Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-17 / 271. szám

n>i NE Oil ‘gfäurluß. 1965. NOVEMBER 17, SZERDA „Nehé* fiúk - könnyű lányok“ — X—12 hívja Y—16-ot;.. Z—12 hívja Y—16-ot. Kérem, közölje tartózkodási helyét... A Keleti előtt eszméletlen ré­szeg férfi fekszik a járdám Vétel... — Y—16 vette és nyugtázza X—12 hívását Indul a Kele­tihez. Vétel.... Gyors Intézkedés Kapcsol és nekilendül a kék-fehér URH-s autó. Néhány perc, megérkezünk a helyszín­re. Zakóban, a járdán ke­resztben fekve alszik az emlí­tett férfi. Zsebed üresek, se pénze, se igazolványa. Gyors intézkedés és egy másik kocsi máris robog vele az őrszobára, ahol majd meg­állapítják személyazonossá­gát. Y—16 — folytatja megszo­kott körútját a budapesti éj­szakában ... A kék Moszkvics utaste­rében Merle Kristóf száza­dos, ügyeletes tiszt tartja az összeköttetést a tagállomások­kal, amelyek ez esetben a fő­város különböző területein cirkáló URH-s rendőrautók. A rádió szaggatott sípolás­sal ismét jelez. „Y—16, Y—16 — jöjjön a Baross Pince elé.” „Híres” éjszakai szórakozó­hely. Gyakran megfordulnak itt a már nem is kétes elemek. A „nehéz fiúik és a könnyű lányok”. Az intézkedő járőr megáll az ajtóban. Csak int, és az asztalok mellett néhá- nyan megmozdulnak. Mind­ebből a becsületess szórakozó közönség semmit sem vesz észre. Az URH-sok példás gyorsasággal és udvariasság­gal dolgoznak. Emma néni“ A Soroksári úti kijózanító állomás közismert neve: „Patyolat” Itt — ha kell — „kitisztítják” az eszméletlen­ségig berúgott embereket. Még nincs telt ház. „Emma néni” 50 éves le­het, tánclépésben közelíti meg a kijózanítót, Törzsven­Egy cjssuku Budapesten rendőrség URH-s kocsijában A Tátra összetörött, a vezetője „megúszta” Az óvodától — a felnőtt korig Zeneiskola és hangverseny Nagymaroson A váci zeneiskola fiókisko­lát nyitott az ősszel Nagyma­roson, a járási művelődési házban. A váci zenepedagó­gusok járnak át rendszeresen ide. hogy bevezessék hely­beli tanítványaikat is a ze­ne világába, megtanítsák őket a zongora, a fúvós- és vonós- hangszerek használatára. Az érdeklődés nagyságát mutat­ja, hogy a fiókiskola legelső évfolyamára hetven nagyma­rosi gyerek iratkozott be. Nagymarosnak különben már régi keletű a zeneigénye. A művelődési házban eddig is folyt zeneoktatás, a hely­beli zenepedagógusok adtak órákat, leginkább önzetlen lelkesedésből, társadalmi mun­ka formájában a fiatalok­nak, ez a módszer azonban már nem elégítette iki a gyor­san növekedő igényeket A váci zeneiskola nagymarosi fi­ókiskolájának megnyitásával most már megindult a maga­sabb színvonalú és szerve­zettebb zeneélet a községben. Ennek eredménye nyilatko­zik meg abban a nagy érdek­lődésben is, amellyel a köz­ség lakossága a művelődési ház december ötödikére hir­detett zeneestjét várja. A nagy gonddal összeállított műsorral az est rendezősége a közönség viszonyának ki­alakulását kívánja szemléltet­ni a zene világához, azt, hogy az embert óvodás korától kezdve, felnőtt koráig, milyen zenei hatások érik. LESIKLOPALYA — ÍROTTKŐN A kőszegi hegyen sílesükló- pályát építenek. A pálya helyét a Dunántúl legmaga­sabb pontja, a 883 méter magas írott kő alatt jelölték ki. A 10—12 holdnyi terü­letet már megtisztították, előkészítették az erdőgaz­daság dolgozói erre a célra. Egyelőre 350 méter hosszú pályát létesítenek társadalmi összefogással a kőszegi üze­mek, vállalatok dolgozói és a határőrség. Később öltözőt, melegedőt építenek a lesikló- hoz, amelyet fokozatosan na­gy obbítanak. HELYREÁLLÍTOTTÁK az egregyi templomot Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség Hévíz közelében helyreállította az Árpád-kor­ból származó egregyi templo­mot. Az értékes egyházi mű­emlék legeredetibb megteste­sítője Magyarország első fa­lusi román stílusú templo­mainak. Róka fogta, csuka fogta... KÖNYVESPOLC Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró Roberts könyve 1938-ban je­lent meg Londonban, nagy sikert ért el, s még ugyan­abban az évben magyarul is megjelent. Most harmadik ki­adását kapta kézbe az olvasó. A csaknem 760 oldalas re­gény a legnépszerűbb az író Magyarországon megjelent munkái közül. Amerika törté­nelmének egyik legérdekesebb időszakában, a XVIII. század második felében játszódik a történet, kerete a független­ségi mozgalom és az angol és francia gyarmatosítók harca az indiánoktól meghódított északi területekért. Ebben a küzdelemben a franciák fel­használták az angol királyi csapatok ellen, különféle ígé­retekkel, az indiánokat is. Ilyen körülmények között in­dult el maroknyi csapatával, a rangerekkel, a legendás hírű Rogers őrnagy Kanada mocsa­rain, szinte ember nem járta őserdein át St. Francis városá­nak elfoglalására. A győzelem után nem áll meg, meg akarja keresni az északnyugati átjá­rót Amerikából a titokzatos Kelet felé. Azonban nem tud megküzdeni kora kicsinyessé­gével, korlátolt embereivel, s sorsa tragikusan végződik. Fordította Szinnai Tibor. (Gondolat Kiadó) (j. e.) A levélhordó il­ledelmesem kö­szönt. A titkárnő felkapta a fejét s kicsit indignálód- va, biccentett a postásnak. Unot­tan nyúlt a levél- kötegért. Átnézte, aztán a névre szó­ló leveleket fél­redobta. Felállt. Nyújtózkodott. Fáradt volt. Majd átsétált a szom­széd szobába. Át­adta Verának — a levelezőnek — bontsa fel a borí­tékokat és iktas­sa be a postát. Vera éppen te­lefonált. Aztán sírva csapta le a kagylót, mert Gé­za újból féité- kenykedett. Könnyei rápo­tyogtak a levelek­re. Közben a fő­nök csengetett. Vera sietve lebo­rítékolta a kézbe­sítendő postát. A főnök sok megbízást adott. Vera mindent fel­jegyzett, majd dolga végeztével ebédelni indult. — Veronka, ezek mind kiküldendő levelek? — állí­totta meg a folyó­són Klári, a kéz­besítőnő. •— Persze, — mondta 6 és sza­ladt az ebédlőbe, mert már várták a többiek. Klárinak kü­lönben rengeteg dolga volt. Hol italt hozott a tit­kárságra, hol fe­ketét főzött, hol leveleket vitt és hozott, hol pedig hallgatott... Most pedig fel­adott minden le­velet szép sorjá­ban. ★ Elmúlt három nap. A levélhordó újból belépett a titkárságra. Kö­szönt. A titkárnő felnézett a könyv­ből és fáradtam nyújtotta kezét a levélkötegért. Semmi. — Most csak egy expressz- ajánlottat hoztam — mondta a pos­tás és aláíratta a könyvet. A titkárnő még­nézte, megforgat­ta a borítékot. Megcsóválta a fe­jét: — Külcskaríka Gyártó Szövetke­zetek Központja. Hm... már me­gint ... mit akar­nak ezek? Veronika lépett be. — Űjabb levél? — Igen. Olvasd el. Veronika kibon­totta a borítékot. — T. Igazgató­ság! Miután ezen levelünket átiga­zolás nélkül folyó hó 15-én vissza­küldték, így újó­lag visszaszár­maztatjuk. Egy­ben értesítjük Önöket, hogy a háromnapos kése­delem miatt köt­bérigényt támasz­tunk, melyet ké­rünk nyolc napon belül... A titkárnő ösz- szecsapta a kezét: — Rettenetes. Hallatlan szemte­lenség. Még hogy mi visszaküldtük. Kikapta Vero­nika kezéből a le­velet, s azonnal borítékot cím­zett, majd ex- pressz-ajánlot- tan feladatta. Ez már régen történt. S a levél? Azóta is vándorol, mint ahogyan az lenni szokott... — gáspár — rss//ysssssssssmsss?ssssssssssssssssssssssss/frssr/ssfssffs/ssssffsss/ssss/sssssssfssssssssssssssssssssss/sssf/ssss//sss/.'s/s;sss/ssssss/fsss/srs/ssssfssfssrsssssrss/sssrsss/rss Egy kicsit sok volt az italból, nem igaz? dég. Notórius alkoholista. In­jekciót adnak néki, elveszik a ruháját és tiszta, fehér ágyba fektetik. Minden pénzé­ért alkoholt vásárol. „Emma néni” javíthatatlan. Reggel aztán „a vendégek” kijózanodva, legtöbben irtóz­nak önmaguktól is. De a költségeket mindenkinek meg kell térítenie. A leánynevelő intézet kö­rözést kért a rendőrségtől. K. Erzsébet 13 éves kiskorú imr..iron 24-szer szökött meg. Apia többszörösen büntetett előéletű, pillanatnyilag sza­badlábon. Anyja nem él. Nagyanyja és két testvére lakik egy szobában. Itt hó­napok óta nem szellőztettek. DINNYE Anni rendszeresen lottózott és nyert. Valami hatvanezret, így beszélték az ut­cában. És rá néhány napra megállt An- niók háza előtt egy galambszürke Volkswagen, abból kiszállt egy elegán­san öltözött, hetyke fiatalember, és ko­pogtatott a lányék ajtaja előtt. Jött másnap, harmadnap és az utcában vé­gigfutott a hír: a szőke Anni férjhez megy a kocsis fiúhoz. A srácok nem szóltak Ferkónak a do­logról és ó sem mondott semmit. De ko­mor arcát látva tudták, hogy a fiút na­gyon bántja valami. Ök azt is tudták, hogy a kocsis fiú annak a csemegebolt vezetőjének a gyereke, ahol Anni eladó. Kesztyű tanácsolta, hogy páholják el a fickót; Filosz fenyegető levelet akart rakni a kocsi ablakába. Betű viszont le­fújta az egészet. — Balhét ne csináljunk, azzal elront­juk a dolgot. De valamit tenni kell, az már biztos. Persze minderről Ferkónak egy szót sem! Ó csak vakargassa búbánatos fe­jét és bámuljon ki az ablakon, úgy se csinált mást az utóbbi két hétben. Nála az jelentette a változást, hogy mesteré­nek kijelentette: „Bandi bácsi, mindent kérhet tólem, de egy falat sem festek galambszürkére. Azt utálom”. ENNYI VOLT, semmi más. Egyik es­tefelé beült a függöny mögé, s nézte az utcát. Az utcán megint ott állt a ga­lambszürke kocsi és gazdája bent ült Anniék lakásában. Körös-körül csend, mozdulatlanság és ferencvárosi unalom. De csak egy ideig. Mert az utcán feltűntek a fiúk, Kesz­tyű, Filosz és a többiek. Betűnél egy hatalmas görögdinnye. Megálltak a ko­csi mellett, körüljárták, mintha valami külföldi autócsoda lenne. Majd Betű elővette zsebkését és felszelte a diny- nyét. Csak Szeplősnek nem jutott, ő be­szaladt az udvarba, s egy hatalmas, ócs­ka mosófazékkal lépett ki onnan. Ami­kor feltűnt a kijáratnál, mintha ez jel­adás lenne, a fiúk nekiestek a kocsinak. Kenték sebesen, szorgalmasan oldalara, tetejére, ablakaira a dinnyét, melynek leve ragadóan, cukrosán elborította a galambszürkét. A Szeplős is odaférkő­zött és szórta az összedinnyézett kocsira a kormot. Járt a keze, mint a motolla, s a galambszürke hamarosan rozsdásfe­ketére váltott, ablakai elsötétültek. A finom kocsi perceken belül olyan lett, mint egy becsukott szemű csúf, beteg madár. A fiúk pedig dolguk végeztével leültek vele szemben a járdaszélen. Így vártak. Es jött a gazda. Magabiztosan, egye­nes derékkal, zsebredugott kézzel, fleg­mán. Míg meg nem látta a kocsit. Egy pillanatig arra gondolt, hogy az övét el­lopta valaki, de a rendszámtábla kijóza­nította. Nézett át a fiúkra, s azok kö­zömbösen vissza rá. Mondani is akart valamit, de meggondolta. Betű felállt, átsétált hozzá és szenvtelen arccal meg­kérdezte: — Szép kis kocsi. Mennyiért vette? AZ GONDOLKOZOTT, hogy vála­szoljon-e, majd visszafojtott dühvei dünnyögte. — Hatvanezerért. — Megérte. Csak kár vele ideállni. Mindennap kormos lesz és aztán mos­hatja. Rosszak errefelé a kémények — és egy kört írt le karjával a tetők fölé. majd komótosan visszaballagott a töb­biekhez. Megvárták, míg a kocsis fiú vödröt kér a házmestertől és lemossa az abla­kokat. Nevetgéltek is, mint akik vicce­ket mesélnek egymásnak. A galamb- szürke gazdája viszont nagyon jól tud­ta, hogy ez nem vicc. És a kocsi motor-. ja, hamarosan felbúgott, majd nekiira­modott az utcának. Gazdájának sürgős dolga lehetett, nagyon sürgős, mert azóta sem mutatkozott az utcában. Se kocsival, se gyalog. Néhány nappal később találkoztak Ferkóval, amint Annival moziba men­tek. Amikor elhaladtak mellettük, üd­vözölték egymást. Kicsit harsányan, ki­csit „na látod” alapon, Ferkó el is vö- rösödött. De amikor már nem hallotta, Kesztyű megjegyezte: — Dinnye, tisztára dinnye. — Jó név — hagyta rá Betű. Hankóczi Sándor HOSSZÜ IDEIG, összesen tizenkilenc évig szólították a többiek Ferkónak. Valamennyi utcabeli srácnak volt már beceneve, csak neki nem. És talán nem is lett volna. Ferkó ugyanis na­gyon szolid fiú volt, értelmes, és csinos is ráadásul. Amikor munka végeztével kimosakodott a sok festékből — mert Ferkó szobafestő segéd — felvette a pu­habarna, kockás mintás ruháját, olyan volt, mint egy gólyabálba készülő egye­temista. Mondjuk, jogász, azok olyan elegánsak. Egy picike olajat is szokott kenni a hajára, amitől az olyan színt kapott, mint a jobb fajta szén. Ferkó tetszett a lányoknak. Ő azonban ilyen tekintetben roppant bátortalan. Ragyogóan futballozik a ke­rületi bajnokságban, már másodosztá­lyú együttesbe is hívták, csak a papa nem engedte. „Akkor majd hozzászoksz a linkséghez” — mondta és a fiú to­vábbra is engedelmesen, sőt igen szor­galmasan dolgozott az új lakásokban kétágú létrája tetején. E dolgok adhat­nának valami alapot Ferkónak arra, hogy magabiztosabban, sőt vagányabbul mozogják a lányok között, de ezt nem lehet csak úgy megrendelni. Különben is ragaszkodó természetű, s mint ilyent eléggé megbízható »zések kötötték Annihoz. A fiúk csodálkoztak is, hogy Ferkó „mit kajol azon a lá­nyon”, de nem említették neki. Külön­ben sem látszott nagy dolognak az egész, hiszen az Anni és Ferkó közötti kapcsolatot az jelentette, hogy havonta kétszer együtt mentek moziba, és utána szótlanul üldögéltek egymás mellett a Tavirózsában egy limonádé és egy kis konyak társaságában. Táncolni nem jártak, Anni miatt. A lány ugyanis ki­csit biccentett, s ebből kifolyólag külön­böző gátlásai voltak. Hiába a szép sző­ke haja, a nagy csodálkozó szeme, bájos arca. ö meggyőződéssel vallotta magá­ról, hogy csúnya. Zárkózott volt és íél- szeg. DE FERKÓNAK nagyon tetszett. Egy alkalommal a Tavirózsában szokásától eltérően két konyakot ivott és kijelen­tette: j,Ha akarod, feleségül veszlek majd, leszerelés után”. Bár Anni nem szólt, Ferkó beleegyezést látott a moso­lyában', s tovább jártak együtt moziba. Míg egyszer váratlan dolog történt. K. Erzsébet délután idős fér­fiakkal iszik a kocsmában, és szórakoztatja őket. Este eladja 30 forintért nagyma­májáról a dunyhát. Éjszaka a rendőrség húzza ki az ágy­ból, ahol rajta kívül már hárman fekszenek és ő ru­hástól, mocskosán a lábuk­nál kucorog. Az intézetbe nem akar visz- szamenni, ahol mindennap ötször eszik (idehaza két nap alatt kétszer) saját tiszta ágya van, és ahol minden este fürödhet. Ö mocsokra ítél­te magát. Persze nem vélet­len, hisz otthon sem lá­tott mást. A keszonos kalandja Ismét megszólal a rádió. „Y—18, Y—16, jöjjön a Nép­ligetbe.” A fák között, vagy 10 méterre az úttesttől, elől- hátuí összetörve vesztegel a CE 96—53-as rendszámú Tát­ra személygépkocsi. Vezetője A. István, a földalatti vasút keszonmestere. Egy éve vá- , sárolta — barátjával együtt $ — az autót. Több mint 20 ^ ezer forintért hozatták rend- ^ be. De A. István úgy látszik ^ arról elfeledkezett, hogy jo- ^ gosítvány nélkül tilos ve- ^ zetni. Este •— ahogy elme- i sélte — 2 liter bort ivott és így italosán hajtott ke- ^ resztül a városon. Nem ju-1 tott messzire, mert a Népli- S getben két fát kidöntött, S kétszer megfordult a saját < tengelye körül, de valami ^ csoda folytán mindketten ^ horzsolás nélkül úszták meg: ^ Majd a bíróságtól függ, hogy ^ ítéli meg. A. István keszo- ^ nos kalandját. | Heívenkcdik a „sztár“ ^ $ Hajnalodik. Budán, a Ro- % zsafa-bár előtt K. Antal ^ volt labdarúgó ittasan hét- k venkedik. Sértegeti a rend- ^ őrt, aki még ezután is ud- ^ variasan kéri, hogy menjen ^ tovább. Felesége, ahelyett, | hogy csitítaná, még biztatja. ^ K. Antal végül is a rendőr- ségi fogdában köt ki. Bizo- ^ nyára kényelmesebben alud- ^ hatott volna saját ágyában | — otthon! \ Órámra nézek. Fél 6. Még | mindig sötét. De valahol | messze már dereng a haj- ^ nal. URH-s kocsink Budapest | területén az éjszaka több ^ mint 150 km-t tett meg. In- ^ tépkedett, rendet csinált, pil- | lanatok alatt. s Merle százados a rádióhoz ^ hajol. — Itt az Y—16, Y—16. Min- | denkinek jó reggelt kívá- ^ nők! | írta és fényképezte: $ Regős István •>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom