Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-20 / 274. szám

ft«I MEGYEI 1965. NOVEMBER 20, SZOMBAT Falusiak a képernyő előtt November 25-én, este 18.25 óraikor kezdődik a televízió­ban az idei mezőgazdasági szakfi'lmso-rozat. A 12 filmből álló műsor első filmjének cí­me: „Fertőző állatbetegségek”. A filmek témái még változa­tosabbak, átfogóbbak, mint a múlt esztendőben. Az idei — immár negyedik sorozatban — az állattenyésztés legfőbb gondjain kívül szó esik a nagyüzemi növényvédelem legfontosabb tennivalóiról, a gépesítés, villamosítás néhány jelentős eseményéről, a rétek, legelők és lejtős területek he­lyes, szakszerű műveléséről, sőt, a méhészetről is. A Rá­dióújság hetenként előre köz­li majd a filmek címét, csü­törtöki adásidejét s a vasár­napi Ismétlések időpontját. Tavaly tízezrek nézték szer­vezetten és vitatták meg az egyes adások mondanivalóját 6 az azzal kapcsolatos helyi gondokat, feladatokat. A Mű­velődésügyi Minisztérium irá­nyításával a különböző társa­dalmi és tömegszervezetek — Hazafias Népfront, TIT, KISZ, Népművelési Intézet stb. — voltak a szakfilmek csoportos megtekintésének szervezői. Ebben az évben nincs ilyen, központilag irá­nyított szervezés. Remélhető azonban, hogy a tsz-klubok, művelődési otthonok most sem lesznek zárva a szakfil­mek adásának időpontjában. Sőt, a hírek szerint az idén is sokfelé szervezik a helyi művelődési szakemberek és szakvezetők a filmek csopor­tos nézését és felkészülnek a filmet követő helyi vitára. Eh­hez segítséget nyújt a Mező- gazdasági Könyvkiadó által szerkesztett tájékoztató, amelyben minden televíziós szakfilmhez ajánlanak 2—3 szakkönyvet. Ezenkívül — a múlt évi jó tapasztalatok eredményeként — az idén is hetenként közöl olyan ri­portot a Magyar Mezőgazda­ság című szaklap, amely a te­levízió szakfilmjéhez kapcso­lódik, kiegészíti, friss adatok­kal bővíti annak mondaniva­lóját. A sorozat egyes filmjei nem tartoznak szervesen egymáshoz. Csak feladatuk azonos: gyarapítani Téli falusi esték - A tv téli mezőgazdasági szakfilmsorozata a téli időszakban a mezőgaz­daság dolgozóinak, a nagy­üzemek irányítóinak szakis­mereteit, terjeszteni a jól be­vált módszereket, okos kezde­ményezéseket. Ez egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy egy-egy tsz-ben általános, vagy speciális szem­pontok szerint szervezzék a szakfilmeket közösen néző csoportokat Azoknak, akik az egész mezőgazdaság iránt ér­deklődnek, ajánlatos és hasz­nos megnézniök mind a 12 filmet. Ugyanakkor az állat- tenyésztők az állatbetegségek­ről és a helyes takarmányo­zásról szóló filmeket nézhe­tik meg közösen, a növényter­mesztők a növényvédelemről, a rét- és legelőgazdálkodásról szóló adásokat és így tovább. Érdemes külön szólnunk a televízió másik műsoráról, a Téli falusi estékről is. Ez ta­valy jelentkezett először és az volt a feladata, hogy se­gítséget adjon a falusi poli­tikai oktatásihoz, az időszerű agrárpolitikai, gazdaságpoli­tikai feladatok, módszerek is­mertetéséhez és megoldásá­hoz, illetve alkalmazásához. Olyan jó visszhangja és ked­vező hatása volt a sorozat­nak, hogy az idén folytatják. Péntek esténként felváltva je­lentkezik majd az általános politikai tanfolyammal, kü­lön 45 perces adásban. A Téli falusi esték ebben az évben hét részes sorozat lesz. Mindegyik előadást bő­ven gazdagítják majd film­betétek, rajzok, grafikonok. A Téli falusi esték először december 10-én pénteken este 19 órakor je­lentkezik: Hont János, a föld­művelésügyi miniszter első helyettese tart előadást a me­zőgazdasági termelés néhány anyagi-műszaki feltételéről. Utána december 17-én dr. Soós Gábor miniszterhelyet­tes a talajadottság és a ter­melési szerkezet összefüggé­seiről, január 7-én Keserű János miniszterhelyettes a korszerű eljárásokról és esz­közökről, január 14-én Tóth Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető i helyettese az anyagi ösztön- j zésről, január 2I-én dr. Di- mény Imre, az MSZMP KB mezőgazdasági osztályának vezetője az időszerű felada­tokról, problémákról szól a televízióban. 1966. január 28- án a népgazdaság helyzetéről, feladatairól, február 4-én pedig a nemzetközi helyzet­ről lesz előadás. Bőven lesz tehát lehetőség, hogy a televízió segítségével is gyarapítsák tudásukat, is­mereteiket a mezőgazdaság dolgozói, irányítói és azok, akik érdeklődnek a falu élete iránt. K. M. SZOLNOK Alföldi képzőművészek képtára Szolnokon, a Tisza-parton álló, egykori zsidó-templom épületében rendezik be az a’- földi képzőművészek képtárát. A galéria méretét és gazdag képanyagát tekintve az ország második legna­gyobb képtára lesz. A felújítási tervet társadalmi munkában készítik el. Az épü­let jelenlegi karzati részét ki­bővítik, így a földszinten és az emele­ten egyaránt rendezhet­nek kiállításokat. Az új művelődésügyi intéz­mény a Tisza-parti város egyik idegenforgalmi nevezetessége is lesz. Wiera helyett Hunnia A sopronhorpácsi Növény- nemesítési és Növénytermesz­tési Kutató Intézetben 1951. óta foglalkoznak lennemesítés­sel. A hosszú, türelmes munka eredménnyel járt: sikerült olyan rostlen fajtát előállítani, amely a hazai klímához jól al­kalmazkodik, magasabb kóró- termést, finomabb szálat ad, mint hazánkban jelenleg köz­termesztésben levő Wiera hol­land fajta. Az első magyar nemesítésű rostién- Hunnia néven az idén nyert előzetes fajtaelismerést. KORAI HIDEG Foto: Kotroczó ~'SS'S'SSSSSS/*SSSSSSSSSSS/SS/S//SSSS/S/S/SSSSSSSSSS/S/SSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SS//SSSS/S/SSSSSS/SSSS/S/SSSSSSSSS/////SSS/SSSSSS/SSSS/SSSS/S/SSS/SSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS 'SSSSSSS//S//SSSSSSSS/S///SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSS/SSSS//SSSSS/SSSSSSS Malaczka sporttárs... JN e félnótás történeteket írj, hanem nehéz műfajt, szocio­lógiát! — Mordult rám egy nagybajuszú író. — Igazulj meg! Leutaztam szülőfalumba. Novatermő, nagyatmoszférájú község. A kések villanásában fenevad indulatok tükröződtek. Gondoltam: bevetem magam a periratpkba, megtudom, milyen erők kavarogtak a mélyben. Feszes magatartással kivallatom az egykori legényeket: Hetenként hányszor jutott lebbencs, puliszka az asztalra? Kinek volt nagykabátja télire, és mennyire tehető akkoriban az emberi kor legvégső határa?! Szállásomon már láttam gondolati rubrikáimat, hová írom a lebbencset, a biracsot, a lyukas cipőt? — mikor valami azt súgta: Ne archiválj! Menj az utcára. Csapasd szembe magad a havas novemberi széllel. — Az utcán éppen a Duna felől fújt a szél. Dúdolgattam is, hogy „Hej, Jancsika, Jancsika, Nőttél volna nagyobbra, let­tél volna katona. Dunáról fuj a szél...” És erre — mit ad isten? — beugrott a figura. Elémtoppant Jancsika.: éjjeliőr egyensapkában, orkánban, szivar a szájában, zsebrevágoít kézzel, hegyesorrú cipőben spacírozott a főutcán, akár az egy­kori gazdag depós fia. Jancsika már 50 éves, de bece —, illetőleg gúnynevétől máig sem szabadult meg, mivel az egész ember olyan csünt; csak 150 cm magas, katonáékhoz sem vitték. Emlékezetem sze­rint, úgy élt szülőfalumban, mint fagyöngy az idegen lombko­ronán. Figurája csábít, hogy megrajzoljam. Ezennel leteszek a szociológiáról, nincs ahhoz nekem lelki uniformisom. S zülőfalum régen, hivalkodott, mint a páva. Mellette a kis­község szerény volt és jó magaviseletű. Ott jutott korai árvaságra Jancsika. Az árvasághoz társult a szegénység is. De más baj is volt: A falucskában nem akadt egy valamirevaló üz­let, ahol a kis árva — az iskolapadból kiugorván — kifutóként hasznosíthatta volna szemíülességét. Így aztán a Jancsi gyerek az én falum felé kacsingatott. Nálunk hússzék, pékség, nagy- kirakatú fűszerüzlet is volt. És futballpálya! Egy meccs előtt a gyerek beszökött a kapu mögé, gondolta: megtűrik labdasze­dőnek. A konok, bennfentes kamaszok, azonban elüldözték. Csak távolról nézhette a játékot. Repesett, mint a fészkéből kiesett madár. Ami késik, nem múlik. Egy esős vasárnap nem akadt fa­lubeli gyerek, ki labdát szedjen, féltették ruhájukat a hencegő kamaszok. Akkor Jancsika uralta a terepet. Röpködött, mint a stiglinc. Nézte is Vanek fűszeres úr pápaszemén át az ugri- bugri kisfiút. Talán új kapustehetséget fedezett fel benne? Nem! Másnap felfogadta kifutónak. Jancsi a felszabadulás napjáig alkalmi foglalkozásból élt, mint szervezetlen proletár. A futballcsapatért továbbra is rajongott. Elkísérte a fiúkat degenbe, cipelte szerelésüket. Szurkolt, ö volt a B-köz.íp. A háború alatt, Nagy úr, az edző, már taccsb íróvá léptette elő. Jancsika ezen örömében megházasodott. Belépő nélküli sport­bált rendeztek. Petrezselymet árult, azon egy majori lány. Jancsika gondolt egyet. Felkérte a leánykát táncolni: keringőt játszottak. Pászoltak a lépések. A két fiatal úgy döntött, hogy ketten egyek lesznek. A háború után új emberek intézték a falu sorsát. Behivat­ták a községházára: Nem lesz többé maga se mások kapcá­ja —, mondták neki — megtesszük éjjeliőrnek. — De a taccsbíróság marad! — vágta ki a szót a töpörtyű ember. Jancsika felesége is szorgalmas volt. Takarította az isko­lát, az orvosi rendelőt. A felszabadulás után egy évre szép leánygyermeket hozott a világra. A mai napig is sok örömük telik benne. Kitűnően tanult. A gimnáziumi érettségi előtt pe­dig talajtornában országos középiskolai bajnokságot nyert. Ju­talmul beutazhatta Dunántúlt. Ez alkalommal ismerkedett meg egy fiatal szekszárdi agronómussal, aki mellesleg fut­ballista. Hogy az udvarlás még belterjesebb lehessen a derék agronómus elvitte csapatát barátságos mérkőzésre Jancsikáék falujába is. A meccs előtt, a fölkért játékvezető, haláleset \ miatt lemondott a bíráskodásról. Az edző úgy döntött, hogy Jancsika vezeti a mérkőzést. A fürge ember futott, kísérte az akciókat, izzadott, tűrte az irigy emberek csípős megjegyzéseit. De határozott volt. Egy bírói ítéletre legyintett a hazaiak balfedezete, Lencse Sanyi. Jancsika leállította a játékot, noteszt vett elő, és feljegyezte a magáról megfeledkezett játékos 6-os számát. |V agy II. az edző, meg az orvos egyetértett az ítélettel. De 1’ a nézők közül, akik régen rúgtak, tapostak Jancsikán, nem bírták elviselni, hogy az egykori kis proli most egy ok­távval fölébük emelkedett. A böllér, meg a pallér magából ki­kelve ócsárolta a játékvezetőt: — Nem síp való a szádba, te bikkfa, te műfűre, te ökör­szem! __ H a az éjszakai szolgálat után betért a kocsmába — nem volt megállása. Ha a fiatalok a totóhoz kértek tanácsot tőle, akkor a volt spekulánsok, egykori potentátok gúnyolódtak: — Bíró lettél? Miből lesz a cserebogár?! Jancsikától a szép lányát is irigyelték, és annak derék ud­varlóját, akibe hamar belepistultak a falubeli lányok, asszo­nyok. A fiú sürgette a házasságot. Jancsika ebbeli örömének pe­dig kocsmai csiccsentéssel adott kifejezést. De sűrűn! így az­tán. a plébános úr egyik szentbeszédében a kocsmaajtónyitó­gátokat pellengérezte ki. Az asszonyok megtiltották uruknak, hogy azzal a senki emberrel asztalhoz üljenek. Főleg a lá­nyos mamák! Miközben a böllér meg a pallér telekiabálta a községet, hogy hozzanak oskolázott bírót, különben lemondanak a sport­tagságról, azalatt Jancsika házában a fiatalok csendben, tiszta szívvel egybekekek. Jancsika nagy sóhajtások kíséretében panaszolta vejének, hogy nincs egy falst becsülete sem, mert árva volt és szegény, meg kicsi. Más vedeli az italt, még is őt nézik részegesnek — Apa — szólt a vő —, amit a mamával keresnek nyugod­tan éljék fel. Vágják le a rucákat, ne sajnáljanak semmit ma­guktól. öltözzenek. Bort meg hozok én Szekszárdról 10—20 li­tert is, ha jövünk. Aztán hívja meg a csapatot, a jó embereit, meg azokat is, akik keresztülnéznek magán, mert magának hamar megárt a kocsmai bor. Ezentúl csak itthon igyon! Ha vendég jön, az igya a többet. Vigyen a plébános úrnak is, ha meg nem sértené... U ' gy tett. A tisztelendő úr megízlelte az italt és felkiáltott: Lacrimae Christi! (Krisztus könnyei) Ilyen csak a Vezúv oldalán terem. Báránykám, maga most könnyített a lelkén. Jancsika, veje kívánsága szerint, meghívta a csapatot az edzőt, az orvost, és eljött az orvoshoz dörgölődző két ember is. a böllér és a főpallér. Piroslott a „szekszárdi” a poharakban. — Nemes karakterű bor — szólt az orvos. — Karakter ide, vagy oda, nem adnám a sajátomat érte — vágta ki a böllér. Ittak, aztán a vő újból kínálta őket. A bor mellett nem vetették meg a vendégek a rucasültet sem. Üjra és újra koccintottak. — Csak nehogy beteghez hívjanak, mert istenien érzem magam! — kiáltott fel örömében az orvos. — Fájin emberek maguk Jancsikám, fájin emberek — is mételgette... — Jó emberei voltunk mink is — állította magáról a böl­lér, meg a pallér és meglapogatták a kisember vállát. — Akkor nincs semmi baj — töltött ismét a vő. A két „nagyember” nótára gyújtott. De bicsaklott a nyel vük. Azt hajtogatták hogy: Lapuljon kend, de lapuljo kend ... Meg: komámasszony meg egy úr, ugrott ki a zöld leveles bokorból. A sportolók az edzővel — illően — keltek fel az asztaltó’ Az orvost hazakísérte az új pár. A böllérnek és pallér­nak azonban, nemcsak a nyelve macskásodott meg. Végül i az edző segített a bajon: A tartalékok és a védelem fogja, aho éri a pallér szaktársat! A csatárok pedig a böllér bácsit! Rajta Jancsika józanul ment az élen. A Fő utcán épp moziból özön lőtt haza a nép. összetalálkoztak. — Ki az a két ökör, akit cipeltek legények? — kiáltott: messzebbről egy nagytokájú asszony. — Az egyik éppen a maga ura — felelte ércesen a bö! lérné asszonynak Jancsika. Micsoda skandalum lett, micsoda nevetés! — Szívesen adtam a bort, mondtam nekik, hogy úgy igya nak, hogy azért emberek maradjanak, de leszopták maguka; és most blamáinak a falu előtt — nyilatkozta a népnek Jan­csika, majd kihúzta magát, rágyújtott egy szivarra. Elvonult a tömeg előtt. Alakja a holdas utcára hatalmas árnyékot vetett. A vő látogatását egyre szívesebben fogadták a falusiak. Fej­lődött a tudat, becsülik Jancsika emberi méltóságát. Már előre köszöntik; nyelvükre veszik becsületes nevét is: Tiszteletünk! Malaczka sporttárs! Galgóczy Imre YS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS* % $ I TV-FIGYELŐ |Csütörtök este | la készüléknél | s s i A csütörtök esti televízió & S műsor változatos programot s S ígért. Bevezetőként a Mai ^ S történet sorozat második adá- ^ sát láthattuk, Sipkay Barna: > ^ Mókus című novellájának tv- § § változatát. A lélegzetvételnyi * S történet olyan két emberről s S szólt, akik nehezen tudják el- S S felejteni régi sérelmeiket. A S x játék két fő hőse, az erdész S S (Somogyvári Pál) és a jelen- ^ légi tsz-elnök (Görbe János). § § Az elnök nyúlvadászat során í S jut az erdészlakhoz és csak c S társai biztatására szánj» rá S s magát, hogy betérjenek me- ^ S legedni. Odabenn aztán túl- ^ $ ságosan is melege lesz: régi > ^ ellenfele az erdész, aki négy e esztendővel ezelőtt „beszer- g S vezte” őt a termelőszövetke- s S zetbe, s akire akkor kutyát s S uszított. A konfliktus igaz és S x őszinte, kerekedhetne belőle X S akár egyórás tv-játék is. így azonban, alig húsz percnyi § S idő alatt még a kitűnő rende- § § zőnek, Máriássy Félixnek * S sem sikerült az izgalmas té- 8 S mát kibontania. Csak két s S egymással kakaskodó embert ^ S láttunk viszont, két régi el- § ^ lenfelet. Csakhogy, amióta J ^ kölcsönösen megsértették egy- § más emberi önérzetét — az er- $ S dész puskával indult agitál- 8 S ni, a jelenlegi elnök pedig S S kutyájának ráuszításával vá- ^ laszóit —, négy esztendő telt el. A két ellenfél felett azon- § ^ ban — legalábbis a látottak 5 § szerint —, majdnem nyomta- 8 S lanul múlt el az idő. S ami s x csak fokozza a játék értet- x X lenségét: az elnök két társa ^ § szótlanul hallgatja végig az ^ izgalmasnak Ígérkező szópár- J ^ bajt, pedig talán segíthetné- s nek abban, hogy a két ember 8 S felejtve a régi sérelmet, vég- S S re egymásra találjon. Vagy S x legalábbis akarják ezt az egy- ^ § másratalálást. Sajnos, inkább ^ ^ csak vázlat, mint elmélyült dráma lett így a novellából. § Kár érte. A téma többet érdé- s ^ melt volna. A sikertelen Mai történet § S után táncolni szólította a te- S x levízió a népes nézőtábort. S S Nem sok eredménnyel. Talán ^ S a sorozat leggyengébb adá- 3 § sát láthattuk ezúttal. Különö- ^ ^ sen zavaróan hatott a mű- ^ sorban a technikai trükk al- J x kalmazása: Mikes Éva csak S x tátogott a mikrofon és a ka- 5 x mera előtt s magnószalagról § S játszották hozzá a zenét és az ^ ^ éneket. Ráadásul nem azzal ^ a zenekarral kísérték a szá- § S mot, amely az egész műsor- S S ban szerepelt. Nem olyan n S naiv a néző, hogy ne vegye $ x észre, ha a szereplő fúvós- 5 S együttes helyett, vonósokkal § bővített zenekar kíséri az éne- | két. $ ^ Az est legkitűnőbb produk- ^ ciója Vihar Béla huszonöt- § § perces költeménye, az Egy s S katona megy a hóban című S S mű előadása volt. A legfőbb S S érdem Sinkovits Imréé, aki S S igaz művészi élményt szer- S zett a közönségnek Vihar Béla ^ ^ poémájának tolmácsolásával. ^ S Jól egészítette ki előadását s Berek Katalin, Gombos Ka- N x talin és Vedres Tamás. X » P. P. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom