Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-17 / 271. szám
1965. NOVEMBER 17, SZERDA CEGLÉD ÉS KULTÚRA Miért gyenge és hatástalan a ceglédi népművelési munka. Ezzel a kérdéssel kerestük fel a városban mindazokat a vezetőket, akik nemcsak véleményt mondhatnak ezzel kapcsolatban, hanem tehetnek is a változás érdekében, és nem is keveset. / SIPOS BÁLINT, a városi művelődési ház igazgatója. — A művelődés anyagi oldalával kezdeném. Az intézmény évi költségvetése 860 000 forint. Ebből százezer forintot kapunk állami támogatásként, ti többit magunknak kell előteremtenünk. — A lét határozza meg a tudatot — mondja kesernyésen. — A mi helyzetünkre fordítva ezt: a költségvetés, illetve a bevételi terv az intézmény tartalmi munkáját. Hét- százhatvanezer forint bevételre szert tenni egy esztendő alatt, nem csekély dolog! Augusztus hónapban például csak jó néhány napos késéssel kaptam meg a fizetésemet. Időben nem jutott rá pénz ... — Ez a probléma egyik oldala. A másik: a kívülről reprezentatív épület belső kiképzése korszerűtlen. A színházterem színpada elavult. Négy helyiségünk, amelyeket szakköri célokra hasznosíthatnánk, egymásból nyílik. Ez azt eredményezi, hogy egyszerre csak egy rendezvény lehet valamelyik helyiségben, ha azt akarjuk, hogy ott zavartalan legyen a munka. így aztán hiába nagy az épület... — A város gazdag termelő- szövetkezetei nem támogatják munkánkat. Radosza Miklós, a Dózsa Népe Termelőszövetkezet elnöke kijelentette: „A művelődési házba a mi, tanyán lakó parasztjaink nem járnak el. Támogassa a város!” Az igazság az, hogy a Dózsa Népe tagságának mintegy fele a városban lakik... Szabó Ferenc, a Vörös Csillag elnöke azért nem támogat minket mert ők külön művelődési h£?at.építenek... .. — A ceglédi emberek érdektelensége, közömbössége is döntő tényező. Tavaly például háromszázhatvan színházbérletet adtunk el csak a városban. Az idén két községet, Csemőt és Nyársapátot is bekapcsoltuk az akcióba (összesen nyolcvan bérletet váltottak), mégsem tudtunk eladni többet háromszáz bérletnél... — Ami a Ceglédi őszt illeti: pénzt senki nem adott nekünk erre a célra, ezért meg sem kíséreltük, hogy bekapcsolódjunk előkészítésébe... . SÁGI FERENC, a városi pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője. — Az elmúlt esztendőben eléggé stagnált a város kulturális élete. A művelődés irányítói nem jutottak el annak felismeréséhez, hogy réteg-népművelést folytassanak. Kezdeményezések persze történtek, de egy ponton mindig megakadt valahol. — Ha az okokat vizsgáljuk, a népművelési munka irányításában volt és van a probléma gyökere. Több esetben személyi ügyek is közrejátszottak és közrejátszanak abban, hogy akadozik a munka. — A másik probléma: hogy a népművelők a televízióval eredményesen fel tudják venni a versenyt, több anyagi támogatás kellene. Ez nem csupán Ceglédre jellemző. —> A harmadik gond: a főváros, Kecskemét és Szolnok könnyen elérhető közelsége. Akinek autója van, s ez nem is kevés ember, odajár. Vagy autóbusszal. GYŐRÉ SÁNDOR, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. — Komoly gondjaink vannak. A város népművelési dolgozói gyakran váltják egymást. Nemegyszer előfordult, hogy olyan személyt jelöltek népművelési munkára, aki nem a legalkalmasabb erre a feladatra. Magyarán mondva: a politikai megbízhatóság nem párosult minden esetben szakmai tudással, rátermettséggel. Íme néhány példa. Szeptember elsején elment a városi népművelési felügyelő. Csak a napokban jött helyette új. Október elseje óta csak egy művészeti előadója van a városi művelődési háznak. A másik elment Sípos Bálint, a művelődési ház igazgatója rövidesen háromhónapos katonai szolgálatra vonul be. — Továbbá: a KGV és a vasutas művelődési háznak csak tiszteletdíjas igazgatója van. Érthető, ha ott a bálokon és táncmulatságokon kívül jelentősebb, tartalmas kulturális munka nem folyik. — Ami szintén a gondok közé tartozik: a városi művelődési ház állandó anyagi nehézségekkel küzd. A harmadik negyedévi állami támogatás összegét példáiul már a második negyedévben felhasználták. SZELECZKI MIHÁLY, a városi pártbizottság titkára. — Való igaz, hogy nines minden rendjén a város kulturális életében. Alapjában mindenki többé-kevésbé dolgozik, de külön-külön. Az összefogó erő hiánya a legnagyobb baj. — A városi művelődési ház nem központja a város kulturális életének. Én ebben látom a legnagyobb hibát. Hogy mi az oka ennek? Igazgatója, Sípos Bálint rendes, becsületes ember, de maga is érzi, hogy nincs a helyén. Olyan szervezési feladatokat is maga végez el, ami nem az 6 dolga lenne. Ugyanakkor a munkatársai egy kicsit hivatalnok-emberek, akik nehezen mozdulnak ki a művelődési ház falai közül. Így aztán érthető, ha a művelődési háznak nincs kisugárzása sem a városra, de még kevésbé a járásra. Pedig kimondott vagy kimondatlan feladata lenne: a mintaszerű működésen keresztül a példamutatás. Ügy azonban nehéz ezt kialakítani, ha a népművelők olyan élvet vallanak: régen sem ment, miért menne most. Ami csak tetőzi a népművelési munka szétforgácsoilódottsá- gát, a városi művelődési háznak nincs megfelelő segítőtársa, partnere. A tanács vezetőit elsősorban a várospolitikai kérdések foglalkoztatják, de a népművelés fellendítésével. már kevesebbet törődnék. SZfeLEPCSÉNYI IMRE, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. — Néhány esztendővel ezelőtt lényegesen tartalmasabb, elevenebb volt a város kulturális élete. Pedig a lehetőségek ma is adottak. Három művelődési házunk is van, de ahelyett, hogy egymás munkáját segíthetnék, inkább gátjai a sikereknek. Például ha a városi művelődési házban színházi előadást rendeznek, a Vigadóban, biztosan valamilyen monstrebál van. így nem lehet eredményesen dolgozni. — Ha számonkérjük a népművelők munkáját, azzal érvelnek: nincs érdeklődés. Es megmagyarázzák, miért nem lehet eredményesebben dolgozni ebben a városban, ahelyett, hogy azt vizsgálnák: hogyan lehet! Az. igazság az, hogy a városi művelődési ház vezetése bátortalan, olykor kényelmes. A legfőbb célkitűzésük a jövedelmezőség Persze, tudom, fontos dolog az is, de a tartalmi munkáról megfeledkezni nem lehet A város 1957— 60 között négymillió forintot fordított a művelődési házra. Szeretnénk, ha ez az összeg a művelődési ház jobb munkájában térülne vissza. Eddig nem ez történt. — A közelmúltban sírva keresett fel egy asszony. A férje egyetlen estén elkártyázta az egész fizetését — a művelődési házban... — Most zeneiskolát épít a város. Van egy olyan elgondolásom, ha elkészül, közös igazgató vezetésére bíznánk a zeneiskolát és a művelődési házat, egy-egy szakhelyettessel ... BABINSZKI KÁROLY, a járási pártbizottság titkára. — Az erők szétforgácsöltsá- ga a legjellemzőbb a város kulturális életére. Mindenki a maga berkeiben akarja megmutatni,1 mit tud. Ez az alapvető hiba. Többször történt már olyan kezdeményezés, htrgy a városi művelődési ház körül tömörítsék a kulturális erőket, de ez eddig még nem sikerült. Nem sikerülhetett többek között azért, mert a művelődési ház .is szűk körben mozog. Vannak különböző szakkörei, azok alapjában véve jól te- yékenykednek, de ez nagyon szűk kör. Van ezenkívül színházi rendezvény, mozielőadás és klub, ahol azonban leginkább csak kártyáznak. Volt még egy jól induló kezdeményezés, az irodalmi szakkör megalakítása, de az is téves vágányra csúszott. — Néhány esztendővel ezelőtt volt olyan elképzelés, hogy létrehozunk egy városi népi együttest. Nem sikerült. Hasonló a helyzet zenei téren js. Hiába van jól működő zeneiskolánk, hatása nem értődik a város kulturális éle- .tében. — Akkor léphetünk csak komolyan előre, s akkor lehetünk csak elégedettek a népművelő munkával, ha az nem szűk körre, hanem elsősorban a város munkás és paraszti lakosságára támaszkodik. A tömegbázis megteremtése, a vezetés erősítése — ezek az elkövetkező idők legfontosabb feladatai. Hosszabb kommentár nem kívánkozik az írás végére. Cegléd város vezetői helyesen látják — ha olykor, részletkérdésekben eltérők is a véleményeik —, hogy a művelődés kérdése nem tizedrangú ügy, hanem a legfontosabb, megoldásra váró kérdések közé tartozik. Az erők ösz- szefogásával, a szükséges intézkedések meghozatalával rövid időn belül megváltozhat a jelenlegi helyzet — a ceglédi lakosság érdekében, s gondoljuk, nem kis örömére. i,Pjrukner Pál t— Ferencz Lajos 120 hold nyárfás A dánszentmiklósi Micsurin Tsz birtokában 120 hold olyan vizenyős terület van, amelyet mezőgazdasági termelés céljára már évek óta nem tudnak hasznosítani. A szövetkezet, vezetői elhatározták, hogy ezt a területet nyárfával ültetik be. Az állam hitelt ad a telepítés költségeire, az erdőgazdaság pedig szakmai tanácsokat ad a telepítés munkáihoz, valamint a csemeték gondozásához. A számítások szerint úgynevezett papírfát nevelnek, s a most terméketlen területek annyi jövedelmet adnak, mintha búzát termelnének rajta. Egy öreg traktor A szó — decrescendo — jelenti; elhalkul, elcsendesedik. A zenekarban e partitúrába jegyzett szóra visszavonulnak, elcsitulnak a szólamok. A természet derűs szólamai is így múlnak el, így fordul nyár az őszbe, ősz a télbe. Október még az utolsót lobbanó színeké, de novemberben már szürke, kihalt a természet. Lábunk alatt a nyári lombok, a napraforgók sárga ragyogását visszalopta a nap. Fejüket le- horgasztják, meredt száruk megadóan vár egy megváltó csapásra. Olyanok, mint egy-egy reménytelenül elaggott ember. Tulajdonképpen szomorkod- nom kellene. S mégis, míg megállók utamon, hogy elbámészkodjam rajtuk, csak mosolygok. Fejükbe csapom a kalapomat, ugrálok közöttük a fényképezőgéppel, kutyába sem veszem szomorú sorsukat. Mert tulajdonképp kicsoda, micsoda ez a napraforgó. A fejéből pergő mag táplálék: olaj, s takarmány a szára. Egy íz az életből — nekem, s neked. Aztán, ha levágtad, jövőre el is vetpd. Kihajt, virít, épp úgy. mint az idei. Nekem minden napraforgó ugyanaz; ez volt itt tavaly, itt lesz jövőre is. Ég veletek, öreg tányérvirágok! Tudom, ha én is megérem, jövő nyáron megint találkozunk. V Egy kiszolgált traktor gubbaszt a szigetbecsei tsz udvarán. Kerekei, melyeken, tüskés vaspáncél a köpeny, a hosszú állástól földbe merülnek. Mintha röstellné a sorsát, s el akarna süllyedni. Segítség a gyenge termel őszövetkezeteknek A Gödöllői Agrártudományi Egyetem, termelésfejlesztési osztályának irányításával, mintegy 50 egyetemi tanár és munkatárs jár ki rendszeresen megyénk 15 gyenge termelő- szövetkezetébe. Az egyetem szakemberei a helyszínen nyújtanak segítséget azzal, hogy kidolgozzák ezeknek a szövetkezeteknek a távlati fejlesztési terveiket. A szövetkezeti vezetők örömmel fogadják a segítséget, mert ezzel hamarabb jutnak célhoz: a jól jövedelmező nagyüzem kialakításához. A szakemberek munkáját jól kamatoztatták a szövetkezeti gazdaságok, most a szerződések kötésének időszakában is. Olyan növények termelésére kötöttek ugyanis elsősorban szerződést, amely a helyi viszonyok között a legnagyobb jövedelmet adja. Nemzetközi kombinált földmegmunkáló gép A MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével kísérletképpen együttműködés jött létre a Vörös Csillag Traktorgyár és a nyugatnémet Schaeff cég között kombinált földmegmunkáló gép kialakítására Magyar népdalok — francia lemezen Franciaországban nemrég új hanglemez került forgalomba: a Vasas Központi Művészegyüttes előadásában magyar népdalok. A hajdan híres dunai vízimalmok és egykori molnárok történetét gyűjti Bácskai Ferenc nyugdíjas bajai pedagógus. A műkedvelő néprajzkutató — maga is molnár család sarja — felkereste a régi vízimolnárokat, vagy azok idős leszárma- zottait, s feljegyezte szájhagyományaikat, történeteiket Malomitrón ika Jánoska eresztés Krónikájában leírta, hogy százötven évvel ezelőtt még száz vízimalom működött a Dunán, 1873-ban számuk 73- ra csökkent s a- molnár céh ipartársulattá alakult át. 1925- ben rr 4r csak három v^imalom maradt, s ékkor feloszlatták az ipartársulatot. A második világháború elpusztította az utolsó vízimalmot is. Bácskai Ferenc megörökítette a „Kis Pestnek” becézett Baja egykori híres víziparádéját, a hagyományos „Jánoska eresztés” népünnepélyét: ez a maszkos, lampionos ' csónakfel vonulás vetekedett a mohácsi busójárással. A már elfeledett népünnepély az amatőr néprajzkutató véleménye szerint ma is érdekes id igenforgalmi látványosság lehetne, minthogy háromezer motorcsónaktulajdonos él Baján, — Pedi g nem kell szégyenkeznie az öreg Hoffemak — mondja a gépész. — 1949-ben kezdte. Tizenöt év szolgálat nagy idő. A traktor nehéz, kíméletlen terepen jár, még az új sem bír ennél többet. — Az öreg Hoffer egy éve áll tétlenül. Könyörtelen kitartással munkálkodik rajta a levegő, az oxigén: szétmál- ló rozsdára váltja vasa hajdani, kemény erejét. Nincs segítség? — Nem érdemes, — csóválja a fejét a gépész — újat lehet venni (a javítás árából. Meg aztán él is avult már: két ütemű egyhengeres. Embertelenül ráztak a vaskerekei. Elviszik majd. Öntöttvasként 5—6 ezer forintot adnak érte. Igen, ez a várható sorsa: beolvasztják. Újjáéled majd más alakban, mondják ilyenkor, vagy nem is mondanak semmit, csak szétszedik, viszik, olvasztják. Nap mint nap millió tonnákkal történik ilyen. Ipar, gazdaság, élet. Újjáéled, tudom én is. Talán épp az én kényelmemet szolgálja majd. Mégis, nosztalgiát érzek. Mert nézzük csak: ez a traktor nemcsak az anyag egy formája volt. nemcsak az örök szükséglet névtelen, személytelen tárgya. Több annál Erős, fáradhatatlan, nélkülözhetetlen segítőnk, s az idő, melyet végigszolgált, történelmi tizenöt év. Mi és ő együtt csináltuk ezt a történelmet Emberek, s traktorok jönnek mennek, de az új világból amit készen kapnak, egy részecske mindig hozzá tartozik. Legfeljebb megfeledkezünk róla, vagy már el is felejtettük, míg csöndesen sorsára vár. Nem ember, csak gép. Rozsdás tengelyek, dermedt, ferdült kerék. Osszela- pult hűtő, beroppanit lemezek, elgörbült csövek. Csupa rozsda mindenütt. Egyedül csak a kormánykereke fényük, mintha a millió szorítás, emberi erőfeszítés — örökös dicsőség ragyogna ott. A gépész feloldja a varázslatot: alumínium. Csak az anyag, az új formára váró anyag. És mégis úgy érzem, fejet kell hajtanom előtte. S neked is, ki a kenyeret etted. Kép. Szöveg: Dozvald János Várhobby Tatabányán számos családi ház kertjét díszítik régi várak kicsinyített másai. Sok bányász, cementgyári munkás, alumíniumkohász hódol szabad idejében a várépítés szenvedélyének. A legrégibb várépítők egyike Andrasik Albert, akinek már harminc éve ez a hobbyja. Elkészítette többek között Vajdahunyad-vá- rát, a sümegi várat és egy képeslap alapján Törcs várát.
