak is sok baja volt: piszkolták, megsértették, le­váltották, majd azt gyorsan visszaszívták s mindez függet­len volt attól, hogyan dolgo­zott. Ahol a szeszély, a bratyi- zás s nem a tett értéke a mérce, ott minden esetlegessé válik. „Hagyjuk ezt, elmúlt" — mondja. Azért kicsit szo­morúan mosolyog. Az „öreg bútor” hűen szolgál, még ak­kor is, ha goromba kezek fé­nyét próbálják letörölni, s ha a rossz bánásmód karcoláso­kat, sérüléseket ejt rajta ... Gyorsan másról beszél: a ki- varró négy szocialista brigád­járól. s a hattagú Mező Imre brigádról, a legjobbról. Ami volt — volt, ami van, az a fontos! A sors persze némileg igaz­ságtalan: van, akinek bőveb­ben, s akinek szerényebben mérte a kézügyességet. Meg­történik az is, hogy „elcsú­szik” egy hiba, nem vesznek észre valamit — szerencsére ritkán. Ám mindez gond: Gyuriánnéé, meg a többieké is. Vannak, akik — nem is kevesen — e látszatra nagyon szerény munka mesterei let­tek: Bállá Józsefné, Molnár József né, Csernyi Mária, Ba- ráth Istvánná. És vannak, akik... — de nem, ezt hagy­juk. Gyuriánné azt mondja, az a lényeg, hogy harmadik negyedévi tervüket 101 száza­lékra teljesítették. A többi „belügy”. Mármint a 116 asz- szonyé. ök tudják, kinek kell megfogni a fülét... Szívósság árad belőle: a munkásasszonyok jó értelem­ben vett lerázhatatlansága, makacssága. Azoké. akik tud­ják, hogy nap mint nap men­ni kell! Enélkül úgy hiszem, nem is bírta volna a harminc­egy, illetve huszonkét eszten­dőt. Olyan már ez, mint a léleg­zés. ösztönösen csinálja az ember, mert beléidegződött. de mégsem lélektelenül. Perc­re sem hagyhatja abba, mert a lélegzet adta oxigén nélkü­lözhetetlen; mert a munka — még vagy már — ennyi év után is az oxigénhez hasonló, nélkülözhetetlen eleme az életnek. Ezért szégyelli na­gyon — mint mondja —, ha villamoson, bárhol hibás szö­vetet lát: benne maradt egy „csomó”, nem varrták el, csú­nya. Bántja a szemét. A pomázi doyen, Gyurián Pálné, a könnyűipar kiváló dolgozója a búcsú után, az aj­tóban állva azt mondja: „Nem tudom, mit ír majd, olyan em­bert kellett volna keresnie, aki mesélni tud valami érde­keset.” Mészáros Ottó Fiókzeneiskola Nagymaroson Régi vágya teljesült " nagy­marosi zenekedvelő fiatalok­nak: a váci zeneiskola „fiók­iskolát” nyitott a község mű­velődési házában. Az első év­folyamra hetven gyerek irat­kozott be, hogy megismerked­jék a zongora, a fúvós és a vonós hangszerek kezelésével. A fiatalok szorgalmasan ké­szülnek a decemberben meg­rendezendő első hangverse­nyükre. Öt hold házhely Mint minden, a fővárossal határos peremközség, Duna- haraszti szintén súlyos lakás­gondokkal küzd, amit a belte­rületén beépítetlen házhelyek hiánya csak fokoz. Mintegy húsz holdnyi, a falu utcái közé részben beékelődő rét alkal­mas egyedül új telkek kiala­kítására. Most ezen a részen egyelőre öt hold parcellázásá­ra kapott engedélyt a községi tanács és rövidesen meg is kezdi a házhelyek kimérését. Az igénylők száma sokkal nagyobb, mint amennyi telket kihasíthatnak. Tekintettel ar­ra, hogy az új lakóterület ut­cáinak megépítése, villanyhá­lózattal való ellátása sok költ­séggel jár, a fennmaradó ti­zenöt holdas területből legkö­zelebb két év múlva remélhető újabb öt hold felparcellázása. KeH-e a tejet „félteni"? — Van-e sok tej? — kér­dezzük Boros Istvánt, az alsó- némedi tejüzem főművezető­jét? Azt mondja: e napokban érzik éppen a szokásos őszi zökkenő. Amikor a tehenek már nem járnak a legelőre, de még nem tértek rá a gaz­daságok az igazi téli takar­mányozásra. Hatvan község­ből ma 21793 liter tej, s 884 liter tejszín érkezett a telep­re. Rekordidőben napi 26—27 ezer literre is felszökik a fel­hozatal. Innét kapja napi tej- és túróadagját a ráckevei és da- basi járás üzlethálózata, in­nét egy sor csepeli, soroksári bolt. A tej átszalad a pasz- tőrőzőgépek 90 fokos mele­gén, majd 3—4 fokos hőmér­sékletre hűl. Este nyolckor kezdődik a kiszállítás, és mi­re reggel hatot mutat az óra, ott áll a tej kannákban, s palackokban a boltok előtt. — Nem szokott eltűnni egy-egy kannával? Egy esztendő alatt mind­össze kétszer fordult elő. Ügy látszik, egyre becsülete­sebbek vagyunk. Vagy nem szeretik szenvedélyesen a te­jet az emberek? A főművezető nevet. Lehet­séges, hogy a borral több probléma lenne. „Nomen est omen” — bevallja, ő is szíve­sebben felhajt egy pohár ka­dart. Aztán elújságolja, hogy az öreg tejüzem november 15-én korszerűsödni, szépülni kez­dett. Nő a kapacitása is: új tartályokat szerelnek be; 7 és félezer literrel megnő a tárolóterük. A tejüzem laboratóriuma. 3,86 a mai zsírszázalék... Hargitai Istvánná laboráns a „lombiknál és pipettánál” Tekintély és jog A KÖZELMÚLTBAN soro­zatban sértette meg az egyik termelőszövetkezeti elnök a jogszabályokat. Fegyelmi vizs­gálat és tárgyalás, helyeseb­ben határozat nélkül szövetke­zeti alkalmazottakat helyezett át egyik munkakörből a má­sikba és bocsátott el. A tsz felügyeleti szerve felelősségre vonta az elkövetett szabályta­lanságokért. A tényeket nem tudta tagadni, ellenben azon vitatkozott, hogy joga van-e erre az elnöknek vagy sem? Amikor bebizonyították, hogy a szövetkezet elnöke /csak a fennálló rendeletok, jogszabá­lyok szellemében járhat el, dühösen fakadt ki: „Hogyan tartsa meg a szövetkezet el­nöke a tagság előtt a tekinté­lyét, ha megkötik a kezét.” A szóban forgó szövetkezet elnöke kimondta azt, amit több tsz-vezető szóban nem fejez ki ugyan, de cselekede­teiben igen. A mindennapi életben sok olyan esettel ta­lálkozunk, amely azt bizonyít­ja, hogy többet kell beszélni a szövetkezeti demokráciáról, de még többet kell tenni an­nak betartása érdekében. A közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága is tár­gyalta a termelőszövetkezeti demokrácia és a törvényesség érvényesülését a szövetkezeti gazdaságokban. Megállapítot­ta, hogy a korábbi évekhez képest e tekintetben javult a helyzet, de még mindig sok a szövetkezeti tagságot és a fennálló jogszabályokat sértő határozatok száma. Hogy csak néhány adatot ismertessünk: ez év október elsejéig a köz­gyűléseken 46, a vezetőségi üléseken 124 törvénysértő ha­tározat született. Azt pedig semmiféle statisztika sem mutatja, hogy szövetkezeti vezetők a gyakorlati életben — nem papíron, hanem szó­ban és cselekedetben — hány­szor sértik meg a szövetkezeti demokráciát, a törvényessé­get. Ezek száma lényegesen több, mint az előbbiekben közölt számadatok. Egy-egy igazságtalan utasítás vagy rendelkezés pedig mindig megsért bizonyos számú szö­vetkezeti tagot, akiknek vi­szonya romlik a szövetkezet vezetőségével, vagy a szövet­kezeti gazdálkodással szem­ben. Sok oka lehet a szövetkezeti demokrácia megsértésének, így a szövetkezeti törvény, a jogszabályok nem ismerése is. Ha ilyen esettel állunk szem­ben, még a jobbik eset A ve­zetőket ugyanis kényszeríteni lehet ezek elsajátítására. Sok­kal nehezebb és veszélyesebb, ha a szövetkezeti vezetők ab­ból a hibás felfogásból kiin­dulva követik el a hibákat, hogy nekik, mint vezetőknek, többet szabad, vagy mint a bekezdésben ismertetett eset­ben is a vezető úgy véli, hogy csak úgy tudja tekintélyét megtartani, ha tüzön-vizen ke­resztül végrehajtja elképze­léseit. AZ ALAPSZABÁLY abból az egyedüli helyes alapelvből indul ki, hogy a szövetkezet tulajdonosa a tagság. A veze­tők a tagság akaratából, bi­zalmából kerültek a kisebb- nagyobb embercsoport élére. A vezetőnek joga van intéz­kedni egyes esetekben, de ezt a jogát törvény, a szövetkezet alapszabálya korlátozza, il­letve megszabja. Fontos kér­désekben dönteni, mint a tagfelvétel, vagy kizárás, a szövetkezet termelési és pénz­ügyi terve, zárszámadás stb. egyedül csak a tagság jogo­sult. A szövetkezet törvényé­nek megsértését jelenti, ha az elnök, vagy bárki más önha­talmúan intézkedik ilyen kér­désekben. A budai, ráckevei és a szobi járások több közös gazdaságában a közelmúltban felfedtek több ilyen esetet De szabályozza a tsz-törvén • nemcsak az elnök, hanem /1 többi vezető jogait is. Meg szabja például az ülések gya­koriságát, a vezetőségi ülése­ken tárgyalásra kerülő kér dések milyenségét. Ezen vá toztatni senkinek nincs joga ROSSZ ÜTŐN JÁR teha, az a szövetkezeti vezető, ak olyan jogokat vindikál maga nak, amivel a törvény, a szó vetkezet tagsága őt neon ru­házta fel. Arra, hogy az el­nök, vagy a vezetőség egy- egy tagja megvalósítsa egész­séges elképzeléseit, a gazdál­kodás eredményessége érde­kében, megvannak a törvé­nyes lehetőségek. Az alapsza­bály tág lehetőséget nyújt a vezetőknek a munka szerve­zésében, az agro- és zoőtech- níkai módszerek bevezetésére, a korszerű gazdálkodásra. Dt ezek megvalósításához, e javaslatok keresztülviteléhez törvényes út vezet. Kétség­telen, a tagság bizalmát tel­jes mértékben élvező, a tag­ság előtt tekintéllyel rendel­kező szövetkezeti vezetőnek könnyebb a dolga. Az ilyer. vezető javaslatára hamarabb rámondja a tagság az igent, mint azokéra, akik ezt még nem szerezték meg vagy, akik korábbi magatartásukkal ezi elvesztették. Fontos, sőt, el­engedhetetlen vezetői tulaj­donság a tekintély. Ennek megszerzésére, illetve megtar tására minden vezetőnek tö rekednie kell. A legtöbbször azonban a te­kintély értelmezésénél van a hiba. A tekintély ugyanis nem jelent korlátlan hatal­mat és a korlátlan hatalom még nem jelenti azt, hogy a vezetőnek tekintélye van a tagság előtt. Az igazi tekin­télyt, helyesebben a tekin­télyt a tagság, a közösség szolgálatával, a szövetkezeti törvény állandó betartásává vívhatja ki magának a szö­vetkezeti vezető. S a tekin­télye növelésére törekvő szö­vetkezeti vezetőt nem az ve­zérli, hogy korlátlan hata­lomra tegyen szert. Elég ne­ki, ha érzi, bízik benne a tagság, javaslatait, utasítá­sait elfogadja. Tudja azt is, hogy ezt el is lehet veszíte­ni, tehát úgy kell dolgoznia, viselkednie, hogy a tagság bi­zalma állandó legyen. A kor­látlan hatalomra törő vezető azonban nem válogatós a módszerekben. Gyakran meg­sérti a szövetkezet alapsza­bályát — ezzel az embereket is — áthágja a törvényes rendelkezéseket. Az ilyen ve­zetőtől esetleg félnek — iöeig-óráig — a tagok, de egy pillanatig sem szeretik. Az általa vélt „tekintély” na­gyon is bizonytalan alapokon nyugszik, s az út előbb-utóbb a leváltáshoz vezet. A SZÖVETKEZETI GAZ­DÁLKODÁS a tagok önkén­tes társulása, ahol mindenki­nek egyenlő joga van. A jo­gok mellett, mind a vezetők­re, mind pedig a tagokra kö­telességek is hárulnak. A ve­zetők alapvető kötelesség például, az alapszabály betar­tása, a tagság véleményénél: figyelemmel kísérése. Ez aló: nem menti fel semminerr vélt tekintélyféltés. Mihók Sándoi A túrót kilós adagokra mérik. Fülöp László művezető és RuhI Katalin technikus (Foto: Gábor) Meghívottak: 149 megyei társadalmi bíróság De nemcsak ők, hanem a megyei főügyészség, a megyei bíróság, megyei pártbizottság is szerepel azon a listán, ame­lyet a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa most állít ösz- sze. Az SZMT ugyanis a jövő héten megrendezi most már negyedik esztendős üzemi bí­rósági szerveinknek, a társa­dalmi bíróságoknak megyei ta­nácskozását. A tanácskozáson természet. sen sok értékes útmutatást, ta­pasztalatot kapnak fiatal tár­sadalmi szerveink, de emel­lett meg is jutalmazza a szak- szervezet a legjobban működő bíróságok elnökeit. Három aranyérmet, öt ezüstérmet és hét bronzérmet adnak a leg eredményesebben dolgozóknak erkölcsi elismerésül.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom